Hasegawa Zauki

Go down

Hasegawa Zauki

Témanyitás  Hasegawa Zauki on Szer. Okt. 05 2016, 20:10

Idő: Játék kezdetétől Okt. 5.-éig történt események.

  Történetem nagyrészét már ismertettem. Mégis… mióta Kumogakure „alkalmazottjává” váltam, történt velem pár dolog. Erről kellene most beszámolnom, nem? Hogy az elején kezdjem… Rögtön vallatásom után egy magasabb rangú shinobi vezetett a Kage személyéhez, aki közölte velem a tényállást. Két lehetőség tárult elém. Vagy nekik dolgozom és szüleim, akiket keresek, épségben előkerülnek, vagy velük együtt juttatnak a föld alá. Talán nem is érdemes mondanom, hogy az előbbit választottam inkább. Mégis… egy részlet nem hagyott nyugodni. Megtiltották, hogy az ügyön dolgozzak. Sajátjaik közül jelöltek ki egy-két osztagot a feladatra. Nekem addig a küldetéseik elvégzése a feladatom. Hogy mi ad biztosítékot arról, hogy állják a szavuk? Semmi… Talán már rég halottak és ezt pontosan tudják. Csak nem mondják meg, hogy legyen csak egy ingyen dolgozó shinobi a faluban… Mindenesetre hamar megkaptam első feladatom. Egyből elküldtek a Monara-völgybe. Nem voltam sosem híres esztelenségemről, ezért is vártam a kapuban egy keveset. Gondoltam, hátha valakit utánam küldenek. Ők se veszik sok hasznomat, ha holtan fekszem a közelben. Feladatom pedig közel sem egy geninnek kiadható feladatnak ígérkezett. Egy bandita csoportot kellett felszámolnom. Kicsit furcsa is volt, hisz pont úgy tűntem el falumból, hogy egy bandita tábort kellett volna felszámolnunk a senseiiel. Azonban egy robbanás következtében egy szakadék aljában húzódó folyóba érkeztem. Reméltem, hogy ezúttal másképp fog végződni az ügy. Nem sokat kellett már várnom, a mellém beosztott csapattársam, aki inkább felügyelő tisztnek mondható, megérkezett. Elsőnek azt hittem, legalábbis reméltem, hogy szórakoznak velem, ugyanis ez a személy, egy nagyjából nyolc éves kislány volt, rövidebb kék hajjal, kék szemmel, s ehhez olyan hang társult, mintha folyton héliumot szívna.
- Cia Zauki-kun. A nevem Mimi és engem küldtek, hogy elkisérjelek. Remélem minden renddicsek lesz, Bár már nem kell félned majd én megvédizlek. Ha gondolod tőlem indulhatunk is.- Azzal nyújtotta felém kezét, hogy vegyem nyakamba. Nem ellenkeztem, elvégre csak gyorsabbak leszünk így. Legalábbis akkor még így gondoltam.
 Próbáltam megérdeklődni tőle a körülményeket, ám túl sok újat nem tudott mondani sajnos. Azonban érdekes módon kedvesnek tűnt, annak ellenére is, hogy tudta ki vagyok, honnan jöttem, hogyan kerültem ide és milyen céllal vagyok ezen a küldetésen. Találkozásunkat követően ezentúl mindenhova cipelnem kellett. Szó szerint… Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, úgy nyújtotta kezét felém, várva, hogy nyakamba ülve kímélje lábát az út viszontagságaitól.

