Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Go down

Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Uchiha Kagami on Szomb. 5 Május - 18:54

-- Sunagakure főterén --

Előző nap végre kialudhattátok magatokat, és bőségesen kaptatok enni-inni azok után, amin keresztül kellett mennetek. Bizony, a Chuunin Válogató Vizsga első szekciója, az írásbeli nem volt éppen sétagalopp; testben és lélekben is hatalmas tortúrán mentetek keresztül, de érezhettétek magatokban, hogy ami nem ölt meg, az megerősített. A kitartóan tűző, déli nap már meg sem kottyant nektek az előző napok kálváriáját követően, és újult erővel álltatok az alakzatban, amelybe betereltek titeket a vizsgáztatók. A tér közepén egy kisebb pódium emelkedett, vélhetően ott fog majd felbukkanni az eligazító jounin... de legalább két fertályórán keresztül semmi nem történt, csak vigyázzba kellett állnotok. Azonban most, hogy itt voltatok, a vizsga utáni másnap délben a rejtett falu még kissé romos állapotában is impozáns főterén, méltán lehettetek büszkék magatokra. Ahogy körülnéztetek, rájöhettetek, hogy összesen nyolcvan csapat maradt bent a vizsgán, több mint, amire számítani lehetett. De hát... hátra volt még két kör a vizsgából, és az, amit hallottatok az eddigiekről, nem éppen a bennmaradás reményével kecsegtetett benneteket.

Már éppen kezdtetek volna nagyon szomjasak lenni - hisz hiába volt nálatok víz, hiába tölthettétek fel a készleteiteket, inni nem engedtek benneteket az alakzatban - akkor jelent meg az, akire vártatok. Por kavargott a feltámadó szélben, csípte a szemeteket, de nem mozdulhattatok meg, hiszen az volt a parancs. S a szállingózó por elültével, egyszer csak ott termett egy sunagakurei jounin a pódiumon; magas volt, tagbaszakadt, és kopaszabb még Daiki-senpai-nál is, ha ez egyáltalán lehetséges volt. Szigorú tekintetét körbehordozta rajtatok, hidegkék szemei csak úgy pásztáztak benneteket, mintha nem akarta volna elhinni, hogy tényleg ennyien voltatok a téren. - Hitomi Jonouchi vagyok, a Chuunin Válogató Vizsga második szekciójának fő vizsgabiztosa - mutatkozott be nektek, és várta szavai hatását... tán a hangja miatt, amely olyan volt, mintha a síron túlról szólt volna. Egyáltalán nem kiabált, még csak meg sem emelte a hangját, mégis tisztán hallottátok azt. - Sokan vagytok, de nem baj. A vizsgán le lesztek feleződve - jelentette be egykedvűen, és azonnal pusmogás kezdődött a tömegben. Lefeleződve? De hisz az... negyven csapat azonnali kidobása?

Jonouchi-senpai nem kiáltott fel, csak felemelte a karját, mire hirtelen csend lett a tömegben. Karizmája oly' erős volt, hogy neki nem volt szüksége holmi ordibálásokra, mint Daiki-senpainak. - Az én dolgom, hogy megismertesselek benneteket a rátok váró feladattal. Nos, először is, nézzetek magatok mellé - mondta, és mikor istenigazából körülnéztetek, akkor a mellettetek álló, többnyire ismeretlen, de sokszor falubéli, vagy legalább régen még szövetséges (bár máshol pont, hogy ellenséges) nemzet shinobijait láthattátok. - Csináltunk némi... változtatást - vette fel újra a fonalat Jonouchi-senpai, és enyhe félmosolyra húzta a száját. - Ahhoz, hogy igazán kiérdemelhessétek a Chuunin rangot, bizonyítanotok kell, hogy ismeretlen személyekkel is együtt tudtok működni. Épp ezért, kicsit megkavartuk a csapatelosztást. Persze, nem mindenkit osztottunk be másokhoz, vannak akik együtt maradtak, ők teljesítettek legjobban az írásbelin... ennyi előnyt megérdemelnek. A fontos, hogy itt nincsenek többé egyének, csak csapatok vannak. Csapatként mentek át, és csapatként is buktok meg. Hacsak egy ember kiesik a csapatból, az a csapat rögtön megbukott!

Lássuk is... -
kezdett el matatni Jonouchi-senpai, majd két tekercset húzott elő shurikentartójából; az egyiken a Menny, a másikon a Föld felirat volt látható. A Mennytekercs teljesen fehér volt, míg a Föld fekete. - Lehet pár sokadszorra próbálónak ismerős lesz ez a bevált szokás. Minden csapat egy tekerccsel kezd, vagy mennyel, vagy földdel. Összesen negyven-negyven tekercs lesz kiosztva, negyven föld és negyven menny. A cél: három napon belül legyen a csapat birtokában mind a két tekercs és érjenek el az ellenőrzőpontra azokkal! Az a csapat, akinél nincs ott mind a két tekercs, megbukott! Aki nem ért el három napon belül az ellenőrzőpontra, megbukott! Szóval... mindenképp le fogtok feleződni, hacsak többen meg nem buktok, de ez már nem a mi bajunk. Annál könnyebb dolgunk lesz.

A fontos szabályok: a tekercseket tilos felnyitni, aki felnyitja, azonnali hatállyal diszkvalifikálódik. Felnyitni csakis a végső ponton lehet, akkor, amikor átléptétek a vonalat. Továbbá... az Üvöltő Szelek Sivataga veszélyes hely, és ezen kívül, halálos erő alkalmazása megengedett! Lesznek, akiknek ez lesz életük utolsó vizsgája... és ennek fényében, most mindenki alá fog írni egy beleegyező nyilatkozatot, amit azért kell megtennie, hogy ne engem vegyenek elő, ha megtalálják az összeaszott hulláját a sivatagban. Saját felelősségetekre vehettek részt csak a vizsga ezen szakaszán. Aki nem írja alá, az visszalépettnek minősül, és jelentkezhet jounin felügyelőjénél, hogy a csapatával együtt megbukott. Majd legközelebb megpróbálhatja... vagy nem. Nos, a felügyelők ki fogják osztani a papírokat, amelyeket ajánlott áttanulmányozni, majd aláírni és a paraván mögött a három papírt ki fogják cserélni valamelyik tekercsre. Tíz percetek van átolvasni a beleegyezési nyilatkozatot, utána látni akarom a sorokat! -
adta ki az instrukciókat Jonouchi-senpai, majd kiosztották számotokra a papírokat, és mindenki kapott egy-egy tollat. A papíron a következők álltak:


Beleegyezési nyilatkozat

Én ................... beleegyezem, hogy csakis saját, személyes felelősségemre veszek részt a sunagakurei Chuunin Válogató Vizsga második fordulóján, amelyet a Szél Országában, az Üvöltő Szelek Sivatagában tartanak meg. Kijelentem továbbá, hogy a várható veszélyeknek teljesen tudatában vagyok, a vizsgán való részvételemet pedig sem fizikai, sem pedig egészségügyi probléma nem hátráltatja.

Jelen nyilatkozat aláírásával elfogadom, hogy a második forduló alatt, esetlegesen bekövetkezésre kerülő halálom, vagy bármely végtagom, testrészem elvesztése, netán maradandó, vagy éppen gyógyítható megnyomorodásom esetén, a felelősség teljes mértékben engem terhel.

Jelen nyilatkozat aláírásával kijelentem, hogy a fő vizsgabiztos (Hitomi Jonouchi sun. joun.) minden tájékoztatást megadott a Chuunin Válogató Vizsga második fordulójával kapcsolatba, figyelmeztetéseit megértettem, és azokat magamra nézve kötelező érvényű szabályokként elfogadtam.

Jelen nyilatkozat aláírásával elfogadom, hogy Sunagakure no Sato rejtett falvát semmilyen felelősség nem terheli személyemmel kapcsolatban, halálom, bármely testrészem elvesztése, netán megnyomorodásom esetén a falu semmilyen szinten nem köteles testi épségem megtartásáról, avagy holttestem elszállításáról gondoskodni.

