Itanashi

Go down

Itanashi

Témanyitás  Itanashi on Hétf. Júl. 30 2012, 23:02

//Hát megírtam én is első bővítményem:) Kicsit kevés lett, sorry :S//


A Vizsga, I. rész

A chunnin vizsgára való jelentkezést leadtam, majd országom vezetője, Enraku el is indított egy másik fűbeli honfitársammal, egy Kenshiro Karu nevű fiúval. A vizsga előtti éjszakáig edzettem minden egyes nap, hogy teljesen jó erőben tudjak részt venni majd az ottani megmérettetéseken. Az utunk azonban a fiúval csak a vizsga helyszínén fonódott össze. Az utam viszonylag nehézségektől mentesen zajlott. Egy helyi karavánra szálltam, mely átvitt engem Kumogakure határáig. Az ország már ott megfogott. gyönyörű volt, rengeteg heggyel és a felhők fölötti épületekkel. A határtól gyalog folytattam az utam. Nem siettem, időben voltam, nyugodtan volt időm megcsodálni az épületek sokaságait. teljesen más volt, mint az én hazám, a rejtett Fű. Nem volt annyi n9övény, a levegő is más volt, nem volt meg az otthoni páratartalomszint, ami az elején kissé zavart, ám aztán megszoktam. Sőt, talán még jobb is volt a levegő, mint otthon. A hegyi levegő segített utam során kiszellőztetni a fejem, elterelve ezzel beteg gondolataim. A vizsgaközpont felé siettem. Kumogakure-ba érve az utcákon sétálva kérdezgettem a helyi lakosságot.
- Meg tudná mondani, merre van az Oonoki csarnok? – hangzott el a kérdés a számból. Sok olyan emberbe botlottam, aki nem ismerte a környéket, és annál is több turistába. Végül egy idős virágárushoz sétáltam, aki tudott nekem segíteni.
- Menjen végig az utcán, majd balra, ott végig. A sarkon forduljon megint balra, majd a harmadik utcán jobbra. onnan látni fogja. – válaszolt az öreg, miközben virágait öntözte. El is indultam a megadott irányba. Befordultam, majd elindultam a hosszú, végtelennek tűnő utcán. Nehezen haladtam tömve volt emberekkel. Valószínűleg mindenki a vizsgát jön megnézni. Azonban hirtelen megálltam, mert láttam valamit, ami felkeltette az érdeklődésem és a fantáziám. Egy fegyverbolt. A kirakatban csillogtak a szebbnél szebb harci eszközök. Gondoltam egyet, majd benyitottam.
- Szép napot. – köszöntem, és egy nagyobb méretű polchoz sétáltam, ahol különböző mintájú dobó és vágó, szúrófegyverek voltak. Majd megfogtam egy makibihsi-t.
- Épp fogyóban voltam úgyis. - Majd a pulthoz sétáltam. – 10-et kérnék. Valamint egy kérdésem lenne. Ezt mennyiért venné meg? – kérdeztem, miközben elővettem a táskámból a szinte hibátlan tűvetőt. A végén a férfival egy cserében egyeztünk meg, én vittem a makibishi-t, ő pedig eltette a tűvetőt.
Kisétáltam az üzletből, majd folytattam utam. megláttam két fiatal shinobi-t, konohai fejpánttal, gondolom, ők is a vizsgára sietnek, csatlakoztam hozzájuk a háttérben és követve őket eljutottam a csarnokba.

- Micsoda? Le kell adni minden felszerelésem? – bosszankodtam, mikor megkaptuk az utasítást, hogy a vizsga első fordulóját a teljes felszerelésünk leadása után lehet megkezdeni. Mérgelődve pakoltam ki a zsebeimet. Az asztal kezdett megtelni a cuccaimmal. Shurikenhegyeken és kunai domboktól kezdve a kardom, dárdám, tekercseken, maszkon keresztül minden egyes cuccom az asztalon volt. Egy 15 kilóval könnyebb lettem, de lehet, hogy 20 is.
A vizsga első fordulóján találkoztam országom másik képviselőjével, Karu-va, valamint egy konohai-val. A menetelés megkezdődött, és az unalmas utunkat pár dolog zavarta csak meg. A vizsgán egy ajándéknak is felérő találkozást jelentő Ifu volt. A kis kopasz szenzor shinobi volt, aki, cserébe a védelmével, végigvitt minket a pályán. Az első fordulót harc nélkül úsztuk meg, csupán egy-két csapdakerülés volt, amit meg lehet említeni. hála a kis kopasznak, akiről a végén kiderült, egy beépített személy, aki segíti a tagokat, végigvitt minket a pályán, elkerülve a konfliktusos helyzeteket gyorsan túl voltunk. Miután visszatértünk az arénába, egyből a felszerelésemért mentem. Mindent visszakaptam, amit leadtam, reménykedtem, nem lesz kavarodás. Majd megtudtuk, mi vár ránk a vizsga második felében. Egy az egy elleni harc lesz. Egy nagy méretű monitor mutatta a párokat. Én valami Musato nevű srácot kaptam ki. ötletem sem volt, ki lehet az, de már vártam. A vizsga első felét lezárták, sikeresen átmentem. Most van 1 hónapunk arra, hogy megfelelően felkészüljünk a harcokra. A legközelebbi karavánnal hazamentem, mely szinte meg sem állt Kusagakure-ig. Hazaértem, anyám fogadott a házban egy nagy tál étellel, megünnepelve, hogy sikerült az első forduló. De nem tétlenkedtem. Másnap a kiképzőterepre sétálva összetalálkoztam egy férfival, aki megtanította nekem azt a technikát, melyet egy ideje mára terveim közé vettem, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar el is tudom tanulni. Ez pedig nem más, mint az Idéző technika. a technikát 9 nap alatt sikerült teljesen elsajátítanom, ebbe a gyakorlást is beleszámoltam, ezt követte egy pár napos pihenés. Majd egy nap, mikor az erdőben edzettem, észrevettem, hogy egy férfi figyel engem. Nem akart harcolni, csupán figyelte, ahogy edzem, és gyakorlom új technikám. Segített az edzésben, majd segített megtanulni egy másik technikát, mely nem más, mint a Rejtett Árnyékkígyó Kezek. Ezzel a két technikával a kezemben edzettem az utolsó napokban, hogy a lehető leg jobb formámat mutassam majd a harcban. A szünet lejárt, nekem pedig indul a karavánom vissza Kumogakure-ba. Erősnek kell lennem, hogy megmutassam, mit tudok, és hogy kiérdemeljem a chunnin címet. Reméltem, nem fog semmi olyan történni a harc alatt, ami végzetes lenne, gondolva itt a bennem rejtőző másik énemre, akit bár nem láttam egy ideje, nem szerettem volna, ha épp ott törne elő belőlem.

/Vásároltam 10 db makibishi-t= -1000 Ryu
Eladtam 1 db tűvetőt= +1000 Ryu, remélem, megoldható a csere/


A hozzászólást Itanashi összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Szept. 11 2012, 19:47-kor.

_________________


"Jashin, ki belém látsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek fölött"

A Hónap Játékosa 2014. március, július

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Itanashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 167

Tartózkodási hely : Jashin nyomában


Adatlap
Szint: S
Rang: Kaishin // Vérpap
Chakraszint: 1404

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Uzumaki Kushina on Kedd Júl. 31 2012, 20:39

A cserét engedélyezem, nem is tartom rossz ötletnek - mi több, nem is emlékszem ehhez hasonlóra, noha lehet, hogy történt már ilyen Very Happy. Az ötlet tetszett, valamint szerintem reális is.
Az irományt pedig elfogadom, bár olyan problémák voltak, mint például elgépelések, szóismétlés, valamint nyugodtan lehet hosszabban kifejtett mondatokkal, jelzőkkel díszíteni a munkát, azok mindig élvezhetőbbé teszik ;D
Jutalmad: +8 Chsz
avatar
Uzumaki Kushina
Mesélő

Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Ostor ez a nő!

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Itanashi on Pént. Okt. 12 2012, 11:37

I. Fejezet vége - A vizsga befejezése
II. Fejezet – Jashin hívása – Út a sötétségbe

I. Fejezet vége

A karavánnal éppen Kumogakure felé tartottam, úton voltam, hogy befejezzem a vizsgát és kiérdemeljem a Chunnin rangot. A kocsink lassan döcögött át a határon, de végül sikeresen megérkeztünk. Ez a szünet segített, hogy még erősebb legyek, ezáltal kiérdemelhessem a rangot, amiért küzdöttem. Az idő szép volt, bár kelet felől szürke felhők gyülekeztek. Vihar lesz. Beérve a városba, a tömött utcákon sétálva nézelődtem, volt még időm, és úgy gondoltam, nézelődöm egy kicsit. Sorra járva a kirakatokat jártam a sorokat, majd megéheztem.
- Szép napot – köszöntem be egy helyi kis fogadóba. Egy Ramn-es volt. Rendeltem magamnak egy adagot, úgy gondoltam, jó lesz, ha most eszem, ne étgyomorral menjek harcolni. Megettem, majd kifizettem, összesen 20 ryo-t. Kiléptem az üzletből, majd elindultam, most már az Aréna felé, ahol a küzdelmeket tartják. Reméltem, most már a saját fegyvereimmel harcolhatok, nem kell megint leadnom őket. Beértem az óriási épületbe, majd a hosszú sorok egyikébe álltam. Be kellett ismét regisztrálni, melynek alapján fognak majd sorsolni. A sorok, bár hosszúak voltak, gyorsan haladtak és perceken belül sorra is kerültem. Bár kevesebben voltunk, mint az első fordulóban, kevesebb pult is volt, ezért kellett várni.
- Neve? – kérdezték.
- Djuka Sendo – válaszoltam.
- Rendben. Azon az ajtón menjen be, folyosó végén jobbra fel a lépcsőn, és ott a második ajtón ki. – válaszolt. – Következő.
El is indultam az irányba, amerre utasított a pultnál a hölgy. Benyitottam az ajtót, majd végigsétáltam a folyosón. Eközben fejemben megannyi gondolat kavargott, nem akartam beismerni, de kissé féltem a vizsgától. Mi lesz, ha nem leszek alkalmas a címre, mi lesz, ha elbukom? Ezen gondolatok nem hagytak békén, lábaim egyre lassabban lépkedtek előre, remegni kezdtek. A lépcsőhöz értem, majd felsétáltam, ám úgy tűn, mintha minden egyes foknál elgondolkodnék, mi legyen a következő lépésem. Lassan értem fel a lépcsőn, egy fiú meg is lökött, ahogy elsietett mellettem. Izgulva léptem ki az ajtón. A nézőtéren találtam magam. Az ajtó sarkának árnyékában álltam meg, mikor a bíró üdvözölt mindenkit, majd elkezdte a harcokat levezetni. Az első két párosból ismertem az egyik küzdőt, Ifu volt az, akivel az első fordulóban egy csapatba osztottak be minket. Mint kiderült, a valódi neve Mirubi, ez a srác úgy tűnt, mindenkit át tudott verni. Döntetlent játszott ellenfelével, majd a táblán újabb két név jelent meg. Az enyém is köztük volt. Cigarettám elszívtam, majd felálltam ellenfelemmel szemben a harcmezőn. Sajnos harcunk igen gyors volt, egy elrontott támadásom kudarcba fulladt és ellenfelem legyőzött. Nem akartam hinni a szememnek, hogy ilyen gyorsan legyőztek. Nem is a vereség, hanem a magamban gyülemlő düh volt, ami bántott. Az utánunk következő harcban egy országomból származó nyerte, Karu-nak hívták, akivel szintén egy csapatban voltam. Ő nyerte meg a vizsgát, ám a végére mindenkit, aki bejutott a második körbe, elnyerte a Chunnin címet. Miután megkaptuk a rangot, valamint a pénzt mellé, elindultam hazafelé. A felhők már felettünk voltak, a szél is felerősödött. Találtam ismét egy karavánt, ami hazavitt. Az úton fáztam, azon sem csodálkoztam volna, ha a szekér az út elején szétesik. Elérve Kusagakure határát a kocsis azt mondta, innentől ő másfele megy, és fizessem ki az utat. A férfit talán még ma is keresik, bár nem hiszem, hogy ráismerhetnek még, hisz arcát eltorzította a kígyók marása. Miután a szakadó esőben hazasétáltam, otthon egyből szobámba sétáltam, nem is mesélve anyának a vizsgán történteket. A fejem hasogatott, szemeim égtek, rosszul éreztem magam. Álmomban anya halálát láttam. Az elkövetkezendő napokban alig aludtam, valamint visszatért a hang is, akiről azt hittem végre, örökre megmenekültem. De nem így volt, visszatért, sokkal hidegebb és gyilkosabb volt, mind eddig. Úgy éreztem, nem bírom tovább, ki kell menjek a levegőre. Az erdőbe sétáltam, ahol egy rác kötött belém. Egy kuni-al végeztem vele. Nem maradhattam tovább ott. A hangok egyre erősebben nyomták el az akaratom, majd pár napon belül teljesen átvették gondolataim fölött az irányítást.

II. fejezet
Jashin hívása – út a sötétségbe

Majd elérkezett Az az este, mely az egész életem megváltoztatta. A Kusagakure-i Djuka házban történt balesetben meghalt anya és én is, legalábbis úgy terveztem mindent, hogy ezt higgyék. Robbanójegyzetekkel láttam el a házat, majd felrobbantottam, otthagyva a bizonyítékokat. Én magam az erdőbe menekültem, felszereléseim tekercseimbe voltak, rajtam pedig egy sötétszürke kabát volt. Egy házban találtam estére menedéket, ahol még azon az éjjel további 3 férfi vesztette életét. Számomra azért volt furcsa, mert az estéről csupán sötét képek maradtak meg. Valamint a szimbólum, mely a falra szögezett férfi mellkasán díszelgett.
Egy elhagyatott bányában húztam meg magam, amíg kiterveltem, merre menjek tovább. Egy éjszaka, mikor kimerészkedtem rejtekhelyemről, egy kis házat találtam, melyben lámpa égett. Közelebb mentem, mikor észrevettem, hogy fejvadász plakátokkal van teletűzdelve a fal. Bár féltem, a kíváncsiság miatt benyitottam. Egy részeg férfit találtam benn. A férfi beszélgetésbe kezdett, majd megígérte, ha megverem őt egy versenyben, megtanít nekem egy technikát. A verseny nem más volt, mint ivóverseny. Egy-egy kancsó szakét kellett minél gyorsabban legurítanunk. Sikerült, habár pillanatokkal előbb, de megvertem a fickót, aki csodálkozott, majd mindketten az asztalra dőlve elaludtunk.
Másnap a földön keltem, fejem hasogatott. miután jobban lettem, kisétáltam, a férfi ott várt engem, hogy a beígért technikát megtanítsa nekem. Ez volt az Iwagakure no jutsu. Egy napig tartott az elsajátítása. A tanulás végére a férfi elégedetten mosolygott, majd mondta, tovább kell állnia és jutalmul nekem adta a kis házat. A házban éltem tovább. Egy reggel úgy terveztem, meglátogatok néhány járókelőt, kocsist, és megtekintem a pénztárcájukat. Azonban nem ez történt. Egy sebesült férfit találtam, harcolt és egy pillanatban az ellenfelét egy békává változtatta. nem értettem először, mi lehet ez. A férfit mindenesetre a házamhoz vittem. Elláttam a karját, ő pedig hálájának jeléül elmondta a fura technika lényegét. Azon a napon fejlesztettem ki egy új technikát, a Kígyóvá változtató technikát. Segítségével képes vagyok már egy megidézett kígyót kicserélni egy személlyel, akinek a homlokát megérintem. Ezzel a technikával a kezemben civileket raboltam el, hogy kirabolhassam őket.
Így teltek első heteim Kusagakure határán, a kis házban.
Majd, talán a véletlennek köszönhetően egy férfiba ütköztem, aki zsoldosokat keres egy illegális küldetésre. A Fagy országába kell utazni, és el kell rabolni egy kisfiút. Elvállaltam a küldetést. A találkozó helyére érve láttam, nem csak engem kerestek fel ezzel a megbízással. A többi romlott lelkű személy között volt Mirubi is. Bár nem ismert meg, álarcom mögül tudattam vele, én ismerem őt, és terveim vannak vele. Most érkeztünk el a határig, ahol ki tudja, mit fog hozni a küldetés, és a fiúval létrehozott barátság, vagy jobban mondva, szövetség…?

Köv: A küldetés és a szövetség

_________________


"Jashin, ki belém látsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek fölött"

A Hónap Játékosa 2014. március, július

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Itanashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 167

Tartózkodási hely : Jashin nyomában


Adatlap
Szint: S
Rang: Kaishin // Vérpap
Chakraszint: 1404

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Kakuzu (Inaktív) on Pént. Okt. 12 2012, 17:17

Külön kérésre - mint általában, ne feledjük a szolgáltatás ingyenes Very Happy - ismét itt vagyok! Elolvasva, megbeszélve mi honnan való, ezeket letudtuk. Kisebb hibákon kívül mást meg nem találtam.

