Utcák és terek

24 / 24 oldal Previous  1 ... 13 ... 22, 23, 24

Go down

Re: Utcák és terek

Témanyitás  Naito Kenji on Csüt. 22 Nov. - 10:41

Az ember azt hinné, hogy jót cselekedett azzal, hogy elijesztette a zavaró tollasokat, de nem. Honnan kellett volna tudnom azt, hogy az egyik holló egy kislány tulajdona? Talán az lehetett, amelyiket olyan nehezen tudtam elüldözni? Most már késő bánat, mert elrepült, de akkor is… miért nem vigyáz rá jobban? Meg hogy kaphat valaki egy hollót ajándékba és tekintheti a legjobb barátjának? Mély levegőt vettem, majd kifújtam azt. Hagyhatnám faképnél az előttem álló kislányt, aki megakadályozta azt, hogy a következő feladatomat elkezdjem, de nem tettem. Valahogy helyrehozom azt, amit a küldetésem sikeressége érdekében cselekedtem.
– Sajnálom, de tudod egy küldetést teljesítettem, miszerint el kell üldözzem innen a hollókat, hogy nyugodtan játszhassatok a többiekkel. Nem tehettem mást –húztam el a szám szélét, miközben a zsebemben kezdtem kotorászni. Nem túl nagy vigasz, de átnyújtottam neki azokat a cukorkákat, amiket Hoshiko no Baa-chan adott nekem. – Tudom, hogy ez nem fog megvigasztalni, de fogadd el addig ezeket, ameddig megkeresem neked a barátodat, rendben? Van kedvenc csemegéje? –Ez a kérdés nagyon fontos volt, hiszen könnyebb lesz megfogni, hogyha nálam van az, amit szeret a tollas. Amint megkaptam a választ, megkértem arra is, hogy maradjon a játszótéren, én pedig megindultam abba az irányba, amerre a legutolsó hollót láttam elrepülni. Reméltem, hogy az lesz a megfelelő állat, mert ha nem… inkább nem gondoltam bele.
Naito Kenji
Naito Kenji
Játékos

Taijutsu Pontok : 29

Tartózkodási hely : Konohagakure no Sato


Adatlap
Szint: D
Rang: Akadémiai tanuló
Chakraszint: 110

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Utcák és terek

Témanyitás  Hyuuga Hanabi on Szomb. 24 Nov. - 18:59

A kislány szipogva hallgatta végig amit mondasz. Persze, egyrészről megértette. De valahogy mégsem. 
- Küldetés? - csillant fel a szeme - Képzeld.. én most járok az akadémiára.. belőlem is olyan küldetést végző shinobi lesz majd mint belőled - mondta könnyeit törölgetve - Machi lett volna a társam.. - nézett szomorúan a földre. 
Majd mikor felé nyújtottad a cukorkákat, arca kicsit elvörösödött, de mégis egy mosollyal fogadta el.
 - Köszönöm.. - mondta majd rád nézett - tényleg.. tényleg segítesz? - kérdezte - Machi.. szereti a cseresznyét.. és könnyen felismered.. a háta sötétkék, míg teste fekete.. lábai is kékek.. csőre pedig világos ezüst... nagyon szép madár.. - szomorkodott a kislány. - T...tudok valahogy segíteni?  -kérdezte a fiatal leányzó. 

_________________
Mesélések

~Aokaze Atsushi - Néma évezredek története
~Shiro - Egy kicsi és egy nagy = másfél barát
~Naito Kenji- A shinobi 50 próbája
~Hiroto Osumi - Álom és valóság 
~Senshi Jakoutsu- Az első lépés mindig nehéz 
~Datara - Néma legendák (inaktív) 
~Shiyaga Kayguro - Halhatatlan hősök (inaktív) 
Hyuuga Hanabi
Hyuuga Hanabi
Mesélő

Specializálódás : Kifogások


Adatlap
Szint: D
Rang: Epilepsziás viziló
Chakraszint: Tápiókapuding

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Utcák és terek

Témanyitás  Naito Kenji on Kedd 4 Dec. - 12:31



Hát igen, az ember küldetést végző shinobi lesz egyszer, ahogyan a kislány is mondta. A különbség csupán annyi volt, hogy én még nem vagyok teljesen az, de ezt az előttem álló személynek nem kellett tudnia. Még a végén hazugnak hisz, azt meg egyáltalán nem szeretném. Egy biztos volt, ameddig beszéltem hozzá, és hallgattam a válaszát, az arcát tanulmányoztam át, illetve minden apró részletet próbáltam megjegyezni a kinézetéből.

