A Tópart mentén

7 / 7 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

Go down

Re: A Tópart mentén

Témanyitás  Terumi Mei on Vas. Jan. 01 2017, 15:46

//+5 ch a késésért!//


Minden átlagosnak tűnt a mai nap folyamán. A monoton készülődés a megszokott kerékvágásban telt. A pakolás, az öltözködés és a már megszokott utcákon való kóborlás csak még átlagosabbá varázsolta a reggelt. Kicsit kóvályogva, de törve nem a központból egyenesen falvatok tópartjára irányítottak.
A korai köd a tó partján viszonylag hamar felszállt, ahogy vártad az újabb utasítást, vagy úgy általánosan bárkit, aki végre tudatta volna veled elkövetkező küldetésed, feladatod mivoltát. Az unalmassá nyúló percek talán ki is hoztak egy kicsit a sodrodból, de egy, a ködből érkező idegen végül kalimpáló kézzel sietett feléd. Sűrű elnézések közepette nyújtott át egy papirost, s amint beteljesítette feladatát, tovább is indult sietősen.
A tekercset óvatosan bontod ki, s szorgos szemekkel kíséred a nem éppen hosszúra nyúló sorokat, melyek a következőt írják:
 

"A nyom, melyre rátalálsz, az lesz a következő morzsa, mely elvezet majd a csúcsra. Egy hely, hol sok zöld istállóban fekete lovak piros szénát esznek, s kérdéseidre a válaszok ott lesznek.


Z.U."
 

Különös kis mondóka, de hogy mit is rejthet és mit is akar mondani, azt már csak te tudhatod. Annyiban biztos vagy, hogy a leendő sensei addig nem fog felbukkanni, míg meg nem fejted a találós kérdéseket a levél segítségével. Azt is tudod már talán ebből, hogy a feladat megmozgat, és nem csak a tó partján kell keresgélned, hanem talán az egész faluban. De mit is jelenthet a mondóka, és merre találod a következő nyomot?



//Ki kell találnod a megfejtést, és az elvezet a következő nyomra. Akár szereplőket, njk-kat is bevonhatsz a játékba, akikkel az utcán beszélgetsz, megkérdezheted őket, hogy mit jelenthet, ha esetleg magadtól nem tudod. A lényeg az, hogy te döntöd el, milyen formában oldod meg a feladványt, a megoldott szó pedig egy helyszínre fog utalni, ahol a következő feladványt kapod.
U:i.: Mivel nem akarom teleírogatni Konoha összes topikját, ezért csak ebben a topikban fogunk mozogni.//

_________________
Hentesáru:
Amori Shuu - Árnyjáték
Nishikawa Karasu - Régmúlt idők
Engyounogou Hakuryuuin - Fából vaskarika
Ginoo Yukizaki - Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld
Kenshiro Shinju - Megszoksz vagy megszöksz
Kuriyo Iso - Egy másfajta küldetés
Komimushi Zanami - Egyenesen járni tudni kell (fagyasztott)
Fujikage Kizashi - Zápor, zivatar (fagyasztott)
Hateshi - Ami az arcok mögött lapul (fagyasztott)



avatar
Terumi Mei
Moderátor

Specializálódás : Kdeves Mizukga

Tartózkodási hely : Idegosztály


Adatlap
Szint: S
Rang: Mizukage
Chakraszint: Pálinka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Tópart mentén

Témanyitás  Komimushi Zanami on Vas. Jan. 22 2017, 11:57

"A nyom, melyre rátalálsz, az lesz a következő morzsa, mely elvezet majd a csúcsra. Egy hely, hol sok zöld istállóban fekete lovak piros szénát esznek, s kérdéseidre a válaszok ott lesznek.


Z.U."


Elképzeslésem nem volt, hogy mit jelenthet ez. Órákig üldögéltem a ködös tóparton. Gondolkoztam, járkáltam a parton. Miután egyszerre csak megcsúsztam és beleestem a tóba, ráeszméltem, hogy valaki vár rám valahol, én meg csak itt álldogálok…immáron vizesen. Ez a tudat nem volt valami jó, ezért fogtam magam és elindultam vissza a falu szíve felé. Séta közben is csak gondolkodtam, miközben rám irányuló tekinteteket éretzem. A falubeliek nem érthették, hogy miért vagyok csuron víz. Szerencsére engem  semmi nemzavar. Apa szerint a dolgok mindig le fognak peregni rólam. Az ilyesfajta gondolkodás soha nem volt az én világom, most mégis megértettem, hogy mit is jelent ez.Már láttam a házunkat, amikor annyira megégheztem, hogy elkezdtem rohanni. Addig a pillanatig csakis a feladatra tudtam gondolni és, hogy hova vezethet a rejtély. Éppen, hogy beéptem a házba, de már át is öltöztem. Kinyitottam a hűtőt, de semmi. Gondoltam akkor magamnak kell szereznem valamit. El is indultam lassacskán Konoha utcáin. Meglepő módon, szinte semmi nem volt nyitva. Az első bolt ahova be tudtam menni, szinte ki volt rabolva. Csak egy gyümölcs volt a pulton. Egy görögdinnye. Nem tudtam, hogy megvegyem-e, de akkor kaptam egy világos jelet. Korgott egy nagyot a gyomrom. Odasétáltam, hát az idős bácsikához a pultnál és megvettem. Amint kijöttem, fel is törtem és folytattam a sétát. Ahogyan csak ettem a dinnyét, nézelődtem körbe-körbe. Aztán megakadt a szemem a dinnyén. Sok zöld, ez lehet a héj, fekete lovak, amik akár lehetnek a magok és végul a piros széna, az sem lehet más mint a belseje. Hiszena szénát is a lovak eszik, én is azt eszem. Az istállóban laknak, az a külseje. És akkor nem lehet máás a mag, mint a lakó. Bár ez a felvetés kissé apszurd volt, de mégsem volt több ötletem. Csak azt kellett volna kitalálnom, hogy hova menjek ezután. És ki lehet az a Z. U. ?
avatar
Komimushi Zanami
Játékos

Taijutsu Pontok : 33

Tartózkodási hely : Az álmaimban


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 289

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Tópart mentén

Témanyitás  Terumi Mei on Pént. Feb. 03 2017, 11:28

Nono! A választ nem a vízben kell keresned, kicsilány, de erre már te magad is rájöhettél, hiszen előbbre nem jutottál, sőt még vizes is lettél tőle. Amikor a faluban jártál-keltél, páran meglestek, hogy mégis mitől vagy vizes, de senki sem kérdezett rá, sokukat talán egyáltalán nem is érdekelt. Ez olyan, mint amikor megkérdezik, hogy "hogy vagy?", de igazából senkit sem érdekelnek a panaszaid, csak valamivel el akarnak kezdeni egy sablonos beszélgetést, mellesleg már csak kedvességből, megszokásból és illemből felteszik a kérdést. 
Otthon persze átöltöztél, és lássanak csodát, már senki sem nézett rád olyan szemekkel, akik át akarnának szúrni rajta. A boltba betérve csak egy arab görögdinnye árválkodott a pulton... véletlen lenne, valaki így rendelte el, vagy tényleg mindent kifosztottak a vevők? Nem tudhatod, de megveszed, és jóízűen haladsz végig az utcán, kellemesen habzsolva a dinnyét. A válasz végül megfogan az elmédben: zöld istállóban fekete lovak piros szénát esznek. Áh, csak nem a görögdinnye? Hiszen már akkor megfejtetted a talányt, mielőtt gondoltál volna rá, de teljesen a tudtodon kívül történt mindez. Ahogyan etted a dinnyét, észre sem vetted, hogy valami keményre haraptál. Nem a mag volt, nem a dinnye héja, és még csak nem is a húsa. Meglepően húzod el magadtól, amikor látod, hogy a szádban maradt a dinnyében talált dolog: egy kis papiros.
Ha kinyitod, egy újabb üzenetet látsz benne:


"Ha megtalálod ezt az üzenetet, tudod, hogy a válasz a zöldséges volt,
Ott várt rád ez a talány, egy újabb ködös folt.
Találd ki újabb feladványom,
Hogy ne kelljen rád annyit várnom:
Lába van, de mégse jár,
víz felett visz, nem madár.
Nem rab, mégis láncot hord,
s minden utat összetold.

Z.U."

