A Fekete Homok Terme

2 / 3 oldal Previous  1, 2, 3  Next

Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Nishikawa Karasu on Szomb. Márc. 24 2018, 17:07

//JJÁTTÁÁÁÁÁ!// 


~Átmentem? Átmentem! Azt a mocskos rohadt élet, átmentem......a beugrón. Tehát részt vehetek a vizsgán. Ó drága kenyér, mekkora teljesítmény. Már most dagad a mellkasom. Gondolom tüdőbajos vagyok.~


Amikor elérakták a papírtömböt, Karasu lenyelt egy gombócot ami a torkában keletkezett, röpke negyed másodperc alatt. 
~Ó egyem a lelked hagymával, veled mi van?~ 
A papírköteghez intézett kérdés megválaszolatlan maradt, mivel a vizsgáztató ismét szónoklatba kezdett. Komolyan mint valami spirituális vezető. 
A fiú tudta, hogy ez kemény lesz, de azt nem sejtette, hogy ennyire.


~Jó rendben van, első kérdés...Fhuuu, Karasu szedd össze magad fiam, mert anyád lebasz.
Na, ez egyszerű. Megint a háború ez az! Oké, második kérdés. Még jó, hogy erről is olvastam korábban, hisz félig konohai vagyok, rák a fejetek. Velem nem csesztek ki...
Megvan! Harmadik kérdés!
Háború, háború háború.~


A hatodik kérdés már fejvakarásra késztette a fiút, azonban szerencsére képben volt a dolgokkal, anno muszáj volt bemagolnia ezt az akadémián. Legalábbis így gondolta, aztán a dolgozatban teljesen mást kérdeztek...na mindegy. 
A hetedik kérdés sok időt elvett, gondolkodott rajta egy csomót szerencsétlen, de végül csak kiizzadta magából az általa helyesnek vélt válaszokat.
A nyolcadik kérdés rutinmunka volt számára, elvégre érdekli a háború, és annak háttere.


Na, és itt akadt el geninünk. Az expanziós szó jelentésével nem volt tisztában egészen pár héttel ezelőttig, amikor is olvasott róla valahol. Ez azonban nem mentette meg. 
~Ez túl sok, rengeteget kell írni, nincs idő. Legalábbis úgy nincs ha én fogalmazom meg...
A háborús cselekedeteiket? MINDEGYIKNEK? Te normális vagy, ezt órákig lehetne írni!  A rohadt életbe, és még csak a felénél vagyok. Mindegy, ugrás a technikaira...~
Azonban a második oldal első kérdése ráébresztette a fiút arra: Nincs itt semmi keresnivalója.

~Ehe...ehe...a titkosírást mi? Aranyos vagy, a szőröstalpú öregisten gyúrná bele a huggyos bajszát. Oké, nincs mese, csalnom kell...~
Ezt olyan határozottsággal döntötte el, mintha azt mondta volna: Elmegyek enni valamit.
Átfutott az agyán, hogy a pontozás kegyetlen, ráadásul csapatként kell teljesíteniük. Ha kihagyja azokat a kérdéseket amikre nem tud válaszolni, biztosan megbukik. Ha csal, szintén bukhat, azonban ha mindent megold faszán, akkor is megbukhat... 
A kilátások marha jók, így úgy döntött kockáztat.

Egy kunaitőrt csúsztatott ki, a zsebéből, alig pár centire, hogy a pengét elérhesse. A jobb kezének hüvelykujját végighúzta a tőr pengéjén, ezzel egy elég hosszú vágást ejtve magán. Mindeközben bal kezével a fejét támasztotta, mintha kétségbeesetten gondolkodna. Végül elrakta a pengét.


-Soushuuha -mondta ki a maszk alatt, olyan halkan, hogy még a padtársai se hallják. 
Egy füstbombát vett elő a zsebéből, amire megpróbált egy szemet festeni a saját vérével. A soushuuha segítségével egyszerűbb volt, mintha a combján kellett volna egyensúlyoznia.  A lebegő golyót forgatni gyerekjáték, így a rajzolás is könnyebben ment. Nem rajzol valami jól, úgyhogy igyekezett minél egyszerűbben megoldani a dolgot. A bomba végig a pad alatt tartózkodott, hogy a vizsgáztatók ne láthassák. Illetve lehetőleg senki más sem. Közben igyekezett természetesen viselkedni. Ez nem esik nehezére akkor, ha nem látja, hogy figyelik. A bomba felülete meg-megtréfálta, azonban végül sikerült a szemet felfestenie. Másodjára.
Míg várta, hogy a vér megalvadjon, rápillantott az órára. Huszonöt perc van még hátra. Sietnie kell. 
A füstbomba a jobb kezének mutatóujjához volt kötve, ami vérzett egy kicsit még. Ezt a kezét a padon pihentette, illetve mozgatta vele a chakrafonalat. Persze igyekezett feltűnésmentesen, természetesen csinálni a dolgot. 
A bal kezével a szemeit takarta el. Külső szemlélőnek úgy tűnhetett, hogy már rég feladta az egészet, és kétségbe van esve.


-Tatsu teichi no jutsu! -mondta ki szintén halkan. A szemeit becsukta, majd kiterjesztette látását a füstbombára, ami vígan lebegett a padok alatt. Egy-egy vizsgázónál aztán felemelkedett, mégpedig a következő módon: 
Karasu megkereste azokat a vizsgázókat akiknek sötétebb színű felsőruházatuk volt, az ölükbe lebegtette a bombát, végül felment vele egészen a vizsgázó álláig úgy, hogy az ne láthassa. Egyébként végig a padok alatt közlekedett, kb öt centire a földtől, és remélte, hogy senki sem lép rá...  A chakrafonal egyik áldása, hogy láthatatlan, ha viszont valaki mégis észrevenné, azonnal megszünteti a jutsut. A mestere szerint egy képzett jounin képes lehet kiszúrni a chakrafonalat, legalábbis elméletben, így azt könnyen visszavezethetik hozzá. Már ha hajlandóak végigkövetni a fonalat a padok alatt. Vicces lenne a nagy jouninok keresőakciója négykézláb...


Szerencsére sikerült olyan vizsgázókat kifognia akik láthatóan tudták a kérdésekre a választ, így nem volt olyan nehéz dolga mint hitte. Persze akadt egy-két kivétel. Direkt nem a padtársainál próbálkozott, az nagyon feltűnő, és egyértelmű lett volna, inkább pár méterrel odébb ment, a háta mögött ülőknél például rendszeres látogató volt. 


Végül sikerült minden kérdésre válaszolnia, épp időben. Nagyjából két perc  volt még hátra, mikor letette a tollat, és a tenyerébe temette az arcát. 
~Soha többé...~ 


//Elcsalt kérdések, hogy egyértelmű legyen: 
1. Oldal: 
9,10.
2. Oldal: 
1,2,5,6,7.
//




//Mindmegbukunk// 


A hozzászólást Nishikawa Karasu összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Márc. 24 2018, 18:41-kor.
avatar
Nishikawa Karasu
Játékos

Taijutsu Pontok : 60

Tartózkodási hely : Mei-sama oldalán


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 383

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Akira on Szomb. Márc. 24 2018, 18:23

Már legalább 1 perce letettem a tollat, amikor szólttak, hogy vége. Egyik társaság egyik tagja figyelmen kívül hagyta a parancsot és tovább írt, aminek köszönhetően ki is zárták őt isé s a csapatát is. Fáradtságom nem múlt, viszont egy kicsit felvidított a jelenet. Tipikusan magamra ismerek, még a legnagyobb gázban is a jót látom. Sajnálom a másik csapatot, de magukra vessenek. A javítás alatt nem igazán figyelek az ellenőrzők reakcióira, mert pontosan tudom, hogy a "tanárnak" a kérdését sem hisszük el, főleg nem vizsga helyzetben. Viszont azzal is tisztában vagyok, hogy ez csak a beugró, hiszen elmondták. Szinte eszembe jut a merev romoknál eltöltött körülbelül fél órám, amikor majdnem patkány eledelként végeztem, a mostani helyzet szinte már baráti, ugyanis rajtam van a ruhám és a szomjan haláson kívül nem igazán fenyeget, de az sem igazi fenyegetés, hiszen remélhetőleg az írásbeli végeztével kapunk majd rendes vizet is. Lassan végeztek a javítással és visszaosztották a pontokat. Akik nem érték el a meghatározott 6 pontot. Aki megbukott ezen, azt azonnal kiküldték és vissza is kapták a papírjaikat. Részben irigyeltem őket, másrészt viszont sajnáltam a kiesetteket. A mester betartotta az ígéretét, vagyis a nem teljes csapatokat összevonta, hogy ezzel is nehezítse a következő részekre a csapatok dolát. Azt már rég megtanultam, hogy egy chuunin, aki egy csapatot vezet nem mindig ugyanazzal a csapattal dolgozik, alkalmazkodnia kell a csapat összetételéhez, valamint a csapat képességeit ismerve kell a feladatokat kiosztani. Miután mindenki elhagyta a termet és összerakták a csapatokat egy újabb tömbnyi feladat került elénk, legalábbis azt tippeltem, amit elég gyorsan meg is erősített Daiki senpai. Az eddigi tollak helyett kaptunk 3 ceruzát és 3 radírt. Aztán a felügyelőnk elkezdett írni a táblára, hogy a szabályokat ismertesse. Nem igazán érdekeltek a szabályok, sosem voltam egy szabálykövető, annyi esett le, hogy egyénileg és csapatban is értékelnek, fejenként minimum 60 pontot kell elérni, valamint a két kérdés részből külön- külön is el kell érni a 30 pontot, hogy ne bukjak, valamint a csapatnak összesen el kell érnie legalább 210 pontot, vagyis átlagosan 70 pontot is el kell érni, valamint, ha nem írjuk oda, hogy "Érdemi válasszal nem szolgálhatok" az minusz 10 pont. A feltételek szigorúak, bár nem igazán értem, hogy mi köze van a chuunin rangnak vagy egyáltalán a shinobi létnek ahhoz, hogy kik vettek részt az első shinobi háborúban vagy melyek konoha nagy klánjai. A vizsga utáni négy óra még durvább, mint az eddigi megpróbáltatások. Négy óra mozgás, beszélgetés vagy alvás nélkül. Ezek közül talán a legelső a legdurvább, hiszen kivel beszélgetnék? Alvás még csak hagyján, de mozdulatlanul? Igaz egy komolyabb küldetés alatt is van, hogy hosszú ideig kell lehető leghallkabban létezni, de azért a 4 óra az durva. Ekkor engedélyt kaptunk a lap megfordítására s a szabályzat elolvasására. Ez már egy kicsit barátibb volt, ugyanis nem volt kikötés a mozdulatlanság, csak a terem elhagyását tiltja. Gyorsan végig olvasva a szabályzatot már vártam arra, hogy végre a kérdéseket olvassam. Amint elindult az óra kinyitottam a papírt, majd a történelmi kérdéseket átnézve, amire nem tudtam a választ a szabályzatban megkötött "Érdemi válasszal nem szolgálhatok." választ adtam, majd csak ezután tértem át az érdemi válaszra. Bíztam a társaimban, magamban kevésbé, de azért volt bennem némi magabiztosság, talán az esélytelenek nyugalmának hívnák, de azért nem tartottam magamat annak. Ugyan tudnék csalni, de arra jutottam, hogy a technika, amit használni tudnék túlságosan is feltűnő, valamint összekeverhető az alvással, így egyáltalán meg sem próbálkozok ilyennel.

//Én sem csaltam//
avatar
Akira
Játékos

Taijutsu Pontok : 198

Tartózkodási hely : Elveszve a nagyvilágban


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 870

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Yamato on Szomb. Márc. 24 2018, 21:47

A vizsga eddigi része nagyban hasonlít gyerekkoromhoz, amikor az utcán kellett megélnem már nagyon fiatalon is. Vízhez sem mindig jutottam, de volt, hogy étel nélkül kellett napokat kihúznom, így az érzés nem ismeretlen. Egyedül talán az alvás megvonás, az, amit rosszabbul bír a szervezetem, mégis talán elmondhatom magamról, hogy a terem legkipihentebb tagja vagyok. Ugyan régen volt, de már nagyon fiatalon meg kellett tanulnom, hogyan tudok hatékonyan aludni gyorsan, ugyanis volt olyan, hogy alig 2 óra alvással kellett kihúznom egy- egy napot, mert épp úgy alakultak a dolgok. Hát az utca gyerekek élete nem könnyű. Egy kicsit mindig is irigykedtem azokra, akiknek vannak szülei, mert egy kényelmes ágyban alhatnak és nem éheznek és szomjaznak. Ezt az érzést én a tizenegyedik életévemig talán meg sem tapasztalhattam igazán, mert az árvaház, ahol felnőttem nem éppen a kényelemről és a bőséges étel ellátmányról volt híres. Aztán eltelik az idő és a kamu válaszaimmal feszültem várom az eredményt. Nem figyelek a tanokra, ugyanis amíg nem tudom, hogy a saját vagy más válaszain röhögnek vagy sírnak, addig minek tulajdonítsak neki figyelmet. Gyorsan kijavítják a dolgozatokat, majd vissza is adják. Furcsa mód sikerült átjutnom ezen a részen, pedig nem mertem volna rá mérget venni. Ugyan voltak, akiknek nem sikerült, de a bent lévők többségének sikeres volt a beugrója. Gyorsan még összerendezték a kiesettek csapatait, hogy mindenhol hárman legyenek, majd újabb papírhalmot raktak a vizsgázók elé és ezzel egy újabb hegyi beszéd vette kezdetét. Az értékelési és pontozási rendszer világos volt, csak azt nem értettem, hogy miért szigorúbb a csapatértékelés, mint az egyéni. A beszéd során két dologra is rájöttem, mégpedig arra, hogy egy küldetés során is kevésbé számít az egyén teljesítménye, mint a csapaté. Attól, hogy valaki a feladat ráeső részét nem tökéletesen teljesítette, de ennek ellenére a küldetés sikeres, akkor ő is megkapja a ráeső rész teljes összegét, valamint sikertelen küldetés esetén valaki hiába teljesítette a ráeső részt, a küldetés elbukott, a másik, hogy az információ szerzési képességeinket tesztelik. Ugyan azt mondják, hogy csalni nem ér, de akkor miért 3 lehetőséget adnak? Egy küldetés során ha egy próbálkozás megbukik és rájönnek arra, hogy valami nincs rendben és ellenséges shinobik próbálnak információt szerezni, akkor egyből riadoztatnak, de az akadémián az elkapott diák is első bukta próbálkozás után egyest kapott. Tehát valaminek lennie kell. Egyből aktiváltam a korábban már előkészített technikámat egy információszerzésre készített bábomon, vagyis a marionetto rimokon // bábtávirányító technikát a magammal hozott kaméleon bábon, ami nem csak képes láthatatlanná válni, de egy technika segítségével én magam is látom, amit a báb. Egyelőre nem indítom el, hanem várom, hogy leteljen a beszéd. Végre abbahagyta a beszédet, majd hagyott néhány percet, hogy újra elolvassuk a korábban felvázolt szabályozást. Mikor letelt az 5 perc rácsapott az órára és elindult a két óra. Ezzel a lendülettel az asztal alatt megalkottam a tigris pecsétet, hogy a bábom elinduljon felfedező útra. Folyamatosan körbe- körbe küldtem megállítva egy- egy lehetséges válasz kipuskázására. Amennyiben hosszabb választ láttam, akkor a technikáimat megszakítva, nem felfedve a bábot, leírtam, amit tudtam, majd folytattam tovább felfedező utamat. Amikor pedig minden választ, amit be tudtam szerezni a birtokomba volt, az egészet átmásoltam a papírra, hogy aztán a báb is visszatérjen a kabátom alá a helyére és én nyugodt szívvel tehessem le a papírt és a ceruzákat, amit kaptunk a dolgozat megírásához.

//Úgyis megbukok xD Ezzel a karival az egész dolgozatot megpróbáltam kipuskázni a báb segítségével.
Használt technikák:
Marionetto rimokon // báb távirányítás - A technika használatához folyamatos kézpecsét használat szükséges, így amikor elengedem a tris pecsétet a báb megáll abban a helyzetben, amiben van, kaméleon esetében még a láthatatlanságát is megörzi.
A másik technikának nincs neve, de már használtam játéktéren is és élményben is, valamint az előtörténetben is el lett fogadva, hogy a báb képes teljesen láthatatlanná válni, valamint egy pecsét segítségével, aminek a létrehozását nem ismeri a karakterem, csak használni tudja, képes azt látni, amit a báb lát//

_________________
Adatlap, Kaland, Küldetés, Pályázat, Bővítmény, Tanulás

multi karakterek: Akira, Katsumi Kawachi, Tomoko
avatar
Yamato
Játékos

Taijutsu Pontok : 60

Tartózkodási hely : Még nem tudom


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin/Bábhasználó
Chakraszint: 459

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Hattori Arata on Vas. Márc. 25 2018, 23:10

/Chuunin Válogató Vizsga - A reagálásra engedélyt kaptam a Ninja Tanácstól/


Átment hát a beugrón. Nem volt igazán nehéz, Arata tényleg röhögve töltötte ki az egészet; mikor meglátta a megbukott konohai csapatot, önmagában elvigyorodott és várta, hogy kik fognak még megbukni, kik lesznek azok, akik ezen az előzetes felmérő teszten nem voltak képesek annyit nyújtani, amennyi nemhogy minimum elvárható lenne egy shinobitól, de még egy civiltől is... ezek konkrétan napi hírek voltak a háborúban, amelyet megéltek, amelyet ott vívtak a közvetlen közelükben... amelynek állandó részesei voltak ők is. Ha valaki ezt nem tudta, akkor az tényleg nem érdemelte meg a shinobi megnevezést, hiszen még az egyszeri akadémistákkal is közölték valószínűleg az aktuális híreket, de, ha máshonnan nem, hát a szülőktől csak tudtak tájékozódni... vagy, éppen egy szülő halálhíréből. Nem, ez tényleg nem volt nehéz. Arata már várta a második kérdéssort, azt, amin minden állni vagy épp bukni fog, a szó legszorosabb értelmében. Képes lesz átvészelni az újabb akadályt? Képes lesz megfelelni azon elvárásoknak, amelyeket a klánja és a falva támasztott felé azáltal, hogy leadatták vele a jelentkezési lapját? No persze... nem, mintha túlzottan sokat kellett volna győzködni őt. A chuunin rang igenis fontos volt számára, hiszen a ranglétra következő fokára léphetett vele, eggyel közelebb az eredeti céljához, eggyel közelebb ahhoz, amit az életben el akart érni, és épp ezért, eldöntötte azt, hogy, ha törik, ha szakad, akkor is chuuninként fog távozni innen, maximum poszthumusz érdemli ki a címet. Nem akart szégyent hozni az öreg Hattori Hisaterura, és apjára, Hattori Chibashira sem... de leginkább magára nem akart szégyent hozni.

Elszánt volt, természetesen nagyon is az volt, de hát... azért csak-csak megbukott pár ember még ezen a kis beugrón is, amit tényleg nevetségesen könnyűnek talált Arata, már-már sértésnek is érezte, hogy ilyen könnyű feladatot raktak elé. Vélhetően tíz pontosra töltötte ki, ezt egyelőre nem közölték velük, csak azt, hogy kik buktak meg. Néhányan felálltak, kimentek a teremből és visszakapták az irataikat. ~ Szánalmas selejtek... ~ gondolta, és megcsóválta a fejét, hiszen a tudás ilyen mértékű hiánya nem volt kedvére való, de örült annak, hogy nem kell egy helyiségben lennie olyanokkal, akik a terem átlagos IQ szintjét mérföldekkel lehúzták. Igen, Arata nem volt társas ember, de, ha már muszáj volt társaságba kényszerülnie, akkor lehetőleg értelmes társaság legyen az, olyan emberekkel, akik minimum tudtak shogizni, és keveset - lehetőleg egy szót sem, az volt a legjobb - beszéltek hozzá, hogy neki se kelljen sokat beszélnie. Persze, aktuálpolitikai kérdésekbe mindig is szívesen bocsátkozott, akkor nem lehetett őt "lelőni", és most is ez volt... de írásban. Sajnos, a feleletválasztós teszt nem adott neki túl nagy szabadságot, na, de majd a következő! Csak remélni merte, hogy jó kérdések lesznek benne, az elmúlt két hónapját gyakorlatilag végigtanulta, hogy itt meg tudjon felelni...