Jutalmad: +10 chakra
avatar
Kakuzu (Inaktív)
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Nukenin
Chakraszint: A tárcám tartalma

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Itanashi on Kedd Júl. 16 2013, 21:14

II. fejezet – Út a sötétségbe, A Fagy gyermeke
 
Heves szélroham fújt végig a tájon. Egy kis csapat vágta át a halálos terepet, egy kis csapat kiket nem tör meg a hideg és a hó, az embertelen éghajlat. Ez a kis csapat küldetésre indult, mind elszánt, erkölcsileg nem a legtisztább tagjai pedig mindent megtesznek a küldetés sikere érdekében. Ez pedig nem más, mint egy kisgyermek elrablása.
- Már látom a falut – szólalt meg egyikük, ekkor még mind ismeretlenek voltak egymásnak, a saját érdekek domináltak. A Fagy falvának magasra nyúló falait megpillantva ismét erőre kaptak, könnyen megközelíthették a várost. Néhány fa alatt találtak megfelelő menedéket, megkezdődött a tervkidolgozás. Egy kissé bizarr lány, Tessa azonnal kézbe vette az irányítást, elindultak a falu külső falának felkutatására.
Miután belátták, a falakon lehetetlenség a bejutás, a főkaput vették célba, egy egyszerűbb trükkel át is osontak az őrökön, majd bázisként egy orvosi rendelőbe rendezkedtek be. Sajnos a csendes megbújás nem tartott sokáig. A csapaton rajtaütöttek. Több, mint 50 katona, köztük shinobi, kunoichi, felfegyverzett civil és még sokan mások körbevették a bázist, csapdába ejtve a behatolókat. Az otthoniak mindent bevetettek a siker érdekébe, megmérgezték őket, karanténba zárták a támadókat, megpróbálták kivéreztetni őket, támadásokkal sorozni őket, ám ez sem állíthatta meg őket. Test a test után hullott földre, vér színezte be a fehér hóval fedett földet, a házak falát, sikoly törte meg a csendes kis falut. A lakosság kezdett felőrlődni a csatákban. A házak, melyek eddig otthonul szolgáltak, mostanra védelemként funkcionált, az emberek, akik eddig egymást segítve építették fel mindezt, mostanra gyilkos kezekként törtek előre a menekülés közben.
Mirubi és Itanashi a főépületbe sietett, mely pár perccel előtte robbant fel. A két ifjú jól összeszokott a küldetés alatt, azonban ők már korábban is találkoztak, akkor egy csapatot alkottak a chunnin vizsgán. A toronyban azonban olyan személlyel találkoztak, akire álmukban sem gondoltak volna, Yakushi Kabutoval. Kabuto bérelte fel őket, hogy a kis csapat pusztítást hagyva maga után megkezdhesse a IV Shinobi háborút. A célpontjuk időközben meghalt, ezért a falut tették felelőssé, amit nem is hagytak szó nélkül. Robbantások sorozata, rituális kivégzésekkel pusztították le a megmaradt várost és annak lakóit. A kínok városává vált a Fagy országa.  
- 3 Hónap múlva ismét találkozunk, hogy együtt vigyük véghez mindazt, amire a sors kiválasztott minket – köszöntek el egymástól. Egy véres szövetség csírái értek meg az országban, a pusztulás virágának csírái voltak ezek, mely ha lassan is, de nőni kezdett.
 
III. fejezet – A hit nevében
 
Itanashit visszahívták a templomba, ahol a papok komoly kiképzés és gyakorlatoknak vetették alá a fiút. Leginkább az erőnlétre, a fájdalmak leküzdésére, de leginkább az elvakult hitre tanították ki. Az edzések, a kemény, fizikai kínzások, a hitre való tanítások azonban meghozta gyümölcsét. Itanashi készen állt rá, hogy a Nagyúr nevében járja a világot, hirdetve az Ő birodalmát, leszámolva ellenségeivel. Egy véreskezű pap, egy próféta, kinek egyetlen küldetése az Ő birodalmának megteremtése.
A hegeket, melyek örökké emlékeztetni fogják őt, miért is él eltakarta, új ruházatot kapott a papoktól, valamint egy álarcot, homlokára a Vér kanjija írva. Egy álarc ami belenevet az élet dolgaiba, amely nevet mások halálán, élvezi a kínokat. 
Első célpontként a papok egy kicsinyke falura böktek rá. A fiú elutazott hát, hogy bosszút álljon a falun és lakóin. Mint kiderült, a falu vezetője régen szintén jashinista volt, azonban ő ellenkezni mert a Nagyúrral, otthagyva a papokat, eldobva magától mindazt, amit kapott. A harcuk nem tartott túlságosan soká, a fiúnak sikerült a férfit olyan döntés elé állítania, amely a saját életébe került. Választania kellett a saját élete, valamint a falu lakóinak élete között. Eldobta saját életét, hogy védje a lakosságot. Mily ostoba is az ember. Csupán a kimerültségnek köszönhető, hogy a lakosság egy része túlélte a támadást.
Miután felépült, elindult hát, hogy találkozzon Mirubival, hiszen a megbeszélt határidő hamarosan lejárt. Útja alatt két követővel találkozott, kiket a papok küldtek utána, hogy még erősebbé tegyék a Prófétát-. Egyikük még a Föld országának határán utolérte őt, tanításával még erősebbé és bölcsebbé téve a fiút. A férfi, miután átadta az ajándékot, eltűnt, Itanashi most már készen állt, hogy segíthesse társát, elérve ezzel közös céljaikat.
A fűbe érve azonban Itanashi nem kis meglepetéssel találta magát szemben. A megbeszélt helyen egy szintén régi társa, Karuval találkozott, ki elmondta a fiúnak a Fűben történt változásokat, valamint, hogy Mirubi elindult, hogy a létrejött szervezetbe hívőket szerezzen. Nem maradt sok ideje, ha most nem talál rá a fiúra, talán soha többé. Így régi hazáját ismét hátrahagyva futott, megállás nélkül szaladt  új célpontja, a Gőz országába, ahol feltehetőleg megtalálja a fiút.
Az út alatt egy újabb követő találta meg őt, ki úgyszintén átadta a papok ajándékát, egy újabb tanítás, egy újabb hatalom a fiú kezében
A Gőz országának egy kicsinyke falvában erős chakrat érzett a fiú, majd végül rátalált a fiúra, valamint az emberekre, akiket összeszedett. Végre beteljesülhet a végzet, közösen elhozhatják a pusztulást, lángokba borítva a világot és egy új birodalmat emelhetnek a hamvakból. Egy új világot, amelyben a félelem az úr, ahol az emberek megtanulják a tisztességet, egy olyan világ, amiben Ő az úr.

 

_________________


"Jashin, ki belém látsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek fölött"

A Hónap Játékosa 2014. március, július

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Itanashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 167

Tartózkodási hely : Jashin nyomában


Adatlap
Szint: S
Rang: Kaishin // Vérpap
Chakraszint: 1404

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Killer Bee on Kedd Júl. 16 2013, 21:38

 Hmm nem is tudom a játékod, vagy az írásod díjazzam! :ddd szerencsétlenségedre én voltam az egyik mesélőd >.< 


A játékod éri a 8 chakra pontocskát, a bővítmény sajnos 2őt, ráadásul majdnem 1 hét alatt több jutsut is elsajátítottál, szóval jólvagy most szerintem Very Happy


írd fel a 10 ch-t





  • Beechan az ördögien jó.
avatar
Killer Bee
Inaktív

Specializálódás : Herold


Adatlap
Szint: S
Rang: "B" - Bee
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Itanashi on Kedd Nov. 12 2013, 16:36

Az Ekibiogami megteremtése

Miután Itanashi és Mirubi felért a falu legmagasabb tornyába, szemük elé vetült a kép. Egy égő város, a földre esett hullák vérei színezték a havas utakat és járdákat. A semmi közepén lévő falucska most sikolyokkal telt meg, a halál elhozta követőit a falakon belülre, hogy véghez vigyék tervüket. A két ifjú nemrég találkozott Otogakure vezetőjével, a rejtélyes Kabutoval, aki a távolból már megkezdte a sötétség elterjesztését. Mirubi és Itanashi a tájat nézve döbbent rá, mire is képes egy nagyobb hatalom. Egy napja öten érkeztek meg a faluba, mostanra pedig több tucat civil és katona, polgár és shinobi fekszik a romok alatt.
Itanashi lassan felkel, leporolja magát és Mirubira néz.
- Most már te is érted ugye? Ezt az egészet. Bábok voltunk, katonák egy háborúban. Egy olyan háborúban, ahol az erősebb egyszerűen eltapossa a gyengéket. Mi pedig esélyt kaptunk, hogy egy nagyobb hatalom katonái lehessünk. nem a gyereken volt a hangsúly. - sétált az ablak felé, kezeit hátul összekulcsolva - Öten jöttünk a faluba, a feladatunk az volt, hogy a lehető legnagyobb csendben elfogjuk a gyereket. Nézd csak meg. A falu romokban áll, emberek holttestei torlaszolják el az utcákat. Ez az egész előre ki volt tervelve. A küldetésünk célja nem a gyerek volt, hanem hogy üzenetet hagyjunk. Egy üzenetet, hogy tudassuk a világgal, jobb ha felkészül - fordult ismét Mirubi felé - Új idők jönnek, Mirubi. A háború minden nemzetet megrémít, senki sem mutatja ki, de félnek. A nagy nemzetek rettegnek az újabb háborútól. Nézz csak ki - mutatott ki az ablakon - a falu romokban áll, egyszerűen a vezetők nem tudnak megbirkózni a feladattal. Kegyetlen háború veszi kezdetét, nekünk pedig el kell döntenünk, hogy hova állunk. Hisz láthatod. Azok, akik az utcákon fekszenek, ők a rossz oldalt választották. A gyengék oldalát. Ám úgy tűnik, nincs még vége, ez még nem elég, hogy tudassuk a világgal, mi folyik itt. - majd fehéres haját elhúzta a szeme elől, sebhelyes arccal, mereven nézte a fiút - Segíts nekem, Mirubi, kiérdemelted a bizalmam. - majd a hátán lévő tekercshez nyúlt, és elővette a robbanó jegyzeteit, melynek a nagy részét átadtam a fiúnak - Üzenjünk a világnak. - ezután visszavette álarcát.~
Ez volt az a pillanat, amikor a két személy végleg megpecsételte sorsát és szövetégre lépett. A szövetségük alapja egy szervezet létrehozása volt, amely uralni fogja a világot.
A fagy ország aprócska falvából nem sok maradt. Romos, félig összedőlt épületek, emberi tetemek, a kapu elé pedig egymás mellé fektetett, rituálisan kivégzett személyek feküdtek, homlokukban Jashin jelével.
 
Három hónap kemény edzés és csend után a két ifjú ismételten találkozott ,mégpedig a Gőz országának egy elhagyatott falvában. Itanashi kereste fel Mirubit, hogy meggyőződjön, valóban betartotta e az egyezséget. Mirubi nem volt rest, máris követőket gyűjtött maga köré. Egy apró csapat ugyan, de mind elszánt és kellően romlott. A Gőz országában tett találkozás kialakította az Ekibiogami alappilléreit.
A találkozásnak egy másik indoka nem volt más, mint a kitörő háború. Tökéletes időpont a szervezkedésbe, ám Mirubi másképp gondolta a dolgokat. Ő már korábban találkozott Karuval, a volt genincsapat harmadik tagjával, akivel tárgyalt, végül engedélyt kért a tagok elszállásolásában a klán birtokán. A háború betört Itanashi volt otthonába, Kusagakure no Satoba, ahol a Kenshiro birtok is állt, így az első feladatként meg kellett védenie a régi-új hazájukat. Itanashi azonnal a Fűbe utazott, ahol ismét rátalált Karura, akivel először is egy közös edzésen vett részt, a háborúra való felkészítés nevében. Képességeiket frissítve egy igen egyszerű, ám annál is hasznosabb technikát, az Acél Védelem nevezetű taijutsut sajátították el. 
Miután visszatértek az országba, az egykori Kannabi híd mellett felállított bázishoz mentek, ahol jelentkeztek a háborúba, mint katonák.
Az ő frontjukon egy kisebb kusagakurei csapat nézett szembe a többszörös túlerőben lévő iwagakurei hadsereggel.  kegyetlen mészárlás vette kezdetét, a két ifjú harcos, habár régen voltak együtt, hamar megtalálták a közös hangot, és együttes erővel csaptak le a majdnem kétszáz fős iwagakurei seregre.
A sereg igen csak megcsappant, de elfogyni nem akart. Az órákon át tartó harcokat két, kusagakure oldalán álló személy, egyikük a kirendelt tábornok, a másik pedig a Kenshiro klán elfeledett vezetője vetett végett. Végül a megmaradt katonák, kiknek száma összesen alig haladta meg a húszat, felállt egymással szemben.
Itanashi egy vak shinobival, ruházata alapján egy különleges osztagban szolgáló katonával került szembe, harcukat azonban a fiú hamar befejezte. Itanashi egy karcolás nélkül megúszta a háborút, amit technikáinak és kitartásának titulálható be, ám ő ezt inkább az Isteni megsegítésnek mondaná.
Az iwagakurei ellenfél a poros földön fekve, vérben ázva feküdt harcuk végén. Vállaiba két fémrúd van döfve, beletűzve a földbe. Homlokán pedig ismét fellelhető Jashin jele.
 
A front végeztével jött a segítség, melyet nem más vezetett, mint Kusagakure legfőbb ura, Enraku. Itanashi tudta pontosan, a szervezet ésa saját céljai, amennyiben az országban kezdik el a kiépítést, a legfőbb problémát az előtte álló, tetőtől talpig páncél mögé rejtőzött Enraku jelenti, így amíg ő él, addig nem kezdhet bele tervébe. A düh és ölésvágy, amelyet érzett a férfi közelségében, talán még sohasem volt ilyen hatalmas.
~- Karu, nagy terveim vannak ebben az országban, azonban ehhez idő kell. Az Ekibiogami hamarosan felvirágzik, ehhez azonban még sok mindent kell megoldani. A birtokon remélhetőleg van hely a számomra - szólt társa felé, aki remélhetőleg biztosítani tud neki, míg végig nem viszi mindazt, amit elkezdett megtervezni.~ Ezen szavakkal távozott a harctérről régi társától, ki szállást biztosított a papnak az elkövetkezendő időkre. Itanashi pedig bele is kezdett a hatalom végső átvételének alapjaiba, az információk megszerzésébe.

Tartalma:

  • A Fagy Gyermekei, részlet /Gőz országa/Határvidék/
  • Új csatlósok, a Gőz országi események /Gőz országa/Yugakure no Sato/
  • Acél védelem Képzés ~a kerek történet végett~ /A Hegyek országa/Sziklapárkányok/
  • Harc a Fűért /Fű országa/A Kannabi Híd romjai/


_________________


"Jashin, ki belém látsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek fölött"

A Hónap Játékosa 2014. március, július

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Itanashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 167

Tartózkodási hely : Jashin nyomában


Adatlap
Szint: S
Rang: Kaishin // Vérpap
Chakraszint: 1404

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Jiraiya on Szomb. Nov. 23 2013, 14:30

Látom most csak összefoglaltad az eseményeket, hogy ne maradjon ki semmi és nem nagyon akartál lemenni a részletekig meg a hasonló, hosszabb, macerásabb művekig. Megértem. Én pl sokat szenvedek a Bővítmény megírásával. Szóval Elfogadom, de tekintettel a mennyiségre és az összefoglalásszerű írásstílusra, most csak +9 chakrát kapsz.

_________________
° Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
° Kenshiro Hanae --> Újra elveszve...
° Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
° Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
° Akira --> "Tartozni valahová..."
° Saigo --> Egy "B" szintű küldetés
° Abuso --> Homokszív
° Kawachi --> ???
° Datara --> Nawabare no Jutsu
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Itanashi on Szomb. Feb. 01 2014, 19:33

Összefoglaltam Itanashi eddigi háborús részvételét. A háború nem csupán a nemzetek közötti eltérés jelenti, számára a vezetői hatalom megdöntése ellen folytatott harc sokkal nagyobb jelentőséggel bír, ennek érdekében bármire képes.

Háborúk
~Részlet~
A háború pusztít – Hirtelen megremegett a föld, majd a feltörő szikladarabok záporként zúdultak a seregre.
A háború meggyötör – Hatalmas ugrással árnyként szállt ellenfelei felett, majd becsapódva a földbe vette kezdetét a közelharc.
A háború tönkretesz – Egy férfi lépett közbe. Fegyverével megakasztotta a támadást, ezzel megóvva egy életet. Ekkor az álarc mögé rejtőző, vérben forgó szemek rápillantottak.
A háború öl – az ütés után az éles fegyver átszúrta a vállát és a földbe szegezte .


Két hete már, hogy Itanashi visszatért Kusagakureba, az országba, amelyet mindennél jobban el akart felejteni. Az ifjúnak feladata volt. Küldetése. A háború elérte a Fű országának határát, Iwagakure pedig terjeszkedni kellett. Világméretű hadseregét osztotta fel, hogy az egész kontinenst az uralma alá hajtsa. A Tűz és a Föld országa között húzódó Kusagakure afféle hídként szolgál a két nemzet számára, út a másik oldalra. Ez az útmindig komoly csapásoknak van kitéve, lábak ezrei tapossák felszínét, maguk mögött hagyva a pusztítást, a kínokat és a halált. Kusagakure a IV: Nagy shinobi háborúban sem volt képes elkerülni a szinte azonnali támadást, habár hídjait az előző háborúban lerombolta a Tűz országa, a túlparton most ismét helyet foglal az iwagakurei haderő. Az árok partján állnak, szembe a hatalmas erdőkkel. Az erdő lassan megtelik élettel, a túlerő miatt kusagakure kisebb rajtaütő osztagokra építette fel haderejét, ezzel csökkentve az iwai nyomást.
Egy fekete hajú férfi lépett be a Fű országának egyik bázisába. Némán haladt végig a sátrak mellett, szemeivel egyetlen egy sátrat keresve, amely a kialakított út végén állt. Egykori társa, Karu már várt rá. Miután a két shinobi ismét tlaálkozott, nem volt sok vesztegetni való idejük, szinte azonnal érkeztek a vezetői iroda által kijelölt személyek, akik az osztagok parancsnokai lettek. A két ifjút is besorolták, immáron sorkatonák lettek a kis létszámú, de annál inkább elszánt kusagakurei seregben.
 