Jelen nyilatkozat aláírásával elfogadom, hogy az esetlegesen mégis felmerülő egészségügyi ellátást Sunagakure no Sato rejtett falva - amennyiben nem vagyok helybéli shinobi - csakis térítés ellenében ejtheti meg, amelynek összege teljes mértékben engem terhel, és amelynek összege az ellátást követően kerül meghatározásra, és kiszámlázásra. Elfogadom továbbá, hogy ezt az összeget három (3) napon belül meg kell térítenem Sunagakure no Sato rejtett falvának.

A fenti pontok mindegyikét megértettem, elfogadtam és magamra nézve kötelező érvényűként értelmeztem.

Kelt:............


Aláírás


Amint mindenki aláírta, a paravánnál tényleg tömött sorok alakultak ki. A csapatok bementek, leadták a papírokat és tekerccsel a zsebükben távoztak. Természetesen ez a paravános megoldás azért volt, hogy nehogy meglássátok, milyen tekercset kapott a másik csapat, és, hogy azt a tekercset ki hordozza közülük. Miután mindannyian megvoltatok, Jonouchi-senpai újfent felvette a fonalat, de ezúttal nem kellett alakzatba állnotok. - Nagyszerű. Most az fog történni, hogy minden egyes csapat egy-egy kijelölt pontra megy a faluban, ahonnét elindulhat a sivatagba. Azon a ponton várni fog benneteket egy chuunin, akinek meg van hagyva, hogy nem kommunikálhat veletek, csak az ajtót nyitja ki számotokra. Eredményes vizsgát kívánok mindenkinek... és, ha adhatok egy tippet... - itt még jobban lehalkította a hangját - próbáljatok nem meghalni. Oszolj! - ezzel az ismertetés be is fejeződött. Mindenki megkapta a felügyelőktől az instrukciókat, hogy a falu melyik pontjára kell állnia.


-- Az indulási ponton --

Ott álltatok a kapunál, előttetek egy, a sok sunagakurei chuunin közül, arctalanok, névtelenek... legalábbis számotokra. Ahogy azt Jonouchi-senpai ígérte, nem szólt hozzátok egy szót sem, a kérdéseitekre, ha voltak olyanok, egyáltalán  nem válaszolt; csak az óráját nézte. Amint az elütötte a délután fél kettőt, kitárta a kaput, és jelzett nektek, hogy indulhattok. Odakint a végtelen sivatag várt rátok, a sivatag, amely annyi mindenért felelős volt már... a sivatag, amely nappal észveszejtő forróságával, este pedig rettentő hidegével tett próbára már akkor titeket, amikor idejöttetek... és az a hely, ahol most három hosszú napot kellett eltöltenetek.A Chuunin Válogató Vizsga II-es szekciója hivatalosan is elkezdődött. Képesek lesztek az akadályokat legyűrni? Vajon mi vár rátok a sivatagban? Vajon képesek lesztek mindent úgy teljesíteni, ahogy azt elvárják tőletek? Rajtatok állt...

//A poszt megírására 3 hetetek van, azaz 2018.06.04 23:59-ig be kell küldenetek mindenképpen, máskülönben a ti csapatotok azonnali hatállyal diszkvalifikáltnak számít. Nos, a továbbiakban a következő instrukciók szerint kell posztot írnotok:

Választhattok, hogy egy-egy élményhosszú posztban, szabadjáték-szerűen írjátok meg a dolgot. Ebben az esetben posztotoknak a következőket kell tartalmaznia:
- Az írásbeli és a gyakorlati közötti egy napos időintervallumot. (Bevezetés)
- A fenti poszt tényleges lereagálását (Tárgyalás)
- A Sivatagban eltöltött három (vagy kevesebb, de minimum egy) napot, amelyben harcba keveredhettek, és feltételes módban megszerezhetitek az ellenfél tekercsét ("amennyiben sikerült a küzdelmünk, és megszereztük a tekercset...") Ez a három, de legalább egy nap tartalmazzon szockodást, a kihívásokat - forróság, embertelen hideg, készletek fogyása stb. - és egy-két harcot. Akár el is veszthetitek a tekercseteket, amelyeket megpróbálhattok visszaszerezni, majd megszerezni a következőt (Tárgyalás)
- Az ellenőrzőpontra való feltételes megérkezést és a tekercsek kinyitását (Befejezés)

Ezt követően a mesélőtök ellenőrzi a posztjaitokat, és eldönti, hogy sikeresen vettétek-e az akadályokat. Amennyiben ezt választjátok, a következő támpontoknak kötelezően szerepelniük kell a hosszú posztokban:
- Egy sivatagi állat (óriás skorpió/kígyó) megtámad benneteket
- Konfrontálódtok egy másik csapattal, akiknek hozzátok hasonló tekercse van
- Konfrontálódtok egy másik csapattal, akiknek olyan tekercse van, amilyen kell nektek
- Eltévedtek a sivatagban
- Visszataláltok a helyes irányra
- Elkezd kifogyni az étel- és italkészletetek

Hogy a karaktereitek mennyi idő alatt teljesítik, rátok van bízva (tehát az előzőek ellenére nem kötelező mind a három napot kijátszani, végigmehetnek egy nap alatt is, de a tartalomnak változatlannak kell maradnia, és a támpontoknak is kötelezően benne kell lennie a posztokban), viszont irreális teljesítésektől tartózkodjunk. Minimum 24 óra alatt tudnak csak végigmenni a pályán a karakterek.


vagy

választhatjátok, hogy mesélői levezényléssel szeretnétek ezt a részt végigcsinálni. Ebben az esetben erre a posztra egy héten belül reagálnotok kell, majd érkezik a mesélői reag, amelyre szintén egy hét, és úgyszint egy új mesélői reag, amire szintén egy hét, majd a végleges összesítő. Ez esetben 1-1-1 hét áll rendelkezésre a rövidebb posztok megírására, amely átlagos kalandként működik. Ez esetben evidensen úgy megy, ahogy a játéktéri kalandok, nem kell többet mondani róla.

A topic mesélője: Senju Tobirama
A csapatotok tekercse: Menny Tekercs//

_________________
Tää jylhä kauneus ja ääretön yksinäisyys
Lapsuuteni metsän, taivaan
Kaikuu se haikeus halki tän matkan
Aamun tullen yö tarinansa kertoo



Állandó mesélések (7/7)
- Djuka Orimi
        - Jelenlegi kaland: ElektrOP vol 2.0
- Djuka Kodomo
        - Jelenlegi kaland: A Bölcsesség Ára

-Tsuuzoku Tomoe
        - Jelenlegi kaland: A Téboly Mezsgyéin
- Kowarii Zion

        - Jelenlegi kaland: Cirque du Freak
- Hasegawa Zauki
        - Jelenlegi kaland: Üdvözöllek és búcsúzok
- Hyuuga Shakaku

        - Jelenlegi kaland: Holdezüst

- Hyuuga Ayako

        - Jelenlegi kaland:


Chuunin Válogató Vizsga
avatar
Uchiha Kagami
Adminisztrátor

Specializálódás : Több éves posztok előkutatása

Tartózkodási hely : Elfeledett fóliánsok között


Adatlap
Szint: S
Rang: A Gundan Könyvtárosa
Chakraszint: Vodka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Hattori Arata on Csüt. 17 Május - 1:27

/Chuunin Válogató Vizsga II-es szekció
Senju Tobirama vezénylésével/


//A megbeszéltek alapján a heti körváltást választottuk Zionnal//

**A Főtéren**


Azt mondják, hogy az, ami nem öl meg, az megerősít... vagy, valami ilyesmi. Nos, a délben tűző nap a kellő hidratáltság, és az agyvíz felforrósodása ellen, az egyik sunagakurei boltban vett fejfedő viselésével az embert biztosan nem ölte meg, de, hogy meg sem erősítette, az is biztos. Pedig milyen jó is volt, amikor előző nap, miután végigélték azt a tortúrát, amit a Chuunin válogató Vizsga Írásbeli részének neveztek, végre-valahára kaptak bőségesen enni és inni, ráadásul egy kényelmesebb matrac is osztályrészül juthatott nekik. Arata méltán volt büszke önmagára, hogy végigvitte az írásbelit, ráadásul az amúgy egyáltalán semmit sem számító dolgozata is maximum pontos lett, hiba nélkül. Csak azért rakta el, hogy majd megmutathassa a dédapjának, hogy a helyes döntésen kívül, kellően fel is volt készülve mindenre... és hát... sikerült azt a döntést meghoznia, ami tényleg a megfelelő volt. Persze, a válaszon nem múlott semmi, csakis azon, hogy a csapat gondolja-e azt, ámbátor Arata úgy érezte, hogy valamilyen szinten tényleg a válasz is fontos volt, különben Daiki-senpai nem hiába osztotta volna meg velük nézeteit; aminek a férfiú csak örülni tudott.