A szabályismertetéssel kezdődött, ami igen... húzós volt. A hatvan százalék alap még érthető volt, annyit követeltek meg abban a szánalmasan egyszerű beugróban is, viszont az kicsit érdekes volt, hogy a két részre bontott tesztnek mind a két részében el kellett érniük legalább hatvan százalékot és összesen is. Oh, és a csapatértékelési rendszer! Az kellett még csak Aratának, mivel egyelőre még nem ismerte olyan jól Ziont, hogy a képességeivel tisztában legyen. Nehéz lesz hetven százalékot összehozni? Tán még Motoi-channak sikerülni fog, de Zionnak? Nem tudta, csak remélni merte. Egyáltalán milyen a teszt? Hiszen, szokásos módon nem engedték megnézni nekik a lapot, csak meg kellett hallgatniuk a szabályokat, azt, hogy egy csalásért tizenöt pontot vonnak le, és három csalást követően kidobják őket a teremből... majd pedig elolvashatták azt, kerek öt perc alatt, amelyet Arata még így is soknak tartott. ~ Ennek az átolvasásához komolyan öt perc kell valakinek? Az mi a jó fészkes fenét keres itt? ~ tette fel a kérdést magának, de inkább meg sem akarta válaszolni, csak megvárta, hogy lapozhasson a következő oldalra, hogy végre elé tárulhasson a következő akadálya. A három ceruzának és a három radírnak kimondottan örült, nem kellett azon aggódnia, hogy ki fog fogyni a tolla, mivel azt bőven kinézte ezekből a sunagakureiekből, hogy abban az esetben nem adnának újat, hanem szimplán megbuktatnák, amiért kérni merészel egyet.

Első kérdéssor, shinobi történelem. Arata elmosolyodott, elolvasta az első kérdést - amely csak egy pontot ért az igen sok írási követelmény ellenére - és rögvest körmölni kezdett. Ez túlontúl könnyű volt... legalábbis egyelőre. A kifejtős kérdéseknél azért itt-ott el kellett gondolkodnia, de végül ott tartott, hogy alig volt elég a füzetszerű tömb által adott hely a kérdésre. Úgy írta, ahogy azt tanították neki régen az Akadémián, minden felesleges sallangtól mentesen, csak a lényeget, de az így is elég... sok volt. Miután végzett az első résszel, - ahhoz képest elég gyorsan - rögvest lapozott is a másodikra, amelynek már a címe is mosolyra késztette. Technikai és logikai ismeretek... ennél jobbat ki sem foghatott volna. A titkosírás, a különböző technikai kérdések szinte a kisujjában voltak, valahogy úgy érezte, csalnia sem kell, pedig ez a rendszer eléggé a csalásra buzdította őket. Arata szerencséjére ki tudta jelenteni magáról, hogy átlagon felüli intelligenciával rendelkezett, de, legalábbis azoknál biztosan, akik az elmúlt egy órát konkrétan a ceruzájuk rágásával töltötték el. Nem volt nagyra magával, nem volt nagyképű, de tudatában volt az észbeli képességeinek... ámbátor cserbenhagyták őt most ezek a képességek? Lehetett ő okos, a szituációkat például nem lehetett magolással megoldani, az maximum az első kérdéssorban játszhatott. Mert rendben, a történelmet ismerte, a technikákat szintén ismerte, a chakra különböző elméleteit csak úgy falta... de nem volt biztos abban, hogy a szituációk jól sikerültek neki. Pedig ezek a szituációk bizony biztosan fontosak lehettek, ha egyenként tíz-tíz-tizenöt pont járt rájuk...

Még negyven perc volt hátra, amikor Arata letette a ceruzát, és elégedetten szemlélte a kitöltött dolgozatát. Most már csak itt volt az ideje annak, hogy segítsen a többieknek, amelyre már kész volt a terve. Bár, megítélése szerint itt az egyéni információgyűjtő képességet tesztelték, vélhetően az információátadó képesség is fontos eleme a chuunin rangnak. A terv egyszerű volt; Arata kivitelezné a Kokoni Arazu no Jutsu/Hamis terület technikát, de célzottan csak Zionra és másik társára küldené azt. A hamis terület hamissága itt nem a tereptárgyak megváltoztatásában rejlene, hanem abban, hogy Arata a már kitöltött dolgozatának minden egyes lapját megjegyezve, azokat illúzióként két társa elé vetítené, hogy félkörívben legyen előttük a tizenhat oldal; pontosabban tizenhét, mert lenne egy külön oldal, amely figyelmeztetné a társait, hogy "Genjutsu, más nem látja, csak ti, és ne szóról-szóra másoljátok le!". Amennyiben ez sikerülne neki, akkor igyekezne a lehető legtovább fenntartani a technikát, hogy a többiek minél több információt szerezzenek abból. Ha sikerülne fenntartania elég ideig, akkor Arata utána csak várakozna, míg lejár a dolgozat kitöltésére adott idő.
avatar
Hattori Arata
Játékos

Taijutsu Pontok : 110

Specializálódás : Awaton

Tartózkodási hely : Amegakure no Sato


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 682

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Kowarii Zion on Kedd Márc. 27 2018, 15:33

A kis vörös hősünk izgult a padban. A beugró után következhetett a valós teszt, mely sokkalta több lapból állt már. Tudta, hogy nem úszhatja meg néhány beugró kérdéssel az egészet. Csak történelem legyen...csak történelem legyen.
Mikor Zion megfordíthatta lapját, szemei végigfutottak a kérdéssorozatokon. Az összes kérdést végigolvasta először, majd mérlegelte a könnyebb és nehezebb feladatsorokat. Szerencséjére tele volt a kérdéssor történelemmel, illetve olyan chakramanipulációs kérdésekkel, amelyeket ő maga is ismer. Elmosolyodva kezdte kitölteni a sorban a kérdéseket, mindeközben felevenítette magában Tomashi bá óráit. Szerencséjére Amegakureben az iskolában magas szinten tanítják a történelmet, ezzel is védve törékeny múltját az országnak. Tomashi bá pedig azon tanárok közé tartozott, aki mindig próbálta nem csak a felszínt megmutatni a gyerekeknek, hanem mögé látni a dolgoknak. Remek tanár volt, s igen csak szigorú tekintélye megparancsolta a figyelmet. Zion pedig összetette most a két kezét, amikor a Kagekból írt dolgozatánál megbuktatta, s addig nem engedte átmenni, amíg fel nem sorolta az összeset. A háborús történeteket mindig is szerette, így azok is hamar mentek a számára. 
A chakra, technikai kérdéssorozatánál már kissé lelassított a tempóján, s átgondolta még inkább, mit is kell írnia. Zion figyelmesen rágta át magán a válaszokon, háromszor is, mielőtt leírta volna. Nem akart túl sokat belejavítani, ám nem akart hibázni.
A vizsgabiztos, az a kopasz ott elől elmondta, hogy ha a vizsgázó eléri az adott ponthatárt, de csapatként nem teljesítik az összpontot, akkor ugyanúgy megbuktak. Ez jó ötlet volt amúgy, Zion is belátta. Ösztökélték a csapatot a közös munkára és mintha ki akarnák kényszeríteni a csalást. Bár Zionnak szerencséje van, nem hiszi, hogy ebben a teremben  mindenkit Tomashi bá tanított volna. Biztos léteznek még jó történelem tanárok, de olyan, mint ő, biztos nincs még egy. Ahogy Zion lassan kitöltötte azon kérdéseit, melyekre magától, szinte azonnal tudott válaszolni, visszatért azokra, melyeknél jóval többet kell gondolkodnia. 
Ám nem csupán a kérdéssorozatok zavarták őt. Félt, hogy társai nem érik el a szükséges pontot, vagy éppen ő fog csalódást okozni a számukra. Nagyon ciki lenne, ha miatta bukna ki a csapata. Nem, nem hozhat szégyent sem a családnevére, sem Amegakure nevére. Át kell mennie, s valahogy válaszolnia kell a lehető legtöbb kérdésre. Ha talán valahogy meg tudná kérdezni...
Zion hirtelenf elnézne lapjaiból, s szeme sarkából keresné azt a fiút, aki még a beugró előtt jött oda hozzá. Arata, ha jól emlékszik, így hívták. Zion nem nagyon ismerte még sajnos újdonsült társait, így nem tudta, mikre képesek. Meg kell bizonyosodnia, hogy biztosan tudja e másik két társa a kérdésekre a választ, vagy netalán segítenek neki. Össze kell dolgozniuk.
Zion a jobbjába fogott tollat az asztalnak kezdené kopogtatni. Látszólag a válaszokan töri a fejét, azonban gyakorlatilag a chakraját a hangok alapján terjesztené ki, egyenesen Arata felé. Amennyiben elérné őt, genjutsu befolyása alá vonná.
- Pszt. Hé. Igen, te. Arata, ugye? - teszi fel a kérdését. Amennyiben Arata a hang felé fordulna, látná, ahogy Zion lassan felkelne az asztalától, s felé sétálna. Ám azt is észreveheti, hogy kettejükön kívül mindenki más mintha megfagyott volna. Amennyiben Zion képes saját társát az illúzió alá vonni, elmagyarázná neki hamar a helyzetet - Egy illúziótechnika hatása alá vontalak. Ugyan ezzel a technikával a múltkor egy egész cirkuszi előadást alkottak, erre talán tökéletes. Bármit is mondasz vagy csinálsz most, csupán a fejedben játszódik le, a többiek semmit sem fognak észrevenni. Tudom, még nem nagyon ismerjük egymást, de ahhoz, hogy továbbjussunk, szükségünk lesz egymásra. Van pár kérdés, amiben a segítséged kérném, természetesen én is válaszolok olyanra, amit nem tudsz.
Zion a genjutsut kihasználva beszélné meg konkrétan a válaszokat, s azokkal helyettesíteni a vizsgalapokon hiányzó kérdéseket. 
- Ahogy elnézem, egy zsenihez van szerencsém. Segíts neki is, nehogy megbukjunk. Nagyon köszönöm még egyszer, remélem, a többi fordulóban az én segítségemre lesz szükség. Feloldom az illúziót
Zion feloldva hát a genjutsut, befejezné a vizsgakérdéseket, s letéve a tollat várná ki csendben a dolgozat végét. Amennyiben befejezte, kikéredzkedne a mosdóba, ha nem engedik, akkor pedig némán tűrne. A kis vöröshajú shinobi nyugodt lenne, nem forgolódna, nem beszélne, csak várna. Úgy tűnik, a vizsga kellőképp lefoglalja most, s eltereli a rossz és kegyetlen gondolataitól elméjét. Remélhetőleg mindhárman továbbjutnak, s nem miatta fognak kibukni. Anya és apa még lenyelné. De amit Kama senpai és Tomashi bától kapna, azt nem biztos, hogy kiheverné lelkileg. S teljesen igazuk is lenne. Jól kitanították Ziont, itt az idő, hogy gyümölcsük most kivirágozzon. 
avatar
Kowarii Zion
Játékos

Taijutsu Pontok : 51


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 480

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Yamanaka Inako on Pént. Márc. 30 2018, 20:35

Ha lehetett volna az asztalon dobolni, Inako már rég valami indulót költött volna a ritmusérzéke segítségével. Az a rövid idő, mialatt kijavították a beugrókat, sokkal hosszabb tűnt, mint a napokig tartó várakozás a lakónegyedben. Az ifjú Yamanaka legszívesebben az egyik javítást végző shinobi testét célozta volna meg, hogy saját tudatát belé helyezze és kicsit gyorsítson a folyamaton. Az sem segített sokat, hogy szinte sárba tiporták a jelenlévőket.
*Semmi jót nem jelent, hogy ennyit nevetnek. Vagy ez valami elterelés lenne? Elérik, hogy kételkedjünk magunkban, aztán még rosszabbul teljesítsünk. Ha már a háborúból kimaradtam, legalább itt helyett fogok állni!* Azúrszín tekintete próbált valami információt kilesni, hátha az egyik ninja elárulja magát. Sajnos semmi ilyesmit nem vett észre, vagy túlságosan profik dolgoztak ezen a helyen.
A dolgozatok kijavítását végre befejezték és elkezdték felsorolni a neveket, akiknek távozniuk kellett. A szőke hajú kunoichi csak azért nem ugrott fel a helyéről, mert megtiltották a mozgást. Apró szabálysegésért is küldtek ki résztvevőket, inkább nem kockáztatott. A névsor végére értek, viszont az ő neve nem hangzott el.
*Ez most... Tényleg átmentem? Megvan a beugró, a minimális 6 pont? Éljen, egy kihívás átugorva!* Arcára apró mosoly kúszott, amit gyorsan igyekezett elrejteni, még mielőtt valamilyen mondvacsinált indokkal rövidre zárták volna örömét.
A neheze viszont most következett, miután megkapták a második dolgozatot. A lapok mennyiségéből ítélve sokkal nehezebb teszt várt rájuk, mint az előző. A vizsgabiztos 2 órás időintervallumot adott meg, ami szintén arra utalt, hogy kifejtős kérdések várnak a geninekre.
*Nagyon felkészültek, látszik az egész szervezésen, hogy mindenre gondoltak.* Futott át agyán, ám közben igyekezett figyelni, mert nem akart értékes időt veszíteni azzal, hogy újra átolvassa a szabályokat.
*Csalni tilos.* Rágta meg a szavakat belső hangjának segítségével. *Olyan ez, mintha így akarnák elérni, hogy mégis csaljunk. Annyira készültek erre, direkt közlik, hány pontot vonnak le, mennyi lebukás fér bele a keretünkbe. A csapatmunka aggaszt. Tudom, kik a társaim, de most vagyok életemben először ilyen helyzetben. Majd valahogy lesz, hiszen az is a terv része lehetett, hogy ennyire külön ültettek minket.* Töprengett még egy kicsit ezen, de hamar félbe kellett szakítania gondolatait, mert a dolgozat megírásának kezdetét jelző hang megszólalt.
Átfordította a papírkupacot és egyből a kérdéssorra ugrott. Az első kérdéssor a shinobi történelemre vonatkozott. Inako szája apró mosolyra húzódott - Hishiyo-sensei leckéi a gyakorlások közötti szünetekben mégiscsak hasznosnak bizonyultak. Igazából két csapattársáért kezdett aggódni, mert nem igazán ismerte őket, csak a várakozással teli napokban beszélgettek néhányszor. Mindkettejükön érezte, hogy jóval tapasztaltabbak nála, lexikális tudásukra azonban elfelejtett rákérdezni. Bízott benne, hogy megoldják a problémákat. Inako rögtön nagy előnnyel indult, ám egyelőre a titkos fegyverét a csalásra még nem akarta bevetni.
A kérdések - főleg az elején - nem értek túl sok pontot, mégis hosszasan kellett kifejteni a válaszokat. Az óra folyamatosan számolt, emlékeztetve a genineket, hogy mennyi idejük maradt hátra, mielőtt be kell adni a dolgozatokat. Bár a helyesírásért levontak, a Yamanak bízott benne, hogy a külalakért nem fognak. A szép, lányos kézírást valahogy elvesztette út közben. Már az Akadémián is megjegyezték, inkább fiú írásának nézték a macskakaparását.
A kis szőkeség eléggé belemerült a dolgozatba, főleg a második szakaszába. Az ilyen logikai és taktikai kérdések sosem mentek neki igazán. Amikor az óra azt mutatta, hogy már csak húsz perc van hátra, nekiállt kivitelezni a tervét. Kicsit szűkösre vette, de inkább várt, hogy minél többen tudják kitölteni a tesztet.
*Majd adok én nektek csalást!*
Inako jól tudja, hogy minden mozdulatukat figyelik, azonban kockáztat. Úgy tesz, mintha nyújtózna egyet, ám közben megformálja a Yamanakák titkos kézpecsétjét. Egy shinobi nagyon szorgosan ír és még viszonylag közel is ül hozzá. Felméri a terepet, a chakrája egyenesen tud haladni, vagyis nincs akadály előtte. Aktiválja a Shintenshin no Jutsut, majd a chakráját és elméjét a másik geninba küldi. Igyekszik a lehető legtöbb választ megjegyezni. Az első kérdéssorra csak rápillant, inkább a másodikra koncentrál. Néha fel-felpillant az órára. Ha esetleg olyan lehetőséghez jut, hogy jelezni tudjon két csapattársának, megteszi. Amikor már nagyon szorítja az idő, visszatérne a saját testébe, hogy befejezze a tesztet, illetve kiegészítse a kérdéseit. Utána leteszi a ceruzát, majd vár, hogy megszólaljon az óra. Nagyjából 2 perccel a jelzés előtt történik ez.

//Elnézést a módosításért, csupán jelezni szeretném, hogy Inako mely kérdéseknél csalt igazán.
A logikai és taktikai kérdéseken belül az 1, 8, 9, 10. A történelmi kérdéseknél pedig a 9, 10, amire még szerzett plusz információt.//


A hozzászólást Yamanaka Inako összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Márc. 31 2018, 19:07-kor.
avatar
Yamanaka Inako
Játékos

Taijutsu Pontok : 60

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 301

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Takeyanagi Tomoko on Pént. Márc. 30 2018, 21:52

- Tollat le!
Nem mintha már rég nem tettem volna le, ugyanis az egész tesztet végig tippeltem körülbelül 1 perc alatt. Egy csapat ki esett a szabályszegés miatt, amit elég nyomatékosan jelzett is a vizsgabiztosunk. Három már ex- chuunin jelölt fej lehajtva kullogott ki a teremből, így megkapták a papírjaikat. Közben a többi vizsgabiztos összeszedte a beugrókat és ezeket a papírokat Daiki senpai elé rakták. Miután senkit nem küldött már ki, szétosztotta a papírokat a társai között. Szenvedős percek következtek, nem elég, hogy éhes, szomjas és álmos vagyok, most még azért is izgulhatok, hogy vajon megbukok-e a vizsga ezen részét. Az elég szégyen lenne, hiszen elég sok mindent megéltem és túléltem, ahhoz, hogy egy írásbeli vizsga miatt ne léphessek rangot. Mivel tudtam, hogy szinte az összes kérdést tippeltem, így az, hogy a vizsgabiztosok mit csinálnak nem igazán érdekelt. Kijavítás után visszaadták a dolgozatot és aki nem érte el a megfelelő pontot azt ismét kiküldték. A megbukottak szintén visszakapták a papírjaikat, ugyanúgy ahogy a korábban kiesett társaik. Megnyugodva tudtam meg, hogy sikerült átmennem a beugrón, ami jelen pillanatban nem esett le. Gyorsan összevonták a csapatokat, amik elvesztettek egy vagy két főt, majd egy újabb köteget tettek le elénk. Egy pillanatra meglepődtem, hiszen nem esett le, hogy az előbb csak egy beugró volt, de aztán elmondták, hogy ez a vizsga valódi része. Miután mindenki megkapta lefordítva a papírokat, majd elmondták a szabályokat. Elég katyvasz, nem is igazán esik le, hogy mit kéne csinálni azon kívül, hogy leírni válaszokat a papírra. Amennyiben puskázni kéne úgy, hogy nem bukunk le, én kiestem. A saját tudásomat kell használni, ugyanis semmi olyan technikám nincs, amivel csalhatnék lebukás nélkül. Attól sem félek, hogy időt vesztenék a szabályok átolvasásával, hiszen nem igazán készültem írásbelire, így hát az esélytelenek nyugalmával állok neki a feladatsornak, amint engedélyt kapok rá. Ahogy kérik újra elolvasom a szabályokat, így egy kicsit világosabb a helyzet. Aztán elkezdődik a 2 óra. Átolvasom a kérdéseket, majd azokra a kérdésekre, amik kevés pontot érnek és esetleg hirtelen nem is jut eszembe és tudom, hogy nem tudom, arra beírom a szabályban meghatározott választ, majd csak ezután térek ki a megmaradt kérdések kidolgozására. Ugyan tudom, hogy lehet, hogy a kisebb, 1- 2 ponton is múlhat a vizsga, de nem igazán félek. Ha nem itt, akkor majd bizonyítok a faluban, hogy alkalmas vagyok a rangra. Nem igazán érdekel, hogy most mi is van írva a papíromra, gennin, chuunin vagy jounin, nem az rang számít, hanem a tudás, amit az ember megszerez és ezáltal nagyobb esélyed van sikeresen teljesíteni a rád bízott küldetést. A rang talán annyiban befolyásolja az életed, hogy a magasabb rangú esetleg csapatvezető több pénzt kap, ugyanis neki nagyobb a felelőssége, mert nem csak a küldetés sikeréért felelős, hanem a csapat tagjainak életéért is. Attól, hogy valaki nem tudja a shinobi történelmet, attól még lehet jó vezető, bár ebben az esetben a chakra manipuláció egyes módjainak elméletének ismeretének hiánya nagyobb gáz, mert egy csapatvezetőnek nem csak küldetésen kell részt vennie, hanem fel kell készítenie a csapatát, kezdetben gennineket, majd később chuuninokat, de akár jouninokat is, akár technika tanításával is.
avatar
Takeyanagi Tomoko
Játékos

