Déli Tenger

3 / 3 oldal Previous  1, 2, 3

Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Hyuuga Hanabi on Csüt. Május 17 2018, 15:57

Miután elbúcsúztál a legénységtől, ők mind boldogok voltak. Boldogok, mivel nem tudták, mi is vár majd rájuk. S ez áldás volt. Áldott tudatlanságban rendeződtek sorokba, egymás mögé, kis kupacba. Egyenesen a fáradtan pislogó sárkányt nézték, ki jelzésedre csak óvatosan bólintott egyet. Bíborszín lélektükreit tágra nyitotta, s az előtte álló emberek mind sorjában szenderültek mély álomba, s hulltak a földre. 
- Vigyétek fel őket a hajóra. - mondta fáradtan - És kísérjétek őket biztonságosabb vizekre. Amint otthagyjátok őket, felkelnek. Induljatok - intett az eddig a hajónál sertepertélő sárkányoknak, kik már indultak is. 
Lassan, finom mozdulatokkal cipelték fel a matrózokat a bárkára, s még óvatosabban helyezték le őket. Majd megfogva a vízi jármű két oldalát, a sárkánok vezetni kezdték azt. Majd már csak azt láttátok, amint szárnyaikat csapkodva eltűnnek a ködben. Velük együtt a fa tákolmány, s a megannyi matróz is. Azon emberek, kik idáig követtek s hittek benned. Emlékek nélkül... mégis boldog tudattal. Ők már hazafele tartanak, lassan otthon is lesznek. Míg te, ottmaradtál a sárkányokkal. Ott a szigeten. Ahol egy évig voltál. S az az egy év, nem is tűnik most olyan soknak. Mert elvezetett ide. A legnemesebb s legbölcsebb ninjuu-fajjal köthettél szerződést. Megérte a megannyi megpróbáltatás, megérte a megannyi fájdalom... nem? 
Tsubasa még várt, körülbelül két percet, miután eltűntek, majd a fekete sárkányhoz fordult. 
- Gaho-san, rád bízhatom, hogy figyeld, visszatérnek e? S amennyiben sikerrel jártak, kérlek értesíts. Szeretném, biztonságban tudni őket.Gaho erre csak bólintott. - Aokaze-san- fordult most feléd. - Gondolom fáradt vagy. Kérlek kövess, tudok neked egy tökéletes hálóhelyet, melyet itt tartózkodásod alatt, birtokba vehetsz. Aisuru-san műve... akit úgy érzem hamarosan meg is fogsz ismerni. De előre szólok, sajna huzamosabb ideig már te sem tartózkodhatsz nálunk. Ezért előre is bocsánat, de így írja ki szigetünk törvénye. Így jelenleg 3 hetet tölthetsz maximum már csak nálunk. Utána visszatérhetsz, de csak fontos okkal. Így, ez idő alatt tedd fel kérlek minden kérdésed. Hozzám azonban bármikor fordulhatsz. - vár egy kicsit, hátha van kérdésed - most viszont kérlek kövess, megmutatom hálóhelyed. - mondta s elindult. Útközben továbbra is mesélt. A szigeten termő különleges növényekről, vagy az itt élő állatokról. S ha kérdésed volt, arra válaszolt. Úgy negyed óra alatt elértetek egy kunyhóhoz. Tényleg úgy nézett ki, mintha ember lakta volna. - Pihenj. Ha szükséged van rám, keress meg. Holnap délben találkozunk. - mondta, s elköszönt, majd továbbindult. 
Ha bemész a kis házba, az meglehetősen tiszta. Befelé, egy előszobába nyílt. Onnan egy csepp nappaliba érkezhettél. Onnan pedig egy ajtó vezetett a hálószobába, egy másik pedig a fürdőbe. A nappaliban volt egy kis konyhasarok is. Tényleg szépen be volt rendezve, akár egy puccosabb lakás Konohában. A te döntésed, hogy most mit csinálsz. Pihensz, vagy tüzetesen körbejárod-e a házat. Netán elbarangolsz a szigeten. Ez már rád van bízva. De tudd, hogy bölcsen kell kihasználnod azt az időt amit a szigeten kaptál, mert még egy ilyen lehetőség az életben nem adatik meg. 
Ha úgy döntesz alszol, azt zökkenőmentesen teheted meg. Minden békés és csendes. A levegő tiszta és friss. Csodálatos. Reggel a szemedbe sütő napfényre kelnél. S mikor fáradtan kinyitnád szemed, egy furcsa arccal találkozol szembe. Feléd hajol, s alig 10 centi távolságból arcodba bámul. Egy lány az, egy emberlány. Mikor meglátta, hogy felkeltél, mosolyogva egyenesedett ki, s kezét feléd nyújtotta. Szőke haja finoman vállára omlott. Bőre világos volt, s lila ruhát viselt. Szeme pedig mélykék volt.
- Biztos te vagy Atsushi! Naaagyon örülök a találkozásnak! A nevem Aisuru! 


// A kaland ezen részét lezárom. A Sárkányokkal való szerződésed megköttetett. Nagyon szép játék volt! A postjaid hosszúak és minőségiek voltak, jól hoztad a karakter jellemét, s szépen tűrted a fárasztó próbákat. Gratulálok! Tekintve, hogy a kaland több mint egy éven keresztül tartott és nem havonta került sor körváltásra, így mindennel összevegyítve 70 chakrát és 15 taijutsu pontot írok jóvá. ezen kívül, még +10ch-t vagy 10tjp. (a választásod kérlek postban jelezd^^ Ezeket a JM-kénti még el nem számolt késéseim miatt kapod. Amennyiben velem szeretnéd folytatni a játékot, úgy kérlek írj majd a postod végére egy technikát, amelyet el szeretnél sajátítani (amennyiben inkább nem tanulnál, kérlek ezt is jelezd). Ha mással folytatnád a kalandot, úgy kérlek azt jelezt nekem akár postban, akár PM-ben// 

_________________
Mesélések

~Aokaze Atsushi - Néma évezredek története
~Shiyaga Kayguro, Kira - Halhatatlan hősök 
~Shiro - Egy kicsi és egy nagy = másfél barát
~Datara - Néma legendák
~Hiroto Osumi - Álom és valóság 
~Kenshiro Youma - Monoton hangok némasága (fagyasztva)
~Aikawa Hanako - Legendák nyomán (inaktív) 
~Senshi Jakoutsu- Az első lépés mindig nehéz (inaktív)
avatar
Hyuuga Hanabi
Mesélő

