A Fekete Homok Terme

3 / 3 oldal Previous  1, 2, 3

Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Yamato on Szomb. Ápr. 21 2018, 13:45

- Ceruzát le!
Direkt figyeltem, hogy a bábom visszatérjen hozzám a bábom, amennyiben túlélte a műveletet. Szerencsém volt, mert valaki úgy döntött, hogy megvicceli a tanerőt és valamilyen klónt hozott létre. Sajna nem voltam otthon a klón témában, én magam sem ismertem klón technikát, de biztos voltam benne, hogy ez nem elemi klón. Reméltem, hogy nem bukok le a vizsgázó előtt a csalási kísérletem miatt. Néhányan visszaléptek a vizsgáról, így újra elosztották a csapatokat, akik hiányosak lettek. Aztán végre az óra sípolt és elhangzott az ominózus mondat. A vizsgáztatók összeszedték a papírokat, majd elindult a 4 óra, amit a javításra adtak. Továbbiak estek ki, volt egy csapat, aki közül csak az egyik fél aludt be, míg egy másiknál az egész csapat szinte egyszerre borult az asztalra és ezzel a lendülettel esett ki. Miután a csapatokat összevonták és befejeződött a mizéria Daiki elkezdett körbejárkálni és random kérdéseket tett fel, majd megadta az engedélyt, de a választ nem várta meg, hanem folytatta az útját. Ahogy járkált és kérdéseket tett fel lassan lejárt az idő. Közben kiesett még egy ember, aki az engedély megadásának elhangzása előtt válaszolt a feltett kérdésre. Aztán letelt az idő. Egy utolsó kérdés érkezett, mégpedig az, hogy "Van-e béke?" Az Erdő országában átélt dolgok után, a béke tárgyaláson tapasztaltak után tudtam a választ. Megkerestem a társamat, akit eddig talán csak a faluban láttam. Esélytelen, hogy találkozzunk az akadémián, ugyanis sosem jártam oda.
- Ja, te vagy az... 
- Neked mi a véleményed? Én tapasztaltam dolgokat, nem rég részt vettem a béketárgyaláson az Erdő országában, ami sikertelen volt, így számomra nem kérdés, hogy a bal oldalra állok.
- De mivel egyértelmű hogy állni kell valahova, ezért azt mondom 75% kb az esélye annak, hogy a kérdés az univerzális békére vonatkozik, amire valóban a bal oldal a válasz.
Mondom miután megyek oda a társamhoz, akit gyakorlatilag most látok először és várom a társam válaszát. Remélem nem kell meggyőzni, mert nekem ez meggyőződésem és tudom, hogy engem nem lehet.
- Legyen, álljunk a bal oldalra, aztán lesz ami lesz!

_________________
Adatlap, Kaland, Küldetés, Pályázat, BővítményTanulás

multi karakterek: Akira, Katsumi Kawachi, Tomoko
avatar
Yamato
Játékos

Taijutsu Pontok : 60

Tartózkodási hely : Még nem tudom


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin/Bábhasználó
Chakraszint: 459

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Shikoku Naoki on Pént. Ápr. 27 2018, 20:32

//22-es csapat, Yamato a csapattárs.//


- Ceruzát le! - hangzott a vizsgáztató kiáltása és Naoki egy nagy sóhaj kíséretében abbahagyta az írást. Természetesen nem tudta befejezni a válaszokat, pedig olyan közel volt...! A genin elégedetlenül ráncolta a szemöldökét, ahogy végiggondolta az elmúlt két órát. Rengetegen próbáltak csalni és ráadásul nem is titkolták a dolgot. Mintha a szabályok kifejezetten megkívánnák a csalást! Ráadásul arra, hogy ennyi magas rangú shinobi szeme előtt bárkinek esélye lenne eltitkolni bármit, az igencsak naív gondolat bárkitől is... leszámítva persze pár veszélyes kinézetű egyént, akiket nem igazán lehet tudni, hogy mit keresnek egy chunnin vizsgán. Nade akkor hogy lehet, hogy jóval kevesebben buktak meg, mint amennyinek kellett volna? Naoki nem igazán értette a dolgot. A szabályok világosak voltak, a vizsgáztatók valamiért mégsem vették őket komolyan. A geninben egy pillanatra felmerült, hogy talán pont arra próbálták ösztönözni őket ezzel a nehéz feladatsorral, hogy csaljanak - de ezt rögtön el is vetette. Semmi értelme nem lenne a chunnin jelölteknek azt tanítani, hogy önző érdekből, előremenetel céljából meg lehet szegni a szabályokat. Ha valakinek a testi épsége a tét, akkor még lenne értelme egy ilyen leckének, de erről itt szó sincs.
Szóval Naoki továbbra is teljes homályban leledzett a témát illetően, így jobb híján a problémán töpprengve várta a fejleményeket. A vizsgáztatók nem siették el a dolgot, nyilvánvalóan szándékosan elhúzták ezt az első vizsgát addig amíg tudták. Szerencsére a hideg és meleg váltakozásához Naoki hozzá volt szokva, viszont az éhség őt is kikezdte. Szinte érezte, hogy kezdenek csökkenni a kognitív képességei és csak remélni tudta, hogy a nagyján már túl vannak ennek a szakasznak.
Töprengéséből Daiki két kérdése rángatta végül ki. Mit jelent shinobinak lenni és mit jelent chunninnak lenni. Naoki imádta az ilyen filozófiai kérdéseket, agya rögvest beindult és dolgozni kezdett a problémán. Ezzel el is volt a következő pár percben, meg se hallotta a két megkérdezett válaszát, nem igazán érdekelte. A saját válaszai érdekelték és hogy megtalálja őket, teljesen elmerült a saját belső világában. Nem is érzékelte az idő múlását, arra riadt fel, hogy a vizsgáztató feltette a 21. kérdést, amire mindenkinek válaszolnia kellett.
- Van-e béke?
*Ezt a hülye kérdést!* - fakadt ki Naoki, de szerencséjére szokásához híven csak magában. Kezdett elege lenni ezekből a tesztelgetésekből. Miért nem tudnak egyértelmű vizsgát kitalálni, miért kell mindenképpen valami hátsó szándékot csempészni az egészbe? Hogy lehet ilyet kérdezni!? Egyáltalán milyen tekintetben gondolták a béke szót? Hagyományosan, hogy jelenleg hadban állnak-e az országok, vagy univerzálisan, hogy jelenleg a világban béke van-e?
Így konkretizálás nélkül erre a kérdésre tulajdonképpen nincs válasz. A két különkérdésre viszont van. Szóval akkor most melyikre kell válaszolni? 
Naoki nagyon nem volt boldog. Egyszerűen nem bírta elviselni ha nem kapott egyértelmű utasításokat vagy információkat. A rögtönzéssel alapból nem volt problémája, viszont az teljesen más eset, ha a kérdés értelmezésétől függően a kérdés természete is megváltozik. Ilyen esetben a rögtönzés vagy a kreativitás nem sok hasznára van az embernek...
Kb itt tartott az elégedetlenkedésében / jajdeszép! /, amikor egyszercsak odalépett mellé egy genin és megszólította. Naoki, hogy így kirángatták a gondolatai közül, hirtelen azt se tudta kb mi történik és jópár hosszú másodpercig csak bámult vissza a kérdezőre.
- Ja, te vagy az... - kapcsolt végül, mikor látta hogy kirendelt társa szólította meg. - Bocsi, elgondolkodtam. - tette hozzá teljesen feleslegesen, hiszen amennyiben nem gondolja valaki hogy értelmi fogyatékos, csak ez az egyetlen magyarázat lehet a viselkedésére.
- Hogy őszinte legyek fogalmam sincs. - válaszolt végül egy kis szünet után. - Legszivesebben én sehova se állnék, mivel nem egyértelmű a kérdés.
- De mivel egyértelmű hogy állni kell valahova, ezért azt mondom 75% kb az esélye annak, hogy a kérdés az univerzális békére vonatkozik, amire valóban a bal oldal a válasz.
Naoki már szinte nem is a társának beszélt, hanem magát próbálta győzködni. Teljesen komolyan úgy érezte, hogy itt nem is azon kell gondolkodni hogy mi a válasz, hanem hogy mi a kérdés?
- Legyen, álljunk a bal oldalra, aztán lesz ami lesz!


//A chunnin vizsga idejére - amennyiben feltétlenül szükséges a 3. tag - kérvényeznénk egy NJK-t.


Név: Abukara Zento
Kor: 16
Szint: C (240ch)
Rang: genin
Egy apró termetű, kissé tömzsi, tipikusan idegesítő(sztereotípia powa!), minden lében kanál típusú karakterre gondoltam, akinek be nem áll a szája, állandóan hősködni próbál, ezért könnyen provokál olyanokat is akiket nem kéne. Viszont a hozzá közel állókhoz rendkívül hűséges és nagyon szorgalmas. Sajnos tehetségtelen, ezért a szorgalma csak épphogy átlagos szintre tudja felhozni társai között.
Úgy érzem egy ilyen karakterre szüksége van Yamato-nak és Naoki-nak, hogy kicsit megmozgassa az állóvizet.//
//


A hozzászólást Shikoku Naoki összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Ápr. 28 2018, 07:26-kor.
avatar
Shikoku Naoki
Játékos

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : Sunagakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 302

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Kowarii Zion on Szomb. Ápr. 28 2018, 00:15

A vörös hajú shinobink még idő be tudta fejezni a dolgozatát, hála a társára vetített illúziónak, s képesek voltak komfort környezetnek mondható hangulatban átbeszélni a kérdéseket. Az idő végtelennek tűnt, így volt alkalmuk egy-egy kérdést részletesebben is átbeszélni. Különösképp a valódi világban annyit láthattak rajta az emberek és a vizsgáztatók, hogy kissé kába tekintettel figyel előre. Nem aludt, ez tisztán látszódott, azonban mégis mintha nem stimmelt volna minden. Ráfoghatta a "három napos" álmatlanságra. Jó az egy hétnek is. 
Miután Zion letette a tollat, hátradőlve várt, hogy lejárjon a maradék idő. Mikor a vizsgáztató, Mr Kőkemény beszedette a lapokat, megkezdődött az írásbeli vizsga második fázisa. A türelem időszaka. Mostantól kezdve kerek négy órán át kell kusban, mozdulatlanul ülniük. Ugyan Zionnak ez nem esett nehezére, türelmes volt a maga szeleburdisága mellett, s Tomashi bá általában a Jónapot helyett a Csend és hullaszag van!-al kezdte az órákat. Tomashi bá az első napon megtanította az osztálynak, mit jelent a rend és a fegyelem. Kegyetlen volt a maga módján, de hatásos, emellett remek tanár volt, mikor megnyílt. Zion kedvenc tanára. 
Ha képes, a fiú újból genjutsu alá vonná társát, hogy a maradék időt hasznosan eltölthesse. A várakozással nem ismerheti meg társát. Végre eljött az idő. Találkozott azzal, akit már Menő senpai is beharangozott. Az akadémia egyik legtehetségesebb diákjából lett shinobit. Arata pedig már az írásbelin is bizonyította rátermettségét és tudását. Ha Zion mellette marad, ketten könnyebben átvészelhetik ezt a vizsgát.
- A nevem Zion. Meséltek már rólad Arata. Menő senpai mondta, hogy mellém fognak beosztani, ugyan egy küldetésre, de végül itt találkozunk. Már vártam - mosolyodott el, miközben az illúzióban a társa felé fordult - Ugyan még nem tudom, mi lesz a második fordulóban, de kétlem, hogy asztalnál ülve fogjuk letenni a vizsgát. Ha szükséges valamiféle harcból kiverekednünk majd magunkat, a víztudásom valamivel fejlettebb az illúzió tudásomnál. Van...egy kis...hóbortom, de..nem ártalmas. Rád nem az. Majd egyszer megmutatom, ha akarod, de...szólok...még Menő senpai is rettegett tőle. Na de mindegy is, úgyhogy én leginkább a suitonhoz és a genjutsukban vagyok jártas. Illetve egyszer három vagy négy napot eltöltöttem egy csatornába, úgyhogy ha valamiféle terepen való megmérettetés lenne, azt is bírni fogom. 
Zion egyelőre ennyit mondana a bemutatkozás első párbeszédében. Megvárná, amíg Arata bemutatkozna, már ha megteszi. Társak lesznek, nem árt, ha tudnak egyet, s mást egymásról.
- Szerinted hányan fognak itt most megbukni? Ahogy elnéztem, a legtöbben megpróbáltak csalni, de már most egész szép számmal zárták ki a csapatokat. Azonban a vizsgáztatókat elnézve...Mr Kőkeményen kívül kevés tűnik elitnek...Kíváncsi vagyok, vajon az a lány - mutatna az egyik konohai fejpántos kunoichi felé - szerinted ő vele mi lehet? Eléggé úgy néz ki a feje, mint aki most kelt a kocsmában és jött rá, hogy itt van dolga. Vajon ő hány választ tudott volna megadni? - nevetett Zion. Természetesen a kunoichi nem láthatta, hogy róla beszélnek, hacsak nem képes átlátni a genjutsun. (csókollak Akane)
Miután a négy óra majdhogynem letelt, Mr Kőkemény ismét felemeli a kezét. Korábban már feltett néhány személynek egy-egy kérdést, mit is jelent pontosan a shinobi és a chunninság. Zion nem nagyon figyelt rájuk, saját magában próbálta megválaszolni ezen kérdéseket. Ám Zion most meglepődve tekint a vizsgabiztos felé, aki bejelentette a huszonegyedik kérdést. Na most fog megbukni. Biztos valami irtózatosan nehéz kérdés lesz.
Ám Zion csalódott némileg a kérdésben. Nem volt sem logikai, sem pedig valami feladvány. A kérdés roppant egyszerű volt. Van e béke. Vörös hajú hősünknek azonban hamar rá kellett ébrednie, hogy a kérdés mögött rejlik az igazság. Válaszolni egyszerű, itt a kérdés, hogy vajon a társunk is egyazon állásponton van e, amelyen ő maga is. Ugyan Aratat sikerült némileg megismernie, már az első pillanatban látta, hogy a fiú egy született shinobi. Még ha egyetlen technikája sem lenne, akkor is félne tőle. Olyan elhatározott és komor, katonának van nevelve, ez látszott. Egy katona pedig a békéért harcol. Nem a békében. 
Zion nem emiatt indult azonban a terem bal oldalára, ahol azok foglaltak helyet, kik szerint nincs béke a világban. Tomashi bá szavait idézve, Ha a világban béke lenne valahára, nem képeznének tovább shinobikat. Megállna a világ. A háborúk nagy árral járnak, de ez vezet a fejlődés irányába. Az édesanyja is mindig azt mondja otthon, már amikor otthon van, hogy, Amíg nincs béke a világban, holnap is megyek dolgozni, hogy a hazámat szolgálhassam. S a fiú mostanság körülölelő sötét atmoszféra is azt diktálja, ilyesfajta szörnyűségek nem történhetnek meg békeidőben. Alvilági találkozók a csatornákban, hazaáruló shinobik, másokat, egy cirkuszt kiirtó népesség. A világot a háború tartja egyben. Nincs béke . Egy szörnyekkel teli világban élünk. Nem lehet béke.
Így hát a fiú, még Arata előtt felállna, s elindulna a terem bal oldala felé.
avatar
Kowarii Zion
Játékos