Még mindig nem tudod, ki lehet az a Z.U. és miért feladványokkal kommunikál veled, de most már biztosan tudod, hogy a rejtvények helyszíneket jelölnek, s ezek a helyszínek szépen lassan elvezetnek majd hozzá.


//A feladat ugyanaz. ^^//

_________________
Hentesáru:
Amori Shuu - Árnyjáték
Nishikawa Karasu - Régmúlt idők
Engyounogou Hakuryuuin - Fából vaskarika
Ginoo Yukizaki - Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld
Kenshiro Shinju - Megszoksz vagy megszöksz
Kuriyo Iso - Egy másfajta küldetés
Komimushi Zanami - Egyenesen járni tudni kell (fagyasztott)
Fujikage Kizashi - Zápor, zivatar (fagyasztott)
Hateshi - Ami az arcok mögött lapul (fagyasztott)



avatar
Terumi Mei
Moderátor

Specializálódás : Kdeves Mizukga

Tartózkodási hely : Idegosztály


Adatlap
Szint: S
Rang: Mizukage
Chakraszint: Pálinka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Tópart mentén

Témanyitás  Komimushi Zanami on Vas. Márc. 12 2017, 11:25

//Sajnálom a késést, csak nagyon sűrű hónapom volt…ha tehetném adnék chakrát is miatta//


A dinnye mehfejtése után egy kicsit pihentem, miközben elfogyasztottam. Amikor ráharaptam a cetlire már majdnem lenyeltem, de utána kivettem és elolvastam:

"Ha megtalálod ezt az üzenetet, tudod, hogy a válasz a zöldséges volt,
Ott várt rád ez a talány, egy újabb ködös folt. 
Találd ki újabb feladványom,
Hogy ne kelljen rád annyit várnom:


Lába van, de mégse jár,
víz felett visz, nem madár.
Nem rab, mégis láncot hord,
s minden utat összetold.
Z.U."


Ez a Z.U. kezdett egyre érdekesebbé válni. Őszintén szólva nem értettem miért kell így elvezetnie magához. Az is felmerült, hogy nála ez a feladat, mint Chozu senseinél a kulcsokkal. Minden esetre bármennyire is fura volt, be kell valljam élveztem. Elkezdtem fontolgatni a lehetőségeket amiket a rejtvény takarhat. Az, hogy lába van, de mégse jár rengeteg féle dolog lehetett, de a víz felett visz, nem madár azt hitette el velem, hogy hajó, tehát a láb nem volt valószínű, hogy az evezőre céloz. Nem rab, mégis láncot hord, ez lehetett volna még a vasmacska is. Sajnos az, hogy s minden utat összetold már nem nagyon illett rá. Egyszercsak beugrott, hogy nem lehet más, mint a híd. Ha igazat akarok mondani, akkor bevallom, hogy nem volt nehéz nagyon rájönni, hogy szerintem a híd volt a megoldás. El is indultam a legközelebbi hídhoz ami eszembe jutott. Nagyjából fél óra alatt oda is értem és elkezdtem körbenézni, van-e ott valaki, vagy valami ami a következő nyomot takarhatja.
avatar
Komimushi Zanami
Játékos

Taijutsu Pontok : 33

Tartózkodási hely : Az álmaimban


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 289

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Tópart mentén

Témanyitás  Terumi Mei on Csüt. Márc. 16 2017, 23:30

// Kár, hogy nem tudsz. Razz //


Sejtésed jól sült el! Ahogy a híd felé haladtál, máris megláttál három alakot a távolból. Még egy ideig nem tudtad pontosan kivenni az arcot, egyrészt azért, mert nem láttál el olyan messzire szabad szemmel, másrészt azért, mert hiába tetted volna, az alak háttal állt neked. De ahogy közelebb értél, észrevetted, hogy mind a három alak ugyanolyan ruhát visel.
- Végre megérkeztél Zanami! - szólal meg mind a három alak egyszerre, kiknek furcsa módon a hangjuk is ugyanolyan. Amikor megfordulnak, az is szembeötlik, hogy még az arcuk is ugyanolyan! Mi folyik itt? - Kérdeznéd. De eszedbe jut, amit az akadémián tanultál, ha tanultál, hogy persze! Létezik klón technika. Ami pedig veled szemben állt, nem egy sima klón technika volt.
- Már azt hittem, sose fogsz idetalálni. A nevem Zanzaki Uzachi, a sensei-ed - most már sokat sejtető ez a név. Zanzaki Uzachi, melynek monogramja Z.U. Ő küldte neked a leveleket, és így jutottál el hozzá.
A férfi fiatal volt, alig ütötte a húszas évei közepét, nagy kék szemei voltak, és fekete haja. Merészen nézett le rád, ugyanis egy fejjel magasabb volt tőled.
- Nos, Zanami. Találd el, hogy a három közül melyikünk az igazi - utasított. Egy egyszerű kis feladat, amit neked kell tudnod, hogy hogy oldod meg. Nyilván kiderül egy klónból, hogy melyik igaz és melyik hamis.
Ha jobban megnézed őket, mindegyikben egy picit valami más, de mégis hogy nézhet ki az igazi, és mi az, ami nem stimmel az eredetihez képest?


// Itt te találhatod ki, hogy miben térnek el a klónok. Ha játszottál már olyat, hogy találd meg két kép között a különbséget, akkor könnyebb dolgod lesz, de végtére is csak fantázia alapja az egész. Szóval, lehet a ruhájukon valami apróság más, ami mondjuk nem oda illik. Neked kell megoldanod, persze más oldalról is megközelítheted... van ennek egy nagyon egyszerű módja. Very Happy //

_________________
Hentesáru:
Amori Shuu - Árnyjáték
Nishikawa Karasu - Régmúlt idők
Engyounogou Hakuryuuin - Fából vaskarika
Ginoo Yukizaki - Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld
Kenshiro Shinju - Megszoksz vagy megszöksz
Kuriyo Iso - Egy másfajta küldetés
Komimushi Zanami - Egyenesen járni tudni kell (fagyasztott)
Fujikage Kizashi - Zápor, zivatar (fagyasztott)
Hateshi - Ami az arcok mögött lapul (fagyasztott)



avatar
Terumi Mei
Moderátor

Specializálódás : Kdeves Mizukga

Tartózkodási hely : Idegosztály


Adatlap
Szint: S
Rang: Mizukage
Chakraszint: Pálinka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Tópart mentén

Témanyitás  Komimushi Zanami on Vas. Ápr. 09 2017, 18:19

//Most csak annyit mondok, hogy erre nehéz volt válaszolni, mert nem tudtam sokat írni, bárhogyan is próbálkoztam. Ha nem látom nem megy…Bocsi Legközelebb próbálok többet írni, mert ugyan a játékot ismerem, de nem akarok kitalálni dolgokat, hátha nem jó //

Első látásra semmi különbséget nem láttam, rajtuk. Csak egy kis nézelődés után vettem észre, hogy az egyiknek van egy seb a kezén. Azonban később ugyanezt a sebet a másik kettőén is megláttam. Ez elvette a hangulatomat, mert nem láttam különbségeket. Körbesétáltam őket együtt, majd egyenként is, de semmi. Nem láttam semmit. A ruhájukon viszont mintha észrevettem volna valamit. Kiderült, hogy az is kamu, mert ugyanolyan volt mindegyik. Addigra már meguntam a körbe-körbe mászkálást és egy forgó rúgással mindet elértem, hiszen a klónokkal mindenképpen történik valami, az igaznak pedig fáj.