A nap magasan sütött, dél körül járhatott az idő. Az árok partján lévő erdő fái némán sorakoztak. Majd néhány lépés hangja zavarta fel az élővilágot, a madarak elszálltak, a növények behúzták nyakukat, a föld azonban érintetlenül feküdt. Néhány shinobi ugrált sebesen a fák ágain, gyorsan megközelítve az árok partját. majd mindenki megállt. A fák lombjaiban lapulva figyelték a túlpartot, hallgatva a zajokat. Csupán 30 shinobi szemlélte mindazt, amiről azt hitték, sohasem jön el.
A túlparton ott állomásozott az iwagakurei haderő, létszáma alig haladhatta meg a kusai osztag háromszorosát. Minden itt kezdődött…
Egy hang, egy üvöltés, azt kiáltva – Indulj – és mindennek vége lett. Megszűnt a csend, eltűnt az idő. Itanashi Karu mellett állt és várt, ekkor Karu egy hatalmas ugrással belevetette magát a harcokba, képességeit felhasználva élő lángszóróként csapott le az első sorokra.  Ekkor érkezett meg Itanashi is, ki a földből tucatjával kezdte lőni a sziklákat, amelyek párosultak Karu tüzével, ezzel lángoló lövedékekként zúdultak az ellenséges védelmi falakra, letarolva mindent az útjából, felperzselve a földet. A levegőben hullaszag kezdett terjedni. Az első csapás sokak életét követelte, a fedezékek beszakadtak, a z becsapódó lövedékek sok embert döntött le a lábáról, voltak, kiket nem csak ledöntött. Ám a hadsereget ez sem tartotta vissza, félrelökve társaik testét ugrottak át az árkon. Azonban nem sokan értek át, egy részben.
- A hulláitok tölti majd meg az árkot – nevetett fel Itanashi. Ekkor az ifjú pap chakrat koncentrált lábaiba, néhány hosszú lépés, majd elrugaszkodott, talpa elhagyta a talajt. Egyedül indult, ám nem egyedül érkezett le. A föld megremegett, mikor két lába a földre ért. A katonák körbevették őt. Kihúzta magát, majd végigszemlélt a sok iwagakurei fejpántot viselő katonán. A katonák tárolóikba nyúltak, majd fegyverzáporral támadtak rá a fiúra. Ő azonban egy helyben állt, a beérkező fegyverek sorra pattantak le testéről. Itanashi érezte az őt körülvevők erejét, tudta, nincs esélyük ellene.
Mikor a fegyverek mind a földre estek, Itanashi kezében hirtelen egy hosszú, borotvaéles, fekete rúd jelent meg szinte a semmiből, majd elkezdődött az öldöklés. Az első szembejövő gyomrán áthaladt a rúd, majd hirtelen kirántva testéből, lyukat hagyott maga után. Ekkor érkezett a második és a harmadik katona, kik üvöltve rontotta rá a jashinistára. Egymás után estek el mind a ketten, saját vérükbe mártva arcukat. A pap kíméletlenül csapott le mindenkire, aki az útjába állt. Újabb csapása egy fiatal lány felé irányult, kinek feje előtt állt meg a penge. Egy iwagakurei akasztotta meg, ám hamarosan mindkettejük életét kioltotta. Ezután egy fordulatból a kezében lévő fegyvert egy férfi fejébe hajította, ki futás közben torpant meg, homlokáról vér csurdogált le, szemei kifordultak, nyitott szájjal dőlt hátra. A pap kézjeleket formált, majd földre nyomta kezét.
Füst lepte el a jashinistát és az őt körülvevő katonákat. Furcsa hang zengte be a füstöt, a katonák egymást keresték. A füstben valami hatalmas árnyék csapott le az emberekre. Néhány pillanat múlva szertefoszlott a porfelhő, ekkor egy óriási százlábú tekergett a magasba, majd a tömegbe vetette magát. Immáron ketten pusztították az iwai haderő egy részét. A rendezett sorok felbomlottak, a bátrak megfutamodtak, az erősek meghaltak. Itanashi kezében ekkorra már két halálos fegyvert tartott, melyek folyamatosan vágták fel a bőrt és a húst, vérre éhezve ölték az embereket. Ám a haderő nem fogyott. Újabb és újabb katonák kerültek elő a semmiből, igaz, csupán halvány árnyéka volt azoknak, akik rendezett sorokban álltak fel az árok partján.
Ekkor a kusagakurei tábor visszavonulót fújt.
Itanashi épp kezdett belejönni a harcokba, emberek tucatjait vágta le, akár csak az állatokat, vérük felmosták a talajt, hulláik dombokat állítottak. A megmaradt kusagakurei erő visszavonult a túlpartra. Ekkor az osztagparancsnok egy különös technikával a megmaradt iwagakurei haderőt egy mozdulattal elsöpörte. Robbantások, vagy tíz percen át, folyamatosan. Kegyetlen, gyilkos csend állt be, porfelhő lepte el az egész területet, még a szél sem tudta arrébb fújni.  Mindaddig a megmaradtakat orvosok tucatjai rohanták le, képességük maximumát kihozva gyógyították azt a néhány embert, akik megmaradtak. Talán ha tízen megúszták…Itanashi lassú léptekkel közelítette meg Karu-t, majd visszatekintve a harcteret nézte. Még most is csend volt. A por lassan kezdett ismét leszállni, ekkorra már a két ország hadereje ismét egymással szemben állt.
egy markényi harcos rontott rá a megmaradt, maréknyi túlélőre, üvöltve futottak, lábukkal ismét felverve a port.  
Ekkorra Itanashi ereiben ismét csak áramlott a chakra, a kevés pihenő alatt a fiút két tablettát vett be, annak ellenére, hogy teste sértetlen volt, egyetlen karcolás sem volt rajta, és állóképessége is jó arányban volt. A tabletták hatására, Itanashi képes volt túlszárnyalni eddigi erejét is, csak úgy áramlott benne az erő.
A végtelennek tűnő hadsereg eltűnt a füstben. A  földre hulló tetemek eltakarták a vérrel áztatott földet. A robbanások sorozata elnyomta a halálsikolyokat. A felszálló por pedig eltakarta mindazt, ami eddig a harcvonal nevét viselte. Miután Karuval ismét felálltak, várva, hogy a por leszálljon, társára nézett, majd így szólt.
Nem hagyunk túlélőket. - csupán ez hagyta el a száját, szemeiben a gyilkolás vágya még mindig ott égett, talán még erősebben, mint az előbb. A kijelentése határozott volt, rövid, tömör. Tudta jól, ha az iwagakurei katonák eddig nem fogytak el, most is lesznek, akik túlélik ezt a csapást is. 
A föld még egyszer, utoljára megremegett, mikor az utolsó robbanás hangja is elhalt, majd a porköd lassan kezdett leszállni. Lenyugodott minden, már nem robbant újabb levél, már nem esett újabb holttest a földre. Most minden csendes és nyugodt. Alig tízen lehettek, akik felsorakoztak egymás mellé a megmaradt kusagakurei haderőből. Majd előreléptek. A távolban, a por és hullák, égett darabok mögött hasonlóan sorakoztak fel iwagakure utolsó katonái. Ennyien maradtak tehát. alig 20 fő. Ez minden, ami megmaradt, a háború felfalt mindent. Csak azok maradtak meg, akik túlélésre születtek. Itanashi túlélésre született. Egy sorban állva a megmaradtakkal együtt, kihúzta magát, de nem büszkeségből. Ezt ő kiváltságnak érezte. A nagyúr valóban megsegítette őt, ő pedig hitt benne, mindvégig a nevében cselekedett, az Ő nevében vette el mások életét. Talán őrültnek nézhetik azok, akik ismerik, tudják, hogy a hitét mindennél fontosabbnak tartja. Ám most mégis lehet benne valami. Hiszen egy karcolás nélkül megúszta az iménti harcokat, hiába törtek rá éles fegyverekkel, erős csapásokkal, még mindig sértetlenül áll ki, miközben újabbat lép előre a sor.
A léptek hamarosan felgyorsultak, a talaj ismét felporzott lábuk alatt. Mostanra mindenki tisztán láthatta a porköd túloldalán futó katonákat, Iwagakure utolsó katonáit. 

- Maradj le, Karu – szólt társának, majd újabb kézjeleket formált, ismételten a földre helyezve tenyerét, majd tovább futott. A tenyér helyén ismét kirajzolódtak a különös jelek majd egy hosszú, testes kígyó kúszott elő sziszegve, aki Karu mellett Maradt.
Itanashi taijutsus képességeit sem hanyagolta el, rugalmasságát kihasználva hajolt el a feléje érkező fegyverek elől, majd elrugaszkodott a földtől, és a különleges osztag ruhát viselő férfi mögé érkezve megérintette annak vállát. A férfi egy pillanat alatt eltűnt, helyére pedig a nagytestű kígyó került.
Ám a férfi is rejtegetett meglepetéseket a tarsolyában. Mikor megjelent karu előtt, hirtelen összecsapta kezét, majd minden eltűnt. vakító, hasító fény töltötte meg egy pillanatra a területet, elvakítva ezzel a két shinobit. Az ANBU pedig kihasználva a helyzetet indult meg annak a személynek, aki az imént a halálba akarta küldeni őt, Itanashinak. habár testalkatilag Itanashival nem szállhatott volna versenybe, mégis képes volt a fiút nyakánál fogva megragadni és a magasba emelni. Ujjai torkát szorították, azt hitte, győzött, és ellenfelét, aki mindezidáig ölt, most megadja magát az élettel vívott harcban és meghal. Korántsem tudta, kinek a nyakát ragadta meg.
Itanashi baljával ráfogott a férfi kezére, ekkor újra sziszegni kezdett valami. Itanashi köpenye alól sötét pikkelyes kígyók tekeredtek rá a férfi karjára, belemarva, fogva tartva egész testét ezáltal. Ezzel szinte eldöntötte a harcot. A pap ekkor más, szabad kezével, alkalmazva még most is a tökéletes védelemként szolgáló Kootetsu Karadat egy egyszerű, mégis súlyos csapást mért az ANBU arcára, aki a hatalmas csapástól megremegett, elvesztve egyensúlyát megadta a lehetőséget ismét a papnak. Ő nem habozott, egy újabb fekete rudat idézett kezébe, és azt egy jól irányzott csapással a férfi vállába mélyesztette.
Az iwagakurei ekkor sem tört meg. Még mindig két lábán állt, fél karját a kígyók szétharapták, a húsának darabjai lógtak le. Arcáról csörgedezett le a vér, sokkal inkább tűnt halottnak, mint élőnek. Hátraugrott, mielőtt a pap egy utolsó ütéssel a földbe döngölte volna. Kitépve vállából a férudat Itanashi felé hajította, aki ekkor ár elindult felé. A rúd lepattant testéről, ekkor a férfi ismét elvakította őt. Ám ekkor már vége volt. Itanashi érzékeire hagyatkozott, érezte, hol áll a férfi, és pontosan tudta is, hogy már szinte halott. Újab cspaást mért a férfi testére, ekkorra rendkívül gyors sorozásokban. A férfi remegett, vérzett, haldoklott. Az utolsó csapást Itanashi lábával vitte be, a férfit a magasba rúga, majd utána ugrott, és két rúddal a kezében a férfit beleszögezte a földbe. Por szállt fel, ahogy becsapódtak,a  férfi két vállán keresztül szúródott a földbe, esélye sem volt. Ekkor a fiú egy kunait vett elő, a vérző arc tetejére, a homlokra felvéste Jashin szimbólumát, és elvágta a torkát. Mindeközben nevetett, hangosan nevetett. Élvezte.
Miután sikeresen kioltották az utolsó iwagakurei életét is, végigszemléltek a tájon. A pornál csupán két dolog volt nagyobb. A vérből kialakult kisebb tó és a hullákból összeálló domb.
Újabb sereg érkezett a területre. A Tűz szövetségének egyesített haderő parancsnoka, Enraku büszkén volt végig a síksággá pusztított talajon seregével. Végigvonultatta haderejét, hogy megnyerje a háborút.
- Hol voltál eddig, Enraku?
- Miért nem harcoltál az első sorban, Enraku?
- Gyáva vagy, Enraku.
- A kezeim által halsz meg, Enraku.
Ezen mondatok szövegei ismétlődtek a fiúban, miközben nézte a hosszas sereget. Ekkor tervezte el, végleg megdönti a Fű vezetőjét, megfosztva őt hatalmától és életétől.
- Bűnhődni fogsz. Földön csúszva fogsz könyörögni. A lelked már az Övé.
 
Itanashi elhagyta a harcteret. Nem volt már dolga. Sokkal inkább komoly feladata lett. A Fű vezetője ellen tervezett puccskísérletbe belekezdve az erdőt járta, hogy információt gyűjthessen a vezetőről.
A kis csapatnak sikerült megnyernie a frontot, azonban a háború folytatódott.  Az erdőben eldugva állomásoztak a 10-15 fős kusagakurei osztagok, mind-mind sajátos módszerekkel bénítva a túlerőt.
 
Itanashi sietős lépésekkel tért be az egyik táborába, amely valamilyen szinten díszesebb volt a többinél, kiemelkedőbb. nem véletlen, hisz nem más vezette az osztagot, mint Enraku jobb keze és tanácsadója. A maréknyi katonájával éppen mérgeket pakolt össze, hogy szabotálja a közeli iwagakurei erőket.
Itanashi szavaival a férfi hírnevét taposta a földbe, így két katonájával elfogatta és kivezényelte a sátrak közül az erdőbe. A két katona, miután kellő távolságban jártak, rátámadtak a fiúra, a fejét akarták. Az egyikük kardot rántott, hogy egy csapással megoldja a gondot, azonban a penge megakadt a fiú nyakán, ezzel elakadva a támadás is. Itanashi hamar kivégezte a két sorkatonát. Újabb álcát felvéve sorakozott fel a többiek mellé, senkinek sem tűnt fel a csere.
Megközelítették a tábort, ekkor azonban csapdába kerültek. A minimális esélyt, a túlélés lehetőségét maga a tanácsadó elfogultsága akadályozta meg, aki a halálba vezényelte a katonákat, míg ő maga elfutott. Itanashi nem maradt ott, hogy újabb harcba keveredjen, most már nem ezért van itt. A titkárra egy fa tövében talált rá, még mindig a katona bőrébe bújva kezdte megközelíteni kérdésének témáját, Enraku erejét. A tanácsadó töretlenül akadályozta őt, ekkor megunva a játszadozást a férfit a föld alá húzta, felső testétől lefelé. A férfi magatehetetlenül próbált mozogni, ám erre esélye sem volt. Ekkor történt az, hogy Itanashi elvesztette minden türelmét, egy kunait tartott a férfi füléhez és lassan kezdte belemélyeszteni. A férfi teljesen megtörve válaszolt a fiú kérdéseire. nem kis mennyiségű képességet sorolt fel Enraku által ismert tudás címszóval.
- …Egy géniusz, esélyed sincs ellene, katona. Úgy fog téged megölni… - támadott rá a férfi szavaival a fiúra, aki elegendő információ birtokában nem látta értelmét annak, hogy a férfi tovább élhessen így egyszerűen elvágta a torkát, majd elásta a testét. Mélyre, nagyon mélyre.
 
Most, hogy kellő tudást szerzett, elérkezettnek látta tervének következő lépcsőfokára aló lépését. Ez pedig nem volt más, mint a támogatók szerzése.
Itanashi ismételten a Kenshiro birtokot látogatta meg, majd Karuval együtt indultak meg a Tűz és a Fű országának határára.
 