– Ha ez igaz, akkor majd meg fogod te is érteni, hogy miért is így kellett cselekednem, de ne csüggedj. Igyekszek visszahozni a kis barátodat. Úgy tudsz nekem segíteni, ha odaadod a madzagot és türelmesen vársz rám, rendben? –Reméltem, hogy így fog cselekedni, mert ha ő is a keresésére fog indulni, akkor nagy pácban leszek, mert keresztül fogja húzni a számításaimat. Amint úgy tett a kislány, ahogyan kértem, átvettem tőle a madzagot, s már indultam is meg abba az irányba, amerre a holló repült. Először is egy gyümölcsöst kerestem, hogy vehessek néhány cseresznyét, mert reményeim szerint úgy egy fokkal könnyebb lesz megfognom a madarat. Eltelt pár perc, mire találtam egyet, és vásároltam is tíz szemet, remélve, hogy ennyi elég is lesz. Ha az eladó megkérdezte, hogy miért csak ennyit, akkor kicsit zavartam mondtam el neki a hollós esetet, de ha nem, akkor feleslegesen nem járattam a számat. Az idő szorított, szóval útnak is indultam rögvest.

A vásárlás után kerestem egy eldugott sikátort, ahol senki nem láthatott. Egy célom volt ezzel: felvenni a kislány alakját, hiszen ezzel is csak az előnyömet kovácsoltam. A madár helyében nem repülnék vissza ahhoz az illetőhöz, aki elüldözött. Lehet, hogy a saját gazdájához se fog olyan könnyedén visszatalálni, de egy próbát megért. Lehunytam a szemeimet, koncentrálni kezdtem a chakrámat, közben pedig felelevenítettem a célszemély küllemét. Minden apró vonásra figyeltem, és amint megvoltam, alkalmaztam is a Henge no Jutsu-t. Kerestem gyorsan egy tócsát, hogy megszemlélhessem magamat, és ahogyan néztem, teljes mértékben úgy néztem ki, mint a kislány. Ha kellett, akkor a szükséges finomításokat is elvégeztem, aztán útnak indultam. Egyik kezemben a cseresznyék voltak, a másikban pedig szorongattam a madzagot és kétségbeesve kiabáltam az állatka nevét, hátha meghallotta azt és odarepült hozzám.

