Kiképzőterepek

6 / 6 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6

Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Hasegawa Zauki on Vas. 16 Szept. - 12:56

/Képzés/


// Uchiha Kagami engedélyével a képzésre szánt posztom most küldöm be. Az engedélyt azért kaptam, mert előre szóltam, hogy ha egy adott időn kívül húzódik, nem fogok tudni írni rá, így ahogy arra volt példa már a múltban, késve küldöm be a posztot, ám a képzés akkori vezénylőjének engedélyével teszem azt. //


  Sose feledem azt a pár napot, melyet Konohában töltöttem egy képzés keretein belül. A számomra teljesen idegen, szinte családias légkör, a világszerte mindenhonnan érkező shinobik, a kihívások, melyeket elénk tártak, s az ismeretségek, melyeket kötöttem. Most eljött újra az alkalom, ismét a Faluban voltam. A faluban, melynek lakosait lenéztem mindig gyengeségük miatt, s úgy éreztem, hogy erősségüknek hitt láncaik, melyekkel egymáshoz kötik magukat, igazándiból gyengeség. Olyan gyengeség, amely szinte már feldühített, a naivitás, a nyálverés, a bajtársiasság már-már vallásszerűen imádott eszméje. Noha nem volt nehéz rájönni, miért is gondolkodtam így... Gyengeségnek tartottam... gyengeség volt számomra az, mikor egy másik személy olyan hatással lehet az egyénre, hogy hátráltatni is képes legyen, hogy az egész életét eldobja csak azért hogy megmentse. És ez olyan gyengeség volt, melyet magamban hordtam én is. Szüleim végett kerültem Kumogakuréba, vagy legalábbis ekkor még ezt hittem. Meg akartam őket menteni, hazavinni őket, s elújságolni mindenkinek otthon, hogy "Én megmondtam!", s ez vezetett ahhoz, hogy szinte rabként tengessem napjaim. Ellent mondtam eme cselekedetemmel mindennek, amit a shinobi létről oktattak nekem és talán épp a bűntudat mardosott, vagy jobban mondva a bukás tudata. Megbuktam mint shinobi, és bár nem bántam cselekedetem, elismertem gyengeségem ezen formáját. Ezek meg... a Konohai shinobik egyenesen büszkék rá, hangoztatják, hogy bármikor így tennének. Lehetséges, hogy a shinobi világ aljára süllyedtem, ám ezzel ők még alám csúsztak. Legalábbis az én szememben. Aztán lehet, hogy csak kerestem a hibát, s találni akartam bűnöm enyhítése végett valakit, aki nagyobb bűnös, és ez bizonyult a legkézenfekvőbbnek... Ki tudja? 