Specializálódás : Kifogások


Adatlap
Szint: D
Rang: Epilepsziás viziló
Chakraszint: Tápiókapuding

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Kedd Május 22 2018, 09:40

// Hyuuga Hanabi: Öröklét, vagy kárhozat. Egy sárkány születése //
 
Miután a matrózok emlékeit törölte Gaho, felvitette őket a kész hajóra mely már csak rájuk várt, hogy kifuthasson oly sok év után a nyílt vízre. Miközben figyeltem barátaim távozását a partról a mellettem álló két sárkánnyal, öröm töltött el. Tudtam hogy jó helyre mennek. És hogy a családjuk is végre viszont láthassa őket, már akinek van. Biztosan hiányolták már őket, csak az vígasztal, hogy amit mi egy évnek éltünk meg. Az számukra sokkal kevesebb volt. Így kevesebb ideig is hiányolnak minket. Nemsokára pedig már csak engem fognak.
A hajó eltűnése után még egy rövid ideig csend vett körül hármunkat. Amit végül Tsubasa hangja tört meg. Szavait öröm volt hallani, hogy nem csak én aggódok, majd a többiek épségéért. Majd felém fordult és egy fekhelyet ajánlott nekem, amit ráadásul az egyik sárkány készített külön nekem. Kíváncsi voltam mire számíthatok, hiszen eddig vagy a tengerparti táborban, aludtam, amit a többiekkel építettünk, vagy az erdő egyik fáján. Utána tért rá a lényegre, meddig is maradhatok még a szigeten.
* Vajon milyen lesz a hálóhelyem? Talán egy ember méretű sárkányfészek lesz a további hetekre fekhelyem? És ki lehet ez az Aisuru, akit említett, hogy meg fogom ismerni? Bár nagy valószínűséggel ő maga is egy sárkány. Így nem is mértem mit aggódok emiatt.
Közben pedig elindultunk, a partról Tsubasa vezetésével.
- Először kérdés helyett inkább kérésem lenne. Nemrég a parton Aokaze-sannak hívtál. Nem hívnál egyszerűen csak Atsushinak, mint a barátaim? Mivel én, annak tartalak téged. Még ha te valószínűleg nem is gondolsz engem annak.
Majd ahogy vezet a szállásom felé, a szigeten lévő különleges flóráról és faunáról oktatott. Bár utóbbi családjába csak ők maguk tartozhatnak. De jó volt hallgatni, mert így végre tudtam, hogy az eddig csak a szigeten látott növények közül melyik termése ehető, vagy éppen használható fel más célokra már, ha alkalmas rá.
- Tsubasa-san azt mondtad a sziget szabályai nem engedik, hogy 3 hétnél tovább maradjak. Azt esetleg engedik, hogy a olyan gyógynövényeket magammal vigyek amik csak a szigeten teremnek meg? Vagy esetleg gyümölcsöt, amit ajándéknak és egyben kóstolónak elvihessek kedvesemnek?
Idő közben elértünk a kívánt helyre. Ahol egy nem mindennapi meglepetés fogadott. Egy fából készült kis kunyhóhoz. Ami azért annyira nem is volt kicsi, kívülről nézve olyan tágas volt, hogy nem csak helység fért el benne. Amint az ajtajába értünk, Tsubasa elmondta a holnapi tervet. Ezután távozott.
- Akkor a holnapi viszont látásra, és jó éjszakát!
Ahogy a sárkány, elindult én is beléptem a házikóba. Nagy meglepetésemre, egyből egy kis előszoba fogadott. Nagy meglepetésemre, még padló is volt, így nyugodtan váltam meg lábbelimtől, hogy nem a földön kéne mezítláb járnom. A következő helység, egy nappali volt, asztallal székkel és az egyik sarkában egy kis konyhával. Innen további két ajtó vezetett tovább. Gyorsan szemügyre is vettem mindkettőt, hogy mit is rejtenek maguk mögött. Az egyik egy hálószobát, benne egy ággyal aminek, már a látványa is kényelemmel töltött el. A másik szoba pedig egy fürdő volt. A ház igaz kényelmes és szépen bebútorozott volt, de korszerűségben azért legalább 100 évvel el volt maradva. Elvégre áram, víz-és szennyvízvezeték és gáz a tűzhelyhez nem volt. A szigeten élőknek ugyan is ezekre nincs szüksége. Az éjszakai világításhoz, gyertyák voltak előkészítve, néhány fahasáb a fatüzelésű tűzhelyhez, a fürdőben pedig egy vödör, ami kád feltöltésére volt elől hagyva.
Mivel már nincs túl sok hátra a nappalból, így inkább maradtam a kunyhóban, ami inkább tűnt egy nyári laknak. Egyedül csak azért mentem el hogy, a kádba vizet hordjak. Miután lemostam magamról a koszt, a tűzhelyet gyújtottam be, hogy megszáradjak mellette. Természetesen az alsóneműm azért végig magamon hagytam. Majd ezután ruháimat is átmostam egy kicsit, elvégre azok is magukon tudtak egy évnyi koszt és vizet csak akkor láttak, ha esett az eső. A nedves ruhákat, kiakasztottam a tűzhely közelében, hogy azok is biztosan megszáradjanak. Amint ez megtörtént pólómat magamra vettem, nadrágom, fölsőm és zoknimat pedig összehajtva az ágy mellé helyeztem. Majd mielőtt lefeküdtem volna az ágyba eloltottam a tűzhelyet, és a gyertyákat.
Reggel, valami furcsa dologra kelek. Mintha valaki arcomat birizgálná egy fűszállal. Ahogy kinyitom a szemem egy ember arcát látom magam fölött elég közel hozzám. Már-már az intim szférámban. A szőke hajú korombeli lány fölém hajolva nézte kék szemeivel ahogy alszom. Igaz próbálta nem arcomba lógatni haját. De egy tincse mégis csak rám lógott, azt éreztem. Így szerintem természetes volt az a reakcióm, hogy egyből tágra nyíltak szemeim a csodálkozástól. Erre a lány mosollyal az arcán egyenesedik ki kezét nyújtva felém, hogy felsegítsen.
Mit tehettem volna, egy rövid lefagyás után megfogtam a kezét és segítségével felültem az ágy szélére. Ezután pedig bemutatkozott.
- Üdvözöllek! Igen én vagyok Atsushi.
Válaszolok, miközben felkelek az ágyról. Majd vele szemben állva bocsánatkérően hajolok meg előtte.
- Sajnálom nem tudtam, hogy ez a te házad. Mikor azt mondták, hálóhelyet készítettél nekem azt hittem egy sárkányról van szó, és ne megy emberről. Ha ezt tudtam volna nem aludtam volna az ágyadban. Még egyszer nagyon sajnálom.
* Miért nem mondták eddig, hogy van a szigeten rajtunk kívül más ember is? Bár meg tudom érteni, egy emberi lány és közel harminc férfi. Nem nehéz kitalálni mi járt volna némelyik fejében. De jobb kérdés ő miért élhet itt, ha én csak 3 hétig lehetek csak? Még saját háza is van.
Ahogy felegyenesedek, jobban szemügyre tudom venni, a lányt. Elvégre most már nem vagyok teljesen lesokkolva a ténytől, hogy nem én vagyok az egyedüli ember a szigeten. Mi tagadást, alakja formás volt, még ruházatán keresztül is jól látszott.
Így már teljesen érthető miért rejtették el előlünk. Ha nem lenne Ayame talán még jómagam is bepróbálkoznék nála. De ez már lényegtelen. Inkább megkérdezem azt, ami igazán fúrja az oldalam.
- Mond mióta élsz ezen a szigeten a sárkányokkal? Nincs honvágyad?
 
// Először is szeretném megköszönni a bőséges jutalmazást. Szóval köszönöm szépen! Mivel ch-m már van bőven, inkább a tpj boostot kérem. Ami a további játékot illeti, örömmel folytatom veled. ÉS mivel egyetlen tanulási lehetőséget sem szoktam kihagyni így azt is vállalom. A jutsu amit ez alkalommal szeretnék elsajátítani az Ikazuchi Hakai // Villám Pusztítás. //~tjp felírva~ Hana
 
Ikazuchi Hakai // Villám Pusztítás.

A ninja a kézjelek után mindkét tenyerét a földre helyezi, majd ezt követően egy hatalmas villámcsapás sújt le az ellenfélre. Minél több chakrát ölünk bele, annál pusztítóbba a támadás. S-szinten a technika nagyobb távolságból is alkalmazható.

