Déli Tenger

2 / 3 oldal Previous  1, 2, 3  Next

Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Hirota Yukionna on Csüt. Nov. 09 2017, 22:42

// Aokaze Atsushi - Öröklét vagy kárhozat. Egy sárkány születése // 


Az ezüstös sárkány csak morgolódott, s hangosakat sóhajtott, miközben sérült válladat szemlélte. Mellső lábával dobbantott is egyet. A föld enyhén megremegett. A sziklafal melletti virágok megdőltek, majd újra kiegyenesedtek. Mikor újra dobbantott, már néhány kavics is felemelkedett a földről, s te is érezheted, hogy dobott egy enyhét rajtad. Nem nagyot, épp csak akkorát, hogy egy másodpercre meginogj. Eztán, továbbra is nagyokat prüszkölt. S lassan.. még közelebb hajolt letépett végtagod maradványához. Nézegette, méregette. Szemét folyamatosan a cafaton tartva diagnosztizálta azt. Majd enyhén eltávolodott. Hosszú nyakát visszább húzta. Kihúzta magát. újra méltóságteljes pozícióba került. Szárnyait a magasba nyújtotta, majd gyengéden egymásnak csapta őket, s újfent felmordult.
- Az az idióta, önfejű, agresszív, bolond! – fortyogott – Egyszerűen nem hiszem el! Hogy volt képes erre már megint?! Esküszöm az égre, hogy több olyan embert nem gyógyítok meg, amelynek ez a bolond rótt ki valami féle, sajátos fegyelmezést! Annyira unom már.. Ez a hirtelen haragú mamlasz.. egyszerűen kikészíti az idegeimet!
- Sumie- sama.. értem, hogy dühös.. de kérem.. ne térjen el a tárgytól..
- Milyen tárgytól?! Ugyanarról beszélek mint te. De ha félbeszakítod a gondolatmenetem, akkor nem fogunk egyről a kettőre jutni. Mindenesetre, az az önfejű hallgatni fog tőlem még ezért. Nem járja, hogy csak úgy kedve szerint fegyelmezzen, vagy büntessen! Ez nem az ő dolga. Nem az ő feladata.
- Sumie – sama .. – próbálta csitítani az azúr nőstény, de sokra azonban nem ment vele.
- De várjunk csak... Mi van akkor, ha nem jogtalanul büntetett.. ha ez az ifjú tényleg elkövetett valamit?! Nem.. akkor a nagymester nem küldte volna el hozzám... hmm.. akkor mi lehet az oka? Mégis csak a benga- arany forrófejűségéből származna ez a cseppnyi probléma? – morfondírozott magában.
- Sumie- sama... Shou – t..
- Várj kedves, ne is mondd tovább. A te hangodat gyakran hallom. Viszont, vendégeinkét még egyáltalán nem is érzékelhettem. Sőt.. – pillant azon nyomban felétek – Még egy meghajlást se láthattam. – Majd ezzel a lendülettel, összeráncolta homlokát, s újfent közelebb hajolt hozzátok – Kicsi fiam.. hol marad az illem? Miért várod tőlem, hogy segítsek, amikor még csak nem is köszöntél? – kapta oldalra hepciásan tekintetét – Most komolyan el kell gondolkodnom rajta, hogy meggyógyítsalak – e. – dörmögte, majd egy pár pillanat után folytatta – De! Kérlek meséld el nekem, hogy... hogy is történt.. tudod.. ez az incidens – böködött orrával sérült vállad irányába. – Ja, és mielőtt elfelejteném! Kérném mostantól, hogy Úrnőmnek szólíts.. így talán tanulsz egy kis illemet.
- De Sumie- sama... - kezdett volna bele mondandójába.
- Csönd Yrmael! Nem tűröm a tiszteletleneket... – mordult az azúr felé. – Nos emelte tekintetét vissza irányodba – Hallgatlak... 
Nos, olybá fest, hogy a karodra még várnod kell egy kicsit. Előtte azonban, meg kell győznöd a gyógyító sárkányt is, hogy érdemes vagy a kegyeire. Tiéd a terep...

// Na, igen... most győzheted meg, ezt a sárkányt is Very Happy De mielőtt rosszul fognád fel, ez nem büntetés. Csupán jegyezd meg, a sárkányok olyanok, mint a begyöpösödött, lovagkori, sznob vénemberek. Vagyis, rettentő kukacoskodóak amikor az illemről van szó. Ezért vette kellően magára Sumie is, hogy nem köszöntél neki, legalább egy meghajlással. Persze, ő még kiengesztelhető. A karodat pedig szintúgy nem büntetésből nem kaptad még most vissza, csupán ezzel tényleg meg akarom veled jegyeztetni az illemet.. mert hidd el.. jobban jársz, ha még itt tanulod meg.. a későbbiekben sokkal nagyobb következménye is lehetne ^.^//  

_________________
"Ha meg sem mozdulsz, tutira nem vered be a kislábujjad"    
"Nem halasztok semmit holnapra, amit holnaputánra is halaszthatok"
ElőtörténetAdatlap


2017 február~ A hónap legjobbja
avatar
Hirota Yukionna
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 114

Specializálódás : Lustulás ezerrel

Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin - Lazy princess
Chakraszint: 504

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Kedd Nov. 14 2017, 07:36

// Hirota Yukionna: Öröklét, vagy kárhozat. Egy sárkány születése //
 
Bal vállam sebhelyének vizsgálata, közben a gyógyításomra megbízott sárkány zsörtölődve morgott még egy darabig. Nem tetszését és idegességét pedig jól demonstrálta egyetlen erőteljes lábdobbanással. Ami ugyancsak megrengette a talajt. Az általa keltett szél ugyan nem bírt elmozdítani, de a kőkerítésen száradó növények, elemelkedtek miatta a faltól. Ha nem lettek volna hozzá erősítve, egyenesen a földön kötöttek volna ki. Majd mikor elemelte előlem fejét, lábával ismét a földet büntette. Ám most még erősebb volt a rengés, mint a korábbinál. Ettől már az én egyensúly érzékem is kezdett cserbenhagyni. És megdőltem egy kicsit, a hátam mögött lévő többi emberrel egyetemben. Jobb lábammal gyorsan odébb is léptem egy 5 centivel, hogy a nagyobb terpesszel javítsak az egyensúlyomon, és állva maradjak.
* Úgy tűnik itt minden erőteljesebb lépés képes kisebb földrengést gerjeszteni. Jó lesz gyorsan hozzászokni ehhez, hogy ne essek, majd seggre valahányszor valamelyikük váratlan helyzetben csinál egy ilyet.
Újra közelebb hajolt, ám most nem hozzám, vagyis csak részben. Fejét elnyújtotta mellettem, a többiekhez és a leharapott végtagomat vette szemügyre, amit Toshigoro tartott a kezében. Miután azt is felmérte, ismét eltávolodott tőlünk, dühösen még szárnyait is összecsapta. Végül pedig szóvá tette idegességének okát, amit eddig magában tartott. Na, nem mintha nem tudta volna bárki is a helyszínen, hogy vajon mi a baja. Idegenvezetőnk egyből próbálta is csitítani. Amiből ismét egy hosszas párbeszéd alakult ki kettejük között. Amit mi csak egyszerű hallgatóként követtünk végig. Ám a végén már megint odáig fajultak el a dolgok, hogy el kell mondanom mi is történt Shou és köztem a tengerparton. De az ezüst sárkány sem vélekedett rólam a legjobban. És az eddig meg nem történt üdvözlés miatt rám is dühös lett. És egy igazán egyedi büntetést rótt ki rám. S bár az azúrsárkány próbált kiállni mellettem ismét elnyomta azt. De nekem már a szándéka is elég volt. Hogy valaki kiáll mellettem, az ő fajtájukból is. Vezetőjükkel, Hangaoval pedig már mindjárt ketten vannak.
Rögvest be is pótoltam, az üdvözlést. Lábaimat összezártam, kezemet pedig oldalamhoz szorítottam, majd egyenes tartással meghajoltam 45 fokos szögben.
- Üdvözlöm Sumie úrnő! A nevem Aokaze Atsushi, Konohagakuréből származom örvendek a találkozásnak! Sajnálom, ha tiszteletlennek tűntem. Mindössze csak nem akartam megzavarni a beszélgetésüket Yrmael-sannal. Nem akartam közbevágni. Utána pedig, a sebemet vizsgálta. A munkájában pedig ugyancsak nem akartam megzavarni. Utána pedig ismét beszélgetni kezdtek. Így inkább tovább vártam a megfelelő pillanatra. De most már látom nem így kellett volna eljárnom. - Az üdvözléssel egybekötött bocsánatkérés után felegyenesedtem.
- Ami pedig a kezem elvesztését illeti, amikor kikötöttünk a szigetükön Shou-san jött fogadni minket. Rögvest azzal kezdte a bemutatkozását, hogy hajónkat és a rajta lévő legénységet hullámsírba temette. Utána pedig odajött hozzánk is. Ő és én beszélgetésbe kezdtünk jövetelünk okáról. Majd egy kérdésére, számára nem tetsző választ adtam. Ezért büntetésül balkarom elvételével büntetett. Röviden ennyi volna a történet.
Miután mindent megtettem, amit az ezüstsárkány kért elcsendesültem és vártam mit reagál rá.

// Köszönöm a tanácsot. Igyekszem majd észben tartani, amikor egy új egyeddel találkozok. // 

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 130

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 803

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Hirota Yukionna on Csüt. Nov. 16 2017, 19:59

// Aokaze Atsushi - Öröklét vagy kárhozat. Egy sárkány születése // 


A Konohai shinobi, méltóságteljesen meghajolt a szürke sárkány előtt. Majd nekifogott, üdvözléssel egybekötött bocsánatkérésének. A méltóságteljes lény, ezt egy szó nélkül hallgatta végig. Fejét magasban tartotta, onnan nézett le a kis csapatra. S figyelt.. hogy az emberek mivel próbálják kihúzni magukat a csávából. Tekintetéről tükröződött a mérhetetlen csalódottság. A bánat.. s a düh szürkés elegyének opál fénye vetült ki rá. Mintha.. kicsit le is nézett volna benneteket.. tán egy cseppet meg is vetett. Nem örült.. egyáltalán nem. Mégse szólt közbe. Csupán szemei kerekedtek enyhén ki, mikor meghajoltál. Majd azonnal vissza is rendeződött kifejezése az eredetibe.. mondhatni.. inkább vette ezt természetesnek, mint elképzelhetetlennek.
 Mikor befejezted mondandód első felét, dühös, s kisség lenéző tekintete megenyhült. Mikor felegyenesedsz, láthatod, hogy arcáról szinte teljes mértékben eltűnt a ború, s annak helyét az elégedettség vette át. Kicsit még el is mosolyodott.. Alig láthatóan. Mégis.. olyan megnyugtató volt a kisugárzása.. úgy tűnt.. ezúttal teljes sikert arattál.
Eztán kezed elvesztésének történetét ecsetelhetted.. újra. Mostanra már sokadszorra. Kívülről fújod már ezt az egész históriát.. s talán unod is. De legalább, neked is van végre egy igazán érdekes, s emberi lény számára hihetetlen kis mondád. Miközben mondod egymás után a szavakat, a szürke sárkány arca, megint változatosabbnál változatosabb formákat öltött. Felfedezhetted rajta mind a félelmet, a boldogságot, a dühöt, a megvetést, a félelmet.. s némi „hogy tudtam” filéinget. De mégis.. mire befejezted, s lezártad mondataidat, tekintetén egyetlen sötét árnyék ül. Düh. Aminek hangot is ad. Először csak erőteljes prüszkölésben.. s láthatod, amint orrából apró füstkarikák szállnak fel.. olyan, mint amikor egy nagyapa piázik...  majd meg is szólal.. nem kis ideggel hangjában.
- Hát ez tényleg hihetetlen. Az az őrült, idióta, önfejű, bitang arany bolond! El se tudom képzelni, hogy ilyen meggondolatlanul cselekszik, és megint csupán a munkát csinálja nekem. Úgy unom már a dührohamait. Annyira idegesít – mérgelődött.
Eztán láthattad, amint hirtelen elakad a szava. Megállt.. Türtőztette indulatait. Vett egy mély levegőt.. Majd még egyet. Arcáról elhessegette a kidagadó erek nyomait, majd visszavette méltóságteljes kifejezését. Eztán utoljára sóhajtott egyet.. majd közelebb hajolt.
- Jól van fiam. Rendben van. Meggyőztél.. de! Vigyázz a jövőben.. nem szeretjük a tiszteletleneket.. – sóhajtott újból, majd a leszakított karodat tartó társad felé nézett – Add azt ide. Ne fogdosd úgy mint valami nádpálcát! – mordult fel. Eztán elvette a véres végtagmaradványt. Két karma közé fogta azt, a könyök hajlatnál, majd hozzáillesztette a véres cafatokkal borított válladhoz. Egy enyhét prüszkölt.. még idegességének utójeleként. Eztán opálos szárnyát megrebegtette.. mintha kinyújtóztatta volna azt.. akár egy ember reggelente elnyűtt testét. Ezen cselekményt követően ráhajtotta repülést segítő végtagját összeillesztett testrészeidre. Körbefonta azt. Az egészet erőteljes zöld chakra lengte be. Hihetetlen látványt nyújtott, amint a smaragd színű energia beteríti a látótered egy részét. Melegséget árasztott.. nyugalmat. Mintha azt sugallta volna, minden helyre fog jönni.. minden meg fog oldódni. Tekintetedet magával ragadja a nem mindennapi látvány. az egész.. felfoghatatlannak tűnt... S csodálatosnak. Ritkán lát az ember is erős, s egybekoncentrált gyógyító chakrát. Csak a legképzettebb shinobik.. leges legkisebb száma lehet hasonlóra képes... és még ők se így. Ők nem gyakoroltak ezer éveket.. ők.. fel se érnek az ezer éves lényekhez. Egy ember.. nem sárkány.. más szinten van.. s ezt most te magad is, tökéletesen megtapasztalhattad.
Mintha.. lassan felsínylene nem kicsi fájdalom a válladba. Az eddigieknél jóval erősebben.. s a fájdalom folyamatosan növekedett... egész karodat átjárta a sajgó érzés. Várjunk csak.. igen.. az egész bal karodat. Újra érezted.. újra a tiéd volt. Újra hozzád volt csatolva. A fájdalom azonban elért egy kritikus pontot.. borzalmas érzés járta át egész lényed.. Beleremegtél. Majd az egész akár egy villanás, úgy kezdett el fokozatosan enyhülni, s beállni egy elviselhetőbb szintre. ezt követően, a szürke sárkány leemelte szárnyát rólad, majd hátrált egy lépésnyit. Ahogy bal feled irányába pillantasz.. karod ott van. Újra testedhez nőve.. újra a tiéd. Mozgatni még aligha tudod.. de érzed, hogy ott van.. érzed a zsibbadó fájdalmat, ami körbelengi.. s még érzed a hihetetlen erejű gyógyító chakra utóhatását.. elképesztő..
- A rehabilitációd nem lesz hosszú.. legalábbis nekünk, sárkányoknak nem. Neked viszont annál inkább –hallasz egy enyhe kuncogást, amint saját viccén derül az ezüstsárkány – Körülbelül egy évet fog igénybe venni, mire újra teljes funkcióban fogod tudni használni. Gyógytorna.. s folyamatos visszaszoktatás szükséges neki a mindennapokhoz. Vigyázz rá.. ne erőltesd túl, s azonnal se... mert az állapota omolhat.. sőt, teljesen funkcióját is vesztheti. Ez ugye annak a következménye, hogy nem azonnal lett visszaépítve.. de ne aggódj.. már közel a vége.. s minden hamarost megoldódik... – erőltetett egy keserédes mosolyszerűséget arcára a szürke sárkány. Eztán, azúr színű társára pillantott. Mikor tekintetük találkozott, mind a ketten megkomolyodtak.. majd bólintottak. Ekkor az azúr nőstény feléd pillantott.
- S akkor.. következzen az első próbád.. ami a... – mondatát nem fejezte be.
Ekkor mind a két sárkány fogta, s hátat fordított neked.. majd leültek. Ha oda is mész.. ha kérdezel bármit.. Nem reagálnak. Úgy csinálnak, mint akik nem hallanak. Észre se vesznek. Tudomást se vesznek rólad.
Ha kimész a sziklákkal körbeölelt területről, ott sincs ez másképp. Folyik az élet, mind sárkány végzi a dolgát. de tudomást sem vesznek rólatok. elsiklanak ittlétetek ténye felett.. mintha itt se lennétek.. akármit is csináltok.. nem reagálnak..
Nos.. mi lesz így veletek?
 
// Karodat ezennel sikeresen visszakaptad. A rehabilitációd, mire újra teljes funkcióban lesz használatos, egy évet fog magába ölelni. S ami most történik.. mi is az? Nem más mint az első.. a türelem próbája. A sárkányok teljes egy évig tudomást se fognak venni rólad.. (a karaktered, amennyiben nem találja ki a próba lényegét, ilyen részletesen nem tudhat róla. Sőt, azt se tudhatja, hogy mennyi ideig is fog tartani. Csupán azt találhatja ki a logika alapján, hogy mivel egy év a felépülése, ennyi idő múlva jó lenne visszamenni a gyógyító sárkányhoz) .
Kérlek, a postodban írd le, hogy pontosan mit is csinálsz az egy év alatt. Hogyan élsz túl, hogyan viselkedsz. Mit is csinálsz. Szép hosszú postot kérnék, ezen részek leírását viszont teljes mértékben rádbízom. De egy sárkánnyal se létesíthetsz kontaktust.. ugyanis ők, nem fognak figyelni rád, akármit is csinálsz. //
EDIT: ebbe az egy évbe beleírhatsz egy tanulást, úgy akár egy élménybe, és egy Staff tag majd leelenőrzi^^ természetesen a szintednél ne nagyobb színtű technika legyen //

_________________
"Ha meg sem mozdulsz, tutira nem vered be a kislábujjad"    
"Nem halasztok semmit holnapra, amit holnaputánra is halaszthatok"
ElőtörténetAdatlap


2017 február~ A hónap legjobbja
avatar
Hirota Yukionna
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 114

Specializálódás : Lustulás ezerrel

Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin - Lazy princess
Chakraszint: 504

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Pént. Nov. 24 2017, 21:27

// Hirota Yukionna: Öröklét, vagy kárhozat. Egy sárkány születése //


// A történet bővítésre került. //
 
Kiengesztelő gesztusomat az ezüstsárkány jó szívvel fogadta. Levette vállamról a véres fáslit, majd Toshigorotól elkérve bal karomat visszaillesztette hozzá. Majd szárnyával körbefogta, eltakarva a kíváncsi szemek elől. Pár pillanat múlva vakító zöld, fény áradt a szárnya mögül. Ami a gyógyításnál használt, chakrából áradt. Miközben pedig a fényt csodáltam kellemes melegség járta át a sebemet. Majd zsibbadást éreztem balkarom ujjaiból. Megkönnyebbültem a végtagom érzékelésétől. De amint elvette a sárkány a kezét elmondta mellé a rossz hírt is. Bár nem volt az olyan rossz. Mindössze csak türelem kell, hozzá. Majd elkezdték elmondani, hogy most mi fog következni. De félbe is hagyták és elfordultak tőlünk. Hiába is próbáltam akármilyen illedelmesen megszólítani őket, nem válaszoltak. Így eldöntötte a csapat, hogy ideje indulni. Ám előtte még a hátizsákomból elővettem, az elsősegély készletemet. Abból pedig egy csomag kötszert. Majd egyik társam segítségével felkötöttem, hogy ne lógjon. Majd még utoljára odafordultam a két sárkányhoz, és ismét meghajoltam.
- Köszönöm a segítségüket Sumie úrnő, Yrmael-san!
Választ most sem kaptunk. Le kellett vonnunk a tényt, a sárkányok ignorálnak minket. S hogy ennek valami köze van a próbánkhoz.
- Most mi legyen kapitány? - kérdezi az egyik matróz
- Hagyjuk el a szigetet, amíg lehet. - felel egy másik a kérdésre
- Annak semmi értelme! Te is láttad hol jöttünk át. Az Azarashi nélkül lehetetlen a feladat. Egy tutajjal ott nem kellhetsz át.
- Atsushinak igaza van. Várnunk kell! De mi lehet a céljuk?
- Ha engem kérdezel ez a teszt több dolgot is felmér bennünk. Egyrészt a türelmünket, másrészt, hogy olyanok vagyunk e, mint ahogy azt Shou-san leírta. Be kell illeszkednünk a szigetre. Úgy hogy a lehető legkevesebbet formáljuk át. Illetve egymással sem szabad hadakoznunk. Most az lenne a legcélszerűbb, ha visszatérnénk a partra és ott táboroznánk le. Útközben pedig gyűjtsünk gallyakat a tábortűzhöz.
A csapat úgy is tett ahogy én mondtam, elindultunk visszafelé, vagyis reméltük mivel olyan sűrű a dzsungel. Szerencsére rátaláltunk az ösvényre, amin bejöttünk. A partra érve a fákat egy kupacba pakoltuk. Majd mentünk kókuszpálmát keresni. Én könnyedén felmásztam bármelyikre kéz nélkül is chakrám segítségével. Egyetlen jó kezem pedig elég volt ahhoz, hogy a fa termését leszedjem és ledobjam a többieknek. A gyűjtögetés után visszatértünk a táborozáshoz választott helyünkre. Elvettem egy gallyat a rakásból majd néhány méterre letettem a többitől. Utána egy kezemen létrehoztam a Hiken(lángököl) nevű technikámat. A katon chakrámat a kezembe vezettem, majd lángra lobbant. Utána elég volt megérintenem a gallyat már ropogott is a tűz. Kezemet egyetlen laza mozdulattal megráztam, és kialudt a láng. Evés után már készültünk is az alvásra. De előtte még megbeszéltünk egy éjszakai váltott őrséget, hogy ketten folyamatosan őrizzék a tüzet.
 