//Ui.: lehetséges, hogy ez az egyszerű verzió? Razz  //
avatar
Komimushi Zanami
Játékos

Taijutsu Pontok : 33

Tartózkodási hely : Az álmaimban


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 289

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Tópart mentén

Témanyitás  Kawajiri Satoshi on Vas. Ápr. 23 2017, 10:59

//Komimushi Zanami - Mint már tájékoztattunk, én fogom folytatni a kalandodat. Ha bármi kérdésed van, keress fel nyugodtan PM-ben.//


A rúgási kísérletedre mindhárom sensei hátraugrik, gyorsabban, mint el tudnád érni őket, majd a kecses szökkenés után egy félmosoly ül ki az arcukra.
- Mi a gond? - kérdezik szinkronban. - Az első két feladatot rendkívül ügyesen megoldottad.
Mindhárman leengedik a kezüket, így ismét szemügyre tudod venni a kezükön lévő sebhelyeket. Ha megteszed, akkor láthatod, hogy a bal és jobb oldali férfinak a bal kezén van sebhelye, míg a középsőnek a jobb kezén. Most, hogy ezt észrevetted, talán már tudod is a megoldást. Amennyiben felhívtad rá sensei-ed figyelmét, és megoldottad a feladatot, a két klón eltűnik, majd Zanzaki Uzachi egy lassú, vontatott tapsolás kíséretében lép közelebb hozzád.
- Remek volt. - mondja. - Na, most hogy megedzettük egy kicsit az elmédet, mit szólnál egy kis erőpróbához?
Erőpróba? Lehet, hogy ez valamiféle rítus, vagy teszt része? Három feladat, ami az elmédet teszi próbára, és még három, ami a testedet? Ha jobban szemügyre veszed a férfit, láthatod, hogy fiatalos megjelenése ellenére, a szemei tapasztaltságot, és elszántságot tükröznek. Biztos lehetsz benne, hogy okkal adta ki neked azokat a feladatokat, amiket kaptál. Azonban, a hangjában kedvességet és türelmességet vélhetsz felfedezni, így, biztos lehetsz abban is, hogy ha kérdeznél tőle, vagy szóba elegyednél vele, egyáltalán nem venné rossz néven. A tanítók azért vannak, hogy tanítsanak, és egyengessék a tanoncok útját, nem de?
- A vízenjárás, függőleges terepen való futás hogy megy? Mi a helyzet a célba dobással, az alapjutsukkal? Mennyire érzed magad késznek arra, hogy mindannyiukat bevethesd élesben? - kérdezi egy fülig érő mosollyal Uzachi, miközben várja a válaszod.


//Az ellentétes oldalon levő sebhely felfedezését az igazi sensei-en reagáld le, ha gondolod rá is kérdezhetsz a sensei-nél mi szükség van ezekre a próbatételekre, de teljes egészében rád van bízva, hogyan cselekszel.//
avatar
Kawajiri Satoshi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 89

Specializálódás : Keiko :'(


Adatlap
Szint: A
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 578

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Tópart mentén

Témanyitás  Tsuuzoku Tomoe on Vas. Júl. 09 2017, 11:14

///Uchiha Kagami - Az Őrület Mezsgyéin\\\


    Miután felvetettem az ötletet, hogy látogassuk meg volt osztályfönökünket, kit egymás, s a volt osztálytárssak között csak “Dohányos Narának” hívtunk, el is indulunk a harmadik évfolyam terme felé. Félelmetes belegondolni, hogy nekünk alap esetben, még mindig ezekben a padokban kéne ülnünk, ezekkel a srácokkal karöltve kéne tanulnunk azt, amit mi soron kívül, roham tempóban sajátítottunk el.
    Közeledvén a terem felé meghalljuk a becsengőt, mely az alsóbb évfolyamok számára jelenti az óra kezdetét. Az alsóbb évfolyamoknak, de nem a harmadiknak. A harmadiknak a becsengő csak annyit jelent, hogy az osztályfőnök elindult a terem felé a tőle megszokott lomha, 5 méterenként rágyújtó tempójában. Talán pont ezen tény tudata miatt, mi sem vesszük sietősre a tempót, így pont kifordul velünk szembe, mikor a terem folyosójára érünk. A változatosság kedvéért most épp nem rágyújt, hanem az előző cigarettája végét szívja. Arcán enyhe mosoly fedezhető fel mikor meglát minket, majd a terem ajtaja előtt megállva vár meg minket. Úgy látszik pár szót Ő is szeretne váltani velünk.
    Pár bátorító mondat után, valamint egy sokat sejtő kacsintás után utunkra enged minket. Azonban mielőtt még tovább indulnánk, még egy utolsó pillantást vetek az osztályra. Látszik rajtuk a féltékenység, szinte nem is leplezik. Azonban nem csak ezt vélem felfedezni rajtuk, sokak szemében, burkoltan ugyan, de a büszkeség szikrái látszódnak. Mintha örülnének a mi sikerünknek, annak ellenére is, hogy legszívesebben saját magukat kívánnák a mi helyünkre. Talán még percekig nézném az arcokat, ha a sensei nem csukja be maga után az ajtót, hogy elkezdje a tanítást. Érdekes látogatás volt az egyszer biztos. Shukaku-senseit talán most először láttam ilyen formában mosolyogni. Talán badarság, de olyan mintha örült volna annak, hogy eljöttünk hozzá. Nekem… nekünk biztos, hogy kellemes érzés volt újra látni őt és ismét az ő szavait hallgatni. Minden bizonnyal a sors, valamint a tűz akarata egymás mellé fog még minket sodorni, legalábbis remélem. Még annak ellenére is, hogy az osztályozó óta én több ízben is összefutottam vele, hiányzott már az öreg Sensei, hisz elvégre csak ő karolt fel minket.
    Szívesen folytatnám még magamban ezt a monológot, azonban arra kell ráeszmélnem, hogy enyhe késésben vagyunk, melynek következtében Nora és Kato már rohanva indult neki a teremnek, ahol gyülekeznünk kell. Talán ha Kato nem kiált vissza nekem, még mindig itt állnék és a becsukott ajtót bambulnám, azonban kizökkenve a gondolat menetemből előre tekintek a srácokra. Mintha egy “Ne maradj le.” visszaszólást hallanék Kato szájából, mely őt ismerve, egy kihívás arra, hogy próbáljam meg utol érni. Elmosolyodok, majd chakrámat a lábamba gyűjtve, egy elrugaszkodásra alkalmas pozíciót veszek fel. Alkalmazva a Shunshin no Jutsu-t szinte azonnal társaim mellet termek ahol egy kacér vigyorral jelzem feléjük, hogy kapkodják magukat. Enyhén Kato felé fordítom a fejem, ezzel buzdítva őt arra, hogy tartsa velem a lépést, majd egy újabb Shunshinnal eltávolodok tőlük, egyenesen a terem felé haladva.



Belépve a terembe az osztály többi tagja már mind ott vár. Mindenkin ott van a a Konohagakure no Sato emblémájával ellátott fejpánt. Sokan vannak akik megszokott módon a homlokukra kötötték, vannak akik hozzám hasonlóan a derekukra, de akadnak olyanok is akik egyéb látható helyekre illesztették. Látszik a diákságon, hogy kicsit ellazultabban, sokkal kellemesebb a hangulat a vizsgához képest. Legalábbis valamilyen szinten, még mindig érzékelhető a feszültség és a félelem amit a háború, és a frontra való kikerülés szült. Mindenki tudja, hogy ha úgy van, a Hokage szemrebbenés nélkül küld ki minket a frontra, szinte mondhatni, hogy golyó fogónak. Azonban ez most nem számít, mindenkit megöl a kíváncsiság, hogy láthassák a saját, illetve mások kijelölt csapatvezetőit. Ezen csapatvezetők, akik javarészt Jounin rangúak, szépen sorjában érkeznem, el-el ragadva magukkal egy-egy három fős csapatot.
   Azt mondták délután egyig lehet jönni a vezetőnek. Mi maradtunk az utolsók, az óra pedig egy perc múlva üti az időt. Alig pár másodperccel a határidő előtt, de befut egy taktikai mellényes férfi aki köszönés nélkül hármunk nevét kérdi. Mi bólintunk, hogy igen mi lennénk azok, majd a fekete hajú idegen belép közünk a terembe. Helyet foglal az egyik padon ami hozzánk közel esik, majd ezt követően rágyújt egy cigarettára. Pár mondat után egy rövid bemutatkozást kér tőlünk, melyet Nora és Kato meg is ejt, így már csak rajtam a sor.
-A nevem Tsuuzoku Tomoe. Igazából most nem nagyon tudom elmondani, hogy mit szeretek és mit nem. Talán a tüzet tudnám ide sorolni, hisz az az elsődleges elemem, ezért úgymond szeretem. Így talán ebből kifolyólag nem szeretem a vizet, mert az eloltja a tüzet. De ha már itt tartunk, kifejezetten szeretem az előző hokagékról, és konoha híres, vagy hírhedt szemáélyeiről szoló történeteket. Egyszer szeretnék én is közéjük tartozni és egy becenevet szerezni magamnak. Szeretem a családom, és nem szeretem azokat akik bántanák őket. A célom pedig az, hogy legalább olyan jó shinobi legyek mint az apám, valamint az, hogy ha úgy alakul, bekerüljek oda, ahová Ő tartozik.
Miután Kaito-sensei is bemutatkozik tesz egy megjegyzést, mely akarva akaratlanul is, de a fejembe vésődik. Útnak indulunk a Senseiel konoha utcáin, mely idő alatt rákérdek arra a dologra, melyet az előbb említettem.
-Sensei. Azt mondta, ha sikerül ez a teszt, akkor mi leszünk Konoha huszonhármas csapata. Ebből arra következtetek, hogy valami történik, ha nem sikerül. Mi lenne az?