Típus: Támadó
Besorolás: A rangú
Chakraszint: 500
Használója: Hatake Kakashi

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 130

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 800

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Hyuuga Hanabi on Szer. Május 30 2018, 17:06

//Aokaze Atsushi - Néma évezredek története//  


A sárkány szokatlan kérdésedre helyeselően bólintott, majd tovább figyelt. Megvárta, míg befejezted kérdéseid sorát, s csupán azután válaszolt. 
- Rendben Atsushi-san - Hát... ha úgy vesszük, tőle ez is haladás. - A gyógynövényekről majd Sumie-samat kérdezd meg. Sajnálatos módon én ezekkel nem vagyok teljes mértékben tisztában.  - mondta.
***
Reggel az ismeretlen lány tincsei csikizték meg arcod. Még egy ember? az nem lehet. Hogy kerül ide, amikor arról volt szó, hogy itt több hozzád hasonló nem tartózkodhat? 
Az üdvözlés utáni bocsánat kérésedre a leányzó furcsán reagált. Szemöldökét ráncolta és nem igazán értette, mit is csinálsz...vagyis inkább, hogy miért. Válladat megfogva tolt vissza téged egyenes állásba, majd hatalmas kikerekedett, csodálattal telt szemekkel pillantott rád.
- Dehogy is! Megtiszteltetés, hogy itt aludtál! Minden jó? Hasonlít az emberekére? Csak tekercsekből és könyvekből tudom, hogy milyennek is kéne lennie... szerintem egész szép, de ha van bármi ötleted amivel otthonosabb lehetne kérlek mondd! - fogta kézfejedet sajátjai közé. Tenyereit úgy egymásnak szorítva, kérlelőnek hatott. Tényleg várta tanácsod és véleményed egyaránt. Azonban kérdésed hallatán hirtelen lefagyott a kíváncsi tekintete. Arca először lesokkolt volt. Majd szája füléig csúszott fel és halk kuncogásban tört ki.
- Pár ezer éve - nevetgélt magában - úgy, születésem óta. Tényleg ennyire valósághű lennék? Komolyan mondod?! Jajj, el se hiszem. Ez elképesztően jól esik, főleg tőled Atsushi-san - mosolygott - Én nem vagyok ember, Atsushi-san. Társaimhoz hasonlatos sárkány vagyok. Csupán... kicsi korom óta vonzanak az emberek. A kultúrájuk, a lételemük. Minden amit csinálnak. A történeteik... minden. ÉN is ember akartam lenni. Ezért tanultam meg a Henge no jutsut...hogy egy nap én is könnyedén elvegyülhessek és élő emberekkel beszélhessek -tekintett ábrándozóan a messzeségbe. Majd újra szemedbe nézett. Tekintete szinte könyörgő volt - A...Atsushi-san... Mesélj kérlek az emberekről. Mesélj nekem a világodról. Kérlek... és cserébe én is mesélek neked bármit amire kíváncsi vagy... és ha te is tanítasz engem, én is tanítalak téged. Szépen kérlek... mesélj nekem. Van- e családod? Mesélj kicsit nekem magadról - kérlelt - mesélj a faludról, a vezetődről, a szokásaitokról, az ételeitektől. Ha van valami recept amit el tudunk készíteni, hogy megkóstolhassam... mondd! Én is mutatok neked..amit csak szeretnél! Kérlek! - mondta, s enyhén megdöntötte a fejét. 
Egy sárkány... miért viselkedik így? Nagyon ellágyult amint meglátott. Miért viselkedik így, egy ember jelenlétében? Bár..elmondása szerint teljesen oda és vissza van értük. Így...megeshet, hogy ők a gyengeségei... 

_________________
Mesélések

~Aokaze Atsushi - Néma évezredek története
~Shiyaga Kayguro, Kira - Halhatatlan hősök 
~Shiro - Egy kicsi és egy nagy = másfél barát
~Datara - Néma legendák
~Hiroto Osumi - Álom és valóság 
~Kenshiro Youma - Monoton hangok némasága (fagyasztva)
~Aikawa Hanako - Legendák nyomán (inaktív) 
~Senshi Jakoutsu- Az első lépés mindig nehéz (inaktív)
avatar
Hyuuga Hanabi
Mesélő

Specializálódás : Kifogások


Adatlap
Szint: D
Rang: Epilepsziás viziló
Chakraszint: Tápiókapuding

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Hétf. Jún. 04 2018, 14:54

// Hyuuga Hanabi: Néma évezredek története //


Örömmel vetem, hogy Tsubasa a keresztnevemen szólított. Még akkor is ha továbbra is a sárkányoktól megszokott illedelmes formában.  Ám sajnálatos módon másik kérdésemre nem tudott választ adni. De még így is útbaigazított, hogy kinél érdeklődjek a továbbiakban az üggyel kapcsolatosan.

A nem mindennapi ébredésem, után szabadkozásom közben a lány megfogja vállaim, majd erővel felegyenesedésre bír bocsánatkérő testtartásomból. Szemei jól tükrözték mennyire csodálkozik. De akkor még nem tudtam az igazi okát. Hogy nem azért csodálkozik, mert egy másik embertársa is van a szigeten. Hanem azért mert embert láthat végre, akikre annyira kíváncsi.
* Miért kérdez ilyeneket? Mintha nem tudná, hogy milyen házakban lakunk. És mi az, hogy olvasottak alapján csinálta.  Mikor a többi emberrel élt ő is házban lakott. Legalábbis nem egy barlanglakó ősasszonynak nézem.
Miközben a ház fejlesztésével kapcsolatban kérdez kezeimet, kérlelően már-már inkább könyörgően kezei közé szorítja.
- Igen, nagyon takaros kis kuckó! Szerintem, így tökéletes. Nem csicsás, hanem kellőképpen visszafogott. Ami igazán tetszik benne, hogy harmóniában van a természettel.
Miután megválaszoltam kérdését, én is megkérdeztem tőle, ami engem érdekelt vele kapcsolatban. De nem éppen a várt reakciót láttam rajta. Először csak elmosolyodott, de hamar kuncogni kezdett. Noha nem gúnyos hangon, hanem vidám kacagás volt. Amitől én ismét meglepetten néztem csak. Nem értve semmit sem a helyzetből. Mert még csak nem is sejtetem mit talált benne ennyire viccesnek.
Mikor két nevetés közt elmondta, hogy születése óta, ami bizony már nem most volt. Hirtelen az én szemeim kerekedtek ki még jobban, mint eddig. Csodálkozom, hogy nem estek ki a helyükről szemgolyóim. Az állam is leesett. Így nézem ki, mint egy bamba gyerek, akinek először mutatják meg, hogyan működik a villanykapcsoló. Közben társalgópartnerem, önfeledt vidámságban beszél tovább arról milyen élethű az álcája. Majd lassan elmondja, amit már kezdtem sejteni. Vagyis, hogy ő egy sárkány. Annak ellenére, hogy kezdtem rájönni mi van még, így is lesokkolt a dolog. Mivel már nem jött több meglepetés, arckifejezésem lassan kezdett visszatérni alap állapotába. Közben Aisuru tovább mesélt arról mióta érdeklik annyira az emberek, hogy még az alakjukat is képes magára venni. Majd újabb kérésekkel, kérdésekkel rohant le. S amilyen kérlelően nézett rám nem tudtam vissza utasítani.
- Ami engem és a családomat illet, egyke vagyok. De sok unokatestvérem van. Közülük néhányan shinobik akárcsak én. Vanegy lány Konohában, Ayaménak hívják, akit nagyon szeretek. És ő viszont szeret engem. Képzeld mielőtt elindultam volna ide a szigetetekre megkértem a kezét, és igent mondott. - mesélem nagy örömmel, és egy boldog széles mosollyal az arcomon - A világ legnagyobb mázlistájának érzem magam, miatta. Igaz, már nagyon hiányzik, de vigasztal a tudat, hogy nemsokára újra láthatom. Na, nem mintha nem érezném jól magam veletek. Nagyon örülök annak is, hogy találkozhattam veletek és a bizalmatokba fogadtatok. Ami a világomat illeti, országokra van bontva amiknek az urai a daimyok. Akiknek még a ninja falvak is hűséggel tartoznak. A falum Konoha vezetője a Rokudaime Hokage Shimura Danzou. Szigorú ember, de a falu érdekeit tartja szem előtt. Az igazság az, hogy elég félelmetes figura. Az elődjét Tsunade-samát jobban kedvelem. Ja, igen a hokage a falu vezetője, katonai és politikai értelemben is. Emellett az ország második legfontosabb embere, a daimyo után. Sajnos főzni nem tudok, de az ételeinkről tudok mesélni. Alapvető fogásunk a rizsgombóc, a neve mindent elárul róla. De ott van még a miszo leves, a rámen, a sushi, dango és még nagyon sok étel. Ha egy szer netán ellátogatsz hozzánk, ebben az alakodban meghívlak néhány ételre. És bemutatlak Ayaménak is.
Fejezem be a mesélést, ami egy újabb ígérettel zárult. Elvégre tegnap a kis Rasseinek édességet ígértem, amiért véletlenül őt idéztem meg és ezzel félbeszakítottam a játékban.
- Ha lehet akkor most én kérdeznék tőled. A hegy tetején az egy szentély lenne nektek, ahol az a két sárkányos szobor található a tojással? És kiket ábrázolnak a szobrok? Nagyon érdekel a dolog. De tegnap valahogy mégis elfelejtettem megkérdezni Tsubasától. És ha már az ételekről, főzésről érdeklődtél, ti milyen ételeket szoktatok készíteni?
Elhallgatok abban reménykedve, hogy Aisuru is mesél arról, ami engem érdekel a szigetükkel kapcsolatban.