Addig is viszonylag jó véleménnyel volt a vizsgáztatóról, hiszen olyan embernek látszott, aki bizony sokat, és még annál is többet megjárt, de azok után, hogy előadta monológját tegnap az írásbelit követően, nagyot nőtt Arata szemében; s ez, egy sunagakurei korc... szóval, egy itteni shinobi esetében nagy dolog, mivel az amegakurei semmibe nem nézte őket, csakis utolsó, a féregnél is alantasabb agresszoroknak, akik megérdemelték, amit kaptak... és kaphattak volna jóval többet is. De Daiki-senpai szavai igazak voltak, miszerint nincs béke, csak háború és hidegháború. Most, hogy egy számára ellenséges nemzet fiától is megerősítést kapott ebbél gondolkodásában, Arata egyenesben érezte magát ahhoz, hogy az árnyak végre-valahára elkezdhessék beölelni őt. Most elért egy hatalmas akadályhoz, amelynek az első felét leküzdötte előző nap, de hátra volt még... nos, valószínűleg kettő, hogyha azok alapján indult ki, amit a Chuunin Vizsgákról hallott. Akkor most fog következni egy embert próbáló gyakorlati részleg, amin, ha lehet, még inkább tesztelni fogják őket mind testileg, mind pedig lelkileg. De nem lesz gond. Arata kellően felkészült, legalábbis úgy érezte. Szerencsére volt elég esze, és gyorsan, három üres közepes chakratekercsbe lepecsételt pont annyi vizet, amennyi elfért bennük, így létrehozván három víztekercset... mert volt egy érzése, hogy ki fogják őket ereszteni a dűnék közé...

Most, hogy itt állt a főtéren, és jobban izzadt, mint egy ló, az agya ezerrel pörgött. Vajon mi lesz a következő feladat? Tényleg be lesznek eresztve a sivatagba? Netán itt, Sunagakurében kell valamilyen próbát kiállniuk? Szerencsére a kérdés nem sokat, csak fél órát váratott magára. Hamarosan megérkezett a következő fővizsgáztató, aki úgy nézett ki, mintha csak a súlyzóit otthon hagyta volna. Arata alig láthatóan megrázta a fejét; Sunagakure no Sato előkaparta az életben maradt, kidolgozott felsőtestű és kopasz jouninjait, hogy azokkal próbáljon rájuk ijeszteni? Mert, ha igen, akkor nagyon, nagyon nem sikerült, de hát... biztos volt valaki a tömegben, akit megérintett a szigorú szemmel pásztázó férfi megjelenése. Ha másokat nem, hát a nőket; Arata, ha lehet, akkor még szúrósabb szemmel nézett Motoi-chanra, harmadik csapattársukra, hogy még véletlenül se kezdjen el ömlengeni. A lány sajnos hajlamos volt ilyenre... pedig a férfiú már azt hitte, hogy régi társa évekkel ezelőtt elhagyta kislányos énét, de hát... oda se neki. Majd lesz valahogy. Egyelőre örült neki, hogy végre-valahára el tudott szívni egy fél doboz cigit, mielőtt beterelték őket az alakzatba. Sőt, az írásbeliről kiérve is az volt az első dolga, hogy rágyújtott... most végre, nikotinhiány nélkül tudott odafigyelni a magát Jonouchi-nak nevező férfire.



Jól sejtette, hogy néhány embert szétosztottak, amikor az elején látta a megdöbbent tekinteteket, és azt is jól érezte, hogy a következő fordulót a sivatagban fogják majd megejteni. Várható volt... ahogy az is, hogy az írásbeli végén történtekhez hasonlóan, most is csapatonként, és nem egyénenként kell majd teljesíteniük. A harmónia megvolt köztük, és Arata érezte, hogy egybe fogja tudni tartani majd magukat, ha törik, ha szakad... meg kell csinálnia. Elvileg, egy chuunin legfőbb erényei közé tartozik a vezetői képesség, és bár nem volt kimondva, az amegakurei férfiú egyfajta vezető volt a hármason belül, legalábbis az előzőek alapján úgy tűnt. Bár... egyik csapattársát sem ejtették a fejére, az a Zion bizony ravasz és okos fiúnak tűnt az alapján, ahogy csalt az írásbelin, míg Motoi-channak is megvolt a magához való esze. Ami egyedül aggasztatta egy kicsit, az az, hogy a férfi bejelentette, le lesznek feleződve a vizsgán... ami azt jelentette, hogy negyven csapatnak nem fog sikerülni, és Arata nagyon nem akart benne lenni abban a negyvenben, akik ki fognak majd esni; nem akart egy szánalmas, bukott selejt lenni, mint oly' sokan mások, akik még az első fordulót sem tudták teljesíteni. Nem, nem. Ezt bizony meg kellett csinálniuk, ha törik, ha szakad, végig fognak menni a sivatagon, és teljesíteni fogják a feladatot...

És végre a feladat mibenléte is elhangzott. Meg kellett hagyni, ötletes kis metódus volt, hogy egymástól kellett megszerezni a tekercseket; tényleg felmérte, hogy ki az, aki alkalmas egy információ megszerzésére és megtartására, továbbá vállalni a szerepet, hogy ő csak szállító, nem pedig egy olyan személy, akinek joga is van tudnia az információ tartalmáról. Végre átélhették gyakorlatban, hogy milyen chuuninnak lenni, hogy milyen chuuninként egy küldetésen részt venni. Most már csak bizonyítaniuk kellett. Igen, Aratában ott volt a bizonyítási kényszer, hogy is ne lett volna ott, mikor dédapja egyenesen megmondta neki, hogy igenis, csak akkor támogatja az ANBU iránti terveit, hogyha Arata letesz valamit az asztalra a Chuunin Válogató Vizsgán. Persze... a szokásos, sztoikus nyugalommal vágott neki a dolognak, de azért legbelül izgult; hogyne izgult volna, hiszen, valahol odabent ő is egy volt azok közül, akik életükben először vettek részt a shinobi világ egyik legnagyobb megmérettetésén, azon, amelyen minden genin részt akart venni egyszer az életben. És lehetőleg nem többször, és át is menni rajta.

A beleegyezési nyilatkozatot gyorsan átolvasta, és természetesen elsőre fel is fogta azt. A lényeg, hogy mindenért ő a felelős... ez amúgy valakinek új volt itt? Csak Amegakure no Sato volt képes felelősségre nevelni a shinobikat? Hogy azért, amit tesznek, felelősséget kell vállalniuk? Náluk, ha valaki hősi halált halt küldetés közben, azért nem tették felelőssé a rokonait, vagy a küldetés kiadóját, hanem igenis az volt a felelős, aki az életét adta a faluért... na jó, néha indítottak vizsgálatot a küldetés vezetőjével szemben, de ettől függetlenül... ez egy őrültség volt. Ennek alapvetőnek kellett volna lennie Arata szerint; olyan dolognak, amellyel mindenkinek, aki shinobinak nevezte magát, tisztában kellett volna lennie. És még volt pár kölyök, aki ijedt arccal nézte azt a papírfecnit. ~ Komolyan, ezek milyen alapon merik shinobinak nevezni magukat? ~ tette fel a kérdést magában Arata, de inkább nem is pörgött rajta az agya. A tíz perc pont elég volt két cigire az aláfirkantást követően, és remélte, hogy társai sem fognak morfondírozni majd túlzottan sokáig... bár, hogy is morfondíroznának, hiszen ők is Amegakure no Sato shinobijai voltak, az Isten teremtményei, az Angyal szolgálói. Őket nem olyan fából faragták... nem, őket acélból öntötték, olyan szürke acélból, amilyen szürke az Isten gyönyörű városát körülvevő folyó és az afölött függő esőfüggöny volt.