Az első héten a csapat nem nagyon, mert bemerészkedni az erdőbe. Csak a peremében kerestek száraz ágakat. Egyedül én voltam az, aki nem félt ismét visszatérni. Így rám hárult a feladat, hogy ivóvizet keressek. Szerencsére a közelben húzódó patak vize édes volt, és olyan tiszta hogy mindnet lehetett benne látni. Csak később derült ki, hogy a szigeten, minden patak vize iható. Az emberek ezután, már a patakig mertek bemerészkedni a szigetre. Mivel a kókuszgyűjtésen kívül nem sok hasznomat vették, így apró tárgyakat szedegettem föl a földről, bal kezemmel gyakorlás képen. Illetve tornáztattam azt. A második hétre már elég jól tudtam, használni az ujjaimat. És már nem is kötöttem fel. De nehezebb dolgokat még így sem emeletem. Viszont hogy legyen tető a fejünk fölött Toshigoroval úgy határoztunk le kell menni a víz alá és felhozni pár dolgot. A kapitánnyal és két emberével, felvettük a csónakot, felfordítottuk és úgy indultunk a tengerbe. A víz alatt nehezebb volt a mozgás a sűrűbb közeg miatt. De megérte mivel  A dolgon pedig csak tovább rontott az a tény, hogy a csónakot is vinnünk kellett. De még így is megérte mivel ennek köszönhetően tovább tudtunk a víz alatt lenni. Az elsüllyedt hajóhoz érve Toshigoroval kimentünk a csónak alól és beúsztunk a hajó rakterébe. Kezdetben köteleket és vitorlajavításra szánt ponyvadarabokat hoztunk fel. Kiérve velük a partra a köteleket kifeszítettük a part menti fák törzséhez. Áthúztuk rajtuk a ponyvákat, amiket a földhöz fogattuk nagyobb köveket használva nehezékként. Így már volt tető a fejünk felett arra az esetre, ha eleredne az eső. Következő alkalommal mikor tengeralatti sétára indultuk hordókat hoztunk vissza magunkkal, hogy tudjunk miben nagyobb mennyiségű ivóvizet tárolni. Szépen lassan napról napra, egyre több mindent hoztunk így fel a felszínre, amik segítettek nekünk az életben maradáshoz. És hogy kényelmesebb legyen egy kicsit az életünk pl.: edényeket, evőeszközüket. Készítettünk horgászbotokat és fontunk kosarakat is. Közben én folyamatosan szoktattam kezemet a súlyemeléshez. De nem emeltem többet 5 kg-nál.
 
A szigeten töltött második hónapban, mikor a táborunk már nagyjából készen volt ismét vettem a bátorságot, hogy elkezdjem felfedezni a szigetet. De most már nem ivóvizet keresetem. Csupán meg akartam ismerni a helyet. Miközben haladok bent a sűrű dzsungelben, furcsa lábnyomokat találok a talajban. Amik jóval eltérnek a sárkányokétól, formában és méretben is. A lábnyom a macskafélék családjához tartozott.
* Ezen a szigeten élnek más ragadozók is a sárkányokon kívül? Akkor eddig miért nem találkoztunk velük? Bár eddig, ha mélyre hatoltunk a szigeten egy sárkány mindig volt velünk. A helyüket pedig biztos ők is tudják a táplálékláncban. Így a sárkányokat békén is hagyják. Ezek után óvatosabbnak kell majd lennünk. És ki kell találni egy jó módszert ellenük.
Mivel bal kezem nem volt 100%-os, így inkább nem kockáztattam meg egy találkozást velük. Ezért inkább visszatértem a partra. Oda érve tájékoztattam róla többieket. Este kivételesen nem Ayame járt a fejemben. Hanem azon tanakodtam, hogyan is tudnék fellépni a vadak ellen. Úgy hogy ne kelljen az életüket vennem. Késő estig virrasztottam, de végül eszembe jutott egy erre alkalmas jutsu. Másnap az ébredés után rögvest neki is láttam a próbálkozásnak, de kellett hozzá egy segéd. Így felkerestem a tábor egyetlen olyan tagját, aki nem sokat tud segédkezni testi fogyatékossága miatt. Szóval miután Sen’in igent mondott félrevonultunk a többiektől, hogy tudja koncentrálni. De ahogy megálltunk az öreg már bele is kezdett egy újabb csak 100-szor hallott történetbe, amit most 101-ik féleképpen mond el. Gyorsan beletörődtem sorsomba, elvégre valamit valamiért.
* Na, akkor most idézzük fel, hogyan is van az a Kanashibari(Paralizáció). Kapcsolatban kell lenni a célponttal. Lehet az közvetlen vagy éppen egy közvetítő segítségével. Majd a saját chakránkal körbe kell venni annak testét. Ezáltal tudjuk korlátozni annak mozgását. Na, eddig világos is most akkor jöhet a gyakorlat. Majd ráérek utána agyalni, mit rontottam el. Emlékezetből pedig úgysem fog elsőre sikerülni.
Jobb kezemmel megérintettem a velem szemben ülő öregember bal vállát. Majd chakrámat szépen lassan elkezdtem átvezetni az ő testére. Éreztem ahogy a chakra áramlik a testemben, majd a kezemen át távozik és Sen’inen kezd tovább haladni. Mikor már úgy éreztem elég abbahagytam a chakra kibocsátást és a már kint lévőre koncentráltam.
- Kérem, próbálja meg mozgatni a végtagjait!
Az öreg sikeresen meg is mozdította minden végtagját, még a farészeit is. Egyedül csak a nyakát tudta kicsit nehezebben mozgatni a megszokottnál. Látva a teljes kudarcot felhagytam a koncentrációval. Vártam egy fél percet majd többször megismételtem a folyamatot. De nem hozott egyik próbálkozás sem nagyobb sikert. Negyed óra után elengedtem segítőmet. A gyakorlás, noha nem hozta meg a várt eredményt, mégis közelebb juttatott hozzá. Mindössze csak le kellett vonnom a kudarcokból származó tanulságot.
* Vajon mi lehet a gond? Kevés a chakra, vagy annak egyenletes szétosztásával van a gond? A több chakra felhasználása ugyan kevesebb macerával jár. De ha a nagyja egy pontba koncentrálódik, azzal nem érek el semmit. Igen az egyenletes elosztást kell gyakorolnom.
Miután sikerült eldöntenem, hogyan is kellene tovább haladnom ismét ráhelyeztem kezemet Sen’in vállára. Lehunytam a szememet, majd elkezdtem áramoltatni a chakrámat. Éreztem annak egyenletes mozgását, és el is képzeltem azt. Attól a pillanattól kezdve, hogy megérintettem az öreget addig, amíg az szépen lassan végig nem terjedt testének felszínén. Noha nem láttam tudtam, úgy halad végig rajta, mint ahogyan a kiöntött víz is szépen lassan szétfolyik a padlón, beterítve azt.
- Kérem, próbáljon meg ismét mozogni!
Sen’in ahogy kértem ismét megmozgatta öreg tagjait. Bár most kicsit nehezebben mozgott és remegtek is a végtagjai.
- M...M...Mégis mi ez fiacskám?! – kérdezi kicsit riadtan - Mintha rab lennék egy börtönben és vasgolyók lennének hozzám láncolva.
- Nyugalom, nem kell megijedni, mindjárt elmúlik. - Nyugtatgatom miközben, felhagyok a chakra kontrollal. Utána máris úgy tudja mozgatni függelékeit, mintha semmi sem történt volna. Ezután még párszor megismételtem a folyamatot. Mikor ismét megálltam pihenni, visszatértünk a táborba ebédelni, ami a szokásos volt. Nyárson sült pisztráng, kókusszal és vízzel. Az elfogyasztása után, még maradtunk egy kicsit, hogy a többieket hallgatva kimossam fejemből azt a sok sületlenséget, amit Sen’in összehordott a tanulás közben. Valamint így legalább sikerült a felhasznált chakrám egy részét is feltöltenem pihenés közben.
Miután újra elszeparálódtunk, a többiektől ismét belefogtam a gyakorlásba. Az előző próbálkozások alapján már tudtam jól, hogy a technika alkalmazása már jó, csak kevés chakrát használok fel hozzá. Így is nem agyaltam túl a dolgot. Egyszerűen csak megérintettem az idős férfit. Majd a korábbi próbálkozásoknál használt chakra mennyiség többszörösét áramoltattam át testemből Sen’in testére. És egyenletesen elosztva végigvezettem annak felszínén.
- Rendben, kész vagyok. Kérem, mozgassa meg valamelyik kezét vagy lábát!
A férfi próbálkozott, kicsit még el is vörösödött az erőlködéstől. De nem ment vele semmire. Egyetlen tagját sem tudta megmozdítani. Csak mikor már elvettem kezét a válláról. A folyamatot még megismételtem párszor, hogy kizárjam azt a tényt hogy csak a vak szerencse miatt sikerült volna.
- Köszönöm szépen a segítséget! Remélem, amit ma tanultam még a hasznunkra fog válni amíg, a szigeten vagyunk.
De jól tudtam ez így még kevés lesz. A ragadozók úgysem fogják hagyni, hogy megérintsem őket. De a további gyakorláshoz Sen’in helyett megteszi majd, egy kisebb állat is. Másnap, ahogy elterveztem, bevettem magam a dzsungelbe. Jó mélyre mentem, hogy a többiek ne ijesszék el az állatokat. Végül elrejtőztem egy faágon. Majd vártam, hogy mikor téved arra egy aprócska erdőlakó, akin tudok gyakorolni. Az elején még szerencsém volt kb. negyed óra után egy nyúl tévedt arra. Szemem egyből fel is csillant a gyakorlás lehetőségétől. Chakrámat kivezettem testemből a nyulat célozva vele. De mire elérhette volna az már tovább is ugrált. Így újra várnom kellett. De a következő állattal is ugyan így végződött a dolog. Így mivel a távolságot nem csökkenthettem, attól tartva, hogy észrevesznek és megijednek inkább csalit kerestem. Jobban mondva élelmet, aminek elfogyasztása közben, pár percig nyugton maradnak. Néhány bogyót találva vissza is tértem a helyemre. Majd pár szemet leejtettem a földre, és ismét vártam, hogy jöjjön valami. Most egy sün jött a frissen kihelyezett csalira. Miközben ő jókedvűen falatozott én erősen koncentráltam. Chakrámat vezettem a mit sem sejtő állatka felé. Aki egy pillanatra felnyüszített, majd állt mozdulatlan pár másodpercig. De utána összegömbölyödött félelmében. Bevette magát a biztonságot nyújtó tüskevárába. Negyed óráig nem mozdult. Majd végül ellenséget nem találva maga körül lassan elsomfordált. Én pedig hagytam elmenni, nem ijesztgettem tovább. Ezt még megismételtem párszor a nap folyamán. Majd az azt követő napon is, de akkor már ismét nem használtam csalit.


A Kanashibari jutsu elsajátítása után a hely felfedezésével foglalkoztam, szabadidőmben. Az itt töltött másfél hónap után, már ismertem a sziget északi részét. Az egész szigetet 5 részre osztottam szét. Északi, déli, keleti, nyugati és a sziget közepén lévő hegy. Az eddig felfedezett terület a sziget 1/5-ét tette ki. Ha pedig utazgatásom közben találkoztam egy-egy sárkánnyal fejbiccentéssel és egy ”Üdvözlöm!”-el köszöntöttem őket. Válasz viszont sosem jött. Ám egyre inkább kezdtem azt érezni, hogy valaki figyel, mikor egymagam vagyok. Egyik nap a tábori megbeszélésen eldöntöttük, hogy a hajószakács velem tart és keresünk ehető zöldségeket és fűszernövényeket. Gyümölcsök ezen a részen nem nagyon voltak, egyedül a kókuszpálmák a parton. Illetve néhány bogyóbokor, de azokat nehéz volt megközelíteni mivel szúrós növényzet nőtte körül. A többihez viszont jól jött szakértelme mivel főzni én nem tudok. Így pedig az annál használt alapanyagokhoz sem. Így arra jutottunk, hogy a férfi elmondta milyen helyeken nőhetnek ilyen növények én pedig elvezettem őt az olyan helyekre, amik a legjobban hasonlítanak az általa leírtakhoz.

- Ezen a helyen a babér fát keressük. A név ne tévesszen meg. Lehet hogy fa, de a mérete nem nagyobb egy bokortól. Lombkoronája sűrűn nőtt. Levele sima és hosszú, kicsit hasonlít egy lándzsa végére. Nem mellesleg a levele az, ami kell nekünk.
- Rendben! Most már tudom, hogy mit kell keresnem.
Eztán elkezdtük keresgélni az említett növényt. Ha valaki megtalálta akkor az szólt a másiknak és begyűjtöttük a termését. A babérlevélen kívül sikerül szereznünk koriandert, fűszerköményt, bazsalikomot. Zöldségekből burgyonyát, babot, zellert. A táborban a többiek nagyon megörültek mikor látták, hogy a kosarak nem üresek. Végre lesz íze az ételnek és nem csak hal lesz és kókusz.
 
A sziget keleti ötödének felfedezése közben egyik nap 2 gyermek vidám kacagását hallottam a sziget belseje felől. Elsőre meg is lepődtem, azon mégis hogy lehetnek itt gyerekek. Így engedve kíváncsiságomnak elindultam abba az irányba afelől hallottam őket. Ám a hangok sokkal gyorsabban közeledtek felém, mint ahogy én sétáltam feléjük. Végül a nevetés beszélgetésbe ment át:
- Gyerünk Rassei! Kapj el, ha tudsz! Vagy máris kifáradtál?
- Hahaha! Csak szeretnéd Shiro. Mindössze csak adtam neked egy kis előnyt.
Majd megjelenik a fák között repkedve két kissárkány. Termetük nem nagyobb egy nagyobb méretű kutyánál. Egyikük testét teljesen fehér, míg a másikat lila pikkelyek borítják. Így nem volt nehéz megfejteni melyikük melyik. Annyira belemerültek a játékba, és a fák kikerülésébe, hogy észre sem vettek. Csak mikor rájuk köszöntem.
- Sziasztok!
Hangom hallatán fejüket felém fordították, majd megálltak. Meglepettnek látszottak, mint akik nem számítottak arra, hogy emberrel találkozhatnak. Valószínűleg nem gondolták, hogy majd valaki az emberek közül elkezdi bejárni a szigetet. Néztek egy kis ideig, majd egymáshoz repültek. Aztán elfordulva sugdolóztak. Vállukon át visszanéztek rám majd ismét egymásra és azzal a lendülettel gyorsan elrepültek a lombkoronaszint mögé. Onnantól pedig a hangjukat sem hallottam. Valószínűleg jó messze repültek tőlem. A későbbi hetekben hiába füleltem miközben azon a részen jártam, többet nem hallottam a hangjukat.
 
Az ötödik hónapra már a sziget déli felét térképeztem fel. Ám innen már visszajárni a táborba nem volt olyan egyszerű. Csak az oda út beletelt fél napba. Igaz nem rohantam csak normál tempóban gyalogoltam. Így csak 3-4 naponta tértem vissza a táborba. Az első egyedül töltött éjszakám a szigeten izgalommal töltött el. Kíváncsi voltam vajon milyen lehet itt az éjszak az élet. Mivel a táborunkat az állatok messze elkerülik a matrózok folyamatos beszélgetésétől. De mivel most egyedül voltam, ez a veszély nem áll fenn. Felmásztam egy nagyobb fára és hangtalanul ültem az egyik ágán. Az éjszaka közepére a kezdeti izgalom alább hagyott és kezdett csalódásba átmenni. Mivel az éjszakai élet olyan volt, mint a Konoha melletti erdőkben. Ami inkább csak honvágyat keltett bennem. Csak baglyok, rókák és más hasonló éjjeli állatok hangját lehetett hallani. De egy sárkányt sem. Hozzánk hasonlóan ők is inkább nappali lények, akik csak ritkán vannak fent éjszaka. A többi éjszakát viszont már végigaludtam. Egyik nap mikor a déli erdőt jártam, váratlanul egy tigris keresztezte utamat. Eleinte csak farkasszemet néztünk egymással. Valószínűleg meglepődött mivel embert azelőtt még sosem látott.
- Remélem ott is maradsz és békén hagysz. Bár ha nekem rontasz, akkor majd a Kanashibari jutsutval mozgásképtelenné teszlek. De azért remélem, hogy erre nem kerül sor és képesek leszünk békében élni egymás mellett, mint a sárkányokkal.
Tétlensége nem tartott sokáig. Elkezdett tisztes távolból körbejárni közben morgott. S ahogy ő járkált körbe fordultam vele én is. Nem akartam, hogy vakfoltomba kerüljön. Miután megtette a kört elüvöltötte magát, majd nekem rontott. Szerencsére már felkészültem erre. Chakrámat kivezettem testemből az állat felé, majd ahogy elérte végigkúszott testén és mozgásképtelenné tette. Innentől kezdve már csak morogni és üvölteni tudott.
- Látod én kértelek, hogy ne támadj meg. Most már fogoly vagy.  Csak nyugi nem bántalak, amint biztos helyre értem elengedlek.
Lassan elkezdtem hátrálni az egyik fa mellé. Mikor odaértem mellé lábamba is vezettem a chakrámból és felmásztam a segítségével a fára. Mikor elég magasra értem, megszüntettem a jutsut a tigrisen. Aki ekkor már annyira ideges volt a fogságtól, hogy teljes erővel nekiment a fának, amire felmásztam. Próbált felugrani és elkapni, de nem sikerült neki túl magasan voltam. Hagytam hagy dühöngje ki magát és, amikor elment és is visszatértem a földre. A későbbiek folyamán, mikor a hegy lábánál jártam egy barlang bejáratára bukkantam. A járat akkora volt, hogy az általam ismert legnagyobb sárkány Shou is minden gond nélkül befért rajta. Persze csak gyalog. De a kisebb példányok biztosan be is tudtak repülni. Az egész egy hosszú folyosó volt, aminek a végén kék és zöld fények világítottak. Az ismeretlen félelmetes és hívogató is volt egyben. De még nem mentem be, hogy ott is szétnézek várni akartam vele, amíg teljesen meg nem ismerem a sziget felszínét. Időm van rá bőven, hogy bejárjam a sziget minden zugát.
 