Taijutsu Pontok : 60

Specializálódás : Betintázás


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 615

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Nakahara Saki on Pént. Márc. 30 2018, 22:25

Saki csendben várta az eredményt, szinte mozdulatlanul ült. Belül persze majdnem szétszakadt az izgalomtól. A kérdések nagy részére biztosan válaszolt, ám némelyiknél csak tippelt. A dolgozat javítása közben többen hangosan kezdtek el nevetni, mire a lány lesütötte tekintetét.
*Lehet... az egyik az enyém. Talán mégse jól válaszoltam.* Bármennyire is bizonytalan volt, mégis elrejtette könnyeit. Régebben biztosan hevesebben reagált volna, ám az évek és főleg Nui anyó, na meg Ran képzései sokat segítettek neki. Kezeit ökölbe szorítva a térdére helyezte, nehogy meglássa valaki. Talán az élesebb szemek kiszúrhatták, mégis mennyire kételkedik önmagában. A javításra váró papírok szép lassan fogytak, majd egyszer csak elkezdték kihirdetni, kinek nem sikerült a beugró kérdéssor. Elég sok név hangzott el, majd a geninek reményvesztetten kullogtak ki a fekete teremből. Bármennyire is hihetetlennek tűnt, Saki átment a teszten. Először nem tudta elhinni, vagyis inkább nem akarta.
Sikerült... átmennem?* Belső hangja meglepődöttséget türközött, akárcsak arca. Hófehér bőre kissé kipirult, talán az izgalom, talán a halvány öröm miatt.
A pozitív élmény gyorsan elszállt, amint meglátta a következő kérdéssorhoz letett papír mennyiséget. Ebből sejtette, hogy sokkal komolyabb dolgoztatnak néz elébe, mint a beugró. A vizsgabiztos elmondta, hogy mire kell ügyelniük a teszt megírás alatt, valamint az is, mennyi idejük lesz megadni a válaszokat. A sötétkék hajú genin még mindig a pad alatt tartotta - közben egyre jobban remegő - kezeit. A papírokat és a három ceruzát nézte, szinte lyukat égetett a padjába. A férfi minden szavát alaposan megjegyezte, azt is, hogy csalni tilos. Tudta jól, milyen következményei lehetnek a szabályok megszegésének. Persze néha talált kiskapukat, ezt főleg Ran tanította neki, amikor a hegyekbe mentek. Ám a kunoichi eldöntötte, teljesen szabályosan fog játszani. Egyedül a csapattársai miatt fontolta meg, hogy esetleg bevet valami trükköt. Úgy érezte, fontos lehet az az információ, hogy nem csak egyénileg értékelik a teszteket. Fuyuval régóta ismerték egymást, rá merte volna bízni az életét, illetve fordítva is igaz volt, bármit megtett volna a lányért. A másik Yukigakurei genint viszont az út alatt osztották be hozzájuk, szinte alig beszéltek valamit. Mégis, elszánta magát, ha olyan helyzetbe kerül, mindent megtesz, hogy segítsen neki.
Elhangzott a jelzés, vagyis megkezdhették a kérdéssor kitöltését. Gyorsan átfutotta az első részt, ami a történelmi kérdésekre vonatkozott.
*Sokat hallottam a háborúról, és a történelemről. Ezeket tudni fogom... pluszban szereztem információkat. Sokat kérdeznek a Tűz országáról... bár tudom, hogy ott történtek fontos események. Az Akadémián csak a felületét érintettük... még jó, hogy utána olvastam.* Kicsit úgy érezte, mintha azoknak a résztvevőknek kedveztek volna, akik jobban kötődtek ezekhez az eseményekhez. A Kis Nemzetek mindig háttérbe szorultak, viszont Yukigakure semlegességének titkon mindig örült. Nekiállt tehát, hogy legjobb tudása szerint adjon választ az összes kérdésre. Gyorsan írt, gondolatai pörögtek és mivel ez nem éles helyzet volt, jobban is teljesített.
A teszt második fele jóval keményebb falatnak bizonyult. Azzal ismét nem volt semmi problémája, amit alap esetben tanultak és hozzá olvasott, mert érdekelte az elmélet. Inkább az utolsó, kifejtős kérdéseknél bizonytalanodott el. Sok pontot értek, ezért bizonyára okosan kellett megírni a választ. Ugyan került már többször szorult helyzetbe, mégis mindig volt valaki, aki segített döntést hozni. A Chuunin rang felelősségének súlya elkezdte nyomni a vállát. Egyre nehezebben kapott levegőt, de azért igyekezett megnyugodni. Néhány percet elvesztegetett ezzel, ám utána visszatért a kérdésekhez.
Elhatározta még az elején, hogy nem fog csalni, hanem saját tudásának legjobbját adja, még ha ez azt is jelenti, hogy megbukik. Ellenben, ha valamelyik csapattársa kér tőle segítséget, azt habozás nélkül megteszi. Ismeri Fuyut, tehetséges Szél elem használó, talán ő kiagyal valamit. Másik társa technikái egyelőre ismeretlenek előtte, ám neki is tett egy kimondatlan ígéretet.

//Saki nem használ semmilyen eszközt csalásra, csupán társait szeretné kisegíteni.//
avatar
Nakahara Saki
Játékos

Taijutsu Pontok : 56

Tartózkodási hely : Yukigakure


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 543

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Shiawase Zouo on Szomb. Márc. 31 2018, 00:33


Az idő lejártát nemcsak a vizsgát vezénylő férfi hangja, hanem egy éles és hangos síp is jelzi. Bár fizikailag sérti a fülem és megfájdul tőle a fülem, mégis kissé kijózanodom a látomásomból. Nagymamám képe szertefoszlik, és megint élesebb a terem, amire jobban tudok koncentrálni annak ellenére, hogy a gyomrom kongása miatt remegni kezd a kezem, ahogy kezd vészesen alacsonyra esni a vércukrom, és igazából bármelyik pillanatban el tudnék aludni. Ha nem rettegnék tudat alatt attól, hogy megint rémálmaim lesznek azokról az időkről, amikor még annyira sem voltam képes uralni az életem, mint amennyire ma képes vagyok rá – pedig még a mai is oly’ messze áll a vágyottól.
Ez a tény sokkal inkább a lelkembe mar, mint megrettentene az, ahogy megpróbálnak még inkább megfélemlíteni a vizsgáztatók a szigorral és a durvasággal. Az erőszak sokkal fájdalmasabb és cifrább módjait éltem már meg ahhoz, hogy ezt komolyan tudjam venni, amíg nem konkrétan az életem – vagy a céljaim – kerülnek veszélybe. Erről viszont egyelőre szó sincs, mivel szerencsére nem az ideiglenes csapattársaim csináltak valami baromságot. 
Azt viszont kár lenne tagadnom, hogy az öklöm megfeszül, s amint a papír eltűnik előlem, mindkettejük felé figyelmeztető pillantást küldök. Nem köszönik meg, ha miattuk esek ki, az biztos! 
Az fel sem merül bennem, hogy miattam bármelyikük kieshetne. Ahhoz túl fegyelmezett vagyok, és túlságosan is komolyan akarom ezt a vizsgát. Gombóc is csupán akkor gyűlik a gyomromba, mikor a kijavított beugrók visszakerülnek a fő vizsgáztatóhoz. Tekintetem le nem veszem róla, még pislogni is ritkán pislogok, annyira szuggerálom: nem mondhatja ki a nevem. 
Nem csoda, ha kifelé láthatatlan, mégis leírhatatlan és mérhetetlen megkönnyebbülés és egyben magabiztosságot erősítő büszkeség jár át, mikor a papírok eltűnnek az asztal fiókjának mélyén, s nevemhez még csak hasonló sem csendült fel. Látod, nagyi, nem vagyok haszontalan, az első akadályon túlküzdöttem magam!
Ettől még nem szállok el, hiszen tisztában vagyok vele, hogy ennél csak rosszabb lehet, jobb nem. Viszont hogy biztosan ne kövessek el semmi szabálytalanságot, rá sem nézek az elém kiosztott újabb papírtengerre. Majd szembenézek vele, mikor eljön az ideje, de most az a feladatom, hogy minden információt elraktározzak, amit előre megkapok, s ne tegyek közben semmi olyat, amiért ki akarnának zavarni. Nem. Úgy nem bukhatok meg. Annál nagyobb szégyen nem is lehetne számomra, mint hogy vereséget szenvedve kell kikullognom azelőtt, hogy igazán meg kellett volna mérkőznöm a következő akadállyal. 
Egy apróság viszont halványan megmosolyogtat. A fő vizsgáztató roppant morcos, roppant kemény, de akárhogy is, egyben roppant törődik azzal, hogy mindenki odafigyeljen: nemcsak hangosan ordibál, de még a krétát is karistolja a táblán. Törődőn vési egyenesen az agyunk legmélyebb rétegeibe ezekkel a módszerekkel a lényeges adatokat, részleteket. Mert akárki akármit is mondjon, tartsa bármekkora kínzásnak, olyan fizikai és szellemi állapotban, mint ahogy most vagyunk, sokkal rosszabb és nehezebb lenne koncentrálni bármire is, ha kedvesen, halkan, mondhatni normálisan lenne felvezetve a számunkra. 
Az értékelési rendszer azonban minden kezdődő mosolyféleség emlékét letörli az arcomról, s mereven az alsóajkamba harapok. Dühít, épp ezért feszít belülről, hogy a sorsom két másik, tőlem független ember teljesítménye is befolyásolja. Elégtétel lehetne, hogy én is az övékét, de még mindig nem tudom elképzelni, hogy nekem ne sikerüljön az írásbeli. Ha nem hinnék ebben ilyen magabiztosan, rég elvesznék, bennük viszont nem lehetek biztos. Furcsák és könnyelműek voltak véleményem szerint eddig is, semmi különleges nincs bennük. S még csak meg sem bosszulhatom, ha valamelyikük miatt elbuknánk, mert Komori megakadályozna minden ilyen jellegű akciót – arról nem beszélve, hogy a Lélek haragját is a fejemre idézném ismét. Roppant bosszantó, előre is iszonyatosan frusztrál. 
A többi részlet is elég kemény, s pont emiatt kissé úgy érzem, az erő elhagy. Ha a többieken múlik a jövőm, mi értelme küzdenem? Gyűlölök másoktól függni, és most pont erre kényszerítenek! 
Míg olvasnom kellene, csak nézek magam elé, a szabályzat betűit nézve látszólag, de gondolatban belső csatát vívva önmagammal. Nem sűrűn fordul elő, hogy ennyire nehezemre esik kordában tartanom magam, és lenyelnem azt a megaláztatást, amibe kényszerítenek. Felszólalnom viszont felesleges, ezzel tisztában vagyok. Más szituációkban sem érdekelt soha senkit, mennyire sérül az egyes résztvevők érdeke, miért éppen most lenne másképp. Fogammal az alsó ajkamba marok, két kezem ökölben, ahogy próbálok rezzenéstelenül ülni tovább a helyemen, lehajtott fejjel, pedig legszívesebben ordítanék a tehetetlenségtől két kezem a fülemre tapasztva közben, hogy legalább részben tompítsam a nagyanyám gúnyos nevetését, amely a hallójárataimba fúrja magát undorító utócsengést hagyva a fejemben. 
Azonban észrevétlen szellő csap meg – egy képzelt szellő képzelt lágy simítása -, ahogy felcsendül az emlékezetemben a Lélek hangja: „…nem az a fő küldetésed, hogy átmenj a vizsgán. Sokkal fontosabb, hogy kitűnj a képességeiddel. Mutasd meg, hogy Kusagakure bár kis nemzet, tehetséges, értelmes, jól képzett shinobikkal rendelkezik.”
Valóban. Észre sem vettem, mikor vesztettem el a fókuszom. A Lélek bizonyára tudta, nem csak rajtam múlik, chuuninná válhatok-e. Nem az én képességeimben kételkedett, hanem tudta, hogy nem csak azokon múlik. (Szép képzet, belé kapaszkodom annak ellenére, hogy a szívem és az eszem egy része is azt súgja, nem egészen erről van szó.) 
A gondolat viszont segít egészen más perspektívából látni az egész vizsgát. Nekem mindig és mindenkor a legjobbat kell nyújtanom. Ha nem is jutunk csapatként tovább, nekem akkor is a lehető legjobb tudásom szerint kell megírnom a saját feladatlapom, mert akkor elmondhatom, hogy bár a csapatom kritikán aluli volt, de nekem akkor is ott lett volna a helyem a következő körben. Ezzel kitűnhetek. Csak egy igazán jó dolgozatot kellene összehoznom. Erre kell koncentrálnom. Erre egyedül. 
Mély levegőt veszek, kizárva minden zavaró tényezőt, idegességet, dühöt, a nagyi hangját, az éhséget, a fáradtság miatt felerősödő pillanatnyi hallucinációkat, a vizsgáztatók pillantásait, de igazából az egész külvilágot: nem létezik más, csak én és a feladatlap, aminek azonnal nekiesek, ahogy elhangzik a vezényszó. 
Mivel sosem szerettem a történelmet, így a másik adatlappal kezdek. Viszont nincsenek illúzióim, egy órát engedélyezek magamnak rá, azután át kell térnem a másikra, hogy arra is legyen időm, még ha az biztos nehezebben fog menni, mivel jobbára azok a dolgok érdekeltek mindig is, amik valamilyen módon Kusagakuréhez vagy a Lélekhez köthetők, alap dolgokat persze tudok, de kicsit hátrányban érzem magam egy kisebb falu küldötteként, mivel úgy vélem, minden nemzet a saját történelmével foglalkozik a legtöbbet, márpedig emiatt nagyobb nemzetek előnyben vannak. Viszont sehol nem próbálkozom semmivel. Nem akarok másokra támaszkodni, a saját képességeimben bízom egyedül, senki máséban nem a teremben, ezért meg sem próbálkozom puskával, leírom, amit jónak gondolok abból, ami felrémlik. 
Azonban megváltoztatom a személyes taktikám, ahogy tüzetesebben végignézem a feladatlapot. Vannak feladatok, amik időigényesebbek, de kevés pontot érnek, ezért először inkább arra megyek, hogy a minimumot elérjem, s a több pontot érő feladatokat próbálom kidolgozni, hátha valami csoda folytán mégis sikerül csapat szinten összehoznunk a dolgot, elvégre fogalmam sincs, melyik srác milyen tudással rendelkezik. Bár kétségtelenül rombolná az önképem, ha csak miattuk tudnék továbbjutni, így szeretnék az lenni, aki mindenhova ír, de már az elején látom, hogy ez nem lesz kivitelezhető, de akkor is kihányok magamból minden információt, ha tudom, hogy ha valamit mégsem jól tudok, akkor levonás jár érte. Nem érdekel. Ha nem írok semmit, így is úgy is veszítek, ha írok, talán a nulla vagy a mínuszok helyett sikerül összekovácsolnom némi pluszt. Nem rettenthet el az, hogy a hiba is kisebb bukás, hiszen akkor végül sehova nem írnék le semmit. 

* * * 

A feladatlap végtelenül hosszúnak tetszett, de úgy érzem, mindent beletettem, amit tudtam, bár egyes helyeken szívem szerint rengeteg kérdést tettem volna fel, pontosan mire is gondoljak, mit szeretne tőlem a vizsgáztató a kérdéssel megtudni, illetve voltak helyek, ahova tudtam volna írni, de biztos voltam benne, hogy ha megteszem, több pontot vesztek, mint amennyit nyertem volna, ezért végül mégsem tettem, pedig megfogadtam az elején, ilyet nem csinálok, de végül csak győzött bennem az a gondolkodás, hogy van, amit nem éri meg bekockáztatni. Kitöltés egy hosszadalmas el camino is volt a lelkemnek. Még inkább látom, hogy a gyakorlati fejlődésen túl elméleti téren is sok-sok üres lyuk él a fejemben, amit mindenképp be kell tömnöm, sajnos a kevésbé kedvelt történelem és napi hírek szintjén is. Mert ha a chuuninná váláshoz ekkora elméleti képzettségre is szükség van, akkor ha magasabbra akarok jutni, még többet kell tudnom. Elhatározásom e magasabb célról erősebb, mint valaha, ugyanakkor a kétségbeesésem, mennyire el is vagyok maradva, s milyen távoli az a cél, szintén sokkal érezhetőbbé és erősebbé vált bennem. Bár előbb kaptam volna ezt a pofont, nem ment volna ennyire sok időm veszendőbe! Egy dolog azonban biztos: amint hazaérek, minden téren fejleszteni fogom magam. Nem fogok megelégedni az edzőterepeken töltött műedzéssel elfecsérelt idővel. Igenis valahogy kiharcolom, hogy minél több embertől tudjak minél több mindent megtanulni. Mindent, amit csak lehet!
Mert itt nem fogok sikerrel járni, ezt már most tudom, és pont emiatt roppant fásultnak érzem magam, elégedetlennek, bosszúsnak, de végtelenül fáradtnak és fásultnak. Még csak el sem mondhatom, hogy közel jártam, mert nem érdekel, a múltban vagy a jelenben milyen magukat fontosnak tartó emberek mit csináltak és mit képzeltek magukról. Hiába, még inkább gyűlölöm a történelmet, mint korábban, de akkor is me fogom magolni minden részletét, amint lehetőségem lesz rá! Most legyőzött! Pusztuljon el, legyőzött! De több vereséget nem fog rám mérni! Soha többé nem!

avatar
Shiawase Zouo
Játékos

Tartózkodási hely : Az őrület határán


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 203

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Kenta Koizumo on Szomb. Márc. 31 2018, 10:52

~ Mattakune--- ~ sóhajtott fel a fiú az egyik ellenőrző chuunin nevetésére. Ő maga nyugodtan ült a helyén, csak párszor fordult körbe, hogy megtalálja csapattársait. Hidegen hagyták az ellenőrzők reakciói, biztos volt az eredményeiben. Összességében igen tájékozott embernek mondhatta magát mind az aktuálpolitikával, mind a történelemmel kapcsolatban, rengeteg szóbeszédet hallott vándorútja során, még korábbi híres személyekről, nem csak Konohában, más falukban is, elméleti ismeretei is nagyjából a helyén voltak, szóval nem rettegett. Ahogy azonban körbenézett a többi jelölten, azt látta, hogy nagyon sokan tartanak nem csak a mostani beugró eredményeitől, hanem az egész környezettől, és a rájuk váró nehézségektől.
Nyugodtan ülte végig a kijavítást, nyugodt volt az eredményhirdetés alatt, és nyugodtan vette kézbe a paksamétát, amit teszt néven raktak le elé. Két óra nagyon sok időnek tűnt, ennek függvényében valószínűleg igen nehéz kérdések várnak rájuk, de ő úgy volt vele, ezzel szembe kell nézni. A gyakorlati részen ott akart lenni, ehhez azonban át kellett mennie az írásbelin. Figyelmesen hallgatta végig a szabályokat, és a kezdést jelző hangra gőzerővel vetette bele magát a feladatokba.
Hamar észrevette, hogy bár a kérdések rövidek és egyszerűek, rengeteget kell írni, nem csak a kifejtősekhez. A történelmi rész első nyolc kérdésén viszonylag könnyen végigment, de az utolsó kettőnél megtorpant.
~ Na jó, ez meg mi a f*szom? ~ gondolta, és letette a ceruzát. Beletúrt szürke hajába, újra ceruzát ragadott, és pörgetni kezdte az ujjain. ~ Ezt biztos nem tudom megoldani. Pedig tíz pontos kérdések, na ne már... ~ próbált kitalálni valami megoldást. ~ Kettő kérdés, összesen 10 pontért, tehát az együtt 20 pont. Ha kétszer kapnak csaláson, az -30 pont, tehát 10 pont mínuszban lennék, de ha csak egyszer, még azzal is csak 5 pontot nyernék. Másrészt ha ezt a 20 pontot nem szerzem meg, az előző feladatok maximálisak kell, hogy legyenek, a következő ötven pontból pedig negyvenet el kell érnem, és még nem tudom, ott milyen feladatok vannak. Nehéz helyzet. A kockázat minden esetben magas. ~ filozofált. Végül úgy döntött, belevág, de csak egy feladat lelesésébe, mégpedig az utolsóéba az első részből. Őszintén reménykedett, hogy a padtársa meg tudta oldani, így óvatosan odafelé lesett. Figyelt arra, hogy senki ne vegye észre, amit csinál, elképesztően apró, alig észrevehető mozdulatokat tett, sajnos másra most nem volt lehetősége. Nem készült arra, hogy csalnia kell. Valamit körmölt a kilencedik feladathoz, és közben többször maga mellé nézett, szinte szavanként másolta le a másik genin megoldását.
Stresszes pár perc volt, és egy kis időt is vesztett vele, a második résszel elképesztően sietnie kellett.