Néhány ház és utca, egy kisebb fallal körbekerítve. Ez minden, amit a távolban láttak. Egy kisebb erdő vette körül a falut, attól délre pedig homokos síkság terült el.
Itanashiék a falut vették célba. Épp a fákon ugráltak, mikor Itanashi két nagyobb chakratömege érzékelt. habár kettejük ereje sem ért fel akár az ő erejéhez sem, mégis úgy döntött, hogy hosszú idő után megáll és utána jár a dolgoknak.
Két fiatal edzett a homokkal borított területen. Itanashi és Karu a fák takarásában remekül megfigyelhették őket. A fiú épp testét vonta be a talajon lévő homokkal. Itanashi sohasem látott ilyen azelőtt. Érezte, ahogy a fiú chakraja átjárja a talajt, és átfut minden egyes szemen. Felkeltette az érdeklődését.
A fiú, miután teljesen bevonta testét, a lányt kérte meg, hogy fegyverekkel gyakorolják a védelmét. A lány elkezdte őt dobálni, habár óvatosan, félt, hogy kárt tesz a fiúban. Két shuriken esett le a fiú testéről, ekkor egy újabb támadás érkezett. Azonban ezt már nem a lány indította. Egy méretesebb kődarab vágódott neki a fiúnak, ledöntve őt lábáról. A lányra is rákacsintott a sors és gúnyos játékba kezdett vele. A talajból robbant elő egy álarcos ismeretlen, aki támadást indított ellene, meglehetően gyorsan. A lány reflexei azonban újabb meglepetést okoztak és ez még mindig semmi. egyetlen mozdulattal képes volt hatástalanítani a földből előtörő klónt, blokkolva bizonyos funkcióit, ezáltal a klón mozgásképtelenné vált, majd darabokra tört és szétesett. nem volt rá több szükség. Miután a két fiatal egymás mellett állt, és szemeikkel keresték a támadót, egy hang szólította meg őket hátuk mögül. A hangnak tisztán kivették a forrását, azonban nem láttak semmit.
Itanashi ekkor feloldotta Meise Gakure technikáját, ezáltal láthatóvá vált a két shinobi előtt. Kérdezgetni kezdte őket, mint kiderült, mindketten frissen szökött shinobik, a lány a konohai kórházak orvosi köréhez tartozott, míg a fiú Itanashi klánjánál szolgált zsoldosként. Mindkettejük életét megkeserítette az élet, a körülmények arra kényszerítették őket, hogy elhagyva mindazt, ami eddig visszafogta őket, megerősödjenek, ezzel bevéshetik nevüket az emberek tudatába. Nem akartak névtelenül meghalni.  Itanashi nem várt többet, a két shinobit szárnyai alá vette, edzeni kezdte őket. Megtalálta a tökéletes követőket magának.
 
Eltelt egy nap, mikor a két fiatal kinn a fogadótól, ahol szállást találtak maguknak néhány napra, nem messze, a homokos területen edzett. Itanashi szobájában maradt tervezgette a haza utat és az utána következő lépéseket a puccs érdekében. hirtelen egész teste bizseregni kezdett, egy hatalmas mennyiségű chakra tért be a fogadóba, majd néhány perccel később hangzavar támadt. Ekkorra Itanashi már az ablakon kiugorva a fogadó előtt állt. Meg akarta tudni, ki rendelkezik ekkora erővel. Néhány ember rontott ki üvöltve, menekülve az ajtón. Egytől egyig a földre hulltak és meghaltak, mert őt akarták eltaposni a menekülés közben.
Egy férfi tért be a fogadó ajtaján, sötét köpenyt és álarcot viselt. Itanashi klónja volt. A fogadóban csupán a pultos állt, remegő teste mindent elárult, valamint egy férfi ült az egyik asztalnál, éppen ebédelt. Az asztala mellett egy holttest feküdt, mellkasába vésve egy jellel, amely az Ekibiogami jelképe volt.
Megnyerő a stílusod. - szólítja meg őt. - Figyelemfelkeltő az erőd. És a jelkép...Csak nem Mirubi talált magának újabb követőt? - adta a szavakat a klón szájába. - Azonban...nem mindegy, kit választott maga mellé. Kinn beszélhetünk tovább, már amennyiben élve kijutsz a házból... - lépett ekkor be két másik hasonmás, mindegyikük álarcot viselt és sötét köpenyt. A három klón egymástól néhány lépés távolságra megdermedt, majd az egész helység felrobbant. A robbanás és a levegőben szétterjedő repeszek nem kis munkával pusztították le az egész épületet.
 
Itanashi kinn állt, kezeit háta mögött összekulcsolva, és csak várta a fejleményeket. Még mindig érezte a hatalmas mennyiségű chakrat, nem véletlenül áll ilyen magabiztosan, tudta, hogy a férfinak semmi bántódása nem esett. Ahogy azt megjósolta, a férfi kimászott a törmelékek alól, majd felállt a fiúval szemben. Kettejük között  ott feküdtek a fogadóból menekültek, vérben fürödve.
Nem csak Itanashi volt kíváncsi az idegen képességeire. Hirtelen a két személy között chakra kezdett el terjedni a föld alatt, majd nedvesedni kezdett a talaj. Itanashi hátraugrott, még mielőtt a kitörő víz csapdába ejthette volna. Ekkor az idegen a létrejött vízből egy nagy méretű sárkányt formált, amely tekeredve rontott a fiúnak. Itanashi összecsapta két kezét, ezzel az alatta lévő földet kiemelte a talajból, a hosszú vízsárkány a falba csapódott. Itanashi a magasból tekintett le az idegenre. A férfi tapsolt.
Mint az kiderült, Mirubi sem ül a babérjain és várja, hogy az események maguktól történjenek, követőket keresett a szervezetbe, az egyikük épp itt áll most Itanashival szemben. A neve Obotsu Ryu. Az ifjú pap belevezette őt terveinek vázlatába, a férfi pedig megígérte, hogy támogatni fogja őt. Itanashi üzenetet küldött két követőjével a Fű országába, Karunak.
- Hamarosan elhozom az új világot – Ennyi volt az üzenet. Most pedig Obotsuval együtt tervezik, miként dönthetik meg a Fű vezetőjét, és átvéve a hatalmat egy új világot teremtsenek.


A leírt küldetések címei:

  • Harc a Fűért /A Fű országa/A kannabi híd romjai - Rikudou Sennin
  • Enraku nyomában /A Fű országa/Bambusz és Gombaerdők - Orochimaru
  • Az Ekibiogami /A Tűz országa/Határmenti falu - Ayame, Rikuno - Madara
  • Az új csatlós /A Tűz országa/Határmenti falu - Obotsu Ryu

_________________


"Jashin, ki belém látsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek fölött"

A Hónap Játékosa 2014. március, július

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Itanashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 167

Tartózkodási hely : Jashin nyomában


Adatlap
Szint: S
Rang: Kaishin // Vérpap
Chakraszint: 1404

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Orochimaru (Inaktív) on Kedd Feb. 11 2014, 17:30

Én is meséltem neked ebben az időszakban, szépen összefoglaltad, ám nem tetszik "Az új csatlós" cím Smile helyette lehetne inkább "Új Isten", na mindegy nem tépem a számat, +8 chakra a munkáért. 
avatar
Orochimaru (Inaktív)
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Ex-Kage, Sannin
Chakraszint: Ha tudnád.....

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Itanashi on Szer. Okt. 15 2014, 16:05

Meleg délelőtt  volt. A nap erősen tűzött, ám a fák lombkoronái felfogták a sugarakat, hűvös árnyékos helyet biztosítva az ösvényeken. Az álarcos, kinek homlokán a Vér kanjija van festve, gyors tempóban haladt a fákon. Csendben, észrevétlenül, akár az árnyék. Célja az erdő közepén lévő torony volt.
Magas, fekete, rémisztő torony volt az. Elhagyatott, szellem járta. Legalábbis ez lehet az első reakciója az embernek, ha a közelébe merészkedik. Itanashit pont ez vonzotta. Az elszigeteltség, az egyedüllét.
 
Belépve a torony ajtaján hatalmas csigalépcső köszöntötte, mely a megszámlálhatatlan emeletre vezette őt. Az emeleteken termek voltak, a termekben pedig…hullák, hullák és hullák. A legtöbb teremben halottak feküdtek fehér asztalokon, fehér öltözetben. Nem volt nevük, csupán számok, melyek az ágyuk végére íródtak. Patkányok voltak a kegyetlen kísérletekhez, melyet csakugyan emberek végeztek. Megért a pusztulásra.
Itanashi a legfelső emelet hatalmas termébe lépett, ahol egy nagy, faasztal fogadta. Valószínűleg ez volt az iroda, ahol a kutatások vezetője pihent meg, miközben a lába alatt ítélték halálra és fecskendezték be a mérget a Számosok testébe.
Az asztalon különböző tekercsek és papírosok hevertek egymásra dobálva. A papírosok nagy része a kísérletek eredményeiről írtak, azonban, volt néhány, amely sokkal különösebb és  használhatóbb információkat tartalmazott. Egyiküknek a tetejére ez volt írva: Akadálypecsét technika: hachi kapuja. Egy olyasfajta pecséttechnika leírását olvashatta a pap, amely a későbbiekben gyökeresen megváltoztatja az életét…ám ne rohanjunk ennyire előre. A pap a leírások alapján létrehozta a technikát, mely megóvta őt a közeledő ellenségtől, ugyanis a toronyban zajló kísérletek titkosak voltak, egy osztag éppen arra tartott, hogy eltüntessenek mindent, ami fennmaradt. A fal megsemmisíttette az emberek nagy részét, az életben maradtakkal pedig a pap végzett. Az új tudással a birtokában visszatérhetett a Fű országának városába, Kusagakure no Sato-ba. Újabb feladata volt ott, amelyet elhagyott. Egy barátjától, Karutól megtudta, mi történt az országban lévő börtönnel, a Hozukijoval. Új igazgatót keresnek, aki képes restaurálni a lerombolt részeket és helyreállítani a rendet. Itanashi egyfajta szentélyként kezdett tekinteni a helyre, talán a legtökéletesebb helyszín terveinek és feladatainak megvalósításához. Egy olyan erődítmény, amelyben ő a vezető, egy hely, ahonnan nincs menekvés, egy hely, ahol szabadon gyakorolhatja hatalmát.
Megszerezte hát a szükséges papírokat ahhoz, hogy megszerezhesse az ideiglenes vezetői címet. A felújítás ekkor már javában zajlott. Miután befejezték, és helyreállították az erődöt, Itanashi hatalmas mennyiségű chakrat felhasználva megalkotta a Hachi kapuját, melynek négy tornya a börtön négy sarkán helyezkedett el, ezáltal az egész helyet körbekerítette, meggátolva az esetleges szökési kísérleteket.
 
A Vérbörtön készen állt, hogy fogadhassa első lakóit, egy körülbelül 60 személyt, kik a felújítások ideje alatt egy másik helyre voltak átszállítva. Itanashi, miután megérkeztek a börtönbe, a Nagyudvarra vezénylet minden rabot, hogy egyszer, s mindenkorra megtanulják, ki szökéssel próbálkozik, annak büntetése halál. Csupán egy rab volt, ki szökni akart az út alatt. Két földtestű klón, hisz ekkor még nem igazán volt meg a szervezett őrség, megragadta a férfi karját, majd kisétáltak vele a börtönből. Amint elérték a falat, a két klón átsétált rajta, a férfi pedig hamuvá égett. Voltak még, kik ellenezték a Hozukijoba való visszatérést, számukra azonban egy másik büntetést szánt a pap. A hatalmas termek egyikébe gyűjtötte össze mindazokat, akik lázadtak szavaikkal.
Kegyetlen kínzás vette kezdetét. A pap saját chakraját koncentrálta egy pontba az ellenfél testén, hogy azzal okozzon számára elviselhetetlen fájdalmakat. Egyikükbe túl sok chakrat vezetett, ám ma rab nem némult el. Folytatta a pap szidását. Itanashi csapásra emelte kezét, ekkor a férfi keze is felemelkedett. Itanashi egy teljesen új erő birtokosává vált ezáltal. Képes saját chakrajával irányítani mások testét, akaratukat legyűrve képes a leggyámoltalanabbat is ölésre bírni anélkül, hogy bemocskolná saját kezét. nem mintha zavarta volna, ha vér tapad kezére, tapadt így is elég már rá. A gyilkoló gép kezdte megfejteni az erő és a hatalom fogalmát, tudását arra kezdte használni, hogy minél többet érthessen a valódi hatalomból, hogy a vérontás ne céltalan és értelmetlen legyen, hanem a legkülönbözőbb formájában áldozhassa fel a férgeket Jashinnak.
 
Felhők gyülekeztek az égen, eltakarva a délután napsugarait. A pusztaságból egy szentély emelkedett ki.
~Itanashi!~ a hang hideg volt és gyilkos. A pap letérdelt, meghajtotta fejét.
-
 Parancsolj velem, uram. - így felelt.
A hang nem válaszolt, mégis irányt adott a fiúnak, ki fejét felhajtva megpillantott egy kis szentélyt. Emlékképek töltötték meg a pap elméjét, emlékek egy férfiról, aki eme szentély előtt imádkozott, egy csuklyás férfiról szóló emlékek, ki kenyeret osztott a háború alatt, emlékek, melyek megsértették a Nagyurat. 
~
A férfi!~ újabb hangot hallott a fiú, ki a parancs után fejet hajtott, majd követve egy keskeny utat, amely a szentélyen áthalad, és egészen egy aprócska faluig mutatja az utat. talán eme faluban szállt meg a férfi, éjszakára. Itanashi a városba belépve kezdte felkutatni a férfit, két földből készült klónt létrehozva kezdett neki a keresésnek. Először az utcákon szólították meg a fehér hajú férfiak a járókelőket, nem láttak e egy fekete csuklyás alakot erre sétálni. Amennyiben az utcán sikertelennek bizonyul, a közeli fogadókba tér be, hogy több információt megtudhasson Jashin haragosáról. Remélhetőleg megfelelő választ kap kérdésére.
Megtalálta, akit keresett. A férfit egy szinte nevetséges trükkel kijátszotta, és a szentélyhez csalta. A pap kihasználta a férfi jószívűségét, ezért is tudta csapdába csalni őt.
Katsumi. Emberek jótevője, a világ megváltója. Nem olyan rég eme szavakkal emlegettek téged az utcákon. Azt mondták, hogy élükre állhatsz és lezárhatod a háborút. Az átlag nép nem ért semmit a világ dolgairól. Azok, akik a gyengéket támogatják, hogy befogadást és szeretetet nyerhessenek nem mások, mint a világ szégyenfoltjai. Azok, akik a gyengéket egyenrangú félként kezeli az erővel születettekkel, azok nem érdemelnek mást, mint halált. Vannak erők, amelyeket az emberek nem ismernek el, félik. Ezen erők láthatatlanul közelítenek meg mindenkit, hol áldást, hol halált hagyva maguk után. Én magam egy oly erő birtokosává válhattam, amely segít, hogy erősebb lehessek bárkinél, erőt ad ahhoz, hogy megtisztítsam a világot az emberi mocsoktól, a szeméttől. Új világ kapujában állunk, hamarosan elérkezik az idő, mikor minden, mi eddig volt, odavész és egy új, makulátlan világ jön létre. Nem lesz helye az emberi mocsoknak, gyávának és gyengéknek. Egy új világ fog kialakulni, melynek egyetlen vezetője a hatalmas nagyúr, Jashin-sama lesz a vezetője, én pedig evilági Prófétája. Száj leszek, ki továbbítja a nagyúr parancsát. Szem leszek, amelyen keresztül a Nagyúr megláthatja a rosszat a világban. Fül leszek, amely meghallja a világ fájdalmát. És kéz leszek, amely erővel eltörli mindazt, ami megrontotta eme földet. hang leszek, amely az embereket fogja fertőzni. Akarat leszek, amelyet vaskézzel fognak betartani. Próféta leszek, kinek nevét az egész világ ismerni fogja és félni. Én leszek az új világ elhozója. Készülj pap, e föld túl kevés kettőnk számára. Most kiderül, mely hit képviseli a nagyobb erőt, a szeretet, vagy a hatalom. Egy ábránd, mely szerint az emberek képesek egyenlővé válni, vagy a hatalom, amellyel az én istenem ruházott fel engem. Belátod te is pap, mire harcunk a végéhez ér, imádkozhatsz, nem hallja senki hangod, nem segít senki sem fentről, magadra számíthatsz. Imádkozni fogsz és könyörögni az életedért. – a beszéde után elkezdődött a harc, melynek a vártnál korábban is vége lett. A pap nem tekintette a harcost ellenfélnek, harcukból hamar kiderült, nem egy szinten állnak saját érdekük megvédésében.
A vérben fuldokló férfi feje lógott ki a föld alól, semmi sem kellett már ahhoz, hogy lelkét a pap Jashinnak szentelhesse. Azonban mégis csak félbeszakították őt szertartásában. Aki pedig megszakítja őt, legyen az barát vagy ellenség, halálra van ítélve. Egy farkas ruhába öltözött nő volt újabb ellenfele, ki a nagyúr szimbólumát hordta, a paphoz hasonlóan. Úgy tűnt, Jashin megméretette saját harcosait, hogy bebizonyosodjon, ki az erősebb, kinek a hite képes felülkerekedni mindenen. Habár a nő támadói arzenáljában olyan különösségek sorakoztak, mint a savat köpő farkasok, a pap mégsem adta fel. A nő a papot egy véget nem érő gödörbe száműzte, melynek a tetejéről a sav vízesésként ömlött a mélyére, ahol a pap is zuhant. Ő mégis kimászott a csapdából, majd saját fegyverével ölte meg a nőt, kinek teste nem képes olyannyira ellenállni a savnak, mint a Pap teste. Itanashi kimerülten feküdt a földön, győzedelmeskedett, Jashin ő választotta bajnokának.
 