A déli rész megismerése után a sziget nyugati részét kezdtem körbejárni. Ez a hely sem tért el semmiben az előzőektől. Az erdők hatalmasak voltak, bennük pedig kitaposott ösvények. Persze nem embereknek szabva, hanem sárkányoknak. De ahol egy sárkány elfér ott egy kis ember is. Elszórva pedig akadnak hatalmas mezők. Egyszer mikor az egyik ilyen csapáson sétáltam, távolban csobogó víz hangjára lett figyelmes fülem. A hang az ösvény irányából jött így követtem azt. Ahogy haladtam a hang egyre erősebb lett. Végül az út végére érve csodás látvány fogadott. Egy tó volt az erdő közepén, amit egy kisebb tisztás választott el a fáktól. És a hegyből jövő vízesés táplálta. A vízparton és a vízben is sok állatot lehetett látni. Volt aki hűsölt volt aki úszott is. A tó közepén pedig egy aranysárkány mártózott meg a vízben. Elsőre azt hittem Shouval találkozok. De ez az egyed kisebb volt nála. Alakja pedig kecsesebb. ránézésre egy nőstény volt a vízben. Viszont nem vagyok eg nagy sárkányszakértő, hogy biztosra tudjam.
- Jó napot kívánok!
Köszöntöm, ahogy a víz mellé érek. Ami olyan tsizta volt, hogy láttam az alját még méterekkel beljebb is. Úgy döntöttem, ha már itt vagyok kár lenne nem ki használnám a lehetőséget. Így levettem ruháim, alsóneműm kivételével és bementem a vízbe. Mikor megmártóztam benne kellemes érzés járt át, igazán felfrissített. Nyugodtan úszkálgattam, mikor megláttam, hogy egy tigris úszik felém. Rögtön meg is álltam és csak egy helyben tapostam magam alatta vizet, hogy ne süllyedjek el. Kicsit féltem, attól hogy majd úgy járok, mint múlt hónapban az erdőben és megpróbál megtámadni a vízben. Ám legnagyobb meglepetésemre az állat nem is mordult fel. Csak nyugodtan elúszott mellettem.
* Huh még egy kellemes meglepetés. Vajon a hely teszi, hogy itt ilyen békés? Áh nem inkább a sárkány miatt ilyen nyugodt. Biztos ő is tudja milyen helyen van a táplálékláncban ezért féli és tiszteli őket. Valószínűleg csak miatta nem támadott meg engem vagy egy más állatot. Újra és újra bámulatba ejtenek ezek a lenyűgöző lények.
Rövid ám annál kellemesebb fürdőzés után kimentem a partra és miután megszáradtam. Felöltöztem és folytattam amiért jöttem a sziget további megismerését. A hatodik hónap végére már az egész szigetet jól ismertem.  Egyedül két helyen nem jártam csak. Az egyik az utólag felfedezett hatalmas barlang, amibe gyakran jártak a sárkányok. A második pedig a sziget közepén lévő hatalmas hegy, ami a felhők felé kapaszkodik.
 
Mivel a sziget felszínét már jól ismertem, eljött az ideje, hogy megnézzem mi van a barlangban. Először megálltam a hasadék peremén, úgy néztem végig a sötét járaton. Melynek a végét furcsa színű fények jelezték, egy kék és egy zöld. Kíváncsiságom csak tovább nőtt a fények láttán. Lábaimat pedig vitte előre a tudásvágy. A sötét lejtős folyosó közepétől a kezdetben gyenge fények ereje egyre erősebben világította be a járatot. S nem messze a végétől már lehetett azt is látni, mik a furcsa fényeknek a forrása. Két nagyobb kristály állt ki a falból, azok árasztották magukból a fényt. Mögöttük egy hatalmas kőboltív volt, mögötte pedig egy grandiózus méretekkel rendelkező terem.
- Szép jó napot! Remélem nem zavarok.
Köszönök, ahogy átlépek az ominózus bejáraton. Válasz a már jól megszokott módon nem érkezett. De ki sem küldtek így bátorkodtam még beljebb merészkedni és körültekinteni. A teljes helységet olyan különleges kristályok világították be, mint amilyenek az ajtónál is voltak. Voltak amik a földből nőttek ki, voltak amik a falon díszelegtek és voltak amik fejjel lefelé nőttek ki a plafonból. Utóbbiak látványa kicsit olyan, volt mintha csak az éjszaki égbolt csillagait láttam volna. A teremben közepes méretű sárkányok repkedtek a fejem felett. A nagyobbak, csak gyalog közlekedtek. A nagy terem mennyezetét sárkányalakúra faragott tartópillérek, segítették és akadályozták meg a beomlásban. A falakat domborművek díszítették, melyek legtöbbje ugyan azt a két sárkányt ábrázolták. Mintha csak életük történetét mesélték volna el. Elkezdtem körbejárni a termet és végignézni minden ilyen képet. A terem másik végébe érve egy nagyobb emelvényt találtam. Fent a tetejében, a fal mellet pedig egy sárkányszobrot találtam, ami egy tekercset tartott. De ezek közül egyik sem az volt, amit a tárgyalásnál láttam.  A csarnok körbejárása után visszaindultam a felszínre.
 
A nyolcadik hónap felénél járva a matrózok kezdtek egyre nyugtalanabbá válni, honvágyuk miatt. Sokan unták már, hogy a sziget önkéntes rabjait játsszák. Végül egyik este a tábortűz mellett fel is szólaltak:
- Kapitány mégis meddig kíván még a szigeten tartózkodni? A sárkányok még csak ránk sem bagóznak.
- Sajnálom. De erre nem tudok választ adni nektek. Csak annyit tudok biztosra mondani, hogy amíg nem tudunk olyan vízi szállítóeszközt építeni, ami biztosan át tud minket vinni a ködön addig esélytelen.
- Mégsem tűnik úgy, mint aki nagyon gondolkozna a megoldáson…
– Ha szabadna közbeszólnom. – Vágok a férfi szavába. Mivel látom, hogy maga Toshigoro sem nagyon biztos abban, hogy mit válaszoljon.
– Persze szólj csak elvégre miattad kerültünk ebbe a helyzetbe!
– Teljesen igazatok van abban, hogy ránk sem bagóznak. És a honvágyatokat is megértem. De nem megoldás a veszekedés. Toshigoronak igaza van, egy nem ilyen útra tervezett bárka könnyen válhat a hullámok martalékává főleg olyan veszélyes vizeken, mint a ködben. Kérlek legyetek még türelemmel Legalább addig, amíg a kezem meg nem gyógyul. Addig adjatok még haladékot. Ha még utána sem állnak szóba velünk segítek a hajó elkészítésében. Viszont amíg az idő el nem jön, addig csak a terveket készítsétek el. Egy jó strapabíró hajó terveit.
– Nos, ez így megfelel nektek? - a nyugtalankodó matrózok összeültek és sugdolózni kezdtek - Köszönöm Atsushi, hogy segítettél lecsendesíteni őket!
– Az én hibám ez a helyzet. Természetes, hogy próbálok segédkezni a megoldásban.
- Rendben elfogadjuk a feltételeket.
Szerencsére ez egyszer sikerült lecsitítanunk a hőbörgő embereket. De azt nem tudhatjuk meddig fog tartani ez az állapot. 


A kilencedik hónapban abbahagytam a meditációs gyakorlatot, amikor már elég erősnek éreztem a kezemet ahhoz, hogy megmásszam a hegyet. Amit szándékosan nem másztam meg eddig chakrám segítségével és fedeztem fel. Végig erre a pillanatra vártam. Hogy majd ha a bal kezemnek edzés kell, legyen plusz hajtóerő, ami a csúcs felé segít. Nap mint nap elindultam a hegy lábától mindig ugyan azon a ponton. Majd mikor erőm végéhez értem egy kunait szúrtam be, hogy majd másnap tudjam előző nap meddig jutottam. A kunai így került napról-napra, hétről-hétre egyre feljebb a földtől. Közben olykor megpihentem a szirteken, ha elértem egyet. Volt amelyiknél barlang is volt. De azokat a sárkányok használták fészekként. Az egyéb szirteken pedig további hasznos növényeket lehetett találni. Volt ahol olyan gyógynövényeket, mint amiket Sumiénél lehetett látni és olyan is volt ahol gyümölcsfákat lehetett találni. De voltak olyan szirtek is, amik azért voltak, hogy a sárkányok megpihenhessenek. Némelyikre, ha az ember jó időben érkezett meseszép látványtárult elé. Egyszer sikerült is elkapnom egy ilyen pillanatot. Már a Nap lemenőben volt a távoli horizonton, amitől a kék tenger olyan lett volna mintha egy narancsfolyosót építettek volna a naphoz. Ha egy kicsit jobban belemerültem volna a látványba talán még el is hiszem, hogy ha végigmegyek rajta akkor eljutok a Naphoz. De ilyen őrültséget szerencsére nem kísérletem meg. Annyira nem tudott megbabonázni a látvány.

 
Egy hónap múlva végre sikerült megmásznom a közel 3500m magas hegyet. A csúcson pedig valami igazán csodálatos dolog várt rám. Egy szoborcsoport két sárkány és egy tojás, melyek megvannak akkorák, mit a faj legnagyobb egyedei. A szobrok pár méterrel magasabban vannak a talajtól. Amiket egy két méter széles vízgyűrű ölel körül. A víz hőfoka, szemmel láthatóan is jóval melegebb, mint lennie kéne. Nem fortyog, de azért néhol lehet látni, hogy gőzölög. Rögtön rájövök, hogy ez is egy szent hely a sárkányoknak. Ahol nekem valószínűleg ugyancsak nem, lenne szabad jelen lennem. Ám itt is megadom a kellő tiszteletet. A zarei módszert használva meghajolok a szobroknak. Lassan letérdelek, majd sarkamra ülök, térdeim kicsit szét vannak tárva. majd bal és jobb kezemet egymás után a földre helyezem, háromszöget formázva velük. Majd lassan felső testem is indul utánuk és meghajlok. Miközben pedig a meghajlásból felemelem a fejemet, észreveszek valami újat a szobrokkal kapcsolatban. Hogy a két sárkány alakra olyanok, mint a hegybelsejében lévő sárkányok a fal domborműképein. A tiszteletadás után még gyönyörködök kicsit a mesterműben.  A számomra kényelmes lótuszülésben. Idővel a sárkányok vezére Hangao is megjelent a szentéjnél.
– Kellemes Délutánt Hangao-sama!
Köszöntöm, miközben ő hangtalanul lehelyezkedik a számára kényelmes pozícióban. Hátsó lábait guggoló helyzetben vannak, hosszú farkát egyszer körbetekerte maga körül. Mellső lábai pedig kiegyenesedve támasztják alá felsőtestét. Majd hosszú nyakát ő is leereszti, álla majdnem érinti a talajt. A meghajlás után pedig visszaegyenesedik tiszteletet parancsoló pozícióba. A szentély és a hegy elhagyása előtt ismét meghajolok a zarei módszert alkalmazva, majd elindulok lefelé.
 
A szigeten élés megszokottá vált számomra. Nem is csoda hiszen, már majdnem eltelt 1 év azóta, hogy lábunk először taposta a sziget partjának homokját. Bal kezem, pedig ahogy gyógyítóm Sumie mondta az eltelt nagyjából 12 hónap alatt már majdnem 100%-osan működött. Igaz a gyógyulás lassú folyamat volt. De az eredményt mi sem mutathatja jobban, minthogy megmásztam a sziget hegyét. Ám az hogy én mit gondolok és érzek az jelen esetben közel sem elég. Ez nem olyan, mint a láz. Amiből érzem, ha kilábalok. Most igenis fontos, hogy lássa egy szakképzett gyógyító is és kiértékelje. Ezért egyik nap elindultam vissza a gyógyító kertbe. Hogy megmutassam magam a sárkánynak. Noha az sem biztos, hogy hajlandó megnézni. De mégis elindultam, hogy megpróbáljam hátha mégis hajlandó fogadni. Ahogy haladtam az erdőben ismét meghallottam a gyermeki kacajokat. Most már tudtam jól, kikhez is tartozik a hang. Hogy ne ijesszem el őket ismét, most megpróbáltam csendben megközelíteni őket. A két kis sárkány ezúttal az egyik patak vizében játszottak, fröcskölték kergették egymást. Pont olyanok voltak, mint az embergyerekek, ha a vízbe mentek. Korukat nem is tagadhatták volna le. Az egyszerű kergetőzés viszont átment egy hevesebb fogócskába. Látva, hogy milyen jól mulatnak nem akartam őket megszakítani benne. Mert valószínűleg ismét csak tovaszállnának, amint meglátnak. Így inkább a bokrok takarásában hangtalanul tovább indultam eredeti célom felé. Rövid séta után megpillantottam a hatalmas kőkerítést, mely nagyobb volt az erdő fáinál is. Végigsétáltam a morózus sziklák mellett, amíg el nem értem a bejáratot. Szerencsém volt a szürke sárkány éppen bent tartózkodott. Megálltam a bejárat előtt, majd meghajoltam.
- Jó napot Sumie úrnő! Remélem nem zavarok?
Ezután meghajlásban vártam, hogyan reagál a sárkány. Hajlandó fogadni, vagy továbbra sem vesz rólam tudomást.  

// Tudom a vége kicsit elharapott lett. De nem volt használható ötletem, amivel tovább lehetett volna nyújtani. Ami pedig eszembe jutott ahoz szükségesek lettek volna a sárkányok. De ők ugye nem kommunikálnak velem.Sad //

Edit: A választott jutsu:
Kanashibari // Paralizáció



Ezzel a technikával a használó az ellensége testébe, pontosabban a teste köré irányított chakrával bénítja meg annak mozgását, amihez folyamatos koncentráció kell. A technika létrehozásához az ellenfél megérintésére van szükség, vagy egy közvetítő anyagra, amin át képes áramoltatni a chakráját a használó. Kivételesen magas chakrakontroll esetén a használó már képes érintés nélkül is létrehozni a hatást. Mivel a Kanashibari a támadó chakrájával blokkolja le az áldozat testének egészét, chakra felszabadításával lehet ellene küzdeni; azonos szintű használók esetén a hatás maximum pár másodpercig tart ki, ha az ellenfél próbálkozik megtörni azt.
Chakraszint: 250
Besorolás: C


A hozzászólást Aokaze Atsushi összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Dec. 14 2017, 11:47-kor.

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 130

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 803

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Jiraiya on Vas. Nov. 26 2017, 22:44

Üdvözlet!
Én vállaltam az iromány elfogadását, ellenőrzését, viszont sajnos arra kell, hogy kérjelek, hogy bővítsd kicsit. Ennél sokkal de sokkal többet foglalhat magában egy egy évet magáénak tudó poszt, nyugodtan engedd el a fantáziád. Ez az egy év és ez a hely tele van lehetőségekkel. A Sárkányok ugyebár nem foglalkoznak Atsushival, de ettől még megfigyelheti őket, ezen kívül az NJK-k is irányíthatóak ahogyan a sárkányok is, csupán meg kell tartani a mesélői utasításokat. A csapattal is sok dolog történhet, légy kreatív ^^ Felfedezheted akár a szigetet is, a sárkányok területe is bejárható, egyszerűen csak figyelmen kívül hagyják a karakteredet. Ismerkedjen meg a helyszínnel Atsushi. Sok mindent rejthet magába ez a hely, ne félj felfedezni. Ezek nincsenek megtiltva sőt!
Szerintem nyugodtan bontsd hónapokra az irományodat és fél élménnyi mennyiséggel próbáld meg kitölteni. Nem kellenek itt nagy események, egyszerűen csak lássuk, hogy az egy év alatt mennyi minden történhetett. Nem csak ültek és vártak. Akár minikalandokat is beírhatsz, melyekből a karakter következtetéseket vonhat le, akár csak annyit is, hogy "az élet szar Neutral " :DDDD Tehát érted...
A többi esetleges bakicska annyira nem gázos, egyedül a mennyiség ^^
Ha mást nem, legalább félszer ennyit még írj kérlek. Nem kell sietni, időd az van.


A sok mesélői reag nélkül hagyott hónapért pedig +20 Chakrát (623+20=643) és +16 TJP-t (44+16=60) hagyok jóvá neked kárpótlásul.

_________________
° Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
° Kenshiro Hanae --> Újra elveszve...
° Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
° Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
° Akira --> "Tartozni valahová..."
° Saigo --> Egy "B" szintű küldetés
° Abuso --> Homokszív
° Kawachi --> ???
° Datara --> Nawabare no Jutsu
avatar
Jiraiya
Inaktív

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Hirota Yukionna on Hétf. Dec. 18 2017, 21:09