    A séta vége a tópartnál van, ahol most valamiért egy járókelő sincs. A sensei megformálja azt a fura kézjelet, amit a jó múltkor Shukaku-sensei is. Eme kézjellel ő is két klónt alkot, melyek arrébb viszik két társam. A felállás nagyon olyan, mint az év eleji, mikor a goukakyuu-t tanultam. Kaito-sensei egy parázsmezőre mutat, amin nekem át kéne sétálnom… mezítláb.
~”Egy akadály leküzdése, egy fontos dolog visszaszerzése, életünk legnagyobb ellenségével megküzdeni.” Mégis mi lesz itt?~
   Levetem cipőimet, majd elkezdek gondolkodni, hogy miként juthatnék át anélkül, hogy jelentősebb égési sérüléseket szenvednék. Először megpróbálok csak úgy szimplán átsétálni, mivel semmi más nem jut az eszembe nagy hirtelen. Nagy lendülettel érkezem a parázs felé, azonban mikor megteszem rajta az első lépést a talpamon a bőr sisteregve kezd el égni. Sietve le is kapom róla a lábam, majd elkezdem lóbálni, hogy lehűtsem kicsit.
~Ez így nem fog menni. Ha csak így nekivágod, akkor szénné fog égni a talpam. Valami védelem kéne, ami meggátolja a tűzet abban, hogy komoly sérüléseket okozzon. Mi lenne ha…~
Megformálom magam előtt a kos jelét, majd chakrámat a lábfejem irányába kezdem mozgatni. Próbálom a talpamba gyűjteni a chakrámat, hogy majd onnan a test felszínemre vezetve azt, védelmet biztosítson. Mikor úgy érzem, hogy sikerült újfent neki lendülök az akadálynak. Az első lépés most nem olyan borzasztó mint az előbb, azonban a fájdalom még így is jelentős. A második lépéssel ismét egy nagy adag fájdalom ingert kapok, mely kizökkent a koncentrációból, így le kell ugranom a parázsról. Sajnos nem úsztam meg ennyivel, az ugrás következtében a lába mélyebbre nyomkodott a forró parázsban így enyhe égési sérüléseket szenvedtem. Azonban nem hagyom ennyiben, újfent koncentrálásba kezdek.
~A tűz az én elemem. Nemrég azt mondtam, hogy szeretem a tüzet, ezért nem hagyhatom, hogy ez gátat szabjon nekem. Le bírom győzni, így pedig még inkább közelebb kerülve az elememhez, a tűzhöz.~

Leeresztem magam mellé kezeimet, felnyitom szemhéjam, majd megindulok az akadály felé. Egy lépés, kettő, három. Eddig ez a legnagyobb távolság amit megtettem. A fájdalom érezhető, de mintha most nem lenne elviselhetetlen. Úgy érzem képes vagyok átmenni rajta, most meg bírom csinálni. Még egy lépés, még egy, aztán még egy. Még pár lépés van hátra, nem kell sok. Még három! Gyerünk már csak egy kell. Végül pedig sikerül, átsétáltam a parázsmezőn. A fű kellemesen csiklandozza a talpam, azonban így is eléggé kellemetlen állni. Több helyen is megégett a talpam, de nem bánom, hisz sikerült az első próba.
avatar
Tsuuzoku Tomoe
Játékos

Taijutsu Pontok : 76

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 420

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Tópart mentén

Témanyitás  Uchiha Kagami on Kedd Júl. 11 2017, 05:03

/Tomoe/

- Szóval a tüzet... és a vizet nem... - mosolygott a sensei a bemutatkozásod idejénél, majd a kérdésedre később csak egy sejtelmes mosollyal felelt, amely alapján sejteni vélted, hogy még nincs itt az ideje annak, hogy megtudjad azt, ami abban az esetben fog következni, hogyha nem sikerül a próbátok. Persze... sejteseid lehettek. Hamar leértetek a tópartra, ahol ott várt téged az izzó parázsmező, melyen át kellett gyalogolnod. - Szereted a tüzet, nem? - mosolygott rád a sensei. - A tűz is szeret téged. Sok sikert, Tomoe. Hadd lássam, mit fogsz tenni - mondta, majd karba tett kézzel várt arra, hogy mit fogsz tenni. Nekiálltal hát kigondolni, hogy mit és hogyan kell kivitelezned, melynek folyamán ügyesen rájöttél, hogy nem vághatsz neki csak úgy az útnak, máskülönben a lábad... nos, a kannibáloknak biztos ízlene a roston sült Tomoe-láb, neked már nem annyira. Persze a kivitelezés mindig nehezebb, mint a tényleges gyakorlatba való átültetés, s erősen megégetted a lábadat, ami ki is zökkentett téged a koncentrációból.

De Te nem adtad fel, folytattad tovább a koncentrálást és igazan... nos, elemedben voltál a próba miatt. A tűz a te elemed, mantrázgattad magadban, s nem hagyhattad, hogy kifogjon rajtad. Végül, nagy nehezen, enyhe sérülésekkel, de teljesítetted az első próbádat. A sensei kétszer összeütötte a tenyerét, majd megveregette a válladat. Nemsokára, perceken belül Nora es Kato is befutottak. Kato tiszta víz volt, Nora pedig fájdalmas arccal nézett rád, de a szája szélében ott bujkált egy mosoly, ami alapján sejteni vélted, hogy neki is sikerült az első próba. A sensei rágyújtott, leült a fűbe, majd hátát nekivetette a közeli fának és úgy figyelt titeket. Nagyjából öt percig csendben volt, majd mindannyitok előtt ott termett egy ceruza; nem is láttátok, hogy odadobta volna.

- Rendben. Kettes próba. Vegyétek fel a ceruzákat és rakjátok el. A ceruza a próba alatt nem törhet el. Ha eltörik vagy eltűnik... akkor... majd meglátjátok. Ha nem sikerül a próba, megbuktatok. Ha megbuktok, visszamentek az Akadémiára, hiába vizsgáztatok soron kívül. A próba pedig nem lesz más, mint... - itt egy károgás szakította félbe őt, s egy nagyobbacska varjú szállt le a vállára, nyakában egy kis tekercs fityegett. - Ő itt Gin. Gin az előbb elvett tőletek valami értékeset, valami olyat, ami fontos számotokra. Az a dolog a tekercsben van. A feladat... kapjátok el Gint. De! Nem sérülhet meg, egy tolla sem tépődhet ki, ugyanis elég kényes a tollazatára. O, és elfelejtettem valamit... ti hárman vagytok, Gin egyedül, szóval... kap egy kis segítséget - erre még két varjú ereszkedett le közétek.

- A nevük nem fontos. Ők azon lesznek, hogy még jobban megkárosítsanak titeket. A ceruzát csak látható helyen tarthatjátok; fül mögött, kézben... bánom is én, de nem tehetitek zsebre! Nos... hajrá srácok, napnyugtáig van időtök. Bármit bevethettek, a szabályok betartása mellett. Még valami... elemi ninjutsuk tilosak. Gin nem szereti a tüzet. Ami azt illeti, a késeket se, tehát nem vághatjátok le róla a tekercset, ha elkaptátok. Találjátok ki ti, hogy miként oldjátok meg a feladatot. Hajime! - Ezzel kezdetét vette hát a második próbátok is. Gin felrepült a levegőbe, a másik kettő varjú pedig körülöttetek körözött. Gyakorlatilag időd se volt ellenőrizni, hogy mid tűnt el, ha viszont megtetted, akkor rémülten konstatáltad, hogy az eredeti ANBU maszkod, az ajándékod... eltűnt! Nora szitkozódott és valami fényképet említett az apjáról, Kato pedig belebokszolt a fába és egyből a madár után rohant.