Viharos éjszaka volt. Az ég tombolt, villámaikat csak szórták a földre, mintha a égiek megelégelték volna az emberek pusztítását, és saját kezükbe véve próbálják eltűntetni őket a földről.
A pap épp aludt, mikor kopogtattak az ajtón.
- Uram! Lázadás tört ki. – kiáltott be a Hozukijo második embere. A görnyedt hátú férfi tájékoztatta az este eseményeiről a papot, aki azonnal megindult, hogy kezébe vehesse a dolgokat. A testőrséggel, mely ekkorra már készen állt, valamint saját hasonmásival együtt vették fel a harcot a felbőszült és furcsa mód megőrült rabokkal. Folyosót folyosóra jártak, a tisztogatás elért mindent és mindenkit. A klónok a földre terítettek mindenkit, aki útjukat állta, majd kezüket megkötözve terelték őket az udvarra.
Itanashi érezte a levegőben a gyűlöletet, melyet először a megőrült rabokból sugárzott, azonban később a levegőben pásztázva fedte le az egész területet. Egy titkos ajtót mutattak neki, amely a Börtön alatt kiépült titkos kutatórendszerhez vezetett. A pap életében újabb mérföldkő következett.
A kutatók a chakra természetét vizsgálták különböző kísérletekkel, a chakra pusztító erejét, és annak hatásainak következtében az egyik alany túlságosan is nagy mennyiségű gyűlöletet halmozott fel magában. Ez volt az, amely a levegőben megfertőzte az embereket, és megvadult állatokká változtatta őket. Habár az alanyt elszigetelték, megölni nem tudták. Itanashinak kellett felvennie a harcot. Talán még benne sem volt akkora gyűlölet, mint a férfiban. Kezével végül sikerült átütnie mellkasát, és kitépve szívét végzett az alannyal. A pap aurája megváltozott. Higgadtabbá vált, mégis a düh hajtotta. Minél jobban mérgesedett el, annál jobban tört elő belőle az a gonosz, az a gyilkos aura.
Visszatért hát az udvarra, ahol a testőrség már elfogta a lázadókat, előállítva a vezetőjüket, kik nem a sötét chakra miatt őrültek meg, hanem kihasználva a fejetlenséget, szökést akartak véghezvinni. A pap a pusztító energia felhasználásával, egyesével ölte meg őket, testükön égési sebhelyeket hagyva maga után. Nem engedhette meg, hogy újabb lázadás törjön ki, inkább újra és újra bemutatja a köztük lévő különbséget, kivégezteti a lázadók vezetőjét, ezzel félelemben tartva a többit, kitörölve elméjükből a szökés lehetőségét.
Azóta a pap a sötét energiát pusztítóbbnál pusztítóbb formákban kezdte megismerni. Most már tudja, mi az az erő. Jó úton halad az ösvényen, hogy ő lehessen a világ elpusztítója, az újvilág elhozója. Számára nem az ész nélküli gyilkolás lett az első számú cél, hanem a tudás, az erő teljes körű megismerése, hogy hatalmát végleg kifejlesztve a világ prófétájává válhasson.
 
Folyt. köv: A Nibii elfogása
Összefoglalt események:

  • Akadálypecsét technika: Hachi Kapuja /Tűz országa/határvidék/Orochimaru/
  • A Vérbörtön Ura /Fű országa/Hozukijo/Fukasaku, Tsume/
  • Rabszállítás /Fű országa/Hozukijo/Fukasaku/
  • Zarándok /Fű országa/mezőségek/Tsume/
  • Sötét erők /Fű országa/Hozukijo/Tsume/

_________________


"Jashin, ki belém látsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek fölött"

A Hónap Játékosa 2014. március, július

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Itanashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 167

Tartózkodási hely : Jashin nyomában


Adatlap
Szint: S
Rang: Kaishin // Vérpap
Chakraszint: 1404

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Deidara on Szer. Okt. 22 2014, 10:49

Szép élmény, de kicsivel többet várnék tőled. Akadtak szóismétlések, elgépelések és múlt-jelen váltakozások egy bekezdésen belül. Hosszra, formázásra és hangulatra viszont rendben van. +8 chakra.
avatar
Deidara
Inaktív

Tartózkodási hely : felhők felett


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1000 megatonna

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Itanashi on Csüt. Május 14 2015, 20:31

Újabb fordulóponthoz ért karakterem, a mostani küldetése után pedig egy teljes fejezet zárul le életében. A jelenleg zajló kalandom egy részét megírtam a bővítménybe, logikusan kettéválasztva azt. remélem, hosszra most megfelelő Smile))


- Kifelé! – üvöltött a pap a benn lévőkre. A benn álló három férfi azonnal az ajtó felé fordult, majd sebesen indult kifelé.
- Ishidoru, maga maradjon! – teszi hozzá. A görbe hátú férfi azonnal megállt, majd fejet hajtva fordult a börtön igazgatója felé.
- Uram? – kérdezte.
- Valóban ez minden, amit sikerült kideríteniük? Nem lehet tudni semmit az őrök állapotáról?
- Csupán annyit, hogy az alany szökési kísérlete során sérültek meg. Az, hogy milyen sérülést szenvedtek, egyelőre kérdéses, annyit biztosan tudunk, hogy a kutatóközpont rabja tette velük, így sötét chakrat használt a szökés során.
- A veszteségek?
- Két őr meghalt, másik kettő pedig súlyosan sérült, állapotuk ugyan javult, de így is sok idő, mire felépülnek. A rabot azóta elfogták, a 4-es számú laborban tartják őt fogva.
- Kivégezni. – A görbe hátú fejet hajtva lépett hátrafele, majd elhagyta a termet. Itanashi felkelt székéből, majd a nagy ablakhoz ment. A rabok épp kinn voltak az udvaron. Volt, aki edzéssel, volt aki sétával töltötte az időt, azonban akadtak, akik csak a napon ültek, és szívták magukba a friss levegőt.
- Még egy lázadást nem engedhetek meg. Nem engedhetem, hogy elszökjenek. Az enyéim. Mind az enyém. Nem érdemlik meg a szabadságot. Nem érdemlik meg az életet. Én döntök felettük. Nem engedhetem, hogy még egyszer megtörténjen. Ha bármelyikük is talál csak egy apró rést, amely a kijutáshoz vezethet, akkor akkora lyukká tágíthatják, amelyen minden rab átférhet. Meg kell akadályoznom, hogy még egyszer valaki megszökhessen.

 
Így vette hát kezdetét a pap kutatási, mely egy olyan elzáró pecsétnek az elkészítéséről szólt, mely megakadályozhatja az újbóli szökést. A kutatók rendkívüli eredményeket értek el a sötét chakra kutatása során, azonban túlságosan is sok rab vált emiatt veszélyessé, sokak kaptak erőt. Ennek egyszer, s mindenkorra véget kell vetni.
A pap fel, s alá mászkált a hatalmas teremben, miközben elméjében egy gátló pecséten gondolkodott. Kezdésnek saját pecsétjén kezdett el tovább agyalni. A pecsét, mely képes az áldozatot akaratán kívül irányítani azonban nem volt bevethető mindenkin. Egy olya pecsétre van szükség, mely passzívan tárolódik a testben, s mikor eljön az idő, kiszabadulva belülről marja szét a Hozukijo férgeit. Egy olyan technika, amely meggátolja, hogy bárki chakrat szabadíthasson fel a börtön területén.
- Ishidoru! – szólt a pap egy héttel később.
- Uram? – hajolt be az ajtón. A görbehátú mindig ott állt, kivéve, amikor más feladatot kapott.
- Hozd ide a zárka parancsnokát. – mondta a pap, miközben háttal állva a kutatónak, az ablakon nézte az említett részleg épületét. A görbehátú fejet hajtott, majd becsukva az ajtót elsietett. Nem telt el sok idő, mire kopogtattak a nagy terem ajtaján.
- Jöjjön, parancsnok.
- Hívatott, uram? – hajtott fejet a karddal felszerelt, a börtönben lévő testőrség vezetője.
- Hozza az embereit, és a kulcsokat.
- Melyik zárkához kívánja?
- Az összeshez. – fordult meg a pap a két személy felé, majd sétálni kezdett, az ajtó felé. A kapitány fejet hajtva előre sietett, hogy mire a pap, oldalán Ishidoru-val, eléri a részleget, addigra készen álljon a testőrség és a kulcsok.
A Hozukijo sötét folyosóit fáklya fénye világította be. Léptek, szinte egy ütemű léptek törték meg a csendet. Csupán egynek a léptei voltak sietősek, zavarosak. Kulcs csörrent a kezében. A kulcsot a megfelelő zárba helyezte, majd egy cella ajtaja nyílt meg kissé hangosan. A férfi, aki az ajtót nyitotta, fejet hajtva húzódott a háttérbe. Itanashi állt ott az ajtó előtt, mögötte két hasonmása. A két hasonmás belépett a cellába.
- Mi történt? - kérdezte az egyik rab. - ám ekkor a két klón karon fogta a férfit, erősen szorították. A pap elé lépett, majd tenyerét a férfi mellkasára nyomta. A férfit mintha mellbe vágta volna egy szikla, úgy rezzent meg mellkasa, majd a földre esett. Társa is felkelt ekkor már, ki a cella másik oldalán feküdt ez idáig. A klónok őt sem kímélték, gyorsan lefogták, hogy a pap elvégezhesse a megpecsételést. A két férfi a földön feküdt, ekkor kilépett a két klón, majd elindultak a következő ajtóhoz. A kulccsal rendelkező férfi, aki a cellák részlegének volt a kijelölt vezetője gyorsan zárta be az ajtót, majd a következőhöz lépett. Ekkorra már várták őket a rabok.
- Mégis mi folyik itt? - tették fel sorban a kérdést, amely mindenkit foglalkoztatott. 
- Sajnálatos módon az elmúlt napok eseményei miatt a vezetőség egy újfajta eljárást indított, mellyel megakadályozhatunk mindenféle lázadást.
- Amiért ketten meg akartak szökni, most mindenkit megkínoznak? - kérdezte felháborodottan a rab.
- Ez nem kínzás, csupán egy elővigyázatosság. - válaszolta a cellaigazgató, azzal a két klón lefogta az újabb rabot, a pap pedig megpecsételte.
- Jól látja, ha még egyszer szökésen kapunk valakit, az egész fegyház bűnhődni fog. Ezt vegyék figyelembe - tette hozzá Itanashi. Határozott hangja volt, mint mindig, az előtte térdelő rab tudta pontosan, a bűnhődés alatt mit érthet az igazgató, nagy árat fizetnének. Talán ez segíthet, hogy egymást képesek legyenek lebeszélni, ahelyett, hogy támogatnák a másikat. A benn lévők mindegyike haláláig a börtön lakója, talán rájönnek, jobb, ha betartják a szabályokat, nem akarnak egész életükben kínzások és kegyetlenség között élni.
A pap és kis csapata gyorsan halat a cellák között, sok embert sikerült megjelölnie, és befolyásolnia őket, azonban pihennie kellett, a benn lévő közel 70 embert nem lehetett egyetlen éjszaka alatt megpecsételni. Miután végeztek a blokkban, ahol mindenki tudott a pecsétről, csak arról nem, valójában mire is való, a pap befejezte munkáját. Ereje fogyatkozott.
Másnap az udvaron tölthető szabadidő lejárta után a pap egy tucatnyi férfit tereltetett össze, akik még nem mehettek vissza cellájukba. Majd ismét kezdetét vette a jelölés. Az udvaron egyesével estek össze az emberek, volt, aki ellenkezni akart, és a pecsét hirtelen csapása sem tántorította el, kézpecséteket kezdett formálni. Azonban ahogy befejezte, és chakraját akarta felszabadítani, hirtelen mellkasához kapott, és a földre esett üvöltve. A többi rab ekkor megállt, mint akit megbabonáztak, úgy meredtek a földön fekvőre. 
- Új világ köszöntött be uraim, önök pedig elsőként tapasztalhatják meg az ízét.

A Hozukijo immáron a rend és a fegyelem otthona lett, hála Itanashinak. Végre, a Démonlámpással körbevett létesítmény ismét visszakapta hírnevét, és ismét egy olyan börtön lett, amiből megszökni, lehetetlen. A pap elégedett volt munkájával.
Innentől kezdve napjai egyre inkább kezdtek monotonná válni, unalmasak lettek, ám ez az idő megfelelő volt Itanashi számára, hogy elmélyedjen saját elméjében és meditálhasson.
Egy napon látogató érkezett a börtönbe.
-  Kenshiro Karu – köszöntötte a kapuban álló két őr a vendéget. – Az Igazgató már várja önt a Nagyteremben. Kísérjék el a vendéget – szólította fel a hátrébb álló, fiatal őrt, akiknek a feladata a vendégek kísérete volt.
A kenshiro érkezésekkor egy igen csak megfontolandó kérést intézett a pap felé. A segítségét kérte, mégpedig egy vadászatban. Itanashi a napokban a meditálása alatt képes volt beszélni a Nagyúrral, aki újabb küldetésről beszélt. Talán ez a küldetés lenne? Ugyanis a Fű országi barátja nem mást akart levadászni, mint egy Bijuu-t, a világ valaha élt leghatalmasabb szörnyeteginek egyikét. Ugyan a pap nem sok mindent tudott ezekről a teremtményekről, csupán azt az általános ismeretet, melyet még valamikor, régen tanult. Most pedig előtte a lehetőség, hogy bebizonyítsa nagyurának, hogy legyőzi a világ egy teremtményét, melynek erejét nem tudta a pap megfogalmazni magában, elképzelni sem tudta, mire lehet képes a szörnyeteg. Ő mégis rábólintott. Elfogadta Karu invitálását, és megígérte, hogy ott lesz, amikor eljön az idő. Azonban a kérésnek ára volt, Itanashi is kért valamit, mégpedig 100 élő lelket a Hozukijoba. Szüksége lesz az emberállományra, ha el akarja érni Jashint, és ahhoz, hogy még jobban kiismerhesse saját képességeinek határait. A kenshiro elfogadta, majd elhagyta a börtönt.
- Ishidoru!
- Uram?
- Maga igen tapasztalt, művelt ember. Sok téren jártas. Mondja el nekem, milyen is egy Bijuu? – a pap ezután leült, meghallgatta a görbehátú ember rövidke beszámolóját, azonban a pap nem tudta meg, hogy valóban mire is képes egy ilyen lény. A leendő célpontról, a Nibiiről, a Macskadémonról, hogy testét lángok borítják, melyek kiolthatóak.
A papnak így az ideje, a Hozukijo nyugalmi időszakán, abból állt, hogy a mellette lévő hatalmas pusztaságon gyakorolt. Egy ekkora szörnyeteg ellen pusztakézzel nem megy semmire, ezért a nagy kaliberűeket kell bevetnie. Elsősorban a sötét chakrara, és a Chidokakura koncentrált.
- Egy lángoló macska…Víz kell ide. Karu ugyan Suiton affinitású, de az ő készletei is végesek, s ki tudja, meddig bírja az a szörnyeteg? Víz kell a papnak, valamint, hogy le tudja fogni a démont. A Chidokaku technikát, tabletták segítségével elkezdte megnövelni, kifáradásig erőltette a technikát.
A démonlámpás mezején Itanashi naphosszat csak gyakorolt, megpróbálta a lehető legnagyobb területet befedni a chakrajával, hogy mozgathassa azt. Izzadt nappal és este, esőben és tűző napon. mert ő nem ismerte a fáradtságot. A talaj nem egyszer inogott meg és süllyedt a mélybe vagy emelkedett az égig, de a pap nem érte be soha. Tökéletesre akarta fejleszteni, hogy ne lehessen probléma a Nibii befogása. Immáron nem egy embert képes a föld alá taszítani, hanem képes lesz egy ekkora szörnyeteget is lesüllyeszteni, és megfullasztani.
Néhány nappal később
A pap irodájában állt, a chidokakut kifejlesztette, ami képes lesz elnyomni a démont.
- Ishidoru! – szólítja maga mellé a szolgáját.
- Uram?
- Szerezzen egy nagy méretű tekercset és két őrrel menjen ki a tenger mellé. A tekercsbe annyi vizet el kell zárni, amennyi csak belefér. Keressen maga mellé valakit, aki képes leszívó technikákra. Mikor szólok, készen álljon minden.
A görbehátú fejet hajtott, majd megfordult és becsukta maga mögött az ajtót.
Az idő úgy repült, mintha csak percek teltek volna el, miközben a valóságban napok, hetek suhantak el, s eljött a nagy nap, a változás napja.
 