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 130

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 800

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Hyuuga Hanabi on Csüt. Jún. 07 2018, 13:51

//Aokaze Atsushi - Néma évezredek története//  

Aisuru hatalmas tágra nyílt szemekkel és érdeklődő tekintettel figyelte mit mondasz. Ritka, hogy valakit ennyire érdekeljen bármi is. De ez a sárkány... látszott rajta, hogy oda és vissza van az emberektől, s minden tettüktől. A kultúrájukért... s mindenért. Mikor megdicsérted a házát, szinte zokniig pirult, majd egy szőke hajtincsét csavargatva, zavarában köszönte meg azt. 
- Tényleg tetszik? Ilyenek ma is a házak az embereknél? B..biztos jó? - kérdezte, továbbra is tincseivel játszadozva. 
Mikor pedig magadról, s családodról beszéltél továbbra is áhítattal nézett téged. 
- És ez az Ayame... milyen lány? - érdeklődött... Lehet, kicsit a magánéletedbe turkál.. de az biztos, hogy nem rossz szándékkal. S tudhatod, semmi nem kerül ki tőle. Majd figyelt tovább, s meghívási ajánlatodra azonnal felkapta a fejét - Tényleg? Ajj, annyira szeretnék egyszer eljutni oda. Emberekkel beszélgetni és megérteni őket. Különlegességeket s egyszerű ételeket enni. Annnnnyiira jóóó lenneee - nyújtotta el szavait vágyakozva. 
Kérdéseidre pedig szinte azonnal válaszolni próbált.
- Hogy az? A szent helyünk. A neve Ryu no Yagura. A szigetünk legmagasabb pontán helyezkedik el, ezért is nevezzük sárkányok tornyának. A közel tizenkét méter magas szobrok pedig amikre rákérdeztél, a két első sárkányt örökítik meg. - mondta elmélkedően. - Hogy.. mit eszünk? Eléggé sok mindent. A szigeten termő növényektől kezdve, a halakon át egészen az állatokig majdnem mindent. Tűzön sütünk, pirítunk és főzünk. Ha szeretnéd készítek neked valamit. Mit szeretsz? Sütve főzve esetleg grilllezve? Milyen köreteket kedvelsz? csinálok amit szeretnél! - hadarta el utolsó mondatait teljesen felpörögve. -Bár akkor lehet el kell mennem még beszerezni pár dolgot amiből finomat lehet főzni. Sötétebb helyeken lehet igazán friss növényeket találni. És ha már arra járunk bemutathatlak Ryuujinek is! Na, mit szólsz? Eljönnél velem? - nézett fel rád szinte könyörgően.

_________________
Mesélések

~Aokaze Atsushi - Néma évezredek története
~Shiyaga Kayguro, Kira - Halhatatlan hősök 
~Shiro - Egy kicsi és egy nagy = másfél barát
~Datara - Néma legendák
~Hiroto Osumi - Álom és valóság 
~Kenshiro Youma - Monoton hangok némasága (fagyasztva)
~Aikawa Hanako - Legendák nyomán (inaktív) 
~Senshi Jakoutsu- Az első lépés mindig nehéz (inaktív)
avatar
Hyuuga Hanabi
Mesélő

Specializálódás : Kifogások


Adatlap
Szint: D
Rang: Epilepsziás viziló
Chakraszint: Tápiókapuding

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Vas. Jún. 17 2018, 10:33

// Hyuuga Hanabi: Néma évezredek története //


Az emberi külsőbe bújt sárkány itta minden szavam. Mikor pedig az általa készített házat dicsértem zavarában teljesen elvörösödött és hajának egy tincsével játszott.
- Az igazat megvallva, egy kis különbség van felszereltség terén. A világítást már árammal és villanykörtével, oldják meg. És a víz is be van vezetve vezetékesen. De ezek nélkül is nagyon otthonos. Arról nem is beszélve, hogy ezeknek a beszerelésére külön erre szakosodott emberek képesek csak. Ezért ne is szomorkodj miatta. A legtöbb ember sem lenne képes olyanra megépíteni egy házat. Ők sem értenek hozzá. Sőt valószínűleg még egy ilyet sem. Elvégre azon a két hibán kívül, minden olyan, mint egy rendes házban.
Mielőtt még következő kérdésére válaszoltam volna vártam egy kicsit próbáltam összeszedni gondolataimat. Elvégre Ayaméről van szó. Akár hetekig is képes lennék csak róla áradozni. De félek, akkor csak beleunna a dologba. Így összeszedem gondolataimat mit, és mennyit is meséljek róla.
- Ayame egy nagyon kedves lány, de ha kell, igen szigorú is tud lenni. Szorgalmas és segítőkész. Így is ismerkedtünk meg. Mikor még a ninja akadémiára jártunk egyszer áthívott magához tanulni. Mivel én később iratkoztam be, mert a szüleim vándorkereskedők voltak. Kezdetben a legtöbben kirekesztettek, de ő nem. Ahogy mondtam elhívott magához és segített felzárkózni a többiekhez. De nem emiatt szerettem bele. Még az nap sikerült felhúznom, de még dühösen is kedvesen, biztatóan mosolygott rám. Akkor szerettem bele. Bármikor, ha csak rám mosolyog elszáll minden dühöm, búm és bánatom. Melegséggel tölt el már az is, ha csak rá gondolok. Egyébként, ha zavarban van ő is hasonlóképp játszik vörös tincseivel, mint te. Egyenlőre legyen elég ennyi. Ahogy mondtam, majd ha arra jársz bemutatlak neki. Szerintem úgysem vársz sokáig, hogy betartasd, amit ígértem. Majd ketten körbevezetünk a faluban. És elviszünk pár étterembe is.
Igyekeztem mondanivalómat összetömöríteni, hogy ne legyen unalmas társalgó partneremnek. Persze ki tudhatja a másiknak éppen mi sok vagy kevés. Főleg ha az illető egy számára fontos személyről, vagy dologról beszél. Ilyenkor az emberek ítélőképessége gyakran képes felmondani a szolgálatot. Remélem én valahol a kettő között tudtam abbahagyni.