  Mivel úticélunk nem volt messze túlzottan a falutól, viszonylag gyorsan megérkeztünk. Egy kis faluban találtuk magunkat, ahol teljesen normális körülmények között zajlott a lakosok élete. Kissé rosszul éreztem magam, amiért mogorva hatást keltve szótlanul haladtam eddig, ezért leemeltem nyakamból, s kedvesen próbáltam szólni hozzá, miközben a terepet fürkésztem fogadó, étterem vagy hasonló létesítmény után kutatva.
-Nah, végre megérkeztünk. Most fontos, hogy ne tudják meg, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk. Óvatosnak kell lennünk, ha szeretnénk tudni, merre is tanyáznak ezek a banditák. Ha ügyes leszel, még talán veszek is neked valamit. Viszont szeretném, ha mesélnél valamit magadról. Miben vagy jó? Tudsz harcolni?- Próbáltam feltérképezni a lányt képességei terén. Korábban a kapunál már végig mértem, ám nem találtam volna bármi jelét annak, hogy egyáltalán segítségemre lehet.
- Jaj Zaza-kun hát milyen kérdés ez. Már mondtam neked, hogy vigyázni fogok rád, hát ebből nem jöttél rá, hogy tudok harcolni? Én egy különleges ninja leszek. Már most elit képzést kapok, de még néha így is muszáj elmennem ilyen könnyű küldikre is. Azért, hogy mitől is leszek én elit nem kötöm a kis nozidra, legyenek meglepik. Viszont ha ügyes leszel a küldin akkor kapsz tőlem egy puszit jó?- Mondta sajátos, bájos kis stílusában.
 Rövid körbetekintésem alkalmával találtam egy közeli fogadót, ahol talán információt is sikerült volna szereznünk, azonban Mimi egy hirtelen mozdulattal a közeli bárba rángatott el. Itt, társamat körbe lengő érdekességek újabb fordulatot vettek. A bent lévők egyáltalán nem illetődtek meg, hogy egy nyolcéves lányka rángatott be az ajtón. Sőt néhányan még üdvözlés képpen biccentettek egyet felénk. Társam azonban egyből a pulthoz rángatott, ahol a csapos barátiasan köszöntötte.
- Szia Mimi miben segíthetek?-
- Banditák táboroznak elvileg a közelben tudsz róluk  valamit?-
- Hát van egy érdekes banda a várostól 5 km-re az erdőben, de nem tudom, hogy ők e azok akiket kerestek.-
- Értem neked van valami kérdések Zaza? Ő egy nagyon megbízható forrás, akinek szinte lehetetlen megfizetni a segítségét.-
Vettem a célzást és otthagytam neki 150ryo-t. Kérdésem azonban nem volt. Egyből megragadtam Mimi kezét, s erőltetett tempóban távoztam. Úgy voltam vele, minél hamarabb odaérünk annál hamarabb vége. Na meg akár tovább is állhatnak. Nem szokása egy csapat banditának a lejelentkezés, mikor távoznak a térségből. Sietségünk közepette elhintek egy kisebb dicséretet Mimi irányába, ám bővebben csak a falu határára érve szólalok meg. Megpróbáltam összeszedni az alkalmazni kívánt taktikát, így felsoroltam, mihez is értek. Ő ezt kerek bociszemekkel hallgatta végig. Mikor aztán kérdést szegeztem felé, s rákerült volna a sor, ismét csak lerázott egy csalafinta mosollyal.
- Hogy te milyen nyomulós vagy. Már megmondtam, hogy nem kötöm az orrodra miben is vagyok jó. Sőt ha ügyes leszel meg sem kell tudnod, ugyanis ez elsősorban a te küldetésed, én csak azért vagyok itt hogy ne essen bajod. Az én képességeimnek egy ilyen küldetés maximum 2 órát venne igényben, beleértve ebbe az utazást is. Szóval mondom hogyan is lesz ez. Szabad kezet kapsz a feladat elvégzésére én meg a közelben leszek és ha nagy a baj közbe lépek. Viszont remélem, hogy elég ügyi vagy ahhoz, hogy menjen egyedül is és nekem csak moziznom kelljen.- Beszéd közben végig mosolygott majd megölelt és azt súgta: sok sikert.” Ettől érdekes módon jobban éreztem magam egy kicsit és talán egy cseppet el is érzékenyültem. Időm viszont nem volt, ezért gyorsan munkához is láttam közvetlen azután, hogy pár mondattal elbúcsúztam tőle.
-Köszönöm, hogy hiszel bennem, Mimi. Majd sikítok ha baj van.-