Taijutsu Pontok : 61


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 517

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Hattori Arata on Szomb. Ápr. 28 2018, 21:59

/Chuunin Válogató Vizsga - A reagálásra engedélyt kaptam az NT-től/

Elérkezett a vége. Arata végül segített - bár passzívan - két csapattársának, az a kis Zion kivívta a férfiú kimondatlan elismerését a genjutsu alkalmazásával. Most úgy érezte, végre jó csapatba került, hogy lesz esélyük a vizsga végigvitelére. A felügyelők rögvest a lapok beszedésével kezdték, és Aratának feltűnt az a kicsit véreres szemű, nagypupillájú konohai kunoichi, aki elkezdett köztük járkálni. Sosem értette a kábítószerhasználókat, hiszen a shinobi hivatáshoz tiszta fej szükségeltetett, és ez a nő egyértelműen valamilyen kábítószer hatása alatt állt, legalábbis, ha Arata jobban megfigyelte a tekintetét, akkor le tudta szűrni... persze kérdés, hogy igaza volt-e. Ettől függetlenül, nem becsülte volna le harcban, hiszen az, hogy a felügyelők között ülhetett, egyértelművé tette számára, hogy a nő egy jounin, és jouninná nem szokták csak úgy kinevezni az embereket, még Konohában sem. Sőt, pont, hogy Konoha produkált híres jouninokat, akikből élő legendák lettek, és hírük még a zárt Amegakure no Satoba is eljutott. Arata ezt egy ponton jónak, és egy ponton rossznak találta. Jó volt abban, hogyha egy ilyen híres-hírhedt jounin feltűnt a harcmezőn, akkor az ellenség moralitása lecsökkenhetett, míg a saját oldaláé megnövekedhetett; rossz volt abban, hogy ezeket a shinobikat lépten-nyomon felismerték, és az, akit felismernek, nem számíthatott többé a meglepetés száz százalékos erejére, hiszen a képességeiről szóló legendáknak mindenképp volt valóságalapja, és az ellenség tudta, vagy legalábbis sejthette, hogy pontosan mire is számítson az előtte álló, élő legendától... Mindenesetre Arata nem akart volna ilyen élő legendává válni, ő jobban szerette az árnyak ölelését, az ismeretlenséget és azt, ha az ellenség egyáltalán semmit nem tudott róla.

A javítás... négy óra dögunalom, alvás, beszélgetés, evés, ivás és... igen, és cigi nélkül. Aratát ez az egy zavarta, mondhatni kezdte gyötörni a nikotinhiány. Kínjában már igyekezett észrevétlenül eltörni az egyik szál cigijét, és a dohányleveleket az ínyére raknia; úgy tett, mintha csak megvakarná az ajkait. Az így feloldódó nikotin kicsit enyhíthette vágyát, de már alig várta, hogy végre-valahára rágyújthasson egy szál cigire, hogy egy nagyot szippanthasson belőle, élvezve a tüdejét feszítő füstöt. A teszteredmény miatt nem aggódott, hiszen gyakorlatilag minden kérdésre választ tudott adni, bár... itt-ott azért szubjektív megjegyzéseket hozzáfűzött egy-egy részhez, amelyből problémák adódhatnak... de Aratát ez nem érdekelte. Bárhogy számolgatta magában, ha a szubjektív megjegyzései miatt pontot vonnak le tőle, akkor is még bőven kilencven százalék környékén fog teljesíteni, ha pedig lebukott volna a genjutsuval, akkor is csak néhány pontot fog veszíteni... legrosszabb esetben a kettő együtt valahol nyolcvan százalék közelébe fogja tenni az eredményét. Csak remélni merte, hogy a többiek, a csapattársai is elérték, vagy meghaladták a minimum pontszámot, mert nem örült volna annak, hogyha miattuk kellett volna kisétálnia ebből a teremből időnek előtte.

A fiatal Zion kitalálta, hogy miként üsse el az időt, és Aratát újfent egy genjutsu alá vonta, ami ellen a férfiú nem tiltakozott. Legalább valami értelmes dolgot is csinálhat, amíg totális fegyelemben kellett várniuk a teszteredményeket, ami Aratát nem túlzottan izgatta. Hozzászokott a rendhez és a fegyelemhez, az ő falvukban ez alapvetés volt. Emlékezett még a régi akadémiai évekre, amikor egy-egy napon órákat álltak vigyázzba az esőben, és az, aki csak egy kicsit is megmozdult, azonnal kapott egyet a felügyelőtanártól, aki egy bo-val rendszabályozta őket. Nem, ez a kis üldögélés meg se kottyant neki, ennél rosszabbat is kibírt már, csak az a fránya cigihiány ne lett volna... Az volt az egyetlen, ami zavarta, és még a nyálkahártyáján keresztül felszívódó dohány sem enyhítette teljesen, kezének remegését úgy kellett néha-néha megállítania. Mit is gondolt előbb a kábítószerekről? Le kéne szoknia arról a fránya cigiről, főleg, hogy majdnem 70 ryo volt egy doboz. Jó, anyagi gondjai nem voltak, de kiszámolva elég sokat költött káros szenvedélyére, ami ilyen helyzetekben jól megmutatta, hogy mennyire nem éri meg. De ez is egy próba volt számára, az akaraterő próbája; ha ezt kibírja, ki fogja bírni akár a napokig tartó küldetéseket is, ahol aztán biztos nem gyújthat majd rá, hiszen a fellángoló parázs és a csípős füst elárulná a helyzetüket. Chuunin szakaszvezetőnek készült, és egy chuunin szakaszvezetőnek ilyen apróságokat, mint a nikotinhiány, bizony ki kellett bírnia.

Sokat megtudott ifjú társáról, Zionról, aki nem átallott elmondani neki a képességeit. Tetszett Aratának a fiú gondolkozása, hiszen igazat kellett adnia neki, még alig ismerték egymást. Itt volt az ideje hát megismerni a másik képességeit, és Zion jól elmagyarázta neki azt, hogy ő mihez értett. Arata azonban semmi jelét nem adta annak, hogy figyelt volna, hiszen, bár más nem láthatta az ott álló Zion illúzióból készült mását, azt már észrevehették volna, hogyha magában bólogat, vagy valami mást tesz reagálásként. Esetenként csak egy-két pislantással jelezte, hogy figyelt, de tényleg maximum ennyivel. Mikor a fiú végzett a bemutatkozással, Arata elgondolkozott, hogy ő miként jelezhetne neki, mivel a Pokollátó technikát még nem ismerte. Újra a Hamis terület technikát hívta volna hát segítségül, ahol Zion más előtt, betűket képzett volna le a levegőben. Ha ez sikerült neki, akkor a következő írás jelenne meg Zion előtt, és csakis előtte: "Nem kell aggódnod, a suitont jól fogjuk tudni kombinálni. Viszont készülj majd fel arra, hogy látni fogsz ezt-azt, amit valószínűleg még nem láttál. És lehetőleg ne hívj élő buborékfújónak, mert azt nem túlzottan szeretem. Hogy őszinte legyek, nem tudom, hogy kik fognak még megbukni, a konohai nőt pedig inkább ne becsüljük alá. Jounin, és jouninnak nem a hülyéket válogatják be általában, bár Konohából azért bármit kinézek."

Ennyi. Arata szokása szerint nem vitte túlzásba a kommunikációt, annak majd meglesz a maga helye és ideje. Bár kíváncsi lett volna, hogy ki is az a "Menő-senpai" személy szerint, aki már mesélt róla Zionnak, mindenesetre annak is eljön majd az ideje, hogy ezt az információt megtudja. Egyelőre csak ki akarta bírni az időt, hogy végre rágyújthasson, sok más annyira nem érdekelte... na jó, de. Amíg várakoztak, nem töltötte haszontalanul az időt, igyekezett felmérni a többieket; most, hogy nem a tesztre kellett koncentrálnia, volt erre is ideje. Jól megnézte magának a többi versenyzőt, falubelieket és nem falubelieket egyaránt, hiszen nem tudhatta, hogy kik ők, mik ők, hogy milyen képességekkel bírtak. Persze abból, hogy milyen szépen ültek, Arata nem tudta felmérni azt, hogy milyen képességeik voltak, de azért ki lehetett találni ezt-azt. Például a kirigakureiek nagy része vélhetően suitonos és kenjutsus lesz, főleg azok, akik még valamilyen kardot is hordtak az oldalukon, vagy a hátukon; ebből a szempontból ő is annak tűnhetett, és ez volt a szerencséje. Arata ugyanis direkt a hátára kötözte az egyenes shirasaya katanát, amellyel gyönyörűen dezinformálni tudott másokat a képességeiről. Persze a suitont kitalálhatja más, hogyha rápillant a fejpántjára, no de az sem túl biztos, hiszen Amegakure jól őrizte a titkait. A kard viszont valószínűleg megfelelően dezinformálhatta azt, aki megpróbálta Aratának a képességeit feltérképezni első látásra.

A négy óra letelt, viszont a fő vizsgabiztos belengetett egy huszonegyedik kérdést, melyet, hogyha rosszul válaszolnak meg, akkor azonnali hatállyal vége a dalnak, és megbuknak a vizsgán. Apelláta nincs, meg kell válaszolni. Arata már várta, hogy mi lesz az, netán egy nehéz matematikai feladvány, esetlegesen valami más? Nos, mindenre számított, csak arra nem, amit feladtak nekik, méghozzá egyetlen kérdést; van-e béke? Arata már az elhangzásakor megválaszolta magában, és mikor meglátta, hogy Zion is a bal oldalra megy, elmosolyodott; ez a fiú tényleg jó csapattárs lesz majd. Harmadik társukhoz nem szólt, csak mutatott, hogy menjen arra, amerre ők, remélhetőleg meg is tette; ha nem, akkor Arata erélyesebben fejezte volna ki akaratát. Csapat voltak, csapatként kellett viselkedniük. Egy szó nélkül, ő is a bal oldalra ment, hiszen béke ebben a világban sosem volt és sosem lesz. Arata ezt mindig is így gondolta, amióta csak az eszét tudta. Ebben a világban ha béke lenne, nem lennének se civil katonák, se shinobik, akik a piszkos munkát végzik el. Nem, a béke csak egy hiú ábránd, és valójában most sincs az, hiába propagálták nekik, hogy "a nemzetek békét kötöttek". Egy frászt kötöttek békét. Csak fegyverszünetet néhány évre, azt kötöttek maximum, békét sosem. Miután odaállt a szerinte megfelelő oldalra a társaival együtt, várta, hogy mi lesz a dolog vége, de végre egy kicsit megmozdíthatta elgémberedett tagjait.