// Innentől nem írom tovább a posztot, hogy a karakternek van-e lehetősége a folytatásra, azt a mesélő dönti el. Mivel többször is oldalra nézett, többször is rajtakaphatták, ami növeli a lebukás, és a hármas keret elérését, de ha csak kétszer kapják rajta, mára akkor is megbukott. Sajnos nem volt elég felkészült a csalásra, így teljesen korrekt lenne a megbuktatása. //
avatar
Kenta Koizumo
Játékos

Taijutsu Pontok : 59

Tartózkodási hely : Szerdán


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 571

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Hamada Fuyu on Szomb. Márc. 31 2018, 15:55

Hamar kiderült, hogy én is azok között a szerencsések között volt, aki meglepően jól teljesített a feladatokban. Persze ezek csak a beugró részek voltak, mindenesetre persze azért elégedettséggel töltött el, hogy tudásom ilyen jó még egy olyan dologról is, melyről nagyjából alig-alig tudtam valamit. Természetesen mindig utánanézek olyanoknak, melyekről kevesebb információm van, de a háború elkerülte szerencsére Yukit, így kissé tartottam tőle, hogy a fontosabb dolgokról esetleg nem tudok és/vagy valamit félrehallottam, értettem a beszámolókból. Egy szó, mint száz azért örültem, hogy ez lett a vége, és nem sültem fel. Bár sajnáltam azokat, akiknek nem sikerült továbbjutni, természetesen nem kifejezetten érintett meg az „elbukottak” bánatai, hisz tudtam, hogy azok, akik nem adták fel négy év után ismét megpróbálkoznak a vizsgával, még ha a tudat, hogy idén lényegében a vizsga lényegi része előtt megbuktak, nem tántorítja el őket. Persze… a vizsgáztatókat nem érdekli az eltávozottak. Nekik az a szerepük, hogy az itt maradottakat kínozzák. Hamarosan sor került a valódi feladatlapok kiosztására is és már a méreteiből látszott, hogy ez nem olyan lesz, mint az eddigi vizsgáknál. Igen. Az eddigi vizsgáknál. Ugyanis utánajártam, hogy milyen volt a közelmúlt vizsgáinak a folyamatai. Az írásbelik, az középfeladatok és a döntők. Utánajártam, hisz enélkül nagyon nagy hátrányba kerültem volna. A feladatokkal kapcsolatos szabályok egyszerűek voltak, és mint mondták le van írva, azért a papírra is. Viszont nem lett volna jó, hogyha esetleg félrehallok valamit, így úgy döntöttem azért átfutom majd még egyszer a dolgokat. Jobb biztosra menni. Persze miután elkezdődött a „rajt” már kicsit aggódóbb voltam, bár azért, mint ahogy az érzelmeim többségét ezt sem mutattam ki. Számomra nem volt kérdéses mit csinálok. A vizsga elvárja tőletek, hogy csaljatok. Csaljatok és úgy menjetek tovább. Ez is hasonló kaliberű volt, és a kérdések tömkelegéből adódóan biztos voltam benne, hogy rengetegen próbálnak majd csalni. Viszont én nem fogok. Csapattársaim, kik jószerével rögtönzött brigádból alakultak legkevésbé sem érdekeltek. Lehet, hogy sértőn hangzik, de így van. Számomra az volt fontos, hogy a magam tudásából oldjam meg a feladatokat, hisz ha csalással átverek valakit, az nem más lehet csupán saját magam. Mindig is inkább intellektusi shinobinak tartottam magam, mint fizikai. Így ha egy elméleti próbán csalással jutok át, az olyan lenne, mintha doppinggal akarnék versenyeket nyerni. Megteheted, de a győzelem íze nem lesz ugyanolyan. így hát nem csaltam, helyette némán, kissé gondosan átolvastam a feladatokat és amikben nem voltam biztos, inkább passzoltam. Inkább nem kapok pontot, minthogy levonjanak. Így haladtam szépen lassan sorjában a kérdésekkel, és mielőtt lejárt volna az időm még gyors átfutottam a kérdéseket, majd az utolsó pillanatok előtt kicsivel leraktam végül a ceruzát és a papírost és vártam a zárást. Ennyi. Nem tudok ennél jobbat. Úgy tűnik a tudásom, melyre eddig oly büszke voltam eléggé visszafogott ahhoz a tudáshoz képest, amit elvárnak tőlünk. Remélem azért nem lett olyan szörnyű a feladatsorom.

// nem csal //
avatar
Hamada Fuyu
Játékos

Taijutsu Pontok : 30


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 319

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Hyuuga Shakaku on Szomb. Márc. 31 2018, 20:36

A lány mosolyogva tűzi izzadtsággal és hányással rögzített kontyába a tollat, felcsapva karjait a tarkója mögé. Ez az egyszerű mozdulat elég ahhoz, hogy a tinédzsermirigyei elgázosítsák a helyiséget.
Áhhh, csodás ez a mai nap! – Örvendezik hangosan, mikor hátra tud rendesen dőlni a feladatától; a beugró kitöltése egyáltalán nem okozott számára gondot. Sőt, valójában még sosem volt ennyire biztos magában; teljesen bizonyos, hogy a válaszokat, amiket megadott, teljes egészében, elsőtől az utolsóig tippelte. Innentől kezdve – legalábbis a saját szemében – hibának nincs lehetősége; hogy is hibázhatná el azt, amiről fogalma sincs? Avagy ez tipikusan az a szituáció, amikor vak vezeti világtalan önmagát – persze egy 6 kilométeres látótávval, de azért ne legyünk ennyire pragmatikusak.
Már éppen megtalálná az Örömóda ritmusát – elvégre álláspontja szerint a padok nyikorgása valójában egy meg nem értett műfaj -, mikor az Emberállat kibillent pár alakot a vizsgáról. A helyzetet nem látja át: minden bizonnyal csak randomizáltan húznak ki neveket a Pigi nevezetű malacperselyből, hogy ki megy át, illetve ki nem tart velük az ÁgliKonteszten, vagy, és ez inkább esélyesebb, az Emberállat gyöngéd érzéseket, vagy éppen kifejezetten keményeket táplál személye iránt. Amit persze tökre megértene, hiszen őt csak imádni lehet.
Elbarmult szíve mélyén azonban valamilyen érzés gitárhúrszerűen megpendül, és csakis kizárólag ennek hatására szól oda a távozókhoz:
Ne búsuljatok, majd később talcsizunk és majd hajtunk egyet!

«««»»»

Azonban még nincs vége a helyzetüknek. Az Emberállat nyilván élvezi a szadomazot, meg jobban szeret a pénisz férfiúi oldalán lenni ~ Na majd megtanulja az ellenkezőjét. ~, plusz elég sokat emeli fel a hangját is. Ez utóbbi természetesen lehet azért is, mert túl közel volt a Punciországot megrázó számtalan robbanás egyikéhez. Természetesen egy testi fogyatékkal élő személyt nem vetne meg mindezért, de az is minden kétséget kizáróan igaz, hogy már csak poénból is felé fog valamikor dobni egy robbanójegyzetet. ~ Miiivan reakcijjjóó! ~
Mindezek ellenére mosolyogva pillant le az előtte lévő kérdéssorra – mindeközben belülről leég körülötte a világ és ő sikítva zokog és hisztizik.
~ Szóval ezt nekem kajakra tudnom kellene? Minek? Mi a f@sz?! Kit érdekel ez a sok szentsz@r....? Mijjjeeeez?! ~
Érzi, amint a szíve hevesebben kezd el verni; ám még nem tudja, hogy dühtől, vagy izgalomtól; szinte érzi, amint a bőre alatt cikázó energia zümmögő méhkassá dühödve kering. Mély levegőt vesz, majd kifújja azt. ~ Anyám, jól jönne egy cigi.~
A lány ekkor ismét nagy levegőt vesz, próbálva legyűrni az ösztönös reakciót, mely alapján elmenekülne, vagy megküzdene a veszélyforrással.
Kuchiyose: Naraku – mormogja a nem létező bajsza alatt – ...noichi, akinek a vérében is THC folyik, aggyá cuccoskát.
A dolog sajna nyilvánvalóan nem működik, így ő kénytelen a tollát előkaparva ismét a pad fölé hajolni – most azonban tudatosul benne, hogy nem fog tudni ezekre válaszolni. Ha viszont csalna...
De hogyan? Igazából letolhatna egy Kusseikent, amivel talán csak ő maradna mint jelölt, és ha más nincs, akkor őt majdcsak kineveznék. Vagy inkább ténylegesen idézzen le egy Kaput? Vagy robbantson itt fel mindent? Igazából Punciországnak úgyis mindegy, nem igazán oszt vagy szoroz, hogy egyszer küldik a porba, vagy kétszer – ez amolyan grátisz lenne.
Vagy esetleg egy Szókötés?
Nem! Az az utolsó mentsvár, egyebekben viszont... teljesen tanácstalan.
~ Bárcsak tudnék valahogy lesni...! ~
Az ajkait egy hatalmas sóhaj hagyja el, miközben a szabad kezébe temeti apró homlokát, eltakarva majdnem az arcának teljes felső felét a szégyenében.


Aztán hirtelen megdermed a teste.


~ Shaka te f@sz.~

Ajkai egy pillanatra megremegnek, mikor éppen el kell fojtania ördögi kacaját, de aztán végül a fejét előrébb biccentve, és ezáltal ezüst függönnyel körbevonva arcát borul a lap fölé. Tervei szerint ugyanis a Byakugant használná arra, hogy megfelelő donort keressen a tudástranszplantációhoz. Ha ez sikerül, akkor el is kezdené írni a dolgait – mindeközben kivételesen befogva azt a lepcses száját arról, hogy ki csal rajta kívül, és arra vonatkozóan, hogy a kolléga legyen szíves szebben és olvashatóbban írni. Ja és ~ Az idősebbik srác b@szott helyes!~


//Az egészet lelesné, méghozzá a vizsgalapon jelzett személyekről, a rövidségért és a gyenge minőségért bocseszcsocsesz, offos vagyok
avatar
Hyuuga Shakaku
Kalandmester

Taijutsu Pontok : 228

Specializálódás : GeninJobbágy


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 2130

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Kureiji Hanaro on Vas. Ápr. 01 2018, 04:38

//Minél hamarabb megpróbálok összerakni majd egy csapatot is Smile// 

- Tollat le! - kiáltotta a kopasz felügyelő, hogy az egész terem beleremegett. Hant is ez, meg a sípolás rántotta vissza a valóságba. Ha ezt a rémálmot egyáltalán valóságnak lehet nevezni. Éhes volt, fáradt és már most kezdte unni ennek a kopasznak a folytonos kiabálását. Az sem javított ifjú hősünk kedélyállapotán, mikor a kopasz egy kunait hajított az egyik padba, majd egy egész konohai csapatot elzavart. 
Miközben a három gyerek szégyenteljesen elhagyta a termet, egy felügyelő Han, meg a többi résztvevő elől is elszedte a lapot, majd Daiki-senpai elé rakta, amaz meg szétosztotta a terem szélén helyet foglaló felügyelők között. Kínzóan hosszú percekig csak javítgatták az előzetes felmérőket, s az egyre feszültebb csendet csak a néha harsányan felnevető, vagy épp gúnyosan hümmögő tisztek törték meg. Mikor az összes emberke végzett a javítással összegyűjtötték az irományokat, s átadva a már fentebb említett kopasznak, amaz gyors szortírozásba kezdett, s jó pár diákot kizavart a teremből. 
Hanaro csak zavartan forgolódott körbe. Némelyik arcán dühöt, máshol szégyent, de volt akinek az arcán beletörődést látott. Az utolsó volt talán a legrosszabb. Ő belőle már kiveszett az akarat. Egy pillanatra elmerengve az ifjú sunai fiú látta a másik jövőjét, ahogy szégyenteljesen hazatér, s önszántából elhagyja a shinobik világát. Nem, ugyan ez miatt még nem lesz öngyilkos vagy hasonló, de egész életében a poklok poklát fogja járni, abban a tudatban, hogy nem teljesített be az álmát, mert már az első bukás után feladta. Hiába, nem ninjának termett és ezt Ő is jól tudja, de mégis mardossa majd a lelkiismeretfurdalás, hogy talán lehett volna belőle valaki.
 Hant aztán nem az rántotta vissza, amit hallott, hanem az amit nem. Nem hallotta a saját nevét az elküldöttek listáján. Egy pillanatra megcsapta az öröm halovány szellője, s meg is veregett volna saját vállát, hogy legalább tippelni azt egész jól tud, de aztán jött a hidegzuhany.
A vizsga biztos hangja kíméletlenűl zengett végig a termen, Hanaro szíve is kihagyott tőle egy dobbanást, ahogy bejelentette az írásbeli második felét és közölte a hozzá tartozó szabályokat, miközben a vekkert 120 percre állította. A szabályok, mint maga a felügyelő, meg ez az egész átkozott vizsga kegyetlenek. Előszőr is jó, hogy a fiúnak fogalma sem volt, kik is a csapattársai. Se az idefelé vezető úton, sem az itt töltött pár nap alatt nem volt lehetősége senkivel kapcsolatot teremteni, ami bár annyi nem tűnt rosz dolognak, hisz' jobban szeret egyedűl dolgozni, most mégis komoly kellemetlensége okozója lett. 
Ahogy megfordította a lapot, már tudta, itt véget ért számára a vizsga. A logikai kérdéseket még talán megpróbálhatja valahogy kiügyeskedni, de a vizsga történelmi részéről fogalma sincs.
A sípszó elhangzásával néma csend lepte el az amúgy is érezhetően pattanásig feszült légkörű termet. Pár perc alatt aztán kaparászás hangjai harsantak fel, ahogy egyik diák a másik után kezdte el kitölteni a tesztjét. Han csak szemeit kapkodta ide-oda a jelenlévők között, s közben gondolataiba mélyedt. 
Hogy is képzelte, hogy Ő, az egykori sunai árva és jelenleg füst országi tolvaj, képzetlen, ninja utánzat képes lehet átmenni egy ilyen teszten. Ők évekig készülnek az ilyenre a Ő maga meg alig pár hónapja kezdte csak megtanulni a chakráját irányítani. Esélytelen. Még annál is kevesebb. Már az is maga a kész csoda, hogy az előzetes felmérőn átjutott, itt tuti, hogy eltaknyol. 
A felmérő túl nehéz, a szabályok túl szigorúak, ráadásképp már az elejétől fogva embertelen módon bánnak velük. 
Hanaro csak magában nyavalygott, ahogy elmélyében egyre mélyebbre süllyedve  egyszer csak azon kapta magát, hogy egy ezred másodpercre, talán órákra lecsukódtak a szemei. 
Ahogy ismét feltárultak fáradt szemei, kezdte már érteni a helyzetet. Az egész erre ment ki. Éheztetik, nem hagyják aludni sem inni, sem semmi emberi szükségletet teljesíteni, csak azért, hogy kiderüljön már az elején, hogy ki mennyire strapabíró. Előszőr szétzilálják a tested, aztán széplassan az elmédet is. 
Bár túl sokat nem segített a felismerés, mármint az éhségen meg az álmosságon, mégis elég erőt adott a fiúnak, hogy itt még ne adja fel. Ha a társai, legyenek azok akárkik is, megbuknak, s ez miatt neki is mennie kell, akkor is emelt fővel fog visszatérni a Katakombákba, hogy igenis megpróbálta és kihozta magából a legjobbat.
Fogalma sincs két melette ülő padtársa mennyit is tudhat, vagy hogy az elég lesz-e a tovább jutáshoz, de megpróbálkozik vele hátha. 
- Próba cseresznye! - súgta maga elé, úgy, hogy csak Ő halja, kézpecsétek, majd egy technika nevét tenné még hozzá. - Oboro Bunshin no Jutsu! 
Össze szedte minden tudását, amit csak megtanult erről a technikáról. Egyszer már sikerült mást leklónozni vele, talán most is sikerűl, s másnem röhög egy jót az egész banda és persze elvenné egy picit annak a köpasz felügyelőnek a kedvét a kiabálástól. 
A terve ugyanis a következő. Volt már sajnos elég ideje nézegetni Daiki-sempait eleget, így egy kis vizuális koncentrációt követően, melyben elképzeli a felügyelőt teljesen pucéran, megpróbálja betölteni a termet a felügyelő meztelen hasonmásaival. 
Ha sikerülne vele elég nagy káoszt kirobbantania megpróbálna a mellette ülőktől kilesni pár kérdést, annyit ami talán már elég a tovább jutáshoz.
/Bocsánat a hosszért és a mínőségért, meg a késésért, meg úgy amblokk mindenért :/ //
avatar
Kureiji Hanaro
Játékos

Taijutsu Pontok : 73


Adatlap
Szint: C
Rang: Vándor/Bábhasználó
Chakraszint: 286

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Shikoku Naoki on Vas. Ápr. 01 2018, 20:58

//Elnézést kérek, hogy így kicsúsztam és köszönöm a haladékot! A jegyzettömb szétcseszte az ékezeteimet...//

- Most Kezdhetitek! - hangzott a vizsgáztató szigorú hangja a teremben, és Naoki nekiállt az írásnak. Az elso kérdés nem volt nehéz, hiszen Naoki annak a generációnak a tagja volt, akikbe már beleégett a háborúról szinte minden információ. Sunagakure-ban külön hangsúlyt fektettek arra, hogy a fiatalok tisztában legyenek azzal, hogy mi történt - hogy elkerülhessék annak megismétlodését. Naoki több külön kurzuson is részt vett, ahol a történelmet oktatták és valamilyen szinten érdekelte is a téma, ezért elég nagy tudással rendelkezett a háborúról. Mikor végzett az elso kérdéssel, elkezdte végigolvasni a vizsgalapot. Ahogy haladt egyre elorébb a vizsgalapon, elkezdett aggódni. Rengeteg információt kértek, rengeteget kellett írni, de gondolkodni is, és félt, hogy nem lesz ideje befejezni mindent.
Elkezdett azon filózni, hogy vajon van-e valami trükk a vizsgában, mert ezt O így túlságosan nehéznek találta. De talán a vizsgadrukk miatt, talán azért mert nem volt trükk, semmit nem tudott kiötleni, így egy sóhaj kíséretében újra nekifogott az írásnak.
A csalás fel sem merült benne. O komolyan vette a vizsgáztatók fenyegetését a következményekkel kapcsolatban és eleve nem is volt semmilyen tutibiztos módszere, amivel biztosítani tudta volna, hogy lebukás nélkül információhoz jusson. Így csak saját magára számíthatott.
Az elso komolyabb nehézségbe a 6. kérdésnél ütközött. Nagyon meg kellett eroltetnie a memóriáját, hogy eszébe jussanak a dolgok és egyáltalán nem volt benne biztos, hogy jól emlékezett bizonyos dolgokra, de már így is rengeteg idot elpazarolt erre a kérdésre, szóba se jöhetett, hogy még tovább idozzön itt. Aztán jött a következo kérdés, ami végképp rengeteg idot vett volna el, így úgy döntött ezt ideiglenesen átugorja. A 8-as kérdést szintén, eleve nem is ért olyan sok pontot, itt már érezte hogy meg kell próbálnia a több pontot éro kérdésekre koncentrálni, vagy azokra amiket könnyen és gyorsan meg tud oldani.
A 9-es és a 10-es kérdés bár nem volt egyszeru, de sok pontot ért, ezért megpróbálta oket megoldani, majd átment a technikai, logikai részére a vizsgalapnak.
Itt már jóval gyorsabban haladt, hiszen mindig is érdekelték a chakraelmélet, a különbözo technikák, O maga is sokat szokott elmélkedni ezeken a problémákon. Az elso, logikai feladatot nagyvonalúan átugorva a 2-7-ig kérdéseket megpróbálta minél hamarabb megválaszolni. Aztán viszont jöttek a szituációk, amik viszont már egyátalán nem voltak ilyen egyszeruek. Bár Naoki nagyon jó volt az elméleti dolgokban, de még sose helyezte magát egy csapat vezetoi pozíciójába, sose gondolkodott azon, hogy hogyan tudna csapatban harcolni, hiszen olyan igazi, hosszútávú csapata még nem volt. Persze, volt egy alapveto ismerete és voltak alapelveket, amiket ismert, de ez az egész nem volt neki egyszeru.
Végül az segített neki, hogy az agya tényleg be volt állva arra, hogy analizáljon helyzeteket, problémákat és amikor sikeresen fel tudta magában építeni a szituációkat, akkor már elo tudott jönni bizonyos megoldásokkal is. De ez azért még így is beletelt nem kevés idobe és ahogy végzett ezzel a három feledattal rájött, hogy alig maradt valami ideje.
Kissé megnyugodott amikor látta, hogy az elso vizsgarészbol a 7-es és 8-as rész nem sok pontot ért, de azért nyilvánvaló volt hogy nem minden aggodalomtól mentesen látott neki lázasan a feladatoknak, megpróbálva annyit befejezni belolük amennyire ideje volt.
avatar
Shikoku Naoki
Játékos