A tíz perc leteltével, Arata remélhetőleg a két társával együtt sétált be a paraván mögé, ahol végül megkapták a Menny tekercset a papírért cserébe. - Ha nem probléma, majd én elteszem - mondta Arata Zionnak és Motoi-channak, ha azok pedig engedték neki, akkor eltette a tekercset az övtáskájába, oda, ahol a cigarettát szokta tárolni. Megfelelő hely volt, hiszen a cigarettájára mindig figyelt, és így minden rágyújtásnál ellenőrizni is tudta a tekercset. Persze, volt már jó pár terve... amelyeket majd csak akkor fog bevetni, hogyha valaki elszedné tőlük a tekercset, vagy legalábbis megpróbálná. De most ők voltak az információ őrei, és egyben a futárok is. Itt volt az ideje, hogy bizonyítsanak. Itt volt az ideje megmutatni, hogy nem vehetik semmibe őket a Nagy Nemzetek. Ha szerencséjük lesz, akkor tán végleg ki is iktathatják majd azt a csapatot, akik ellenük törnek, hiszen a halálos erő alkalmazása nem volt tilos... de azt majd akkor, ha úgy jön ki a lépés. Arata még meghallgatta Jonouchi-senpai utolsó tanácsát, majd remélhetőleg a többiekkel együtt elindult a kijelölt indulási pontra.


*Az indulási ponton*

A sunagakurei tényleg nem szólt egy szót sem, ahogy azt a fő vizsgabiztosuk megígérte nekik. Nem volt baj, Arata amúgy sem volt beszélgetős kedvében. Az indulásig gyakorlatilag terveket szőtt az agyában, próbálta felmérni, hogy a többi csapat honnan indulhatott éppenséggel, és kinél lehetett Föld Tekercs. Biztos volt valami rendszer a tekercsek átadásában... ha nem, akkor nem jó. Sajnos, annyi lehetőség volt, hogy abból kiválasztani azt az egyet, ami alapján meg lehetett volna határozni, hogy ki-milyen tekercset kapott rajtuk kívül, majdhogynem lehetetlennek minősült. Túl nagy szám, túl sok variáció. Túl jó rendszer. Arata biztos volt benne, hogy több mint a fele ki fog hullani, és nem csak a rendszer miatt, hanem mert az Üvöltő Szelek Sivatagáról a sunagakureiek sok mindent suttogtak, és egyik sem volt szívderítő. De oda se neki. Minél több kieső, annál több esély nekik, és ez volt a fontos.

Az indulási jel megadását követően Arata jelzett volna a többieknek, hogy kövessék. Felállított terve volt, már csak be kellett vetni. - Jól figyeljetek - kezdett volna bele futás közben. - Jobb felé megyünk, és megkeressük az egyik konohai csapatot, akik arra indultak. Ha jók voltak a számításaim, akkor Föld Tekercs kell, hogy nálunk legyen, ha rossz, akkor folytatjuk tovább a keresést. Felesleges harcba nem keveredünk, amint megvan mind a két tekercs. Ha megszereztük a másikat, akkor az Zionnál lesz, hogy ne egy ember felügyelje az információkat. Ha tehetjük, elkerüljük a harcokat, ahogy előbb is mondtam, spórolnunk kell a chakrával. Ha harcba keveredünk, akkor az alap taktikát használjuk, de a páratartalom gyenge, szóval a Kirigakure no Jutsut kilőhetjük... Zion, Pokollátó. Motoi-chan, háttértámogatás, eszközhasználat, ne keveredj bajba. Én majd fentről figyelek, és dezinformálom az ellenséget. A legfontosabb, hogy ne áruljuk el a hollétünket, és az, hogy tényleges fizikai kontaktusba ne kerüljünk velük a legvégsőkig; csak akkor, amikor már száz százalékos a nyerési arányunk.

A tekercs elvételét követően kiiktatjuk az ellenséget, véglegesen, nem hagyjuk, hogy a hátunkba kerüljenek. Amint megvan, irány az ellenőrzőpont, nincs harc, akkor sem, ha kiprovokálják. Sivatagban vagyunk... hát legyünk mi a délibábok, a szellemek, akik lecsapnak, rettegést keltenek és eltűnnek, mintha sosem lettek volna. Gyerünk! -
Ha sikeresen el tudta mondani a fentebbieket, akkor Arata jelzett volna a többieknek, hogy térjenek le jobbra. A végtelen sivatag... a homokdűnék... jó lesz ez.

//Igen, az indítás után feltételes módba váltottam természetesen. Az NJK társ a következő lenne, ha a mesélőnk elfogadja:
NJK társ:

Név: Funakoshi Motoi
Kor: 18 év
Szint: B
Chakraszint: 420
Származás: Amegakure no Sato
Rang: Genin
Nem: Nő
Elsődleges elem: Víz

Specializáció: Irio Ninjutsu

Kinézet: Hosszú, fekete haj, mélybarna szemek, 162 cm-es magasság, karcsú, de kecses testalkat, porcelánarc. Fejpántját a homlokán viseli, standard mód szerint. Ruhaként az átlag kunoichi viseletet hordja, szürke színű, szoknyás végű egyberuha. Shurikentartó a jobb combon.

Jellem: Kedves, tán túlzottan is kedves. Enyhe gyengéd érzelmeket táplál Arata irányába. Szereti a virágokat és az esőillatot. Kissé introvertált, de amegakurei léte miatt parancskövető; az utasításokat kérdés nélkül teljesíti. Főként háttérbe húzódik, inkább gyógyít, mintsem harcol, de meg tudja védeni magát, ha úgy hozza a szükség. Ilyenkor főleg shinobi eszközökkel harcol, miközben kihasználja a természet által nyújtott előnyöket, vagy a Kirigakure no Jutsu által nyújtott rejtőködést. Esernyőjét a hátán hordja, amelyet a Jouro Senbon technikához használ, ha már minden kötél szakad, vagy az a parancs.

Technikák:

Sima technikák
Alap E szintű technikák
Ninpo: Jouro Senbon (Shinobi művészet: Záporozó tűk C-125)

Víz elemű technikák
Kirigakure no Jutsu (Ködben rejtőző technika D-100)
Suiton: Sui Nohara (Víz elem: Vízfelület B-190)

Orvosi technikák
Kiyomaru (Tisztítás, E-90)
Shindan (Diagnózis, D-50)
Gantai no Jutsu (Kötszer technika, D-120)
Tekishutsu (Eltávolítás, C-120)
Shousen Jutsu // Misztikus Kéz Technika (Gyorsgyógyítás, B-300)

Felszerelések
Dróthuzal, 10m
Alap szerszámok
Elsősegély készlet
1 doboz energiatabletta
10db robbanócetli
10db kunai
15db shuriken
3 kis chakratekercs
2 közepes chakratekercs
Öt üveg chakratinta
Hátizsák
Shurikentartó
Övtáska

Esernyő, benne 200 senbon lepecsételve
Ninja kesztyű
Ninja szandál
Ninja öltözet

avatar
Hattori Arata
Játékos

Taijutsu Pontok : 110

Specializálódás : Awaton

Tartózkodási hely : Amegakure no Sato


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 697

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Kowarii Zion on Hétf. 21 Május - 2:40