  Akárhogy is, megérkeztem ismét a képzésre, s hamarosan a már -mondhatni- megszokott módon összesűrítettek minket, majd csoportokba osztottak az alapján, hogy mit is fogunk tanulni. Jómagam a pecsételő osztaghoz kerültem, melyet valamiféle félreértésnek gondoltam, hisz az alap pecsét technikákon kívül, soha az életemben nem tanultam mást, ám nem volt képem félbeszakítani a hátrányos helyzete ellenére is mosolygó shinobi mondandóját, illetve második végig gondolásra úgy voltam vele, hogy ártani nem árthat, ha tisztában vagyok más dolgokkal is. Végighallgatva a tájékoztatót rádöbbentem, hogy igencsak nagy fába vágtam a fejszém, egyáltalán nem tűnt egyszerű mutatványnak. Maga a pecsét használata nem ördöngösség, ám annak megalkotása már inkább feladta a leckét. Jól érződött a férfi szavaiból, s abból, hogy nem kaptunk mintapéldányt, hogy nem másolást kérnek tőlünk, hanem a technika tényleges megértését. Előkészítettem hát pár lapot, melyeken elkezdtem a munkát, felrajzoltam volna az emlékeimbe vésődött jeleket. Itt mutatkozott az első probléma, hisz ezek nem normál írásjelek voltak, s egy apró, pár fokos eltérés egy ívnél már a technika sikertelenségét okozhatta. Az első feladat tehát egyfajta "szépírás" megtanulása volt. Nem egy és nem is két órába telt, mire úgy éreztem, hogy végre jó, a minta megfelelő. Ezt jelezve, odajött Naoki-senpai, majd tesztelés alá vetette... volna, ha nem szúrja ki már ránézésre is a problémákat. 
-A külső pecsét rész hiányos, a záró minta lemaradt és a belső jelek íveit kicsit jobban húzd meg.- Hangzott el az utasítás, vagy épp inkább okítás.
Így is tettem, legalábbis próbáltam. Fejben végig zongoráztam a működési elvet, majd emlékeim mélyéről, ahol már ködössé kezdenek válni a képek, elő próbáltam húzni azt, amit még akadémián tanultunk a pecsétek felépítéséről. Noha nem sok információ volt az, többnek hatott, mint a semmi, nevezhető lett volna az egyetlen mankómnak, amin támaszkodva végig biceghetek az amúgy rögös úton, ami a tanulás végéhez vezetett. Előrehaladás viszont mutatkozott, ha nem is épp a leggyorsabb módon, s eljutottam arra a pontra, hogy a mintám jónak bizonyult... legalábbis ránézésre. Ekkor ismét odajött tanárunk, s ezúttal le is tesztelte. Bevetés közben azonban, ahogy a tekercs rátekeredett a bábúra, s aktiválódott volna a technika, nem hogy a jelek nem kúsztak végig, ám egyáltalán nem történt semmi.
-Hmm... Valami gond van a külső résszel még.- Húzta vissza az anyagot és nézte meg közelebbről. -Ez itt, látod? Ez lesz a probléma. Nem húztad meg eléggé a végeket, ezért kiszökött a chakra.- Mutogatta hibámat, majd felnevetett röviden és szelíden. -Viszont elég jól haladsz. Pedig ahogy elnézem kezdő vagy. Megfontolhatnád, hogy később egy pecsételő osztag tagjának kéred magad. Na de nem akarok itt téríteni, menj dolgozz tovább, aztán hajrá!- Dobott fel pár igencsak jól eső dicsérő szót, ám nem rám vallt volna, ha kimutatom ezek hatását, így csak illendően, enyhe meghajlással nyugtáztam, s visszatértem a tökéletesítéshez.
Még egy egész órát vett igénybe, hogy pontosan egyenlő mértékben javítsam az említett hibákat, ezáltal megkapva egy végső mintát, melyben úgy éreztem végképp nincs hiba. Jött is ismét a sensei, hogy tesztelje. Ismét szövetre csapta, majd azzal behálózta a bábút, s el is indult a cetliből egyfajta pecsét minta, ám maximum húsz centire nyúlt ki, mikor azonban egyszerűen visszahúzódott.
-Nos... a jó hír, hogy a mintád már jó. A rossz pedig, hogy hát nincs benne elég chakra. Nem adtál át eleget a pecsétnek ahhoz, hogy működhessen megfelelően, így a keletkezett hatás egyszerűen egy gyönge, erőtlen félsiker lesz, ami igazándiból nem lesz jó semmire. Próbáld több chakrával.- Adta meg a szükséges információt.
Nem késlekedtem, tértem is vissza feladatomhoz, ám megszólalt a jelzés, a délutáni szünet vette kezdetét, mely során mindenki kifújhatta magát, ehetett-ihatott az arra előre kijelölt helységben. Ez önmagában nem okozott gondot, hisz nem tiltotta szabály ezen szünet kihagyását, ám ekkor megjelent egy fakó szemű, hosszú, barna hajú lány, ki velem nagyjából egy idősnek látszott.
~Hát persze..., a felügyelő...~ Hasított belém az emlék, miképp beugrott, hogy minden eddigi képzésemen volt egy helyi személy, aki ügyelt, hogy -csúnyán kifejezve- nehogy kémkedjünk.
A merev, ám nem ellenszenves kisugárzással megáldott lány egy gyors névcsere után hamar a lényegre is tért.
-Szünet van, vagy nem hallottad?-