//Köszönöm szépen a dolgozat kijavítását Mei-nek és Hidannak. A 3. NJK társat Pályázatban fogom benyújtani a napokban, még az írásbeli lezárása előtt//
avatar
Hattori Arata
Játékos

Taijutsu Pontok : 120

Specializálódás : Awaton

Tartózkodási hely : Amegakure no Sato


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 735

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Hamada Fuyu on Vas. Ápr. 29 2018, 11:42

A teszt folyamán egyáltalán nem hagytam, hogy eltereljék a figyelmemet, így aki rólam akart puskázi, nagy eséllyel könnyedén meg is tehette ezt, hisz nem is próbáltam meg, elkerülni ezt. Túlságosan lefoglalt a vizsga, hisz tele volt olyan kérdésekkel, melyek a hatáskörömön túl voltak, vagy nem voltam a kérdésekben teljesen biztos. Természetesen volt jó pár olyan kérdéssor, amire nem tudtam pontos választ adni, azokat kihagytam, hisz nem lenne jó, ha pontot vonnának le, ám mikor végül lejárt az idő, mégis úgy éreztem, hogy kész vagyok. Legalábbis ennél többet már képtelen voltam nyújtani. A gyors eligazítás után a felügyelők elhagyták a termet és ezután elkezdődött a négy órás szenvedés, melyet én természetesen percre pontosan kihasználtam. Elsősorban átfutottam magamban még egyszer a kérdéssort és megpróbáltam saját magamnak lepontozni az egészet. Nem tudom, pontosan mennyi pontom lehet, de elvileg elég, bár nem vagyok benne biztos. Ezután pedig miután ezzel kész voltam, megpróbáltam felmérni a teremben tartózkodó személyeket. Milyen a felépítésük, milyen képzettek, mennyire türelmesek. Ezeket meg lehet állapítani csupán szemrevételezéssel is, de azt meg kell hagyni, hogy sok embernél nem volt ilyen egyszerű dolgom. Mindenestre jóval gyorsabban ment az idő, hisz elfoglaltam magam, így mikor letelt a négy óra kellemesen meglepődtem, hogy milyen hamar is eltelt az idő. Ezután egy kisebb kabaré jött, majd bekövetkezett az… amire igazából már kezdetek óta számítottam. Huszonegyedik kérdés. Tipikus Chuunin-választós húzás. Egy bónuszkérdés, mely sokkal többet számít, mint az előző. Természetesen hallottam ezekről pletykákat, illetve tudom, hogy az előző két feladatnál ez a kérdés számított igazából csak a tesztbe bele, bár tény, hogy nem tudni, hogy itt se számít-e a z a vaskos kérdéssor vagy nem. Így türelmesen hallgattam a kérdést, mely igazából bonyolultabb volt, mint gondoltam. Két féle választ is rá tudtam volna 100%-os meggyőződéssel vágni. Az egyik, hogy középen maradunk, hisz a Béke, mint fogalom nem rajtunk áll. Számunkra akkor van béke, ha a falunk azt mondja. Nem pedig úgy, ahogy mi döntjük. Viszont nagy eséllyel a vizsgáztatók nem ezt a gondolkodást várják el tőlünk. Hanem a másikat. Így hát jeleztem a társaimra (akik rám vártak, persze a jelzésemet csak mi ismertük), hogy én a jobb szélre fogok ülni, ha gondolják kövessenek. És követtek is. Hogy miért ide ültem? A válasz egyszerű. Jelenleg a háború lezárult. Ha úgy ítélem, hogy nincsen Béke, azt jelenti, hogy továbbra is fenntartom az ellenségeskedést a többi nemzettel. Ami valljuk be…. nem pont a legjobb döntés egy békítő chuunin-választó vizsgán. Bár lehet, hogy a Béke-Párti Yukigakure nevelés beszél csak belőlem... hm.... kitudja...
avatar
Hamada Fuyu
Játékos

Taijutsu Pontok : 40


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 349

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Yamanaka Inako on Vas. Ápr. 29 2018, 11:49

Inako még a parancs elhangzása előtt letette a ceruzáját, de alig bírta megállni, hogy ujjaival babrálja a saját szórakoztatásáért. Néhányan ismét kifutottak az időből, nekik azonnal távozniuk kellett a teremből. A Yamanaka neve nem hangzott el, vagyis megúszta a csalást. Vagy észrevették, de egynél még szóltak, csak háromnál - így határozták meg a szabályt. A fiatal genin pont ezért taktikázott úgy, hogy csak egyszer veti be a Shintenshin no Jutsut. Nagy kockázatot vállalt, de úgy tűnt más is. Úgy kellett visszafognia kitörni vágyó kacaját a meztelen vizsgáztató látványától. Bárki is követte el, nagyon elmés elterelést talált ki.
Elkezdték beszedni a kérdéssorokat, majd ezek után következett a neheze.
*Értem, hogy fontos a fegyelem és meg kell tanulnunk engedelmeskedni, de azért ezt egy picit soknak érzem. Komolyan 4 órán keresztül kell mozdulatlanul ülnünk?* Bár arcán nem jelent meg semmiféle érzelem, gondolataiban eléggé ki volt akadva a jelenlegi helyzetre. Szigorú vizsgabiztosuk elkezdett körbejárni, mintha még jobban meg akarta volna félemlíteni a genineket. Néhányukat újfent kiküldték, mert elbóbiskoltak. A kezdeti létszám igencsak megcsappant, aminek a szőke hajú lány igencsak örült. Egyre kevesebb ellenfél maradt.
Néhányuknak kérdést tett fel, az ifjú Yamanaka pedig örömében majdnem táncra perdült, amikor ő kimaradt a szórásból. Mindenről megvolt a maga véleménye, csak éppen nem biztos, hogy egyezett a Daiki-senpai által felállított válasszal. Az ivás nélkül töltött órák és a folyamatos csendben maradás miatt lehet, meg se tudott volna szólalni. Vagy ha igen, elég rekedtes hangon. Így tehát folytathatta az előre bámulás művészetét, amit lassan tökéletesre fejlesztett.
*Nem hinném, hogy ez a nehezebb része és innentől átmegyünk vakációba. Hichiyo-sensei mesélte, hogy neki harcolnia kellett. Először a csapatokat méretették majd, majd a döntőbe jutottakat egyenként. Itt vajon mi vár még ránk?* Kicsikét könnyebben telt az idő, hogy gondolataiba merült. Néha azonban muszáj volt fegyelmeznie a testét, nehogy elbóbiskoljon. Ezen a füllesztő helyen és kimerülve, bizony nem csoda, hogy sokan kísértésbe estek és be is aludtak.
Az akadémián legalább tartottak szüneteket az órák között, nem kellett ennyit egy helyben tölteni. Máskor jól esett volna ennyi lazsálás, de ezt pont nem lehetett annak nevezni. Szuggerálta az órát, hátha úgy gyorsabban véget ért volna a javításra szánt négy óra. Pechjére az időt nem tudta befolyásolni, így tehát maradt a további ücsörgés.
*Vajon a többiek hogy bírják?* Inakonak viszonylag sokat segített, hogy minden máson agyalt, csak a csigatempóban haladó időn nem. Bár nem mozoghattak, azért a Yamanaka megpróbálta valahogy felmérni a terepet. Illetve a többieket, akik még mindig bent ücsörögtek a teremben. Szinte minden országból érkeztek geninek, viszont ezt már a vizsga kezdete előtt látta. Fejpántját még mindig a derekára kötve hordta, vagyis ha a terembe vonulás előtt nem nézték meg alaposabban, róla elég nehezen lehetett kideríteni, honnan jött.
*Egy Yamanakát még felismernek a többi országból érkezők? Mármint oké, a Byakugan és a Hyuuga klán még mindig ismertebb, de remélem legalább más Konohai shinobiknak dereng valami. Nos, ha jobban meggondolom az ismeretlenség még a javamra válhat, legalább nem ismerik ki idejekorán a képességemet.* Újabb eszmefuttatás következett és egyúttal az utolsó is, mivel végre-valahára lejárt az idő.
Amikor már azt hitték, hogy nem lesz több kérdés, Daiki-senpai feltette az utolsót. A kék szempár kikerekedett a csodálkozástól. Néhányan ezt szóvá is tették, főleg a feltételeket, de a vizsgabiztos gyorsan elhallgattatott mindenkit. Inako azonnal elkezdte tekintetével a két csapattársát keresni. A másik lány miatt nem aggódott, inkább a csapatuk fiú tagja jelentette a nagyobb gondot. Ugyan tanúja volt Shakaku több megmozdulásának is, valami azt súgta neki, ez a viselkedés csak egy színjáték. Sokkal több volt benne, mint az elsőre bárki észrevett volna. Gyorsan megpillantotta az ezüst tincseket, nem volt nehéz kiszúrni a tömegben. Inkább Noritakát próbálta valahogy előkeríteni. Egyszer csak a zöld és kék szempár összeakadt. Láthatóan elég tanácstalan volt a fiú. Inako egyet biccentett a terem bal oldala felé, ahová készült elindulni. Hozzá a lehető legkomolyabb arcot vágta, itt tényleg nem volt helye a lazaságnak. A fekete hajú fiú egy hosszabb pislogással jelezte, hogy megértette a döntést. A csapat Hyuuga tagja már elindult leadni a szavazatát, szintén terem bal oldalába.
*Na, béke az nincs! Legfeljebb béka, az pedig sok, bár nem ezen a környéken. Még kislány koromból emlékszem, hogy Konoha pont Sunagakurét szidta, amiért az ottani Chuunin vizsga alatt intézett támadást a falu ellen. Néhány órával ezelőtt pedig pont azért küldtek haza genineket, mert egymásnak estek a különböző szövetségbe tartozás miatt. Lehet, hogy fegyverszünetet kötöttek, de kérdés, hogy meddig. Nem vagyok annyira tapasztalt ninja, mégis látom, ez eléggé felszínes, kissé erőltetett béke a nemzetek részéről.*
Ha lehetősége nyílik rá, megpróbál közelebb jutni valamelyik, vagy inkább mindkét csapattársához.


//23-as számú csapat NJK-ja.


Név: Tajito Noritaka
Kor: 13 év
Rang: Genin
Elsődleges elem: Suiton
Néhány alacsony szintű Genjutsut ismer.
Jellem: Halk szavú, visszahúzódó fiú, aki inkább szeret a háttérben maradni. Közelharc helyett inkább a taktikázást, az elterelést szereti használni. Inkább a háttérből támogatja a csapatot, mintsem a frontra menjen ki. Nehezen barátkozik, de igyekszik megismerni a csapattársait, ha úgy hozza a helyzet.

Ha a Genjutsu nem elfogadható ilyen szinten, átírom valami másra a képességét. Hyuuga Shakakuval egyeztetve lett, akárcsak a válasz.//
avatar
Yamanaka Inako
Játékos

Taijutsu Pontok : 70

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 331

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Kenta Koizumo on Hétf. Ápr. 30 2018, 21:45

Ceruzát le, ceruzát fel, aztán mehet újra az egész. Koizumonak már fájtak az ujjai a sok körmöléstől. Érdekes volt, hogy a kérges kezű vándor shinobi ujjai gond nélkül találtak fogást akármelyik sziklafalon, de egy puha fa ceruza pár óra alatt kikezdte ujjait. Sóhajszerű halk fújásokkal hűsítette a fájó pontokat, és őszintén szólva kicsit szégyellte is gyengeségét. Mindenesetre megúszta a tesztet - bár az egyelőre kérdéses, hogy átment-e -, és bizakodva várta az eredményeket, amikor váratlanul a vizsgabiztos elejtett pár szót egy bizonyos extra kérdésről. Addig a pillanatig, hogy ez a szó elhangzott, a fiú nem is igazán figyelt, ha mondjuk vizsgáztatójuk azokkal a váratlanul kérdésekkel pont őt találta volna meg, helyben kirúgták volna, de szerencséje volt. A kérdéssel már annál több problémája lehetett. Mikor megtudta, hogy megbeszélheti a csapattal, szemével csapattársait kezdte keresni, de csak Zouo-t találta meg. Nem igazán figyelt, amikor Osumi feladta, és kiment a teremből, így egy kicsit összezavarodott, pláne amikor találkozott megmaradt csapattársával, és egy harmadik fiú is hozzájuk csapódott. Koizumo óvatosan odahajolt Zouo-hoz, és félig súgva megkérdezte:
- Te figyi, ez ki? -, majd mikor megkapta a választ úgy tett, mintha mindent értene.
~ Ez egy fontos vizsga. nem ártana kivételesen teljes mértékben odafigyelnem ~ bosszankodott.
- Szóval szerintem ez egy trükkös kérdés, és nem szabad egyik opciót sem kimondottan választanunk. A béke - mint minden dolog a teremtés óta - egyensúlyban van, így kissé kifacsart logika alapján világunkban létezik is, és nem is. Én azt mondom, hogy a relativitása miatt álljunk a terem közepére. - fejtette ki, majd várt a többiek okfejtésre.
Nos, egy kicsit talán számított rá, de Zouo elég egyértelműen nyilatkozott, és egy csöppet hősünket is elgondolkodtatta. Miután mindketten beszéltek, új csapattársuk, Zauki is szólt pár szót, és a kettő beszéd eredménye képpen Koizumo is meggváltoztatta véleméynét, és örömmel a többiekkel tartott a "nincs béke" oldalra.
avatar
Kenta Koizumo
Játékos

Taijutsu Pontok : 59

Tartózkodási hely : Szerdán


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 571

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Hyuuga Shakaku on Hétf. Ápr. 30 2018, 21:49