Miután Aisuru elmesélte a Ryu no Yagura történetét, az ételeikről, azok elkészítéséről kezdett beszélni. Majd magával invitált egy begyűjtő útra, és egy számomra eddig ismeretlen sárkány bemutatására. Tekintete szinte üvöltötte, hogy azt szeretné vele tartsak. De a mai napra már Tsubasával beszéltem meg egy találkozót. És nem lenne túl jó már a szerződéskötés második napján megváratnom. Nem festene rólam jó képet a sárkányok számára.
- Szívesen veled tartanék a sziget újabb körbejárására. De nem tudom, hogy elmehetek-e. Tsubasa-san azt mondta délben itt fog velem találkozni. Mit gondolsz addig sikerül visszaérnünk? Mert ha igen, akkor veled megyek. Vagy esetleg valahogy tudjuk értesíteni őt a dologról?

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 130

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 800

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Hyuuga Hanabi on Hétf. Jún. 18 2018, 19:13

Aisuru érdeklődve figyelt s itta minden szavadat. Örült neki, hogy értékelted amit készített. Teljesen oda volt és vissza a dicséretéktől. Majd mikor Ayaméről kezdtél el mesélni, arckifejezése ellágyult.Kedvesen mosolygott rád.
- Látszik, hogy tényleg szereted.. - mondta, majd várta, hogy folytasd. Élvezte amit mondasz neki. Teljes mértékben oda volt érted. Hiszen.. mégis csak egy ember vagy. Ő maga pedig imádja az embereket. 
Mikor felkérésére visszautasító választ adtál, furcsa módon nem tört le. Sőt, egy kis kuncogás keretében legyintett. 
- Jaj Atsushi... nyugodj meg. Tsubasa nem fog haragudni érte - mosolygott - meg mára amúgy is elkértelek tőle -motyogott. Igen.. jól hallottad... elkért Tsubasatól, akár egy kis plüssállatot szokás- szóval mára az enyém vagy! Majd holnap mehetsz vele ahova csak akarsz. De ma nem - kuncogott. - Na! Gyereee.. induljunk mihamarabb - mondta, majd már ott se volt. Az ajtóban még megállt s intett, hogy mihamarabb kövesd. Szerencsédre, megvárta amíg beéred, majd úgy indult meg. 
- Mondd közbe, mit szeretnél enni? Elkészíthetem a specialitásomat is.. de igazából te választasz. Sajna emberi ételt nem tudok sokat elkészíteni. Egy szakácskönyvem van, de az már 264 éves.. nem biztos, hogy olyan ételek vannak benne, amilyeneket manapság esztek. Hmm.. de hátha. - mondta, majd nagy boldogan indult tovább. - Előre felkészítelek azonban, hogy Ryuuji nem olyan kedves és életvidám mint én. Eléggé szótlan és furcsa figura. Hogy is mondjam..csendes és... áhh nem köntörfalazok. Lusta. Nagyon lusta. Szerintem Gaho-nál is lustább, pedig aztán ő sem piskóta. De azért egész szerethető figura. Kedves. Szóval ha segítség kellene szólhatsz neki is..De inkább engem kérj meg vagy Tsubasat.. jó? Őt hagyjuk pihenni - mire mondandója végére ért, már meg is érkeztetek. Az erdő mélyén voltatok, hol a fák annyira egymás mellé nőttek, hogy alig engedtek be napfényt. Így sötét volt. Az idő pedig rémesen fülledt. Viszont ennek ellenére az egész területet ellepte a megannyi zöldellő és különleges növény. Számodra ismeretlen fajok. Lábad előtt egy kis rózsaszín bogyó hevert, mely úgy nőtt akár az eper. De íze mégis inkább a narancséhoz hasonlított. Az egyik fáról egy kék, banán küllemre hajazó valami csüngött... ha megkóstoltad, egyszerre volt áfonya és szeder ízű... érdekes. egy bokron, baba kék répaszerű dolog nőtt. Melynek padlizsán és brokkoli íze volt. Furcsa hely ez...furcsa ételekkel. 
- Nyugodtan kóstolj meg akármit.. egyél, innen semmi sem mérgező! - mondta Aisuru majd kezébe vett egy kis kosarat és nekiállt szedegetni különféle hozzávalókat az ételhez. 
A nagy kóstolgatásból csak egy dolog zökkenthetett ki. Hátad mögül egy hangosabb "  Ryuuji keljé' fel" hangzott. Ha odafordítod fejed, láthatod amint Aisuru egy hatalmas szikla előtt áll, és morcosan nézi azt. Majd a sziklának egyszer csak kinyílik a szeme. Ha összességében nézed, a szikla -aki immáron kiderült, hogy Ryuuji - nem egy apró példány. Sőt. Hatalmas. Majdnem akkora lehet mint Sou. A sárkány álmos tekintetét először a lányra, majd utána rád szegezi. Köszön Aisurunak, majd azonnal rád néz. Fejét enyhén felemeli. 
- Te vagy Atsushi.. ugye? Hallom kiálltad a próbákat. Gratulálok. - mondja. - Gyere közelebb ifjú. Mesélj egy kicsit. Olyat amit még nem tudok.. vagyis, amit Aisuru nem mondott el. Milyen elemmel bírsz? Magadénak tudod a természet adottságait? 
- Ryujiiiiiii... mára az enyém... ne foglald le.. -puffogott Aisuru. 

_________________
Mesélések

~Aokaze Atsushi - Néma évezredek története
~Shiyaga Kayguro, Kira - Halhatatlan hősök 
~Shiro - Egy kicsi és egy nagy = másfél barát
~Datara - Néma legendák
~Hiroto Osumi - Álom és valóság 
~Kenshiro Youma - Monoton hangok némasága (fagyasztva)
~Aikawa Hanako - Legendák nyomán (inaktív) 
~Senshi Jakoutsu- Az első lépés mindig nehéz (inaktív)
avatar
Hyuuga Hanabi
Mesélő