  Egy közelebbi fa rejtekében meghúzódva megfigyeltem a hang forrását, s tíz férfit pillantottam meg. Szinte rájuk volt írva, hogy őket keresem. Megpróbáltam kidolgozni egy hasznos taktikát, ami beválhat és a lehető legkisebb kockázattal jár.  Ugyanazon kérdések végtelen permutációja hangzott el fejemben. „Mit tanultam? Mit tenne a senseiem, az Apám?” Ekkor egy halvány szösszenet került elő múltamból. Edzésem sorainak egyike ugrott be, mikor éppen apámmal edzettem.
"Zauki, keményebben kell edzened! Így bekötött szemmel is tudnod kell, hogy honnan támadok. Ez az alapja annak a technikának, amit a falunk használ. Egy bevetésen a kirigakure no jutsut használva, meglepetés előnyével a kezedben, nagy előnyökre tehetsz szert. Neked víz elemed van, te tudod használni a jutsut, de mit ér a köd, ha téged is korlátoz? Neked is, mint minden geninnek tökéletesítened kell a csendes gyilkolási technikád, a hangokra figyelve betudod mérni a ködben az ellenfeled és neked már előnyt is jelent. Más, nem víz elemet birtokló genineknek pedig azért kell ezt gyakorolniuk, hogy tudjanak a társuk által létrehozott ködben is tájékozódni. Továbbá ha a küldetés során egyedül vagy és több ember ellen kell támadnod, szintén hasznos, ha van egy fedezéked, ami mindenhol ott van a csatatéren. Nem poénból mondtam fiam, ez a két technika és a kardforgatásod jelenti az előnyödet más hasonló korú geninek ellen, más falvakból. Az én fiam vagy és a lehető legjobb harcos leszel, ha a ninják útját választottad. Nem fogom a fiamat temetni, mert egy küldetésen nem tudott mit kezdeni magával! Mindent meg kell tanulnunk, amire képes vagy és annyit edzeni amennyit lehet. Most fogd azt a kardot és kezdjük újra."
Kicsit elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott az atyai szigor. Ez azonban megadta a kezdőlöketet a terv kieszeléséhez, amit végre is hajtottam. A már jól megszokott Kirigakure no jutsuval nyitottam, mellyel sűrű ködöt rángattam elő, mely segítségével elhagyhattam rejtekem egy erőteljes szökkenéssel. Ugrásom közben tíz shuriken távozott kezeim közül. A bagázstól nem messze landolva négy kunait fűztem ujjaimra, ezzel megőrizve könnyű felhasználásukra irányuló lehetőségemet, mégis szabadkézzel tudtam harcolni. Ezt követően egy shunshin no jutsut alkalmazva lőttem be magam a megmaradtak közé, s akivel találkoztam jobbkezemben fekvő kardomra hánytam. Eztán közéjük kerülve a négy kunait négy még mozgó célpontra irányítottam.
  Legalábbis ez volt a terv. A valóságban a tízből hét shuriken talált célt, öt embert kivégezve. Az addigra védekező pozíciót felvett emberek közé shunshinolva négy kunaiom célba ért és három további áldozatot hoztak. A negyedik azonban érdekes módon egyszerűen elvizesedett. Egy-két szikra látványa tárult elém, majd egy robbanás is beköszönt. Majd ugyan az a férfi lépett elő, megmutatva magát a robbanás által ködből kiharapott lyuk segítségével. Kezében egy katanával vigyorgott rám.
- Na mi a helyzet? Úgy látszik, kevesebb emberrel kell osztoznom a zsákmányon mi?-
Értetlenül álltam a történtek előtt, s paranoid, már-már képtelen gondolatok futottak át fejemen.
~Mi volt ez? Ez az ember most felrobbant? Nyugodjunk le. Erről hallottam otthon, ez lenne a víz klón technika? És mi volt ez a robbanás? És ha nem víz klón volt? Ha a teste folyékonnyá tud válni? Akkor vágdoshatom napestig. Bár ez eléggé valószínűtlen. Frontálisan támadni hülyeség lenne. Mi van ha ez sem az igazi és csak arra vár, hogy támadásommal kiszolgáltatott helyzetbe kerüljek?~
Lassan úrrá lett rajtam a félelem, amely olyannyira elködösítette elmém, hogy egy embert kihagytam. Támadásom előkészítése közben az egyik, még életben maradt férfi támadt rám ezzel súlyos sérülést okozva, mely jelét máig hordom. Emlékeztet a figyelmetlenség elkerülésére. Talán mondanom sem kell, hogy ezután kétségbe esetten szökkentem vissza ködömbe. Félelem lett rajtam úrrá főleg miután társát, aki előzőleg megsebzett, könyörtelenül végezte ki. Talán a bosszúvágy éltette, vagy nem tudom, de egy utolsó figyelmeztetést kaptam tőle (a megsebzőtől) még. Egy mondat töredéket, melyet felém ordított mielőtt utolérte volna végzete. „Vigyázz vele, mert képes látni az em…!” Ennyi hagyta el torkát, nem több. Ez csak tetézte az akkor már alapból meglévő félelmemet. Kevés gondolkozás és tényelemzés segítségével arra jutottam, hogy valószínűleg a chakrámat látja, és így nem dőlt be a klónoknak, valamint ezért tudott követni a ködben. Érdekes fordulatnak könyveltem el azt is, hogy a férfi elengedett. Felajánlotta, hogy távozhatok épségben. A tervem egyből, ösztönszerűen pattant ki fejemből. Beleegyeztem az ajánlatba. Tervem szerint Mimi felé siettem volna, akit segítségül hívva ütköztem volna meg ismét vele. Fő a feladatom… de nem egy másik feladat árán. Ha meghalok, nem találhatom meg a szüleim és így nem leszek képes sikerre vinni célom.
- Okos kölyök.- Nevetett fel. -Lehet nem a legbátrabb döntést hoztad meg, de az tény, hogy a legpraktikusabbat. Nagy szerencséd, hogy velem kerültél szembe aki, hajlandó megkímélni hitvány kis életedet. Javaslom a továbbiakban is tartsd maga... Mi a fa...???- Szakadt félbe mondandója érdekes zajok kíséretében. Csattanások, reccsenések, vérfagyasztó ordítások és a csontokon, izmokon áthaladó fém hangja hallatszott. Pillanatok alatt elterjedt a vér vasas szaga, mely egyértelművé tette számomra a történteket.
~Van itt még valaki? Egy még erősebb?! Ennyi volt, ha a társa volt akkor nem fog elengedni. Biztos ezért ölte meg, mert elengedett. Ez lesz a vége mindennek. Ez kinyírta, csak úgy! Velem milyen gyorsan fog végezni?!~ Futottak át rajtam a gondolatok. Kínomban egy vigyort eresztettem meg, és csak arra tudtam gondolni, hogy elbuktam és itt a vég. Nincs mit tennem már. A feloszló köd egy alakot kezdett kirajzolni előttem. Egy kislány alakját. Először nem hittem a szememnek, de Ő volt az.
-Mimi! Sose örült még neked így senki!- Szóltam a boldogságtól, megkönnyebbüléstől kissé túltöltve.
Sebem azonban éreztetni kezdte hatását, vérveszteségeim lassan már-már jelentősnek bizonyultak. Hangom is kissé elhaló lett, mivel az adrenalinszintem is alábbszállt és így a fájdalmak is megtették a magukét.
-Hogy csináltad ezt? Nem mintha valaha is kételkedtem volna a képességeidben, de te tényleg elit vagy. Köszönök mindent, hálás vagyok. Azonban valamit kérnék is. Most, hogy láttam a képességeid, azaz épp, hogy nem is láttam semmit az egészből. Nem keresel véletlen tanítványt? Fagyizhatnánk egyet edzések előtt.- Mosolyodtam el, még mindig kislányként kezelve. Talán csak csipkelődésnek szánva.