// Aokaze Atsushi - Öröklét vagy kárhozat. Egy sárkány születése //


Egy év. Nem rövid idő. De nem is túl hosszú. Pont elegendő, elképesztően sok teendő elvégzésére. Elménkben is nagytakaríthatunk eme időintervallum alatt. Ugyanis van, 365 napunk, hogy mindent helyre tegyünk önmagunkban. Barátságok szövődhetnek, vagy épp mehetnek romba. Egy kisebb társaság akár egy egész falut felépíthet, s e mellé még egy családias légkört is. Ennyi ideig, egy szigeten, az emberi civilizációtól távol.. mindenki kicsit másképp kezdi el látni a világot. Az elkényelmesedés itt még szóba se kerülhet. Nincsenek a ember körül a már oly megszokott tárgyai s eszközei. Magára van utalva. Vissza kell térnie gyökereihez. Újra fel kell fedeznie, mit egy ősembernek is kellett. A túlélést. Persze, ez egy shinobinak lényegesen könnyebb.. de mégsem a legegyszerűbb.. Azonban az ifjú Aokaze, s legénysége derekasan helyt állt ez idő alatt. Mint az teljesen várható volt, az embereknek rémes honvágyuk volt. De sajna tűrni kellett eme kínokat. A józan ész ugyanis azt diktálta, hogyha most elmennek, talán soha többé nem érintheti lábuk a civilizáció talaját. Így tűrtek.. És tűrtek...
A Konohai genin, az egy év rehabilitációs idő leteltével, melyet a gyógyító sárkány írt elő, vissza is tért megmentőjéhez.. hátha annak még van bármiféle mondanivalója. Ahogy beérkezett... Egy elég furcsa dolgon akadhatott meg szeme. A két sárkány, pontosan ugyanott és ugyanabban a pózban ült ott, mind mikor legutoljára látta őket. Hogy hogy van ehhez türelmük? Egy év.. egy ezeréves lények.. Elenyésző mennyiség. Szinte fel sem tűnik nekik. Ahogy az ifjú beért, s illedelmesen köszönt is, egyelőre reakciót nem láthatott. Így hát csupán várt egy kicsit, hasonló helyen, mint ahonnan elküldték. Meghajlását követően, alig pillanatok elteltével, a két sárkány szinkronban fordult vissza. Az ezüstös pikkelyű arcára, mintha némi büszkeség ült volna ki. De csupán pár pillanat erejéig. Eztán az azúr sárkány nyitotta szóra száját.
- ... Türelem próbája. Gratulálok kölyök. Átmentél. – villantott valami mosolyhoz hasonlatos dolgot.
Furcsa. Mintha ezt a mondatot, nem az elején kezdte volna. Talán.. ha gondolkozol, eszedbe juthat, hogy is váltak el útjaitok. Mily mondatot szakított félbe elfordulásuk, s az egész sziget feléd irányuló ignorálása. Na, igen.. Most fejezte be, amit ki akart préselni fogai között. Úgy tűnik, az első akadályt most sikeresen vetted.. na de mi lesz a többivel?
-
Nos, akkor a követke...
- Várj, kedves – szakította félbe a gyógyító – gyere ide egy csöppet – intett feléd szárnyával –  Muti meg a karod. Teljes valójában funkcionál? Nem recseg, nem kattog? Nem érzed úgy, mintha csótányok járkálnának a csontjaidon? Nincs olyan érzésed, hogy egy öregember visszeres kezét kaptad? Minden szipi- szuper, ugye? – böngészte tekintetével karodat. Amennyiben odamész hozzá, s megmutatod a sebedet, jó kedélyűen kacag fel – Nagyon gyorsan gyógyultok. Furi. de.. lehet ez is csak az én érdemem... sőt.. tuti. – nevetett – Jól van kedves. Ha bármi funkcionális hiba lenne, vagy ha az az önfejű, arrogáns bolond megint hentesesdit játszana, esetleg ha szervadományozó lennél.. Keress csak fel. Sok sikert a továbbiakban. – mondja s egy újabb halk kacaj sínylik ki fogai közül – de ha köszönés nélkül itt mered hagyni a szigetet... – harapta el a mondat végét – na, de Yrmael, folytasd, kérlek – emelte vissza tőled fejét, majd szépen lassan kinyújtóztatta végtagjait.
- Na, akkor ifjú. Kövess, kérlek. Egy újabb kellően furcsa helyre kell, hogy vezesselek. Következik, a szív próbája. – mondta majd ezüstös társa felé fordult, s illemtudóan lehajtotta fejét – Köszönök mindent Sumie-sama.. – a gyógyító erre csupán biccentett egyet. –Akkor, köves kérlek. –pillantott feléd, s szárnyával követésre intett. Amennyiben utána merészkedsz, lassan de biztosan, átvezet a között a két szikla között, mellyen bejöttetek. Majd maga mögé se tekintve halad előre. Amennyiben kérdezel bármit, ő illedelmesen válaszol rá. Ha nem teszed ezt meg, csendben telik majd utatok. Egy bő negyed órát gyalogoltok, egy már kijárt ösvényen. A már jól ismert erdőben. Patakok csörgedeznek.. Minden szép, s továbbra is kellően megnyugtató hatást kelt.
Az út, egy tisztásra vezetett. Távol állt mindentől, nem is volt túl ismerős számodra. Vagy ha az is lett volna, csupán látásból. időd itt nem igazán töltöttél. Ahogy kiértek a csepp területre, láthatod, hogy azt egy patak szeli ketté. Annak forrása is jól látszik, miként egy domboldalról csordogál le. A másik parton, egy nagyobb, karakán darab, fekete sárkány napozott épp. Feje kissé eldöntve feküdt el a zöldellő fűben. Teste nagyobb volt, mint akár a gyógyítóé, akár az azúré. S karakán vonásaiból meg is lehetett mondani, hogy most bizony egy hímmel nézel szemben. Mégsem volt egy hatalmas égimeszelő. Izmos teremtmény volt. Koromszínű pikkelyei lilás opálfénnyel csillantak meg a nap sugaraiban. A nőstény sárkány, határozott léptekkel közelítette őt meg. Átkelt a folyón, s amennyiben ódzkodsz, továbbra is jelzéseket tesz, hogy mindenáron kövesd. A patak túlpartjára átérve, az azúr színű lény, kellemesen letelepedett társa mellé. Leült.
- Gaho – sama... – hajtotta le fejét.
 - Yrmael... máris eltelt az az egy év? Pedig olyan jól aludtam – mondta rekedtes hangján a koromszínű lény, szemét még mindig ki nem nyitva.
- Kérem... fontos lenne.
- Értem.. rendben van. – mondta, majd szépen lassan felállt. Kinyújtóztatta elnyűtt végtagjait, megropogtatta azokat. Csak ekkor láttad, hogy mekkora különbség is van közte és az azúr között. Szemeit még mindig ki nem nyitva nézett feléd – Gyere, ide kérlek. – amennyiben úgy döntesz odamész, a sárkány nyakát addig nyújtja, míg tekintete egy vonalban nem lesz a tiéddel. Majd kinyitja szemeit. Csak ekkor látod igéző tekintetét. Az ibolyaszínben virító szempár. Mintha már láttál volna hasonlót. De mégis.. ez más. Annyival másabb. Szinte magával ragadja tekinteted.. s nem engedi szökni. Fogságba ejtett. Mozdulatlanná tett. Csak nézed, s bámulod. Elképesztő. Gyönyör. Hibátlan. Felfoghatatlan.  - Jó legyél... – mondja, majd orrával megbökte homlokod.
Hátraestél. Vagy nem is tudod mi történhetett. Érezted a zuhanást. Amint a föld maga felé ránt. Amint beszippant. S lassan elsötétül minden. Szédülsz. Fáj mindened.. s egyben nem érzel semmit. Fényt látsz s sötétséget. Amint egyik elem magába szívja a másikat. Majd.. már csak egy tompa fájdalom az, mely fejedet járja át. S mikor végre újra kinyitod szemeidet.. nem a koromszínű vagy épp az azúr sárkányt pillantod meg. de még csak nem is a szigetet. Ez Konoha. Azon belül is, az otthonod... 

// A postod szép volt, tetszett ^^ szépségesen jóvá is iratok neked érte 8 ch-t o.o //

Felírva ~ Jiraiya

_________________
"Ha meg sem mozdulsz, tutira nem vered be a kislábujjad"    
"Nem halasztok semmit holnapra, amit holnaputánra is halaszthatok"
ElőtörténetAdatlap


2017 február~ A hónap legjobbja
avatar
Hirota Yukionna
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 114

Specializálódás : Lustulás ezerrel

Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin - Lazy princess
Chakraszint: 504

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Pént. Dec. 29 2017, 19:29

// Hirota Yukionna: Öröklét, vagy kárhozat. Egy sárkány születése //
 
A kőkerítés egyetlen bejáratában állva meglepetten láttam, hogy a két sárkány továbbra is ugyan abban a pozitúrában ülnek, mint amiben otthagytam őket. Egyedül csak az egyéves porréteg hiányzott róluk. Szemeim a meglepettségtől egészen kikerekedtek. De mielőtt még tátott szájjal kezdtem volna bámulni a lényeket gyorsan üdvözlöm őket. Miközben kiegyenesedek a két sárkány is visszafordul felém. Sumie arcán egy elégedettséget sugalló mosoly jelenik meg. Igaz csak egy pillanat erejéig, de azért észrevettem. Bár hogy miért volt azt nem tudhatom pontosan. Talán arra volt büszke, hogy sikerült egy kis modort nevelnie belém, vagy csak a gyógyuló kezem miatt. Ám először mégis a mellette lévő Yrmael szólt. Bár a szöveg kontextusból ítélve inkább csak befejezte azt, amit egy éve kezdett. Mert az aznap történteket még egy jó darabig nem fogom elfelejteni.
* Szóval jól sejtettem, hogy a türelmet tesztelik. Akkor többszörösen megérte a várakozás, és hogy sikerült lebeszélnem a többieket arról, hogy megpróbáljunk vissza térni az otthonunkba.
Az pedig hogy sikerrel teljesítettem a feladatot még nagyobb örömmel töltött el. És nem mellesleg némi pozitív energiával, ami reményeim szerint segít, majd a többi teszt teljesítéséhez. Ám mielőtt nekivágnék azoknak a szürke sárkány gyorsvizsgálatra hív, legyintve maga felé szárnyával. Hezitálás nélkül teszem egyik lábam a másik után közelítve a két sárkányhoz. Közben kérdésekkel bombáz, mint egy jó orvos a rendelőben. – Nem, szerencsére nincs semmi hasonló Sumie úrnő!
Válaszolok mikor megállok, majd levetem felső ruházatom, hogy megnézhesse hogyan forrt össze a seb. Miközben ő a sebemet vizsgálja én elmélkedek egy kicsit a sárkánnyal kapcsolatban.
* Egy éve is így beszélt? Mintha fiatalosabb szavakat használna, mint legutoljára. Persze nem gond, csak így nehéz elképzelni róla, hogy akár évszázadokkal is idősebb lenne nálam. Csak majd el ne felejtsem, hogy nem egy kortársammal beszélek és ne úgy válaszoljak neki, ahogy egyébként tenném egy korombelinek.
Befejezésképp a szürke sárkány visszaadja a szót azúr társának. Aki máris bejelenti, hogy visz a következő próbatétel helyszínére. Mielőtt még elindulnánk megköszönöm ismét, hogy meggyógyított. 
- Köszönöm kedvességét. De nagyon remélem Shou-sama nem kóstol meg újra. És legközelebb már csak egyszerűen azért jövök, hogy meglátogassam jótevőmet. Egyszer valamikor pedig majd meg tudjam hálálni azt, amit értem tett. Azt viszont megígérem, hogy mielőtt elhagynám a szigetet még eljövök köszönni. Addig is a viszont látásra Sumie úrnő!
Meghajolok, majd amint elindul Yrmael követem őt. Hamar kiérünk a gyógyító kertből az erdőbe. Ahol egy csapáson járva mutatja az utat. Az utazás közben pedig megpróbálok néhány kérdéssel enyhíteni kíváncsiságomon.
– Yrmael-sama kérem megmondaná tényleg egyhelyben ülték végig ezt az egy évet? Gondolom önöknek egy év nem sok idő, de azért mégis enni, inni és aludni még önöknek is kell ilyen hosszú időintervallum alatt. Vagy tévednék?
Alig negyed óra séta után el is érkeztünk célállomásunkhoz. Egy tisztásra, ami csak annyira volt ismerős, mint a többi hasonló mező, amit a hatalmas erdő magában rejt. A közel félméteres élénkzöld fűvel borított területet, kristálytiszta vizű patakocska szelte ketté. A másik oldalán pedig egy hatalmas fekete sárkány feküdt, aki méretben vetekszik Shouval. Testének vonásaiból jól kivehető, hogy most egy hímmel találkozok. Átkeltünk a keskeny patakon, amit az azúr sárkány könnyeden átlépett. Én viszont kénytelen voltam végigsétálni a felszínén chakrám segítségével. Ahogy odaértünk hozzá kalauzom meg is szólítja. Tanulva előző hibáimból nem várok az üdvözléssel, amíg el nem jön az ideje, inkább gyorsan meghajolok.
– Üdvözlöm! A nevem Aokaze Atsushi!
Közben a fűben fekvő sárkány válaszolt kísérőmnek. Ami hallatán néhány órája még biztosan meglepődtem volna. De ha képesek 1 teljes évig ülni és várni egyhelyben, akkor aludni miért is ne tudnának? Így ezt betudtam a sziget természetes, ám mégis természetellenes rendjének. Kisebb noszogatásra végül a sárkány felkelt. Ahogy megmozgatta végtagjait, ízületei hangosan ropogtak. Felém fordította fejét, noha szemei még mindig csukva voltak, amiket talán csak bántott a fény. De ennek ellenére jól tudta hol vagyok. Ez is mutatja milyen élesek a többi érzékszerveik is. Hívására természetesen közelebb léptem hozzá. Közben saját fejét is közelebb emeli hozzám. Majd mikor tekintete az enyémmel egy magasságba érnek kinyitja szemeit. A lila szempár egyből rabul ejtett. Nem úgy, mint szerelmem Ayame szemei, amiket önszántamból is képes lennék órákig csodálni. Most tényleg képtelen voltam akár egy pillanat erejére is félrenézni, még pislogni sem bírtam. Majd azokkal a szavakkal illetett mint jó anyám, mikor elindultam kisgyermekként az akadémiára. Majd orrával fejen bökött. Egyensúlyom elvesztve elkezdtem hátradőlni és a földre zuhanni. De nem értem talajra. Helyette végeláthatatlan sötétség vett körül, majd hirtelen fehér szinte vakító fény. Így váltakoztak folyamatosan, zuhanásom pedig olyan volt, mintha a végtelenségig is tudna húzódni. Hirtelen fejemben enyhe fájdalom üt, s a következő pillanatban már nem a szigeten voltam, hanem otthon Konohában. Saját házamban találtam magam. Körülnéztem és minden úgy volt, mint egy éve mikor eljöttem hazulról. Gyorsan kisiettem a bejárati ajtón az utcára és ott is körülnéztem. Itt is minden normális volt.
* Oh, még egy genjutsu, ami az otthonomat hozza vissza. Bár ez már jobban kezdődik mint legutóbb, amikor is az egész falut úgy mutatták be, mint amit feldúltak. A feloldásával kár is vesződni, bizonyára meghaladja a szintemet. Lássuk mit találtak ki a sárkányok. A szív próbája mi? Vajon mit kell majd kiállnom?
Ezen tanakodva elindultam a főutca irányába. 

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 130

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 803

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Hirota Yukionna on Szomb. Dec. 30 2017, 20:42

// Aokaze Atsushi - Öröklét vagy kárhozat. Egy sárkány születése //


(EDIT: Bocsánat kihagytam)
Némileg értetlenkedve tekint hátra rád. 
- Persze, nekünk egy év, nem úgy mint nektek rövid életű embereknek, elenyésző. Így nem jelentett ez sem nagy kihívást. 
***
Furcsa érzés kerülget. Mintha egy álomból keltél volna fel. Mintha.. már egy teljes napja csak aludtál volna, és most hirtelen a nap fénye belevakított a szemedbe, s így felébresztett. Furcsa, az egyszer biztos. szédülsz. Émelyegsz..talán egy ici-picit még hányingered is van. valami nem olyan mint volt. Még emlékszel arra, honnan kerültél most ide. emlékszel a sárkányok szigetére..a legénységre..a gyógyítóra..az azúr nőstényre.. de mindenek előtt, a két magával ragadó lila szempárra...s a zuhanásra a sötétségbe. Arra, amint a fényt, lassan kebelezi be a koromszín világ. Mint te se tudod hogy hová..de mégis érzed, hogy egyre lejjebb zuhansz. Azonban a képek, mintha egyre inkább foszlanának szét. Tényleg mint amikor egy álomból ébredsz fel. Az a része, amikor megérkeztetek a szigetre, s az az előtt történtek szinte majd nemhogy teljesen kiestek. Csak foszlányokra emlékszel.. darabokra. De azokra majd nemhogy tisztán. az arcok szemed előtt elmosódtak, s a nevetések se csengenek már tisztán füledbe. valami más lett. S ez az érzés mely elfogott, most olyan furcsa. Miközben látásod folyamatosan tisztul, úgy fókuszálsz a megmaradt emlékeidre, s pörgeted le magadban azokat újra és újra. De valahogy sose ugyanazok történnek. Egy kicsit mindig változtatsz rajta.. egy kicsit mindig alakítod..egy kicsit mindig más lesz. Teljesen pontosan úgy, mint egy álomnál. Mégis biztos vagy benne, hogy nem álmodtad.. ha bár minden jel arra utal- lehet, hogy mégis az elméd játéka volt ez az egész? nem..az nem lehet.. a karod leszakadt..s te ott voltál. A legénységgel, s mindenki mással. Akkor mégis mi ez az érzés? miért nem tudod felidézni már az egész történetet? Genjutsu volna ez? Lehet..de akkor is.. miért ilyen pontos, s miért veszi el folyamatosan, s apránként az emlékeidet. Apránként? Igen.. észre veheted, amint lassan, egy egy emlék megint távozik a fejedből. Amint más gondolatok ütik fel fejüket, memóriádból kiszakad egy kis részlet. Két dolgot azonban sehogy se felejtesz el.. a szív próbája elnevezést.. s azokat a mámorító bíborszín szemeket. De akármennyire is veszted el képed a szigetről, s mindenről..egy érzés nem hagy nyugodni.. valami nincs rendben. s tudod, hogy nem nyugodhatsz meg, s nem temethetsz el mindent úgy akár egy álom. De... ha..ez mégis olyan.. akkor.. mi történt?
Ahogy viszont kilépsz a házból..furcsa mód semmi különöset nem tapasztalsz. A falu éli az életét, mint mindig. Emberek sétálnak, gyerekek játszanak. Tényleg semmi rendkívüli nem történt..ami még inkább erősíti benned a kételyt afelől, hogy te elmentél innen. De nem... biztos, hogy láttad a szigetet... tudod. Ezen gondolatokat azonban nem bírod kiverni a fejedből. Hinni akarsz.. de mégse tudsz... a jó s a rossz gondolatok emésztik egymást folyamatosan. Olyan ez, mint amikor a sötétség bekebelezi a fényt.
Volt már hasonlóban részed. De ez mégis más. Sokkal nyugodtabb. Sokkal valósághűbb... 
A főutca felé tartasz. Még mindig teljesen nyugodt minden. A főutcára kiérve azonban érdekes hang üti meg a fejedet. Nem más az, mint kedvesed.. aki neveden szólít. Őt azonban sehol sem látod. De mégis hív. Továbbra is, csak szólít magához. Folyamatosan, töretlenül..halkan. Senki sem figyel fel rá.. csak te. S ha követnéd a szólítását.. ő továbbra is csak hív magához. Egyre hangosabban hallod, miképp a házához közelítesz. Csak hangosabban..és hangosabban. Azonban, mikor eléred házuknak ajtaját, a szólongatások abbamaradnak. S némaság telepszik a tájra. Csupán a falu megszokott zaját hallhatod. Ha kopgsz, senki se válaszol. Így, ha belépsz, furcsamód, az ajtó nyitva van. Ha egy kicsit jobban megfigyeled, láthatod, hogy a zár el van törve. 
A házba belépve, először a padló szúrhat szemet. A földre írt szöveg. Talán filctoll..vagy festék... ki tudja. Az íráskép azonban nem szép... 

Ki most véredet ontja, s kinek te ezt áldozod, 
Legyen az bárkid,
Nem tehetett róla.
Miképp a hold fényét is nap adja,
Mást is a te életed kel fel újra.
Bocsásd meg a halált, s ő is megbocsájt néked.

Mit jelenthet ez? Furcsa szöveg, az egyszer már biztos. Értelme se sok van. Valami áldozati szöveg lehet tán? Vagy egy rituáléhoz kellhet? Ki tudja. De minél beljebb haladsz a házban, annál több helyre látod felírva. Van ahova filccel, van ahova fel van karmolva... különböző írásképekkel, különböző módokon vannak felvésve mindenhová. 
Amint a konyhába érsz, már csak egy nyitott ablakot találsz... s láthatod, amint valakinek a talpa a külvilágban földet ér, s shinobihoz méltó mozgással el is tűnik. Szinte nyomát is alig látod. Majd egy még furcsább dologra lehetsz figyelmes... pár vöröslő pöttyre a földön. S ahogy azokhoz egyre közeledsz.. még több lesz belőlük..vezetnek..egy másik szobáig. Ahol egyre csak gyűlnek. Egy kész tengert alkotnak. Ugyanazt a szöveget látod leírva, mint mindenhová. De csupán az első két sorát. Vérrel van írva... nem messze egy holttesttől. A felirat mellett, egy kés is hever..amellett pedig egy kunai. Mint a kettő vérben ázik....A halottat, ki pedig a vértenger közepén fekszik, azonnal felismered. Kedvesed az. Arca sápadt, szeme alatt hatalmas karikák ülnek. Pulzusa már nincs...de teste még meleg.. nem rég távozhatott el. Testén több helyen vágások ékeskednek..azokból ömlik a vér. Gyönyörű hajtincseit összeragasztja a nedű. Szemei még nyitva állnak, üvegesen mered maga elé. Az oldalén fekszik..egyik keze maga elé borulva, míg másik kinyújtva...kinyújtott kezében egy papírfecnit tart... a papírfecnin pedig egy házszám látható... s ugyanaz a szöveg mint máshol. Ismered a címet.. csupán pár utcára van innen... de mégis.. milyen őrült játék lenne ez? Nem más... mint a szív próbája... 