-De... de igen, csak jobb szeretem elvégezni a feladatom, mielőtt pihenek, már egészen ráéreztem.- Feleltem enyhén feszélyezetten érezve magam.
-Vagy úgy... ez mondjuk becsülendő, viszont nekem akkor is kísérnem kell téged, ha egy helyben maradsz.- Ült le azzal ő is a fűre, a semmibe bámuló tekintettel.
Eztán tovább rajzoltam a jeleket, miközben rövid, szinte tőmondatokból álló, számomra enyhén kínos beszélgetés alakult ki, s egy bizonyos kérdés, mely azóta fúrta oldalam, hogy megpillantottam, egyre jobban idegesített. Ám úgy voltam vele, hogy ha ennyi idő elteltével elég kínos is feltenni egy efféle kérdést, jobb meglépni később, mint soha. Így sóhajtottam egyet, melyre elég furcsállóan kezdett nézni, s erőt véve magamon kinyitottam számat.
-Talán bunkóság ilyet kérdezni, de...-Köszörültem meg enyhén torkom, egyre növekvő idegességem hatásaként, melyet tetézett az eddigre kimondottan kíváncsi, afféle "bökd már ki mit akarsz" tekintet, vegyítve egy kis zavartsággal, mely abból fakadhatott, hogy fogalma sincs mit akarhatok kérdezni, de elszántam magam a befejezésre. -...de te most... izé... vak va...- Fejeztem volna be a mondatot, ám egy kunai tompa vége enyhén koppant fejtetőmön. Nem ártó szándékkal, inkább egyfajta figyelmeztetésszerűen.
-Nem...-Váltott immár ténylegesen szúrósra tekintete, ám hamar feloldott ismét. -Nem a közelből való vagy akkor... Mindenesetre a te faludnak ismernie kéne a dojutsumat, nagyon is jól.- Bökött rá fejpántomra előbb előkapott késének hegyével.
-Kumo? Nem onnan származom, elég újoncnak számítok náluk, ha mondhatom így. Előtte... más vizeken eveztem, személyes indíttatások vezették az utam, aztán egyszer csak a villám shinobik közt találtam magam, akaratom ellenére.- Magyaráztam helyzetem, enyhén ködösítve a részleteket.
-Így érthető, sajnos ez mostanság ezekben az időkben szokványos... Viszont ez a szerencséd, másképp talán úgy alakul a beszélgetésünk, hogy hozzád se szólok többet. Az emberek képesek túljátszani a dolgokat errefelé. A Hyuuga klán felsőházába tartozom, szóval elég ritkán tudok elbeszélgetni idegen kívülállókkal anélkül, hogy ne jönne szóba a Byakugan, vagy épp a klán mint olyan.-
-Szóval egyfajta úri nép vagy, ahogy a klánról hallo...- Érkezett az újabb csapás, s a szűkszavú válasz.
-Ne rontsd el...- Zárta rövidre a témát.
Pár perc gyakorlás után viszont gyomor korgásának hangjára lettem figyelmes, ám nem sajátoméra. A Hyuugára pillantva, látszott rajta a hirtelen zavar és idegesség, ám erősnek mutatkozott így nem szólt semmit. Megértve a helyzetet, összepakoltam felszerelésem, s jeleztem, hogy vegyük ki a szünet megmaradt részét, ezáltal valamiféle ennivalóhoz jutva, később újult erővel folytatva. Azonban nem sok időnk volt, épp hogy ettünk valamit, s befejezni is csak a visszaúton tudtuk. Kezdődött hát a második része a napnak. A szünetben elkészített pecsétem szinte egyből be tudtam mutatni, melyet Naoki egy elismerő bólintással nyugtázott, s rögtön tesztelés alá is vetett. A már megszokott mozdulatokkal felhelyezte a cetlit, majd körbetekerte a bábút, s végül aktiválta a pecsétet. Ekkor a jelek ugyan elkezdtek kiszökni, ám nem jutottak messzire, egyfajta füst szerű képződmény kezdett szivárogni belőle. 
-Ezt aztán körbelőtted!- Nevetett fel. -Maga a pecsét jó, nem kevés benne a chakra, sőt, ellenkezőleg. A probléma, hogy túltöltötted. Viszont menni fog ez már seperc alatt.. had adjak egy plusz feladatot.- Vett elő egy üres cetlit. -Az, aki már álmából felriasztva is látja maga előtt a pecsét alakzatát, mint minden más esetben, itt is képes pusztán chakrából létrehozni azt. Ez lesz a te feladatod.-Tartotta tenyerén a cetlit, melyen végszóra megjelent a pecsét maga.
Ismét illedelmesen nyugtáztam a helyzetet, és visszatértem gyakorolni, illetve nekilátni új feladatomnak. A tintát ezúttal elraktam, s teljes mértékben chakrámra hagyatkoztam a művelet során. Több órányi koncentrációt és megannyi próbálkozást emésztett fel a puszta chakrával felrajzolni a jeleket, hisz egyszerre kellett minden pontját fejben tartanom és felrajzolnom, nem egyenként a vonalakat, ez pedig igencsak megnehezítette a dolgomat eleinte. Ám végeztem már hasonló műveletet, mikor megtanultam a robbanójegyzetek elkészítését, így már csak a szükséges chakramennyiséget kellett belőnöm, mely egész hamar sikerült ezután már. A teszt pozitívan zárult, így a lemenő nap fényében végre sikeresnek könyvelhettem el a technika első lépését. Felügyelőm eztán elkísért a kijelölt szállóba, ahol az estét töltötték a képzésen résztvevők.