  Mimi tanácsát megfogadva tüzet raktam, s hevített kunaiommal elégettem sebemet, hogy csillapíthassam a vérzést. Ruhám egy letépett darabjával elkötöztem a sebet, majd kis pihenés után visszaindultunk a fogadóba. Másnap kezdtük el az edzéseimet, melyen egy új technikát, a Mizudangant sajátítottam el két féle módozatban. Az alap és a sima chakrával kevert verziót, melyutóbbival farönköket kellett széthasogatnom. Meglepődtem teljesítményemen, ugyanis két nap alatt sikerült megtanulni a technika nehezebbik, sima chakrás verzióját, melyet ismereteim szerint magasabb szinteken lévők szoktak tudni alkalmazni. Később kiderült, hogy nem számoltunk le mindenkivel, s bosszúra szomjaztak a megmaradtak, ám őket, tekintettel a sebemre, Mimi látta el. Addig én egy újabb technikát sajátítottam el, melyet Víz cápa áttörésként ismernek. Nehéz dolgom volt, hiszen ismét magamtól kellett rájönnöm a felhasználásának módjára. Ismét, ahogy a mizudangan esetében is, csupán tört információt kaptam, melyek nagyjából semmit sem mondtak. Ez beletellett három napba, ami a technika szintjét az enyémhez viszonyítva szintén jó eredménynek mondható. Mielőtt elindultunk volna, azonban beszereztem új ruhákat, tekintve, hogy az előzőt kötszernek használtam fel. Ennek megtörténtével azonban nem volt más hátra, mint visszaindulni a faluba, ahol egyből be dugtak kórházba. Egy hétre rá kiengedtek, elküldtek az egyik kiképzőtérre és most itt vagyok. Próbálom megtanulni mihamarabb a mizubunshin no jutsut.
avatar
Hasegawa Zauki
Játékos

Taijutsu Pontok : 103


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 572

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hasegawa Zauki

Témanyitás  Terumi Mei on Vas. Okt. 16 2016, 02:18

Örömmel tölt el, hogy én lehetek az első, aki ellenőrzi a legelső élményed. Very Happy (Ezért jössz nekem! XD)


Nem véltem felfedezni benne hibákat, a kis történet tetszett, elvégre egy könnyű feladatról volt szó, Mimi meg kis aranyos, ahogy ilyen fiatalon elit ninjának számít, és megvédiz téged. Very Happy 


Jutalmad:
+ 12 chakra
+ 3 TJP

_________________
Hentesáru:
Amori Shuu - Árnyjáték
Nishikawa Karasu - Régmúlt idők
Engyounogou Hakuryuuin - Fából vaskarika
Ginoo Yukizaki - Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld
Kenshiro Shinju - Megszoksz vagy megszöksz
Kuriyo Iso - Egy másfajta küldetés
Komimushi Zanami - Egyenesen járni tudni kell (fagyasztott)
Fujikage Kizashi - Zápor, zivatar (fagyasztott)
Hateshi - Ami az arcok mögött lapul (fagyasztott)



avatar
Terumi Mei
Adminisztrátor

Specializálódás : Kdeves Mizukga

Tartózkodási hely : Idegosztály


Adatlap
Szint: S
Rang: Mizukage
Chakraszint: Pálinka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.