_________________
"Ha meg sem mozdulsz, tutira nem vered be a kislábujjad"    
"Nem halasztok semmit holnapra, amit holnaputánra is halaszthatok"
ElőtörténetAdatlap


2017 február~ A hónap legjobbja
avatar
Hirota Yukionna
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 114

Specializálódás : Lustulás ezerrel

Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin - Lazy princess
Chakraszint: 504

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Szomb. Jan. 06 2018, 22:34

// Hirota Yukionna: Öröklét, vagy kárhozat. Egy sárkány születése //
 
A szobában állva ahogy magamhoz tértem, még kicsit forgott velem a szoba. Amit a fekete és fehér örök kergetőzése okozhatott. Szédülésem tovább fokozta egy enyhe hányingerérzet. Ám ahogy tisztult a fejem a tünetek is kezdtek enyhülni, végül nyom nélkül eltűntek. A szigeten tett látogatásom emlékei pedig ezzel párhuzamosan kezdtek szétfoszlani. Lassan kezdtem azt is elfelejteni, amit biztosan tudok, hogy ez csak egy genjutsu. Miközben pedig továbbra is próbálkozok visszaemlékezni az elmúlt 1 évre csak a fekete sárkány szempárja jelenik meg, valamint az azúr színű hangja, amint azt mondja ”szív próbája”. Hirtelen elfog egy érzés, ami nem hagy nyugodni és egyhelyben maradni. Egyre csak azt sugallja, indulnom kell. Engedve a furcsa erőnek kimegyek otthonomból az utcára. Minden normális, az emberek fel-lejárnak a házak közötti sétányon. Szétnézek, majd tovább is indulok a főutca irányába. Menet közben pedig az jár a fejemben, hogy a szigetről megmaradt emlékeim a valóság-e vagy csak álmodtam.
* Ha álom volt akkor miért ilyen valós érzés? De akkor több és sokkal pontosabb emlékeknek kéne lenniük. Nem csak képeknek és foszlányoknak. Viszont a fantáziám nem olyan gazdag, hogy egy ilyen mesebeli világot álmodjak. De mégis, hogy utazhattam volna akkor vissza egyik pillanatról a másikra a szigetről? Várjunk a kezem… a kezem a bizonyítéka, hogy valóság volt és ez csak egy illúzió.
Menet közben pólóm ujját felhúzva megláttam a sebet, amit Shou pengeéles fogaival okozott mikor leharapta a kezemet. Majd Sumie erejével meggyógyította.  
* Tehát genjutsu!
Egy pillanatra újra ráeszmélek, hogy ez nem a valóság. De egy járókelő vállal nekem jön. Az ütközéstől figyelmem rá irányítom, és közben ismét elfelejtek mindent. Még az agyalást is, mintha soha meg sem történt volna. Életbe lépett a genjutsu ereje, ami el kívánja velem hitetni a szigeten élést. Ismét csak Gaho a fekete sárkány lila szemeit tudom magam elé képzelni és Yrmael hangját, amint azt a két szót mondja.

A főútra érve Ayame hangja üti meg a fülem, ahogy hív engem:
- Gyere Atsu!
Mint egy bolond kapkodom fejem minden irányba őt keresve a tömegben. De nem lelem sehol sem, ám továbbra is hívogat. Így fülemre támaszkodva elindulok a hang után. Fel sem tűnik, hogy végül már úgy követem a hangot, mint egy megszállott, vagy egy zombi. Csak a hangját követem, környezetemre rá sem hederítek. Azt sem tudom én kerülöm e ki a velem szembe jövőket, vagy ők kerülgetnek ki engem. Ez az agymosott állapotom addig tart, míg szerelmem hátához nem érek. Ahol játékosan hívogató lágy hangja teljesen elnémul. Nem szólít többet. Bekopogok kétszer, de válasz nem jön. Kezemet lassan a kilincsre emelem, és ahogy hozzáérek az ajtó lassan résnyire kinyílik. Ekkor már merészebben nyúlok rá és ahogy teljesen kinyitom azt belépek a házba. Közben látom az ajtózár tönkrement a nyelv a nem mozdul. Majd ahogy teljesen belépek az előszobába meglátom a feliratot is a padlón. Végigolvasom a szöveget, de nem értem. Viszont annál kétségbeesettebben keresem kedvesem a házban. Sorra nyitok be minden helységbe, őt keresve. De helyette csak egyfolytában abba a szövegbe botlok. Míg végül a konyhába érve, az nyitott ablakból látok elszökkenni egy emberi lábat a párkányról. Gyorsan átfutok a szobán és kihajolok az ablakon keresve ki volt az. De már nem látok senkit. Visszafordulva az ablakból egyből megpillantom Ayamét oldalt fekve egy vértócsa közepén. Hosszú karmazsin haja, ahogy a vérébe ér teljesen eltűnik benne. Nem lehet tudni hol kezdődnek tincsei, és hol a vére. Bőre már elkezdet megsápadni. Odasietek hozzá és ahogy hozzáérek még érzem egy kicsit testének melegét. Ahogy megemelem élettelen testét és magamhoz szorítom, egyik kezemmel fejét arcomhoz tartom. Szemeimből patakokban csorgó fájdalmas könnyeim arcomról átfolyik az övére is. Mintha csak ő magam is sírna. Percekig csak karomban tartva siratom. Nem kérdezgetek semmi olyat, hogy vagy miért történhetett ez. Esetleg azt ki lehet képes ilyesmire. Csak sírok. Mikor könnyeim végül kezdenek elapadni, és szétnézek megpillantom a gyilkos fegyvert egy kuniat. Tőle nem messze pedig egy egyszerű konyhakést, amivel valószínűleg védekezni próbált. Mellettük pedig ismét az a szöveg, de befejezetlenül.
- Ígérem, megtalálom, aki azt tette veled! És megfizet, azért amit veled tett!
testét lassan visszahelyezem a padlóra, hogy jobban megvizsgálhassam a helyszínt. Ám előtte még hajától véres kezemmel szemeit csukom le. Átnéztem a szobát, de nem találtam semmit egy kis papiroson kívül, amit ő tartott a kezében. Tartalmát gyorsan el is olvasom.
* Szóval a szöveg nekem íródott! De mégis miféle elmebeteg játékot akarnak velem játszani?
Dühödten összeszorítom a papírt, majd elejtem. S az asztalról a terítőt lehúzva, ráterítem Ayame testére. Gyorsan letörlöm magamról a vérét mert nem szeretném, ha a járókelők kérdésekkel bombáznának. Sietni akarok, hogy minél előbb elkapjam a szemetet. Nem is az utcán közelítem meg, hanem a háztetőkön ugrálva. Közben pedig a szövegen gondolkozom.
* Az első három sor alapján Ayaménak szól. De mégis ki ír az áldozatának az ilyet. A vége viszont már inkább nekem íródott. Ha pedig ezt is vesszük alapul az első sor eleje akkor is Ayaménak szól. Az áldozó résztől viszont inkább olyan mintha nekem írnák. Hogy az ő áldozata miattam van. Ő pedig egy ártatlan. A szöveg közepe még nem teljesen tiszta. Esetleg azt jelentené, hogy ahhoz hogy valakinek élhessen, másnak az életét kell áldozni érte. De hogy a halála megbocsájtásával, megbocsájtást nyerek ezt nem értem. Mit követtem, követtünk el? Amiért nekik kell megbocsájtani nekünk?
Közben megérkeztem a célhoz. Leugrottam a háztőről az utcára és odasétáltam az ajtóhoz, majd bekopogtam. Ha szándékosan hagyták ott a fecnit úgyis számítanak az érkezésemre. De ha csak egy csapda és hirtelen berontok egy családhoz, azzal azt kockáztatom engem fogatnak el. Ayaménak pedig nem tudok igazságszolgáltatást nyújtani. Tudom, most még muszáj megtartani a józan eszem.
Ha ajtót nyitnak, és nem egy kisgyerek az egyből rá is térek a lényegre.
- Egy gyilkosság ügyében nyomozok és egy papír fecni ide vezetett. Járt e két utcával lejjebb lévő harmadik házban. Esetleg körülnézhetnék odabent?
Ha bármi gyanúsat észlelek, erőszakkal hatolok be. Vagy ha többszöri próbálkozásra sem nyitnak ajtót egy kevésbé feltűnő helyen betörök egy ablakon át. De bárhogy is jutok be, odabent végig nagyon óvatos leszek. 

// Nem vagyok túl jó az ilyen talányokban. De remélem jó felé indultam el. //

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 130

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 803

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Hirota Yukionna on Szer. Jan. 17 2018, 15:27

// Aokaze Atsushi - Öröklét vagy kárhozat. Egy sárkány születése //

Siratás... fájdalom... Szívfacsaró érzés ez. Könnyek... patakokban folytak le az ifjú shinobi arcán. Kedvesét holtan fekve látni..látni amint vöröslő haja szinte elvész a vértengerben.. s már a lélek.. már a csók sem ébreszti fel. Ez nem egy tündérmese.. ez a valóság.. a legkeserűbb dolog. Az ifjú szólni sem mert...nem is tudott volna.. mit is lehetne erre mondani? Felébreszteni már semmi nem tudja.. válaszolni se fog.. elment.. örökre a lány. S a fiú.. csak csöndben várt.. könnyezett.. majd pokrócba csavarván kedvesét, s annak szemét lecsukván hagyta ott. Kipirult arcát melengette a nap fénye. Könnytől vörös szemei csillogtak még.. nehezen látott saját siralmának kivetülésétől. De mégis csak shinobi..mégis csak ninja.. nem hagyhatja, hogy érzelmei irányítsák.. nem rogyhat most elkeseredetten a földre.. s teste se adhatja most át magát a kín keserves érzésnek.. mennie kell. Érezte.. vitte előre a lába.. a tettek mezejére kell most lépnie.. s kedvese halálának nyomán járnia.. hogy annak lelke, békében nyugodhasson...
Az ifjú Aokaze fejében csak úgy cikáztak a gondolatok..egyik követte a másikat, s szinte üldözték azok egymást. Tetőkön ugrálva próbálta a lehető leggyorsabban elérni uticélját, s így a magaslatban elmélkedett. Mit is jelent az a pár sor? Tán tényleg neki íródott eme szöveg? Vagy szerelmének szólt volna? Tán az egésznek semmi értelme sincs, csupán tetszett nekik? Vagy ez egy legenda lenne? Esetleg egy mantra? Mi ertelme van? Lehet semmi...lehet csak egy megtévesztés... ezek után..már bármi lehet. 
Ha eszedbe jutna, hogy miert is vagy itt, már semmi se jut eszedbe. Továbbra is csak a lilaszín szempár, s a "szív próbája" név ugrik be. Amennyiben kezedre megint rátekintenél.. furcsa mód..a heg eltűnt. Mintha soha ott se lett volna... 
Végül csak elértél a házhoz.. Be is kopogtál, jó illemhez híven. Kisvártatva az ajtó nyílik is. Zárkattanás, hevedercsikorgás.. majd lenyomódik a fémes kilincs.. s az ajtó kitárul. Befelé nyílik..először senkit se látsz..majd mikor a kapu teljesen kitárul egy asszont láthatsz ott. Karján egy csecsemő aludt épp. A nő otthoni ruhában volt, barna, kissé zsíros barna haja, egy laza kontyban volt fejére tűzve. Első ránézésre is megmondod, hogy egy háiasszonnyal, egy családanyával van dolgod. Szemei alatt a hatalmas karikák, s arcan ülő furcsa sápadtságból jól láthatóvá válik fáradtsága. A nő vékony..kicsit túlzottan is.. csontos karján azonban, a porcelánbőrű, fekete fürtökkel rendelkező, csepp csecsemő, nyugodtan sziszogott. Még arra se kelt fel, mikor feltetted megannyi kérdésed a nőnek. Mikor meglátott, furcsán tekintett rád az asszony. Álmos fényben csillogó, szürke szemei elkerekedtek, s rád meredt azokkal. Lelektükreiben megannyi könny gyűlt majd az lassan csurdogált le szeplőkkel tarkított bőrén. Kezével remegő ajkaihoz kapott, s befogta száját, hogy azon hangok ne szűrődhessenek ki. 
-
A..Atsushi? - remegte hangja - Ugye te vagy Ayame..kedvese? - rebegte, majd szipogott egy kicsit - Gyere.. kövess kérlek.. - habogta, keserédes hangján. 
Ezt követve megfordult, s már csak térdigérő szoknyáját láttad, amint megfordul, s elindul befelé. Amennyiben nem követed rögtön, kezevel int, hogy menj utána, majs megsimítja gyermeke fejét.
Amennyiben követed, először az előszobán mentel keresztül..ott a nő int, hogy vedd le a cipődet, s mellette egy papucsra mutogat.. mégis csak egy családi hában vagy. Szépen berendezett hely, melyben oldalt egy lépcső vezet fel az emeletre. Balra a konyhába lehet belépni egy ajtón át. Előre felé pedig valószínűleg a nappali található. A nő egyenesen ment.. s te is követhetted volna, azonban egy kisgyerek rohant át előtted, igy keresztezve utad.. a nappaliból jött ki, nevetve, s az emelet felé tartott. Koromszínű fürtjei lobogtak utána.. bíborszín szeme pedig szinte megbabonázott. Kedves hangja volt.. látszatra boldog is volt..
Kiérve az előszobából, egy családi nappaliba érsz. Fehér rongyszőnyeg, napszínű falak, családi képek mindenfelé, fotelek, olvasósarkok, egy ebédlőasztal. A falon, bekeretezve, meg is láthattad ugyanazt a szöveget, mint kedvesednél..gyöngybetűkkel írva. Végül megpillantottál a sarokban, egy fotel. Abban a fotelben ült egy férfi..sápadt volt.. szinte hófeher. Arca be volt esve, s hatalmas karikák ültek azúr szemei alatt. Tincsei arcába lógtak. Le volt fogyva.. sovány volt. A bordáin szinte zongorázni lehetne. Szuszogott..vagy inkabb hörgött maga elé. Kezébe infúzió volt kötve... a másikba pedig vér..vérátömlesztést hajtanak épp végre nála. Mellette, egy széken, láhatóan egy medikus ninja ült.. de otthoni ruhában..s arcvonásaiból ítélve, ő is a család tagja volt. Sötétbarna haja volt a fiúnak, s mint a férfinek, azúrszín szeme. Ott ült, kezével a fotelon támaszkodott, s apját -valószínüleg az - nézte. Ellenőrizte folyamatosan a pulzusát s, hogy minden rendben megy-e. Mikor meglátott benneteket, kicsit megdermedt. Szemei elkerekedtek, súgy tekintett rád, majd -feltehetőleg- anyjára. A nő szólalt meg előbb.
-
A nevem Kyoko.. Nazura Kyoko.. ő pedig a fiam, Roka... és.. és.. a férjem.. a csalásfő.. Nazura Dai. - csuklott el a hangja.. - egy.. szörnyű betegsége van.. - nem bírta tovább folytatni a nő.. szeméből könnyek eredtek,.s belé fagyott a szó.
-
Ki vagy.. és miért jöttél? - nézett kérdőn rád a kamasz fiú.
Vajon.. mi lehet ez az egész? S mi közük lehet kedvesed halálához? Erre..csak úgy kaphatsz választ, ha kérdezel...



//A következő postodat ide kérném^^ : http://narutohun.niceboard.org/t23p525-utcak-es-terek#52747 //

_________________
"Ha meg sem mozdulsz, tutira nem vered be a kislábujjad"    
"Nem halasztok semmit holnapra, amit holnaputánra is halaszthatok"
ElőtörténetAdatlap


2017 február~ A hónap legjobbja
avatar
Hirota Yukionna
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 114

Specializálódás : Lustulás ezerrel

Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin - Lazy princess
Chakraszint: 504

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Hétf. Márc. 05 2018, 10:40

// Hyuuga Hanabi: Öröklét, vagy kárhozat. Egy sárkány születése //
 
Miközben válaszait köszönöm meg és újabb kérdéseket teszek fel. Roka csakúgy, mint pár perce most is inkább apjával foglalkozik. De mivel már tudom, hogy engem sem hagy figyelmen kívül és hallgatja, amit mondok nem haragszom rá érte. Nem úgymint legutóbb mikor azt, hittem teljesen figyelmen kívül hagy. Mikor mondanivalóm végére értem a fiú először hálálkodott. Bár azt nem mondta miért az. Talán mert már nem gyanúsítom őket szerelmem megölésével, vagy amiért nem kívánom őket költségekbe verni a lány temetésével. De az is lehet és ez a legkézenfekvőbb mind a két dolog miatt. Ezután utolsó kérdéseimre adott választ. Egész beszélgetésünk során csak most lehetett észrevenni a fiún, hogy sajnálja, ami Ayaméval történt. Bár azt még mindig nehezemre esett felfogni, hogy miután szerelmem elvágta az ereit még azt az idézetet is felírta saját vérével. De Roka elmondása szerint lehetséges én pedig nem vagyok orvos, hogy megcáfoljam. S mint kiderült nem is volt szellemileg épp, így elképzelhető, hogy ő maga tette.
Miután kérdéseimre választ kaptam elmondtam jókívánságaimat a családnak az apa mielőbbi gyógyulásáról. Majd elhagytam a nappalit. A folyosón a továbbra is halkan sírdogáló Kyoko várt. Kikísért a bejáratig, megvárta, míg fölveszem lábbelimet és kinyitotta az ajtót.
- Köszönöm Kyoko-san! Remélem a férjed mielőbb felépül. Remélem még találkozunk! Viszlát!
Amint elköszöntem már léptem át a küszöbön, amikor ismét minden elsötétült. És zuhanni kezdtem a végtelennek tűnő semmiben. Ám azt még éreztem, ahogy a fejem találkozik az ajtókerettel. A folyamatos esés közben a sötétséget hirtelen vakító fehér fény váltotta fel, majd folyamatosan cserélődtek. Mintha csak egy kisgyermek szórakozna a villanykapcsolóval. Közben pedig nagy sebességgel áramlanak belém az elmúlt egy év elveszett emlékei. Egyik pillanatban az a kép van előttem mikor Shou leharapja a kezem, a másikban már, hogy a sárkánytanács előtt vagyok. Így jönnek vissza az emlékek, mintha a halálom előtt leperegne előttem az életem. Egészen addig a pillanatig, amíg a fekete sárkány orrával meg nem bök.
Ezután mikor kinyitom a szemem kicsit bánt a fény ezért csak pacákat látok. Egy fekete alakot, amiben két lila kör található. Mögötte pedig végtelen kékség. Ahogy tisztul a kép úgy látom meg, hogy a fekete alak az a nemrég megismert sárkány a lila karikák pedig a szemei. Mögötte pedig a kék eget látom, mivel éppen a fűben fekszem. Ahogy kicsit odébb tekintek, meglátom Yrmaelt, aki szemében büszkeséget vélek felfedezni irányomba. Ezután Gaho gratulált, majd az azúr kezdett beszélni arról miért tudtam teljesíteni a próbált, és egy apró tanácsot is adott.
Ahogy eszembe jutott mi volt a genjutsuban örömkönnyek csurogtak végig arcomon. Mivel tudtam Ayame életben van. Noha nem láttam már több mint egy éve. Most ennek mégis jobban örültem mintha láttam volna, de halott lenne. Yrmael a fekete sárkányt elküldte jelenteni, hogy kiálltam egy újabb próbatételt.
- Gaho-sama, ez lenyűgöző genjutsu volt. De ha megkérhetem többé ne mutasson nekem hasonlót. Viszlát!
Mondom a hatalmas lénynek miközben könnyeimet törlöm le arcomról. Az azúrsárkány pedig közben elmondja mikor és mi lesz a következő próba. És hogy, hol fogunk találkozni, majd ő is elindul.
- Viszlát Yrmael-sama! - köszönök le tőle is.
Miután egyedül maradtam, a következő próbámig pedig sok időm volt sétálni indultam, hogy kiszellőztessem a fejem. És hogy valami élelmet keressek. Szerencsére a szigetet már ismertem, így tudtam mit merre kell keresni. Útközben patak is keresztezte az utamat. Kezeimmel poharat formáztam majd belemerítettem a tiszta vízbe. Szomjam oltása után, már tényleg csak az éhségem csillapítása maradt. S miután elértem a körtefát szedtem róla öt szemet. Hármat még a visszaúton el is fogyasztottam, kettőt pedig meghagytam másnap reggelre. Az oda visszaúton pedig felváltva gondolkoztam Ayamén, hogy vajon mi történhetett vele az elmúlt évben és az erő próbáján. Vajon mit is fog tartalmazni.
* Talán egy párviadal lesz, vagy a tényleges testi erőmet teszik próbára. Akaraterőről is lehet szó, de az túlságosan is hasonlítana a szív próbájához. Így szerintem ilyesmiről, biztos nem lesz szó. De ha párviadal, akkor az szerintem nem emberi értelemben vett harc lesz. Legalábbis nem hiszem, hogy egy igazi harcon kell részt vennem, mert félek akkor Shou önként jelentkezne, hogy megöljön… vagyis teszteljen.
Mire visszatértem a tisztásra már kezdett sötétedni. Így annak a szélén az erdő egyik fájának ágán vertem éjjelre tanyát. Miután felvettem egy valamelyest kényelmes és biztonságos pozíciót lehunytam a szemem és megpróbáltam elaludni. Ám kíváncsiságom nem hagyott nyugton. Így tovább elmélkedtem mi lehet az erő próbája. De semmi értelmes nem jutott eszembe, amíg tanakodtam. Végül lassan elaludtam. Álmomban Shou állt előttem, körülöttünk pedig a sziget sárkányainak nagy része.
- Elbuktál! - ennyit mondott csupán a hatalmas aranysárga szárnyas teremtmény, majd egyetlen gyors mozdulattal, bekapott. Erre riadtam fel. S ahogy felriadtam, rosszul mozdultam és zuhanni kezdtem az ágról. Szerencsére gyorsan kapcsoltam és még időben vezettem talpamba chakrát amivel sikerült fejjel lefelé megtapadnom az ágon. Ám a tegnap begyűjtött körték kicsúsztak zsebemből és lepottyantak a földre. Miután lementem, felvettem és ruhámban megtöröltem őket. Majd miközben Yrmaelre vártam elfogyasztottam őket.