Taijutsu Pontok : 45

Tartózkodási hely : Sunagakure


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 272

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Djuka Orimi on Vas. Ápr. 01 2018, 23:44

/ Vizsga /

  A lapok kijavításra kerültek, s ami meglepett, voltak akik elhasaltak. S nem csak azon, hogy nem tudták a válaszokat, hanem egyszerűen azon, hogy nem tették le időben a tollat. Furcsa volt végig tekinteni azokon, akik távoztak, ám talán még furcsább volt azokon, aki bent maradtak. A feszültség szinte tapintható volt a levegőben. Majd nem sokkal később kikaptuk az újabb lapot. Persze csak miután ki lett javítva az előző. A fontoskodó szöveg hallgatása után aztán fel is fordíthattuk a lapot. Egy konkrét füzet volt, nem is lap igazából... Elsőnek csak végigmértem szememmel.
~Történelem... megint?! Ahh de jó, még a végén tényleg elhasalok.. na de mi van még? Titkos írás... Ez komoly?! Mi a f... genjutsu, ninjutsu... és a taijutsu hol marad akkor már? Szituációk... de jó... még csalni se tudok ráadásul. Morzézzak fénnyel? Túl rizikós... Ha figyelmet akarnék terelni meg azonnal kivágnának.. ezt saját főből kell megírnom.~
Átrágva magam a lapon egyszerű megállapításra jutottam... Vagy sikerül, vagy nem, de az biztos. Torkom egyre csak összébb szorult, ahogy a bukás gondolata erősödni kezdett bennem, majd megragadtam a tollat, s enyhén remegő kézzel kezdtem bele az írásba. Ahogy haladtam azonban, úgy fokozatosan nyertem vissza önbizalmam, egyre több tinta került a lapra, mely az én tollamból származott, s bár semmi nem garantálta hogy jó is lesz amit írok, ezt a lehetőséget nem vettem számításba... egyenlőre. 

//Elnézést a hosszért, de ő nem igazán csalt, arról meg hogy kapott egy lapot és megnézi most nem tudtam többet kihozni. //

_________________
Adatlap

Multik: Hasegawa Zauki
avatar
Djuka Orimi
Játékos

Taijutsu Pontok : 52


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 310

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Hasegawa Zauki on Hétf. Ápr. 02 2018, 00:07

/ Vizsga /

  Azonnal beszedték a tesztet, s nem voltak irgalmasak. Aki nem cselekedett az utasításnak megfelelően, egyszerűen távozásra lett intve. Érthető a dolog, hisz ez nem játszótér, de nem is egy ártatlan genin vizsga. Azok, akik itt átmennek, nagyobb eséllyel néznek majd szembe azzal, hogy egész csapatokat vezetnek majd. Egy ilyen pozíció betöltéséhez pedig nem elég akarni és bízni. Tudnia kell a személynek olyan dolgokat, melyek megkülönböztetik a többitől, amely által alkalmassá válik vezetőként működni. Elvégre ha egy küldetést veszünk, nem minden esetben a társaink elvesztése a legrosszabb lehetséges következmény. Ezt minél hamarabb belátja valaki, annál hamarabb lesz shinobi. Itt pedig pontosan ez a kérdés. A növendékek kihullanak, akik pedig alkalmatlanok teljességgel kiszórják. Ám hiába tűnik ettől a vizsgáztató gonosznak.. jót tesz nekik is ezzel és a falujuknak is. Senkinek sem hiányoznak az elesni készülő képzetlen, éretlen, önző, csapatmunkát nem ismerő emberek. Mindenesetre kikaptuk az új dolgozatot. Ránézésre sem volt egyszerű a feladvány, ám nem is gondoltuk, hogy ennyivel megússzuk. Társaimmal a tervet egész hamar, még az ide vezető úton kidolgoztuk. Egy ember infót szerez, egy pedig attól szerzi be, az pedig továbbítja nekem. Egyszerű láncot alkotva adtuk végig az információt, feltehetőleg észrevétlenül. Információt átadó társam a terem másik végében ült, így közvetlenül nem lehetett átadni semmilyen választ, hogy akkor mi is volt a terv? 
Ahogy kitöltöttem a kérdéssor azon részét, melyet magamtól is megtudtam válaszolni, testtartásom megváltoztattam. Begörnyesztettem hátam, mely jelként szolgált, melyet látván elkezdte suttogni önmagában a válaszokat társam. Szemem lecsuktam, s mély koncentrációba kezdtem. Pár másodperc alatt, ám szép folyamatosan, mintha csak egy potmétert tekertek volna fel, hallásom erősödni kezdett, s lassan de biztosan kivettem a szavakat, melyeket memorizáltam, s papírra vetettem. 
A néma gyilkolás megerősíti az ember hallását, hisz a vaksötétben is ütőképesnek kell lennie egy shinobinak. Ezt felhasználva pedig olyan előnyhöz juthat az ember, amely sok helyzetből kihúzhatja. 
avatar
Hasegawa Zauki
Játékos

Taijutsu Pontok : 95


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 545

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Tsuuzoku Tomoe on Hétf. Ápr. 02 2018, 00:52

    A síp szó fülhasogató hangja jelezi azt, hogy lejárt az idő. Szerencsére engem nem érint, hisz még előtte képes voltam befejezni a tesztet. Azonban van egy emberke akinek ez nem ment, így egy barátságos Kunai dobás távozásra szólították fel Őt és a társait is. Pech. A padsorok újra felnyikorogtak mikor az a három kitápászkodott belőlük. Nem elég, hogy felsértik a fülem, ráadásnak még Konohaiak is. Szégyent hoznak rám és a falura is. Jobb is, hogy kidobják őket. Azonban jelenleg Ők a legkisebb gondom. A teszt beszedése és kijavítása is rengeteg idő. Lassan már olyan mintha direkt húznák az időt. Erre még rájön az, hogy miután egyesével kijavítják, még a vizsga biztos egyesével átnézi. Ha ennek vége egy hétig alszom.


   Miután a kiesők kivonultak a teremből és nekem visszajön a hallásom a sok nyikorgás után, feszülten kezdem figyelni a vizsga biztost. A vizsga lapok kiosztása után ismerteti a szabályokat, majd kezdetét veszi a tényleges vizsga. Az első rész igencsak egyszerű, legalábbis számomra. Egyedül az utolsó pár kérdést nem tudom megválaszolni mivel a negyedik háborúról nem tudok annyit. A második érsz első része sem nehezebb, azonban az utolsó három kérdés igencsak érdekes. Először magamban gondoltam végig a teljes választ majd csak ez után írtam le.


///Gomene. Így lázasan, haldokolva, hajnali egykor csak ennyire telik. Szóltam előre. ////
avatar
Tsuuzoku Tomoe
Játékos

Taijutsu Pontok : 59

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 372

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Nara Akane on Kedd Ápr. 03 2018, 21:27

Mesélői NJK

Akane sosem volt az a könnyen megdöbbenthető típus. S mégis… Smaragd íriszei újra és újra végigpásztázzák a megbízás sorait, hogy aztán értetlenül szaladjanak fel a kezében tartott papírról a vele szemközt ülő, savanyú képű hivatalnokra.
- Tehát ha jól értelmezem a szerződésben leírtakat, a Chunnin Válogató idejére betöltött vizsgabiztosi munkaköröm leírásában ismertetett elvárások magukban foglalják többek között éheztetett és kimerült kiskorúak pszichikai és fizikai abúzusát, miközben én luxuskörülmények között wellnesezek extra bérpótlékért..?
- Tisztában vagyunk a vizsgakörülmények etikailag kifogásolható mivoltával, így természetesen diszkrécióval és megértéssel fogadjuk, amennyiben elvi megfontolásokból visszalépne az álláslehetőségtől, hölgyem.
- Etikailag kifogásolható..? Elvi megfontolások? Visszalépni?! Te csak szélütést kaptál vagy teljesen hülye vagy?! Ez valami oltári kibebaszottul kurva jó! A kis taknyoknak amúgy is meg kell tanulni a helyüket előbb-utóbb… És még pénzt is kapok érte? Dzsekpot béjbe! Hol kell aláírni?

Persze a Nara kunoichit senki sem készítette fel arra, hogy a valóság sokkalta keserűbb lesz az általa dédelgetett gyermeteg fantáziáknál. Kezdésnek például a homokfalusiak galád módon basztak kiteríteni a számára kijáró, sivatagot átszelő vörös szőnyeget, ami a faluba vezetné őt. Stílus nuku, bezzeg a szomszéd országok Chunnin Vizsgáinak szétbarmolása, Hokagék gyilkolása meg az Orochimaruval való szövetkezés az megy. Akane sosem értette, hogyan tehette semmissé a Konoha becsületén esett csorbát az, hogy a két rejtekfalu jinchuurikije egyszer csak egymás nyakába esett a mészárlások közepén. Arról nem is beszélve, hogy hogyan lehet egy fakó, vörhenyes tinit megtenni Kazekagénak, akinek az van a homlokára tetoválva, hogy „szeretet”. Komolyan, egy ilyet ki vesz komolyan?
Vörös szőnyeg és rivaldafény híján – bár utóbbit megkapja a perzselő napkorong formájában, többet is, mint szeretne belőle – kénytelen hát gyalog nyakába venni a végtelen homokdűnéket. Kedvenc csizmája így csakhamar úgy telemegy a bosszantó, apró szemcsékkel, hogy akár le is vehetné, akkor sem érné több homok a talpát. Csak ne lenne olyan átok forró a talaj, hogy az ember szívesebben járna mezítláb csárdást egy vödörnyi padlóra borított legón, minthogy akár egy pillanatra is ezekre a kemencemeleg buckákra lépjen. Arról nem is beszélve, hogy a levegő is oly száraz és perzselő, hogy képtelen megmondani, hogy délibábokat lát-e naphosszat, vagy csak az általa bevett közel féltucat pszichostimuláns huncutkodik-e a vérében. A csokornyakkendős, monoklis teve szerint, akivel félúton találkozott, az utóbbi. Persze ő azt is mondta, hogy a Chunnin Vizsga egy gonosz, nemzetközi háttérhatalom agyszüleménye, amit szuperintelligens céklák irányítanak egy kusagakurei tojtoj vécéből.

Nem csoda hát, hogy a harmadik nap hajnala elnyűtten, megviselten és hullamásnaposan találja a jounint a Sunagakure no Sato kapujában. A tuskóarcú homokevők persze nem hogy elnézéséért esedezve szolgálnák fel neki az elmaradt fogadtatásért kárpótlásul járó, jéghidegre hűtött longájlend ájsztít, de még ilyen felesleges gyökérségekkel is fárasztják, mint iratok, vizsgabiztosi engedély, meg drogteszt. Utóbbi valószínűleg csak azért, hogy megerősítsék az amúgy is egyértelműt.
- Drogteszt? Bármilyen kábítószert szívesen tesztelek!
Veti oda foghegyről az átkelést ellenőrző shinobiknak, majd arrogánsan lesöpri a vállába tiltakozón kapaszkodó kezet és elindul, hogy elfoglalja végre a szállását. Amint megérkezett, szinte feltépi a fürdő ajtaját – második próbálkozásra sikerül a sajátjáét is –, hogy üdítő, hideg vizes zuhanyt vehessen, majd aludjon egy bő tizenkét órát a fárasztó vizsgabiztosi munka kezdése előtt.

A tikkasztó délutánt sikeresen végigdurmolja, így a Nara persze képtelen éjszaka álomra hajtani a fejét. Mivel a geninekkel nem igazán közösködhet, a kollégák pedig túlnyomórészt kiábrándítóan unalmas senkik, munkaidejét a kedvenc hobbijával próbálja kissé elviselhetőbbé varázsolni: önpusztítással.
- Itt miért van minden harmadik pali fején törülköző, amikor tök egyértelmű, hogy hajat se mostak..?
Gügyögi szeszgőzös hangon az egyik ajtókat csapkodó homokfalusinak, miközben a nyomaték kedvéért mellbe is böki párszor a kezében tartott, lelkiismeretesen megvámolt szakésüveggel. A fickó válasz helyett csak megvetően horkant egyet, majd látható élvezettel a legközelebb eső ajtóra sóz egyet a tonfájával és továbbhalad a következőhöz, hogy megismételje ezt a rendkívül összetett feladatot.
- Nekem te ne fordíccsá' hátat pöcsköszörű! Gyere vissza! Ez egy tökéletes alkalom arra, hogy eldobd az életed!
Ordítja a távozó férfi hátának, majd botladozó, egymásba gabalyodó léptekkel utánaindul, hogy a bunkófejű tarkóján tesztelje a kezében tartott üveg keménységét, for szájentifik pörpöszisz ofkórsz. Mivel azonban agyának mozgáskoordinációért felelős területeit elöntötte az erjedt rizsesszencia, szándékában addig jut csupán, hogy megtesz pár lépést, majd egyensúlyát veszti és a soron következő ajtónak zuhan.
- MIVAAN HÁLÓSZOBA?!
Ordítja teli torokból, majd hogy megtorolja a pofont, amit a nyílászárótól kapott aljasul, bele is rúg egyet, aminek persze szintén ő issza meg a levét. Beszakadt lábujjkörmét visongva fájlalva fél lábon a következő ajtóig ugrál, majd szinte stílszerűen ugyanazt a jelenetet ismétli meg, amit az előzőnél is. S így tovább és tovább. Feladatához, miszerint akadályozza meg, hogy a geninek egy szemhunyásnyit is aludjanak, lényegében hozzá sem szagol egész éjszaka. Puszta jelenlétével mégis szavatolja, hogy a körzetben senkinek se legyen egy csöpp pihenésben sem része, egészen hajnalig.

Elnyűtt, kiéheztetett gyerekeket felügyelni egész délután nem is olyan könnyű feladat, mint a legtöbb ember gondolná. No nem az együttérzés miatt, bár az sem könnyíti meg túlzottan a vizsgabiztos munkáját. Sokkal inkább arról van szó, hogy az ember megéhezik a korgó gyomrok kórusán andalogva… A rejtett Homokban pedig olyan pocsék kosztot szolgálnak fel még a jouninoknak is, hogy az már vétek. Arról nem is beszélve, hogy az ebéd második fogásához felszolgált Chateau d'Esclans rozét 6-8 Celsiuson szolgálták az ideális 10-12 helyett. Kibaszott barbárok.
Akanét már-már bűntudat feszélyezte néha dolga végzése közben, mert nem hagyta nyugodni a gyanúper, hogy a sunagakureiek a vécéből isznak, amikor a civilizáltabb népek nem látják őket. Mit jelenthet egy sivatagban felnőtt embernek egy nagy, fehér és fényes, zománccal borított tárgy, ami amint kiürül, újratölti magát vízzel? Alighanem bőségszarut. Ő meg itt lelkiismeretlenül beleszarik az itatójukba.
Mindenesetre, akármit is használnak pohár helyett a vizsgának otthont adó falu shinobijai, Akane ettől még nem lesz kevésbé éhes, miközben az Éhezők Viadalának rendje felett bábáskodik. Így magára hagyja egy rövid időre a nyugtalan, körmét rágó siserahadat, hogy tiszteletét tegye a büfében. Nem marad el sokáig azonban, pár perc elteltével vissza is tér, méghozzá egy kövér zacskónyi csokischips társaságában. Persze lehetett volna annyira tapintatos, hogy délutáni nassát nem a kopogó szemű lurkók előtt költi el… De hát akkor ki figyelt volna rájuk? Különben is. Ha már az evéstől el vannak tiltva, legalább hadd nézzék, ahogyan ő zabál. Az is több a semminél. Ugye?
A Nara kunoichi már-már vallásos áhítattal, örömkönnyekbe lábadt szemekkel csippenti ujjai közé az első csokoládétallért. Érzéki, csaknem reklámszerűen mű gesztusokkal emeli résnyire nyitott ajkai közé az édességet. Nem egészen egy pillanattal később persze meg is töri ezt a plasztikus illúziót, amikor egyetlen harapással eltünteti a majdnem két tenyérnyi süti háromnegyedét. Egy rágás, két rágás. És aztán egy szörnyű pillanatban… A kakaóbabos élvezetek oltárán magasztalt és dicsőített paradicsomi idill a szárított szőlőszemek ízétől jajveszékelő kárhozottak poklává aljasul.
- E-ez… Mazsolás…
Nyögi maga elé könnybe lábadt szemekkel és az öklendezéssel küszködve. Úgy köpi ki a megrágott falatkákat egy épp előtte elhaladó iwagakurei versenyzőre, mintha csak izzó parazsat nyelt volna. Tudomást sem véve a genin méltatlankodó pillantásairól, remegő hangon és fohászkodón égbe tartott karokkal szakad fel torkáról a hisztérikus sikoly:
- MIÉÉÉRT?! MIÉRT MAZSOLA?! Ó URAM, AKIBEN EGYÉBKÉNT NEM HISZEK, AMIKOR NEM TÖRTÉNIK KATASZTRÓFA, Ó MONDD MIÉRT SÚJTOD ILY KÖNYÖRTELENÜL ODAADÓ SZOLGÁDAT? MIÉRT MINDIG A JÓ EMBEREKKEL TÖRTÉNNEK AZ ILYEN SZÖRNYŰ DOLGOK?!
A monológ vége már alig-alig érthető, ahogy az éjszín hajú lány a saját könnyeit nyelve próbálja keresztülüvölteni a torkába toluló, epés gombócot. Persze senki sem siet a segítségére. A jelenlévők mindegyike döbbent szájtátisággal vagy épp merő közönnyel néz őrá, ahogy zokogva térdre borul, csak hogy egy pillanattal később magzatpózba kuporodva terüljön el a padlón. Az egyik felügyelő még át is lép fölötte, miközben ő halkan sírdogálva cumizza a saját hüvelykujját. Könnyei lassan már tócsákba gyűlnek földre szorított arca körül, de nem akad egyetlen segítőkész lélek sem, aki önzetlenül felajánlaná, hogy hoz neki egy szatyor mazsolafrí sütit. Persze csak miután visszakézből pofánkúrta az álnok büfést. Komolyan. Ebből a világból kiveszett az együttérzés.
- A plüssmacimat akarom és egy csík kokaint…
Szipogja halkan, majd megelégelvén megalázó és nemkülönben kínos helyzetét, feltápászkodik a földről és távozik a mosdóba, hogy meghánytassa magát és rendbe hozza szétkenődött sminkjét.