//A cseresznye árát levonom magamtól, ha mondasz egy összeget. ^^ //

Naito Kenji
Naito Kenji
Játékos

Taijutsu Pontok : 29

Tartózkodási hely : Konohagakure no Sato


Adatlap
Szint: D
Rang: Akadémiai tanuló
Chakraszint: 110

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Utcák és terek

Témanyitás  Hyuuga Hanabi on Pént. 21 Dec. - 18:38

//A késésért elnézést, +3ch//  rendeer 


A kislány nagy kerek szemekkel figyelte amit mondtál. Majd még egyszer megtörölte könny áztatta szemét, s szipogott egy párat. Csepp arca teljesen ki volt pirulva, s így bólintott neked... jelezvén, hogy várni fog, amíg csak kell. Majd átnyújtotta neked a kis darab madzagot. 
eztán megvetted a cseresznyét, - mely összesen 2ryo-ba került - Az eladó néni nem kérdezett semmit. Csak kedves arccal mosolygott és maga elé azt sóhajtotta "áldott fiatalság"; majd rendezgette tovább a kirakatban lévő pirosló almákat. 
Az eldugott sikátorban, melyben tervedet végrehajtottad, senki se volt rajtad kívül. Egy kis koncentráció, és sikeresen létrehoztad a technikát. Elsőre közel ugyanúgy néztél ki mint a kislány, csak a szemed színe nem stimmelt.. de azt igazán könnyen megoldhattad. 
Majd megindultál... ezerrel kiabáltad a madárka nevét, a magad furcsa elvékonyított hangján, miközben a cseresznyét szorongattad. Alig kerested negyed órán át, mikor az út szélén megpillantottál egy olyan madarat, melyre a leírás teljes mértékben igaz volt. Félt... egy ház oldalához feszülve kuporgott, s mikor meglátott téged a csemegével a remény opálszín fénye csillant meg szemében. Közelebb próbált menni hozzád. De mikor ellökte magát a faltól, láthattad, hogy eltört a egyik szárnya. A nagy fájdalomtól darabosan.. szinte alig mozgott. Valószínűleg nekimehetett valaminek... s most rémes kínokat élhet át. Szegény kis állat. Rajtad áll, mit teszel vele. A sorsa a te kezedben nyugszik. Elviszed kórházba, esetleg magad látod el? Az egész csak rajtad áll... de egy biztos.. az a kislány számít rád.. cselekedned kell. 

_________________
Mesélések

~Aokaze Atsushi - Néma évezredek története
~Shiro - Egy kicsi és egy nagy = másfél barát
~Naito Kenji- A shinobi 50 próbája
~Hiroto Osumi - Álom és valóság 
~Senshi Jakoutsu- Az első lépés mindig nehéz 
~Datara - Néma legendák (inaktív) 
~Shiyaga Kayguro - Halhatatlan hősök (inaktív) 
Hyuuga Hanabi
Hyuuga Hanabi
Mesélő

Specializálódás : Kifogások


Adatlap
Szint: D
Rang: Epilepsziás viziló
Chakraszint: Tápiókapuding

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Utcák és terek

Témanyitás  Naito Kenji on Szer. 26 Dec. - 17:02



//Semmi gond, és köszönöm a ch-t <3 //

A cseresznyét kifizetve, azonnal a sikátorba indultam. Sikeresen fel is vettem a kislányka alakját, és mikor megnéztem az eredményt, egyedül a szemeim színe nem stimmelt. Nem engedhettem meg magamnak egy ilyen kis hibát, hiszen ha a holló pont azt fogja megpillantani, akkor nekem annyi. gyorsan korrigáltam is a hibát, és meg is indultam az állatka keresésére.
Alig negyed óra telhetett el, mire rábukkantam egy ház oldalánál. Megnyugodva fújtam ki magamat, hiszen sokat futottam azért, hogy minél hamarabb megtaláljam a célpontomat. Láttam rajta, hogy felismert, vagy legalábbis a cseresznye az, ami miatt moccanni szeretett volna, de valami nem stimmelt. Az egyik szárnya nem úgy állt, mint ahogyan kellett volna… biztosan eltörött. Elfogott a bűntudat: mi van akkor, ha amiatt sérült meg, mert elijesztettem? Gyorsan megráztam a fejemet, és úgy döntöttem, hogy anya segítségét fogom kérni. Óvatosan közelítettem a holló felé, nyugtatgatva, hogy nem lesz semmi baja. Nem mintha el tudott volna repülni, de szerettem volna kizárni a lehetőségét is a szárnyalásának. Azzal csak magának ártott volna. Ha sikerült a közelébe érnem, letettem elé a cseresznyéket, hagy falatozzon csak addig, ameddig gyorsan körülnéztem. Egy megfelelő faágat kerestem ahhoz, hogy ideiglenesen el tudjam látni. Ha nem találtam, akkor az egyik kunai lett segítségemre. Mindenféleképpen a holló szárnyára fektettem a sínként szolgáló tárgyat, és a madzag segítségével ideiglenesen rögzítettem is azt, ha Machi engedte. Így legalább valamennyire stabil a szárnya, és amint elfogyasztotta az eleségét, az ölembe kaptam és a kórház felé szaladtam.