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 130

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 803

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Hyuuga Hanabi on Hétf. Márc. 05 2018, 16:47

Vége ennek is. Nyugalom érzése járhatott át, tudván, hogy kedvesed ne halt meg, s minden amit láttál csak egy képzelt valóság volt. A szigeten voltál még, s minden olyan volt, mint az előtt. De a nyugalom frusztrációval is párosult. Két próbán már átestél.. de vajon mi lesz a harmadik? Mint az előző próbából már megtanulhattad, a név, nem árul el igazándiból semmit a feladatról. Jól ki vannak forgatva a szavak. "Az erő próbája".. sok mindent jelenthet ez. Ha az ember a józan paraszti eszét használja, biztosan párviadalról van szó. Ellenben, az ezeréves lények ellen, nem jó ez a gondolkodásmód. Annyiszor kikötötték, hogy a harcok rosszak... most mégis küzdenének? Nem túl logikus..de végül is.. itt aztán már bármi megeshet...
Mire odaértél a tisztásra, az azúrsárkány már várt rád. Talán el sem ment az éjjel? Ki tudja. Mindenesetre, mikor meglát, üdvözöl, s kéri, hogy kövesd. Azonnal el is indul, egy már kijárt ösvényen. A sziget túlsó felébe tartotok. Körülbelül 30-40 percet baktattok az erdőbe, mire elértek egy nagyobb tisztásra. A zöld fűvel belepett, akadálymentes területet, nem egy sárkány ülte körül, s csak vártak a történésekre. A "nézőtér" közepén pedig Hagano mester ült, egy szikla tetején elhelyezett párnán, s onnan tekintett le. A tér közepén, szembe veled egy vöröses színű, eddig számodra ismeretlen sárkány várakozott. Nem tűnt annyira idősnek mint a többiek. Nem mozdult, egy helyben állt, s várakozott. Mérete átlagos volt, se nem kicsi, se nem egy óriás. Nyugodt volt, nem idegeskedett. Meredten figyelt téged, miközben az Azúr sárkány maradásra int, s ő maga eltávozik. Ott álltál..körülbelül öt méterre egy ismeretlen sárkánytól. Vöröslő pikkelyein megcsillant a fény. Orrából kis füstkarikákat fújt. De nem támadt... meg se moccant. Néma, feszült csönd volt. S ezt az öreg bölcs vezető hangja törte végül meg. 
- Vegye kezdetét...az erő próbája! - mondta.
A sárkány veled szemben nem mozdult. Nem is nézett fenyegetően. Ha egy kicsit körbetekintesz, Shout is megláthatod, amint rosszallóan tekint feléd. Ugye nem felejtetted el még a szavait? Vigyázz..mert az, hogy mit teszel vagy mondasz, akár az életedbe is kerülhet.  

_________________
Mesélések

~Aokaze Atsushi - Néma évezredek története
~Shiyaga Kayguro - Halhatatlan hősök 
~Shiro - Egy kicsi és egy nagy = másfél barát
~Datara - Néma legendák
~Naito Kenji- A shinobi 50 próbája
~Hiroto Osumi - Álom és valóság 
~Senshi Jakoutsu- Az első lépés mindig nehéz 
~Aikawa Hanako - Legendák nyomán (inaktív) 
avatar
Hyuuga Hanabi
Mesélő

Specializálódás : Kifogások


Adatlap
Szint: D
Rang: Epilepsziás viziló
Chakraszint: Tápiókapuding

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Szer. Márc. 07 2018, 13:47

// Hyuuga Hanabi: Öröklét, vagy kárhozat. Egy sárkány születése //

Ahogy a tisztás széléről elindulok a közepe felé már messziről látom a rám váró azúr sárkányt. Ahogy odaérek hozzá köszöntjük egy mást. Majd kérésére utána indulok. Mivel az ösvényt, amin megyünk sárkányok járták ki nem meglepő módon elég széles. Akár két hintó is elférne egymás mellett. Így nem kell attól félnem, hogy egy faág vagy bármi, amit a nősténysárkány félrehajt, hogy akadálymentesen közlekedhessen nekem csapódna és orrba vágna. Reméltem, hogy miközben megyünk azért, mond valamit a próbáról. De az előzőeknél sem adtak még csak tanácsot sem. Így nem lepődtem meg azon, hogy egész úton még csak szóba sem hozta. Pedig igen hosszú utat jártunk be tekintve, hogy a sziget túloldalára mentünk. Gyors tempót diktáltunk így kevesebb mint egy óra alatt sikerült elérnünk az utolsó próbám helyszínére. Ami egy újabb tisztás volt. De ez sokkal nagyobb alapterületű és olyan sík, mint egy focipálya. Még a fű is teljesen egyenletesen nőtt rajta. Amit a sárkányok fajának több tagja ült körül. Köztük középen, egy szikla tetején, mint egy páholyon egy kényelmesnek látszó párnán foglalt helyet Hangao. A rét közepén velem szemben egy vörös sárkány várakozott.
* Ő lenne az erő próbájának a felügyelője, vagy esetleg az ellenfelem? Azért az megnyugtató, hogy nem Shou az, aki ott vár. De vajon hogy fog viszonyulni hozzám? Kicsit mintha fiatalabb lenne, mint a többi sárkány körülöttünk. Na, nem mintha akkora sárkányszakértő lennék, hogy ezt így ránézésre megtudjam állapítani. De a vonásai alapján nem egy túl öreg példány. Legalábbis hozzájuk képest.
Amint odakísért a rét közepére Yrmael vissza is indult a nézőknek kijelölt helyre. Én pedig meghajlással üdvözlöm. Majd a többi sárkány felé fordulok és őket is hasonlóképpen köszöntöm. Majd visszafordulok a vörös egyed irányába.
- Örvendek a találkozásnak! A nevem Aokaze Atsushi.
A velem szemben álló ominózus teremtményen nem látszott, hogy ideges lenne. Nem gyötörte lámpaláz és látszólag engem sem gyűlölt. Engem sem feszélyez a tömeg, de hazugság lenne, ha azt mondanám nem vagyok ideges. Elvégre ezen áll vagy bukik, hogy szerződnek-e velem. És még most sem tudom mit is kellene ezen a próbán csinálnom. Ahogy feltekintek a pódiumán ülő vezetőre meglátom tőle nem messze Shout, akinek tekintetet árulkodik arról, hogy még most sem kedvel. Közben pedig Hangao mester kiadta az utasítást a próba elkezdéséhez. Ám én még mindig nem tudtam mit is kellene tennem.
- Ne haragudj, de meg tudnád mondani mit is kellene tennem, tennünk ezen a próbán? Hálás lennék érte, ha meg tudnád mondani. Mert a nevén kívül nem tudok róla semmit sem.
Ezek után már nem tudok mit csinálni mint hogy várok mit mond vagy tesz a velem

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 130

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 803

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Hyuuga Hanabi on Szomb. Márc. 10 2018, 18:12

Minden sárkány némán figyelt. Senki se moccant. Még a levegő is megfagyott amint elhangzott a parancs, miszerint kezdődik az újabb próba. Te pedig még mindig nem tudtál semmit az egészről. Ez talán nem is véletlen. Feltűnhetett, hogy ezen furcsa lények szeretnek titkolózni. Semelyik próbáról nem voltak hajlandóak többet elárulni, csupán annak cifra és kifordított nevét. Lehet, hogy az erő próbája sem a fizikai erőre utalna? Hiszen, egy békeszerető sárkány, miért állna ki egy olyan személy ellen, akivel szemben, biztos, hogy nyer? Nem lenne kiegyenlített a küzdelem. Akkor mégis mit jelent, s takarhat eme furcsa elnevezés? 
Miután feltetted a kérdést, a veled szemben lévő méltóságteljes lény, lassan rád emelte tekintetét. Szinte a vér is megfagyhatott benned nézésétől. Fiatal kora ellenére is, olyan tiszteletteljességet árasztott magából, melyet ritkán láthatsz. 
- Hogy mit is? Ez csak rajtad múlik. Harcolnod kell velem, de csak is a habitusodon múlik, hogy milyen módon. S eme mód fog a sorsodról is dönteni. - mondta - Mi a véleményed a harcokról, a háborúról..  halandó? 
Ez a kérdés. Nem ismerős valahonnan? Mintha már egyszer feltettek volna egy hasonlót, s a rá adott válaszoddal nem igazán voltak megelégedve. Rajtad múlik ez most. Nyers erő, vagy bátor szavak? Döntened kell. Döntened kell a saját sorsod felett... 

_________________
Mesélések

~Aokaze Atsushi - Néma évezredek története
~Shiyaga Kayguro - Halhatatlan hősök 
~Shiro - Egy kicsi és egy nagy = másfél barát
~Datara - Néma legendák
~Naito Kenji- A shinobi 50 próbája
~Hiroto Osumi - Álom és valóság 
~Senshi Jakoutsu- Az első lépés mindig nehéz 
~Aikawa Hanako - Legendák nyomán (inaktív) 
avatar
Hyuuga Hanabi
Mesélő

Specializálódás : Kifogások


Adatlap
Szint: D
Rang: Epilepsziás viziló
Chakraszint: Tápiókapuding

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Pént. Márc. 16 2018, 18:04

// Hyuuga Hanabi: Öröklét, vagy kárhozat. Egy sárkány születése //
 
Kérdésemet valószínűleg minden sárkány hallotta a nézőtéren, akkora volt a csönd. És még utána is. A vörös hím, kérdésemre hamar választ adott, majd ő is feltett egy kérdést.
* A habitusomon múlik milyen harc lesz? Gondolom a háborús kérdésnek a válaszára dönti el végül. Az tény, ha harcra kerülne a sor ismét súlyos sérülésekkel tudnám csak magam mögött hagyni a harcmezőt. Már ha túlélem. Mert az esélyek nem nekem kedveznek. De szerintem a válaszom kedvező lesz a sárkány számára.
Próbáltam minél gyorsabban agyalni, hogy hamar választ tudjak adni a sárkánynak. Nehogy azt higgyék egy ilyen egyszerű kérdésre is ilyen nehéz választ adnom. De az sem lenne jó, ha azt hinnék, hogy egyből rávágom a választ. 
- Már a szigetre érkezésem előtt is a harcok, háborúk ellen voltam. És az itt eltöltött idő alatt, ahogy figyeltelek titeket csak még biztosabb lettem benne, hogy értelmetlenek és feleslegesek. Elvégre, amit sokszor akár ezrek életével és hosszú idő alatt próbálnak elérni, azt egy tollvonással is képesek lehetnek elintézni jóval rövidebb idő alatt is. Azonban vannak olykor olyan harcok, amiket az ember vagy éppen egy másik faj képviselője kénytelen részt venni. Például ha az ellenség az egyén szeretteit vagy az otthonmát támadja meg. Ami nálatok sincs másképp. Elvégre Shou-sama is úgy fogadott minket a szigetre lépésünkkor, hogy elsüllyesztette a hajónkat több barátunkkal a fedélzeten. Holott mi nem ellenséges szándékkal léptünk a szigetetekre. – szusszanok egy kicsit majd folytatom - Szerintem az igazi erő nem abban rejlik, hogy kit tudsz legyőzni, elpusztítani. Hanem azt, hogy megtudod-e győzni arról, hogy a harc nem megoldás. Hogy van attól békésebb megoldás is.
Fejezem be ezzel a válaszadást. És várom mit gondol erről az előttem álló sárkány, és hogy végül miképpen dönt a próbával kapcsolatban. Ami eldönti érdemes vagyok-e, hogy a fajuk szerződést kössön velem. 

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 130

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 803

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Hyuuga Hanabi on Pént. Márc. 16 2018, 18:28

Az egész nézőközönség némán figyelt. Mindenki hallgatott s nem szólt, még akkor sem, amikor mondandódban szünetet tartottál. Legfőképp a veled szemben álló figyelt, majd lépett hozzád közelebb egy lépést. Arckifejezése nem enyhült, némi tiszteletteljes szigort árasztottak szemei. Fajét lehajtotta, s szemei így egymagasságban voltak a tieiddel. Halkan fújtatott. Ilyen közelségből tökéletesen láttad a pikkelyein megcsillanó fényt, s a szemében égő lángot. 
- Tehát, azt mondod,van amikor a harc a megoldás. Akkor nézz körül. Ez egy párbaj, amint látod. De te mégsem támadsz nekem, pedig megtehetted volna. Én megadtam a lehetőséget, hogy te legyél aki az első ütést beviszi. Mit teszel? Harcolnál velem, s a nyers erő próbája lenne ez, vagy megpróbálnál lebeszélni, s az ész próbájává tesszük a küzdelmet?! Nos, mi a választásod? Képes lennél lebeszélni arról, hogy kettéroppantsam a gerinced? Vagy csupán erővel tudnál védekezni ellenem? 
Nos, itt dől el minden, ifjú Aokaze. Erő, vagy ész? Jól gondold meg, válaszod, s jusson eszedbe mit tanultál ez idő alatt. Már a nyerés kapujában állsz. Az utolsó lépésed, pedig ez a döntés. Már csak az a kérdés, hogy beléphetsz e az ajtón, vagy utoljára még elcsúszol egy banánhéjhon... 

_________________
Mesélések

~Aokaze Atsushi - Néma évezredek története
~Shiyaga Kayguro - Halhatatlan hősök 
~Shiro - Egy kicsi és egy nagy = másfél barát
~Datara - Néma legendák
~Naito Kenji- A shinobi 50 próbája
~Hiroto Osumi - Álom és valóság 
~Senshi Jakoutsu- Az első lépés mindig nehéz 
~Aikawa Hanako - Legendák nyomán (inaktív) 
avatar
Hyuuga Hanabi
Mesélő

Specializálódás : Kifogások


Adatlap
Szint: D
Rang: Epilepsziás viziló
Chakraszint: Tápiókapuding

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Vas. Márc. 18 2018, 18:15

// Hyuuga Hanabi: Öröklét, vagy kárhozat. Egy sárkány születése //


A nézőtéren helyet foglaló sárkányok továbbra sem szóltak semmit. Csak figyeltek minket. Vagyis jobbára inkább engem. Hiszen az én tesztemről van szó. A vörös egyed a vizsgáztatóm. Így rá max annyira kell figyelni, hogy megfelelően jár-e el miközben engem tesztel. De még ő sem szól közbe. Még akkor sem mikor tartottam egy szusszanásnyi pihenőt. Valószínűleg tudta, hogy még folytatni fogom. Mikor aztán befejeztem közelebb lépett, fejét pedig leengedte annyira, hogy egy magasságban legyünk. Ismét egy ismerős érzés futott át rajtam. De szerencsére mióta Shou leharapta a bal karomat, azóta már a fekete sárkány Gaho is hajolt le így hozzám. Igaz akkor kézharapás helyett egy genjutsu áldozatává váltam. Így azon izgultam vajon most mi jön? Legnagyobb meglepetésemre csak a beszélgetésünket folytatta.
- Igen, sajnos olykor van olyan, hogy a harc a megoldás. De ennek is megvan a maga neve, ami az önvédelem. Éppen ezért nem szeretnék harcolni veled. Még akkor sem, ha ez egy próba. Mert nem gondolom úgy, hogy a harc lenne a megoldás. Hisz, ahogy mondtad lett volna lehetőségem megtámadni téged. Ám az, hogy ezt nem tettem meg nem azt mutatja, hogy egy békésebb megoldást szeretnék? Szerintem egyik fél sem nyer semmit azzal, ha most harcra kerülne a sor köztünk. Jobban örülnék neki, ha ahogyan ön fogalmazta meg az erő próbája átmenne az ész próbájába. Bár szerintem, már egy ideje az utóbbit csináljuk.
Ezzel ismét befejeztem, egyenlőre. Elmondtam, hogy nem szeretnék harcolni. Most a dolgok alakulása az előttem lévő sárkány döntésétől függ. Megtámad, vagy folytatja a beszélgetést. És ezzel az erő próbáját átkereszteljük az ész próbájára. Noha még azt sem tudom erre a nézőtéren ülő többi sárkány miként fog reagálni.

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 130

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 803

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Hyuuga Hanabi on Kedd Márc. 20 2018, 18:34

Miközben beszéltél, a sárkány folyamatosan szemeidet kémlelte. Az őszinteségedet figyelte. Majd mikor befejezted mondandód, s a legtisztábban tudtára adtad, hogy bár a feladatod a harc volt, te ezt mégse teszed meg, csak elégedetten bólintott, majd újra a magasba emelte fejét. 
- Üdvözöllek Aokaze Atsushi! -mondta, s szinte látni lehetett, ahogy egy magabiztos mosolyra húzza száját. - A nevem Tsubasa. Örvendek a találkozásnak. Remélem, az együtt töltött rövidke idő alatt is hasonló gondolkodást fogsz produkálni. Gratulálok, fajom nevében is. Tanusítottad végtelen türelmed; sebezhetetlen vajszívedet, melyet nem vezért a bosszú; s persze, hogy értelmet nyert fejedben a harcmentes béke fogalma. Udvariasság, ész érvek, lehetőségek, bátorság, tiszteletteljesség, büszkeség, tiszta szív. E szavakat sose feledd. E szavak szerint éld az életed, s én segítségedre leszek. De ne feledd, nem leszek az alárendelted. Csupán egyenrangú társad, ki segédkezik ha a szükség úgy kívánja. De eme egyesség visszafele is igaz, emlékezz rá mindig. S kezdődjön el, az ész próbája... mely az egész jövődet jelenti. - a sárkány, mikor befejezte szónoklatát maga mellett intett társának, aztán újra rád figyelt, s ha beszélsz azt megvárja. 
Egy szürke sárkány sétált ki. Hátán egy nagy tekercssel. Méltóságteljesen gyalogolt, majd megállt köztetek, s a földre tette az eddig cipelt tárgyat. Lábával lökött azon egyet, minek hatására a tekercs gurulni kezdett, folyamatosan kinyílva, így elterülvé a földön egy egyenes vonalban. A papíron függőleges vonalak húzódtak. A leghátsó csíkok között már kopott írás volt, koromfekete. S minél inkább közeledtek feléd a vonalak közötti jelek, azok egyre élénkebbek, s vörösebbel voltak. De egy idő után eltűntek, s a vonalak közötti rész üresen maradt. 
- Azok ott, régen szerződött emberek nevei. - mutatott végig a tekerccsen - S az ott, a te neved helye, ifjú. - mondta, majd fogával egy enyhe vágást ejtett ujján, s egy jelet rajzolt a soron következő helyre a papíron. - Friss véreddel, írd fel nevedet. De sose élj vissza bizalmunkkal, mert megbánod. Eszed vezessen, s soha ne a bosszúvágy. Őrizd meg elméd épségét, s sose engedd, hogy mások vad, véres tervei vezessenek majdan. - Mondta, majd egy kis szünetet tartott - Legyen mindig épp oly tiszta szíved is, mint elméd. Gratulálok. - Mondta, majd várt, hogy megtedd amire az előbb kért, s megkötődjék a szerződés. 
Eztán a némán figyelő tömeg, halk duruzsolásba kezdett. Örvendezések, sóhajtások. Sok-sok érzelem felfedezhető volt. Mégis, ha Hangaora tekintesz...az ő szemében büszkeség ült. Tényleg vége lenne? Annyi idő.. s ez lenne a végállomás? A cél? Igen..olybár tűnik, ez az. 