Specializálódás : Kifogások


Adatlap
Szint: D
Rang: Epilepsziás viziló
Chakraszint: Tápiókapuding

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Szer. Júl. 11 2018, 18:43

// Hyuuga Hanabi: Néma évezredek története //
 
Kicsit megnyugodtam, mikor hallottam elkért Tsubasától. Na nem mintha bajom lenne vele. Csak nehéz egyszerre két helyen lenni. Kivéve, ha az ember ismeri a Kage Bunshin no jutsut. Akkor akár 3-4 helyen is lehet egyszerre, csak győzze chakrával. Kár hogy nem tanítják akárkinek. Miután útnak indultunk többek közt szó esett az ebédről, és egyetlen szeretett az emberek világából származó szakácskönyvéről. Majd arról a sárkányról mesélt, akit be szeretne mutatni nekem. A hallottak alapján simán lehetne Gaho is, vagy akár az ikertestvére.
- Mivel az emberek ételét már számtalanszor megízleltem és még a többszörösét fogom enni a későbbiekben. Inkább a te saját fogásodat próbálnám ki. Ha már lehetőségem van megkóstolni a helyi különlegességet, akkor nem pocsékolom el a lehetőséget.
Beszélgetésünk közben lassan beértünk egy erdőbe, ahol a fák hűvösséget adó árnyéka ellenére a levegő fülledt volt. Homlokomon a verejték hamar gyöngyözni is kezdett. És már nagyon vártam, hogy találjak egy patakot, aminek a vizével lehűthetem magam. Sajnos nem volt szerencsém, semmi sem csordogált a közelben. Ám a fülledt idő és a víz hiányának ellenére is minden növény zöld színekben pompázott. Némelyiken gyümölcs is volt. Formáik ismerősek voltak, de színeik nem. Mikor pedig a sárkány azt mondta kóstoljam meg őket kicsit félve nyúltam az elsőért. Mert azért lássuk be egy kék banán nem éppen étvágygerjesztő. Ennek ellenére, ahogy lehámoztam és beleharaptam kellemesen csalódtam. Két gyümölcs ízének kombinációját éreztem áfonya és szeder, enyhén savanykás volt. A földről lédús narancsszerű rózsaszín bogyót szedtem, ami igazán jól esett a meleg környezetben. Egy közeli bokorról pedig brokkoli ízű répát.
Miközben én sorra kóstoltam az ételeket ő hozzávalókat gyűjtött az ebédhez. Még egy fonott kosara is volt a gyűjtögetéshez.
Mivel nem akartam degeszre enni magam ebéd előtt így mindengyümölcsből csak egyet ettem kóstoló jelleggel. Utána azt néztem milyen hozzávalókat pakolt a kosarába Aisuru. Amit fűszernek véltem leszedtem és megszagoltam, hátha felismerek valami otthon is használt aromát. Volt ami ismerős volt, de mivel nem vagyok jó szakács, így a nevét nem tudtam. Csak azt, hogy oda haza is használjuk. A nagy kíváncsiságomban nem is nagyon figyeltem a környezetemre. Csak arra figyeltem, hogy a nőstény sárkány mindig a látómezőmben legyen. Így nagyon meglepődtem mikor a nemrég említett Ryuujit szólította fel arra, hogy ébredjen. Mivel szavait irányomba mondta, tudtam, hogy csak mögöttem lehet az említett lény. Gyorsan meg is fordultam. De nem láttam semmit, csak egy hatalmas fekete sziklát. Ahogy nézem, felszínének furcsa mintázatát figyelem meg. De mire feleszmélnék, hogy azok pikkelyek már egy aranybarna szempár egyik fele néz velem farkasszemet. Csak nyelni tudtam a meglepődöttségtől, és próbáltam nem hátra lépni, mert nem akartam seggre esni. Ahogy jobban fel tudom mérni a sárkányt látszanak valódi méretei. Amik magával Shouéval vetekszenek, az általam eddig látott legnagyobb testű sárkányéval. A sárkány amint felált tekintetét Aisurura majd rám szegezi, majd intéz is hozzám pár mondatot.
- Köszönöm kedves szavait, igen én vagyok. Úgy látom nem szükséges bemutatkoznom. Örvendek a találkozásnak! Félek nem tudok újat mondani, azt hiszem Aisuru-san, amit csak érdemes megtudott rólam. Ha pedig már beszélt önnel, akkor a lényeges dolgokat meg is osztotta. - rövid szünet után folytattam, ami csak annyi volt, hogy szusszantam egyet - Talán csak azt nem tudta meg rólam az itt eltöltött évem alatt, hogy mely elemekkel is bírok. Elsődleges elemem a Katon, míg a második a Raiton.
De amit Aisuru mondott attól egy pillanatra letörtem. Hogy esetleg valami új játéknak vél, amit nem enged másnak. De aztán eszembe jutottak szavai miszerint oda van az emberekért. És mivel nem lehetek már itt olyan sokáig szeretne minél, több időt a közelemen lenni. Persze nem egy élő játék baba képében. Hanem barátkozni akar és már így is kötelező számára az, hogy Tsubasával osztozzon azon a kevés időmön, amit a szigeten tölthetek. Ha már vele kötöttem szövetséget. Így az ő esetében talán ez betudható egészséges féltékenységnek. Csak abban reménykedhetek, hogy nem terjed tovább. 
 
// Bocsánat a késésért! Nemrég kezdtem dolgozni most, hogy befejeztem a sulit. És több időt vette el, mint azt én gondoltam. Most is kicsit fáradt vagyok, ezért remélem nem írtam bele valami hatalmas hülyeséget. Ha igen akkor bocsi. //

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 130

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 800

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Hyuuga Hanabi on Kedd Júl. 24 2018, 16:36