//Elkezdődött a második próbátok. A posztodban, amelyet a Hokage-emlekmuhoz, ide kattintva írj, fejtsd ki kérlek, hogy Gint végigüldözitek az egész falun, az érintett helyek közt legyen a kórház, az Akadémia és a Ninja Emlékmű. Menetközben a két varjú folyamatosan csipked titeket, és negatív dolgokat kárognak a fületekbe (igen, emberi nyelven), miszerint úgyis el fogtok bukni. Posztodat ott fejezd be, hogy Gin leszáll a Negyedik Hokage kőarcának tetejére, ti pedig a kőarcok másik oldalán (ahonnét rálátni Konohára) próbáljátok becserkészni, a nap pedig már lefelé nyugszik. Útközben három kis híján sikeres, de végül épphogy markotokbol kicsúszó próbálkozást megemlíthetsz. Csak ügyesen! Ékezeteket pedig késobb tudok majd szerkeszteni, ha nem baj, mivel itt kint nem éppen van ékezetes gép...//
(Edit: Szerkesztettem neked ékezeteket <3 - Mei )

_________________
Tää jylhä kauneus ja ääretön yksinäisyys
Lapsuuteni metsän, taivaan
Kaikuu se haikeus halki tän matkan
Aamun tullen yö tarinansa kertoo



Állandó mesélések (7/7)
- Djuka Orimi
        - Jelenlegi kaland: ElektrOP vol 2.0
- Djuka Kodomo
        - Jelenlegi kaland: A Bölcsesség Ára

-Tsuuzoku Tomoe
        - Jelenlegi kaland: A Téboly Mezsgyéin
- Kowarii Zion

        - Jelenlegi kaland: Cirque du Freak
- Hasegawa Zauki
        - Jelenlegi kaland: Üdvözöllek és búcsúzok
- Hyuuga Shakaku

        - Jelenlegi kaland: Holdezüst

- Hyuuga Ayako

        - Jelenlegi kaland:


Chuunin Válogató Vizsga
avatar
Uchiha Kagami
Adminisztrátor

Specializálódás : Több éves posztok előkutatása

Tartózkodási hely : Elfeledett fóliánsok között


Adatlap
Szint: S
Rang: A Gundan Könyvtárosa
Chakraszint: Vodka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Tópart mentén

Témanyitás  Komimushi Zanami on Vas. Júl. 16 2017, 19:07

//Kawajiri Satoshi//

//Szeretnék elnézést kérni ,hogy ilyen sokáig vártattalak, de most igyekszem majd hamarabb válaszolni //


Azt hittem, hogy egy váratlan támadással kicselezhetem a senseit, hiszen a klónoknak nincsen fizikai valójuk. De gondolnom kellett volna arra is, hogy nem lesz egyszerű. Mint kiderült a gyors rúgási módszer nem volt alkalmas, ezért arra jutottam, hogy valamivel egyszerűbb módszerrel kell folytatnom. Az esztelenség helyett inkább elkezdtem alkalmazni a klónokról szerzett információimat. Nézegettem a senseit és lassan észrevettem, hogy a sensei kezén vannak sebek, sőt. Mindannyiuk kezén volt5 seb, de a középsőé különbözött a többiekétől. Neki egyedi volt, mert a jobb kezén volt. Nem szerettem volna még egyszer nagyot hibázni , ezért inkább szóban válaszoltam, hiszen tudtam, hogy a középső az igazi.

Miután ezzel végeztünk, az úgynevezett erőpróba következett. Nem is sejtettem, hogy mi következhet. Fel is tette a sensei a kérdést, hogy tudok-e vízen és függőleges terepen járni, satöbbi…

- Hát nézzük csak, vízen és függőleges terepen nem tudok járni, de célba dobni tudok valamennyire. Ismerem a legfőbb alapjutsukat és rendszeresen gyakorlom a használatukat is. Szívesen használnám őket élesben, hátha jól sül el!

 //Remélem a klónokkal kapcsolatban igazam volt. Razz //
avatar
Komimushi Zanami
Játékos

Taijutsu Pontok : 33

Tartózkodási hely : Az álmaimban


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 289

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Tópart mentén

Témanyitás  Terumi Mei on Hétf. Aug. 14 2017, 17:45

// Elnézést kérek a kellemetlenségekért, Zanami, visszavettelek! //


A klónok megkülönböztetése sikeres volt. Úgy érezted magad, mintha detektív lennél, eléd raktak volna két képet, hogy a helyszínek közt megkeresd, mi a hiba, mi nem oda illő. Most megtaláltad végre, hogy a sok sensei közül melyik a hamis, és melyik az igazi, amikor pedig megválaszoltad neki, akkor minden klónja szertefoszlott.
- Remek! Ez egy lecke arra, hogy soha ne felejtsd el használni a szemeidet. Nem csak a szemeidre, de minden érzékedre hagyatkoznod kell, hogyha egy vagy esetleg több ellenféllel találod magad szembe. Sose tudhatod, hogy mikor kell vakon harcolnod, mikor bénítják le az érzékszerveidet. Egy shinobinak mindig kész kell lennie arra, hogy megtalálja a hibát, akár kép alapján, akár hangok alapján, hiszen ezen múlhat sok ártatlan élete - magyarázza el a sensei, hogy mire is volt jó ez a hosszas kiruccanás.
- A rejtvények pedig elengedhetetlen része a logikád fejlesztésének. Egy egyszerű ember is könnyen átejthet, valaki más állíthatja a maga igazát, de neked kell eldöntened, hogy ki húzta a rövidebbet. Ha rosszul döntesz, akkor végül te leszel a hibás, ezt pedig nem engedhetjük meg magunknak, ugye? - vigyorog rád Zanzaki. Most végre minden kirakós a helyére került, s ha jobban belegondolsz, annyira nem is voltak megerőltető feladatok, nemde? Rosszabb lett volna, ha egy labirintusba dob, ahol minden akadályt le kell küzdened, s csakis akkor juthatsz tovább a következő pályára. Elképzelni sem tudnád, hogy milyen rémségekkel kellene ott szembenézned egyedül. Mondjuk mutáns szörnyekkel, akik előtte teljesen normálisan néztek ki, de egy kísérlet részei lettek. Vagy csak szimpla feladatokkal, olyanokkal, melyet most is eléd görgetett a sensei.
- Ha a célba dobás megy, az már félsiker. De egy shinobi számára a vízszintes és függőleges terepen való megmaradás szükségesek ahhoz, hogy egy harcban maximálisan teljesíts. Mi történne, ha ellenfeled a vízen akarna harcba szállni veled, de te nem tudsz azon járni? Akkor inkább hagyod, hogy elmeneküljön? Ugye! Mint látod, épp azért vagyunk tó és fák közelében, hogy ezt megtanuljuk. Kezdjük is a függőleges terepen való megmaradással, mivel ez a feladat könnyebb része - a sensei bólint a fejével, s egy fához sétál. Amikor megálltok előtte, Zanzaki egyszerűen felsétál a fa törzsén, majd az egyik ágán, s azon fejjel lefele figyel rád, mint egy denevér.
- Praktikus! A titok nyitja, hogy a chakrádat egyenletesen kell a lábadba koncentrálni, ezáltal tudsz fennmaradni a fán, vagy bármilyen felületen. Azért ez a könnyebb a víznél, mert... hát, azt majd meglátjuk később, hogy mi a különbség a két felület között. Itt egy állandó mennyiséget kell fenntartanod. Lássuk!