Chunnin válogató vizsga II. szekció
Tobirama


A vizsgabiztos hosszabb taglalásba kezdett, mit is jelent maga a chunninság. Miért is vannak most itt. Nem csupán arról szól, hogy fitogtattathassák erejüket a többi nemzet előtt, nem...ennél sokkal többről volt szó. Taktikusság, odaadás, az információszerzés lehetőségeinek meglátása és meglépése. Akik nem járnak hamis utakon, azok nem érhetik el a céljukat. Zionnak valahogy így hangozhatott az alábbi okfejtés. Mélyen a tudatába vájta ezt a mondatot, elgondolkodik rajta a későbbiekben. 
Ezután a vizsgabiztos a háborúkba kezdett bele. Más szemszögből vizsgálta, mint ahogyan azt Tomashi bá ecsetelte magának. Sunagakureiként tudja, mi az a szenvedés? Mert az országuk másfél-két évig más kezek alatt volt? Ugyan...Tomashi bá elmondta, Amegakure mit is szenvedett a korábbi háborúk során. Nem csupán a nagynemzetek állandó harcszíntereként szolgált, de Hanzou rémuralma is igen csak megtörte a nemzet erejét. Megtörni ugyan még mindig nem tudott, amegakureiként sokkalta nagyobb sérelmeket hordoz Zion a szívén, annak ellenére, hogy ő maga még nem élt át hasonlót. 
- Mit tudhat ez a félelmekről... - mormogta magában. Különös érzése volt. Szánakozás helyett megvető szemekkel kezdett a kopasz férfi elé tekinteni. Korántsem tűnt oly kemény és mégis szerethetőnek, mint Menő senpai. Ezt a fickót még Menő senpai asszonya is elverné, ha arról lenne szó.
Nincs béke, ez biztos. S nem is lesz még egy jó ideig. Ameddig a nemzetek nem heverték ki a sérelmeiket, addig nem lesz béke. Még hogy nem neheztel a Vízre...az elmúlt három nap nem erről árulkodott. Másként is megoldhatták volna... . Zion fejében sötét gondolatok kezdtek kavarogni. A sötét gondolatok pedig még sötétebb árnyakként szálltak lelkének oly ártatlan világába, hogy majd éjszaka, mikor minden csendes és nyugodalmas, előtörhessenek, s újabb rémálmokat sodorva magukkal, megkeserítsék őt. 
Szerencsére Zion és társai aznap nyugodtan aludhattak. Miután egy kiadós lakomát tartottak, Zion némi élelmet zárna el titokban egy tekercsbe. Ki tudja, mire készülnek ezek a sunaiak holnap. Vagy épp az éjjel? Mi van, ha az éjszaka közepén fogják őket kidobni a sivatag közepére? Zionnak fel kell készülnie a legrosszabbra. Ám szerencséjére, nem ez történt. Aznap éjjel mindenki csendben aludt. Jóllakottan, elfáradtan pihentek. Még Zion is mélyen aludt, nem kísértették őt a rémálmok aznap éjjel. Vagy ha igen, annyira fáradt volt már, hogy nem emlékszik rá. 
Másnap társaival együtt terelték őket egy nagyobb térre, ahol a további eligazításra állították őket be sorakozóba. Zion és társai talán órákat ott álltak mozdulatlanul, várva, hogy valami történjen. Meleg volt, a Nap ereje rendesen kikészítette őket. A homokot magával sodró széllöketek pedig teljesen idegen volt az Eső falusi számára. Zionnak nem tett jót ez az éghajlat. Mikor úgy érezte, nem bírja tovább, a csukott száján belül felszabadítana némi suiton chakrat, hogy aztán lenyelve azt pótolhassa a szükséges vizet. Még hogy nem éreznek semmit...ennek mégis mi közre van a chunninsághoz? Hogy órákat kell dekkolni vigyázzállásban a melegben? Otthon lennének, ezek a napon neveltek megfagynának. Szokott itt egyáltalán esni az eső?
Zion számos gondolattal le fog foglalva, így valamivel képes volt elütni az időt, amíg a vizsgabizottság nagy nehezen betolta azt a kényelmes hátsóját. A biztos ismételten kedves volt, korántsem nyers, de legfőképp kecsegtető esélyekkel köszöntötte a népet. Más szóval egy újabb szájkaratés jounin. Úgy tűnik, Sunagakure már csak ilyen emberekből áll. Olyan hősökkel, akik gyerekek között próbálnak meg érvényesülni. Hitomi...megjegyzem a nevet. 
- Tekercsszerzős feladat. A fele társaság ilyen, a másik fele pedig olyan tekerccsel rendelkezik. Mr Nagyszáj jól mondta akkor, ugyanis csak akkor lehet bejutni, ha mind a két fajta tekercs nálad van. Három nap...három napot kinn kell tölteni a sivatagban? Normálisak ezek? - gondolja magában a vörös hajú fiú. Hát tudják ezek, hogy ők honnan jöttek? Zion még életében nem látott homokot, s az elmúlt tizenhat évéből talán egy volt eddig összesen, amikor nem esett az eső. Amióta itt van, még csak felhőt sem látott. Bajban lehetnek kinn, ha semmi víz nem lesz a közelükben. Három nap...kemény lesz. 
Mielőtt elkezdődhetett volna a chunnin válogatóvizsga második fordulója, egy papírost toltak a fiú elé, melyet alá kellett írnia. valami hivatalos okmány vagy mi volt, amiben beleegyezik, hogy ha leszakad valamije akkor csak pénzért fognak segíteni. Illetve, hogy halálos kimenetelű vizsgára jelentkeztem. Nagyon meg akarnak rémiszteni mindenkit, adják inkább még most fel, mintsem gyerekhalállal legyen vége. Zion aláírta a nyilatkozatot, majd társaihoz ment. 
- Amúgy a nevem Zion, szia - integetne a csapat harmadik, női tagja felé. Zion nem ismerte a lányt, ahogyan Aratat sem, való igaz, a fiúval volt ideje elbeszélgetni az írásbeli alatt. Úgy tűnt, ők ketten már ismerték viszont egymást. A lány szép volt, porcelánarca valamiért megragadta a fiú tekintetét. Ugyan Zion nem igazán foglalkozott a nőkkel, újdonsült társának törékeny külsejével magára terelte a fiú figyelmét. - Leginkább a suiton és az illúziókat szoktam használni, mostanság azonban... - venne elő egy kis tekercset, majd egy tollat perdítene meg ujjai között. Zion jó néhány vonást húzna a papírosra, mintha rajzolna valamit. Egy apró rágcsálószerűség, talán egy mókus vagy egy nagyobb hörcsög mászna le a tekercsről, s ugrana a lány felé. Hatalmas bociszemekkel tekintene felé, majd egy szívecskét formázna két mancsával a feje fölött, s megszűnne. A tinta a lány karjáról lecsurogva, visszakúszna a fiúhoz, egészen a tekercséig. 
- Rendben. - válaszolna röviden Arata tervére. Miután a néma shinobi kiengedte őket a megfelő kapun, s Zionékat a végtelen sivatagba küldték a vizsga következő fordulójaként, Arata gyors tervét közölte velük. Energiatakarékos, de mindneképp működőképes, mégis egyszerűnek tűnt.
- Azonban mit szólnátok, ha...kihagynánk az éjjeli pihenőt, és éjjel támadnánk le az egyik csapatot? van nálam néhány tabletta, meg elvégre is...shinobik vagyunk, most aludtunk egy nagyot, kibírjuk szerintem egy nap pihenő nélkül. Nappal kifigyeljük, hogy kinél van a számunkra megfelelő tekercs, az éjszaka pedig lecsapunk, és mire a Nap ismét felkel, már jóval előrébb járunk, közel a célhoz. Ha elértük az épületet két napon belül, lesz egy teljes napunk pihenni. A rajzaimmal én képes vagyok felkutatni olyan helyeket, ahova mi magunk nem jutnánk be, a genjutsum segítségével pedig arra kényszeríthetjük őket, hogy az éjszakai csapdákat és az őröket már tévesen helyezzék ki. Van a tarsolyomban egy olyan technika, mellyel egy egész területet képes vagyok átvariálni, s egy újabb másított térségbe helyezni, ha az elsőt feloldják. Ha már eleve olyan helyre helyezik el a csapdákat, amelyek nem védhetik teljes egészében őket, akkor nem számítanak majd onnan támadásra. Bár nem vagyok nagy tervező, de mit szóltok ehhez? Az éjszaka legalább hűvösebb is lesz, s ha mozgásban maradunk, nem fognak letámadni minket sem
avatar
Kowarii Zion
Játékos

Taijutsu Pontok : 51


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 480

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Senju Tobirama on Szer. 23 Május - 22:18

  Pontos tervezés, precíz munka, logikus eszmefuttatás. Ezek mind hasznosak olyasvalaki számára, aki chuuninnak készül, s talán azoknak is, akik életben kívánnak maradni. Elindult a vizsga, s Arata már egyből vázolt egy tervet, melyre Zion is felvetett egy ötletet. Éjszakai portyázás, a tekercsek akkori megszerzése, mikor a legtöbben alszanak. Ám kérdés, hogy vajon hányan gondolhatják még így? Hányan lehetnek hasonlóan, s mondhatják, hogy a sivatagi körülmények este kedvezőbbek lehetnek, kevésbé van meleg, nagyobb a sötétség? Akárhogy is, de ti is ezt az utat választottátok. Kifigyelitek a célpontot, és akár egy jó ragadozó lecsaptok rájuk, mikor alkalmas. Terveitek jók voltak, s többé kevésbé érveléseitek is, így túlzottan nem volt mitől félni, harci taktika is volt, illetve stratégia is, mellyel becsalhatjátok "csapdátokba" a prédát. 