Gyors tempót diktáltam, minél hamarabb be akartam érni, hogy a madár hamar meggyógyulhasson. Szerencsére, mire odaértem az épülethez, anya éppen kilépett rajta. Persze nem ismerhetett meg, ezért feloldottam a jutsu-t és lefékezve előtte, levegőért kapkodva vázoltam neki a helyzetet. Ő csak kuncogott rajta egyet, de már gyógyítani is kezdte Machi szárnyát, miután levette róla az ideiglenes rögzítést. Reméltem, hogy a madár nem ficánkolt nagyon, mikor meglátott. Az ellátást követően elköszöntem tőle és már rohantam is vissza a játszótérre, hogy Machi a gazdájánál lehessen, miután a lábára közöttem a madzagot, nehogy meglépjen itt nekem.

– Itt vagyok… itt vagyok! –Bíztam benne, hogy még ott találom a kislányt. – Kicsit megsérült, de elvittem a kórházba, ahol meggyógyították. Most már vigyázz rá, rendben?

Naito Kenji
Naito Kenji
Játékos

Taijutsu Pontok : 29

Tartózkodási hely : Konohagakure no Sato


Adatlap
Szint: D
Rang: Akadémiai tanuló
Chakraszint: 110

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Utcák és terek

Témanyitás  Hyuuga Hanabi on Pént. 11 Jan. - 12:08

// Bocsánat, hogy már megint ilyen sokára írtam >< Meg hát a gyér postért is ._. Nem vagyok valami jól :") De igyekeztem >< +2ch//


  A madár odaugrált hozzád. Látszatra meg volt rémülve...de benned mégis bízott. Bízott benned amig felraktad rá az ideiglenes sínt, majd bízott benned amíg utcákon át rohanva elvitted anyukádhoz. De megrémült tőled, mikor saját alakodat vetted fel. Emlékezett rá, hogy elüldözted.. de ahhoz, hogy elmeneküljön, nem volt elég ereje. Szegény gyenge volt...s félt. De anyukád látszatra csodát tett. Pár perc alatt meg is gyógyította a kis állat nem túl rendkívüli sebét. S ez úgy látszik, Machiban nyomott hagyott. A kis állat teljesen le volt döbbenve. Az eddig egész testét uraló fájdalom elmúlt...sőt, szárnya is újra működött. Egyszerűen nem értette a dolgot. De már nem akart elszökni tőled. Valahogy...megbocsájtott. Teljesen nyugodtan tűrte, amint visszaviszed gazdájához. Nem ficánkolt... nem tett semmit. Csak teljes nyugalomban belekuporodott kezeidbe, s élvezte, hogy cipelik. 
 Mikor visszaértetek a játszótérre, a kislány pontosan ott és ugyanúgy várt rád, mint ahogy otthagytad. Amikor meglátott téged kiskedvencével, arca szinte felragyogott. El se hitte, hogy elveszettnek hitt barátja most visszatalált hozzá. Hatalmas mosollyal az arcán nézett rád, mikor átadtad neki Machit. Könnyekkel küszködve hálálkodott. Hangja elcsuklott az örömtől. Boldog volt. 
 Megtetted, ami egy Shinobi feladata. Segítettél valakin, akinek segítségre volt szüksége. Nos, milyen érzés?  
Hamarosan kiáltások ütötték meg a füled. Egyenesen a tópart felől jöttek. Egy idősebb hang szólt..keservesen kiáltott.
 - NE! Banditák! Segítség...Segítsenek!
  "Segítség-Segítség"...Szavak, melyeket a bajbajutottak hallatnak. Mit teszel? Leszel a hős, ki a segíteni siet? Vagy elindulsz, hogy teljesíts egy újabb feladatot a tekercsről? A döntés.. a tiéd.   