  Másnap reggel egy -szokásosan- álmatlan éjszaka után megreggeliztem, végrehajtottam reggeli edzésem, s megvártam előző napi felügyelőm, aki nélkül nem mehettem sehova, így vissza a gyakorlótérre sem. Sokat mégsem kellett várnom, hamar lejutottam ismét, ahol elkezdődött a jutsu második részének ismertetése és részletesebb bemutatása. Mindenkinek kiosztottak egy nagyobb tekercsnyi szövetet, ám a sorban állás során feltűnt létszámunk változása. Igencsak megcsappant a csoportunkban tanuló egyének száma, mely feltehetőleg annak volt köszönhető, hogy az első lépést nem sikerült időben befejezniük, ezért véget ért számukra a képzés, vagy tovább gyakorolják csak épp máshol. Akárhogy is, durván a felére redukálódott az összlétszám, ez pedig egy pillanatra elcsodálkoztatott.
~Ennyien elbuktak volna?~ Nyeltem egyet, mint aki élete legnehezebb napjára készült épp.
-Na! Most, hogy mindenki megkapta a maga szövettekercsét, megnézzük miképpen ültethető át az elmélet a gyakorlatba. Persze mást is használhattok a kötéshez, mint homokot, földet, vagy hasonló, szilárd testekből álló, chakrával összeépített képződményeket. Ami fontos azonban, hogy csak chakrával fog jól működni. Ha egy random barlangba bedobod a célpontot és rázársz egy követ, akkor annyit érsz el, hogy a barlangból kifelé nem tud chakrát áramoltatni, illetve be sem képes jutni az energia, de az egyént magát nem kötözted le. Ez a pecsét nem erre van kitalálva. Azaz de, de szükség van hozzá segédletre. Képes lekötözni valakit, ha van min keresztül áramoltatni az energiát. Egyszerűbben szólva: Amit eddig tudtok, az tökéletes arra, hogy egy épületet leszigeteljetek minden ki és be irányuló chakrahatástól, mint idézés, vagy épp fordított idézés. Ha azonban egy olyan burkot vagy képes csinálni, melyben mozdulni se tud az illető, úgy a pecsétet ráhelyezve a burokra, nem csak megerősíted azt, de az előbbi hatásokat mind felruházod rá. Ezáltal legyen akármilyen erős az illető, a chakrafelszabadítás képességének hiányában közel lehetetlenné válik a kitörés. És az, hogy miért fontos, hogy a chakráddal legyen átitatva a lefogó anyag, itt jön a képbe. A pecsét amit a chakráddal aktiválsz kapcsolatba lép az anyagba, így akár egy szövettekercset is olyan keményre erősíthet, akár egy tömör acélfal. Ugyanez kővel, földdel, homokkal. Tehát igen, ez a jutsu lényegében két technikából áll számotokra jelenleg. Az egyik a pecsét maga, melyet már megtanultatok alkotni, a másik egy drótcsévélőhöz hasonlatos technika, mellyel a szövetbe vezetitek a chakrátok és kellőképpen irányítjátok ahhoz, hogy aztán rátekeredjen a célpontra. Eztán felhejezitek a pecsétet a cetlivel, vagy az ügyesebbek közvetlenül a pecsétet rá alkotják, ezzel a jelek elkezdenek kúszni, és még ellenállóbbá teszik a szövetet, plusz blokkolják a chakrafolyamatokat minden és mindenki számára, akire kiterjed. A szövet, melybe pedig a pecsét beleivódik, a tinta belekúszik, az áldozat testére van tekeredve, így hatásilag olyan, mintha magára a testre tetted volna, ami mielőtt kérdeznétek, sajnos lehetetlen. Egyszerűen élő, -az aktiválótól különböző- chakrában gazdag szöveten nem aktiválódik a technika. S igaz, a fa élő, mégis alkalmas, ugyanis a fáknak ha van is chakrája minimális. Így ha egy élő fa belsejében megbúvó ellenséget akartok kevésbé veszélyessé tenni, rátehetitek a fára és ezzel blokkolhatjátok a kifelé irányuló chakra használatukat. Illetve a Shodaime Hokage is képes lett volna a fából alkotott lekötésén alkalmazni. Egy szó mint száz, mutatom hogy is kell csinálni, hogy akkor se legyen baj ha nem rendelkeztek dotonnal, vagy nem vagytok képesek a homok irányítására, s csupán egy tekercsnyi szövet áll rendelkezésetekre.- Lendítette meg tekercsét.
A szövet letekeredett, s egyenesen a bábút vette célba, melyre villámgyorsan rácsavarta magát, végén a pecsétcetlivel pedig egyből le is zárta azt. Eztán besorakoztatott minket egy-egy gyakorlóbábúhoz, s intett, jelezve az egyéni munka kezdetét. Ahogy az azt megelőző nap, úgy most is folyamatosan ellenőrizte, megfigyelte a fejlődést vagy épp stagnálást, melyet produkáltunk, mi tanulók, néhol elismerően bólogatva, néhol pedig rosszallóan fejet csóválva. Ugyan tudtam jól, egyszerű műveletről van szó, a testen kívüli, tárgyakban való chakrairányítás egyik alaptechnikájához hasonlította a férfi, s nem volt ördöngösség rájönni, hogy ténylegesen nincs többről szó, mint a drótcsévélő alkalmazásának egy jóval nagyobb felületű és tömegű tárgyon. Ez a különbség viszont még nem volt oly mértékű, hogy lehetetlenné, vagy sokkal nehezebbé tegye, volt is olyan, akinek egyből ment szinte, ám én magam ezelőtt sosem alkalmaztam hasonló technikát. Igaz, a Ja no Kuchit ismertem már, és a Hebi no Kent is kifejlesztettem, azok teljesen más témák voltak. Ott a vizet kellett irányítani, melynek összeállításához, vagy rosszabb esetben megteremtéséhez, telítve kellett legyen a chakrámmal, így egyszerűbbé téve az irányítást. Továbbá nem elhanyagolható, hogy az elemi manipulációra alapul, nem pedig egy olyan tárgy mozgatására, amelyben nincs jelen chakra. Kihívásként tekintve hát feladatomra, elkezdtem a próbálkozások sorozatát.