~ Meg foglak téged b@szni, aranyapám, de meg bizisten.~ Acsarog magában az aprócska teremtés, miközben feje fölött sötét fellegekként gyűlnek az árnyjós, baljós, miegymásjós gondolatok, amik pont nem az ötös lottó nyerőszámait pottyantják majd alá.
A lány egyre jobban szorítja az állkapcsát, szinte már repedeznek a zománcok, zúzódnak a fogak. Orrcimpája oly' erővel remeg, reszket a levegő kiáramlásánál, mintha sárkány lenne, aki éppen tüzet kíván okádni – nos, talán a házisárkány része pipa, meg talán az okádás rész is, ugyan igencsak eltérő halmazállapotról lenne szó.
~Haidejösszlehánylak.~ És lám, valaki tényleg oda is lép hozzá. ~Bingó bumibucib@zdmeg!~
A száját gyönyörű ívben hagyja el amúgy is üresen kongó gyomrának magányos lakosa, s talán legeslegfeljebb – feletti feljebb – a shinobireflex lehet az, ami megmentheti csillivilli ruházatát annak a nőszemélynek, aki mer hozzá ilyen közel lépni. És különben is, miaf@szt művelt, hát nem érzi, hogy milyen retek büdös a lány?!
Az önkönnyítő hadművelet után természetesen olyan hirtelen kapja fel a fejét, hogy az majdnem végleges jelleggel reccsen hátra, s néz a fiatal nő után.
Az első pillanatban diadalittasan felüvöltene, mint aki egy hosszú bosszfájt után végre csekkpoijnthoz ért, míg a másik énje, aki valahogy mintha érthetetlen módon a jogos dolgokért alélna azt kiáltaná, hogy „ez egy díler geci, vegyék el mindenét, oszt' rehabra vele”, míg egy egészen más, elásott énje azt mondja, hogy álljon le vele üzletelni. Mindezt követően persze megrázza magát, elhessegeti a felesleges képzeteket, elvégre ő nem áll le alkudozni senkivel; ami kell neki, azt megszerzi, de előbb ki kell várnia, hogy ideális legyen a helyzet. Most túl sokan figyelik, és kivételesen azzal, hogy felhívja magára a figyelmet, most nem ér el semmit, sőt ellenkezőleg. Ezt bizony okosan kell játszani.
~Látlak viszont. És az enyímé leszel, muhahahahhahaha~............. ~Nyilván a cuccocskára gondoltam.~
Kezdődjön hát a várakozásos játék.


««10 perc múlva»»


~Sok van még?~


««30 perc múlva»»

~Akkor sem lehet mozogni, ha éppen vakarózni kéne? Nemár, ott lent kellene megkapargásznom magam,  biztos homok ment oda.... Látszik, hogy ez is egy f@sz; na majd viszketni fog a pöcsöd és meglátjuk, hogy reagálsz!~


««Meghatározhatatlan számú percek múlva»»

~Nagyon remélem, megér ennyit a csúnyaság, Hokage-sama!~


A lány mindeközben sasol jobbra is, meg hát akkor már ne legyünk túlságosan diszkriminatívak, a baloldali népet és megnézi magának; s bár most már kakkantania is kellene, mégsem kezd el rinyálni. Inkább előadja a „jókislány” szerepét – nyilván eddig is nagyon ment neki -, és inkább felméri a terepet, hogy nagyjából mire lehet számítani mind a vizsgázók, mind pedig a vizsgáztatók terén. Mindez lehet, hogy a képességének az abúzusa, de kikéri magának, ő maga jelenleg is bántalmazás áldozata, szóval nyeljen f@szt az, aki ezt neki felhánytorgatja – különben se hánytorgasson senki semmit, mert a végén megint hányás lesz a vége.
(És ha már témánál vagyunk, miujság a környéken? Ki-mit-kit-hogyan-mikor-csinál? Avagy sztalkerkedés level 1000... vagy, ha már pontosak akarunk lenni, akkor level 6000, na de fák dö vát.)

Ilyen elkalandozó elménél – és tekintetnél – nem is csoda, hogy mikor meghallja az utolsó kérdést, olyan erővel száll vissza önmagába és a jelenbe, mintha az arcába lett volna csapva egy teletolt pelenka.
Mit szívsz b@zdmeg, hogy behaluztál egy békát? Egy. Békát. Mi az, hogy van-e béka? Hogy lenne, te homokagyú, az ember is belepusztul a sz@ros otthonotok klímájába, nemhogy egy béka. Ennek is tele fújta az agyát a homokkal a világ... tyű b@zdmeg. Felmondok lassan, de tényleg.
Felállta közben hangosan csap az asztalra mindkét tenyerével, átdobja a haját a vállán és primadonna módjára elslasszézik a negatív táborba, miközben reméli, hogy csapattársai is hasonlóan tesznek – vagy ha mégsem, és kiderül, hogy be vannak állva mind (úgy, hogy neki nem adtak!!!!), akkor teljes egészében készen áll arra, hogy tekintetével – vagy akár mással - erőszakolja őket a sötét oldal választására. Abból ne is legyen csúnya, aki békákkal kokettál, avagy: aki inkább békázna, az mehet el a vizsgáról. Csak a komoly emberek maradhatnak!


//mentségére váljék, messze ül a vizsgáztatótól, nem hallotta rendesen, és az agya a legközelebbire asszociált. Ez egy magyarázat, a másik természetesen az, hogy nem ismeri a béke fogalmát, így a tudata mentőövként dobott neki egy olyat, amivel már találkozott. Jelenleg a karakter nincs azon a szinten, hogy efféle grandiózus ideákon elmélkedjen, bocsi.
avatar
Hyuuga Shakaku
Kalandmester

Taijutsu Pontok : 238

Specializálódás : GeninJobbágy


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 2175

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Shiawase Zouo on Hétf. Ápr. 30 2018, 22:42



Úgy tűnik, nem csupán számomra volt sziszifuszi a kérdőív, de nekem eszembe sem jutott feladni, nem úgy, mint az egyik csapattársamnak, Osuminak, aki önként jelentkezett, feladva a küzdelmet. Egy pillanatig megfagyott az ereimben a vér, és a maximumra emelkedett a gyilkolási vágy bennem, de mikor világossá vált, hogy ezzel nem kell nekem is mennem, visszatért belém a nyugalom. Így utólag, már a tesztet leadva újra eszembe jut. Biztos jönnének a bajtársiassággal, önfeláldozással, hasonló  marhaságokkal, de szerintem szánalmas volt tőle. Persze nekem csak jobb, ha eggyel kevesebb tényező akadályoz a továbbjutásban. Bár ez sem igaz, mert rögtön kiegészítik a csapatunk egy számomra ismételten csak ismeretlen valakivel. Remek. Nem számítana különösebben, de rá is érvényes a miatta megbukhatok kitétel, így már eleve gyűlölöm. 
A puskázást még kommentálni sem kommentálom magamban, mondjuk a meztelen férfitestek látványa némi undorral tölt el mélyen belül, de félretolom ezeket az érzéseket, vissza a mélybe, ahova rég elzártam őket, hogy inkább a felügyelőket figyeljem, ahogy összegyűjtik a dolgozatokat. Már amíg képes vagyok őket mozdulatlanul követni a tekintetemmel, Utána csak kiszúrok valakit magam előtt, hogy őt fixírozzam, hogy véletlen se induljanak be megint a fantazmagóriák a fejemben. 
Az újabb információk viszont újabbat repesztenek az akaraterőmön. Még további négy óra, amit ki kell bírnom úgy, hogy lehetőleg ne engedjen betolulni a démonaim a fejembe megint…
Lélek, kérlek add erőt, hogy kibírjam! 
Nem kétséges, a fizikai határaimat kezdem súrolni, amitől már az instabilnál is instabilabb vagyok mentálisan. Nem csoda, hogy ahogy elindul az óra, ráfüggesztem a szemem, és szinte minden másodpercnyi kattanás újabb éket ver a józan eszem és saját magam közé. A fejem zúg, a torkom kapar, a szám ég, a nyelvem épp olyan undorító, mint az a meztelencsiga, amit egyszer megetettek velem egészben, s alig bírtam lenyelni. Pedig az legalább nyálkásan sikamlós volt… Fülemben sejtelmesen suttogva dorombolnak a hangok, igyekszem a Lélekre figyelni, de minduntalan belesikolt a biztató duruzsolásba a mamám ordibálása. Sosem voltam képes ennyire tisztán és ennyire sok mindent felidézni belőle, mióta az eszem tudom, és megöltem, most mégis olyan eleven, mintha mindent, ami azóta történt, csak képzeltem volna, és megint gyerek lennék, akit bezárt a pincébe, mint valami kutyát, kikötve, s csak szapul és szapul… 
Összerezzenek a főfelügyelőnk első hangos kiáltására, ahogy kizavar egy újabb csapatot. Ezek az apróságok szerencsémre visszarántanak a valóságba ahhoz eléggé, hogy épp magamnál legyek, mikor a főfelügyelő, Daiki lecsap az első kérdéssel egy vizsgáztatóra. Az adrenalin megindul bennem, ahogy tovább lép, minden kérdéssel egyre közelebb érve hozzám, mert szinte érzem, hogy én is sorra kerülök, s nem is kell tévednem, hiszen szinte azonnal találkozik a tekintetünk, s nem is tereli tovább pillantását, mikor mellém ér, s ismét felzeng a hangja, nekem szegezve a kérdést: Mit jelent chuuninnak lenni? 
Ösztönösen felállok és kihúzom magam, mielőtt válaszolnék: - Általánosságban felelősséget s egyfajta felnőtté válást a shinobi életében, számomra egy lépést a célom felé. 
Nem ragozom tovább, hanem ismét leülök. Nem lep meg, hogy nekem sem mond semmit. Igazából úgy érzem, ennek a kérdésnek nincs jelentősége. Sokkal inkább érzem ezt is olyasvalaminek, ami terrornak tűnik, de valójában gondoskodás: segít nekünk ébren maradni. Mert ha csendben kellene végig ülni a négy órát, biztos vagyok benne, hogy az egész terem végül elbóbiskolna. Annak ellenére, hogy hideg van, ami egy bizonyos fokig – és itt még bőven addig a mértékig van hideg – segít szintén józannak maradni. 
Ennek ellenére mégis delíriumos álomképnek tűnik minden, ami történik, s szabályosan felriadok, mintha csak az ébresztőre keltem volna, pedig határozottan nyitva volt a szemem, mikor sípol az óra, jelezve, eltelt ez a négy óra is. El se merem hinni, s óhatatlanul is magamba csípek, hogy meggyőződjem róla, nem álmodom – vagy ami rosszabb, nem hallucinálok-e. A csípés viszont fáj, így figyelmem megpróbálom ismét a fővizsgáztató felé terelni. Még szerencse, hogy eléggé riasztóan zord a hangja, és bőven akkora hangerővel kiabál, hogy egy kicsit akkor is az ember fülébe erőszakolja magát, ha már minden felfogóképessége levesbe ment. 
Egy újabb kérdés. Kész. Az akaraterőm utolsót reccsen, biztos vagyok benne, hogy ha ezek után is kitalálnak még valamit, megadom magam… 
Mély levegőt veszek. Ennél sokkal többet kell bírnom! Ugyan gyarló test vagyok, de a legtökéletesebbé kell válnom, ha én akarok lenni a Lélek kiválasztottja, az, aki megvédheti őt! 
Felállva megkeresem Koizumot tekintettel, majd odalépek hozzá. A harmadik, egyben új tagunk nem ismerem, de úgy tűnik, ő tudja, kikről lehet szó, legalábbis egy srác lép hozzánk. Fél szemmel követem a mozdulatait, miközben – bár nem vagyok az a beszédes típus – mondhatni nekiesek Koizuminak a saját elgondolásommal.
- Nem kérdés, hogy béke nem létezik, arra az oldalra kell állnunk. 
Akadályba ütközök, amin megilletődöm. Számomra annyira kézenfekvő, amit mondtam, hogy nem értem, mit nem lehet rajta érteni, mi több, nem értem, hogy lehet egyáltalán másképp gondolni. Mondjuk miután "régi" csapattársam azt se tudja, ki ez a hozzánk szegődött másik srác, s nekem kellett felvilágosítani, már csak legyintek gondolatban. 
Ezért gyűlölöm a csapatokat…
- Fogalmam sincs, milyen életet éltetek otthon, de én a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy a béke csak egy illúzió, amit az erősebb fél hangoztat, miközben elnyomja a gyengébb félt. A gyengébb fél hajlandó e látszatnak megfelelően viselkedni egészen addig, míg nem gyűjt annyi erőt, vagy nem jut olyan lehetőséghez, hogy úgy érezze, képes lehet kitörni az alárendeltségből. Ha ti ennek ellenére azt valljátok, hogy van béke, vagy hogy nem eldönthető, az a ti bajotok. 
Közlésem valahol roppant egyszerű, bár megpróbálom a magam módján leegyszerűsítve meggyőzni őket, de nem ácsorgok ott tovább, döntenek, ahogy döntenek, én a magam részéről arra az oldalra sétálok, ahol azoknak kell gyülekezniük, akik nem hisznek a béke létezésében. Meglep, de némiképp azért nő a szememben végül a két srác, hogy követnek az általam megjelölt oldalra.
avatar
Shiawase Zouo
Játékos

Taijutsu Pontok : 10

Tartózkodási hely : Az őrület határán


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 233

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Hasegawa Zauki on Kedd Május 01 2018, 23:02

