A Végtelen sivatag

8 / 8 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8

Go down

Re: A Végtelen sivatag

Témanyitás  Baku on Csüt. Jún. 21 2018, 23:57

( Elnézést a késlekedésért, az év végi hajtás miatt nem volt időm)

A nyomokat követve elértem egy nagy, ponyvákkal körülvett tábort, amelyben a mesteremet tartják fogva. Sietnem kell, mert az idő az ellenségem, és ha nem mentem ki mihamarabb, akár meg is halhat Ikou-sensei. Ugyanakkor nem szabad kapkodnom se, mert az még végzetesebb lehet mindkettőnkre nézve.

A nap nagyját az őrök megfigyelésével töltöttem, illetve megvizsgáltam a ponyvákat, nem lehet-e valahol, valahogy észrevétlen besurranni rajta.
Amennyiben találok egy rést, reménykedve, hogy még nem késő, az este leszálltával besurranok a táborba. Ha mégse találnék, ugyan nem szerettem volna meglépni, de kénytelen leszek megmászni a ponyvát vagy akár magam készíteni egy rést rajta. Észrevétlen próbálok lopakodni, mert ha észrevesznek, valószínűleg már nem fogok tudni elmenekülni, vagy csak nagyon nehezen.
Szóval miközben belopódzok a táborba, természetesen első sorban a mesteremet keresem, de mivel az élelmünk és főként az ivóvizünk eléggé kifogyóban, valahányszor meglátok egy vizestartályt megpróbálom belemeríteni az egyik üres kulacsunkat. Az élelemmel kevésbé törődök, mivel azt még néhány napig kibírhatjuk.
Út közben folyamatosan a tábort figyeltem és memorizáltam, hogy a lehető legjobb úton, a legnagyobb biztonságban tudjunk kijutni a sensei-vel.
Mikor rátalálok nem  egyből rohanok kiszabadítani, hanem várok a legjobb pillanatra. Viszont ha az eljön, vagy történik valami, azonnal próbálom kiszabadítani. Ha sikerrel járok azonnal a memorizált menekülőúton kezdünk menekülni, majd a táborból kijutva a lehető legmesszebb kerülni tőle.
avatar
Baku
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin/Bábhasználó
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Végtelen sivatag

Témanyitás  Ago on Szomb. Jún. 23 2018, 23:09

A dűnék mögött rejtőzve figyeled, ahogyan az őrök a tornyokban, egy-egy morranás kíséretében helyzetet váltanak. Szinte nem is szólnak egymáshoz de a hat pár szem minden sarkát látja a ponyvákkal körülvett tábornak. A tábort körül tudod járni, úgy hogy szinte folyamatosan a homokbuckák mögött mászol, és csak időnként tűnsz fel, hogy betájold merre is jársz, merről is közelíted meg a tábort. Repedést, rést sehol sem látsz a vásznakon. Mindegyik ha volt is rajtuk valami hiba, azonnal be is lett foltozva, hasonló színű szövettel, és a mintázat is vissza lett festve rá. Tehát ez a megoldás nem kifizetődő. Így tehát maradt a terv, hogy a vásznat felvágva beosonsz a táborba. Átmászni rajta sem lenne okos ötlet, elvégre nem azért építették ilyen magasra, hogy bárki átugorhasson. A póznák olyan kettő és fél méter magasra emelték a falakat, ezzel is nehezítve a bejutást.