_________________
Mesélések

~Aokaze Atsushi - Néma évezredek története
~Shiyaga Kayguro - Halhatatlan hősök 
~Shiro - Egy kicsi és egy nagy = másfél barát
~Datara - Néma legendák
~Naito Kenji- A shinobi 50 próbája
~Hiroto Osumi - Álom és valóság 
~Senshi Jakoutsu- Az első lépés mindig nehéz 
~Aikawa Hanako - Legendák nyomán (inaktív) 
avatar
Hyuuga Hanabi
Mesélő

Specializálódás : Kifogások


Adatlap
Szint: D
Rang: Epilepsziás viziló
Chakraszint: Tápiókapuding

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Pént. Márc. 23 2018, 23:22

// Hyuuga Hanabi: Öröklét, vagy kárhozat. Egy sárkány születése //
 
Ahogy az a sárkányoktól megszokott és a kölcsönös figyelmet alapul véve Tsubasa némán hallgatja, amit mondok. Közben tekintetével nem is engem néz, inkább csak a szemeimet. S mintha azokon keresztül megát a szellememet. Nem hiába a szem a lélek tükre, azok nem tudnak hazudni. Elmondják, ha az ember vidám, bánatos, fél vagy éppen őszinte. Miután mondandóm végére érek, csak bólint egyet.
* Akkor ez azt jelentené, hogy megunk mögött hagyjuk az erő próbáját s az ész próbájába vágunk bele?
Közben a hatalmas vörös, lény lehajtott nyakát visszaemeli fölém. Majd üdvözöl, amit elsőre nem értettem. Miért most köszönt miközben már percek óta társalgunk? De amint megláttam, hogy szájának csücskét mosolyra húzza már kezdtem megérteni miért köszönt.
* Ez azt jelentené, hogy üdvözöl, mint szerződő felet? Sikerült volna átmennem a harmadik próbán is?
Sejtésem bejött. Miután bemutatkozott a misztikus lény, hosszasan ecsetelte miért is sikerülhettek számomra a próbák és a szerződéskötés velük. Valamint, hogy ezzel mi is jár. Amint befejezte hívogatóan int egyik társának. Aki lassan el is indul a tömegből felénk.
- Természetesen sosem gondolnék sem rád, sem fajod bármelyik tagjára úgy, mint alárendeltemre. Számomra már az is hatalmas öröm, hogy ti egyenrangú társatoknak tekintetek engem. Ígérem sosem élek vissza a szerződésünkkel.
A tömegből kihívott szürke sárkány, ahogy a közelünkbe ért hátáról levett egy nagy tekercset. Majd miután letekerte róla az azt körülvevő finom anyagból készült kötelet, ami a zár szerepét töltötte be lehelyezte a földre. Majd lökött rajta felénk. Ahogy gurult a hatalmas tekercs egyre kisebbé zsugorodott, maga mögött papírfolyosót hagyva a földön. A tekercs cellákat tartalmazott, amikben cellánként más volt írva. Kezdetben feketével, majd egyre élénkebb vörössel. Amik a korábbi szerződők vére volt. Míg végül néhány üres cella is letekeredett, majd megállt a forgó tekercs. Az utolsó írt cellában nagyapám neve szerepelt, nem meglepő módon, hiszen egy éve már említette Shou, hogy neki is sikerült szerződést kötni velük.
Tsubasa is megerősítette, hogy amit a tekercsben látok azok az előttem velük szerződők nevei. Majd megmutatta hova kerül az enyém, amit végül saját vérével meg is jelölt. Aztán elmondta mit kell tennem ahhoz, hogy a szerződés hivatalos legyen. Majd gratulált a sikeremhez. Mivel a friss véremre volt szükség, hátranyúltam, majd övemről levettem görbített pengéjű tőrömet. Hegyével pedig mutatóujjam végén ejtettem egy apró vágást. Miután kibuggyant bőrömre a vérem, odaléptem a tekercshez, majd beleírtam nevemet. Dolgom végeztével visszaraktam a tőrömet a helyére. Ujjamról pedig, letöröltem a vért.
Mikor pedig a többi sárkányra néztem két érzelem oszlott meg főként a lényeken. Voltak akik örömmel fogadták, hogy teljesítettem a próbát. De voltak mások is Shoun kívül, akiket bosszantott a dolog. Ám volt egy sárkány, akinek szemei mást tükröztek. a sárkányok vezetője büszkén tekintett le rám pódiumáról. Amit egy külön jutalomnak tekintettem. Elvégre ritkán mondhatja el magáról az ember, hogy egy több ezer éves lény elégedett a teljesítményével. Most viszont, hogy a sárkányok már beszélhetnek velem, hála a türelem próbájának teljesítésének. És végre nem húznak próbáról próbára sem, meg tudok ismerkedni végre a sziget lakóival is. Ám előtte még van valami, amit el kell intéznem.
- Tsubasa-san, tudom friss a szerződésünk. De én máris kérnék tőled egy szívességet. Kérlek juttassátok haza az embereket. Jó emberek, és ha még nem akarjátok felfedni magatokat a világ előtt, ha megkérjük őket biztosan megtartják a titkotokat. Egy év számunkra hosszú idő biztosan nekik is hiányzik az otthonuk, akárcsak nekem. Ám ha lehet én még maradnék egy kicsit hogy jobban meg tudjalak ismerni titeket. Elvégre az elmúlt egy évben egy szót sem szólhattunk egymáshoz. 
Abban a reményben tettem fel a kérdésem a sárkánynak, hogy pozitív elbírálásban részesíti. 

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 130

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 803

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Hyuuga Hanabi on Csüt. Márc. 29 2018, 13:19

Felszólalásodra, Tsubasa szemei némiképp elkerekedtek. Kérésedre azonban nem reagál rosszul. Szerződött veled, elnyerted fajának tetszését, így szavaid mögé még ha akarna se láthatna rosszindulatot. Így egy halk sóhajtás kereteiben ad választ. 
- Társaidat kérésedre hazajuttatjuk. De a szigetet el kell feledniük. Erről Gaho-san fog gondoskodni. Embereid nem fognak emlékezni a sziget vagy épp a mi létezésünkre. Emlékeikben hosszas s fáradalmas hajóutak lesznek csak fellelhetőek, társaik elvesztését pedig egy vihar hibájának fogják hinni. Tartsd magad ehhez te is kérlek, ugyanis úgy fogják tudni, magad vállalkoztál arra, hogy egyedül keress majd fel minket egy csónakban, hogy az ő életüket ne tedd kockára. Ez az egy év, csak a mi szigetünkön ennyi. Nálatok mindössze négy hónapot ölelt fel eme időintervallum. - tartott egy kis szünetet - Régebben sodródott szigetünkre még egy hajó, teljesen üresen. Állapota majdhogynem hibátlan, egy kis retusálás azért ráfér, de az alig ölel magába egy napot. Azzal hazajuttatjuk embereidet. - mondta. - Te pedig ifjú... szavaidat megértem s el is fogadom. Az én ínyemre se volna való, ha egy teljesen ismeretlennel állnék innentől szerződésben. Így még nálunk maradhatsz egy ideig. Azután pedig egy csónakkal s egy ideig kísérettel juttatunk hazád közelébe. Remélem ez így számodra is megfelelő. Na, most pedig, amennyiben bármi kérdésed vagy kérésed lenne még, kérlek oszd meg velem. - Fejezte be végül a sárkány, s várta szavaidat. 
Eközben a tömeg már mozgolódni kezdett, s lassan feloszlott. Mindenki elindult a dolgára. Néhányan retusálni indultak az említett hajót. Egy sárkány indult meg feléd egyedül. Álmos, s lomha léptekkel. Koromszín pikkelyein megcsillant a nap fénye. Bíborszemeit lesütötte majd beült veled szembe. Nem zavartatta magát azzal, hogy épp Tsubasaval társalogtál. Tekintetét rád emelte, s álmosan pislogott párat. Most végre láthattad, teljes pompájában azt az érdekes szempárt, mely nem is olyan rég még illúzióba ejtett. 
- Tsubasa már elmondta neked a történetet, melyet embereid hinni fognak. Kívánsz még nekik bármit mondani? Mert ha igen, még ma tedd meg, ugyanis estefelé újraküldtük embereid. Míg csendesebb vizekre érnek, kíséretük is lesz. De még ma szólj hozzájuk, ugyanis este elfelejtetem velük a szigetet... rendben? - nézett rád, majd a maga mögött állóra, s szemével megnyugtatta azt, hogy mindjárt folytathatja a veled való társalgást. 
Mit felelsz? Még beszélnél társaiddal kik idáig veled voltak? Vagy annyiban hagynád, mivel úgyis elfelejtik? Ezen felül, most felteheted minden kérdésed.. a sárkányok végre, válaszolni fognak neked. 

_________________
Mesélések

~Aokaze Atsushi - Néma évezredek története
~Shiyaga Kayguro - Halhatatlan hősök 
~Shiro - Egy kicsi és egy nagy = másfél barát
~Datara - Néma legendák
~Naito Kenji- A shinobi 50 próbája
~Hiroto Osumi - Álom és valóság 
~Senshi Jakoutsu- Az első lépés mindig nehéz 
~Aikawa Hanako - Legendák nyomán (inaktív) 
avatar
Hyuuga Hanabi
Mesélő

Specializálódás : Kifogások


Adatlap
Szint: D
Rang: Epilepsziás viziló
Chakraszint: Tápiókapuding

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Kedd Ápr. 03 2018, 21:47

// Hyuuga Hanabi: Öröklét, vagy kárhozat. Egy sárkány születése //

Miután a szerződés megköttetett, hamar egy kéréssel fordultam az előttem álló Tsubasához. Aki meglepődve hallgatta mi is az. Persze erre lehetett számítani, én is meglepődnék azon, ha az egyik percben még teszteltetek valakit a következőben pedig már kéréssel is fordulna felém. Talán még kicsit szemtelennek is tűnhetek a szemében. De nem várhatom el a többi embertől a szigeten, hogy addig akarjanak a szigeten tartózkodni ameddig én is itt kívánok, vagy legalábbis hagynak lenni. Azon viszont én lepődtem meg, hogy a szigeten máshogy telnek az évek, mint az emberek által ismert világban. Perszer örültem neki, hiszen ez azt jelenti Ayame nem aggódott át egy egész évet miattam. Nem úgy, mint ahogy nekem kellett több mint egy éven keresztül hiányolnom őt. Azt is megértettem, és tiszteletben is tartom döntésüket, hogy nem akarják megtartani a többiek emlékeit. Mert még, ha Sen’in történeteit továbbra is csak kitalációnak találnák, attól tartok, ha még többen elkezdenének mesélni már igazat adnának nekik. Így mindenre, amit csak mondott helyeslően bólogattam miközben hallgattam a sárkányt.
Mire befejezte, a tömeg is már nagyjából feloszlott, közülük pedig csak egyikük jött felém. A nemrég említett Gaho, aki majd a hamis emlékekért fog felelni a legénységnél. A fekete sárkány lila szemei tényleg lenyűgözőek most, hogy hosszasabban is meg tudtam csodálni és nem csak egy röpke pillanatra tudtam megnézni őket. Még akkor is, ha fáradt pislogásokkal olykor el is rejtette őket egy-egy pillanatra. Amint mellénk ért megerősítette az előttem álló Tsubasa szavait. Ám ő már azt is elmondta a többiek mikor fogják elhagyni a szigetet, meddig van még időm élvezni a társaságukat.
- Köszönöm Gaho-san! Nagyon hálás vagyok érte, hogy megadod a lehetőséget arra hogy még néhány szót váltsak velük. Élnék is majd a lehetőséggel. Mert, ha ők nem is fognak emlékezni rá én még fogok. És nem szeretnék majd úgy visszaemlékezni később erre a napra, hogy nem köszöntem el tőlük. Majd az esti órákban az indulás előtt felkeresem őket a hajónál. Ha ez így megfelel számotokra is.
Válaszolok az ébenszínű sárkánynak. Majd várok egy kicsit esetleg válaszol-e, vagy csak egyszerűen odébb áll, hogy egy délutánnyit még szunyókálhasson mielőtt genjutsut alkalmaz utazótársaimon. Majd folytattam a társalgást, a vörös sárkánnyal.
- Tsubasa-san említetted, hogy te is szeretnél jobban megismerkedni velem. Nem tudom, hogy mire vagy kíváncsi ezért mesélek magamról pár dolgot. És ha valamit szeretnél még tudni rólam, akkor majd utána rákérdezhetsz. Igaz eddig csak a nevemet árultam el neked. De gondolom életkoromat, származási helyemet és a foglalkozásomat is tudod már. Ezért azokat nem mondanám el újra. Persze csak ha nem bánod. Inkább azzal kezdeném a bemutatkozásomat, hogy egy viszonylag nyugodt és megfontolt embernek tartom magam, akinek a kötelékek nagyon fontosak. Akiket szeretek azokért bármit hajlandó vagyok feladni. Szeretem a testmozgást, főképp, ha edzés. De ez lehet, hogy inkább csak megszokás a sok éves szinte mindennapos gyakorlások miatt. Nem szeretem az igazságtalanságot, és azt sem ha az erősebb arra használja az erejét hogy elnyomja a gyengéket. Szerintem az erősnek kötelessége megvédenie a gyengéket. Ha tanulásról van szó, akkor lusta vagyok. Már ha olyan dolgot kell megtanulnom, amiből nem érzem, hogy hasznom származna. De szerintem ezzel sokan vannak így, nem? Dióhéjban ennyit, magamról és a nézeteimről. Viszont ha nem vagyok túl indiszkrét megmondanád, hogy a sárkányok közt mégis körülbelül milyen életkorban is van pontosan? Csak mert úgy saccolom, ha ember lenne nagyjából velem egy idős lenne? Csak mert eléggé furcsa számomra, az hogy  önök miként is számolják az életkor szakaszokat.  

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 130

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 803

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Hyuuga Hanabi on Csüt. Ápr. 12 2018, 14:46

Az ébenszínű sárkány válaszodra csak biccent, jelezvén, hogy értette kérésed, majd egy sanda pillantást ejt társa irányába és továbbáll, hogy még egy kicsit szundíthasson, mielőtt dolgoznia kell. 
Tsubasa végighallgatta amit mondtál, majd a csendet megtörve közbeszól.
- Örülök, hogy mindezek mellett őszinte is vagy. - ejt el egy halk nevetésre emlékeztető hangot. - A kérdésed pedig teljesen értelemszerű. Nektek tényleg bonyolultnak tűnhet az életkorunk számítása, pont mint nekünk a tiétek. De ha nem bánod, ezt most nem magyaráznám el. A ti életkor számításotok alapján, én egy fiatal felnőtt, egy huszonéves korosztályba lehetnék besorolható. Az egyik legfiatalabb vagyok ma a fajomban.- tart egy kis szünetet. - Nekem is lenne azonban még egy kérdésem számodra. A habitusodról s a világszemléletedről már meséltél. De mégis.. mik a céljaid? Erre válaszolj kérlek, azután pedig ha nem bánod, megtanítanám azt a technikát, mellyel megidézhetsz minket.  A kézjelek sorban: Disznó, kutya, madár, majom és kos. Ezután véráldozatot kell bemutatnod, de természetesen nem úgy, mint a régi szertartások szerint. Általánosságban itt az emberek az ujjukon ejtenek egy vágást a kézjelek után, s az abból kicsordult vérrel egy sí területre helyezik kezüket, a legjobb erre a talaj. Chakrádat tenyeredbe, s véredbe kell vezetned, majd erősen koncentrálnod. Mivel én nem egy aprócska lény vagyok, így kicsit több chakrát kell majd beleadnod, mint mondjuk egy macska megidézésénél. Érted? Kicsit rakd össze magadban a képet, majd lépj hátrébb tőlem egy kicsit s próbáld meg. Sok sikert! - mondta, s várt. 


// Kérlek írd le, hogy miképp rakod össze fejben a technikát, majd annak tanulási folyamatát. Második alkalomra sikerül tenyered alatt megjeleníteni az idézőkört. További három próbálkozásra sikerül annyi chakrát belevinned, hogy Tsubasat megidézd. Eztán, ő még távolabb fog tőled állni, így egyre nehezebb lesz, de 1-2 próbálkozásra továbbra is sikerülni fog. Végezetül ő maga el fog repülni tőled, jó távolra, s szólni fog, hogy 20 perc múlva hajtsd végre a technikát. 2. próbálkozásra sikerülni is fog megidézni. Ezt még egyszer kéri, hogy játsszátok el, s akkor már 1.-re, hiba nélkül végire fogod tudni hajtani az idézést. Egy szép hosszú, jól megírt tanulást kérnék, melyben mindez amit leírtam megtörténik, s a folyamatot pedig levezeted. Ügyesen!// 

_________________
Mesélések

~Aokaze Atsushi - Néma évezredek története
~Shiyaga Kayguro - Halhatatlan hősök 
~Shiro - Egy kicsi és egy nagy = másfél barát
~Datara - Néma legendák
~Naito Kenji- A shinobi 50 próbája
~Hiroto Osumi - Álom és valóság 
~Senshi Jakoutsu- Az első lépés mindig nehéz 
~Aikawa Hanako - Legendák nyomán (inaktív) 
avatar
Hyuuga Hanabi
Mesélő