/ Egy hosszabb posztot kérek a próbálkozásaidról, ahogy csak belefér! /

_________________
Hentesáru:
Amori Shuu - Árnyjáték
Nishikawa Karasu - Régmúlt idők
Engyounogou Hakuryuuin - Fából vaskarika
Ginoo Yukizaki - Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld
Kenshiro Shinju - Megszoksz vagy megszöksz
Kuriyo Iso - Egy másfajta küldetés
Komimushi Zanami - Egyenesen járni tudni kell (fagyasztott)
Fujikage Kizashi - Zápor, zivatar (fagyasztott)
Hateshi - Ami az arcok mögött lapul (fagyasztott)



avatar
Terumi Mei
Moderátor

Specializálódás : Kdeves Mizukga

Tartózkodási hely : Idegosztály


Adatlap
Szint: S
Rang: Mizukage
Chakraszint: Pálinka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Tópart mentén

Témanyitás  Aikaho Mitsuko on Csüt. Jún. 28 2018, 21:13

//Osumi Hiroto//
Csak bámulok ki a fejemből, igen így indult a mai nap, nagyjából 10 óra körül lehet, de pontosan nem tudom, se az öcsém, se Kiyoko nem akart felkelteni, tehát ma újra annak szentelhetem az időmet aminek akarom. Hosszú éledezés után sikerült csak lemennem a konyhába, mikor senki sem zargat reggel azzal, hogy keljek már fel végre, akkor nagy valószínűséggel, nevelő anyukám egy üzenetet hagy a konyhapulton, hogy hova ment, vagy ilyesmi. Mikor leértem, ott várt a szokásos cetli. A kis papír darapkán a következő szöveg állt:
“Jó reggelt Mitsu! Nekem ma el kellett mennem egy egyszerű küldetésre, kérlek ne felejtd el, hogy ma ezért te felelsz a bevásárlásért és azért, hogy az öcsédért elmenj az akadémiára.
A pénzt és a bevásárló listát a komódon találsz.Szép napot! Puszi:Kiyoko”
Miután ezeket a sorokat elolvastam úgy döntöttem, hogy az első célállomás a bolt lesz, így hát fogtam magam, felöltöztem, majd elindultam. Miközben sétáltam szokásomhoz hűen próbáltam oda figyelni az apró részletekre az utcákon, mint arra a falevélre, mely egy apró pocsolyában úszott az út szélén. Miután bevásároltam, gyorsan hazavittem a cuccokat, mert ekkora már az éhség gyötört, mivel elfelejtettem reggelizni, ne kérdezzétek, hogy az ember hogy tud elfelejteni egy ilyen dolgot. Kiyoko valószínűleg reggel siethetett, mert semmi ennivalót nem készített ebédre. Ezen oknál fogva kénytelen voltam magamra főzni valamit. Miután elfogyasztottam étkemet, és mivel míg az öcsémnek véget ér az akadémia legalább van két óra, ezért egy picit leugrottam a kertbe pontosítani a célzásomat, mert gyakorolni sosem árt. Igazából nagyjából egy óra edzés után döntöttem úgy, hogy elindulok Ikumiért, tisztába voltam azzal, hogy jóval korábban érek oda, mint kellene, kivéve ha az erdőn keresztül kerülök egy kicsit. Nagyon szeretem ezt az erdőséget, szinte már úgy ismerem, mint a tenyerem, végülis gyakran járok erre, ha időm engedi. Mikor megérkeztem szinte láttam az öcsém arcán azt a felszabadító örömöt, ami azt sugallta, hogy jajj de jó, hogy végre hazamehetek. Számomra fura volt, hogy 9 évesen még sokszor el kell érte mennem, de az igazat megvallva nem bántam. Épphogy csak levettem a cipőmet, rá Ikumi egyből jött, hogy gyakoroljak vele, egészen naplementéig segítettem neki, ugyanis számomra nagyon fontos az, hogy jó legyen a kapcsolatunk. Naplemente után nem sokkal Kiyoko is betoppant, így ő csinált nekünk vacsorát. Még lefekvés előtt olvastam egy kicsit, majd álomra hajtottam fejemet.

avatar
Aikaho Mitsuko
Játékos

Taijutsu Pontok : 7

Tartózkodási hely : Két világ határán


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 111

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Tópart mentén

Témanyitás  Osumi Hiroto on Hétf. Aug. 13 2018, 20:05

//Aikaho Mitsuko - A Sötétség Gyermeke//

Konoha. Sokféleképpen nevezik. Konohagakure no Sato - A Levelek Közt Rejtőző Falu. Rejtett Tűz. Rejtett Levél. S neked otthonod. Itt nőttél fel, Konoha központjának közelében, egy tóparti kis faluban, ahol ritkán történik bármi érdekes és általában elkerüli a baj. A mai nap is hasonló volt. Felkelve egyedül találod magad az átlagosnak mondható, nem túlcicomázott szobádban, s később az egész lakásban. Nevelőanyád egy cetlit hagyott hátra, hogy tudd, ma nem számíthatsz a segítségére és neked kell elvégezned a napi teendőket. Te sem kaptál új küldetés felvevésére utasításokat, így valóban szabadon dönthettél arról mit csinálsz ma.
A boltba menet a nap kellemes melegét nyújtó tüzét hideg szellő enyhítette, az utca képe a szokásos mindennapok ürességét tükrözte vissza, egy olyan nap ígeretét bújtatva magában mikor valóban minden a te akaratod szerint fog zajlani, akárhogy is döntesz időd eltelésével kapcsolatban.
Szokásodhoz híven megfigyelted a környezeted, talán mélyen legbelük valami izgalmasra vágytál, ám az, hogy ez a vágy valóra válik, az csak saját világlátásodon múlik. Egy apró falevél vonta el figyelmedet, mely egy tócsa egyik végéből úszott a másikba, ami akár a napodra is hasonlíthatott; azért haladt át a pocsolyán hogy elmondhassa, ott van. Ahogy elfordultál tőle, a falevél lángra kapott és hamuja szétszóródott vízben. Ha visszafordultál a hanghatásokra, a levelet már nem látod sehol.
Miután végeztél a hétköznapi teendőkkel és gyakoroltál a kertben, elindultál öcsédért az akadémiára, aki szintén örült találkozásnak. A fontos küldetés helyett egyáltalán semmilyen küldetést nem kaptál; még kellemetlen is lehetett hogy a Geninekre nem hagytak feladatokat.
Egyelőre azonban be kellett érned ezzel. Miután eltetted könyvedet és készültél volna lefeküdni, halk, de éles hangok ütötték meg a füled; nem lehetett messze a hang forrása az ablakodtól mégis távolinak tűnt. Nem tudtál kivenni belőle semmit, mert folyamatosan szakadozott és a hangereje is minden hangnál változott. Végül elhalkult és ha még meg is próbáltál nem foglalkozni vele, tested automatikusan megborzongott.
Ismét lehajthattad volna fejedet a párnádra mikor a hang ismét felütötte fejét és végre képes voltál beazonosítani mi is ez; egy lány sírását hallottad. A zokogàs halkabb volt, de kétségbeesettebb mint korábban. Hosszan folytatta ezt, kevesebb szakadozással mint eddig. Ha kinéznél az ablakodon, nem látsz senkit, mégis szinte biztos vagy benne, hogy  a hang forrása egyenesen előtted van, de akárhogy erőltetted a szemedet, nem sikerült kivenni belőle semmit.
A harmadik ilyen alkalommal, ha továbbra sem távozol az ablakodon át, Kiyoko ront be a szobádba feldúltan.
- Te is hallottad a hangokat? - kérdezte aggódva. - Ki kell mennem hogy megnézzem mi ez. Maradj itt mindenképp.
Mielőtt válaszolhattál, már ki is viharzott a szobából, még az ajtót sem csukta be maga után. Miután meghallod a bejárati ajtó csapódását, mely távozását jelzi, ismét meghallod a hangot, ezúttal sokkal hangosabban és tisztábban.
Ha közelebb mész az ablakodhoz, egyre élesebben jut a füledbe. Ha pedig kinézel rajta, megláthatod a ki adja ki a síró hangokat: egy hosszú hajú, emberszerű lény remegő testét. Arcát eltakarja és mintha észre sem vett volna téged. Körülötte semmit nem láttál, ami felzaklathatta volna, csak a síró hangot kiadó lányt. Kiyoko pedig sehol nem volt. Pedig ha bejárati ajtón távozott, hallania kellett volna a hang forrását.