Az este beálltával megkezdted az akciódat. Ruhádat magadra húzva, és beburkolózva nekiindultál, hogy bevedd a tábort. De természetesen ott sem unatkoztak. A ponyvák körül belülre apró jelzőtüzeket gyújtottak, amiktől a festett alakok életre keltek, és táncolni kezdtek a ponyvákon, szédítő vadító ritmusban. A tornyokban szinte észrevétlenül kicserélődött az őrség, és a két megfáradt strázsa helyére kettő másik lépett.  Bent pedig lassan minden elcsendesedett. A népek, már csak ritkán kiáltottak egyet-egyet, amire elsőre harsányan reagáltak, de később már csak elvétve szólt egyetlen hang is. A tábor elcsendesedett. Ekkor léptél oda a vászonhoz, és az egyik késed segítségével, felmetszetted azt. Hangosan reccsent a dob feszes szövet, hiszen szinte érezhető volt rajta, hogy nem hétköznapi anyagból készült. Az őrtoronyban álló katonák megrezzentek a hang hallatán, és azonnal leküldték az egyik emberüket minden toronyból. A fent állók pedig lázasan nekiálltak keresni téged. Perceid voltak csak hátra, hogy elrejtőzz, vagy menekülj, vagy kitalálj valamit, hiszen ők jobban ismerik a terepet, mint te. A táborban egy sátor mögött találtad magadat, amiben a hangok alapján valaki éppen szuszogva aludt. Nem volt valami díszes alvók, de pont elég volt egy vagy két ember számára. A sátor mellett egy folyosó vezetett be az útra, ahol több ehhez hasonló kalyiba állt. Innen két felé vezet az út, jobbra a főkapu irányába, ahonnan kettő ember közelített feléd, az egyik fáklyát a másik pedig feszített íjat tartva, és balra a tábor másik vége felé, ahonnan egy ember érkezett csak, de nála nem volt semmiféle fegyver. A sátor és a fal mögött kifeszülő kötelek tömkelegét látod, amikkel a sátrakat rögzítették az esetleges homokvihar okozta kellemetlenségek elkerülése végett. Szembe veled, pedig, egy nyitott bejáratú díszesebb sátrat látsz. Az alján kékkel mázolt nonfiguratív törzsi mintázat vette körbe a vásznat, míg az ajtó mellett szintén kékkel tenyérnyomatokból álló rítusokra emlékeztető szimbólumok voltak festve.
A kérdés az, hogy merre tovább, és vajon merre lehet a bácsikád?  

_________________
8 Saller..még kettő és viszlát kisujj...

Előtörténet;Adatlap

Karakterek: Isha Dansei; Imagawa Takayama
avatar
Ago
Kalandmester

Taijutsu Pontok : 110

Tartózkodási hely : 8 Salleren túl...