Ryuji elégedetten bólintott szavaid hallatán.
-Amikor időd engedi, és esetleg Aisuru is kicsit kevésbé tapad rád, látogass meg kérlek. Szeretnék tanítani valamit. Nehogy úgy hagyd el szigetünket, hogy nem viszel magaddal tőlem egy kis tudást. - mondta kedvesen, majd lassan visszaengedte fejét a földre. - El ne felejtsd. 
Eközben Aisuru befejezte a hozzávalók összeszedését, s pár gyors mozdulattal jelezte is, hogy mehettek. Ő maga elbúcsúzott társától, majd megvárta amíg te is így teszel. Eztán szépe lassan elindult vissza a kis kunyhóhoz. De nem volt nyugodt. Arcáról ki lehetett olvasni, hogy valamit nagyon el akar mondani. Nem is kellett sokáig várnod, mire kinyögte, ami már nyomta a szívét.
 - Atsushi- san.. mesélte már neked valaha is valaki Katsuhito legendáját? Én is még nagyon régen hallottam... két ember mesélte nekem, akik réges régen jártak itt. A legenda szerint.. élt egy férfi, Katsuhito, még jóval azelőtt, hogy az emberek elkezdtek volna chakrát használni. A férfi megszállottja volt a természetfelettinek. Hitte, hogy az egész világ, valami sokkal nagyobb műve. Hogy mindnyájan, csak egy hatalmas színdarab részei vagyunk. Hitte, hogy mindannyiunkat, valaki irányít. S minden álma az volt, hogy megtalálja ezt a valakit. Az egész életét ennek szentelte. Kutatott, írt, jegyzetelt. Folyamatosan. A családját is elhanyagolta. míg nem, egy nap eltűnt. Nem sokra rá, az eberek megpillantották életük első sárkányát átrepülni az égen. A legenda úgy tartja, hogy a férfi eme szigeten kötött ki, s itt találkozott velünk Sárkányokkal. A szava is elállt, lélegezni se tudott. De barátságos mivolta lévén, végül nem üldözték el őt. Így a férfi letelepedhetett, s megannyi jegyzetet készített a szigetünkről, annak élővilágáról, a sárkányokról, az emberekről. A múltról. majd egy nap, elment a szigetről. Vissza az emberek közé, hogy megmutassa amit talált. Hogy bebizonyítsa a természetfölöttit, és hogy biztos a sárkányoknak is köze van ahhoz a mindenkit irányító emberhez. De kinevették. Senki se hitt neki. De Katsuhito nem hagyta magát. Be akarta bizonyítani az igazát. így az összegyűjtött információt végül rossz célokra használta. Mérget készített, amivel képes sárkányt ölni. A halott tetemet akarta társai elé vinni. Az emberek szerint a sárkányok ezt nem engedték, s bezárták a férfit. S a tudásával, s a jegyzeteivel együtt azóta is a szigeten tartózkodik... Én magam próbáltam utánakérdezni.. érdeklődni és keresgélni de senki sem tud semmit. Vagy aki tud, az tagadja. De akkor is érdekel. Érdekel, hogy mi lehet a papíron. Mert tudod, az az időszak még nekünk is régen volt. Alig vannak feljegyzéseink olyan régről. s én mindig is szerettem volna tudni.. hogy.. mi volt régen. - mondta - Atsushi-san.. ha lenne időd...esetleg... az itt töltött időd alatt..valamikor nem segítenél egy kicsit nekem kutatni? Tudom, hogy valószínűleg nincs valóagalapja.. de.. és ha mégis? - kérdezte tőled félénken. 
Időközben visszaértetek Aisuru házához, ahol ő, az eléggé régi módú konyhájában neki is állt főzni. Főzött, sütött és ki tudja, hogy még mi mindent csinált. De vagy egy jó másfél órát ténykedett, mire végül elédrakott egy zöldségekbő eléggé érdekesen összetákolt, s kifejezetten színes ételt. Gőzölt, s grillezett, kissé karakterizálódott zöldségek voltak, egy bilikék mártással. Mellette pedig köret gyanánt, egy állagra krumplipürére hasonlító, szó szerint szivárványszínű massza figyelt. Kissé talán érdekes látványt nyújthatott, s nem is volt valami bizalomgerjesztő. de ha meg merted kóstolni, meglepetésedre kifejezetten finom volt. Nem igazán lehetett hasonlítani az ízét az emberek ételéhez. Nem szoktak ilyeneket készíteni. Mégis furcsán ízletes volt. egyszerre volt édes és sós, gyümölcsös és zöldséges. volt egy kis tejszínes és húsos beütése is. De minden csak gyengéden. Az ízek tökéletesen harmonizáltak. Furcsa lehetett.. de egész kellemes... 
- Remélem ízlik - mondta Aisuru ragyogó teintettel, s kritikádat várta. - Csináltam édességet is - mondta, majd előhozott a konyhából egy zseléhez hasonlítható állagú, színes gyümölcsökkel tarkított, több színű, hűvöskés édességet. A desszert külseje ropogós volt, s beljebb egyre lágyabb, akár a brownie. Belül szinte folyt, a kissé rózsaszínes, gyümölcscukros lé. A színe befelé egyre világosabb lett. De nem volt nyers. Kicsit se lehetett rajta azt érezni. Kissé édes s kissé savanyú, lágy és egyben ropogós desszert volt, amit Aisuru eléd rakott, majd ragyogó tekintettel figyelte, ahogy megkóstolod, s várta a véleményed. 
- Ha nem ízlik szólj... és csinálok neked valami mást! - mondta. - Van bármi amit szeretnél még megtudni? Ha igen akkor kérdezz!
Lassan de biztosan eltelt ez a nap is. Kint egyre inkább sötétebb lett. s mikor már teljesen beköszöntött az éjszaka, Aisuru kissé elkeseredetten köszönt el tőled, s kérlelt, hogy amíg itt vagy, látogasd meg még. 


A kaland kimenetelét rád bízom. Dönts, hogy most mihez lenne kedved. Az ebéd utáni rész leírását rád bízom, ahogy az estéjét is. A post végére pedig írd, hogy mi mellett döntöttél. akármit választás, Tsubasa reggel hétkor már ott lesz a kunyhó előtt. Azonban az ő programja elhanyagolható, ha megkéred rá. A lehetőségek:
Ryuji -> Tanulás. Ezesetben kérlek írd le, hogy Tsubasanak mit mondasz, és hogy elmész a kis eldugott részre a sárkányhoz.
Aisuru -> Nyomozós, kissé fejtörős játék, a legenda után való nyomozás. Ezesetben is írd le, hogy mit mondasz Tsubasanak. Aisurut pedig megtalálod ugyanúgy az eldugott erdős részen, miközben élelmet gyűjt, hogy megint ebédet készítsen neked. 
Tsubasa -> Harc, hogy felmérje képességeid. -> Ezesetben csupán menj ki Tsubasahoz, és írd le, mit mondd neki Atsushi.


A döntés joga a tiéd^^ Egyes "epizód után" természetesen lejátszhatunk egy másikat ha azt is szeretnéd^^ 

_________________
Mesélések

~Aokaze Atsushi - Néma évezredek története
~Shiyaga Kayguro, Kira - Halhatatlan hősök 
~Shiro - Egy kicsi és egy nagy = másfél barát
~Datara - Néma legendák
~Hiroto Osumi - Álom és valóság 
~Kenshiro Youma - Monoton hangok némasága (fagyasztva)
~Aikawa Hanako - Legendák nyomán (inaktív) 
~Senshi Jakoutsu- Az első lépés mindig nehéz (inaktív)
avatar
Hyuuga Hanabi
Mesélő

Specializálódás : Kifogások


Adatlap
Szint: D
Rang: Epilepsziás viziló
Chakraszint: Tápiókapuding

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Kedd Júl. 31 2018, 20:19

// Hyuuga Hanabi: Néma évezredek története //
 
Rövid beszélgetésem a fekete sárkánnyal jó volt. Ahogy a mondás is tartja a kevesebb néha több. Persze nem mintha Aisuruval rossz lenne a társalgás. De ha mindenki annyit beszélne velem, mint ő akkor a fejem felrobbanna a temérdek információtól. A nőstény egyed hamar begyűjtötte az ételhez a hozzávalókat. Szinte beszélgetésünkkel párhuzamosan történt.
- Viszlát Ryuji-sama! Akkor valamikor visszalátogatok önhöz.
Köszönésem után az ember bőrbe bújt sárkánnyal sétáltam vissza házikójához. Aki út közben egy legendát mesélt, a hallottak alapján az első emberrel, akikkel szerződtek a sárkányok. És egy könyvről, amelyben róluk értekezik. Mikor ezt meghallottam arra a könyvre gondoltam egyből, ami Konoha könyvtárában volt és ide vezetett. De az nem lehet a szóban forgó könyv, mert az túl jó állapotban ahhoz képest, hogy milyen öregnek kellene lennie. És azt valószínűleg nem is engednék elvinni a szigetről. Így sajnos nem tudom mosollyal az arcomon azt mondani a kincskereséstől lelkes Aisurunak, hogy amit keres az én birtokomban van.
- Jó ötletnek tűnik. De nem gondolod, hogy oka van annak, amiért nem mondták el neked a könyv helyét? Talán jobb nem bolygatni a múltat. De ha adsz egy kis időt, akkor átgondolom a dolgot.
A kunyhóba érve a nőstény sárkány a szedett alapanyagokat készíti elő a főzésre. Én pedig a konyha asztalnál ülve szépen várok az ételre. Közben pedig gondolkozok. De nem azon, hogy vele tartsak-e a kincskeresésre. Hanem azon mivel tudnám meghálálni, a meleg ételkülönlegességet, amit nekem készít. Hogy abból, ami a rendelkezésemre áll mégis mivel tudnám megajándékozni esetleg. Végül döntésre jutottam. Ahogy ő az előkészített alapanyagokkal a tűzhelyhez ment én kimentem a kunyhóból. Majd ott megkerestem azokat az eszközökkel, amikkel a fákat kivágják, feldarabolják és széthasítják. Szerencsére találtam egy viseltes fűrészt és baltát. Előbbivel kivágtam egy kisebb fát, aminek törzse nem volt sokkal vastagabb, mint a felkarom. Majd nagyjából egyforma hasábokra daraboltam. Az így kapott apró farönköket baltával több darabra hasogattam. Végül utómunkálat címszóval egy kunaival egyforma téglatestekké faragtam őket. 21 ilyen fa alakzattal készültem el mire Aisuru hívott ebédelni. Ami nem más volt mint grillezett, párolt zöldségek valamilyen pürével. Első ránézésre igazi vega kajának tűnt, aminek nem mindennapi színei voltak. De ha már azért kértem ezt, hogy érdekességet kóstoljak akkor azt hiszem ez a legjobb választás. Ám még így is kicsit félve fogom meg az evőeszközt.
- Köszönöm az ételt!
Majd bekapom az első falatot. Sok íz volt benne, de mindenből csak egy kicsi. Harmóniában voltak. Egyik íz sem volt kiemelve vagy nyomta el egy másikat. Viszont ami igazán meglepett, hogy valamilyen húsnak az ízét is éreztem. Holott tudtommal az nem került bele. Miután jóízűen bekanalaztam az elém rakott ételt. Egy korty vizet ittam.
- Nagyon jó szakács vagy! Remélem többször is ehetem, majd még az ételeidet a szigeten tartózkodás közben. 