_________________

Mesélések:

  • Zanza - Víztükör (fagyasztva)
  • Yukari Yama - Ismerős tekintetek
  • Aikaho Mitsuko - A Sötétség Gyermeke
  • Tensei Zento - Földbe Gyökerezve
  • Naito Kenji - A Shinobi 50 Próbája
avatar
Osumi Hiroto
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 54


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 345

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Tópart mentén

Témanyitás  Aikaho Mitsuko on Szer. Aug. 22 2018, 15:55

//Osumi Hiroto//
Anyám és a síró hang hallatára, csak úgy elkezdtek fejemben cikázni a gondolatok. Eközben azon is elgondolkodtam, hogy mitől kapott lángra ma az a falevél, sajnos egy rossz szokásom, hogy néha túl bonyolítom a dolgokat, de mi van ha köze van ehhez….milyen marhaság már az, hogy ilyen egyáltalán eszembe jutott, hagytam inkább ezt a gondolat foszlányt tovább menni, ugyanis tisztában voltam azzal, hogy gyorsan kell cselekednem, és azt is tudtam, hogy segítenem kell, de nem épp megnyugvással töltött el az a tudat, hogy Kiyoko sehol sincsen. Döntési lehetőségeim végesek, az időm meg még inkább. Anyám felszólított arra, hogy maradjak most nyugton, de egyszerűen képtelen vagyok, mondjuk az sem megoldás, hogy fejjel a falnak rohanok, át kéne gondolnom, hogy mi lenne a leglogikusabb lépés, ezért elsőnek magamhoz vettem shurikeneimet, kunaiimat és robbanó céduláimat. Kiyoko az ajtón át távozott, és így nem látom sehol, valami történt vele, de nem tudom mi. Odafutottam az ablakhoz majd azon keresztül távoztam, majd egy helyben maradva várok a sötétségben rejlő alak reakciójára, de a biztonság kedvéért kezembe veszem egyik kunaimat. Az, hogy nyugott tudjak maradni egy ilyen helyzetben számomra igen csak nehéz, még akkor is ha csak röpke másodpercekről beszélünk, ugyanis ilyenkor a pillanatok sokkal hosszabbnak tűnnek, mint általában. Egyre inkább bennem van a vágy, hogy oda fussak, szinte már nem bírok megálljt parancsolni a lábamnak.
avatar
Aikaho Mitsuko
Játékos

Taijutsu Pontok : 7

Tartózkodási hely : Két világ határán


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 111

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Tópart mentén

Témanyitás  Osumi Hiroto on Vas. Aug. 26 2018, 22:54

A viszonylag átlagos napod után, melynek legnagyobb érdekessége egy vízben meggyúló falevél volt, most egy közel sem mindennapi esemény ugraszt talpra és késztet cselekvésre. Egyedül maradtál egy olyan helyzetben, amire az Akadémián sem készítettek fel, ráadásul egy nálad tapasztaltabb felnőtt intő szava nélkül, hisz minden amit mondtak neked ellenkezik saját akaratoddal. Bár azt mondták, maradnod kell, nem bírod figyelmen kívül hagyni a körülményeket, amik ezt az egész helyzetet körbeveszik. Egy síró lány hangja, egy parancs és talán egy intő jel még korábbról, mikor még minden hétköznapinak tűnt. A szokásos, nyugodt napod átfordult egy hátborzongatóan rejtélyes kalandba - vagy egy veszélytelen véletlenbe; talán döntéseid következménye lesz, hogy melyik válik valóra.
Minden készen állt arra, hogy megláthasd, mi is rejtőzik a színfalak mögött. Veszély vagy nyugalom? Félelem vagy biztonság? Egy nyugodt nap árnyéka vagy egy borzongató éjjel kezdete? Kiyoko intő szava ellenére elhagyod a védelmet nyújtó otthon melegét egy bizonytalan hang után kutatva. Ahogy kilépsz a szabadba rögtön hajadba a hirtelen megerősödő szél, így a szemedbe hulló hajszálak miatt nem látod, ahogy az alak, amit kerestél egyre közelebb ér, pedig térdein csúszik mindenféle segítség nélkül. Szinte biztos vagy benne hogy láttad mozogni, de mikor eltakarod hajad a szemedből, a lány ugyanolyan mozdulatlan mint korábban volt.. csak néhány lépéssel rövidült a távolság kettőtök között. Nehéz elvonnod róla a tekinteted, mintha csak rá lennél képes figyelni, megszüntetve a környezetet magad körül, még saját testedről és felszerelt fegyvereidről is megfeledkezel egy pillanatra ahogy felé tartasz.
Gallyak reccsennek lépteid alatt, az egész helyzet egyre fokozottabb izgalommal jár, a hang pedig egyre halkul, ahogy felé lépdelsz óvatosan s egyre dübörgő szívdobogással. Borzongató érzés fog el, bőröd libabőrös lesz, a szél ismét erősebben jár, távolról varjak károgása üti meg a füled, a lány teste reszket.. S ahogy végre odaérsz és akaratlanul is nyújtanád felé kezed, a test megfordul.. Távoli villám fénye világítja meg sápadt és riadt arcát melyben felismered.. nővéredet, arról az éjszakáról, amelyiken elvesztetted őt.

_________________

Mesélések:

  • Zanza - Víztükör (fagyasztva)
  • Yukari Yama - Ismerős tekintetek
  • Aikaho Mitsuko - A Sötétség Gyermeke
  • Tensei Zento - Földbe Gyökerezve
  • Naito Kenji - A Shinobi 50 Próbája
avatar
Osumi Hiroto
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 54


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 345

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Tópart mentén

Témanyitás  Aikaho Mitsuko on Szer. Aug. 29 2018, 21:04

//Osumi Hiroto- Bocsi, ígérem következőre hosszabb posztot fogok írni//
Torkomon a sokktól egy szó sem jön ki, így csak gondolataim ordibálnak a fejemben. Mi történik most körülöttem?-kérdezem magamtól. Lehetséges volna, hogy egy genjutsu rabja lettem? De kinek érné meg engem egy effajta csapdába ejtenie? Nem értem egyszerűen, nem, ez nem lehet igaz, kizárt, túl fura ez az egész helyzet, miért pont most, és miért ily formában látom őt. A másik dolog ami aggaszt, hogy hol van Kiyoko. Szétvet az idegesség, megőrjít az amit magam előtt látok. Oda kapok nyakamhoz, majd megszorítom a nyakláncom, mely nővéremé volt egykoron. Cselekednem kell, nem fagyhatok le még ilyen esetekben sem, az Akadémián tanítottak már amennyire ezt lehet, hogy bármilyen helyzetbe is sodor minket az élet, ne álljunk előtte tétlenül, de mégis egy épeszű ember, ilyenkor mi logikusat tud tenni? Percek lefolyása alatt jutok el oda, hogy úgy érzem lelkileg nem bírom, de nagy nehezen erőt veszek magamon, és letörlöm azt a könnycseppet, mely szemeből csordult ki. Eszembe jut hirtelen a sok emlék, és úgy érzem nem bírok ezektől most elvonatkoztatni, csak ezekre tudok gondolni, és a fájdalomra, ami ezek miatt gyötör. Meg kell tudnom, hogy egy genjutsu rabja vagyok vagy sem. Előveszem egyik kunaimat, majd megsebzem magam vele a lábamon, nincs más lehetőségem arra, hogy megtudjam valóság-e vagy csak illúzió ez az egész.
avatar
Aikaho Mitsuko
Játékos

Taijutsu Pontok : 7

Tartózkodási hely : Két világ határán


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 111

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Tópart mentén

Témanyitás  Osumi Hiroto on Szomb. Szept. 08 2018, 14:28

//Elnézést a késésért.//

Nyolc évvel az esemény most itt áll azamire eddig talán vágyni sem mertél, csak álmaid legmélyén kotorászott, a sötétbe bújva, nem merve előjönni, félvén, hogy túl nagy súlya van. Most mégis itt látod magad azt a személyt, aki nyolc év után ugyanúgy néz ki; nővéredet. Haja, ruházata teljesen megegyezik azzal, amit akkor viselt, mikor eltűnt, még csak kosz sem volt rajta, arca pedig makulátlan volt, pedig a csatán kellett volna nyomot hagynia rajta. Annyira szürreálisnak tűnik a helyzet, hogy talán jogosan feltételeznéd, hogy egy genjutsu rabja lettél, ám ekkor csak egy megoldást látsz magad előtt; neked kell megsebezned önmagadat.
A vágás a lábadon semmilyen érzést nem kelt benned, a lány ugyanúgy ül előtted, ugyanabban a helyzetben, mint előtte, te pedig nem érzel fájdalmat, bár a véred kicsordul. Testvéred tovább folytatja a sírást, a hang mintha heget égetne rajtad, megsebzi a bőrödet és véred ismét kiszökik a karodból.
Ebben a álomszerű képben ragadva egyre kevésbé vagy képes elvonni a tekinteted az előtted heverő felől, csak rá tudsz koncentrálni, akármennyire is szeretnél ennek ellenállni. A körülötte lévő környezet lassan elmosódik és csak őt látod.
Már kezdesz szédülni, amikor hirtelen megnyugvást érzel és.. felébredsz. Ott fekszel, sértetlenül az ágyadban. Nincs nyoma könnyeknek, nincs nyoma sebhelynek. Ugyanúgy fekszel ott, mint mikor álomra hajtottad fejed, bár nem emlékszel arra, hogy elaludtál. Felkelve mindent ugyanolyannak találsz, mint előtte. Kiyoko nyomát sem láttad sehol.
Mire végre feleszmélnél az egészből és rájönnél hogy nincs mit félned távoli sikoltást hallasz és Kiyoko hangját odalentről.
- Mitsuko! Téged keresnek!
Ha a sikoltás felől keresnél további információkat, nem találsz, a hang nem ismétlődik meg és beazonosítani sem tudnád, honnan jött. Ha kimész jobban megnézni a környéket, semmit nem találsz.
Ha lemész nevelőanyádhoz, egy másik társaságában fogad. Szemein látod hogy a Hyuuga családhoz tartozik.
- Mitsuko - szólít meg -, ne haragudj, hogy ezen a késői órán zavarlak. Velem kell jönnöd, valamit mutatnom kell neked.
Anélkül, hogy további magyarázatot adna, felkel ülőhelyéből és vár rád, hogy elindulj vele. Kiyoko bólint, hogy megbízhatsz benne és kienged téged a sötét éjszakába az idegen nő kíséretében.