Adatlap
Szint: B
Rang: Bérgyilkos
Chakraszint: 408

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Végtelen sivatag

Témanyitás  Osumi Hiroto on Pént. Jún. 29 2018, 04:38

A találkozópontra érve, melyet saját ösztöneim szerint jelöltem ki, egy lelket sem találok, aki a feltételezett hang forrása lehetne. Azt hittem, jó helyen járok. Erre kellett mennem, éreztem, a lábaim vezettek, szinte öntudatlanul, a hang csábított ide. Mégsem láttam senkit. Egész eddig azt hittem, a magam útját járom. Hogy saját döntésemből jöttem el a Chuunin Vizsgára és senki nem befolyásolt. Most mégis más utasításait követtem, ráadásul egy olyan entitásét melynek létéről nem is lehettem bizonyos. A sivár táj csak növelte kételyeimet a helyzettel és saját akaratommal kapcsolatban. Környezetemben csak a sivatagban megszokott és elvárható terep volt látható, érdes, szél vájta kövek, ritkán felbukkanó, világoszöld növényzet, ám életre utaló nyomot nem találtam a homokbuckák mögött el-elillanó állatokon kívül. Semmi nem adta jelét annak, hogy nekem valóban itt kellene lennem. Tulajdonképpen.. Nem is ez az elvárás. Talán épp ezért vagyok itt.
A nap által tűzött meleg lassan bekúszott bőröm alá, belülről éreztem testem melegségét, a kültakarómat hevítő hőség tovább rontotta amúgy sem derűs kedvemet. A meleget nem nagyon bírtam, bár edzettségem szépen ellenállt a kihívásnak. Mégsem akartam sokáig maradni, amiért idejöttem pedig sehol nem találtam. Nehéz is volt úgy, hogy nem tudtam, mit keresek és főleg hogy miért. Nem volt különösebb okom ide jönni saját kényszerérzetemen kívül, mely egyre csak szűnt. Egyre kevésbé tűnt jó ötletnek elhagyni a biztos kimenetelt kínáló termet. Zavarodottságomban a fejemet vakartam mély sóhajtások közben és kezdtem kilátástalannak érezni a helyzetet. Elhagytam azt a helyet amit célul tűztem ki magamnak és eldobtam magamtól azt, amire egész eddig készültem egy bizonytalan, igéző kihívás hatására.
Ahogy múltak a percek, egyre elégikusabb hangulat kerített magába és két lábamra felváltva támaszkodva korholtam magam. Aztán.. Ismét hallottam egy hangot. Egy rövid mondatot mormolt, melyből nem voltam biztos, hogy ugyanazt hallom, mint korábban. De ez is reményt adott. Körbenéztem, de még mindig nem láttam semmit. Amíg meg nem adta a következő instrukciót. Ahogy magam elé néztem egy skorpiót láttam a homokból kibújni, tűzvörös szemei úgy fénylettek mint a nap. Nem léptem hátrébb, bár nem is vonzott túlságosan a látvány. Nem szeretem az ízeltlábúakat, főleg a pókszabásúakat nem. Márpedig a skorpió az volt. Mégis ez volt az egyetlen reményem hogy választ kapjak a kérdéseimre. Semmi más nem vezethetett ide, csak ez, legalábbis másnak nyomát nem láttam és a szavak is erre utaltak.Ha ez a hang forrása.. Jobban örültem volna, ha csak hang marad. Kissé kiábrándultan fogadom az élőlényt és nem igazán tudom tudom, mit mondjak. Késő lenne már az okokkal foglalkozni és túl korai is, amíg ő nem szól hozzám. A felkavarodó homok hatására eltakarom arcomat a kezemmel és kissé hátralépek, hogy a por ne menjen a szemembe. Mire befejeződik a káprázattal felérő látvány, a homokba nézve egy pár lábbelit pillantok, melyek egy nálam magasabb testhez tartoztak. A homokból kitűnő egyén fekete ruházatot viselt, mely illett fekete hajához és opálos bőréhez. Nem volt ijesztő látvány, bár nem is nyugtatott meg különösebben. A pulóverének hátulján egy skorpiót jelképező minta volt látható.. mily' meglepő, Egyszerre csalódottsággal és izgatottsággal figyeltem az eseményeket és én is bemutatkoztam mikor ő is megtette.
- A nevem Osumi Hiroto -mondtam, bár úgy éreztem, már tudja.
De még ezek után sem voltam képes lábamat mozdítani egy idegen lépteit követve, akiről semmit nem tudtam, ráadásul csak újabb rejtélyek felé vezetne. Lassan léptem egyet, de megvetettem lábamat a kialakuló lábnyomban.
- Ki vagy te? - kérdeztem elhűlten, mint aki nem képes elhinni, mi is történt most vele és a szemben álló férfit okolja. Nem voltam megelégedve a válaszával, többet kellett tudnom.
- Pontosan.. Mi közöm van nekem hozzád?
Természetesen nem felejtettem el, hogy miket mondott és mivel is csalt ide. Emlékeztem miért jöttem és választ akartam találni a miértekre, melyek körülöleltek. A mester pedig a legkevésbé volt érdekes ezek közül - nyilván ő volt az okozója ittlétemnek, így általa fogom megkapni a gyógyírt vágyaimra. De egyelőre azt kellett tudnom, hogy miért és hogyan kerültem a látókörébe.