/Vizsga/

Írj, állj, írj, állj... kezdtem úgy érezni magam, mintha valamiféle kiképzésen volnék, nem vizsgán. Túl nagy feneket kerítettek az egésznek. Kirigakure egyszerűbben rendezte volna.. brutálisabban, de egyszerűbben. Hogy ezt honnan tudom? Azt magam sem értem, tekintettel a történtekre, az igazságra. Mégis ugyanolyan élénken éltek bennem az emlékek, mint azelőtt, ugyanúgy hatást gyakoroltak rám, mint a háború előtt, csupán hozzáadódott a mostani sztori. Az egész kaotikus volt, nem értettem már semmit, s folyamatos harcok dúltak bennem, hogy mit is kellene csinálnom. Ám most akadt pár ember, akik ha akaratukon kívül is, úgy hogy mit sem tudnak állapotomról és történetemről, segítséget nyújtottak, s a legkevesebb, hogy törlesztem számukra azt, amit kaptam. Ám váratlan fordulat jött.. ők visszaléptek, de engem hátrahagytak. Hátrahagytak, hogy nevükben, a csapatunkat képviselve, pontosabban annak akaratát tovább vigyem. Érteni nem értettem, ám azt tisztán láttam, hogy ezt ténylegesen akarják, így belementem. Be is osztottak egy másik csapathoz, kikhez odamentem, mikor feltették a végső kérdést..
~Béke? A béke relatív, nincs olyan béke, ami mindenki számára ugyanazt jelentené, mindenki számára ténylegesen béke lenne. Itt nem csupán arról van szó, hogy milyen áron nyerjük el, de arról is, hogy kinek mit is jelent.. A pillanat, mikor legyőzöd az utolsó ellenfelet, amikor a holttest felett állsz és tudod, nem akar már senki ott helyben megölni.. az elég békés. Viszont az már béke a háborúban, az életben maradásért folytatott háborúban. Viszont nehéz kivenni, most mi is a helyes válasz. A legtöbb öregróka militarista gondolkodású, ám vannak akik a béke megszállottjai. Ha egy olyan nemzedék jön, aki nem ismeri a békét, s még a létezését is tagadja, nem lesz alkalmas annak fenntartására a jövőben. Viszont ha az előbbi gondolkodáson alapozzuk a dolgokat, ugyanez a felfogás naivitásra utalna. Mindkettő jó válasz, a kérdés csupán, hogy a vizsgáztató hogyan gondolkodik. Bárhogy is.. egységben az erő, egy csapat pedig aminek nincs egységes véleménye elvérzik a következőkben. Vagy legalább félre tudja tenni az egyéni álláspontját a csapat egybenmaradásáért. Együtt kell kiállnunk és együtt bukni, vagy nyerni, hiszen máshogy felesleges bármi..~
Mikor összegyűltünk mindhárman, bemutatkoztam mindkét tagnak. Elég szűkszavúan, s akkor is csak arcomat fedő csuklyám mögül. Két eltérő véleményt vázoltak. Egy szélsőségest, s egy logikusat, melyre már én is gondoltam. Zuo azonban hajthatatlannak bizonyult, így jobbnak láttam nem felhozni Koizumoval megegyező véleményem, s csupán pár szóban ismertettem álláspontom.
-A legjobb választás, ha együtt maradunk. Mindegy hova állunk, ha felbomlik a csapat...- Dörmögöm a levegőbe, majd nézek félre a többi csapatra, miközben elhalóan odaszúrom még. -...legalábbis szerintem.-

avatar
Hasegawa Zauki
Játékos

Taijutsu Pontok : 137


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 632

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Djuka Orimi on Kedd Május 01 2018, 23:39

/Vizsga/ 

Fáradtság, éhínség, szomjúság... Kicsit rosszul éreztem magam, hogy a többieknek ilyen hatások nehezítették döntéseik, de hé! Aki képes segíteni a saját helyzetén, az tegye meg, nem? Egyébként meg senkise kérte, hogy ők is induljanak. Sokkal könnyebb lenne a dolgom, ha egyedül mi indultunk volna. De nem volt ekkora szerencsém, többen is voltunk, mint kellene, még így is hogy pár ember már kihullott közben. Tiszta volt, hogy a végére terveznek valami csattanós velős feladatot, mert az eddigiek habár nehezek voltak, de kis okoskodással meg lehetett oldani mindet. Be is jött a számításom, s a shinobi világ legvitatottabb kérdései közül kaptunk ki egyet... A béke léte olyan kérdés, melyet magam is sokszor feltettem már, de sosem tudtam megkérdőjelezni. A béke a reménnyel egyenlő, a béke, amire vágyunk, ám sose jön el. Viszont akkor csak képletesen kellene léteznie, nem? Ekkor viszont minden amiért harcolunk értelmetlenné válik, s csak eszetlen gyilkosokká minősülnek le a shinobik, nem jobbá, mint egy elcseszett vallási szekta. Akárhogy, béke létezik, hívjuk azt akárhogy... Fegyverszünet, vagy győzelem.. a vége az, hogy nincs háború. Ha nincs háború, béke van. Máshonnan megközelítve.. személyes béke.. Békét érez az ember, ha kizár mindent az életéből, mikor meditatív állapotba kerül, s leszámol démonjaival. Ez az alapja a mindennapjaimnak, ha nem tudnék elmélyedni, s csak önmagamban létezni, lógni a semmiben, akkor már rég megőrültem volna. A belső béke az, ami csak tőled függ, hogy létezik-e. Így a gondolatmenetemet megosztva magam mellé állítottam társaim, s beálltunk a BÉKE oldalára. 
-Ha elbukom, legalább a saját gondolataim és elveim mellett kiállva teszem. Amúgy meg nem nagy ördöngösség... Itt háború volt, Yukiban nem, tehát béke volt.. ha'?

_________________
Adatlap

Multik: Hasegawa Zauki
avatar
Djuka Orimi
Játékos

Taijutsu Pontok : 66


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 348

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Uchiha Kagami on Szer. Május 02 2018, 01:24

/Chuunin Válogató Vizsga írásbeli/


- Állj! Lejárt az idő! - kiáltott fel Daiki-senpai, s mindenki megállt, remélhetőleg ti is. - Most fel fogjuk olvasni a csapatok számát vagy a megnevezését. Aki hallja a sajátját, az tegye fel a kezét - mondta nektek, és meg is tették. Egy hosszú listáról kezdték el olvasni a csapatokat, és az emberek csapatostul tették fel a kezüket. Sokan voltak egy oldalon, sokan viszont szétszéledve álltak; mire Daiki-senpai a végére ért, már rosszul voltatok, szinte mindenki szédült a fáradtságtól, a kialvatlanságtól, az éhségtől és a szomjúságtól. Utoljára egy kumogakurei csapat számát mondta be, és kettejük a jobb oldalról, egyikük pedig a bal oldalról emelte fel a kezét. - Rendben - mondta újfent, majd folytatta. - Most pedig azok a csapatok, akiket felsorolok, hagyják el a termet. Vegyék át az irataikat, és jelentkezzenek jounin felügyelőjüknél, hogy megbuktak. Lássuk csak... - és elkezdődött a felsorolás. Nem kevés csapat hagyta el a termet. Egyre-másra mentek el az emberek, míg végül azt vettétek észre, hogy csak azok maradtak bent, akik az utolsó kérdésre csapatostul adtak választ. Azonban volt olyan, akit más miatt küldtek el; sajnos Tsuuzoku Tomoe és két társa diszkvalifikálva lett, továbbá Kajiwara Yusuke és Tekayanagi Tomoko is el kellett, hogy hagyja a termet. Utóbbi kettő csapattársait biztosították arról, hogy máshová lesznek beosztva.

Daiki-senpai körbehordozta a tekintetét, az oldalt ülő felügyelők pedig bólintottak egyet. A vizsgáztató nagyot sóhajtott, és nem húzta tovább az idegeiteket. – A Chuunin Válogató Vizsga írásbeli tesztjén… átmentetek! Gratulálok! – közölte veletek vidám hangon… pont akkor, amikor a nap már felkelt annyira, hogy a nyugati ablakon is beszűrődött a fénye, és megvilágította a Daiki-senpai kopasz fejét. A teremben le is kapcsolták a mesterséges világításokat, az enyhe félhomály pedig üdítő volt a nem természetes fények után.

– Chuuninnak lenni áldozathozatal – kezdett bele a férfi. – Chuuninnak lenni azt jelenti, hogy felelősséget vállalsz magadért és a csapatod épségéért, felelősséget vállalsz a küldetésért. Nem azért koplaltattunk és nem engedtünk titeket aludni, mert szadisták lennénk. Át kellett éreznetek azt, hogy milyen, amikor a lehető legrosszabb fizikális és pszichikális körülmények között is helyt kell állnotok. Át kellett éreznetek, hogy milyen az, amikor étlen-szomjan, kialvatlanul is száz százalékot kell nyújtanotok, a szabályok betartása mellet. Persze… aki úgy csalt, hogy nem vettük észre, annak csak gratulálni tudok.

Ugyanis, a csalás megtiltásával az egyéni információszerző képességeteket teszteltük; azt, hogy képesek vagytok-e úgy információt megszerezni, hogy azt mi ne lássuk, méghozzá olyan erős pszichikai nyomás alatt, amilyet nem igazán érezhettetek még. A terem is ezért fekete és ezért van csak nyugaton ablak. Ezért csikorgott a kréta, ezért nyikorog minden szék. De ti még most is itt ültök, fegyelmezetten hallgatva engem. A huszonegyedik kérdés vízválasztó volt. Mindannyiótok helyesen válaszolta meg azok közül, akik a teremben maradtak. A kérdés is fontos, de az, hogy együtt válaszoltátok meg, még fontosabb. Vállaltátok azt a döntést, hogy akár meg is bukhattok, ti és a csapattársaitok is; sokaknál ez bejött. Aki viszont helyesen adta meg a válaszát, azaz együtt maradt a csapata, az átment. Mert nem az a lényeg, hogy van-e béke, vagy nincs, ez relatív... ámbátor, szerintem nincs béke. A lényeg az, hogy tudtok-e csapatként dönteni. Hogy képesek vagytok-e a többieket befolyásolni, ezáltal alkalmasok vagytok-e a chuunin szakaszvezetői feladatokra. A vizsga is a később ellátandó feladatotokra készített fel titeket. Pszichikai nyomás alá helyezve olyan döntéseket kellett itt meghoznotok, ami nem csak rátok, hanem a csapattársaitokra is kihatott.

Chuuninként ez mindennapos lesz. Olyan döntéseket kell meghoznotok, amelyek a küldetésre és az életetekre lesznek kihatással. Ha nem vagytok biztosak a felállított tervetekben - lássátok a nagy tesztet - akkor képesek lesztek egy rizikót bevállalni? Ha biztosak vagytok benne, akkor nem kell bevállalnotok, de akkor, ha érzitek, hogy gikszer adódott, hogy porszem van azok közt a bizonyos fogaskerekek közt, akkor el kell gondolkoznotok. De az a rizikó biztosan jó? Jól döntöttél? Élesben ez a döntés akár az életetekbe is kerülhet. Ha rosszul adtál választ erre az egyszerű, de mindent eldöntő kérdésre, megbuktál; te és a csapattársaid is meghaltak. Ha jól, akkor az osztagoddal együtt sikeresen vettétek az akadályt és kiegészítettétek az eredeti tervet egy új, jobb elemmel. És, hogy miért volt szerintem az a valójában helyes válasz, hogy nincs béke? Mert bizony… béke nincs. Háború és hidegháború van. Most lezárult a háború, de valódi béke sosem lesz.

Chuuninként a feladat a ti kezetekben lesz; a küldetésetektől függ, hogy indul-e újabb háború. Olyan döntéseket kell majd meghoznotok, amik a hidegháború hidegen tartásáért fognak felelni. Átléphetitek-e a régen még ellenséges állam határát előzetes bejelentés nélkül? Ha bejelentitek, lehet, veszélyezteti majd a küldetéseteket, akár el is bukhatjátok, de a másik állam joggal vádolhat titeket a békefeltételek megszegésével, ha szó nélkül átsétáltok a határán. Szó-szót fog követni, konfliktus fog kialakulni. Shinobiként a falvatokért és a status quo fenntartásáért feleltek. Ennél jobban már csak a falvaitok ANBU egységein van nyomás… de nektek, egyszerű shinobiknak a vállán a falutok helyzete nyugszik.

Chuuninként felelősséget vállaltok azért, hogy ne újuljanak ki a konfliktusok. Sunagakureiként a háborúban több bajtársam is kirigakurei és iwagakure shinobik kezétől vesztette az életét. Az ellenségeskedések sosem fognak igazán megszűnni, és ezért nincs valódi béke; vér vérét kiált, bosszút esküdtek ellen is bosszút esküsznek. Én magam sem fogom soha megbocsájtani, hogy a bajtársaimat, a családom egyes tagjait elvették tőlem, de képes vagyok felülemelkedni ezeken az előítéleteken, mert a falvam érdekei ezt kívánják. Chuuninként nektek is magatok mögött kell hagynotok ezeket a sérelmeket, mivel nem engedhetitek meg magatoknak, hogy ebből később konfliktus keletkezzen. A ti feladatotok, ahogy azt már előbb is mondtam az, hogy a két forró háború között lévő időszakot, a hatalmi egyensúly megtartásának időszakát, a status quo-t fenn tudjátok tartani. Valódi béke sosem lesz.