A pap épp az irodában ült, tekintete a hatalmas ablakon át az udvart vizsgálta. A rabok épp kinn voltak, lassan letelik az idő, és mindenki visszavonul a cellájába. Kopogtak.
- Uram, levele érkezett Kenshiro Karutól – szólt a férfi, miután benyitott. Az asztalhoz sétált, majd  a pap mellé tette, fejet hajtott és az ajtó felé sétált. 
- Szóval indulunk. – mondta a pap, miközben a levél első sorait olvasta.
- Ishidoru, hívassa ide Rikuno-t. – nem nézett rá a férfira, hanem továbbra is olvasta a levelet. A férfi fejet hajtott még egyszer és becsukta maga mögött az ajtót. Itanashi, miután befejezte az olvasást, felkelt, majd egy hatalmas ajtajú, vasszekrény elé sétált. Egy kulcsot vett elő, majd kinyitotta az ajtót, mely hangosan nyílt ki. Egy kasza volt átlósan felakasztva a végére. A szekrény alján lévő polcokon fegyverei, a Kinzokuyan-ok feküdtek sorban, egymás mellett a kisebb és a nagyobb méretűek is. Egy kopottabb, sötétkék tekercs is hevert a polcon. A szekrény bal oldalán egy sötétszürke köpeny hevert, a jobb oldalt pedig vértezete. Magára öltött mindent, kezdve az alkar és mellkas vérttel, majd miután a többit is magára szerelte, azonban takarásul nem az Ekibiogamis, hanem saját, lila köpenyét vette fel, melynek belső zsebében egy doboznyi tabletta, a papok pirulája található. A szekrény falában volt egy másik, szinte láthatatlan ajtó, mely a fallal volt egy szintben, így lényegében beleolvad a környezetébe. Egy aprócska luk tátongott a jobb szélén. Itanashi egy másik kulcsot dugott bele. A zár kattant, majd kinyílt. Egy doboz volt benne, a tetején üvegajtóval. Az álarca és nyakéke díszelgett benne. Egyelőre nem vette magára álarcát, hanem kabátjának zsebébe rejtette. Készen állt az indulásra, pontosabban majdnem. Ishidoru ekkor kopogott ismét.
- Uram, talán elutazik?
- Sürgős elintéznivalóm akadt, míg nem vagyok itt, az öné a vezetői szerep, azonban itt hagyom egy klónomat. Hol van Rikuno?
- A kapuőrök szerint reggel elhagyta a Hozukijo területét, remélhetőleg hamarosan megérkezik. – Itanashi ekkor egy kézpecsétet mutatott, mire a földből kinőtt egy klónja. 
- Küld utánam, amint megérkezett. Ishidoru - fordult a férfi felé ismét- elintézte, amit kértem?
- Mindent, ahogy parancsolta – hajtott ismételten fejet a férfi. – A kapuban vár önre.
- Tartson rendet, ishidoru. – hajtott fejet a pap. Ishidoru azon kevesek közé tartozott, kinek munkáját megbecsülte a pap, ezáltal megadta a kölcsönös tiszteletet, még akkor is, ha az illető csupán egy átlagos ember. Kisétált a börtön épületéből, átsétált az udvaron, mely ekkorra már kihalt volt és csendes. A bejárat felé indult. 
- Uram, itt van a tekercs, amint Ishidoru-tól kért. – a kapuőr egy nagy méretű tekercset fogott meg, súlya nem volt kevés. A pap hátára vette a tekercset, féloldalasan lógott a válláról. 
Itanashi elhagyta a Hozukijo területét. Az előtte álló út hosszú volt, a hátán lévő tekercs pedig csak nehezítette a mozgását. A föld alá kényszerült, ahogy jóval könnyebb és gyorsabb a helyváltoztatás, mint a talajon, így az út nagy részét a könnyebb módszerrel tette meg, valamint az sem kívánta, hogy bárki meglássa.
A börtönben maradt klón átadja üzenetét Rikunonak, amint visszatért.

 
A Medvék országának határán sorakoztak fel egymás mellé a küldetésre invitált csapat. Itanashi karu és mirubi mellett állt meg, a későbbiekben a csapat kiegészült a Kenshirok között élő Yuuval, kiről már Karu mesélt a papnak, valamint saját követője, a fiatal, de erős Rikunoval lépték át együtt a határt. Karu mondta, nem ők lesznek az egyetlen látogatói a Nibinek. Ha harcra kerül sor, a lehető leghamarabb kell megölniük mindenkit, nehogy az erejüket elvesztegessék a démon előtt. 
A pap immáron könnyedén sétált a fehér hajú Kenshiro előtt. Sohasem beszélt, ehhez hozzászokott már a Fűbéli, most mégis ő kezdeményezte a beszélgetést.
- Elkezdődött hát. – szólt – A mai napon, nevünk belevésődik az emberiség történelmébe. A mai napon, megtudja az emberiség, milyen az igazi erő. Megtudják, hogy számunkra az elkorcsosult világ démonai sem ellenfeleink. Eltaposunk mindent és mindenkit, ki utunkba áll. – a levegő mintha izzani kezdett volna a fiú körül. Szemei elsötétültek, a körülötte lévő levegő szúróssá vált, mintha valami idegen erő keringne körülötte. Majd hirtelen elmúlt. Kezei ekkor már ismét a tőle megszokott helyzetben, a háta mögött összekulcsolva helyezkedtek el. Határozottan lépett tovább.
- Mindenki hallani fogja és hangoztatni fogja ezt a napot.  Ki ellenünk szegül, meghal. Ki hátráltat minket, meghal. Ki célunk elérésében akadályoz, meghal. Ki ma szembekerül velünk, az megtudja, milyen,  ha olyannal küzd meg, kiknek hatalma emberfeletti. 

Itanashi lépetei közben azonban hirtelen megremegett a teste, idegen chakra jelenlétét érezte meg.
- Látogatóink vannak. Karu, gyere velem – a pap ugyan érdeklődött az ország shinobiainak képessége iránt, most azonban másért jöttek, ez pedig a lehető legnagyobb csendet igényli.
A két shinobi szinte azonnal likvidálta a három őrt, hogy megfelelő felszereléshez jussanak ám ez nem volt elég. Itanashi nem kockáztathatta a lebukás veszélyét, számolnia kellett a Bingó könyvbeli „helyezésével”, bármennyire is Itsnei akaratból cselekszik, az ostoba emberek sohasem fogják ezt megérteni. A pap így rögtönzött, és talán a legegyszerűbb, mégis megfelelő álcához fordult. Az álcázást Mirubi bánta a legjobban, ki a rögtönzés hevében gyomron vágott, hogy kicsit sérültebben tűnjön, vagy legalább olyannak, akinek valóban fáj. kezeit egy szempillantás alatt megbilincselte, ezzel tökéletesítve a két hoshigakurei shinobit és egy határon fogott szökött triót. Ekkor osztották két részre a csapatot. Míg a Miru-Karu-Ita hármas a környéken lévő barlangot kutatta, addig a Yuu és Rikuno és Kazuya hármas pedig a távolabbi területet fedezte fel és biztosította.
Itanashi eggyé válva a barlanggal hamar végigjárta azt, érzékei pedig egyszer csak olyan erővel dúltak benne, melyet még sohasem érzett azelőtt.
- A bijuuk szinte kifogyhatatlan chakraval rendelkeznek, készletük emberi mértékkel nem számolható – emlékezett vissza Ishidoru szavaira, miközben próbálta behatárolni a lö9késhullám erejét, de a pap még sohasem találkozott ekkora erővel, még megközelíteni sem közelítette meg egyetlen ellenfele sem. Ő most mégis ott volt. Itanashi tudta, ha a Nibii, a kétfarkú macskadémon szabad terepre jut, akkor onnantól kezdve nem lesz semmi, amivel megállíthatnák őt, épp ezért a barlangrendszert kellett kihasználni arra, hogy csapdába ejthessék.
- Benn van. Nem engedhetjük, hogy kiszökjön. – mondta a többieknek a pap, majd elindultak a sötét barlangrendszerbe, hogy felvegyék a harcot a Nibiivel. A barlang környékéről azonban ekkor újabb, ismeretlen hullámok érték a papot, aki nem tudott rájuk koncentrálni, így némiképp takarásban jött elő társai előtt, majd bevonultak a barlangba. Itanashi útja alatt a környezetét is alaposan szemügyre vette, a barlangi tavak, és a nedves talaj még a hasznukra válhat.
A sötét barlangban mintha fény pislákolt volna. Egy hatalmas verembe érve pedig megtalálták a fény forrását.
A domb méretű démon fel s alá járkált a területén, testét hatalmas méretű, kék lángok borították, egyszerre volt félelmetes és magával ragadó. A lenyűgöző szörnyeteg szemben állt a pappal. Ő pedig egy percet sem várt.
Kezei hamar pecséteket formáltak, melytől megmozdult a barlang. A nibii talpa alatt igen cska hamar süllyedt meg a talaj, magával ragadva a rajta álló macskadémont, ám a támadás további részleteibe nem tudott már belekezdeni Itanashi, ugyanis a Nibii, macska létének köszönhetően, kecses és gyors mozdulatokkal hagyta el a létrejött árkot. A macska, miután kimászott a halálosnak tervezett csapdából, hamar továbbállt, és a barlangrendszer hosszú folyosóin keresztül menekült. Ez volt az, amit a pap a legelejétől el akart kerülni. A földbe olvadva vette üldözőbe a démont, egyelőre nem támadta, csak követte. Felesleges lett volna minden fordulóban technikát ereszteni rá, elvégre chakrakészletük nem említhető egy csoportban, figyelnie kellett rá.
Mikor a Nibii elérte a nagyobb barlangot, megállt és felkészült a támadásra. A pap a mennyezetből lógott ki, pontosan a Nibii felett, majd kézpecséteket formált.
A hatalmas füst, mely az 50 méteres kígyó mögött maradt, néhány másodperc erejéig eltakarták a papot is a macskadémon elől, igaz, annak más ellenfelet szánt a pap.
A hatalmas kígyó szinte azonnal keményítette pikkelyes külsejét, ezzel némileg ellenállóbbá téve magát a lángokkal szemben. Azonban Itaro chakraja is véges, s hamarabb kifogyott a mint a macska, kinek karmai és kék lángjai lassan felőrölték a kígyó védelmét. Itaro nem húzta már sokáig, azonban Itanashi képes volt leelemezni a Nibii mozgását is, láthatóan lassult a fürge mozgása. De mikor fogy ki, már ha kifogy egyáltalán?
A kígyó végső leheletéig küzdött, a pap pedig repülő sziklákkal bombázta meg a szörnyet, ezzel is gyengítve az állóképességén. Le kell gyengíteniük, egy maximális erősségű bijuu ellen nincs esélyük, még.
Mindeközben a kis csapat is beleadta mindazt, amit tudott, míg Karu a vízzel támadott, addig Mirubi, a pap chakrajának típusához hasonló technikákba kezdett. A barlang kijáratait a pap sikeresen elzárta, majd Karu megkezdte az elárasztását. A vízszint emelkedett, a Nibii, ha tud is a falon mozogni, folyamatosan csökkent a felhasználható mozgástérből. A macska próbált menekülni, ellentámadni, mely hatalmas chakrahullámok képében vágódott a mennyezetbe, itanashi tartózkodási helyére, a papnak nem kevés chakrat kellett megmozgatnia ahhoz, hogy folyamatosan fenn tarthassa védelmét, és a földdel gyógyíthassa sérüléseit. Elvégre ő maga volt a föld.
A Nibii a plafonra ugrott, majd futni kezdett rajta. Itanashi ekkor vette az újabb pirulát. A hideg hang a fejében megszólította őt.
- Megszökik. Állítsd meg! – parancsolta, mire a fiú azonnal engedelmeskedett. A mennyezetből növesztett oszlop segítségével taszította a macskát a barlang aljában duzzadó víz felé, miközben pecséteket formált. nyakán az erek kidagadtak, annyi erőre volt szüksége, hogy befejezze végső támadásának alapjait.  A talajból, pontosabban a vízből tört el a hatalmas föld, mely igen hamar alakot öltött.
A pap által használt szikla gólem egy továbbfejlesztett verziója, a Sziklaóriás sokkalta nagyobb és ellenállóbbnak bizonyult korábbi elődeinél. Az óriás ugyan csak derékig lógott ki a földből, ám a pap tudatosan tervezte ilyenre kőszörnyét. A gólem ugyanis négy karral rendelkezett, melyből a macska fejét és a lábait kapták el és próbálták szorítani, mozgásképtelenné téve a Nibiit.
Idő közben a pap elővette a hatalmas tekercset, majd feloldotta, ekkor újabb víztömeg árasztotta el a barlangot, még inkább nedvessé téve a környezetet. A macska azonban nem adta fel. Félelmetes ellenfélnek számított, nemhogy a gólem nem tudta összenyomni, de még sérült is a folyamatos égés és karolások alatt.
- Az idő…elérkezett. – mondta a pap, majd elindult a talajban a gólem felé.
A plafonról hatalmas láncok zuhantak a Nibiire, amelyet Mirubi idézett. A fiú igen csendes volt a harcok alatt, kevésszer avatkozott bele és adott bele komolyabb erőket a támadásokba, most pedig mintha csak a chakra erősségének a felét érezné. De miért? Talán aki előtte áll, az nem is a valódi Mirubi hanem csak egy másolat?Az óriás fémkötelek ha ráesnek a démonra, akkor lehet, hogy nem kell fel többé. De nem így történt. A macska még most is mozgott. Épp ezért a papnak cselekednie kellett.
Elérve a gólemet az epicentrumába ment a pap, lényegében belülről mozgatta, akár egy robotot. A gólem két kezével felemelte az egyik láncot majd a Nibii nyaka köré tekerte, ezzel szinte véglegesen lefogva. Végre kellően lefogta és kifárasztotta ahhoz, hogy bevihesse végső csapását, s örökké megpecsételhesse a démon sorsát. A gólem a magasba emelte kezét.
- Most pedig, pusztulj démon – kiáltotta a pap, miközben karjával suhintott, erre a gólem lecsapott, a keze körül létrejött hatalmas méretű chakrakard pedig átszúrta a macskadémon testét. Karu szinte egyidejűleg támadott rá a Nibiire.
Sötét volt. Teljes vakság. Valami csepeg. Mintha víz lenne.
~Jöjj el hozzám~ szólt hirtelen egy mély hang a sötétben.
~Uram!~ hajt fejet a láthatatlannak.
~Jöjj el hozzám, oda, ahol minden kezdődött~ a hang ezután megszűnt, majd hirtelen, minta fény pislákolt volna a sötétben.
~Igenis, Jashin-sama~ felelte, azonban választ már nem kapott
Itanashi ott állt a fekvő démon mellett, lihegett, fáradt volt és vérzett a szája. Idejét nem tudja, mikor látta utoljára saját vérét. A Nibii borzasztó ellenfélnek számított, de legyőzték. A mai napon föld egy démona fölött győzedelmeskedtek hárman. A pap mégsem volt elégedett valamiért. Indulnia kellett, mégpedig szinte azonnal. Tudta, hogy Jashin várja őt. Körbenézett.
Karu a földön feküdt, eszméletlen volt, míg Mirubi nem messze állt a fekvő kenshirótól. Hozzá indult.
- Mirubi. – szólította meg. A pap csalódott társában, ki régóta segíti és támogatja szemléletét, azon emberek kevese, kik hasonló nézetekkel próbálják formálni a világot, a mai napon a pap szemében kudarcot vallott, mikor Itanashi rájött, Mirubi a távolban bújva, egy klónt irányítva harcolt, míg ők ketten saját maguk ugrottak neki a macskának. Egy vezető nem lehet ilyen, nem bújhat meg az árnyékban.
- Nem lehetsz valódi vezető mások szemében, ha nem tudod bizonyítani bátorságod, és azt, hogy mindenkinél erősebb vagy. Ugyan a pap ismerte Mirubit, a fiú mindig meg tudta őt lepni, igen csak fejlődőképes volt. De még nem nőtt fel teljesen a feladathoz.
Itanashi közelebb lépett, miközben száját letörölte. Kezét ezután a fiú vállára helyezte.
- Most el kell mennem, de visszatérek, és akkor elhozzuk az új világot. Valamit hátrahagyok addig is, egy olyan valamit, ami kapocsként fog minket összekötni, egy kötelék. fejlődnöd kell Mirubi. Az árnyak mögé bújva nem igázhatod le a férgeket. - A pap ekkor hátrálni kezdett, majd kézpecséteket formált. A 18. pecsét után lassan a földbe süllyedt, majd eltűnt végleg. Indulnia kellett, ereje ugyan még teljes volt, ám nem tudja, az elmúlt időszak milyen hatással lehet a szervezetére, a különböző fokozó tabletták hosszabb távon kifárasztják a szervezetet. Közel egyidejűleg, ahogy a papot elnyelte a föld, Mirubi vállán a vér, melyet a pap kent rá, vörösen izzani kezdett, majd beleégett a fiú vállába. A pap egy pecsétet helyezett el a fiú testén, ám nem árul el semmit róla. mirubi nem láthatta, és nem is ismerhette, elvégre a pap egy különleges, saját maga alkotott technikáról volt szó. S szüksége volt rá, hogy ha visszatér, megtalálja a fiút.
 