Két órán keresztül meneteltetek, mikor megpillantottátok a kaput, melyen beérkezett a tervben vázolt csapat, s lábnyomokat, melyek viszonylag frissek voltak, hisz még nem fedte be őket teljesen a homok. Óvatosan vettétek üldözőbe őket, s ahogy kezdtétek utolérni őket -amit a lábnyomok frissességéből szűrtetek le- Zion megindította egyik rajzát a homokon keresztül, egy apró állatka képében, így feltűnésmentesen képes volt követni vele célpontjait. Igaz, helyzeten kívül más információt csak akkor kapott, mikor már visszahívta tekercsére azt, tökéletesen elég segítségnek bizonyult. Helyzetük meg volt, s azt is tudtátok, hogy hárman együtt mozognak. Hogy kinél van a tekercs, milyen erővel bírnak, milyen technikákat használnak még mindig ismeretlennek bizonyult, ám tervetekhez hűen, folytattátok a követést. Egészen estig meneteltetek, már közel volt a napnyugta, mikor megálltak egy barlangnál. Három oldalon volt szája a kőképződménynek, s elég könnyen támadhatónak bizonyult. A kérdés csupán, hogy miképpen fogtok neki? Maradtok a terveteknél? Esetleg úgy gondoljátok túl simán ment minden és letesztek a dologról? Akárhogy, de a nap lement, ideje volt véglegesíteni a dolgokat. 

// A mai naptól számított egy hetet kapjátok meg reagírási határidőnek. Jó munkát! //

_________________
Jaken, Ran, Nana, Arata, Aki, Misage, K.Takashi, Benji, Ryuusuke
avatar
Senju Tobirama
Főadminisztrátor


Adatlap
Szint: E
Rang: Hokage
Chakraszint: Halálütés

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Hattori Arata on Vas. 27 Május - 0:48

/Tobirama - Chuunin Válogató Vizsga II-es szekció/


Elkezdődött. Ez visszhangzott Aratában, amikor elindult a vizsga ténylegesen. Amint kiléptek a sivatagba, megcsapta őt a meleg, de nem érdekelte, hogy a déli nap milyen forróságot ontott magából; egyedül csak a cél lebegett a szeme előtt, méghozzá gyorsan és kiválóan venni az akadályokat, amelyek eléjük gördültek. A tervet felvázolta a többieknek természetesen, akik jól fogadták azt, és a kis Zion még hozzá is tett egy igen jó részletet. - Tökéletes. Akkor energiatablettákat készenlétbe. Csak reméljük elég időnk lesz majd aludni, hogyha véghezvittük a tervet, mert ha nem, akkor bizony ráfaragunk. De nem gond... - mondta Arata és bedobott egy energiatablettát, továbbá remélhetőleg a többiek is így tettek. Ha a tabletta rendesen hatott, és éppenséggel nem járt le a szavatossága, akkor valószínűleg Arata elkezdte érezni, amint testében szétáradt a tabletta tartalma; a fáradtság elűzetett, a feje pedig még jobban kitisztult, a nap többé tényleg nem zavarta.

Persze, azzal kapcsolatban is volt esze szerencsére, és tett egy gyors óvintézkedést; még pont a jobbra való letéréskor a nála lévő chakratintás üvegcsék egyikébe belenyúlt, és szeme alá egy-egy vonalat húzott a fekete tintával, "jobb, mint a semmi alapon". Lehetőleg ez elég volt ahhoz, hogy valamennyi fényvisszaverést biztosítson számára, és ne vakuljon el attól, hogyha belenéz a csillogó homokba... a homokba, amiből már rögtön az elején elege volt. Látott már életében homokot, de ez túl sok volt egyszerre számára. Nem mintha zavarta volna túlzottan, hiszen egy shinobinak pont, hogy mindig, minden körülmények között helyt kellett állnia, és maximális teljesítményt nyújtania, ettől függetlenül azért... lehetett volna kevesebb is ebből az érdes, mindenhova behatoló, aranyló porból.

Végül bevették jobbra az irányt, Arata pedig örült neki, hogy kész tervvel vágtak neki a sivatagnak, és nem csak úgy mentek a vakvilágba. Bár, nem is ő lett volna ő, hogyha nem vázolt volna fel azonnal egy tervet, még az indulás előtt. Persze, lehetséges volt, hogy valaki kihalgatta őket, ezért nem mondta el a teljes stratégiát a többieknek; mivel ők is amegakureiek voltak, így ugyanazt a kiképzést kapták, elvileg meg kell majd érteniük egymást a harctéren, még szavak nélkül is. Motoi-channal ez menni fog, de Zionnal... nos, az kérdéses volt. Bár a srác határozottan jól alkalmazkodott, és jól kiegészítette a tervet is, ettől függetlenül Arata még nem harcolt vele, Motoi-channal pedig már igen... bár, első közös harcuk feledhetetlen volt, a leányzó számára legalábbis biztosan. A férfiú, aki önkényesen átvette a vezetői szerepet - bár ennek okát nem igazán tudta, csak úgy jött magától a dolog - félmosolyra húzta a száját, amikor fiatal csapattársa "bemutatkozott" Motoi-channak, még az indulás előtt. Lehet, mégis egymás hasznára lesznek, a tinta stílust még nem látta élőben, de fejben már azonnal elkezdett terveket építeni rá természetesen...

Odakint végül beleakadtak remélhetőleg abba a csapatba, amely Arata számításai szerint egy másik típusú tekerccsel kellett, hogy rendelkezzen. Azonban, a fiú igyekezett semmit sem rábízni a véletlenre; végig figyelte a horizontot a hátuk mögött, hiszen sosem tudhatta, hogy másnak is ugyanez volt a terve, mint nekik, és nem követték őket is, ahogy ők követték azt a csapatot, amit épp kiszemeltek maguknak. Épp ezért, Arata szólt volna Zionnak, hogy indítson el egy farokkal rendelkező rajzállatot az ellenkező irányba, ami lehetőleg elfedi az ő nyomaikat a farok söprésével; persze csak akkor mondaná ezt, hogyha Zion számára nem lenne megterhelő. Ellenkező esetben, ő maga próbálna meg gondoskodni arról, hogy ne lehessen követni őket, méghozzá úgy, hogy bizonyos haladást követően, esernyőjével próbálná meg elsepregetni a lábnyomaikat, hogyha a szél nem lenne a segítségükre... hiszen ők is könnyen követték a friss lábnyomokat a homokban, és a szélcsend arra engedte következtetni Aratát, hogy őket is ilyen könnyen követhetik, hogyha nem tesznek valamit a nyomok elfedéséért.

Hogy pepecselős munka volt? Valóban. Épp ezért, hogyha túlzottan lelassította volna őket ez a metódus, és ezt Arata észre is veszi, akkor létrehozott volna két darab buborékklónt az Awaton: Baburu Bunshin technikával; ezek a klónok alig emésztették volna fel egy-egy százalékát a chakrájának, hiszen nem harcra kellettek volna neki, hanem arra, hogy konkrétan körülöttük rohangáljanak, néha pedig el-elvigyék a nyomokat másik irányba. Csak azért nem akart árnyékklónokat használni, hogy ne ossza meg túl hamar a chakráját... a buborékklónok is tökéletesek voltak ehhez a tervhez. Hogy túldimenzionálta? Lehetséges, de tényleg semmit nem akart a véletlenre bízni. A követés ellen ezt a három tervet eszelte ki, és remélhetőleg valamelyik működött is.