Lefejtettem a tekercset, s egy erőteljes lökéssel útjára indítottam, majd a chakrámat köré vezetve próbáltam irányítani, ám ez olyannyira sikertelennek bizonyult, hogy még a bábúig sem ért el az anyag. 
~Végül is... újabb mérföldkő, újabb nehézségek...~Kezdtem mantrázni, ahogy sikertelenség követett sikertelenséget, s a fejlődés órák alatt is csupán milliméternyi távolságokban volt mérhető. 
Egyszer csak azon kaptam magam, hogy délutánra járt, s ismét szólt a szünet jelzésére hivatott sípszó.
-Ma se veszed ki a szünetet?- Csapta meg fülem a már ismerősnek mondható hang, a maga visszafogottan halk ám kellően érthető hangerejével.
-Olyasmi... órák óta próbálom, de semmi eredmény. Egyszerűen érzem, hogy valamit rosszul csinálok, csak nem tudom mit.- Ültem le a fűre enyhe sóhajjal. 
A lány szigorú tekintettel összehúzta szemeit, mint aki feszülten gondolkodik valamiféle megoldáson, pár pillanatnyi csönd után aztán megszólalt.
-Csináld újra.-
-Mert most...?-
-Csak csináld újra.- Fejezte ki egyértelműen követelését.
Ennek eleget téve feltápászkodtam, megfogtam a tekercset, s megindítottam útján, chakrámmal próbálva támogatni, ám ugyanaz lett az eredmény, mint legutóbb. Még a cél elérése előtt a földre esett, s azzal együtt mintha az addigra amúgy is kevés önbizalmam egy újabb apró darabját rántotta volna magával a porba. Panaszos tekintettel fordultam vissza a lányhoz, ám hamar kikerekedett pillantás lett abból. Világos szemei körül erek dudorodtak, melyek egy pillanatnyi rémületet, majd csodálatot váltottak ki.
-A tekercs köré próbálod irányítani a chakrád, azon az alapon, hogy ha azt mozgatod, akkor a tekercs is mozog. Viszont nem vagy képes annyi chakrát olyan messzire elnyújtani, hogy az megtartsa.-Hunyta le szemeit, míg az erek visszahúzódtak, majd korábbi, visszafogott tekintetét elővéve folytatta. -Azonban egyszerűbben is lehetne csinálni, nagyobb sikert aratva.-
-Egyszerűbben? Hogy érted?- Csillant fel szemem, miközben önkéntelenül is megragadtam vállait izgatottságomban.
-Hát.. említetted, hogy suiton beállítottságú vagy.- Söpörte le kezeim az enyhén zavarba jött lány. -Egy suiton technikánál a chakrád a technika alkotója és mozgatója. Itt ez lehetetlen, hiszen a tekercs nem a te chakrádból készült...-
-Viszont... Viszont ha bele engedném ahelyett, hogy köré próbálnám terjeszteni, hasonló módszerrel megpróbálhatnám megoldani, igaz?- Értettem meg a gondolatot.
A Hyuuga erre egy néma, ám sokat mondó bólintással válaszolt. Szégyentől vöröslő fejjel kezdtem bele eképpen a gyakorlásba, miközben értetlenkedtem...
-Miért nem gondoltam én erre eddig?!-
Már az első próbával érezhető volt a javulás. A tekercset irányítva nem hogy elértem a bábút, ám még valamelyest rá is tekeredett, ha közel sem annyira, amennyire az elfogadható lett volna. Eztán órák gyakorlása következett ismét, ám éreztem, hogy ezúttal már a jó nyomon haladok, s látszott is a javulás. Egyre feljebb és feljebb kúszott a szövet, folyamatosan nagyobb területet befedve a bábúból, s napnyugta előtt egy órával sikerült is végül a művelet. Odahívtam az épp pihenőidőt tartó Naoki-senpait, majd bemutattam a technikát. Megindítottam a chakrámmal telített tekercset, rácsavartam a célpontra tetőtől talpig, majd egy egyszerű mozdulattal rádobtam a cetlit, a jelek szétáramlottak rajta, ezzel teljesen elzárva tartalmát.
-Na erről van szó, látod? Megy ez, csak akarni kell. Szép munka! Most pedig... szedd le a pecsétet és mehetsz is.- Vágta rá vigyorogva.
Eztán rájöttem, hogy igazándiból ez egy ezidáig nem említett harmadik lépcsőfok volt, mivel az, hogy leszedjem konkrétan a pecsét feltörését és hatástalanítását jelentette. Ugyan alig egy fél órába tellett, megküzdöttem vele, nem volt egyszerű még akkor sem, ha én alkottam a pecsétet. Viszont ennél a pontnál megértettem, miért is nem elég az, ha egy pecsétet csak megtanul használni valaki, s miért is szükséges az, hogy megértse, hogy ha szükséges, fel tudja oldani...