Ti vagytok azok, akik sikerrel vettétek ezt az akadályt. Bár… többen maradtatok, mint azt én gondoltam. Gratuláljatok magatoknak. A dolgozatokat rakjátok el, jó okulás lesz a későbbiek folyamán, amikor már lehetőleg chuuninként tekintetek vissza erre a napra. Oh, igen. A tesztjeitek nem számítottak. Akár egy nulla pontos teszttel is átmehettetek volna, bár... talán mégsem. Akiket diszkvalifikáltunk, azokat azért tettük, mert a szituációs kérdések alapján, alkalmatlanok voltak chuunin szakaszvezetőnek. Most menjetek és egyetek-igyatok, aludjatok. A második forduló holnap délben kezdődik! Addig pihenjétek ki magatokat, szükségetek lesz rá! Holnap dél előtt fél órával gyülekezzetek a falu főterén! Most menjetek! - és ezzel véget ért ez a kálvária. Odakint a sikeres teljesítőkre bőséges étel és ital várt, továbbá a celláitokba kényelmes ágyat vittek, és végre nem verték azt a fránya ajtót...

//Értékelés
Először is, szeretnék mindenkinek gratulálni! Átmentetek a Vizsgán. Elsősorban szeretnélek titeket megkérni arra, hogy írjatok még egy záróposztot, a következő kör kezdete pedig hamarosan ki fog derülni. Nos. Mindenki szépen és ügyesen játszott, az alábbiakban pedig egyenként értékelem ki a játékotokat.

Nishikawa Karasu
Jól játszottál, jól hoztad Karasu jellemét. Legközelebb azonban a sérelmeket kérlek, privátban rendezd, ne nyilvánosan; ez persze nem számít bele az értékelésbe, nem kell aggódni. A csalásod jó volt, jól kidolgoztad. Írásmódod szintén jó volt.
- Teszteredményed: 85%
- Chakrajutalom: +18 chakra

Akira
Váltakozó játék, itt-ott hosszabb-rövidebb posztok, váltakozó teljesítmény. Sajnálom, hogy Tomoko és Yamato megbukott, de mivel mindhárom karakterrel ugyanazt a választ küldted be, így az NT úgy döntött, hogy sorrendben a második és harmadik beküldő karakternek kell megbuknia. Akirával azonban jól teljesítettél, bár lehetett volna jobb is szerintem. Tomoko és Yamato ettől függetlenül +10 chakrával gazdagodik a részvételért.
- Teszteredményed: 48%
- Chakrajutalom: +11 chakra

Kaibutso Hiroto
Sajnos visszaléptél, ettől függetlenül te sem maradhatsz chakra nélkül, hiszen játszottál itt. +5 chakrát tudok adni neked a teljesítményedre. Shinkonak szintén ennyit tudok adni.
Kureiji Hanaro
Itt-ott kisebb hibák, viszont jó játék, nagyon ötletes csalás; bátran beadtad a tesztet, hogy az egészet lecsald. Jól hoztad Hanarot, játékod megfelelő volt
- Teszteredményed: 77%
- Chakrajutalom: +18 chakra

Tsuuzoku Tomoe
Sajnálom, hogy kiestél, de te sem maradhatsz chakra nélkül. Sajnos, keveset nyújtottál, de tudom, hogy miért; viszont muszáj figyelembe vennem a dolgot.
- Teszteredményed: 61%
- Chakrajutalom: +12 chakra

Hirota Yukionna
Impozáns játék, a karaktert jól hoztad. Tetszett, hogy nem csalt, ahogy a karakter magában és a tudásában bízott.
- Teszteredményed: 80%
- Chakrajutalom: +20 chakra

Kowarii Zion
Szintén kiváló játék, Zion jelleme jól megmutatkozott. Ötletes csalás, tetszetős volt
- Teszteredményed: 86%
- Chakrajutalom: +20 chakra

Yamanaka Inako
Jó jellemjáték, hosszú, tartalmas posztok.
- Teszteredményed: 70%
- Chakrajutalom: +20 chakra

Hamada Fuyu
Szép játék, bár itt-ott ingadozó teljesítmény.
- Teszteredményed: 45%
- Chakrajutalom: +16 chakra

Hyuuga Shakaku
Agyf@sz a köbön Very Happy Tetszetős játék, jó csalás... miután rájött, hogy van Byakuganja.
- Teszteredményed: 86%
- Chakrajutalom: +20 chakra
Nakahara Saki
Szép játék, változatos, itt-ott azért egy-két furcsaság volt.
- Teszteredményed: 82%
- Chakrajutalom: +15 chakra

Kenta Koizumo
Impozáns játékot nyújtottál. Más egyebet nem is fűznék hozzá.
- Teszteredményed: 63%
- Chakrajutalom: +20 chakra

Shikoku Naoki
Visszatérésnek kiváló játék, de itt-ott javítgatni kell a dolgon egy aprócskát ^^ Ettől függetlenül jól játszottál, látszik az oldschool.
- Teszteredményed: 90%
- Chakrajutalom: +16 chakra

Shiawase Zouo
Impozáns kisregények, visszatérésnek kiváló játék, fanfic vér meglátszik. Jól játszottál, sőt. Jól hoztad Zouot is, Naokihoz hasonlóan látszódik az oldschool.
- Teszteredményed: 60%
- Chakrajutalom: +20 chakra

Osumi Hiroto
Sajnálom, hogy kiestél, ettől függetlenül jól játszottál.
- Teszteredményed: Sajnos nincs
- Chakrajutalom: +12 chakra

Hasegawa Zauki
Hajnalhasadtával jő a poszt Very Happy Szép játék, kicsit váltakozó. Zaukival kiválóan éreztél rá a lényegre. Szépen kidolgozott csalást láttam, nem számítottam rá.
- Teszteredményed: 88%
- Chakrajutalom: +20 chakra
Djuka Orimi
Vele mintha gyengébben ment volna kicsit, ettől függetlenül jól játszottad ki.
- Teszteredményed:
- Chakrajutalom: +15 chakra

Még egyszer szeretnék gratulálni a teljesítéshez! A következő kör ideje és helye hamarosan kikerül a hírekbe! Aki szeretné a tesztjét megkapni, az írjon rám és .csv fájlban át tudok küldeni számára.//


A hozzászólást Uchiha Kagami összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Május 05 2018, 20:22-kor.

_________________
Tää jylhä kauneus ja ääretön yksinäisyys
Lapsuuteni metsän, taivaan
Kaikuu se haikeus halki tän matkan
Aamun tullen yö tarinansa kertoo



Állandó mesélések (7/7)
- Djuka Orimi
        - Jelenlegi kaland: ElektrOP vol 2.0
- Djuka Kodomo
        - Jelenlegi kaland: A Bölcsesség Ára

-Tsuuzoku Tomoe
        - Jelenlegi kaland: A Téboly Mezsgyéin
- Kowarii Zion

        - Jelenlegi kaland: Cirque du Freak
- Hasegawa Zauki
        - Jelenlegi kaland: Üdvözöllek és búcsúzok
- Hyuuga Shakaku

        - Jelenlegi kaland: Holdezüst

- Hyuuga Ayako

        - Jelenlegi kaland:


Chuunin Válogató Vizsga
avatar
Uchiha Kagami
Adminisztrátor

Specializálódás : Több éves posztok előkutatása

Tartózkodási hely : Elfeledett fóliánsok között


Adatlap
Szint: S
Rang: A Gundan Könyvtárosa
Chakraszint: Vodka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Nishikawa Karasu on Szomb. Május 05 2018, 12:30

//Zárópost//


A négy órás, kegyetlen várakozás jobban kikészítette Karasut, mint azt elsőre gondolta. A feje fájni kezdett, szédült, és hányingere volt. Mindez a táplálékbevitel hiánya miatt. Ilyen esetekben ez csak fokozódik, függetlenül attól, eszik e vagy sem. A fejfájás egyre elviselhetetlenebb, a hányinger pedig erősödik, végül jön a hányás. Ironikus ez a biológia. 
Bízott benne, hogy már nincs sok hátra, és végre elengedik őket. Már az sem érdekelte, hogy megbukik vagy nem, csupán azt akarta, hogy vége legyen ennek az egésznek. A nevek felsorolása közben még egy kis gyomorgörcs is rájött az idegesség miatt. De mi ez? Eddig kb semmi baja nem volt, most adja fel? Most készül ki, a végén? Pedig maga a szituáció sem volt olyan megerőltető, inkább az, hogy már napok óta húzzák itt, étlen szomjan. Bár otthon is előfordult ilyesmi, és már mondhatni hozzászokott, viszont most valamiért mégis úrrá lett rajta a rosszullét. 


Satsukinak ez feltűnt, így neki is szegezte a kérdést, hogy jól van e. Karasu csak bólintott, ám láthatóan sápadt volt kissé. Mondjuk...Ő mikor nem? 
A lányt nem hagyta nyugodni a dolog, azonban míg a neveket olvasták, semmit sem tehetett. Karasu feje egyre jobban fájt, és fel sem fogta már, hogy mit mond a vizsgáztató. Csak arra eszmélt fel, hogy társa felsóhajt mellette. A megkönnyebbülés jele volt ez, a fiú viszont még mindig feszültnek tűnt. 
Percekig tartó rizsa következett ezután, ami alatt Karasu már próbált figyelni, illetve igyekezett összeszedni magát. 
Azon gondolkodott, miért tette fel neki a kérdést, Daiki? Mi volt a helyes válasz? Mi értelme volt? Végül arra jutott, hogy valószínűleg csak szivatás, és azokat büntették ezzel, akik az engedély megadása előtt válaszoltak. Vagy akik egy szót sem tudtak kinyögni.
Az, hogy a teszt nem számított, halk kuncogásra késztette a fiút. Ha Daiki hallotta is, nem érdekelte, a körülötte állóknak azonban feltűnhetett. Rengetegen állták körbe, sokan a "nincs béke" opcióra szavaztak. 
Az utolsó pár mondat volt az, ami végre lelket öntött belé, és amint engedélyt kapott rá, elindult, hogy étvágyát csillapítsa. Nála nincs evés, ivás nélkül. Minden falatot leöblít, általában az adott ételhez illő itallal. Elég kifinomult ízlésvilága van, bár ha a helyzet úgy kívánja, megeszi a szart is. Úgy értem a szar kaját...nyil...nyilván nem a szart. 


Evés közben utál beszélni, ráadásul most kicseszett fáradt is volt, annak ellenére, hogy örült a fejének. Végre ehet, ihat, és aludhat, ráadásul átment. Ez akkor tudatosult benne igazán, amikor a tányérját pakolta tele. Nehéz volt elhinni, hogy sikerült, nehéz volt ezt realizálni. Most már semmi sem számított, úgy érezte, ha nem lesz chuunin akkor is elért valamit. Úgy érezte, erre jogosan lehet büszke. 
Nem igazán szólt hozzá senki, elvégre mindenkinek tele volt a töke a mai nappal. Néhányan viszont még itt is képesek voltak összebalhézni. Szócsata, lökdösődés, tolakodás, ezek jellemzőek voltak. A vizsgán kialakult feszültséget itt, és most vezették le a drága jelöltek. 
A lakoma után a cellájába vonult, ahol végre kipihenhette ezt az egészet. Nem nagyon szólt senkihez, nem ült fel a provokációknak, és a gúnyolódásoknak. Ahogy eddig sem tette. 
Nagyjából negyed óra forgolódás után úgy érezte, nem tud elaludni. Bár elméje tompa volt, de az agya mintha még mindig pörögne, még mindig dolgozna benne az adrenalin. Mintha még mindig ott ülne a sötét teremben, és Daiki épp rászegezné a tekintetét. A fejfájás elmúlt, a rosszullét szintén megszűnt, elaludni viszont csak két órányi forgolódás után tudott. Pedig rohadtul fáradt volt, ezt Ő is érezte. 
Ironikus ez a biológia...


//Élveztem az egészet, ezúton is köszönöm ^^ Találkozunk a második fordulóban// 
avatar
Nishikawa Karasu
Játékos

Taijutsu Pontok : 70

Tartózkodási hely : Mei-sama oldalán


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 428

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Senju Tobirama on Szomb. Május 05 2018, 20:22

Hattori Arata értékelését Uchiha Kagami nem végezheti, így én teszem.