Amint leszállt az éj, Arata már kész volt a tervvel, amelyet nem volt rest megosztani a többiekkel természetesen, - Rendben - fogta hangját a lehető leghalkabbra. - Behúzzuk őket a csőbe, nem hagyunk menekülési útvonalat. Ha szerencsénk van, akkor még nem figyelték ki túlzottan a terepet, bár ne alapozzunk erre. Ettől függetlenül... egy-két méternyi előny jól jöhet. Szóval... a terv az, hogy teljesen becsapjuk őket. Viszont a terepet teljesen hangtalanul kell megközelítenünk, és ügyelnünk kell arra is, hogy ne láthassanak minket... - mondta volna Arata, majd ezek után kézpecsétekbe kezdett volna, hogy létrehozza az Awaton: Fudou Baburu nevezetű technikát, amely nem volt más, mint a lebegő buborék, melynek segítségével képes volt általában felemelkedni a földről a buborékban tartózkodva, és azt akarata szerint irányítani.

Úgy alkotta volna meg, hogy mind a hárman elférjenek benne, és bár némileg több chakrát emésztene így fel a dolog, jelenleg ez lenne a legbiztonságosabb módszer számukra ahhoz, hogy megközelítsék a barlangot. Mivel a lebegő buborék alapvetően hangszigetelt, ezért egy előny már ki volt pipálva, de akkor, hogyha Aratának sikerült megalkotnia, akkor még egy technikával megbolondította volna a dolgot, méghozzá az Akadémián tanult Kakuremino no Jutsuval, azaz a Láthatatlanság Köpenyével; az elrejtésre lényegében a buborék felületét használta volna, hogy így ne is látszódhassanak bent. Az egyetlen, ami jelenleg elárulhatná őket, hogyha minden sikerült nekik, az nem volt más, mint a fény megtörése; de, hogyha sikeresen megtörténtek a technikák, akkor Arata igyekezett volna úgy manőverezni, hogy mindvégig olyan részen mozogjanak, ahol a hold fénye lehetségesen nem árulná el helyzetüket. Ha ezek nem jöttek volna össze, akkor maradt volna a régi, jól bevált lopakodás a barlangig.

Ha ezzel megvoltak, akkor Arata lényegében a buborékon belül kezdte volna el magyarázni a tervet a többieknek, mivel úgy volt a leginkább biztonságos, hiszen a buborék tökéletesen hangszigetelt lett volna, ha sikeresen létre tudta hozni. - Rendben, a lényeg az, hogy a kijáratot észrevétlenül egy-két méterrel arrébb helyezzük; nem az összeset, de kettőt a háromból igen; ezt a Hamis terület technikával gyönyörűen megoldhatjuk. Zion, ha te is tudod azt, akkor kombináljuk össze, ha nem, akkor egyedül csinálom. Motoi-chan, téged ki foglak rakni a barlang tetején, aztán megyek és kihallgatom őket Zionnal. Hagyok neked egy kisebb buborékot a füled közelében, ha az elpattan, akkor indulhat az akció részedről. Miután be lesznek vonva a hamis terület alá, akkor Zion, a Pokollátóval először vetítsd eléjük, hogy beomlik a két másik bejárat, remélem tudsz érzéki hatást is kelteni; utána azt vetítsd feléjük, hogy közeledünk feléjük frontális irányból, lopakodva, de mégis enyhén észrevehetően.

A lényeg, hogy azt higgyék, elölről jön a támadás, és valaki távolról, Doton technikával zárta be őket a barlangba; addig pedig a már elfedett kijáratokon behatolunk, kihasználva azt, hogy genjutsu alatt vannak; a lényeg, hogy a behatolás nyomait is elfedjük. Utána pedig... nos, hátba támadjuk őket. Van egy jó technikám az ilyenekre, és pont elég hozzá annyi, hogy genjutsu alatt legyenek általam... de mindenekelőtt kihallgatom őket, hogy biztosra menjünk. Egy fontos: nincs közelharc, és nem hagyjuk őket élve. Ha mégis közelharcba keverednénk velük, akkor is arra kell mennünk, hogy minél inkább tudjuk tartani a távolságot, és ki tudjuk iktatni őket. Még nem ismerjük a képességeiket, szóval óvatosnak kell lennünk... várj itt Motoi-chan... várd a jelzést. A jelzéskor hatolj be a nekünk baloldali bejáraton, és shinobi eszközökkel tedd ártalmatlanná a hozzád legközelebbit. És ezalatt azt értem, hogy öld meg. De! csak a barlang baloldali bejáratáig menj, onnan iktasd ki, ne menj tovább! Ha csapda lenne, gyorsan le kellene lépnünk...

Arata ezt addig mondta volna el, amíg a dűne mögül, ahonnét elindította volna a technikát előzőleg, fellebegtek volna a barlang tetejére, de természetesen még meghallgatta volna a többieket is, hátha hozzá kívántak volna valamit tenni a tervhez; ott ideiglenesen feloldotta volna a technikát, de nem úgy, hogy kidurrant volna a buborék, hanem úgy, hogy óvatosan elkezdett volna lebomlani; de azzal a lendülettel újra is alkotta volna, ahogy Motoi-chan lelépett volna a barlang tetejére. Arata ezek után még létrehozott volna egy egyszerű kis buborékot, méghozzá az Awaton: Kaitou segítségével, amelynek tényleg csakis annyi relevanciája lett volna, hogy az az egy buborék elpattanhasson, amikor jeleznie kell a leányzónak, hogy kezdhetik a dolgot.

Mindezek után Arata, Zionnal együtt lelebegett volna a barlang egyik bejáratához, belebegett volna rajta, még mindig a Kakuremino no Jutsu-val kombinált lebegő buborékban. Ha, és amennyiben látott egy sötét részt a barlangban, pontosabban annak annál a szájánál, ahol beléptek, ahonnét jól rá lehetett látni az ellenséges csapatra, akkor odalebegett volna, és feloldotta volna a technikát, az előzőhöz hasonló metódusban. Ha ez sikerült, akkor Zionnal együtt nekiálltak volna kihallgatni az illetőket, és Arata jelzett volna, hogy kezdődhet a genjutsu kombináció; de csakis akkor, hogyha minden létező információt már megszereztek, tehát a hovatartozásukat, és bármi mást, hogyha az ellenséges csapat tagjai beszélgettek egymással.

A genjutsuk lényegében a Hamis Terület technika és a Pokollátó lettek volna, amellyel Arata és remélhetőleg Zion - ha beleegyezett a tervbe - is azt hitették volna el a lenti csapattal, hogy beomlottak a két szélső bejárat. Valójában nem omlottak volna be; az omlás képét remélhetőleg Zion vetítené oda, Arata pedig a hamis területtel az elmondottak helyett nem arrébb rakná, hanem ott tartaná a "köveket"; ezek után, ha Zion megtenné, akkor valószínűleg az történne, hogy a csapat őrszeme - ha volt ilyen - meglátná, hogy frontálisan közeledik feléjük egy másik csapat a dűnék közül, lopakodva, de mégis enyhén észrevehetően.

Hogyha az ellenséges csapat erre aktivizálta volna magát, és Arata már megtudta volna, hogy melyiküknél van a tekercs, de legalábbis ki tudta volna figyelni, hogy melyikük lehetett a vezető, azt a genjutsu által bejuttatott chakrája miatt, az Awaton: Baburu Korosu nevű technikával tette volna ártalmatlanná; ha ez sikerült volna, lényegében fel tudott volna szabadítani egy kisebb buborékot az adott illető ütőerében, ezzel trombózist okozva nála. Ha ez nem sikerült volna, például azon okból, hogy túl sok chakrát használt el az előbbi technikák folyamán, akkor Arata az Awaton: Baburu Suishi technikát használná, ami lényegében egy-egy buborékot szabadítana fel az ellenség feje körül, tele vízzel, és hagyná, hogy megfulladjanak. Ezzel egy időben jelezne Motoi-channak is, hogy hatoljon be, és, ha minden jól menne, végeznének.