Specializálódás : Kifogások


Adatlap
Szint: D
Rang: Epilepsziás viziló
Chakraszint: Tápiókapuding

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Kedd Május 01 2018, 23:07

// Hyuuga Hanabi: Öröklét, vagy kárhozat. Egy sárkány születése //
 
Miután a fekete sárkány távozott Tsubasával folytattuk a félbehagyott társalgást. Kérésére meséltem magamról. Ami után ő is megválaszolta egyetlen kérdésemet a fajukkal kapcsoltban. Majd ismét ő tett fel nekem kérdést. Ahogyan azt egy ismerkedésnél kell. Mert ilyenkor főleg nyomasztó a csend az ismerkedő felek közt.
- A célom…? Még gyermekfejjel erre azt mondtam volna, hogy hírnevet és erőt szerezzek. Ám ez már több éve megváltozott. Ma már komolyabb vagyok hála annak, hogy többet láttam a világból. És rájöttem arra, hogy ezeknél többre vágyom. Főleg mióta családalapításban gondolkozok. Ma már az a célom, hogy jobbá tegyem a világot. Hogy ha gyermekeim lesznek nekik ne keljen azokat a szörnyűségeket megtapasztalni, amiket nekem. Persze tudom, hogy ezt teljesen megvalósítani sosem lehet. De ha csak egy kicsit is tudok változtatni nekem már az is elég lenne.   
Miután megválaszoltam a kérdését, jöhetett a Kuchiyose no jutsu tanulása. A sárkány két lépést tett hátra, hogy legyen helyem megidézni őt. Ám mielőtt még belekezdtem volna a próbálkozásokba először átismétlem magamban a lépéseket és kielemezem őket.
* Az első lépés a kézjelek. Ha jól emlékszem a disznóval kezd utána a kutya, madár, majom és végül a kos következnek. Mint mindig ezek a kívánt jutsu előidézésében segédkeznek. Nem is lesz vele gondol, hacsak nem emlékszem rájuk rosszul. A második lépés a véráldozat. Ez olyan, mint egy ajtó kulcsa. Ha ez nincs, akkor nincs igazolva az idéző és az idézett faj közötti kapcsolat. Harmadik lépés az idéző kör létrehozása. Ez a legfontosabb tényező. Mivel ennek a pecsétjében rejtőzik az a tudás, ami az élőlényeket egyik helyről a másikra transzferálja. Ha itt bármi balul sülne el akkor, legjobb esetben nem történik semmi. De a legrosszabban, akit megidéznek akár darabokban is érkezhet. Szerencsére a pecsétet nem nekem kell megalkotni, az magától jön létre. A negyedik lépés, az idézéshez elegendő chakra felhalmozása. Ezt már az első lépéssel párhuzamosan kell elkezdeni. De mivel nem tudom, mennyi lehet elég egy akkora lényhez, mint Tsubasa. Így azt gyakorlás közben kell kitapasztalnom. Viszont így a többi sárkány esetében, legalább majd tudok kihez viszonyítani.
A jutsu átgondolása után, nem volt más hátra, mint hogy megpróbáljam a gyakorlatban is kivitelezni azt. Elkezdtem elmutogatni a kézjeleket, közben pedig a szükségesnek vélt chakra mennyiségre koncentráltam. Ahogy a kos jelét is megformáltam, jobb hüvelykujjam, a számhoz emeltem. Majd ahol néhány perce megvágtam, hogy felírja ma tekercsre a nevem fogammal felsértettem. Amint kibuggyant a vérem, leguggoltam, majd nyitott tenyeremet a földre helyeztem. És a chakrámat, kezemen, át azon a ponton ahová a vérem is került a földre vezettem, majd szétterjesztettem rajta.
* Valami furcsa. Miért nem jelentek meg az idéző jutsu pecsétjei a földön?
Fél percig vártam és áramoltattam a chakrámat. De mivel továbbra sem történt semmi elemeltem a talajról a kezemet. A kudarc nem tört le. Tudtam, hogy elsőre úgysem sikerülhet. Ezért szüntetet sem tartva belekezdtem újra a jutsuba. A disznó, kutya, madár, majom, kos kézpecsétek megformálása közben ismét koncentrálni kezdtem a chakrámat. Amint az utolsót is megformáltam, kezemet a talajra helyeztem. Kihagyva ujjbegyem megsebzését. Elvégre a friss vérem még mindig ott van, rajta és lassan csurog is belőle. Miután tenyerem a talajra ért, chakrámat azon keresztül átvezettem a síkfelületre, majd szétoszlattam rajta. Ahogy ez megtörtént mintha valaki tintával jeleit írta volna a talajra. Jelentek meg fekete írásképek. Az idéző kör azonban anélkül tűnt el, hogy a vörös sárkány helyet változtatott volna. Az ismételt kudarc most sem tudott letörni, hiába nem idéztem meg senkit. Az eredmény most mégis jobb lett, mint az előzőnél volt. gondolkozás nélkül tudtam, hogy mivel van a baj. Nem vittem bele elég chakrát a jutsuba. Ezért folytattam a gyakorlást próbálkozásról próbálkozásra mindig több chakrát beleadva. Az első újrapróbálás után sem történt semmi, ami már kezdett letörni. De az azt következő végre pozitív végeredménnyel zárult. Miután megjelent a talajon az idéző kör tenyeremmel az origójában. Egy kis puffanást lehet hallani, tenyeremtől pedig pár centire egy kis füstfelhő jelent meg. Ami hamar szét is oszlott, és megmutatta kit rejtett el. Egy kis sárkányt, akivel már korábban is találkoztam Csak akkor még a sárkányok nem is vettek figyelembe. Alig ért a derekamig. Pikkelyei lila színűek, szárnya és karjai pedig kicsit és vékonyak voltak. Fekete szemei a meglepődöttségtől kikerekedtek. És először csak pislogni tudott.
- Hol vagyok? Hol van Shiro? Éppen játszottunk.
- Sajnálom az én hibámból kerültél ide. A nevem Aokaze Atsushi! Éppen gyakoroltam egy jutsut és Tsubasa-san helyett te jelentél meg. Egyébként benned kit tisztelhetek?
- A nevem Rassei!
- Sajnálom Rassei-kun, mivel tudnálak kiengesztelni?
- Van nálad valami édes? Szeretem az édes dolgokat.
- Az most nincs. De ígérem, ha hazaértem olyan édes dolgokat fogok hozni neked, amik biztosan kárpótolni fognak.
Ettől elsőre kicsit letört, de mikor hallotta, hogy később hozok neki egyből jobb kedvre derült.
- Rendben, majd kivárom!
Mondja vidáman mosolyogva, miközben már a levegőben volt, visszafelé tartva barátjához játszani. * Vajon miért ő jelent meg és nem Tsubasa, vagy egy másik sárkány? Azért biztosan több chakrát adtam bele a jutsuba, mint amennyi egy ilyen kis sárkányhoz kellhet.
- Ha azon töröd éppen a fejed, miért ő jelent meg és nem én vagy egy nagyobb egyed a válasz igen egyszerű. Azért mert azok a sárkányok, akik nálam kisebbek vagy nem akartak megidéződni vagy nem ismered őket. Ezért csak Rassei jött, akinek már nincs akkora ereje, hogy ellenálljon és már ismerted is.
Miután Tsubasa megosztotta velem annak titkát, ami foglalkoztatott. Ismét visszatértem a gyakorláshoz. Megformáltam a Kuchiyose no jutsuhoz szükséges kézjeleket és még több chakrát gyűjtöttem hozzá. Mivel a vérem továbbra is folyt az ujjamból ismét csak lehajoltam, kezemet pedig a földre helyeztem. A chakrámat pedig elkezdtem kivezetni testemből. Ahogy pedig ez megtörtént ezzel párhuzamosan elkezdtek terjedni a pecsét jelei alattam. Ismét hallani lehetett egy puffanást, én pedig hirtelen emelkedni kezdtem a talajról, egy füstfelhőn állva. Seggre is estem, ahogy pedig a kezemet magam mellé helyeztem, furcsa tapintású volt a talaj. Kemény, körök egymáson, mint egy pikkelyes lemezvért. Ahogy a füst eltűnt megláttam a vörös pikkelyeket magam alatt. tudtam, hogy kinek a hátán is vagyok. Örömömben szám egyből mosolyra húzódott. Majd leszálltam róla.
- Próbáld meg még egyszer!
Mondja Tsubasa, majd távolabb megy legalább 15 méterre. Én pedig ismét megpróbálkozok a Kuchiyose no jutsuval. Mindent ugyan úgy csináltam, mint az előzőnél, a chakra mennyiség is nagyjából megegyezett. Ám mégsem tudtam megidézni. Most már tényleges csalódottság ült a szemembe, hiszen az előbb már sikerült. Most pedig ismét csak a földön támaszkodok a jutsu befejezését követően. A sárkányra tekintek, aki továbbra is csak figyeli a próbálkozásaimat. Az ő arcán viszont nem látszik csalódottság a bukásom miatt. Büszkeség pedig pláne nem.  Mivel nem sikerült a próbálkozás, ahogyan azt szerettem volna így ismét belefogtam, remélve ezúttal sikerülni fog. Elkezdtem a szükséges chakrát gyűjteni, mellette pedig megformálni a kézjeleket. Miután mind az öt pecsétet megformáltam, jobb kezemet a talajra helyeztem, mivel azon volt a vértem. Ahogy hozzáérintettem a földhöz, a fölhalmozott chakrát belevezettem a talajba. Ahogy ez megtörtént, a fekete írásjelek is megjelentek rajta. Hallható volt a harmadik puffanás is mióta, gyakorlok, amit a szokásos füstfelhő követett. Ahogy éreztem, hogy felcserélődik lábam alatt a talaj, testsúlyomat előbbre helyeztem, megtámaszkodva azon a kezemen, ami nemrég még a talajt érintette most pedig már Tsubasa hátát. Ennek hála most nem estem seggre az idézést követően. Miután a jutsu sikerességét követő füstfelhő szétoszlott, leszálltam a nagy vörös hátáról. Aki utána odafordult hozzám.
- Jó! Most nézzük meg még távolabbról. Elrepülök, te pedig várj 20 percet mielőtt újra megpróbálsz megidézni! Ezt addig fogjuk gyakorolni, amíg nem megy elsőre.
- Rendben! Remélem ezúttal elsőre sikerülni fog. Hogy ne keljen annyiszor félrerepülnöd.
Amint befejeztem, Tsubasa szétnyitta szárnyait, amik eltakarták előlem a napot, majd amint egyet vert velük eltávolodott a földtől. Chakrát koncentráltam a talpamba, hogy a légáramlat nem repítsen el. Mivel már jól tudom mekkora széllökéssel jár a dolog. Pár perc elteltével pedig már az égen sem láttam. Miközben vártam és számolgattam a perceket az járt a fejemben, hogy jó lenne elsőre megcsinálni, hogy Tsubasának se okozzak túl sok gondot. Nem is tudtam egyhelyben maradni közben ezért egy kis körben járkáltam a tisztáson. Amint lejárt a haladéknak adott idő nem vártam egy pillanatot sem. Egyből elkezdtem megformálni a kézjeleket. Közben pedig az idézéshez szükséges már kitapasztalt chakra mennyiséget is elkezdtem összegyűjteni. Amin be is fejeződött az utolsó, a kos pecsétjének megformálására. Kezemet pedig a számhoz emeltem, mivel idő közben a sebemnél a vér megalvadt. Ezért újra fel kellett sértenem. Amint megtörtént leguggoltam, kezemet pedig a földre helyeztem. Majd a chakrámat a talajba vezettem, ahol tenyerem körül megjelent az idéző kör. Azonban az ezt követő puffanás és füst elmaradtak, ami azt jelentette az idézés sikertelen volt. Ezért hát meg kellett ismételnem a folyamatot. Ami már sikerrel záródott. Hiszen az idézés végén ismét a sárkány hátán találtam magam. Majd ahogyan azt mondta is. Egyből elrepült, ahogy leszálltam róla, hogy folytassam a gyakorlást. Így újra várakoznom kellett. Ez a 20 perc sem telt gyorsabban, mint a korábbi. Járkáltam fel-alá, oda és vissza. Remélve ettől gyorsabban megy az idő. Közben pedig tovább agyaltam. Ahogy lejárt az idő, megálltam és fújtam egyet. Amint valamelyest lenyugodtam próbára tettem magam. Elkezdtem megformálni a kézpecséteket. Szépen sorban disznó, kutya, madár, majom, kos. Mellette pedig elkezdtem felhalmozni azt a chakra mennyiséget, amit korábban is.  Amint az utolsó állat jelét is megformáltam, kezeimet elemeltem egymástól. Jobb kezem hüvelykujját számhoz emeletem. Majd a sebnél megharaptam. Már jó pár fognyom díszelgett rajta. Miután véres tenyerem a talajra érintettem, chakrámat azon keresztül átvezettem a síkfelületre. Majd szétoszlattam rajta, ezt követően tenyeremnél megjelentek az idéző körhöz szükséges írásjelek. Újabb puffanás törte meg a csendet a mezőn, és egy a semmiből előtűnő füstfelhő jelent meg rajta. Ami ahogy elkezdett szétfoszlani, elkezdte megmutatni kiket is rejtett el. Arra a pár másodpercre. Egy vörös sárkányt hátán egy emberrel.
 
// Bocsánat, hogy nem írtam hamarabb. De mindjárt vége a sulinak és az utolsó vizsgákra készültem. És a nemsokára következő szakmai vizsgákra. //

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 130

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 803

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Hyuuga Hanabi on Szomb. Május 05 2018, 19:02

// A tanulást elfogadom. A techinikát felírhatod, további +7ch keretében^^// 

A sárkány, kérdésére adott válaszodra csak elismerően bólintottál. Helyesnek vélte amit mondtál. 

- Jó válasz ifjú.. helyesek a nézeteid. Sose változzanak - mondja helyeselően. 
[...]
 Miután sikeresen elsajátítottad a technikát - és olyan ígéretet tettél egy kissárkánynak, amit ő keményen be is fog hajtani- Tsubasa újabb elégedett arckifejezéssel fordult oda hozzád, miután leszálltál a hátáról.
- Szép volt. Gratulálok! Azonban jól jegyezd meg, ez majd a saját földeden még nehezebb lesz, mivel én nem egy a közeledben lakó kutya vagyok. De hiszek benne, hogy sikerülni fog. Ha bármi kérdésed van, még nyugodtan tedd fel. Mit szeretnél látni a szigeten? Van bármi...ami foglalkoztat? Egy kérdésre most még lenne időm válaszolni. Azután viszont visszakísérnélek embereidhez, hogy méltó módon elköszönhess tőlük. Ahogy ígértem, te még itt maradhatsz nálunk egy ideig. Tanulj majd, s ismerkedj társaimmal. Ugyanis a nagy bajban csak olyan sárkányt idézhetsz meg szerződés nélkül, akivel ténylegesen jó kapcsolatot ápolsz, s engedélyt is ad rá. De persze ez is igazán kivételes alkalmakkor tehető meg. De ez mellékes..amennyiben érdekel, mesélek még. De most menjünk, igyekezni kéne legénységedhez, mert Gaho-san lassan kezdi a felejtetést. - Mondta, majd intett feléd, hogy kövesd. S így lassan meg is indultatok. Át s gyönyörű helyen. Szépen lassan. S közben a sárkány minden válaszodra felelt. Amerre jártatok, mindig mondott valamit. Bemutatta a csak ezen a szigeten termő növények egy részét, s több út felé is intett, majd elmondta, hogy arra fele mi, és vagy ki található meg. Így, egész jó hangulatban értétek el a partszakaszt, ahol a legénység mellett, egy hajó is várt. A vízíjármű mellett két sárkány még az utolsó simításokat végezte el a restauráláson. Gaho eközben a lemenő napot csodálta. Bíborszín szemei lassan lecsukódtak a fáradságtól. Gyorsan elálmosodik, az biztos. Azonban mikor meglátott, kicsit felébredt. Majd biccentett feléd üdvözlés gyanánt. 
A legénységből több tag is azonnal kirohant eléd. 
- Atsushi-san mi történt? Sikerült?
- Atsushi-san, most mi lesz velünk? 
- Aokaze-san! Mehetünk haza? Sikerrel jártunk? 
Végül Sen'in is kilépett a matrózok végtelen sorából, s rászegezte tekintetét. 
- Én már az elején megmondtam, hogy sikerülni fog! Az én történeteim sosem hazudnak! 
Minden szem rád szegeződik, s várják, hogy elmondd nekik, mi is fog történni. Kicsit meg is vannak rémülve. Ugyan láthatóan örülnek a hajónak, még mindig nem képesek felfogni, mi is lesz. A koromszín sárkány nem akart nekik semmit mondani. Úgy gondola, jobban fogadják majd a te szádból. Mikor rá nézel, láthatod, hogy fejével int egyet, jelezvén, hogy mosst beszélj, majd közelebb megy hozzátok, s kicsit mögötted leül. Itt rajtad a világ szeme. Beszélj... s búcsúzz el csapatodtól... 

_________________
Mesélések

~Aokaze Atsushi - Néma évezredek története
~Shiyaga Kayguro - Halhatatlan hősök 
~Shiro - Egy kicsi és egy nagy = másfél barát
~Datara - Néma legendák
~Naito Kenji- A shinobi 50 próbája
~Hiroto Osumi - Álom és valóság 
~Senshi Jakoutsu- Az első lépés mindig nehéz 
~Aikawa Hanako - Legendák nyomán (inaktív) 
avatar
Hyuuga Hanabi
Mesélő

Specializálódás : Kifogások


Adatlap
Szint: D
Rang: Epilepsziás viziló
Chakraszint: Tápiókapuding

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Vas. Május 13 2018, 22:25

// Hyuuga Hanabi: Öröklét, vagy kárhozat. Egy sárkány születése //
 
Miután sikerült másodszorra is megidéznem valahonnan a távolból Tsubasát ismét leszálltam hátáról. Amint két lábam a földet érintette a sárkány szembe fordult velem. Egy gratulációval kezdte. Majd ismét mesélni kezdett a Kuchiyose no jutsuról még egy kicsit. Többek közt arról miben lehet majd másabb, ha nem itt akarom megidézni őt.
- Kérdésem egyenlőre nincs. Amik érdekeltek azokat kérdés nélkül válaszoltad meg. De akikkel érkeztem azok nem az embereim, csupán a barátaim.
Miután befejezte a mondandóját csak intett, hogy kövesem. Megfordult és mutatta az utat társaim irányába. Út közben, mesélt azokról a helyekről, amiken áthaladtunk. És a közeli helyeket is mutatta merre találom. Na persze az egy év alatt megismertem a szigetet. Eltévedni már nem tudtam volna. Hacsak nem a helyek neveiket mondták volna a sárkányok. Hiszen a szigeten megannyi rét, erdő tavacska található. Így nem csoda, ha kaptak neveket. Mi csak úgy tudunk közlekedni egy településen, ha elnevezzük az utcákat, tereket. Így most végre ezt is megtudtam Tsubasától, és ha esetleg egy sárkány gyakran időzik arra, akkor kiről van szó. Végül lassan elértük a tengerpartot, ahol a legénység már látszólag izgatottan várt. Mögöttük pedig nem sokkal ott volt a hajó aminek mielőbbi megjavításán néhány sárkány dolgozott. Illetve még egy sárkány volt ott, akiről a tőle megszokott fáradtság tükröződött. Gaho a part homokján feküdt, már alig bírt ébren maradni. Lila szemeit olykor egy hosszabb pislogás erejéig elrejtette fekete szemhéja. Amint meglátott a hajó legénysége oda is siettek hozzánk, hogy mielőbb megtudják mi a helyzet. Sokan kétségbe eseten kérdezgettek. Nagyon kevesen maradtak nyugodtak. De közülük egy még ennél is több volt. Sen’in magabiztosan lépett ki a sorból. Majd hencegett azzal, hogy igazat beszélt. Látszott rajtuk, hogy még semmit sem tudnak a helyzetről. Gaho pedig a tömeg mögül fejével bólint egyet, jelezvén, hogy kezdjem el lassan itt az idő.
- Sikerült szövetséget kötnöm a sárkányokkal. Ezért most elengednek minket. A hajót nektek készítik elő, hogy hazajuthassatok vele. Nyugi nem maradok én sem rabláncon a szigeten. Még maradok önszántamból egy kicsit. Engem majd másképp juttatnak haza. Titeket is elkísérnek egy darabig. De a szigetet körülvevő ködön biztosan átjuttatnak titeket. A közösen megélt élményeket sosem fogom elfelejteni. Sem a jókat sem a rosszakat. Útközben életüket vesztett társainkért, most adózzunk egy perc néma csenddel. - az egy perc letelte után folytatom - Remélem még fogunk találkozni, ha én is hazatértem.
Néhányan a nyakamba borultak miközben elköszöntünk egymástól, de volt akivel csak egy erőteljes kézfogást váltottunk.
- Most elviszlek titeket, ahhoz a sárkányhoz, aki pontosabban kifejti nektek hogyan is juttatnak titeket haza. Kövessetek!
A genjutsuról, és az emlékeik átírásáról inkább nem mondtam nekik semmit. Sokuk úgyis tiltakozott volna ellene. Így gyorsabb és könnyebb is lesz számukra és számunkra is. Odavezettem a legénységet a fekete sárkányhoz.
- Készen állnak Gaho-san!
Ahogy a fekete sárkány genjutsu alá vonta őket, ahogyan korábban én úgy ők eszméletüket vesztve hanyatt estek a part homokjában. Miután felraktuk őket a hajóra, a két sárkány, akik nem rég a hajó javításával foglalkoztak elkezdték tolna a hajót a tengeren. Majd eltűntek velük a sűrű ködben.

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 130

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 803

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

2 / 3 oldal Previous  1, 2, 3  Next

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.