  Akárhogy is, a sikerrel zárt tanulás után tisztelettel elköszöntem tanáromtól, otthagyva még jó pár tanulótársam. Felügyelőmmel kivettük a ki nem vett szünetet, majd visszamentem a szállásra, készen a másnapi indulásra. Elköszönésnél megígértem, hogy segítségét viszonozom valamikor, ő pedig a lelkemre kötötte, hogy betartom az ígéretet. Elég vegyes érzelmeim voltak a szállón ücsörögve. Részben talán kezdtem megkedvelni konohát, részben ugyanezért bűntudatot éreztem. Nem véltem helyesnek, hisz ha azt vesszük... a tűz szövetsége mégiscsak a szülőföldem ellensége... vagy mégse?
Hasegawa Zauki
Hasegawa Zauki
Játékos

Taijutsu Pontok : 172


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 664

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Meitsugawa Shori on Szer. 24 Okt. - 10:59

// Aokaze Atsushi- Tanulás: Suiton- Suijinheki//

Nem sokáig volt alkalmam bámészkodni és lustlákodni ugyanis mesterem pár másodpercen belül meg is érkezett. Annak rendje és módja szerint üdvözöltük egymást majd a kiképzőterep közepe felé haladt, közben elmagyarázta az itt létünk miértjét. Csendesen végig hallgattam. Valójában mint egy kis gyerek, úgy örültem legbelül.
*Ez az! M
ég egy technikát meg tudok tanulni! Ráadásul a Nidaime örökségéhez tartozik! Király! Alig várom, hogy elérjünk a legközelebbi tóhoz*
Gondolataimban a sz
ünetet nem más indokolta mint a körülöttünk lévő, bármiféle vízfelület mentes terület. Aztán a sensei említette, hogy meglévő víz nélkül fogjuk végrehajtani a technikát, majd be is mutatta hogyan kell azt. Eleinte könnyűnek gondoltam, hiszen már sajátítottam el olyan jutsukat amelyek meglévő vízmennyiség nélkül létrehozhatóak.
* Ha jobban
átgondolom nem lehet nehéz. Csak a tenketsu pontokon keresztül kell áramoltatni a chakrámat aztán a Suiton természeténél fogva vizzé alakítani. *
H
átat fordítottam a cölöpön ülő tanítómnak, majd nekifogtam a technika első fázisának. Kezeimet magam elé rakva a kígyó kézjelet formáztam meg; arra számítva, hogy segít a koncentrálásban. Éreztem ahogy bizonyos mennyiségű chakra elkezd áramolni a testem középpontjából és egyenesen felfelé kezd haladni. Ekkor kinyitottam a számat és a tenketsu pontok segítségével a belső energiámat vízzé alakítottam. Azonban a hirtelenkedésemnek köszönhetően egy kisebb vízadag tovább repült a levegőben majd földet ért. Az eredményben két másik technika részleteit véltem felfedezni, az egyik a Mizu no Kenjuu a másik pedig a Mizurappa volt. Első próbálkozásnak elég szánalmasnak találtam, hogy csak ennyi sikerült. Viszont az ember a hibáiból tanul, így ahelyett hogy megint nekiugrottam volna az alapnak elkezdtem magamban mérlegelni.
*Kaliber
ét tekintve nem egyszerű jutsu, folyamatosan fennt kell tartani egy megfelelő vízmennyiséget. A Mizu no Kenjuu-nál a mennyiség elég nagy volt és sűríteni kellett, valamint hirtelen,lövedékként "elköpni". Ha a Mizurappa-t veszem alapul, akkor fontos hogy fenntartsam az áramlást. A sűrűség nem számít itt, a fenntartás és a mennyiség azonban jelentős. Na akkor próbáljuk meg újra. *
Ahogy az előző alkalomn
ál is, itt is ugyanazt a procedúrát hajtottam végre. Kézjel megformálása után koncentráció, megfelelő chakramennyiség áramoltatása, tenketsu pontok segítségével vízzé alakítás. Most ahelyett, hogy továbbszáguldott volna a víztömeg tőlem egy-két méterre terült szét a földön. Nem tartottam fennt semmiféle áramlást csak a megfelelő chakramennyiséget igyekeztem eltalálni. Pár mély lélegzetvételnyi szünet után, annak rendje és módja szerint tovább folytattam a technika alapját. A megfelelő motiváció megvolt, így hát nem is volt kérdés, hogy folytatom-e a próbálkozásokat vagy sem.
*A mennyis
éggel még gondok vannak, ez így túl kevés. Több chakrát kell felhasználnom. Amíg ezt nem találom meg addig felesleges fenntartani. De érdemes azt is átgondolnom ,hogy a folyamatos áramoltatás közben végig igényelni fogja a chakrámat. Valószínűleg ezért akarta Daisuke, hogy meglévő víz nélkül tanuljam meg.*
Lehunytam a szemeimet
és ahogy ezidáig is elkezdtem a belső energiámat a testem középpontjából felfelé áramoltatni. Már-már rutin módszer szerint alakítottam vizzé az adott mennyiséget, ezúttal azonban folyamatosan áramoltattam a chakrát és próbáltam visszatartani attól, hogy a víztömeg előre lökődjön. A fejemben pedig mindvégig egy kép lengett önmagamról ahogy a folyadékot kifújva egy önmagába forduló hullámsorozatot hozok létre, spirálisan áramló chakra segítségével. Szemeim kinyitva egy kellemes látvány tárult elém. Egy össze-vissza kavargó víztömeg "állt" előttem körülbelül egy méter távolságra. A haladás jeleit véltem felfedezni magamon, úgy hogy a higgadtságom továbbra is megmaradt. Lassan és folyamatosan megszüntettem a chakra áramlást a tenketsu pontokon így a technika kezdetleges formája is enyhén megszűnt. Vettem pár mély levegőt és elkezdtem mérlegelni.
*Ha t
úl közel jön létre majd a vízfal az egyáltalán nem lesz előnyös,főleg ha túl tudnak jutni vagy vágni rajta. Akkor csak egy veszélyes pazarlás lesz az eredmény, nem pedig egy Suijinheki. Három vagy öt méter már talán egy ideálisabb távolság lenne. Azon kívül, hogy nem tudnak közel férkőzni hozzám még a sugár tisztes távolságba is képes lenne hátralökni.*
R
övid eszmefuttatás után zokszó nélkül lendültem neki a technika alapkövének. Chakra áramoltatás majd átalakítás a tenketsuk segítségével, közbeni vizualizáció és kontroll. Ismét csak egy méterre jött tőlem létre az "áradat", látván ezt az orromon keresztül vettem egy nagy levegőt az orromon keresztül és intenzívebben kezdtem el kifújni a vizet, ezzel egyidőben több chakrát feccöltem bele a jutsu részébe. Így az lopva a távot tovább hömpölygött egészen öt méterig. Megtartottam még pár másodpercig aztán megszüntettem a chakra áramlását. Csak a nedves föld előttem bizonyította hogy víz érte és mekkora mértékben.
*
Úgy érzem ezzel meglennék, remélem Daisuke is így gondolja és további instrukciókat ad a technikával kapcsolatban.*
Tan
ítóm felé fordultam majd kérdően néztem rá, azután pár szót intéztem is hozzá.
- Sensei, mit gondolsz? Ez megfelelő volt eddig?-