Eredménye: 100%

Chakrajutalom: +20 Chakra 

_________________
Jaken, Nana, Ryusuke, Misage, Arata, Aki, K.Takashi, Benji, Mirubi, Ran
avatar
Senju Tobirama
Főadminisztrátor


Adatlap
Szint: E
Rang: Hokage
Chakraszint: Halálütés

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Shiawase Zouo on Csüt. Május 10 2018, 00:33

A döntés az egyes résztvevőknél változatos. Részemről biztos voltam benne, hogy jól döntöttem, és hogy végül a csapat többi tagja is jól döntött, belátva az igazam. Ez először akkor kérdőjeleződik meg bennem, mikor a csapatok sorszámain végigérve – kész csoda, hogy tudtam nagyjából figyelni, azt hiszem, ezt az ismeretlen fiúnak, Zaukinak köszönhetem, mert stimulálta a bizalmatlanságból táplálkozó ösztöneim, és alaposan megfigyeltem magamnak, míg várakoztunk – a vizsgáztató közölte, hogy azon csapatoknak kell elhagyniuk a termet bukás fejében, akiknek a tagjai nem egy helyen álltak. (Utóbbi információt azért is volt könnyű megállapítanom, mert az egy csapathoz tartozók kisebb csoportokban álltak, ahol valaki magányosan maradt, bizony valamelyik másik oldali két fős csoport hiányzó tagja volt, és csak ilyen vetélytársak hagyták el a termet. 
Önkéntelenül is a két fiúra pillantok futólag, akik velem vannak. Akárhogy is, örülök, hogy nem akadékoskodtak, mert így több esélyünk van tovább jutni – bár én egész végig azt várom, hogy a másik oldalon állókat is kizavarják végül a teremből, de innentől kezdve csupán kizárás jött szóba, mint indok arra, hogy kiküldjenek még pár embert a teremből. 
Nem értem… Hiszen az igenre voksolók rosszul válaszoltak az utolsó kérdésre, miért maradhatnak mégis? 
Persze megcsodálhattam volna a jelenet felkelő nap sugaraitól körbeölelten pátoszos mivoltát. Vagy szimplán csak örülhettem volna, hogy továbbjutottam, az első akadályt legyűrve abban a szellemben, amit a Lélek kért tőlem, hiszen már az is kitűnés, hogy ennyi nagy faluból származó jelentkező kiesése mellett én még mindig benn vagyok egy kisebb falu képviselőjeként. De nem, engem most túlságosan leköt, hogy miért így, miért mi jutottunk tovább, s miért nem esett ki még több ember. Ezért próbálom felfogni, mit is mond a vizsgáztató, bár ebben már erősen akadályoz az összes érzékem, ami mind egy ágyért visít tőlem szokatlanul szó szerint toporzékolva. 
A magyarázatot – bár alapvetően világos – mégsem vagyok képes felfogni. Annyira távol áll az én gondolkodásomtól, hogy nem tudom megérteni, miért felelős döntés az, hogy lemondok a saját véleményemről, csak hogy együtt maradjon a csapat, elvégre a két srác ezt csinálta, és én nem lettem volna rá képes, s ha ők is hozzám hasonlók, most mi is kinn csücsülhetnénk a bukottak között… De miért erény ez egy chuunin számára, akinek nap mint nap határozott döntéseket kell majd hoznia. Az én világképemben ez a két dolog ellentmond, nem fér meg egymás mellett. Hiszen az én világképemben a chuunint követik a beosztottjai, ha ő a vezető, akkor kötelessége egy másik chuuninnak is követni őt, nincs apelláta, nincs kérdés, nincs én másképp döntöttem, nincs egyén, ahogy nincs csapat sem. Csak feladat van, amit a Lélek óhaja szerint kell végrehajtani, ha ehhez nekem kell parancsolni, mert ő úgy kívánta, megteszem, ahogy – bár gyűlölöm – behódolok a vezetőmnek is a Lélek utasítására, csak hogy teljesüljön a feladat. De abban az esetben, ha én vagyok a vezető, biztosan nem tűrném, hogy ellenkezzenek vagy önfejűsködjenek a beosztottjaim, márpedig ez itt most szerintem inkább olyan szituációnak felelt volna meg inkább. 
De igazából nem tudom. Fáradt vagyok, túlgondolok mindent, miközben már alig bírok gondolkodni. Nem számítanak a nagy falvak értékrendjei. Átjutottam az írásbelin. S lám, a vizsgáztató megnyilatkozása szerint az utolsó válaszom is tényleg helyes volt. Talán a következő körben végre a csapat se fogja meghatározni a jövőm. Aludni akarok. Kivételesen most aludni akarok, mert biztos vagyok benne, hogy minden démonom kitombolta már magát, és olyan készen vagyok, hogy álomtalan, mély álomba fogok merülni, amely végre majd tényleg pihentető lesz. Nem úgy, mint az elmúlt napjaim…
Enni sem eszek semmit, hiába tör rám az éhség a teremből kilépve. Viszont azért pakolok magamnak pár dolgot, mielőtt visszavonulnék a szobába, ahol elszállásoltak, mert ki tudja, talán most lett volna esélyem enni utoljára a következő forduló előtt, de most meg olyan fáradt vagyok, hogy elaludnék két falat között. 
A bezsebelt ételt a táskámba rejtve, azt bizalmatlanul magamhoz ölelve nyom el az álom azon a kényelmes ágyon, amely most várt rám a „cellámban” a korábbi, kényelmetlen fekhely helyén.

//Tartalmas, komplex és dolgozós kis első forduló volt, nagyon hozta a hangulatot, de ezt már privben emlegettem is, már előre várom a következő fordulót x3//

avatar
Shiawase Zouo
Játékos

Taijutsu Pontok : 10

Tartózkodási hely : Az őrület határán


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 233

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Yamanaka Inako on Vas. Május 13 2018, 21:52

Szinte percek alatt rendeződtek el a csapatok, ki-ki a saját belátása szerint döntött. Inako gyorsan végigpillantott a termen, már amennyire ezt feltűnés nélkül meg tudta tenni. Voltak, akik egyedül álldogáltak, ott talán nem sikerült olyan egyértelmű döntést hozni, mint a Konohai csapatnak. Aztán következett az eredmény kihirdetése. Azok, akik együtt maradtak, egy csapatként döntöttek, átmentek az első fordulón. Azoknak kellett elhagyni a termet és buktak meg a vizsgán, akik külön váltak.
*Még szerencse, hogy könnyen és gyorsan meghoztuk a döntést. Igazából Noritaka volt kérdéses, de úgy tűnt a kis ráhatásom eleget tett.* Kommentálta a végkifejletet az ifjú Yamanaka.
Miután a kieső csapatok elhagyták a helyszínt, a genin igyekezett a lehető legfeltűnésmentesebben körülnézni. Daiki-senpai elégé el volt foglalva a miértek ecsetelésével, így talán könnyebben sikerült kiviteleznie a tervét. Igyekezett azért figyelni a vizsgáztatóra, főleg miután elmondta, hogy szerinte is az a helyes válasz, amit a 23-as csapat döntött. A túlzott reakciók még mindig nem voltak megengedve, ezért Inako elnyomta a széles vigyorát, ami kikívánkozott belőle. Viszont azt nem igazán értette, miért nem buktatták meg, akik az igenre voksoltak.
*Az addig oké, hogy döntést hoztak, de rosszat. Bár, ha azt nézzük, ugyan úgy vállalták a kockázatot. És akár a mi válaszunk is lehetett volna rossz. Hm, azt hiszem ebben nem megyek bele jobban, a végén még megfájdul a fejem. Habár azt sem tartom kizártnak, hogy az élelem és vízhiánytól is hasonló tüneteket fogok produkálni.*
Még mindig alig mozoghattak, ami kezdett az idegeire menni. Máskor sem szerette a túl hosszúra nyúlt beszédeket, ám Daiki-senpai szónoklása talán még az előző négy óránál is lassabban ért véget. Néha még Hichiyo-sensei történeteit is félbeszakította, amikor már nagyon unta. Azt azért felfogta, hogy Chuuninnak lenni felelősség, nagy nyomás fog nehezedni rá, ha egyszer átmegy a vizsgán. Egyelőre azonban arra jutott, hogy majd akkor fog átmenni ezen a hídon, ha odaért. Még csak az első kör ment le, valahol mélyen sejtette, a neheze most jön. Az egyik kijelentés viszont eléggé felidegesítette.
*Tehát azért szenvedtünk ennyit, hogy akár minden nélkül átmenjünk a végén? Ugye ez csak vicc? Remélem mindenki odakapart valamit a papírra és nem olyanokkal vagyok körülvéve, akik szó szerint semmit nem tettek le az asztalra.* Arcára nyugalmat erőltettet, ami egyre nehezebben ment ebben az állapotában.
Aztán mintha egy hosszú rémálomból ébredt volna, a terem kitárult és végre elmehetett erről a szörnyű helyről.
*Előbb ennem kéne, aztán aludni. Mert ha elmegyek, nem marad semmi, a többiek mindent elpusztítanak az asztalokról. Vagy csempésszem be a szobába? Lehet éhesen el se tudnék aludni.* Elnyomott egy ásítást. *Vagy talán mégis.*
Termetéhez képest viszonylag nagy léptekkel vonult át a finomságokkal megrakott asztalokhoz. Szinte tömte magába az ételt, közben pedig vizet is vett magához. Ajkai szép lassan visszanyerték eredeti fényüket, és már a hasa sem jelzett hangosan, hogy tartalomra lenne szüksége. Kitettek magukért, mindenféle finomsággal készültek. Amikor már úgy érezte, hogy az álmosság és nem az éhség miatt tántorog, elindult a cellája felé. Intett a két csapattársának, ezzel köszönve el tőlük. Amikor meglátta, hogy végre kényelmes fekhelyet vittek be a kis helyiségbe, végre kitört belőle a vigyor. Kissé fáradtra sikerült öröme, ezért szinte azonnal bevetette magát az ágyba. Még csak számolnia sem kellett, azonnal elnyomta az álom.
avatar
Yamanaka Inako
Játékos

Taijutsu Pontok : 70

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 331

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Nakahara Saki on Szer. Május 16 2018, 22:28

Miután mindenki átment arra az oldalra, amit választott, elkezdték kiküldeni azokat a genineket, akik nem maradtak együtt. Jó pár csapat távozott amiatt, hogy nem sikerült közösen megegyezniük a válaszról. Habár Yukigakure 14-es csapata nem azt a választ adta, ami Daiki-senpai szerint helyes volt, mégis átmentek. Meghoztak egy döntést, vállalták a kockázatot és végül sikeresen vették az akadályt. Saki némileg megnyugodott, bár a döntés nem rajta múlott, hanem ismét sodródott az árral. Ez a vizsga sok mindenre ráébresztette, pedig még csak az első kör ment le.
*Már megint nem szóltam bele az eseményekbe. Azt hittem kicsit változtam... de talán mégsem. Jobban kell igyekeznem... a chuunin lét veszélyesebb* Mialatt ezen gondolkodott, a vizsgáztató részletesen elmagyarázta, mit miért tettek. Saki értette, hogy a lehető legnehezebb körülmények között akarták, hogy a résztvevők helytálljanak, azonban némelyik módszert túlzásnak érezte. Közben egyre jobban megviselték a körülmények, főleg a vízhiány. Ha eddig kibírta, nem adhatta fel a győzelem kapujában. Sötétkék szempára ide-oda járt a teremben, figyelte a többiek reakcióit. Daiki-senpai azonban elég jól magára tudta vonni a figyelmet.
*Vajon... mit gondoltak a válaszaimról? Jól döntöttem?* A dolgozatokat kijavították, viszont úgy tűnt, nem igazán számított. Sakit azért érdekelte volna, hogy mennyire lettek jók vagy rosszak a tervei.
Kezeit összekulcsolva maga előtt tartotta, mintha próbálná magát valamennyire védeni. Túl sok ember volt még mindig a teremben, ám szerencsére a szabályok miatt nem rohanták le, amiért nagyon hálás volt. A semleges és kisebb nemzetekhez tartozó Yukigakure megmutatta, miként vélekedik a háborúról. Tekintete egy pillanatra Fuyura és Yuéra tévedt. Bár nem mutatta ki, örült, hogy végül meghozták a döntést és nem szakadtak el egymástól. Gyomra egyre jobban követelte az ételt, száját pedig hiába próbálta nyalogatni, az ugyan olyan cserepes maradt.
*Ha nagyobb lesz a felelősség, még többet kell gyakorolnom! Nui anyó és Ran-san biztosan segítenek majd. Muszáj lesz változnom!* Döntötte el magában a kékesfekete hajú kunoichi.
Aztán egyszer csak véget ért Daiki-senpai beszéde és átmehettek az előtérbe, ahol mindenféle finom étel várta őket, na meg frissítő italok. Saki először sok vizet ivott, mert a szomjúságtól szenvedett legjobban. A Hó országának ninjáit még jobban megviselte a szárazság és a meleg, ez alól a kunoichi sem volt kivétel. Gyomrát mardosta az éhség, az izgalmak és a fáradtság miatt nem tudott túl sokat enni. Azért sikerült egy soványabb reggeli mennyiségét leerőltetnie a torkán. Gondolkozott, hogy visz magával a cellájába, de aztán elvetette a lehetőséget. Nem akarta más elől elvenni, inkább hagyta, hátha a többiek többet esznek. Utoljára még egy jó adag vizet megivott, aztán kissé tántorogva indult meg a szállása felé. Továbbra is egy komor helyiség fogadta, ám a korábbi kényelmetlen fekhelyet, kényelmes ágyra cserélték. A genin gyorsan elaludt, a szokásossal ellentétben semmit nem álmodott.
avatar
Nakahara Saki
Játékos

Taijutsu Pontok : 76

Tartózkodási hely : Yukigakure


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 643

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Hirota Yukionna on Csüt. Május 17 2018, 16:31