Alighanem mindenki szereti a teátrális belépőket. Különösen ha a sajátjáról van szó. Ezalól Akane sem képez kivételt. Az osztályterem – ami ravatalozónak sem utolsó… - sötétségbe burkolózó árnyékaiból lép elő, szinte ugyanabban a pillanatban, amikor Daiki-senpai megejti bizalomgerjesztő bemutatkozását. Pár lépés távolságra, szobormerev arccal megáll a homokfalusi férfitól, majd szembefordul a geninekkel. Hogy méltóságteljes, komoly fellépését mire alapozza a várakozóban leművelt popcorndrámája után, azt talán maga sem tudná megmondani. Persze lehetne arra hivatkozni, hogy itt a helyzet jelentősége már megköveteli tőle a jouninhoz – vagy egyáltalán emberhez - méltó magatartást, attól még kicsit 'eső után köpönyeg' szaga van a dolognak.
A Nara csendben állva figyeli az ifjú reménységek arcát, míg marcona kollégája velősen ismerteti a ninjapalántákkal a vizsga kíméletlen szabályait. Ismerős arcok után kutat, de csalódottan kell konstatálnia, hogy saját tanítványait nem látja a padsorok között. Kénytelen beérni azzal, hogy azon vigasztalódik, hogy ilyen embertelen vizsgára talán még egyikük sem áll készen lélekben. Ha mélyen magába pillant, talán még tudatában is van annak, hogy csak saját, mentori hiúságából fakad annak gondolata, hogy mennyivel jobban érezné magát, ha ők is jelen lennének. Bár a saját 'kölkei' közül egyik sem jött el végül Sunagakuréba, meglepő módon pont a rejtekfalu honfijai között pillant meg egy ismerős ábrázatot.
~ Nicsak-nicsak, ne szökjek meg többet az elvonóról, ha ez nem egy Yamato! Kíváncsi lennék, hogy megismer-e még a régiúj hajszínemmel. Meg arra, hogy azóta sikerült-e bevágódnia valakinél azzal, hogy a húga tetemét hurcolja mindenhova. El se hiszem, mennyit változtam a találkozásunk óta… Amikor megtudtam, hogy a bábja egy halott kiscsaj, majdnem kidobtam a taccsot. Most meg két zombi őrzi a bőröndömet a hálószobámban… ~
A többi genin azonban nem túl feltűnő jelenség számára – ami jelen helyzetben kifejezetten szerencsés dolog az ő számukra, mert az az elvárás velük szemben, hogy lapítsanak, mint szar a fűben. Mármint nyuszi. Szart írtam volna nyuszi helyett..?
Persze mindig akad egy kivétel, aki erősíti a szabályt. A hátsó sorokból egy mutálófélben lévő leányhang finoman is szólva felnőttes közlendője követeli magának a Nara osztatlan figyelmét. Hosszan aláboruló, ezüst haj, angyali, kifürkészhetetlen és egzotikus színű szempár, kerek orcácskák. Ábrázatán egyfajta megszállottsággal és gátlástalansággal vegyes idiotizmus kifejezése trónol. Akane képtelen lenne megmondani honnan, de a konohai kislány kísértetiesen ismerős számára. Tán sose ismerné be magának, de valószínűleg a tükörből az.
~ Vell fákk mí dzsentli! A kiscsaj bajszán még meg sem száradt az iskolatej, de már úgy fuldokolna Kojak nyalókáján, mint fuldokló könnyűbúvár a thermogumi csutorán. És ahogy elnézem nemcsak faszéhes, de cserébe még tudatlan és flepnis is. Máris imádom! ~
A csöppnyi kunoichi talán az egyetlen a teremben, aki szikráját sem villantja annak, hogy szorongana ebben a gondterhes szituációban. Vagy hogy úgy egyáltalán lennének gátlásai. Vagy hogy egyáltalán tudná mik azok. Kár, hogy a mentális erőforrásokat igénylő megmérettetésen annyira tűnik esélyes versenyzőnek, mint egy gégemikrofonos lamantin a Konoha Got Talenten. Kár, mert Akane nagyon is kíváncsi lenne, hogy mire képes ez a kölyök, amikor nem ceruza, hanem kunai van a kezében. Bár ha a jounint nem hagyja cserben egyébiránt gyatra szájrólolvasási képessége, olybá tűnik a szabadszájú kisasszony jobban örülne, ha pengemarkolat helyett héroszi falloszok nyomnák a tenyerét… Akárhogy is, az árnyékmester egyet nagyon is megtanult ninjaszolgálatban töltött évei során: 'soha ne ítélj meg egy könyvet a borítója alapján.' Sokkal fontosabb, hogy jó pultot lehet-e hajtani a lapjaiból.

Amíg az ifjú titánok a beugró kérdéssor felett görnyednek, addig a fekete üstökű kunoichi egykedvűen üldögélve fürkészi az illusztris mezőnyt. A tíz kérdésből álló tesztre alig kapnak valami időt, így a lánynak még elunnia sincs ideje magát a sípszó előtt, ami egyébként nála igencsak gyorsan lezajló folyamat szokott lenni. Csalódottan fordítja fejét a szabálymegszegésért diszkvalifikált konohai csapat után. Igencsak türtőztetnie kell magát, hogy ne eresszen meg egy szemrehányó pillantást Daiki felé. Akármilyen szigorú pofája van, Akane biztos benne, hogy ha a honfijai közül akadt volna valaki, aki egy másodperccel tovább ír, mint a jelzőhang, azt nem küldte volna el ilyen könnyű szívvel. Persze csak olyan ember gondolkodhat így, aki magából indul ki.
~ Faszom a pártatlanságba, én patrióta vagyok gecc! Hűségem a faluhoz és hozzád, Hokage-sama, töretlen. ~
Villan be váratlanul a gondolat, ami akkor jutott eszébe talán még ennél is váratlanabbul, amikor hűséget esküdött a levélfalusi ANBU kötelékének. El se hiszi, alig pár hónap szolgálat után néha már-már meztelennek érzi magát a maszkja nélkül, amit eleinte valósággal irtózott magára ölteni. Katonás fegyelemmel szedi be többedmagával a beugró dolgozatokat. Közönyének álarcát néha azért meg-meg töri egy barátságos, biztató mosoly, amikor egy-egy szimpatikusabb genin mellett halad el. Honfitársai repetát is kapnak a mosolyból, persze csak diszkréten és módjával, nehogy sunai Lagerführerek megneszeljék, hogy ő igazából nem utálja szívből a gyerekeket, mint ők.
Szerencsére az előválad… elővizsga láthatóan úgy ment a legtöbb shinobikezdeménynek, mint a karikacsapás, így túl sokat nem is kell belejavítania a tesztlapokba. Amikor végzett ellenőrzéssel, átnyújtja a vizsgavezetőnek a stócba rendezett papírokat, majd ismét elfoglalja a neki kijelölt helyet. Rövidesen a katedrán trónoló gyászhuszár is végez a javítások javításával – mert miért ne aláznák meg a vizsgáztatókat is azzal, hogy vizsgáztatják őket.
~ Sunagakure, én így szeretlek. Ja hogy nem. ~
Miután Daiki újfent magához ragadta a szót, rövidesen elindítja az írásbeli második fordulóját is. És egyben Akane életének két legunalmasabb óráját is. Persze, az lenne a feladat papírforma szerint, hogy árgus szemekkel figyelje a ninjatanoncokat, torkot harapva a legkisebb csalásért is. De a felügyelők is, a diákok is – már ha nem végeztek rajtuk lobotómiát – tudják, mire megy ki ez az egész. Csak színház ez az egész baromság. Akár szigorú arcokkal kipingált lufikat is köthettek volna a vizsgabiztosi székekre, ugyanannyi haszna lenne.
~ Faszért nem mentem el kocsmázni, és küldtem egy Kage Bunshint magam helyett… ~
Persze azért néha egész jól szórakozik azon, amikor a geninek egy része azt hiszi, hogy most aztán baromira túljárt a feljebbvalói eszén. Ott van például az a fekete hajú kirigakurei srác, akinek már kisebbfajta vértócsa gyűlik a lába alá, miközben egy gombóccal bűvészkedik a környező padok környékén. Medikus kunoichiként már-már felülkerekedne önuralmán a védelmezőösztöne, s szíve szerint odamenne bekötni az ujját. Ha szépen köszön, talán még nyalókát is kapna a Szexi Doktornénitől – önjelölt titulus.
A vizsga fénypontját jelentő csalást azonban nem igazán tudja kihez kötni, ugyanis pont csukott szemmel ásított, amikor elszabadult a káosz a teremben. Egyszer csak mindenhonnan fojtott hangú kacarászást hall. S amikor felkapja a fejét, mindenhonnan Daiki-senpai szottyadt lőcse kacsint vissza rá, mintha csak az alulméretezett péniszek négyszögletes kerekerdejébe csöppent volna. Kezét azonnal a szája elé kapja. Egyrészt, hogy palástolja kollégája előtt kárörvendő vigyorát, másrészt, mert pontosan csak ez a látvány hiányzott, hogy visszaköszönjön a mazsola. Eltakart ajkai ellenére is látszik, ahogy felpuffadnak pofazacskói. Egészen úgy fest, mint egy mohó hörcsög, amikor rászabadul a táposszatyorra. Elzöldült arccal nyel egyet. A Ködklónok által pőrén reprezentált férfi haragosan pillant felé, de Akane egy vállrántással és egy szabadkozó mosollyal letudja az egészet:
- Bocsánat Senpai… Csak kicsit a számba hánytam.

Amikor a lány már kezdi azt hinni, a mai nap az iméntinél jobban már semmin nem fog meglepődni, az ADHD-s, nimfó tiniluvnya ismét rácáfol, ami azért megérdemel egyfajta respektust. Épp körbesétál a teremben, hogy kissé kinyújtóztassa a hosszas ülésben elgémberedett tagjait, amikor három olyan szó üti meg a fülét, amiben elérthetetlenül magára ismer, noha be sem mutatkozott. Nara. Kunoichi. THC. Ez mégis ki a nyű lenne, ha nem ő? Persze lehet, hogy csak üldözési mániás.
~ Mi. A. Véreres. Fasz. ~
Ezek a szavak visszhangzanak koponyájában, miközben smaragd pillantásának sarkából a korábban már megismert hang forrása felé fordítja a fejét. Diszkréten levágja az utat a körsétájában, úgy, hogy csendesen lépdelve pontosan a kölyök háta mögé kerüljön. Persze annak lehet jobban örülne, ha Daiki kerülne a 'hátába', de szerencsére a Chunnin Válogató nem kívánságműsor. Mondjuk arról fogalma sincs a Narának, hogy ennek a bakfisnak lehetetlen észrevétlenül a közelébe lopózni, így zavartalanul megpróbálja azért. Ahogy közönyt tettetve elhalad a lány mellett egy erőtlen, csupán jelzésértékű tockost mér az ezüstszín hajjal borított tarkóra, s halkan, résnyire nyitott ajkakkal ennyit mormog neki:
- Majd ha átmentél a vizsgán, Sültuborka.
Meg sem várva a választ, továbbsétál, s visszaül helyére. Amennyiben a fura viselkedésű gyermek még mindig őt fürkészi, a Nara kunoichi – akinek a vérében is THC folyik – egy pajkos kacsintással pecsételi meg elsuttogott ígéretét, majd visszatér a munkájához. Azaz a semmittevéshez.

Végre, s valahára, egyszer csak másodjára is körbeér a falióra kis mutatója. Akane készenlétbe helyezkedik, hogy újból elkezdje beszedni az elkészített dolgozatokat, de egyenlőre csak türelmes vadászkutyaként vár Daiki-senpai vezényszavára. Kíváncsi, hogy hányan vették sikerrel ezt a fordulót. Volt balszerencséje előzetesen rápillantani az írásbeli kérdéssorra és… Nem hogy még mindig genin lenne, ha náluk is ilyen lett volna, de ha nem állna a rendelkezésére a javítókulcs, talán még most sem tudná megoldani. Akárhogy is, az igazi megmérettetés a lurkóknak még csak most kezdődik.

//Hattori Arata dolgozatát Terumi Mei és én ellenőriztük a Mesélői és Játékosi multi egyezése miatt.//


A hozzászólást Nara Akane összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Ápr. 03 2018, 23:51-kor.
avatar
Nara Akane
Játékos

Taijutsu Pontok : 110

Specializálódás : Kábszi

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU Jounin
Chakraszint: 1015

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Uchiha Kagami on Kedd Ápr. 03 2018, 22:31

– Ceruzát le! – kiáltott fel Daiki-senpai, amikor végre lejárt a két óra, amely mindannyiótok számára igen megterhelő volt. Meg kellett dolgoztatni az agyatokat, ráadásul nem is kicsit. Az eltelt két órában persze akadtak érdekes momentumok, mint például a ködklónos jelenet, amikor Daiki-senpai meztelen hasonmásaival lett tele a terem, amely még a vizsgáztatót is mosolygásra kényszerítette, és azt mormolta az orra alatt, hogy "ilyen elmés csalást sem láttam még". Való igaz, volt egy kis kavarodás, és a kivitelező biztosan jól el tudta vonni a felügyelők figyelmét; a megtévesztés bejött, hiszen mindenki odafigyelt, és nem kis esélyt adott az embereknek, hogy alkalmazhassák a taktikájukat. Sajnos, voltak olyanok, akik így is megbuktak. Kezdetekkor több mint száz csapat volt a teremben, ez a szám azóta már kilencen környékére redukálódhatott le, hogyha nem kevesebbre; az emberek csak úgy menegettek ki a Fekete Homok Terméből, a visítóan nyikorgó padok hangja már megszokott volt számotokra.

Volt, aki visszalépett, abban az esetben nem dobták ki a csapatot is; ennyi "kedvességet" tanúsítottak a vizsgáztatók egyedül. Az olyanokat, akik közül egy ember lépett vissza, elosztották, hogy újra kijöjjön a csapatszám, és nem érdekelte őket, hogy teljesen ismeretlen emberek kerülnek egymás mellé ezen esetben, bár... tán ez is volt a céljuk. Hiszen, hogy lehetne jobban egy csapatot megtörni, minthogy beosztanak hozzájuk valakit, akit nem ismernek olyan jól, mint a csapattársukat? Hogy lehetne jobban kitolni valakivel, minthogy egy olyan emberrel kelljen együtt dolgozniuk, akinek vélhetően még a képességeit sem ismerik? Jól csinálták, azt meg kellett hagyni. Természetesen néha-néha körüljártak, köztük egy konohai kunoichi is, akinek éles szeme volt, bár azok eléggé vöröslöttek. Szerencséjére, a félhomályos teremben a nagy pupillák nem keltettek túl nagy feltűnést...

De vége lett a mizériának, vége lett ennek a két órának. Letelt az idő, az óra sípolt, Daiki-senpai pedig beszélni kezdett érdes hangján. – A felügyelők most körbemennek és beszedik a dolgozatokat. Amint minden dolgozat be van szedve, elindítom az órát. Ahogy azt mondtam, a felügyelők kettőszáznegyven percen, azaz négy órán keresztül fogják javítani a teszteket. Ez a négy óra számotokra a türelem és a fegyelem próbája lesz. Nem mozoghattok, nem alhattok, nem beszélhettek! Csak akkor szólalhattok meg, ha kérdést teszek fel és engedélyezem nektek a beszédet! Aki ezt megszegi, megbukott!

A felügyelők beszedték mindnyájatok elől a dolgozatokat, Daik-senpai pedig elindította az órát, ami ezúttal kétszáznegyven percről számolt vissza. Amíg teltek a percek és az órák, addig ő maga járkált körbe-körbe, és figyelt benneteket, nehogy szabályt szegjetek. – Te ott! Állj fel és a csapattársaiddal hagyd el a termet! – mutatott rá egy bóbiskoló iwagakurei kunoichire, aki álmos szemmel nézett rá, még tiltakozni sem volt ereje. – Most azonnal takarodjatok kifelé a teremből! – szólította fel őket harsányan, mire a három iwagakurei azonnal kiiszkolt onnan, az irataikat majdhogynem ott is hagyták a biztosítóknál. A vizsgáztató leadta hármójuk nevét és a felügyelők azt a három dolgozatot elégették.

Az éhségtől és a szomjúságtól a szátok már cserepes volt, nyelvetek száraz taplóként könyörgött a vízért; mindezeken felül még az álmossággal is meg kellett küzdenetek, az óra állása szerint viszont alig telt el tíz perc, amióta a felügyelők nekiálltak kijavítani a dolgozatokat… ez már sokaknak több volt a kelleténél. Még két csapat távozott angolosan, a számotok egyre fogyott és fogyott. – Mit jelent shinobinak lenni? – tette fel a kérdést Daiki-senpai és rád mutatott, Nishikawa Karasu. – Engedélyt adok a válaszadásra – közölte veled és várta, hogy mit felelsz, de bármit is mondtál, automatikusan tovább ment. Pár hasonló kérdést feltett még másoknak, egy csapatot ezért kellett megbuktatnia, mivel a válaszadó az engedély előtt válaszolt neki. Látszott rajta, hogy véresen komolyan vette a teendőjét. – Mit jelent chuuninnak lenni? Engedélyt adok neked a válaszadásra! – mutatott rád Shiawase Zouo és várta a válaszodat, de a többiekhez hasonlóan nem reagált rá azonnal, hanem rögvest tovább ment.

Az óra ketyegett, a teremben pedig természetellenesen hideg volt. Sokan ezzel is meg kellett, hogy küzdjenek, egy csapat - szerencsére mind a három tagjuk beadta a kulcsot - így bukott meg; a hideg és az álmosság legyűrte az akaraterejüket és szinte egyszerre borultak a padra. A vizsgáztató továbbra is szigorúan nézett körbe-körbe és járt köztetek. Néha meglepetésszerűen felkiáltott, még akkor is, amikor éppen minden rendben volt. A kérdéseit továbbra is feltette nektek, ezáltal is igyekezett titeket behúzni a csőbe. Aztán… egyszer csak az óra sípolt, mikor már mindenki azt hitte, hogy sosem lesz vége ennek a tortúrának. Letelt a négy óra, de Daiki-senpai feltartotta a kezét. Mi jöhetett még? – Nagyszerű. Most következik a huszonegyedik kérdés, amit mindenkinek kötelező lesz megválaszolnia – közölte veletek, és néhol méltatlan pusmogás hangzott fel a teremben. Még egy kérdés? Ez most komoly? De Daiki-senpai hamar elejét vette ezeknek a hangoknak. – A következő ilyennél mindenki kitakarodik a teremből és hazakulloghat geninjobbágyként! – kiáltotta, mire tényleg csend lett a teremben.

– A huszonegyedik kérdés nagyon egyszerű. Egy kérdést fogok most feltenni. Van-e béke? – kérdezte, és nem tudtátok mire vélni, bár páran azért felnyújtották a kezüket, mintha jelentkeznének. – Persze, ennek a kérdésnek is vannak szabályai – vette fel a vonalat újfent Daiki-senpai. Természetesen, a szabályok... mi másról lenne szó... – Aki szerint van béke, üljön a terem jobb szélére! Aki szerint nincs, az balra! Aki rosszul válaszolt, az megbukott, nem csak ő, hanem a csapattársai is. És nagyon-nagyon fontos, hogy itt a csapattársaitokért is feleltek. Innentől kezdve nem vagytok egyének, hanem csapat. Öt perce van mindenkinek eldönteni, hogy mit válaszol! Gyerünk! - mondta, és elindította az órát. A terem elkezdett rendeződni, a csapatok mozgolódtak... mit fogtok válaszolni?

//A következő hozzászólásotok ennek a lereagálását tartalamazza, továbbá azt, hogy mit döntötök. Aki NJK-k csapattal van, az írja le, hogy az NJK mit dönt, vagy milyen döntésre venné rá. A csapatok közötti változást (pl. kilépés esetében való összevonásokat) tudomásul vettem. Mivel Shinko kilépett, így a Cukorkacsapat NJK-t kap maga mellé, ennek kidolgozása a ti feladatotok, avagy mesélőtökkel egyeztessetek. Osumi kilépésével a 3K is NJK-t kap, amennyiben valamelyik konohagakurei nem csatlakozik hozzájuk. A poszt megírására a határidő a következő:

2018.04.17 23:59


Eddig be kell küldeni a posztot! Teszt most nincs, hajrá! A tesztek eredményeit ez után a kör után fogjátok megtudni. A JK-k, akitől Daiki-senpai kérdez, random.org segítségével lettek kiválasztva.//

_________________
Tää jylhä kauneus ja ääretön yksinäisyys
Lapsuuteni metsän, taivaan
Kaikuu se haikeus halki tän matkan
Aamun tullen yö tarinansa kertoo



Állandó mesélések (5/5)
- Djuka Orimi
        - Jelenlegi kaland: ElektrOP vol 2.0
-Tsuuzoku Tomoe
        - Jelenlegi kaland: A Téboly Mezsgyéin
- Kowarii Zion

        - Jelenlegi kaland: Cirque du Freak
- Hasegawa Zauki
        - Jelenlegi kaland: Üdvözöllek és búcsúzok
- Isha Dansei
        - A nagy szívű nővérkék tárt karokkal várnak

Ideiglenes mesélések (1/1)
- Hyuuga Shakaku (Köss csomót a szájára!)