_________________

Mesélések:

  • Zanza - Víztükör (fagyasztva)
  • Yukari Yama - Ismerős tekintetek
  • Aikaho Mitsuko - A Sötétség Gyermeke
  • Tensei Zento - Földbe Gyökerezve
  • Naito Kenji - A Shinobi 50 Próbája
avatar
Osumi Hiroto
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 54


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 345

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Tópart mentén

Témanyitás  Aikaho Mitsuko on Vas. Szept. 09 2018, 12:07

Ez az egész csak egy álom volt, egy borzalmas rémálom, ez az egész nem történt meg, de mégis olyan valósághűnek tűnt ez, mintha ott lettem volna ténylegesen, mondjuk minden álom ilyen, de akkor is, miért bújnak elő újra és újra azok az emlékek valamilyen formában. Ezen gondolatok közben, már egy másik téma kezd el foglalkoztatni, mely most történik, s mely cselekményét még befolyásolhatom. Egy sikoltás, mely csak néhány másodpercre zavarta meg az éjszaka csendjét. Tán valakinek segítségre lenne szüksége, de azt sem tudom, hogy honnan érkezett a hang, ezért inkább Kiyoko szavát követem. Ez az este kezd egyre érdekesebbé válni, egy álom, egy hang, és egy váratlanul betoppanó vendég. Most vakon bízzak meg egy idegenben? Nem, nem teljesen, nem benne, hanem anyám bólintásában kell megbíznom. Szemei alapján Hyuuga, lehet hogy ő is hallotta a sikítást? Talán szemeivel be tudná mérni, hogy honnan jött a rejtélyes segítség kérés. - Hölgyem, esetleg ön is hallotta nemrégiben az éjszakába üvöltő személyt? Esetleg tudja, hogy honnan érkezett a hang? Ezen szavak közben elindulok felé, ezzel jelezve neki, hogy követem őt, bár nem tudom hova, s miért pont most, az éjszaka közepén. Valóban annyira fontos lenne, hogy nem várhatott volna holnapig, vagy ez valami olyan dolog, ami oly lényeges, hogy csak a sötétség leple alatt, titokban mutathatja meg? De ha tényleg olyan fontos, akkor miért én? Ily kételyek, gondolatok közepette vágok neki az útnak, melyre egy számomra ismeretlen nő hívott meg.
avatar
Aikaho Mitsuko
Játékos

Taijutsu Pontok : 7

Tartózkodási hely : Két világ határán


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 111

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Tópart mentén

Témanyitás  Osumi Hiroto on Szomb. Szept. 15 2018, 22:46

Rémálmodból felébredve talán még megnyugtatásul is fogad a körülötted kialakuló zűrzavar. Egy rossz álom után egy sikoltás, majd egy idegen jelenléte a lakásotokban nem feltétlenül a legjobb jelek, főleg nem egy este alatt, de talán egyre megnyugtatóbb a körülötted kialakuló légkör. A lehető legrosszabb kimenetel helyett most egy megbízhatónak tűnő nő áll előtted, akiért láthatóan Kiyoko is kiáll.
- Üvöltés..? - kérdezi a nő kissé elhűlten, de miután szemei körül kiduzzadnak az erek, arca is megnyugszik, hangjával együtt. - Nem, nem hallottunk semmi ilyesmit. - Arcán egy pillanatra az aggodalom árnya vetül át. Leguggol melléd és a válladra helyezi kezét.

- Mitsuko.. Biztos hogy hallottál üvöltést? - kérdezi bizonytalanul, ám egy hang megállít, mielőtt válaszolni tudnál.

- Ayano-san, sietnünk kellene. - A hang kintről hallatszik.

Az Ayanonak nevezett nő -már amennyiben őt szólították meg- bátorítóan rád mosolyog, de amint látja, hogy hajlandó vagy követni, feláll mellőled és ki is lép az ajtón, testét pedig egy pillanatra elnyeli a sötétség.
A hold fénye mellett látod, hogy két Chuunin és egy Genin van a társaságában, akik mind feszülten várakoznak. Az ajtón kilépve megcsap az este hűvössége.

- A nővéredről van szó... - kezd bele Ayano, mikor házatoktól kellő távolságra értek. - Elkapták az egyik férfit, aki részt vett a családotokat ért támadásban nyolc évvel ezelőtt... - Egy pillanatra összeszorítja száját, mintha nehezére esne erről beszélni. Szemei körül ismét kiduzzadnak az erek és a távolba mered.
- Mit is mondtál, milyen üvöltésről beszéltél?

_________________

Mesélések:

  • Zanza - Víztükör (fagyasztva)
  • Yukari Yama - Ismerős tekintetek
  • Aikaho Mitsuko - A Sötétség Gyermeke
  • Tensei Zento - Földbe Gyökerezve
  • Naito Kenji - A Shinobi 50 Próbája
avatar
Osumi Hiroto
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 54


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 345

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Tópart mentén

Témanyitás  Aikaho Mitsuko on Vas. Szept. 16 2018, 16:55


-Egy egyszeri, röpke másodpercekig az éjszakába üvöltő sikoltást hallottam. Azt, hogy honnan jött nem tudnám beazonosítani, ahhoz túl rövid, s túl messzi volt. Eközben a remény felcsillant szememben, ugyanis csak most jutott el ténylegesen a tudatomig, hogy valamit meg tudtak, még ha csak egy pici puzzle darabkáját is az egésznek, de legalább most előrébb léphetek ezen ügyben. Érdekes dolog az álom, valamilyen módon a szív vágyait vetíti ki, még akkor is, ha nem éppen olyan formában, mint akarnánk, de az, hogy pont most álmodtam újra ilyet, érdekes egybeesés eme látogatással. Miért pont most? Miért most kapták el így 8 év után, és hogy találták meg? Számomra még oly sok homályos dolog van ezzel kapcsolatban, s ki tudja, hogy mi mindent titkoltak el előle, de igazából ez most nem lényeges, mert most egy sokkal fontosabb dolog van a fókuszban, mit tudtak meg? Kezd egy kicsit túl sok minden kavarogni a fejemben, lassan elveszek gondolataim útvesztőjében, de mielőtt ez megtörténhetne bátorkodom újra hozzájuk szólni:
-És mégis milyen információval lettünk többek, tán lehet tudni már valamit a nővéremmel kapcsolatban? Gondolkodásra indít az arckifejezése, melyet akkor láttam, mikor megkérdeztem tőle, hogy hallott e bármiféle sikoltást. Lehet, hogy félnünk kéne valakitől vagy valamitől, lehet, hogy ez ténylegesen egy ekkora titok lenne? Némi félelem valóban eltölt, de ez inkább a nővéremnek köszönhető, ugyanis aggódom afelől, hogy már nem láthatom viszont. Ennek ellenére kíváncsian várom válaszát kérdésemre, mert most bármit is mond, az a testvéremmel lesz kapcsolatos.
avatar
Aikaho Mitsuko
Játékos

Taijutsu Pontok : 7

Tartózkodási hely : Két világ határán


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 111

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Tópart mentén

Témanyitás  Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

7 / 7 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.