Az idő lejárt a mind megálltunk. Na, végre már. Kiidegelt ez az izé, de tényleg.. teljesen taccson vagyok. Soha többet nem akarok még ehhez hasonló tesztet sem kitölteni, mert teljesen kiégetett. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy ilyesmikkel terheljék az amúgy is fáradt agysejtjeimet. Úgy érzem magam mindet valami folyóssajt. Erőtlen és lágy.. és arra vár, hogy kinyírják. De ez nem fog bekövetkezni sajna. Sőt, megyünk tovább, jön a következő vizsgarész. Juppi. Egyáltalán minek küldtek engem ide? Ennyire bízik bennem az a szerencsétlen ködös falu? Mert.. Nem kéne. Belőlem nem lesz chunnin, mert még geninnek is szánalmas vagyok. Úgy érzem magam, mint egy elcseszett vízipók, aki azt hiszi, tud úszni aztán, meghal. Mert mind meghalunk. Huhh.. ez aztán depibogyósan hangzott. Namindegy. Lenemszarom. Nyajj, de tényleg nem érzem magam a toppon. Egyszerűen nem megy még a szövegelés sem. Baromság minden amit összehordok. Semmi értelme az egésznek. Egyserűen, ki vagyok égve. Éhes is vagyok meg minden és nehezemre esik egy összefüggő témáról rizsázni. Awww rizs. Szeretem a rizst. Főleg valami szósszal. Tényleg rohadvány éhes vagyok. Nem tudom, meddig bírom ki még ezt a vizsgának nevezett haláltúrát.
Miután mind beálltunk a megfelelő oldalra (igen, időközben leesett, hogy már nem csak a teszt volt, hanem sétálgatni is kellett), szépen sorban, csapatonként felraktuk a kezünk. Mind egy helyen álltunk, még szerencse. Feszülten vártunk, miközben felolvasták a csapatok nevét, akiknek el kellett hagyniuk a termet. Mi nem voltunk köztük. A cukorkacsapat, átment Nahh szuper. Ez azért valamennyi jó érzéssel tölt el. Az első körön sikeresen átmentem. ez is több mint a semmi. Nagyokat vigyorogva fogok tudni majd hazamenni Kiribe és mondani, hogy „heh, némá’ megvan az írásbeli már csak a szóbeli köll oszt chunnin vagyok baz... baaazrátom”.
Ezután egy kellemes és szívetfacsargató sztorit hallgathattunk végig a chunnin lét fontosságáról. Dolgokat amiket be kell tartunk meg blablabla. Bevallom őszintén, nem figyeltem. De nem azért mert nem érdekel...csak mert.. ja de..nem érdekel. De ez igazából mindegy. Kicsit lefoglalt, hogy a vizsgáztató fura mimikáját figyeljem és, hogy ne haljak bele a mellettem álló random geninecskekecske bűzétől. Mert hát, hogy rózs illata nem volt az egy dolog. De emellett a szennyvíztisztító is elbújhatna. Na mindegy. Szóval, egyem a zuzám, mivel átmentem.
Mikor a kopaszka befejezte a csacsogást, kiengedtek minket. Kint minden szép volt, friss leveg... KAJA!  KAJA BAZDMEG, KAJA! Uramisten. Hogy ennyire éhés sose voltam az egyszer biztos. Körülbelüol fél perc nem telt el, s már rá is röppntem az ételre. És ettem és ettem és ettem. Jahh, ittam is kicsit, mert fontos a hidratálás. De főként zabáltam. És rohadt jól esett! Az étkezést –részemről zabarohamot – befejezvén, mind visszamehettünk hálórészlegünkre. Ott egy kényelmes ágy várt minket. S én már csak arra emlékszem, hogy a fejem érintette a párnát, majd villanás és reggel van. ÉS én már megint éhes vagyok...

//Köszönöm az eddigieket >.< Sok sikert mindenkinek a továbbiakban o/ // 

_________________
"Ha meg sem mozdulsz, tutira nem vered be a kislábujjad"    
"Nem halasztok semmit holnapra, amit holnaputánra is halaszthatok"
ElőtörténetAdatlap


2017 február~ A hónap legjobbja
avatar
Hirota Yukionna
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 114

Specializálódás : Lustulás ezerrel

Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin - Lazy princess
Chakraszint: 504

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Kureiji Hanaro on Szomb. Jún. 09 2018, 08:18

Megkésve ugyan, de itt a záróposztom és köszönöm az eddigi játékot, szuper volt Smile


- Álj! Lejárt az idő! – Zendült fel Daiki hangja ellenmondást nem tűrő hangon.
Valószínűleg már nem csak Hannak volt elege ebből a végeláthatatlan kínzásból. Amióta csak itt vannak minden tőlük telhetőt megtettek a vizsgáztatók, hogy a lehető legrosszabbul érezzék magukat. Kínzások hosszú sorozatán esett át ebben a pár napban az egész banda, s ezek a fickók nem válogatnak az eszközökből, legyen szó éheztetésről, vagy alvásmegvonásról. És mindezt miért? Csak hogy bizonygassák a vizsgára jelentkezőknek, hogy ők bizony mekkora királyok, hogy nekik már ez is megy. Persze Han is kíváncsi lett volna a jelenlévő chuuninok közül mennyi került át már ilyen helyzetbe.
- Most fel fogjuk olvasni a csapatok számát vagy a megnevezését. Aki hallja a sajátját, az tegye fel a kezét – szólt ismét a fentebb nevezett illető.
Szépen sorban mindenki, köztük Han is feltette a kezét, majd ahogy a lista véget ért Daiki tovább folytatta.
- Most pedig azok a csapatok, akiket felsorolok, hagyják el a termet. Vegyék át az irataikat, és jelentkezzenek jounin felügyelőjüknél, hogy megbuktak. Lássuk csak...
Sajnálatos módon ez a lista sem volt sokkal rövidebb mint az előző, s terem javarésze észrevehette, mi volt az elküldés oka. Csak és kizárólag azon csapatok tagjai maradtak a teremben, amelyeknek a tagjai egy oldalon álltak. Innen már az ifjú tolvajnak sem volt nehéz leszűrni, végül is igaza volt, a lényege az egésznek, hogy a csapatoknak együtt kellett maradni, közös döntést hozni.
Daiki körbe tekintett a terem szélén álló vizsgabiztosok népes gyülekezetén, mindegyikük egy-egy bólintással jelzett, majd amaz nagyot sóhajtva lezárta ezt az egész kínszenvedést.  A felkelő első sugarai alatt Daiki mosolyogva, ilyet se láttak tőle eddig, közölte a jó hírt.
- A Chuunin Válogató Vizsga írásbeli tesztjén… átmentetek! Gratulálok!
A hirtelen jött érzelmi vihar hatására Han lehuppant a földre, s gondolatban egészen füstországig repült vissza.  Egyszerűen mámorító érzés volt belegondolni Tetsu, mestere és apja helyett apja most milyen büszke lenne rá.
Hogy mit is magyarázott tovább Daiki, az Hanarot már teljesen hidegen hagyta, egyfelől mert már túlságosan szét volt csusza, másfelől amúgy is ostobaságnak tartotta amit a felügyelő magyarázott. A béke nem létezik és nem is fog soha eljönni. Mindig lesznek olyan csoportok akiknek nem tetszik az adott rendszer, ezért megakarja reformálni azt és mindig ott lesz az országok érdeke, amiért érdemes lesz háborút kezdeményezni.  Attól, mert egy-két shinobi küldetés alatt elesik az ország még nem índít háborút feltétlenül, csak ha érdeke fűződik hozzá.  De ez mind-mind érdektelen okfejtés, hisz olyannak elmagyarázni, akinek társai estek el a háborúban szinte lehetetlen. A másik  fele, hogy Han esete is elég jó például szolgálna, hisz puszta önös érdekből tartott két társával, mindenféle bajtársiasság esetleges gondolata nélkül és mégis tovább jutott. Hiába, a shinobik észjárása egyszerű, mint a fa ék.
Ami Daiki mondandójának végét illeti, terített asztal és kényelmes ágyikó vár, a vizsgát sikeresen teljesítőre. Emellett, hogy a vizsga második fordulója másnap délben kezdődik.
Hát akkor hajrá…
avatar
Kureiji Hanaro
Játékos

Taijutsu Pontok : 84


Adatlap
Szint: B
Rang: Vándor/Bábhasználó
Chakraszint: 320

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Shikoku Naoki on Szomb. Jún. 09 2018, 13:37

//Most nézem én is hogy ide kell a záróposztot rakni. Én a kettes szekcióhoz írtam, de áthozom ide is.//

Naoki egykedvűen áldogált a bal oldalon csapattársaival együtt. Ezt az utolsó feladatot egy kicsit feleslegesnek tartotta, hiszen egyértelmű volt a válasz… viszont a kérdés nem. Ezen viszont már nem akart bosszankodni, így csak csendben várta hogy kihirdessék az eredményeket. Nagyon nem izgult, a teszt legnagyobb részére biztosan tudta a választ, inkább egyfajta kíváncsiság volt benne egy-egy kérdés kapcsán. Főleg a szituációs gyakorlatok eredménye érdekelte.


- Állj, lejárt az idő! – hallatszott hirtelen Daiki hangja a teremben, mire mindenki megmerevedett. A stressz már egy ideje gyűlt a geninekben, szándékosan erre is játszottak rá a vizsgán. Ráadásul  Daiki senpai sem egy kedves arcát mutatta a vizsgázók felé, ezért amikor elkiáltotta magát, mindenki komolyan vette. A bejelentkezés után azoknak a neve került felolvasásra, akik megbuktak a vizsgán. Amikor Naoki látta, hogy a csapatok sorban hagyják el a termet, hirtelen rádöbbent, hogy nem csak a saját teljesítményén múlhat a továbbjutás, hanem ebben az esetben a csapattársai teljesítmény is. Hirtelen elkezdett egy kicsit aggódni, ahogy egy félpillantást vetett társaira. Nem nagyon ismerte őket, a vizsga előtt rakták őket össze, szóval nem igen tudta hogy mire számíthat tőlük. Remélte hogy jól teljesítették a feladatot…


Nem így történt. Naoki szemei enyhe pánikhangulatot tükröztek, mikor felolvasták előbb egyik, majd a másik társának a nevét is. Bár voltak kivételek, akik nem buktak meg csapatukkal együtt, de a genin nem értette, hogy milyen szempont alapján tettek különbséget, így joggal tartott attól hogy neki is mennie kell. Ahogy társai lelombozódva sétáltak a kijárat felé, Naoki szeme összefonódott Daikival. Az a pár másodperc a geninnek óráknak tűntek, ahogy várta a jounin döntését. Végül nagy megkönnyebbülésére kiderült, hogy be fogják osztani egy másik csapatba.
Naoki úgy érezte, mintha egy mázsás teher alól szabadult volna meg. Nagyon rosszul érintette volna, ha így kell távoznia a vizsgáról. Igazából nem is maga a kudarc érintette volna mélyen, hanem maga a tény hogy nem a saját képességeinek a hiányossága miatt alakult így, hanem rajta kívülálló okokból. Arra már régen fel volt készülve, hogy amennyiben a képességei nem elég jók ahhoz, hogy chunnin legyen, úgy elfogadja azt és a bukást is, de viszont mindent meg fog tenni azért, hogy ez ne következzen be. Tehát ez a döntés most igazán boldoggá tette, még egy fáradt mosolyra is futotta a geninnek.


Daiki ezután elkezdett beszélni, a chunnin életéről mesélt. Elmondta a vizsga hátterét, mit próbáltak megvizsgálni, mi volt a cél. Illetve arról is, hogy mire számíthatnak ezentúl ha küldetéseket vállalnak már az új rangjukban. A jounin nagy átéléssel beszélt és hiányzott az a fajta kegyetlenség belőle, amit eddig tapasztalhattak a geninek. Nagyon őszinte volt és látszott, hogy komolyan gondolja azokat, amiket mond. Naoki teljes koncentrációjával odafigyelt rá, nem tudta miért, talán a tűrőképesség határáig elvitt szervezete, fáradt elméje miatt, de megérintették a jounin szavai, elgondolkodott rajtuk és önkéntelenül is elkezdte magát beleélni a férfi által vázolt helyzetekbe, magába a chunnin életérzésbe. Talán ez volt az első olyan pont Naoki életében, ahol a chunnin lét nem csak valamiféle teszt volt, amit meg kell ugrani a személyes fejlődése érdekében, hanem kezdett személyessé válni, egyfajta identitásként. Egy olyan identitás, ami még nem Naokié, de eljátszott a gondolattal, hogy mi lenne ha…? És ezáltal elkezdett vágyni is a dologra. Igen, itt vált a vizsga személyessé a genin számára.


- Most menjetek – zendült a ma utolsó parancsa Daikitól, mire a tömeg elindult a kijárat felé. Naoki még a beszéd hatása alatt volt, így csak hagyta hogy a tömeg sodorja, ő teljesen a gondolatai közé ragadt. Akkor eszmélt fel, amikor sorra került az iratai visszakapásánál és az ott ülő chunnin már vagy harmadszorra kiáltott rá. Végül Naoki visszament a szobájába, evett egy keveset, majd lepihent. Tudta, hogy holnap minden erejére szüksége lesz.
avatar
Shikoku Naoki
Játékos

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : Sunagakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 302

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Fekete Homok Terme

Témanyitás  Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

3 / 3 oldal Previous  1, 2, 3

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.