_________________
Mesélések

~Aokaze Atsushi - Néma évezredek története
~Shiro - Egy kicsi és egy nagy = másfél barát
~Naito Kenji- A shinobi 50 próbája
~Hiroto Osumi - Álom és valóság 
~Senshi Jakoutsu- Az első lépés mindig nehéz 
~Datara - Néma legendák (inaktív) 
~Shiyaga Kayguro - Halhatatlan hősök (inaktív) 
Hyuuga Hanabi
Hyuuga Hanabi
Mesélő

Specializálódás : Kifogások


Adatlap
Szint: D
Rang: Epilepsziás viziló
Chakraszint: Tápiókapuding

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Utcák és terek

Témanyitás  Naito Kenji on Szomb. 19 Jan. - 16:02



//Az egészséged fontosabb <3 és jó lett a reag ^^//

Reménykedtem abban, hogy Machi nem fog elmenekülni tőlem, mikor felvettem a saját alakomat. Persze számítottam arra, hogy nem fog neki tetszeni, de ezért is időzítettem úgy, hogy csak anyukám jelenlétében fogom ezt megtenni. Emlékezett rám, de lélekjelenléte nem volt ahhoz, hogy elmeneküljön. Nem is engedtem volna neki, és bocsánatkérően néztem rá a tettem miatt. Szerencsére anya tett róla, hogy megbékéljen, és a visszaút a gazdihoz, már nyugodtan telt. Meg is lepődtem a hírtelen változástól, hiszen ahogyan láttam rajta, élvezte a cipelést. Mosolyogva szaladtam is vissza a játszótérre, ahol a gazdája kezébe adtam a kis madarat. Testemet elöntötte a boldogság, hiszen nagyon jó érzés volt látni, ahogy újra együtt voltak. Még akkor is, ha eleinte elüldöztem a madarat a tekercs utasítására. Végül is megcsináltam a feladatot, csak időközben jött egy másik is, amit nem hagyhattam figyelmen kívül.
Mosolyogva néztem is a párost, és már köszöntem volna el, de valami megütötte a fülemet. Egy segítségkérés, mely a tópart felől jött. Nem kellett sok, hogy rájöjjek arra, hogy a tekercsen is szerepelt ez a dolog, de el nem tudtam képzelni azt, hogy még mindig ott tanyáznak. Segítenem kellett, hiszen nem hagyhatok senkit sem bajban, de nem tudom, hogy képes leszek-e elbánni az ellenfelekkel. Nem tudom, hogy hányan vannak és azt sem, hogy milyen erősek. Gyorsan kellett gondolkodnom, de az idő kevés volt.
– Azt mondtad, hogy az akadémiára jársz, ugye? S hogy küldetést végző shinobi akarsz lenni –fordultam a kislány felé. Jobb ötlet híján, az ő segítsége kell majd, de nem olyan értelemben. Inkább értesítem apát, és jobb felkészülni bármire. – Szeretném a segítséged kérni. Szaladj el hozzánk, és szólj apukámnak, hogy a tóparton szembeszálltam pár banditával, mert egy idősebbet bántani akartak. Siess, és számítok rád –adtam ki neki a parancsot, és nagyon reméltem, hogy segíteni fog nekem. Elmagyaráztam neki, hogy merre kell mennie, hogy eltaláljon hozzánk, és ha minden szavam eljutott hozzá, akkor megindultam a tópart felé. Nagy fába vágtam a fejszémet ezzel az elhatározással, de nem fogom hagyni, hogy holmi banditák rettegésben tartsák az idősebbeket. Elbánni, ha nem is, de feltartani őket feltudom, ameddig apa meg nem érkezik… remélem. Szedtem is a lábaimat, futólépésben igyekeztem lefaragni a távolságot és készenlétben tartottam az egyik shurikenemet is, hogyha kell, akkor a bandita karjába tudjam hajítani. Remélem, hogy nem késtem el.

Naito Kenji
Naito Kenji
Játékos

Taijutsu Pontok : 29

Tartózkodási hely : Konohagakure no Sato


Adatlap
Szint: D
Rang: Akadémiai tanuló
Chakraszint: 110

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Utcák és terek

Témanyitás  Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

24 / 24 oldal Previous  1 ... 13 ... 22, 23, 24

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.