Két nappal később
A pap kinyitotta szemét, sötét volt. csupán egy apró lyuk tátongott a sötétség közepén. A szikla gólem, mely körbevette a papot, megóvta őt, amíg aludt. A tabletták mellékhatása kiütötte őt másfél napra, biztonságban kellett pihennie, túlságosan is kimerült a szervezete ahhoz, hogy harcolni tudjon, vagy egyáltalán felkelni.
Elérve a démonlámpásokkal borított hatalmas pusztaságot, tudta, megérkezett. Hatalmas tornyok magasodtak az ég felé, köztük pedig egy nagy fekete vár állt. A Hozukijo falai épek voltak, ahogy a védelmi kapu is. A klón pedig nem szűnt meg, így a pap biztosra vette, hogy nem történt semmi, amíg távol volt.
Az irodájába hívatta a kutatási részleg vezetőit, mindenkit, aki részt vett a sötét chakra kutatásában, mindenkit, aki ismerte őt és a képességeit. Összesen 17 kutató volt, ebből csak egy nem jelent meg, mégpedig a görbehátú Ishidoru, aki a pap parancsára minden kutatást összegyűjt, megsemmisíti a részleget, és a kapun kívül várja urát.
Miutána  kutatók körbeállták a nagy asztalt, a pap így szólt,
- Uraim, a munkájukat ezennel befejezték, köszönöm, hogy a segítségemre voltak. Azonban…a tudás, mely a sötét erőről összegyűlt, illetve mindaz, amit rólam megtudtak, nem kerülhet ki a falakon kívülre. Megtették, amit meg kellett. – ekkor a pap egyesével végezte ki a benn ragadt személyeket, nem hagyva maga mögött mást, csak vért, hullákat és halált. Csupán egyetlen személy maradt életben. Egy, aki lélegezni is alig tudott. A pap elé guggolt, s megfogta a fejét.
- Rikunonak üzenem, hogy a Démonok országában találkozunk. – majd felegyenesedett és elhagyta az épületet, hátrahagyva maga mögött a hullákat, valamint egy kis ajándékot mindazoknak, akik a börtönbe fognak jönni, hogy letartóztassák őt. Az ajándék nem volt más, mint Enraku, a Fű vezetőjének, jobb keze, ki a háború alatt tűnt el. A fejébe jashin jelét véste, majd a levágott fejet a nagy asztalára dobta.
- Enraku, hamarosan találkozunk – mondta halkan, miközben gyors léptekben menetelt át az udvaron. – Ishidoru. elmegyünk – utasította a kutatót, majd az őröknek jelezve, elhagyta a Hozukijot, visszatérni azonban nem fog már.
Valahol, a Fű határán Itanahsi megállt egy pillanatra. különös érzés fogta el őt.
- Mirubi! – mondta, mikor mellkasára emelte kezét. Ugyan pontosan nem tudja, mi történhetett, de a fiúra helyezett pecsét veszített a hatásából, valaki megtámadta. Vagy talán saját magán akarta feloldani?
Itanashi nem gondolkodott tovább ezen, a pillanatnyi hatás elmúlt, a határon volt már, a Nagyúr várta őt. Dél felé vették az irányt, a tűz országának határvidékén. gyorsan kellett haladniuk, nem kockáztathatta egy konohai határőr osztagot, túlságosan is sok minden állt most a gyorsaságon és túl sokat kockáztatott volna, ha a Tűz országa megtudja, hogy Itanashi, a gyilkos pap az országukban van. Az út felénél Ishidoru igen cska elfáradt már, nem tudták volna tartani a tempót. A pap azonban ment tovább. egy hatalmas kígyót idézett, melynek belsejében utaztak tovább. A kígyó a föld alatt mozgott, így kevésbé volt feltűnő, valamint sokkal hamarabb elérték a határt, mint ahogy a pap gondolta.
A tűz határ szélén egy kisebb erdőben bújtak meg és pihentek le, legalábbis csak próbáltak. A kutató aktiválta az erdőben elrejtett csapdák egyikét, az egyik lába bánta figyelmetlenségét. Igaz, egy civil kutató nem ismerheti a shinobik által kreált ketyeréket és csapdákat. Itanashi saját tudását elővéve levágta a lábat, mielőtt az elfertőződött volna teljesen, a fél lábú Ishidoru azonban immárom teljesen hátráltatta őket. A határon egyetlen faluba sem tértek be, így nem ettek vagy egy hete, csupán azt a minimális élelmet, amit hoztak és útközben vadásztak.
A papot álmok gyötörték éjjelente. Álmok, melyekben saját magát látja, ahogy áll a derékig érő vérben, a vörös vízbe fulladt hullák lelkei pedig próbálják őt a mélybe taszítani. Az, hogy mi is lehetett ez, nem tudja pontosan. Jashin egy újabb lenének titulálta a zavaros álmokat. Közeledett hozzá.
Éhesek voltak, fáradtak és lassúak. Majd eljött az este, mikor ez megváltozott.
Itanashi Ishidoru elé lépett, miután kialakította a földdómját, ahol átvészelték az éjszakát. Az eső esett odakinn, a kutatónak nem csak a lába miatt, hanem a szervezete miatt is aggódnia kellett már. Állapota napról napra rosszabbodott, kutató létére tudta, nincs sok már hátra.
Itanashi pedig felszúrta a kutatót a falra, homlokába a nagyúr jelét véste, majd megköszönte Jashinnak az ajándékot, ami életben tartja őt. Ishidoru testének egy részét elfogyasztotta a pap, majd továbbállt. Csak órákkal később tért ismét aludni, immáron egyedül. De nem volt már sem éhes, sem fáradt sem lassú. A görbehátú volt az utolsó személy, aki pontosan ismerte a pap képességeit, és útjának végső célját. A pap magához vette a sötét chakraról szóló kutatásokat, majd elérte néhány nappal később a nagy kontinens egy eldugottabb kikötőjét.
A helyszín és az időpont tökéletes volt, nem voltak sokan, illetve egy hajó épp indult is a kontinensről. Itanashi pedig élt az alkalommal és egy szegényesebb kalózhajónak titulálható bárka fedélzetén elhagyta a partot. A vízre szállás után nem sokkal átvette a hajó irányítását, az egyszerű emberek nem érhettek fel az ő erejével a fedélzeten így hamar behódoltak, és a hajót a Démonok országa felé kormányozták.
Jashin idő közben újabb jelet küldött a papnak. Egy hajó süllyedt a nyílt tenger közepén, az a hajó, ami nemrég még a kalózbárkával együtt állt a kikötőben. A roncsból feltörő füst egy különös alakot formázott, Itanashit különös érzés fogta el. közel jár.
Napokkal később megpillantották a Démonok országának partját, már nem kell sokat várni, hogy kikössenek. Ám a pap másképp rendelkezett. A kapitányt még mindig fogságban tartva saját képességével térdre kényszerítette, homlokára robbanójegyzetet helyezett el. Miután elhagyta a  hajót, szembefordult kapitányával, majd széttartatta karjait. A férfi nem tudott ellenállni, a pap sokkalta erősebb volt nála, sőt, a kapitány még talán shinobi sem volt, így nem ellenkezett a ceremónia alatt, végül az egész hajó felrobbant, eltűntetve a nyomokat és azokat, akik látták a pap arcát és képességeit, tudták úti célját.
Itanashi pedig a víz felszínén futva elérte az álmokban látott ország partját, megkezdheti Jashin első templomának felkutatását.


Folytatás: A paradicsom kapujában


A bővítményben összefoglalt kalandok:
- Shirushujin: Hametsu Suijin // Sötét pecséttechnika: A Végzet Börtöne/Élmének/Tanulás
- A Kenshiro és a Pap alkuja/Fű országa/Hozukijo
- Chidokaku fejlesztése
- A Nibii nyomában/Medvék országa
- Jashin nyomában/Kusagakure, Amegakure, A Folyók országa, a Démonok országa (elejéig)

_________________


"Jashin, ki belém látsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek fölött"

A Hónap Játékosa 2014. március, július

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Itanashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 167

Tartózkodási hely : Jashin nyomában


Adatlap
Szint: S
Rang: Kaishin // Vérpap
Chakraszint: 1404

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Jiraiya on Szer. Május 20 2015, 15:40

Teljesen Itanashi szemszögéből írtad le a dolgokat, de egy Bővítménynek ilyennek is kell lennie!
Annyit fűznék hozzá, hogy a játéktéren arra figyelj, hogy az ilyen komolyabb A-S szintű technikák nem használhatóak sokszor, hiszen azért ilyen szintű techikákról van szó, mert ezek amolyan "aduászok" amik rengeteg chakrát emésztenek. De egyébként jó volt, +15 Chakra.

_________________
° Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
° Kenshiro Hanae --> Újra elveszve...
° Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
° Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
° Akira --> "Tartozni valahová..."
° Saigo --> Egy "B" szintű küldetés
° Abuso --> Homokszív
° Kawachi --> ???
° Datara --> Nawabare no Jutsu
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Itanashi on Hétf. Jan. 18 2016, 01:43

A vér kötelez
- Karu – mondja a pap, miután megállt. Már egy ideje maga mögött hagyta a Hozukijo, immáron lángokban és füstben álló falait, hűséges szolgájával az oldalán indult beteljesíteni Jashin akaratát. A két shinobi ismét találkozott. Itanashi végső küldetése előtt láthatta még a férfit, kire nagy szüksége lehet még a jövőben. S most, hogy Karu is oly erők birtokába került, mely felülmúlja az emberi képességeket, a pap biztos volt benne, hogy párosuknak nem akadhat ellenfele. Karu beszámolója igazolta a pap félelmeit, egyre többen keresik már őket, egyre több nemzet kutatja és vadássza a fejüket. Ezen tény még nem is zavarná a papot, ha épp nem lenne sietős a dolga. Nincs ideje a világgal háborúznia most, igaz, annak is el fog jönni az ideje. Ám mostani küldetése az, hogy eljusson Jashin első templomába, és befejezze Prófétává válásának végső stádiumát.
A két férfi vérrel pecsételte meg örök barátságuk, immáron bármelyiküknek ha szüksége lenne a másikra, képesek lehetnek egymás mellett teremni. A szerződés ugyan ritka az emberek között, ez a páros még is úgy érezte, a nagy szükségben együtt kell felülkerekedniük a világ hordái ellen. Itanashi ígérete szerint vissza fog térni, és beváltva ígéretét, egy utolsó küldetésre, magával fogja vinni még a férfit. Azonban ahova most menni készül, oda csak is az juthat el, aki ismeri és járja Jashin ösvényét.
Hetek teltek el, mikor a pap megközelítette a kontinens szélét, méghozzá a folyók országában lévő tengerpartot. Ugyan eddigi útja zökkenőmentesen sikeredett, csak is fegyverhordozójának feláldozásával élhette túl az utat. A tudós testével és húsával ajándékozta meg a papot, s Jashint, hogy eleget tegyen a próféta sorsának, s saját útjának.
Fegyveres őrök tartottak az erdő felé, mely a tengerpart mellett nőtte ki magát, mind a ketten megérezték azt az erős és gonosz chakrat, mely az erdőt szinte körülkeringte. A pap hamar végzett a két őrrel, esélyt sem hagyva nekik a menekülésre, vagy a riasztásra. Ekkor olyan érzés fogta el, melyet talán a medvék országában érzékelt erővel azonosíthatja talán. óriási, saját erejének talán a háromszorosával megegyező energiahullám lüktette és szakította belülről szét a fejét. Egyetlen élő emberrel nem találkozott még, akiben ennyi erő lenne. Ám a pap nem félt. Sohasem fél. Hisz Jashin ereje mindenkinél hatalmasabb. A különösen magas chakra egy törékeny, aprócska lány formájában bukkant fel végül. Vékonyka teste magával hordozta a mérhetetlen energiákat, melyek még mindig ostromolják a pap elméjét. S azok a fehér szemek…már látta ezeket korábban. Egy Hyuuga. Akkor a Tűz országa megtalálta őt? Azonban különös mód, a lányt nem a pap ellen küldték. A lányt senki sem küldte. Ugyanolyan kitaszítottja, és különce az emberi társadalom szemében, kiket egyszerűen szörnyként, démonként titulálnak.
- Hyuuga Aikan. Meg fogom jegyezni a nevet. – mondta a pap, s emlékét azóta eszében vésve tárolja. A lány különösképp igen csak sokat látott a világból, s ugyanolyan elvekkel szimpatizál, melyekkel a pap érvelt. Itanashi szimpatizálni kezdett a lánnyal, s tudta, hogy találkozásuk előre meg volt írva. Jashin küldte a lányt, hogy támogassa a papot. S úgy tűnt, a lány is elfogadta a sorsot. Mikor a papnak mennie kellett, saját vérét a lány mellkasára festette fel, végül létrehozta a pecsétet, mellyel másokat képes irányítani. Pontosan ezzel a pecséttel jelölte meg Mirubit is a Medvék országában. Szüksége van a papnak ezen személyekre, mikor visszatér. nem hagyhatja, hogy saját támogatói is ellene szegüljenek az utolsó hadjáratban. nem engedheti, hogy azt a maréknyi embert, kik megvilágosultak egyszer, elvakítsa az emberi tudatból eredő káros betegsége. Itanashi ígéretet tett Mirubinak, majd Karunak, most pedig az előtte álló lánynak. S mikor visszatér, talán nem lesz már semmi sem, ami megállíthatná őt.
Itanashi végül hajóra szállt, majd az apró legénység megrémítése után egyenesen a Démonok országa felé fordítatta a hajót. Elhagyta hát a földet, melyet az emberi mocsok borított be. Elhagyta a kárhozat földjét, hogy visszatérjen oda, ahol minden elkezdődött. Ekkor még a pap nem tudta, mi fog rá várni.


Tán véred húsa nem oly ízletes?
Három hete annak, hogy a pap hátrahagyta a kontinenst, s a frissen szerzett legénység élén útnak indul a távoli kontinens irányába. Álmai vezették őt, látomásainak képkockái mutatták számára az utat. Tudta, ahol megérzi jashin közelségét, ott jó helyen járnak. Így volt ez hetekkel ezelőtt is, mikor nagy füstöt láttak a víz felszínén.  A hajóroncsot friss lángok emésztették fel, s az a különös érzés, mely magával ragadta a közelségében, szó szerint megbabonázta. A pap látta Őt, földi formájának megnyilvánulásában, érezte az Ő erejét, tudta, ez az Ő műve. Itanashi kabinjában ült épp, mikor hallotta a kiáltást.
- Föld a láthatáron. Föld van előttünk! – a hang forrása egy férfi volt a hajóárboc tetején, kezével nyugat felé mutatva. A pap szinte azonnal a fedélzetre sietett, majd végül, mikor elég közel értek, Itanashi elhagyta a hajót és gondoskodott arról, hogy senki se árulhassa el, hova is tart a pap. S ha azok a tengeri patkányok túl is élték a robbanást, számolniuk kellett a sérülésekkel való kiúszással és a vérre gyülekező fenevadakra, kik a mélyvízből támadtak, míg végül, nem maradt túlélője a kis hajónak. A pap a víz felszínén közelítette meg a partot, melyet különös mód nem őrzött semmi és senki. A partszakasz hosszában árusok tucatjai álltak egymás mellett, különösen ható bizarr portékákkal csábítgatva az oda kerülő vásárlót. Az üvegbe zárt szívektől kezdve a legkülönösebb totemeken át mindent látott a pap az asztalokra felsorakoztatva. Ám nem vásárlás céljából utazott ennyit. Egy idegen azonnal le is szólította őt, elvégre a két méteres pap jócskán kitűnt a porban ülő árusok között. Csillogó páncélzata sok kapzsi emberben keltett pénzszerzési lehetőségeket. Az idegen jashin küldöttjének hívatta magát, s felajánlotta segítségét a papnak. Mivel idegen volt számára a táj, elfogadta a segítséget. S ez a döntése majdnem az életébe került. Egy különös altatóméreggel sikeresen kiütötték a papot, ki egy fához kötve tért magához, egy másik férfival együtt. Az elfogói épp ebédre készültek, s a pap és társa lett volna az ünnepi fogás. Azonban nem számítottak azzal a pusztító és romboló erővel, amelyet a pap képviselt. A sötét chakra, miután kitört testéből, felemésztette a köteleket, és igen hamar megleckéztette a kannibálokat. Miután az az áruló, ki jashin követőjének hívatta magát, megette saját társát, véres kezei saját testét kezdték el pusztítani, míg végül a saját beleivel fel nem akasztotta magát. A pap és frissen kiszabadított jashinista immáron együtt indult útnak. Céljuk a völgy legmagasabb hegye volt. Jashin első templomának hegye. Ugyan a hegy meredek volt, a földben mozgó papnak nem jelenthetett akadályt. Társa is felért vele együtt a hosszú lépcsők elé, mely valóban az utolsó pontja a templomhoz vezető útnak. S most eldől, melyikük is mehet fel a lépcsőkön. Mert csupán egyetlen hívő térhet be. A harc nem tartott sokáig, a férfi széltechnikát a pap hamar semlegesítette, majd lepecsételve testét, mozgásképtelenné, harcképtelenné tette őt. Végül Itanashi megtalálta a hatalmas vaskaput, melyen az Ő jele díszelgett. Saját vérével juthat csupán át a kapun, így a megfelelő nyílásba helyezve tenyerét, kinyitotta végül a hatalmas kaput. Belépve nem épp az a látvány fogadta, amilyet elképzelt. hatalmas épületek, beleépítve a hegy oldalába, óriási udvarral és…számtalan hívővel. A pap azt hitte, az iwagakureban található Genshino templomához hasonlóan fog találkozni egy fél tucatnyi emberrel. A fogadó bizottságod egy Manabu nevezetű férfi vezette, ki a hetek tanács elé vitte a papot. A vallás központjában él hét olyan személy, kik vörös köpenyt viselnek, díszeikben pedig csontok alkotnak láncokat, szavaik pedig egyenesen a nagyúr szavait tolmácsolják. Itanashi érkezését már várták, s ezzel a pap megbizonyosodott feladatának fontosságáról. Saját szobát kapott, egy szürke köpenyt, mely jelképezi a templomi hierarchiában betöltött szerepét. Amíg a templomban él, be kell tartania a szabályokat, s ez a pontosság, a hit és a heti áldozást veszi előre. Itanashi egy új fejezetet nyitott életének nagy könyvében. Egy új életet, ahol olyanok között él, kik ugyanazon jellemeket vallják, mint ő maga. Elképelhetetlen volt ez eddig számára, most pedig belecsöppent egy titkos nemzet közepébe. Az ő saját nemzetébe.
 