Meitsugawa Shori
Meitsugawa Shori
Játékos

Taijutsu Pontok : 77


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 359

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Uchiha Madara on Pént. 26 Okt. - 2:15

Zauki


A képzést külön kérésre lezárom. A megbeszéltek alapján külön jutalom nem jár a képzésen való csúszásért, azonban elolvasva az irományod, elfogadom mert mind terjedelmileg mind hosszúságilag elfogadható.
A technikát felírhatod.


Madara

_________________
A változás szele - Zawaki Hotaru | Arctalanok/Múlt rabjai- Hosiga Kinshu | Nagykutyák között - Shunsui | Egy bűnös város - Hyuuga Ayako, Ishihari Aki
Lassú mesélés
Ösztönök - Kenshiro Mika || Hosszú utakon - Nara Akane || A vadak tele - Gouken, Sizu
Inaktív mesélések
Taneo arénája - Hiroya || Egy csiszolatlan gyémánt - Katsumi Mao
Irányított Anime karakterek
Tobi
Uchiha Madara
Uchiha Madara
Adminisztrátor

Specializálódás : Fegyverek || Ninjuu kódex


Adatlap
Szint: S
Rang: Legenda
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb+10

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Hétf. 5 Nov. - 20:44

// Meitsugawa Shori - Tanulás: Suiton: Suijinheki //
 
Mestered némán figyelte bukásaid. Miért is szólt volna miattuk? Ez egy tanulás, amin ritka dolog, hogy valami elsőre sikerüljön, méghozzá jól. Abból a korból pedig már vélhetően kinőttél, hogy buzdításra legyen szükséged.  Amint befejezettnek tekinted az első lépést. Tanítód felé fordulsz és kikéred véleményét.
- Kezdetnek megteszi. Az idő múlásával, ha eleget használod úgyis nagyobb vízmennyiség létrehozására leszel képes.
Közben levetette magát a cölöpről, amin ült, és odasétált hozzád.
- Térjünk is rá a második fázisra! Vagyis a védelmet szolgáló fal megalkotására. Mindössze csak annyi a teendőd, hogy a vízsugarat középen kettéválasztod a chakrád segítségével, és félkör írben vezeted tovább a kettőt. - Közben a férfi kezeivel mutatja miként is kell mozognia a víznek. Ahogy összetett kezét tolja el mellkasától, majd szétvéve egy-egy hurokkal újra maga felé nem irányítja őket. - Ez így talán nem hangzik nehezen. De igenis az.  Ugyanis, ha nem jól választod szét, az egyik oldal lényegesen gyengébb lehet a másiknál, vagy kisebb területet fed le. Ha pedig rosszul méred fel a távolságot és túl messze hozod létre, nem biztos, hogy lesz elég ideje szétterjedni. Ez persze nem azt jelenti, hogy tőled egy méterre kell létrehoznod. Ugyanis akkor lehet, nem fed le akkora területet amekkorát szeretnél. Vagy a melletted állókat elsodorja az erőteljes vízáradat. Ezért én azt javaslom, tőled olyan 3-7 méter távolságra hozd létre. És a végére még egy kis segítség. A jutsut létrehozása közben végig vizualizáld, hogy halad a víz, és hogyan cselekszik.  Akár még jóval a vízsugár megjelenése előtt, a kézpecsétek formálása közben is elképzelheted előre a folyamatot. Később a harc hevében talán nem lesz ilyesmire időd, mert épp az ellentámadás gondolata fog a fejedben járni. De itt most nincs ilyen hátráltató tényező használd ki.
Ahogy befejezte vár egy kicsit van e kérdésed. Ha nincs, akkor lassan visszasétál a cölöpökhöz és nekidőlve figyeli  a technika elsajátítására tett újabb kísérleteid.
 
// Továbbra is legalább 1,5-2 oldal legyen a tanulás. Mivel ez a tanulás nehezebbik része, így a sikertelen próbálkozások számát megemelem egyel. Vagyis az 5-re sikerül.  //

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
Aokaze Atsushi
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 145

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 827

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Nara Rika on Hétf. 14 Jan. - 20:05