_________________
avatar
Osumi Hiroto
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 54


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 345

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Végtelen sivatag

Témanyitás  Hyuuga Hanabi on Kedd Júl. 24 2018, 15:41

//Hiroto Osumi - Álom és valóság//
// Elnézést a késésért, +6 cht írok jóvá [339+6=345]// 

Koin, monotonon csapta le lábait, egyenesen az égető homokba. Koromszín csuklyája szemébe lógott, kezeit pedig mélyen zsebeibe süllyesztette A levegő egyáltalán nem járt, itt a hatalmas sivatagban. Egyetlen felhő se ült az égen, így a nap fénye egyenesen a földet érte. Minden olyan meleg volt. Nem volt semmi, ami alá el lehetett volna bújni az égető sugarak elől. Minden kihalt volt és üres. Így a legkisebb mozzanat is port kavart. ezáltal, mikor megálltál, körülötted minden más is megállt. Koin is. Egy mély sóhajtást hallatott, majd a maga mély, reszelős hangján szólt hozzád.
- Kölyök... - lehelte ki szavait. Akármilyen halkan is beszélt, te tisztán hallottad. Az üresség csak úgy zengette szavait. - Neked is van célod. Neked is van álmod. Neked is van mit követned, s van valami, amit el akarsz érni. Igaz? Van valami, amit ha meghallasz, azonnal ugrasz, s dobsz el mindent a kezedből. Mert azért a valamiért élsz. Mert mindennek árán el akarod érni, meg akarod tenni. Tévedek? - az eddig alázatos hangsúlya, most átvoltozott. Sokkal inkább lett tekintélyt parancsoló, s erős. - Ez a közünk egymáshoz. A mester a közünk egymáshoz. Mert ő az, aki segít elérni neked az a valamit. Ő kér tőled, te kérsz tőle. S a vágyad teljesül. A legvadabb álmod. Minden. Minden, amit akartál. Az, amiért idáig küzdöttél. A mester, az élő hullócsillag; az összes babona; a születésnapi gyertya. S mi vagyunk az ég megannyi csillaga. Minden kívánság. Mert az égen minden csillag, egy álom. Valaki vágya. Te kívánságod is ott ragyog, kölyök. S a mester most kiválasztott. Tudja, hogy szükséged van rá.. ahogy neki is rád.-  Fejezte be végül mondandója első felét. Majd egy újabb mély lélegzetet vett, s bal karjával beletúrt hajába. - S, hogy én ki vagyok? Koin. A mester tizenkét alárendeltjének egyike. Tudod kölyök, túl nagyot kívántam, s a mesterért tett tettemmel ez nem volt egyensúlyban. Így most szolgálom őt. Ledolgozom az álmom. S várok. Mert az én vágyam is teljesülni fog. Így kérlek ifjú... kövess. Hadd teljesítsem a feladatom.. s hadd teljesüljön a te álmod. - Hajtotta le fejét - Na mit mondasz ifjú? Velem jössz? Vagy feladod még a reményét is annak, hogy teljesül a vágyad, s élsz tovább azon tudattal, hogy csupán pár lépés választott el a beteljesülésétől.. s te hagytad elúszni a lehetőséget? A döntés rajtad áll. - Emelte hátra, egyenesen rád tekintetét. - Követsz? - vérvörös szemei lelkedig hatoltak. A férfi szürke bőrén megcsillant a nap égető fénye. Vele tartasz vagy más útra térsz? A te döntésed. Semmi se igazolja az előtted álló szavait. Lehet, hogy hazudik. Lehet csőbe akar húzni. De lehet, hogy igazat mondd. Lehet, ő tényleg csak mesterét szolgálja. A döntés rajtad áll. Merre tovább? 

_________________
Mesélések

~Aokaze Atsushi - Néma évezredek története
~Shiyaga Kayguro, Kira - Halhatatlan hősök 
~Shiro - Egy kicsi és egy nagy = másfél barát
~Datara - Néma legendák
~Hiroto Osumi - Álom és valóság 
~Kenshiro Youma - Monoton hangok némasága (fagyasztva)
~Aikawa Hanako - Legendák nyomán (inaktív) 
~Senshi Jakoutsu- Az első lépés mindig nehéz (inaktív)
avatar
Hyuuga Hanabi
Mesélő

Specializálódás : Kifogások


Adatlap
Szint: D
Rang: Epilepsziás viziló
Chakraszint: Tápiókapuding

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Végtelen sivatag

Témanyitás  Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

8 / 8 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.