Csapatmesélések (1/1)
- Csapat összemesélésre vár (Hasegawa Zauki, RandomNJK, Isha Dansei)

avatar
Uchiha Kagami
Moderátor

Specializálódás : Több éves posztok előkutatása

Tartózkodási hely : Elfeledett fóliánsok között


Adatlap
Szint: S
Rang: A Gundan Könyvtárosa
Chakraszint: Vodka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Kureiji Hanaro on Csüt. Ápr. 05 2018, 01:45

- Ceruzát! - hangzik fel Daiki-senpai egyszerű, mégis velőtrázó kijelentése, amire Hanaro is azonnal lecsapta az asztalra a kezében lévő íróeszközt. 
Két hosszú óra telt el, mióta neki kezdhettek a papírtömb kitöltésének, de hogy ki mennyire érzékelte az idő múlását az kérdés. Han számára csak úgy levegőben szálló tollpiheként röppentek tova az órák. Az idő javarészét önmarcangolással mulatta, miközben még az is megfordult a fejében milyen más szakmát választhatna még. Talán az orvoslás lenne az egyetlen neki való szakma; a biosz úgyis nagyon érdekelte. Vagy valami történelemmel foglalkozó cucc mert azt is nagyon szereti. Vagy talán csak szimplán elsétálna az első wc-ig és belefojthatná magát, mert a katakombákba, a családjához már nem térhetne vissza. A depresszió kezdte maga alá gyűrni, ahogy rosszabbnál rosszabb jővőképek kezdtek megjelenni lelkiszemei elött.
Miután öngyilkoló, depressziós énje kellőképp kiélte magát és megnyugodott leesett neki is a tantusz, hogy ez az egész, csak arra megy ki, hogy itt most jóalaposan megkínozhassák őket. Az egész átkozott vizsgának ez volt a célja. Van pár szadista, elborult elméjű chuunin aki most nyugodtan kiélheti a beteg perverzióját, azt legalább nem a családját gyilkolja otthon. 
Vagy éppen csak ezzel akarják kiszedálni a jelenlévő vizsgázók közül kis alkalmas a magasabb rangra, a nagyobb felelősségre. Mert hiába itt most tényleg az a cél, hogy megtudják ki lehet az, akire akár egy csapatnyi életet is rálehet bízni úgy, hogy nem vezeti őket már előszőr a halál torkába. Lehet csak a pöttöm tolvaj érezte úgy a lehendő chuuninok gyűrűjében, hogy az egyik kérdésnél pont ezt dobták föl. "Ki az a hülye, aki egy kétszeres túlerőben lévő, ismeretlen képességekkel rendelkező, ellenséges cspattal felveszi a harcot?" Lehet, ha Ő is kijárta volna az akadémiát, meg gennin lenne, akkor most úgy ált volna hozzá, hogy becsület, meg minden ilyen marhaság, azt megpróbál valamit kitaktikázni. De nem. Ő tollvaj nem kötik a szabályok, nem köti a becsület. Az egyetlen fontos, hogy életben maradjon. 
A vizsga másik részét azzal töltötte, hogy agytekervényeit sebesen járatta, valamilyen, a jelen körülmények között is használható technika után, ami segítségére, lehet hogy átvergődjön ezen az egészen. Szerencséjére volt egy technika szegényes tudástárában, ami ha másnem elterelésnek működőképes, s Daiki-senpai balszerencséjére Ő volt a legalkalmasabb célpont, mivel a fiú fáradt agya képtelen lett volna akármelyik vizsgázó arcát visszaidézni. Amilyen szétzilált volt már a buksija, így sem ment olyan egyszerűen. Agya ugyanis vehemensen tiltakozott és kűzdött az elképzelni kívánt kép ellen. De valahogy mégis csak sikerült létrehoznia a technikát, minek hatására, nem kis meglepetést okozva a jelenlévők között, pár másodperc alatt a termet megtöltötte a vizsgabiztos, teliholdas, szottyadt hátsója. 
A technika hatására felborult terem rendje, halk fojtott nevetések és roszzaló megnyikkanások keretében. Hanaro ugyan nem látta, mert Ő addigra már lázasan olvasta a mellette ülő dolgozatát, egy félmosollyal még a felügyelő is elismerte az ötletét. A lehető legtöbbet próbált lelesni, s minél többet megjegyezni a két oldalán ülő illető irományaiból, s reménykedett, hogy a sajátjával kiegészítve már kellő pontszámot elérhet. Az már meg sem fordult a fejében, hogy két ismeretlen csapattársa vajon sikerrel teljesíti e a vizsgát, vagy fölös chakra pazarlás volt szegény Daiki-senpai akt másolataival betölteni a termet.
Ahogy a vizsgabiztos hangja felharsan Hanaro ilyedtében az asztalra csapta a ceruzát, jelezve hogy még véletlenűn sem írt egy másodperccel sem tovább a kelleténél. A dolgozatokat gyors ütemben beszedték, s ahogy a kopasz már közölte is velük, most következett még a négy órás tortúra. 
Az idő csigalassúsággal telt. A fiú torka kiszáradt, nyála ragacsos maszlagként tapadt a szájpadlásához, szemhéjai ólomsúlyúvá nehezedtek, ahogy egyre inkább húztak lefelé, tekintete ködössé vált. Az egyetlen ami tartotta benne az életet, az talán pont az volt amit a felügyelő kínzásnak szánt, hogy felalá mászkált és véletlenszerűn kérdezgetett a jelenlévőktől. A tudat tartotta a fiúban a lelket: ha kérdez a kopasz és Ő nem válaszol, vagy akár egy rossz nyikkanást tesz máris megbukott. És akkor fölösleges oly kínkeservesen elképzelni Daikit meztelenűn. Hiába akárhányszor fogja használni ezt a technikát, a kép örökre megfog maradni. Lábjegyzetbe megjegyezte azért, hogy muszáj lesz, valami kevésbé botrányos technikát keresnie az információ szerzéshez. 
Valahogy végre valahára letelt a négy óra, s Han már kezdett megkönnyebbülést érezni, hogy végre valahára túlvan az egészen, ám ekkor Daiki kézfeltartása jelezte, hogy valami még hátravan. 
A vizsgabiztos egyetlen szavával taszított mindenkit a kétségbeesés jeges mélységébe, hogy a kétely fojtogató tengerébe süllyedjen az egész bagázs, ahogy közölte az utolsó kérdését. Egyszerű kérdés: Van-e béke? Igen vagy nem nincs más lehetőség. Han értetlenkedve tekintett maga elé, fáradt, éhségtől és szomjúságtól gyötört agya már nehezen vette a lapot. 
- Most akkor ez valami szerencsejáték vagy mi? - kérdezte hitetlenkedve inkább csak magától. 
Aztán már megint azok az átkozott szabályok. Két másik társával kell eldöntenie hova is lenne érdemesebb állni. Két olyan emberrel akiknek még csak a nevét sem tudja. Honnan tudhatja, hogy akármelyik is biztos a dolgában, vagy csak a szerencsére alapozva  áll ki az elképzelése mellett? Daiki remélhetőleg utoljára elindította az órát. 
Han tekintetével pásztázta a termet, kik is lehetnek vajon a társai, de úgy tűnt Ő maga valahol félúton lemaradt, mert két kemuri fejpántot viselő gennin lépett hozzá. 
Az egyik fiú, a másik lány. Még szólniuk sem kellett, már a tekintetükből leolvasta Han a mérhetetlen arroganciát és nagyképűséget. A fiú vette át a kezdeményezést. Hosszú, lófarokba fogott haja háta közepét verdeste, testét számtalan tetoválás ékesítette, tikris szerű mintázatot kölcsönözve neki. Mint egy ragadozó, mikor egy utolsót lép prédája felé, tett még egy lépést Han felé ezzel mint egy tudatosítva újdonsült csapattársában amúgy is jól látható erőfölényét. 
- Na figyizz ide öcsi! - kezdett bele, s közben a tömeget vizslatta, amint épp próbálják eldönteni ki hova is álljon. - Mivel te vagy az új a csapatban, azt teszed amit mondunk és nem lesz gáz. 
Egyszerű, de nagyszerű. Itt van Ő, a kis taknyos aki majd szóról szóra teszi, amit a nagyok mondanak neki. 
- Az az idióta jól kiejtette magát már az elején. - tette hozzá a másik illető, egy sötétkék hajú, kék szemű lány a hangjában undorral és megvetéssel. 
- A lényeg - nézett a lányra a fiú - hogy beállunk szépen mindannyian az "igen" oldalra és akkor nem lesz gond. - A nyomaték kedvéjért az igen szócskát erőteljesen kihangsúlyozta. 
Úgy tűnt egyenlőre nincs mese, követte hát a "társait", az általa kevésbé jónak vélt lehetőség felé. Vagyis követte volna őket, de a lábai hirtelen mintha lebénultak volna. 
- Nem az nem jó. - súgta maga elé lehajtott fejjel. 
Ugyan nem élt meg elég ahhoz, hogy ékesszólóan nyilatkozhasson ilyen témákban, egy parányi tapasztalat alapján gondolta ki mi lehet a helyes válasz. Mert mindig vannak érdekek és az érdek mindig elsőbbséget élvez, még a békével szemben is. Mindenki a maga érdekében cselekszik. Mellékes kinek ártanak vele. 
És itt is pontosan ez a helyzet. Legalább is Han így gondolta. Szerinte ez sem több, mint egy ostoba beugratós kérdés, ki az aki a csapatával tart, akár a halálba is és ki az aki képes őket faképnél hagyni, hogy esteleg mentse az életét. És Hanaro érdeke most, hogy tovább jusson. Ha kell hát pattogjon neki ez a két idióta. Majd maximum megpróbál jóképet vágni az egészhez. A lényeg, hogy tovább kell jutnia, ez most az Ő érdeke. 

Hayato 

Kinézet: termetes, korához képest magas fiú, kék lófarokba fogott hajjal. Külseje, ruházat és tetoválásai egy ragadozó képét testesítik meg. 
Jellem: Arrogáns és lekezelő. Tisztában van képességeivel és nem rejti őket véka alá. 
Képzetségek: főként taijutsu és kenjutsu terén kiemelkedő, testi ereje miatt könnyen veszi fel a harcot bárkivel közelharcban. 
Szint: C



Koemi

Kinézet: Hosszú, sötétkék hajú lány, kék szemekkel. 
Jellem: Csapattársához hasonlóan arrogáns és beképzelt, azonban ez csak a felszín. Valahol mélyen elrejtve lakozik benne jóság is, de az átélt dolgok hatására, megkeményedett, így nála ez amolyan védekező mechanizmus. 
Képzetségek: Suiton használó, de valamelyest konyít a szenzorsághoz is. 
Szint: C 

avatar
Kureiji Hanaro
Játékos

Taijutsu Pontok : 73


Adatlap
Szint: C
Rang: Vándor/Bábhasználó
Chakraszint: 286

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Akira on Szomb. Ápr. 07 2018, 09:12

Ceruzát le!- Hangzott a parancs, de én már jóval korábban letettem azt, így nem volt nagyobb gond. Én magam nem próbáltam csalni, de volt, aki elég látványos, de mindenképp olyan verziót talált, ami nem köthető hozzá. Daiki senpai pucér hasonmásai lepték el a termet, így ha akartam volna még akár csalni is tudtam volna, de végig gondolva a lehetőségeimet így sem érné meg. Körbenézve látom, hogy sokan kihasználják a helyzetet és vannak, akik le is buknak, de sokan megússzák, még a vizsgáztatók is elmosolyodtak, de a főbiztos is reagált a látványra. Közben néhányan visszaléptek, így csak azokat a személyeket dobták ki, akik kiléptek, nem az egész csapatot, így újraosztották a hiányos csapatokat. Nem igazán számított, hogy ki ivel kerül össze, nem csak az, hogy ismeretlenek kerülnek ssze, de ha jl láttam néhol még a falut sem vették figyelembe. Egyrészt kegyetlenség, másrészt megértem a dolgot, hiszen ha valaki chuunin, főleg, ha a társai azok, akkor néha új tagot kapnak, hiszen a chuunin kaphat egyéni küldetést is, valamint ritka az együtt maradó chuunin csapat.A vizsgabiztosok néha körbejártak, de volt egy igazán feltnő egyén, egy kunoichi, aki valahogy kitünt a többiek közül. Az állathasználó technikák gyakori használata miatt a szemem is jobb lett, mint az átlag, ami leginkább a farkas és a sólyom társállatoknak volt köszönhető, így kivehettem, hogy valami nem stimmel a szemével, de azt nem tudtam volna megállapítani, hogy mi. Társaim vagy ügyesen csalnak vagy tényleg tudják a válaszokat, de nem esnek ki. Bár az egyikük kirigakurei bishamonba volt tag, így őt valószínűleg jól kiképezték információszerzésre. Ugyan a szervezet módszereit nem ismerem, de hallottam róla, ahogy kirigakure módszereiről is, míg a leányzó kumoi, de neki is vannak képességei, amivel tud ülő helyzetből is információt szerezni. Lejárt a vizsgára szánt 2 óra, így most várunk, hogy folytassák. Beszedték a papírokat, majd ekezdődött a 240 perc, 4 óra szenvedés, továbbra is étlen, szomjan és fáradtan. Sokaknak ez sok volt, a vizsgabiztos egyből kiszúrt egy alvó iwagakureit, majd ki is küldte a teremből a csapatával együtt, majd a nevet leadva a vizsgapapírjaikat elégették. Ahogy az idő haladt további két csapat esett ki. Velük is úgy jártak el, mint az elsővel. Ekkor Daiki kiválasztva két random embert és egy- egy kérdést tett fel nekik, megadva az engedélyt a válaszadásra. Mielőtt az első válaszadó válaszolhatott volna további is ment, majd a válasz elhangzása után tette fel a következőt. Továbbiakban egy csapat azért bukott meg, mert az egyik kérdezett túl gyorsan adott választ, nem várva meg az engedélyt. Aztán, ahogy haladtunk előre az időben, valószínűleg a fáradtság hatására egyre hidegebb lett, legalábbis érzetre. Kumogakurei időm alatt sikerült megszoknom ezt, ugyanis a hegyekben jóval hidegebb van, mint tengerszinten és a folyamatos felhőréteg sem sokat segít a dolgon. Aztán egy három fős csapat szinte egyszerre dobja be a törülközőt és borul a padra. Aztán valahogy, lassan, de biztosan letelt a 4 óra. Ha jól számoltam hajnali 4- 5 óra lehet. Hiába a lehetetlen körülmények és az edzettségem, azért már én is kezdem érezni az szomjúságot és a fáradtságot, de talán a legjobban az éhség visel meg. Míg az előző kettőben bőven volt részem, enni mindig volt mit, valahogy megoldottam mindig. Most is azt kéne, de hát ninja pirulák vannak nálam mindössze és azoknak tápanyag tartalma nem sok, talán ha harci pirulát vennék be, de azzal sem mennék sokra, mert egyedül a fáradtságot tudnám legyőzni vele egy időre. Aztán jön egy újabb kérdés, a sokadik, szerintem ez már nem a huszonnegyedik, de nem kötekszem.
- Van-e béke?
Hangzik a kérdés, majd néhányan fel is teszik a kezüket, mintha jelentkezni akarnának, de aztán Daiki le is töri a jelentkezők szarvát és közli, hogy a kérdés a csapatoknak szól és úgy döntjük el, hogy a terem megfelelő oldalára kell állni. Ismerve a társaim mentalitását és látva azt a sok szörnyűséget, még ha bízok is a békében, tudom a választ és azt is, hogy a társaim mit fognak válaszolni. Amúgy sem beszédesek, így egymásra nézve mindenki csak a fejével jelzi, hogy mi a döntése, majd mivel nem voltunk egy helyen, így elindultunk a terem bal oldala felé, hogy leüljünk a válasznak megfelelően.

//Társaimat kidolgozva betettem a kérvényekhez egy ideje, eredményre várok//
//Szerk: Társaim, jutsu ismereteiket elküldtem PM-ben

Név: Itaru
Kor: 20 éves
nem: férfi
Falu: Kirigakure Bishamon tagja volt, jelenleg kumogakurei vándor

Szint: B
Rang: gennin

Elsődleges elem: Víz
Másodlagos elem: Szél

Jellem:
Hidegvérű és szótlan, nagyon kevesen látták az arcát, de azok közül is szinte mindenki halott, vagy képtelen elmondani, hogy mit látott. Valamikor a Bishamon szervezethez tartozott, így Kirigakuréól megkapta az alap shinobi képzést, így ismeri a falu titkos technikáját. Múltjából fakadóan, ha kell gondolkodás nélkül öl, viszont Jouji iránti tiszteletből felhagyott ezen szokásával és kardot is csak akkor ránt, ha használni is akarja, ami egyre ritkább, inkább kanemitsut használ, ugyanis azt nem tartja fegyvernek. Bishamonban sok történetet halott azokról a történetekről, amikor a falut még Vérköd rejteknek hívták. A szervezetben töltött ideje alatt, körülbelül 8 éves kora óta, a fejvadászatra és a gyilkolásra tanítják, specialistája a kenjutsuknak és a néma gyilkolásnak. Örököse a Hyoton kekkei genkainak, amiről a Bishamon titkos irataiban bárki megtalálhatná, ha hozzáférne ezekhez a papírokhoz. Ő maga nem tud róla és a Bishamon bukása után már nem is tudhat, ha csak valaki fel nem figyel rá. 


Név: Kanae
kor: 18 éves
nem: lány
falu

Szint: C
rang: gennin 
Speciális képesség: Szanitéc
Elsődleges elem: Villám

Jellem:
Fiatal lány, aki most éli tinédzser korát. A csapat legfiatalabb tagja, mégis sokat megélt. Kumogakuréban tanult, ahol hamar kiderült, hogy chakrakontrollja kiemelkedő, így orvosi képzésen részesült az akadémia elvégzése után, de szülei a közeli faluban laktak, így ismerte meg Joujit, aki az  bátyjainak a baráti társaságába tartozott. A fiúról tudta, hogy sosem kapott faluban képzést, mégis a tudása miatt mindig is tisztelte, titkon szerelmes volt belé. Élete akkor változott meg, mikor egy nap a családját megtámadták. Egyedül neki sikerült elbújna a családi katakombákban, ahonnan végig nézte, ahogy a teljes családját kiírtják. Napokkal később Jouji találta meg, így mentve meg az életét, majd ezután hozzájuk költözött és ott nevelkedett. Szerelme tovább erősödött a fiú iránt, míg 17 éves korában be merte vallani a fiúnak és azóta együtt vannak. Családja elvesztése miatt megfogadta, hogy soha többet nem hagyja társát meghalni. A genjutsu és a szenzorképességei sokat segítenek, viszont azt is előrevetítik, hogy nem ő a csapat legerősebb tagja, inkább támogató, amit megerősít a társai iránti feltétlen szeretet, tisztelet és az elhatározása.