Egy üzenet várta Rikát a mai reggelen. Hosszú idő után, úgy tűnik, hogy végre új csapatba osztották a lányt. Mióta a kórházból kikerült, nem sok dolga volt, tekintve, hogy geninként egyedül nem túl sok feladat akadt a számára. Most azonban úgy tűnik, hogy visszatérhet a shinobik csodálatos világába. Az üzenet eléggé semmitmondó volt, mindössze a helyszín és időpont volt meghatározva. Rika összepakolta a szükséges felszerelését, aminek természetesen elengedhetetlen része volt kedvenc plüss nyula is. Amint minden megvolt, rögtön útnak is indul. A kiképzőterep egy jó 15 perc sétára volt a háztól. Útközben kedvenc dalait dúdolgatta. Hamarosan meg is érkezett. Jól ismerte már ezt a helyet, nem először járt itt. Kissé nosztalgikus volt, azonban Rika nem az a fajta, aki a múlton mereng. Ahogy körbenézett, láthatóan egyedül volt. Kissé meglepő volt, mivel legtöbb esetben a lány volt az, aki utolsónak érkezett. Jobb dolog híján, az egyik fa törzsének támaszkodott, majd Nyuszi úrral kezdett játszani. Ha nem lógott volna a nyakában a Konohai fejpánt, nagy eséllyel senki se mondta volna meg, hogy a lány ninja.
Nara Rika
Nara Rika
Játékos

Taijutsu Pontok : 5


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 100

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Aburame Shui on Csüt. 17 Jan. - 0:43

[Elmebeteg csipetcsapat Very Happy ]

Olyan vagyok, akár a negyvennapos esős idő, olyan zord ábrázattal közeledek a kiképzőterepek felé. Hiába kellene örömteli eseménynek lennie, hogy csapatba kerülök, jelenleg nem tudom értékelni, mert életem legpocsékabb reggelén vagyok túl. 
Az egész valahol tegnap kezdődött, mikor megkaptam az üzenetet Shirogane bátyámon keresztül, hogy ma jelenésem lesz. Izgatottság járt át. Mondhatni madarat lehetett volna velem fogatni - utóbb már azért, mert sikítófrászt kaptam az izgatottságom miatt élénkebbé váló rovarjaimtól, akik murisnak tartották, hogy zizegjenek a bőröm alatt, és ki is kukucskáljanak. Zaklatott lefekvésem után zaklatott éjszaka következett, életemben nem álmodtam még ilyen borzalmasat. Amikor a hegy méretű csótány is megjelent, akkor már zokogva pattantam ki az ágyból, hogy aztán Mamoru - legidősebb bátyám - mellé bújva szunnyadjak valamennyit. 
Sosem gondoltam, hogy ez lesz életem legrosszabb döntése. Az "hagyján", hogy arra ébredtem, hogy Yoroi -  a terápiás bogaram -  belemászott a számba, amitől konstans hányingerem van és még most is remegek, ha visszagondolok, de ráadásul Shirogane és Kouni előzékenyen egész rovarfelhővel rontottak Mamoru szobájába, ahogy az éktelen, üveghangú sikoltozásom felverte a házat. Elájulva bevertem a fejem, ami miatt ordenáré púp nőtt a homlokomra, mintha egy elcseszett, félrecsúszott szarvú unikornis lennék, s még egy nyomorék terápiás jellegű csokira vagy sütire se volt lehetőségem, mert apám, az én drága, jó édesapám felzabálta az összeset! Az összeset! Hát hogy lehet ilyen kegyetlenül elbánni velem?! 
Mikor a kiképzőterepre érek, még bőven dúlok-fúlok-reszketek és zaklatottan kémlelek összevissza, sikerült-e leráznom Yoroit, miközben fennhangon szitkozódva morgok - mert hiába nézelődök körbe többször is, annyira el vagyok foglalva a dilis rokonomtól kapott dilis bogár lefülelésének kísérletével, ha esetleg mégis utánam lógott valahogy, hiába zárattam be Mamoruval egy dobozba, hogy fel sem tűnik, hogy nem vagyok egyedül.

Aburame Shui
Aburame Shui
Játékos

Taijutsu Pontok : 15

Tartózkodási hely : Káosz kapui :]


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 135

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Samidare Miyako on Csüt. 17 Jan. - 23:49

[Elmebeteg csipetcsapat]


Ma is úgy ébredtem, mint ahogy általában. Fáradtan, és nyúzottan. Percekig csukott szemmel sétáltam a lakásban, néha nyitottam csak ki az egyiket, hogy lássam, jó irányba tartok-e. Tegnap este sokáig olvastam, mert nem tudtam elaludni. Már egy hete lezajlott a geninvizsga, de még mindig nem kaptam semmi értesítést. Az ablakon kibámulva már több, egykori társamat láttam csapatokba verődve egy sensei kíséretében, a városban sétálni. Úgy tűnik, én maradtam csak ki. Legalább is eddig. Ugyanis a postaládámban találtam egy igen lakonikus üzenetet. Csak időpont és helyszín volt rajta. Egyből görcsbe rándult a gyomrom. Remélem, olyanokat kapok csapattársnak, akiket már látásból ismerek, és megfigyelhettem a viselkedésüket. Bajban leszek, ha idegenekkel kell ismerkednem. Gyorsan összekészítettem a dolgaimat, felkaptam magamra a legfelső ruhámat, megigazítottam a hajamat, felkötöttem a fejpántomat, elraktam a kártyáimat, majd indultam is. A kiképzőterepen, ahova mennem kellett, csak két vadidegen lány volt, amikor megérkeztem. Nem, ők biztosan nem azért vannak itt, mint én, próbáltam magam nyugtatni, és leültem egy tőlük messzebb lévő fához. Ott vártam, mi fog történni.
Samidare Miyako
Samidare Miyako

Taijutsu Pontok : 12


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 110

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

6 / 6 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.