Katona és szerzetes
Itanashi napjainak nagy részét Manabuval, a szerzetessel töltötte, ki mindig jó tanácsokkal látta el az ifjú kiválasztottat. S Itanashi nem volt rest tanulni tőle. A világot készül meghódítani, ismernie kell hát a világot. napjainak nagy részét az ezer éves archívumban töltötte, ahol megannyi leírás és történet szerepelt. Új képességekre bukkant, valamint olyan legendákra, kiknek a nevei után talán az övé lehet a következő. Itanashi sokat tanult a templomban. S áldozásai során megismerhette a környező népeket, más vallás embereit. S azok is megismerhették Itanashit, Jahsin papját.
meditálásai során nem egy képességre tett szert, s ezen képességekkel lassan terrorban kezdte tartani a környező erdőségeket. Először képes volt hosszú órák meditálása után leválasztani chakrajának egy részét, s annak tudatával mozogni. Majd ölni. A Próféta hajnala igen csak megnövelte a pap középtávú támadásait, s immáron képes volt összekapcsolni egy rövid- és egy hosszútávú támadást. Ezzel az erővel képes immáron tudatával irányítani chakraját a testén kívül, s mozgatni, ölni és elfogni velük. A sötét chakrajának ereje egyenes arányosságban nőtt az egyre növekvő önbizalmával, s küldetéstudatával. Miután a pap az erdőben kezdte el vadászni áldozatait, más istenek hívőinek csapataira bukkant.
Shoun, az élelem istennőjének állatbőrökbe bújt vadászai hamar rábukkantak, s találkoztak több ízben a pappal. A shounisták képesek voltak az erdő vadjaivá alakulni, s azok képességeit felhasználva vadászták az élelmet, ahogyan azt Shoun elrendelte. Itanashit pedig sokan vélték könnyű prédának. A pap neve egyre inkább elterjedt az erdőkben, a shounisták csapatokkal járták a hegy lábait, kutatván a papot, aki lassan, de felmorzsolta a vallás megmaradt tagjainak létszámát. Ugyan még nem akadt rá a vadállatok búvóhelyére, nem maradtak sokan, akik megvédhetnék és fenntarthatnák Shoun állatian tanait. Itanashi továbbfejlesztette sötét erejének képességeit, s egyre inkább hagyatkozott a színtiszta chakrajára és pecsétjeire, mint a föld elemére. Miután képes volt magát teljesen körbevenni a chakrajával, nem akadt ellenfele az erdőben, aki megsérthette volna az immáron tökéletes védelmét. Sötét palástját és még sötétebb kaszáját nem élte túl senki sem.
A vallásháború elkezdődött, s Itanashi Shoun papnőt vette célba. Addig nem nyugszik, míg nem irtja ki az egész vallást, s törli ki a történelemből. Majd utána az összes többit. Itanashi az archívumban számos leírást talált néhány olyan szmélyről, kik Jashin előző kiválasztottjai voltak. Képességeinek neveit ezen személyekről kezdte el nevezni, ezzel emlékeztetve az embereket a múltra. Mikor is egyetlen nemzet uralta a kontinenst. Ez Jashin nemzete volt. Itanashi küldetése pedig az, hogy újra egyesítse ezt a birodalmat. Komoly és erőt próbáló küldetés, a pap mégis szent céljának vette. S az ő akaratánál eddig nem volt erősebb.
Manabu
Az idős pap szinte mindig az archívumban van, vagy épp ott, ahol a pap már napok óta meditál. Tudja már jó, ha a pap a szentélyben sátorozott le, ott nagy pusztítás veszi kezdetét. Manabu mégis valahogy bízott a fiúban, s hitte azt, hogy ő az, akiről a legendák szólnak. A fi, aki elhozza Jashin birodalmát, és megtisztítja a földet az emberi fertőtől. Ő hitt a fiúban. Olykor lenyűgözte vakmerősége, és elszántsága. S nem egyszer szóvá is tette, és segítségére volt, bármit is kért a pap. Manabu múltjáról ugyan nem tud semmit a pap, mégis, egy olyan férfi, aki egész életét Jashin szolgálatában élte le, s elkötelezetten támogatja a kiválasztottat. Csodás mestere a papnak, aki nem tartja magát annak. Talán Manabu maga felé helyezi Itanashit, míg a pap valódi mentoraként tekint rá. Talán épp ezért olyan egyszerű a tanítása a papnak. Egymást nyűgözik le újra és újra. Ugyan az egyszeri mérkőzésükből a pap bizonyult jobbnak, Manabu bölcsességénél nem ismer nagyobb embert. Nem is embert. Isten egy harcosát.
Yogensha
A ninja falvak megalakulása előtt, s a shinobilét és a charahasználók tömeges háború ideje előtt volt egy másik háború. Az Istenek háborúja. Az Istenek a földre küldték legjobb harcosait, hogy az általuk alkotott emberiséggel mutathassák meg egymás erejét. Az Istenek hatalmas háborút vívtak az emberi hordákkal. Sokan elestek. Ezáltal voltak, akik felvirágoztak. Miután a nagyobb és erősebb vallások kialakították központjaikat, megindulhatott a nagy hódítások ideje. S Jashin hadereje nagy seregekkel ostromolta meg sorra a kontinens vallásit. Sokakat állítottak át, és kényszerítették rá Jahsin akaratát a többi vallás hívőire, kik ellenszegültek, mind meghaltak. Jashin katonái kegyetlenek voltak. Köztük a legkegyetlenebb, Yogensha, a próféta. Az érinthetetlennek titulált jashinista a vallás seregének vezetőjét legyőzve, s a helyére állva megindult a halhatatlanság erejével a városoknak, s mindent porig rombolta. Az első sorban ostromolta meg az összes vallás központját, míg végül az utolsó, a Fény városának falán is Jashin jelképe lobogott a széllel. Yogensha elfoglalta az egész kontinenst, majd uralta azt. A több, mint száz esztendős birodalom végül a próféta legyőzésével és lepecsételésével megbukott és darabokra tört, újra szabad teret engedve a vallásoknak. Ugyan voltak utána néhányan, kik megpróbálták ismét egybeforrasztani, küldetésük kudarcba fulladt.
Yogensha a pap számára a Félelmet szimbolizálja. Tökéletes védelmének nevével szimbolizálja a félelmet és a terrort az erdőkben. És ha az ember fél, s ha már megtört a hitében, csak akkor válik engedelmessé.
Kaishin, a Vérpap
Így nevezik a papot Shoun vérebei. A farkasfalkákban járó hívők sorra esnek l a pap elleni harcokban. Voltak, kik próbálták elfogni, de nem tudták megölni. Csoportosan támadták őt a különböző vadállati ösztöneikkel, s pusztító taijutsuikkal, a papot nem tudták térdre kényszeríteni.
Volt egy napon, mikor hó borította az erdőt, hogy a pap képes volt megmozdítani, s saját tudatával felvértezni Shoun kutyáinak egyikét, s a halott shounistával rábukkanni a falka többi tagjára. A pap azóta továbbfejlesztette az Alakváltó lehetőségeit, s immáron saját képében is képes egy ellenségének húsbörtönében harcolni. A démonok országába érkezése óta elméje teljesen elhomályosult, s elvakította szent küldetése. Kegyetlenebbé vált mint valaha, azonban sokkalta számítóbb is, és fegyelmezettebb, mint eddig. Nem emberi ösztönök irányítják, hanem a pusztítás Istenének tudata. Új harci stílust fejlesztett ki, mely egyaránt jó a védelemre és a támadásra, kínzásokra vagy áldozásokra. Jashin stílusa, a próféta stílusa. Ez Itanashi útja. A vérpap útja.
Az első zászló
Fél év is eltelt, amit a pap a templomban töltött, napi rutinja ugyan nem volt, elvégre azt cselekedte, amit Jashin kívánt. Azonban nem volt más feladata, minthogy útját megtartva, hódítsa meg a kontinenst. Történt egy napon azonban, mikor Manabu megjelent, s Itanashit a hetek elé vezette. A Hetek feladattal látták el a papot. Az első valódi küldetése, amióta itt van. A hetek egy férfi után küldték a papot. A férfi félreértelmezte Jashin útját és elhagyta a templomot, s téves tanaival hívőket gyűjt maga mögé. Itanashi feladata, hogy levadássza ezt a férfit.
A pap rátalált a mára szinte kihalt erdő mögött rejtőző kisebb falucskára, ahol Jashin körei voltak falra festve, vérrel, de hiányzott a háromszög része. Itanashi első gondolatában, ahogy látta, miként alázták meg istenének jelképét, s látta, ahogy az emberek a saját testükre is felvésték a meggyalázott szimbólumot, dühében az egész falut kiirtotta. Csupán egyetlen fiút hagyott életben, kit saját pecsétjével jelölt meg, hogy követhesse a rémült gyermeket az otthonáig, a gyalázatosok központjáig. A fiú beváltotta a pap reményeit, s elvezette őt egy aprócska ház titkos bejáratához. A pap végül a szentségtelenek tucatjaira akadt egy titkos, föld alatti bázison. S rátalált arra, aki az egészért felelt.
Shoukan végül tárgyalni kezdett Jashin útjáról a harc helyett. Shoukan látomásaiban egy kiválasztott fogja egyesíteni a földet, s nem lesz az egész megosztva, ezzel utalva a háromszög megosztottságára és elhagyására. A pap azonban emlékeztette Jashin útjának ágaira. Szavait nem szakította félbe a férfi. Itanashi kezében fegyverével egy kört kezd rajzolni, méghozzá elég nagyot.
Azt mondod, egyszer…  - kezd bele, higgadt, rekedtes, mégis vérfagyasztóan hideg hangján…
Egyesülni fog minden. – fejezi be a vésést.
Azonban…Jashinhoz az egy út alatt van néhány olyan rész, melyet mindenképp ki kell állni. Próbák, melyek a valódi pap alkalmatosságát tesztelik. – meghúzza a háromszög első vonalát.
Az Erő próbája. – bök a leválasztott szeletére. Ekkor behúzza a második vonalat.
A Vér próbája. – húzza át ujját a táblára rajzolt kör felett, mutatva a második körszeletet. Ekkor húzza be a harmadik vonalát a háromszögnek. –
S végül az Akarat próbája. A háromszög nem a széthúzást jelképezi. Hanem az utakat, melyeken végig kell haladni, s ha ez sikerül, akkor és csak is akkor…éred el a Végtelenséget. Ugyanis a háromszög három csúcsánál érintkező pont egy egy állomást jelképezi. Az állomások, melyeket a próbák tesztelnek.
Ekkor ujjaival az érintő pontokat kezdi mutatni.
Az erő, próbára teszi a testet és a hitet. Mind testben, mind hitben erősnek kell lenni, erősebb bárki másnál. Hiszen a gyengébb féli az erősebbet. S nem elég testileg megtörni az ellent, ha az hitében még ép. Mindkettőben felül kell kerekedni azokon, kik elvetik Jashin akaratát.
Ujja a második pont felé csúszik.
A vér próbája, melyhez a hit és a lélek tökéletes harmóniáját kell megtalálni. Hinned kell véred és sorsod kiválasztottságában, lelkeddel és saját véreddel is szolgálnod kell őt. Nem elég a Nagyúrnak a mások vére. Ha a leghűségesebb szolgája nem áldozná érte saját vérét. Szükség van mindkettőre. – ekkor ujja a kör alján lévő pont felé bök.
S végül az akarat próbája, mely mind testileg mind lelkileg a teljes megtisztulást jelenti. Mind a meditálás, mind az áldozatfelmutatás testi és lelki párhuzammal járt. Egyszerre kell a kettő a végső cél eléréséhez. A három próba, a három út, ez mind szükséges... – ekkor ujjával a háromszögközepébe bök
A Végtelenség eléréséhez. A teljes megtisztuláshoz. Jashin végső útjának céljához. Csak az válhat Prófétájává, ki testében, lelkében, s hitében is a legerősebb. Ez tehát a szimbólum. Az egység. A tökéletesség, és a harmónia szimbóluma. Szimbóluma a vérnek, az erőnek és az akaratnak. jele a testnek, a léleknek és a hitnek. Az Ő jelképe.
Itanashi odébb sétál az asztaltól, szembeáll a férfival ismét.
Ha valóban hiszel a látomásodnak, akkor járd is végig az utadat. Azonban azt el kell döntened, melyik sövényre lépsz. Jashin megadja a lehetőséget a változásokra, de változtatni nekünk kell. Én hiszek az egységben. Magam is látomásokban élek. Egy látomásban, melyben megalakul egy új birodalom. Egy háború, mely hosszú, s véres. Egy háború, mely lezárja végleg az évszázadok óta tartó viszályokat. Egy háború, mely végleg visszaállítja Jashin hatalmát. Az Ő birodalma. Én láttam, ahogy egy nagy földrészen él minden hívő, egy nagy nemzetként szolgálják őt. Én láttam a világot elveszni a tűzben és a füstben. S láttam, ahogy a hamvakból egy új birodalom emelkedik ki. Az ő birodalma. Én már láttam ezt. Ő mutatta nekem. S engem választott, hogy végbe vigyem az Ő háborúját. Megadta nekem a lehetőséget, hogy vezethessem híveit a végső nagy háborúba. Azért vagyok itt, hogy az Ő akaratát végbevihessem. Engem választott Prófétának. S most, hogy az utunk összeért, eldől, hogy melyikünk marad az ő útján. S melyikünk bukik el.
Itanashi ismét leeresztette két kezét, teste mellé, ujjait ökölbe szorítva megropogtatta azokat.
Shoukan. Én már döntöttem, mikor erre a földre léptem. Véghez fogom vinni, amit kívánt tőlem. Én leszek az, aki egyesíteni fogja mindazt, ami egykoron az egységet jelentette. Én összeszedem minden hívőjét, s közös zászlók alatt fogom vezetni a végső, nagy harcba. S visszaállítom mindazt,ami egykoron Őt illette. A kérdés egyszerű. Vagy velem leszel ebben a háborúban…vagy ellenem.
Shoukan végül megértette a pap magyarázatát, és belátta tévedésének hibáját. nem veheti el az egésznek egyetlen részét sem. Szükség van minden részletére, s ezzel minden emberre a háborúban, ha újra nagyok akarnak lenni. Ha valóssá akarják tenni látomásaikat. Shoukan elfogadta hát a lehetőséget, s csatlakozott embereivel Jashin zászlaihoz, hogy mikor eljön az idő, fegyvert fogjanak és visszafoglalják azt, ami az övék.
 
Itanashi sikerét azonban a hetek nem fogadták jó szemmel, hiszen a pap feladata a férfi levadászása volt. Itanashit mégis életben hagyták, mely mutatta, hogy még a Heteket is képes megosztani a pap tettei. Végül arra a döntésre jutottak, hogy a papot ideiglenesen száműzik a templomból, addig nem engedik be, míg nem találja meg a végső fegyvert, mellyel elsöpörhetik ellenfelüket. Itanashi végül nem mást ígért, mint magát, Yogensha-t, a Hódítót, hogy Jashin többi követőjével együtt a pap segítségére lehessen a háborúban.
Itanashi felszerelésének pakolása után az archívumba sietett, hogy magához ragadjon minden olyan információt, mely Yogensha lepecsételt testének és helyének adatait tartalmazhatják, illetve minden mást, amit a Hódítóról tudni lehet. Szüksége lesz minden tudásra, hogy rálelhessen a volt prófétára. S ha megtalálja, attól a perctől fogva, senki sem állíthatja meg őt.

 
Ugyan nem olyan hosszú, mint a megszokott, az elmúlt éves bővítményem inkább a valódi bővítmény feladatát tölti be, s összefoglalja mindazt, amit a karakter az elmúlt évben tett. Mivel a játéktéri része kevesebbnek sikeredett, így összefoglaltam az eseményeket, s nem építettem az élményekben írt kalandokra az egészet. Mégis, a karakter tlaán legjobb évének tudható be a fejlődést és a jahsinizmusba való beleélést tekinti. 
A bővítményben foglalt kalandok:
- Karu és Itanashi találkozása (Szabad játék)
- Naka és Itanashi találkozása (Szabad játék)
- Jashin nyomában (Démonok országa, Kushina)
- Az Ő nevében (Démonok országa, Kushina)

- Felemelkedés (Démonok országa, Kushina)
Ez időben elsajátított technikák: Hien: Kizou no Iki, Kyodan Shinsei, Shontawai'shi, Yogensha no Tamashi, Kaishinton stílus létrehozása


Folytatás: Yogensha nyomában, Jjahsin végső fegyvere

_________________


"Jashin, ki belém látsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek fölött"

A Hónap Játékosa 2014. március, július

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Itanashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 167

Tartózkodási hely : Jashin nyomában


Adatlap
Szint: S
Rang: Kaishin // Vérpap
Chakraszint: 1404

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Terumi Mei on Szomb. Jan. 23 2016, 21:50

Szeretem ezeket a bővítményeket olvasni. Very Happy Sok mindent tudhatok meg legalább én is belőle, más játékosok szemszögéből, és megintcsak az mondható el, hogy mit is várhatnánk Itanashitól, ha nem ezt a szintet, amit még mindig tartasz? Az előzőekhez képest kicsivel kevesebb, de sosem a mennyiség a lényeg, hanem a minőség; ennek fejében a jutalmad + 12 Ch és az Infuuinhoz +10. ^^

_________________
Hentesáru:
Amori Shuu - Árnyjáték
Nishikawa Karasu - Régmúlt idők
Engyounogou Hakuryuuin - Fából vaskarika
Ginoo Yukizaki - Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld
Kenshiro Shinju - Megszoksz vagy megszöksz
Kuriyo Iso - Egy másfajta küldetés
Komimushi Zanami - Egyenesen járni tudni kell (fagyasztott)
Fujikage Kizashi - Zápor, zivatar (fagyasztott)
Hateshi - Ami az arcok mögött lapul (fagyasztott)



avatar
Terumi Mei
Adminisztrátor

Specializálódás : Kdeves Mizukga

Tartózkodási hely : Idegosztály


Adatlap
Szint: S
Rang: Mizukage
Chakraszint: Pálinka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.