A hozzászólást Akira összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Ápr. 23 2018, 08:21-kor.
avatar
Akira
Játékos

Taijutsu Pontok : 198

Tartózkodási hely : Elveszve a nagyvilágban


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 870

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Takeyanagi Tomoko on Pént. Ápr. 13 2018, 11:22

- Ceruzát le!
Hangzott el vére a válasz, ami további 4 óra szenvedést jelentett. ugyan vicces volt, ahogy Daiki senpai pucér füsthasonmásai megjelentek a teremben, de senki nem mert nevetni, helyette sokan kihasználva a helyzetet megpróbáltak még egy elkeseredett próbálkozást tenni a csalásra. Volt, akinek sikerült és volt, akinek nem, mert így is megbukott. Több, mint 100 csapatból lassan már csak két számjegyűre zsugorodott a tömeg. Mivel voltak kiesések és visszalépések a csapatokból, utóbbi esetben nem küldték ki az egész csapatot, így újraosztás következett. Daiki senpai ismt elmondta a forgatókönyvet, majd be is szedték a dolgozatokat és a javításra szánt 4 óra elkezdődött. Türelem és fegyelem ideje jött el. Természetesen a fáradtság, az éhség és a szomjúság mellett a pecsét is úgy döntött, hogy éppen ideje, hogy jelet adjon magáról. Nem éreztem azt, amit a lánnyal való harc során, hogy annyira elszabaduljon, de épp elég volt, hogy az amúgy égő érzés további kényelmetlenségeket okozzon. Közel voltam hozzá, hogy jelentkezem és feladom a vizsgát, de az erő és a falum belém vetett bizalma valahogy túllendített a végtelennek tűnő 4 órán. A fájdalomtól nem tudtam figyelni a történésekre, csak képfoszlányok maradtak meg bennem. Szerencsémre nem estem le a székről és nem kérdeztek tőlem semmit, így sikerült megúsznom a balhét, de voltak, akik nem voltak ilyen szerencsések, sőt olyan is akadt, aki azért esett ki, mert nem várta meg a megszólalásra az engedélyt, de volt több olyan csapat is, akik a kínzást nem bírva borultak le az asztalra. Nekem sem kellett több, de kisebb gondom is nagyobb volt a fizikai fájdalommal járó pecsét aktiválódás miatt, mint szinte bárkinek a teremben. Aztán ez is eltelt. 4 óra szenvedés félig ébren, félig egy másik világban, a fájdalomtól már néha hallucinálva. Nem tudtam, hogy meddig bírom még, de reméltem vége lesz hamarosan. Mikor már azt hittük, hogy vége jött az utolsó kérdés, ami teljesen váratlan volt, de hát pont azért tették fel. A válaszon sem én, sem a csapatom nem gondolkodott, egyből a terem baloldalára vonultunk.
avatar
Takeyanagi Tomoko
Játékos

Taijutsu Pontok : 60

Specializálódás : Betintázás


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 615

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Nishikawa Karasu on Pént. Ápr. 13 2018, 14:39

~Négy óra...fegyelem, és türelem. Erről vagyok híres, azonban nem ilyen állapotban. Éhes vagyok, szomjas vagyok, ráadásul álmos is. A hajammal eltakarhatnám a szemem, de az túl átlátszó lenne. Ráadásul ha elalszom, talán ráborulok a padra, vagy nem kelek fel időben. Túl naiv gondolat. Muszáj lesz ébren maradnom.~


A vizsgáztató pedig tett róla, hogy a fiú ébren is maradjon az elkövetkező négy órában. 
Az éles szemek kiszúrhatták meglepődését, amikor Daiki rá mutatott.
Karasu nyelt egyet. A kérdés nehéz volt, és Ködrejtek geninje nem tudhatta, hogy a vizsgához tartozik e, vagy csupán szivatás miatt kérdezik meg tőle. Hirtelen leizzadt, ám viszonylag gyorsan felelt. Természetesen miután engedélyt kapott rá.

-Szolgálni, és védeni a falut. Hűségesnek maradni hozzá. Illetve késznek kell lennünk, az életünket áldozni érte. Vagy másokért...  -nem mondott többet. 

A balján ülő genin kicsit összébb húzódott. Valószínűleg úgy vélte, a válasz helytelen, és valamiféle megtorlást várt a vizsgáztatótól. Daiki azonban tovább ment. 


Az óra ketyegett, Karasu szívverése pedig egyre lassult. Hallgatta a többiek válaszát, és figyelte a körülötte ülőket, na meg a vizsgabiztosokat. Egyik-másik még rá is pillantott, hogy ugyan mi a f.szt néz annyira. Pedig nem csinálta feltűnően. Igyekezett nem elaludni, nem mozogni, és nem gondolni arra, hogy öngyilkos lesz. Megfojtja magát a saját chakrafonalával... 
A vizsga végeztével egyébként feloldotta a jutsut, a bombát pedig egy másik pad alatt hagyta, hogy még véletlenül se köthessék hozzá. A sebe nem volt mély, csak hosszú, emiatt pedig nem vérzett annyira. Bár a fiú biztosra vette, hogy kiszúrták a dolgot. Ezek mindent kiszúrnak, még azt is ami meg sem történt. A legjobban egyébként ettől félt, már az elején is: Ha látni vélnek valamit, bármilyen ártatlan mozdulatba beleszövik a csalás lehetőségét, és ha emiatt kell buknia, az nagyon gáz. Az viszont még gázabb ha csapattárs miatt. Szétnézett a teremben. Tőle jó messze az egyik lány csapattársa, a kékhajú. Mivel a nevét elfelejtette, hajszín alapján azonosította be. Úgy tűnt rosszul viseli a dolgot, kicsit aggódott miatta. A másik csapattársára nem látott rá az előtte ülő nagydarab iwagakurei genintől. Remélte, hogy jól bírja, nem ilyen hülyeségek miatt kéne bukni, ha már buknak. 

Végül letelt az idő, mire Karasu még inkább feleszmélt. Bár gyötörte a kimerültség, és a táplálékbevitel hiánya, azonban mindennél jobban kíváncsi volt arra, mi következik ezután. Vajon átment? Mi lesz a következő körben? Harcolni fognak? Mikor kap már inni? Egy jó sakét most bevert volna. 
Mióta betöltötte a 18-at, előszeretettel nyúlt alkoholhoz. Úgy...minden héten kétszer. Most azonban egy pohár víznek is örült volna. Vajon anyja sorsára fog jutni, és alkoholista lesz? 

A huszonegyedik kérdés meglepte a fiút. 
~Remek kérdés,  de most nincs idő filozofálgatni. Ilyen helyzetben kedvem sincs hozzá.~
Az iwagakurei, aki előtte ült, átment a másik oldalra.
~Ezen sem sokat agyaltál fiú...~ 
Karasu így rálátott a fekete hajú lányra, aki viszont az ő társa volt. 
Satsuki látványa furcsa módon örömmel töltötte el.
 Olyan egyedül érezte magát eddig, még az ismerős falubeliek látványa sem nyugtatta meg.
 Satsukival viszont végigbeszélték a hajóutat, és kiderült, hogy sok közös van bennük.
Odasétált hozzá, de még szólni sem tudott, Satsuki már jelezte, hogy hova kéne állni. Legalábbis szerinte. A fiú egy bólintással tudatta, hogy egyetért. Már csak a harmadik csapattárs volt hátra. Vajh, ő mit szól ehhez az egészhez? Egyáltalán mire megy ki a játék? Miért ilyen szigorú ez az egy kérdés is? Nem számítanak akkor a pontok? Tök mindegy milyen lett a dolgozat, ezen az egy kérdésen elcsúszhat minden? Itt valami nem stimmel, Karasunak viszont sem kedve, sem agya nem volt már ahhoz, hogy ilyeneken rágódjon.
 Máskor felméri a helyzetet, elemez, és gondolkodik.
 Most viszont örült, hogy egyáltalán életben volt. Pláne azok után, hogy Daiki senpai rámutatott, és kérdést tett fel neki. 
A geninek egyébként a terem bal szélére ülnek, mindhárman. 


//Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy közöljem: Valszeg hibáztam amikor nem írtam le elég részletesen a csalásom, illetve annak körülményeit. Viszont indokolatlannak tartom, hogy a hatásvadászat kedvéért, gyakorlatilag saját elképzeléseit írta le valaki, az adott szituációval kapcsolatban. 
Amikor azt írom, hogy hosszú a vágás, akkor nem mély vágásra gondolok, hanem hosszúra.
Amikor azt írom, hogy nem vérzik annyira, akkor arra gondolok,  hogy nem vérzik annyira. A lassan folyó, vékony vércsíkkal sokkal jobban, precízebben lehet festeni (tapasztalat). 
Épp ezért ostobaság lett volna akkora vágást ejteni ami bár sok vérrel, tehát sok alapanyaggal jár, azonban szinte lehetetlenné teszi a precíz munkát. 
Ehhez a jutsuhoz két felfestett szem kell. Ha elmaszatolom, az egész nem fog működni. 


Nyilván tisztában vagyok vele, hogy emiatt nem bukok, elvégre akkor már kiküldtek volna a teremből. Viszont szeretném felhívni az illetékes(ek) figyelmét, hogy amennyiben nem kívánnak velem egyeztetni, vagy nem hajlandóak kétszer is elolvasni amit írok, illetve amíg nem adok rá engedélyt, addig a karakteremet legyen(ek) szíves(ek) békén hagyni.


 Ez nyilván az ehhez hasonló szituációkra vonatkozik, amikor nincs tétje a dolognak, és csak a post, vagy az adott mondat kedvéért írnak bele egy-egy dolgot. Nyilván tisztában vagyok a szabályokkal, de ezt feleslegesnek tartottam, és ha szigorúbban vennétek a dolgokat, akár bukás is lehetne belőle.
Aztán pedig magyarázkodhatnék utólag, hogy de hát én nem is...mert én nem úgy gondoltam, csak nem írtam le részletesen. 
Nyilván ez elkerülhető, ha részletesebben írok le dolgokat, de kössünk már kompromisszumokat könyörgöm! 
Amikor valaki 20 mondatban lerendezi a két órát, én meg veszem a fáradtságot, hogy többet írjak, de nem írom le 100%-os részletességgel, erre még belém is rúgnak.


 Örülök, hogy nem lett belőle semmi, de ezt még egyszer nem szeretném átélni. 
Tudok én szituációkat kezelni, és szeretem ha kihívások elé állítanak. 
De ha valótlanságokat írnak le, hogy ezzel kínos szituációba keverjék a karakterem, mert ők épp úgy gondolják, hogy ez meg ez történik...holott nem is...na azt nem szeretem. Igazságtalannak tartom, az igazságtalanságot pedig gyűlölöm. Annyit kérek, hogy a jövőben figyeljünk oda erre kicsit jobban. Ha nem gond. 
És köszönöm.//
avatar
Nishikawa Karasu
Játékos

Taijutsu Pontok : 60

Tartózkodási hely : Mei-sama oldalán


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 383

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Nakahara Saki on Vas. Ápr. 15 2018, 17:40

Mire felhangzott a jelzés és Daiki Vizsgabiztos felszólítása, Saki már pár perce letette a tollat. Mások hevesen írtak az utolsó pillanatig, a kunoichi azonban nem szeretett volna egy ilyen kis baki miatt megbukni. Amúgy sem bízott magában, hogy jól sikerült a tesztje, az ilyen kihívásokat sosem vette jól. Azért abban reménykedett, hogy az elméleti részét jól megírta. Azt túlzás lett volna állítani, hogy fotografikus memóriával rendelkezett, viszont mindig is könnyen jegyezte meg a lexikális anyagokat. Amit tudott, vissza is adta a válaszaiban.
Néhányan ismételten kiestek, bár még mindig szép számmal ültek bent a teremben, egyre több szék maradt üresen. Egyik felügyelő sem szólította fel, persze sem Fuyu, sem Yue nem kérte a segítségét. A genin arra gondolt, hogy túl messze ültek, nem tudták volna eljuttatni az információt neki.
A neheze csak most következett, amíg a felügyelők kijavították a dolgozatot. A vizsgán résztvevő shinobik nem mozoghattak, nem aludhattak el, illetve se enni, se inni nem kaptak. A kékesfekete hajú lány már megszokta, hogy a küldetések alatt kevés élelmet és vizet fogyasztottak, hiszen a hófödte hegyekben csak azt vehették magukhoz, amit az útra csomagoltak. Csakhogy Sunagakure időjárása teljesen másképp hatott rá. A Hó országában az év nagy részében hideg tombolt, csak nyáron enyhült valamicskét az idő. A magasabban fekvő területeken pedig még akkor sem engedte ki szoros markából a fagy az élővilágot. Saki ahhoz szokott hozzá, nem a perzselő napsütéshez és 40 fokhoz. Izzadtság már régóta nem jött ki rajta, a vízhiány kezdett megmutatkozni. Szája szinte összeragadt, alig tudta kinyitni.
*Nem mozdulhatunk... Pedig, ha csak egy kis vizet tudnék létrehozni a chakrámmal.* Töprengett el a fiatal shinobi. Úgy tűnt, már órák óta ülnek mozdulatlanul a széken, ám amikor az órára pillantott, a java még bőven hátra volt. Egy Iwagakurei csapatot kiküldtek, mert az egyik tag elbóbiskolt.
Saki szemére is egyre inkább ráült az álmosság, tehát kénytelen volt magát figyelmeztetni.
*Eddig eljutottam. Átmentem a beugrón, beadtam a tesztet... ami még nem biztos, hogy sikerült. Ha most történik valami, Fuyu és Yue is megbuknak... Muszáj lesz kibírnom... a csapatomért.* A javítási idő befejezését jelző óra mintha megállt volna. Illetve nem teljesen, de azt az érzést keltette, hogy sokkal lassabban számol vissza, mint egyébként kéne.
Közben Daiki-senpai körbe járkált a teremben, néhány shinobinak feltett egy-egy kérdést. Saki megpróbált láthatatlanná válni, nehogy véletlenül neki is szegezzenek egyet. Hallgatta, amit a többiek mondtak és nagyon hálás volt azért, hogy nem került a vizsgáztató látókörébe. Szíve egyre hevesebben vert, már nem csak a szomjúságtól érzett gombócot a torkában. Csak akkor nyugodott meg egy kicsit, amikor minden visszaállt a viszonylagos rendbe. Már, ha ezt az állapotot rendnek lehetett nevezni. Innentől már tényleg a túlélés játszott, muszáj volt kibírnia.
Végre lejárt a négy óra, a hangos sípszó úgy rángatta vissza az éberségbe. Más körülmények között egészen pihentetőnek és nyugtatónak találta volna ezt az időszakot, ám a körülmények miatt tényleg szenvedett. Amikor már Saki azt hitte, vége a kérdéseknek, Daiki-senpai újabbat tett fel. Ezúttal mindenkinek és a válasz alól nem lehetett kibújni. Sokan hangot is adtak ennek, ám a vizsgáztató hamar csendet teremtett a Fekete Homok Termében.
*Milyen kérdés ez?* Belső hangja elkeseredetten visszhangzott fejében. *Még inkább... milyen féltételek ezek?* Tekintetével azonnal keresni kezdte hófehér és barna hajú csapattársát. Együtt kellett ezen végigmenniük, éppen ezért a sötétkék szemű kunoichi egyből a két társához igyekezett. Yuét még a hajóút alatt osztották be hozzájuk. Sokáig Kaito volt a társuk, azonban a fiúról már egy ideje nem tudtak semmit. Yukigakure semmilyen információt nem közölt vele kapcsolatban és a kérdéseik is süket fülekre találtak. Az út alatt akadt némi idejük megismerni a Kenjutsuban járatos ninját, de ez ez közel sem volt elég olyan erős köteléket kialakítani, mintha a kezdetektől együtt lettek volna.
Miután mindhárman egy helyre értek, Saki csendben maradt. Tekintetével közvetítette, hogy nagyon örül, ezt nem egyedül kell végigcsinálnia. Fuyu sokkal inkább alkalmas volt vezetőnek, mint ő, ezért teljesen rábízta magát.
*Remélem sikerül megegyezniük.* Ennyit tett hozzá fejben, és várta, miként fog dönteni a másik két kunoichi.
Bár nem teljesen volt benne biztos, hogy jól döntöttek. A saját szemével látta, hogy csapatok estek egymásnak, mert a háborúban különböző szövetségek tagjai voltak. A nyakába szakadt a rideg valóság, ám egyelőre még nem akarta teljesen elfogadni. A döntés végül megszületett, mindhárman elindultak a terem jobb szélére, vagyis azt a választ adták, hogy van béke. Yue is velük tartott, nem szakadt el egymástól a csapat.


//Yukigakure 14-es csapata egy NJK-val lett kibővítve, mert Fuyu és Saki mellé kell egy harmadik tag.


Név: Shiroi Yue
Kor: 15 év
Rang: Genin
Szint: C
Elsődleges elem: Raiton
Kenjutsu specialista, főleg a közelharcban jeleskedik.
Jellem: Első látásra aranyosnak tűnik, azonban igencsak harcias, aki mindig kiáll az igazáért. Hűséges típus, ha bízik a többiekben, mindent megtesz értük. Gyakran kapja fel a vizet jelentéktelenebb dolgokon.

Az NJK-ról és a döntésről PM-ben egyeztettem Fuyuval.//
avatar
Nakahara Saki
Játékos

Taijutsu Pontok : 56

Tartózkodási hely : Yukigakure


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 543

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Hirota Yukionna on Kedd Ápr. 17 2018, 15:51

A fircsefurcsa ritkesretkes íróeszközképződményeteket a nyikorgó penészes fa...izé... fadarabra le, vagy még a nőkből is férfit csinálok, hogy aztán fenyegethessem őket is a nemváltással! – hangzott el a parancs. Jó... nem pont így, de nekem ez jött le... szóóóval így marad.
Eztán, már megszokott volt, de emberek fáradtak ki orrukat lógatva a teremből. Beszedték a dolgozatokat is, majd újra leütődött az időt jelző óra. Négy kibas...kibas... ömm... kiragadott igazságtalan barmok alpári szövegelése?  Jahh... na tehát. Négy kicseszett órát fogok itt poshadni a nyikorgó teremben. Full. kussban. Dejó! Na tehát, mindenki csendben és némáűn üldögélt és meg se szólalt. Kivéve az, akit a rekedtes hangú nagyon furcsa személy fel nem szólított arra, hogy megszólaltathassa gyönyörű hangját. ezen kívül, dög unalmasan telt el az idő. Néztem, az előttem ülők fejét. Az egyik gyereknek volt egy versenyautó alakú anyajegye. Majd elkezdtem számolgatni a kettővel előttem ülő csaj pulcsiján a szőrszálakat. Gondolom macska, vagy kutyaszőr lehet. Hacsak nem a jeti a kishúga. Aztán volt egy virágosba öltözött szöszke gyerek, akinek még úgy is éreztem a szagát, ha nem figyeltem rá. Az ilyenek nem is fürdenek? Szívem szerint leköpném. Még akkor is illatosabb lenne. Főleg az én nyálamtól. Szerintem meg is köszönné és többet fürdeni se akarna. Én is ezt tenném, ha egy ilye különlegesség csulna le... bár.. hmm... lehet vele is ez volt. rendben, nincs több kérdésem. Engedélyt adok neki bűzölögni.
Az óra csak kattogott és kattogott. Az amúgy is alacsony vérnyomásom úgy szökött a béka zöldespozsgás segge alá, mint egy téli álomra készülő pandának (kusscsitt, igen pandának).  Magyarul, unatkoztam ezen felül pedig álmos és éhes is voltam. De nagyon. Nyelvemmel fogaimat szeltem át, vagy negyvenszer. eztán ért egy igazi felüdülés. Egy darabka hús ragadt két fogam közé. el se hiszem. Nyelvem hegyével óvatosan kibányásztam, majd lenyeltem. A hasam csak megmordult tőle. Mázlimra, egy éppen aktuális padnyikorgatás elnyomta gyomrom siránkozó kiáltását.
Lassan telt le az a négy óra. Nagyon lassan. Mint egy Oliva olajon megpörkölt éti csigának a szenet bányászó váladéka, úgy haladtak a percek is. Vagyis sehogy. Szerintem eltelt már három nap, csak az óra van megbundázva és kisütve. Hmm... tuti finom lehet. fejben már ott tartottam, hogy vizsga ide vagy oda én felállok és elrágcsálom az órát, mikor is a rémisztően pedofil kinézetű vizsgabiztos felszólalt és feltett egy kérdést.
„Van-e béke?” Ohh a jóistenbüdösivarszervét. Kotorjuk elő azt a semennyi agyunkat de villámgyorsan, vagy itt bukunk meg. Hallasz Yuki? Vahh... gondolkooooozz! De ne, most ne azt számold át fejben, hogy mennyi lila virág volt idefelé az úton. ( Huszonkettő). De komolyan. Ésszerűn. Béke. Béke? B-é-k-e... bééé-kekekekeek. Van-e ilyen? Kistesó ellopja a nővére babáját és eltöri. A nővér megbocsájt. De kettejük közt is csak fegyverszünet lesz, béke sose. Kisebb viszályok mindig lesznek majd. Így, ha egy családban sincs megronthatatlan béke, a világban miért lenne? Nincs. Ez egyértelmű. Ezzel a lendülettel körbe is néztem a teremben, s megláttam csapatomat, amint gondolkodnak, hova is üljenek. Nagy nehezen én is kaptam a kurta kis lábaim, s hozzájuk siettem. Szerencsémre, egy véleményen voltunk. S a terem bal szélére ültünk. Nincs béke. Soha nem is volt, s soha nem is lesz. Mert a béke csak egy hazugság, mely elfedi a rút igazságot.

_________________
"Ha meg sem mozdulsz, tutira nem vered be a kislábujjad"    
"Nem halasztok semmit holnapra, amit holnaputánra is halaszthatok"
ElőtörténetAdatlap
Multi: Yukrai YamaKuro


2017 február~ A hónap legjobbja
avatar
Hirota Yukionna
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 104

Specializálódás : Lustulás ezerrel

Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin - Lazy princess
Chakraszint: 466

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

2 / 3 oldal Previous  1, 2, 3  Next

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.