Az étel elfogyasztása után segítettem Aisurunak elmosogatni. Majd miután helyet foglaltunk az asztalnál elővettem a nemrég készített 21 fahasábot.
- Hálám jeléül enged meg, hogy mutassak neked pár egyszerűbb játékot, amit mi emberek játszunk. Vagyis ezeket inkább a gyerekek. A 21 fadarabból az asztalra építettem egy tornyot, aminek minden szintje 3 darabból állt, a szintek pedig mindig átlósan követték az előzőt.
- Ennek a játéknak a neve Jenga. A lényege az, hogy kiveszel egy tetszőleges hasábot, amit aztán a tetejére raksz. Majd az ellenfeled ugyan ezt teszi. Az veszít akinél a torony összedől. Mit gondolsz van kedved játszani?
A sárkány még ezt az egyszerű játékot, is nagy örömmel kezelte. Hatalmas mosollyal az arcán bólogatott. Szemei csillogtak, egész játékidő alatt. Noha az első köröket, hamar megnyertem. De Aisuru gyorsan tanult, hibáiból. Így a vége felé már elég kiélezett volt a játék. Addig pedig néha én is rontottam, szándékosan. Végül ez az egy játék is olyan mókássá vált számunkra, hogy elszaladt vele az idő és a többit bemutatni sem volt időm.
Ahogy besötétedett, Aisuru távozott kuckójából, hogy nyugodtan pihenhessek. Ami miatt én kicsit kellemetlenül is éreztem magam, hiszen mégis csak az ő otthona, és mégis ő megy el. Ahogy lefeküdtem az ágyba és gondolkoztam, az jutott eszembe, hogy talán sosem aludt itt. Hiszen az emberi formája mindössze egy jutsu, és mi van, ha álmában visszaváltozik. Így pedig már érthetővé vált miért nem éjszakázik itt sosem. Bár ez csak a saját okfejtésem, lehet simán fenn tudja tartani alvás közben is az alakját. Csak távolságtartást parancsoltak neki. Utána gondolataim a holnapra szegeződtek. Mit is kellene tennem, hisz már 3 sárkány is akar tőlem valamit. Kinek kéne kedveznem és kinek nem. Agyalás közben végül sikerült dűlőre jutnom. Utána pedig nyugodtan elaludnom.

Másnap reggel korán és frissen ébredtem. Hála annak, hogy sikerült még az éjjel döntésre jutnom a 3 sárkánnyal kapcsolatban. És így nyugodtan tudtam aludni. Ahoy kikeltem az ágyból már, siettem is ki a kunyhóból. Aminek ajtajától nem messze Tsubasa már várt. 
- Jó reggelt! – Köszöntöm a sárkányt
- Kellemes reggelt neked is!
Úgy döntöttem nem kertelek. Hamar megosztom a sárkánnyal, hogy mások is számítanak a társaságomra, és ezzel kapcsolatban miképp döntöttem. Késleltetni felesleges, hisz előbb utóbb úgyis rákényszerülnék. Akkor pedig inkább essünk túl rajta hamar. 
- Tegnap Ryuji-sama és Aisuru-san is megkértek, hogy töltsek még velük némi időt. Ha nem gond holnap és az azt követő napon szeretnék velük lenni. Ma viszont a tiéd vagyok, ha már Aisuru tegnap amúgy is elkért tőled. Nem szeretném, hogy úgy érezd hanyagollak. Remélem neked is jó így? Illetve még egy olyan kérdésem lenne mi lesz a mai nap programja?

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 130

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 800

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Hyuuga Hanabi on Csüt. Aug. 16 2018, 15:04

// Szép post volt, a késésért pedig elnézést,+7ch^^ És gratulálok, innentől S szintű vagy! //


A tegnapod jól telhetett, Aisuru körbeugrált és még szívesen várja majd társaságod a továbbiakban is. Reggel pedig Tsubasa várt a ház előtt. Mikor kimentél, köszöntetek egymásnak, majd elmondtad gondolataid neki. Ő csöndben hallgatott, s figyelte amit mondasz. Eztán láthattad rajta, amint cseppet elmosolyodott. 
- Rendben Atsushi-san. Örülök, hogy megismered a szigetet s a többi lakót. - mondta- Ma? Ma egy kis szintfelmérő edzést fogunk tartani. Bár a harc nem megoldás semmire... ha valaki neked támad, nem nézheted, amint megöl. Úgyhogy, kíváncsi vagyok milyen szinten is állsz. Szóval.. ellenem fogsz egy kicsit gyakorolni.  - mondta, majd intett feléd -kövess kérlek.
Amennyiben így teszel, körülbelül egy fertályóra gyaloglás után, elértek egy nagyobb placchoz. Igazából egy laposra taposott mező volt, melyen helyenként hiányzott a fű.  Nem kis hely volt, még Shou is elférne itt kétszer minimum... ha nem háromszor. A teret egy apró folyó ölelte körül, melynek egyik partján az erdő, másikon eme mező helyezkedett el. A vízfolyamot a sárkányok könnyen átlépték, az emberek pedig egy nagyobb ugrással átszelhették. 
Tsubasa ide vezetett téged. Ő maga pillanatok alatt átlépett a mezős részre, majd várta, hogy kövesd. Mikor ez megtörtént, ő maga eltávolodott tőled egy jó pár métert. Majd csavart egyet nyakán s kiropogtatta azt.
-  Lássuk mit tudsz, ifjú! 
Tsubasa várt, várta, hogy támadj. felkészült az ellentámadásra. Mit teszel? Nekirontasz? Lesből támadsz? Tervet eszelsz ki vagy önfejűen rontasz neki? Mi a helyes megoldás? A közelharc..vagy a távolsági küzdelem? A választás rajtad áll. Indulj hát. 

_________________
Mesélések

~Aokaze Atsushi - Néma évezredek története
~Shiyaga Kayguro, Kira - Halhatatlan hősök 
~Shiro - Egy kicsi és egy nagy = másfél barát
~Datara - Néma legendák
~Hiroto Osumi - Álom és valóság 
~Kenshiro Youma - Monoton hangok némasága (fagyasztva)
~Aikawa Hanako - Legendák nyomán (inaktív) 
~Senshi Jakoutsu- Az első lépés mindig nehéz (inaktív)
avatar
Hyuuga Hanabi
Mesélő

Specializálódás : Kifogások


Adatlap
Szint: D
Rang: Epilepsziás viziló
Chakraszint: Tápiókapuding

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

3 / 3 oldal Previous  1, 2, 3

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.