Természetesen ettől függetlenül volt B-terve. Elsősorban, kicsit úgy tűnt neki, hogy túl könnyen követték őket, ezért igyekezett felkészülni arra is, hogy csapdába lettek csalva. A csapda legkisebb jelére a lábába gyűjtötte volna a chakráját, hogy kimehessen a területről egy ugrással, pontosan ezért nem ment beljebb, hiszen benne volt a pakliban, hogy ezek itt csapdába csalták őket, és rájuk akarják omlasztani a barlangot. ahogy az is benne volt a pakliban, hogy az egész barlang egy genjutsu volt csupán. Ha Arata megfigyelései - mivel minden repedést, minden kisebb hibát, és tereprészletet igyekezett az eszébe vésni - afelé mutattak volna, hogy valami nincs rendben, akkor megpróbálkozott volna egy feloldással mindenképpen; de csak akkor, hogyha a megfigyelések erre engedték következtetni. A B terv pedig lényegében az lett volna, hogyha lelepleződnek, akkor hátrahagyna egy klónt, és az harcolna, amíg ők kimennek, és kintről oldják meg a helyzetet. Ők voltak Amegakure halálos hármasa, a négyes csapat. És győzni jöttek. Információért jöttek. Ölni jöttek.
avatar
Hattori Arata
Játékos

Taijutsu Pontok : 110

Specializálódás : Awaton

Tartózkodási hely : Amegakure no Sato


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 697

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Kowarii Zion on Szer. 30 Május - 15:05

Miután Zion csapata átlépte a kaput, a sivatag szélén állva álltak meg tanácskozni. Az ifjú vörös hajú shinobink némi kiegészítést javasolt a tervezethez, ám nem nagyon akarta túlbonyolítani a tervet, rábízta a főbb szervezést Aratara. Miután a kis csapat kölcsönösen megismerte a másikat és kész tervvel álltak elő, megindultak Arata vezetésével a fal mentén jobb irányba, hogy elérjék, és a hátába kerülhessen a másik csapatnak. 
A sivatag kegyetlen volt egy olyan számára, akinél többet volt esernyő, mint bármi más, legalábbis az eddigi életét tekintve. Ám Zion próbálta elnyomni nehézségeit az elején. Jól bírta a tempót, együtt haladt a másik két társával. Nem akarta egyből bevenni a tablettát, tartogatta a pillanatra, amikor már nem fogja tovább bírni a számára elviselhetetlen időjárást. A végtelen homokdűnéket járva, Arata javaslatára eltakarták saját nyomaikat, nehogy saját csapdájuk áldozatai lehessenek, s olykor téves irányokat hagytak maguk után. Zion nem nagyon ismerte a jelenlegi vezetőjét, ám már az írásbelin bebizonyosodott, Arata célja, hogy az egész csapat sikerrel végezzen. A fiú talán egy-két évvel lehetett idősebb Zionnál, mégis jelleme egy sokkal taktikusabb, fiatal zsenit tükrözött. Az ő szintjéhez képest Zion sehol sem volt. Morcosabb arca volt, mint a fiúnak. Való igaz, Zionhoz képest kevés ember arcán lehetett látni azt az őszinte boldogságot és vidámságot. Fiatal hősünk optimista gyerek volt. 
Ahogy teltek az órák, rábukkantak lassan a következő kapura. Arata azonnal elemezni kezdte a nyomokat, s megállapította a kiszemelt csapatuk mozgási irányát. Zion egy pillanatra megállna. Tintát és egy tekercset venne elő, melyre rajzolni kezdene. A megalkotott állatot kiemelné a papírosról, s életre keltve, maguk elé küldené, hogy mérje fel az ellenség helyzetét. A tintaskorpió elindulna a homok alatt, Zionék pedig folytatják útjukat Arata vezetése alatt. 
A nyomokat továbbra is elfedték maguk mögött, hogy nehogy ugyanazt tehesse más csapat, mint amire most készülnek. Amegakure most megmutathatja, milyen ifjakat küldött vizsgára. Az Eső országának újoncaiba már kiskoruk óta a háborút és annak minden kegyetlenségével nevelik, taktikusságra és figyelmességre tanítják, de leginkább...katonáknak. kevés nemzet képes oly szinten a gyerekekbe nevelni a harcászatot, mint Amegakure.
Zionék nyom nélkül próbálták becserkészni az áldozatokat, s nagy nehezen be is érték őket. A dűnék takarásában üldöznék őket, várnának a megfelelő pillanatra. A tintaállat jelentése szerint már nem járhatnak tőlük messze, Zion pedig hitt a saját technikáinak sikerében. Bevette hát ő is az energiatablettát, nem lett volna képes jelenleg harcolni. A meleg alaposan kiszívta belőle az erejét, s homok pedig nagyban nehezítette a haladásukat.
A napnyugta már közel volt, mikor Zion és csapata rálelt az ellenséges csapat búvóhelyére. Valószínűleg a barlangot használják fel éjszakai menedéknek. Ő maga sem bújt volna máshova, ha el akarna bújni. Arata valamiféle buborkechnika segítségével juttatná el az amegakurei hármast a szikla tetejére, ahol részletesebben átbeszélik a támadási tervet.
- Valószínűleg alszik legalább az egyikük, máskülönben nem álltak volna meg. Három bejárat van, így valószínűleg azt, amelyiket nem figyelik csapdákkal tömték tele. - elemezné, ugyan leginkább magának a helyzetet. Hangos gondolkodása után megvárta, amíg Arata befejezi a terv második fázisának ecsetelését. 
Zion nagyokat pislogott, mikor vezetője egy olyat tervvel állt elő, mely nem volt teljes egészében tiszta.
- Bocsánat, lemaradtam a feléről. Ha bejutunk a láthatatlan buborékban, én nem vagyok képes még genjutsuval sem beomlasztani a falat. De talán valami más segíthet. Mi lenne, ha két oldalról közelítenénk meg? A tintával beosonhatok, és még nem is kell annyi chakrat használnom. Ha felmérten az ellenség helyzetét, könnyebb a genjutsut is létrehozni. Én is ismerem a Hamis területet, így azzal jócskán megbolondíthatjuk őket odalenn. Ha képesek vagyunk őket megzavarni és téves kijáratokat mutatni nekik, nyert ügyünk van, nem? Ketten egy buborékban túl feltűnőek lennénk, még ha nem is nagyon látszódna, de ez az én véleményem
Amennyiben Arata elfogadja Zion javaslatát, a fiú egy újabb skorpiót alkotna meg, tintából, s némi suiton chakraval töltené meg, méghozzá azért, hogy a Mizugakure no jutsut magán a tintalényben hozná létre, a beleölt suion segítségével nem lehet akadály számára a megalkotás. Amennyiben a tintaskorpióban a fiú biztonságosan eltűnik, abban az esetben a fiú által kiadott bejárat felé venné az irányt, s az állatot a homokon keresztül juttatná be a barlangba. Amennyiben a tintaállat nem jöhet létre ezen formájában, vagy Arata terve jobbnak bizonyul, a fiú engedelmesen követné társát.
Ha bejutnának a barlangba, Zion felmérné ellenségeinek helyzetét, s a skorpiót a barlang azon helyére vinné, ahol biztos takarásban maradhat, ez lehet akár a mennyezet is. Az amegakurei társa által adott utasításokkal alkotná meg ő maga is a Duplázott Hamis területet, melyben pont annyit változtatna, amennyit Arata kért. Ugyan kijelentésében azt nyilatkozta, nem képes illúzióval beomlasztani a barlangot, valamiféle elterelésre azért képes lehet a Pokollátó jutsu segítségével. Miért ne lehetne képes erre? Elvégre egy egész cirkuszt képes mozgatni, egy omladozó fal nem lehet nagy probléma a képzeletének. Remélhetőleg Arata is kisegíti őt az elterelésben, ketten biztos sikerre jutnak. 
Amennyiben aludna a három ellenségből az egyik, Zionéknak nem kell aggódniuk a létszámfölénytől, így egy az egy ellen kiiktathatják a két őrt. A harmadikkal talán a legegyszerűbb lenne, ha álmában végeznének...Mi? Dehogy. Miért kellene megölni azt aki alszik? Mert ezt kapta parancsba. Remélhetőleg Aratanak könnyebben fog ez menni, mert ha rá marad a feladat, lehetőleg távolról, jó rálátással végezné el néhány senbon pontos dobásával a kiiktatást.
avatar
Kowarii Zion
Játékos

Taijutsu Pontok : 51


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 480

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Senju Tobirama on Vas. 22 Júl. - 19:47

  Tervetek megalkotását bámulatos tempóval és részletességgel végeztétek, habár Zion meglátása is tökéletes volt. Genjutsut végrehajtani anélkül, hogy valamiféle közvetítés legyen, mely "vezetheti" a chakrát az ellenfelünk felé, rettentő körülményes lehet már tíz méterről is, nem hogy akkor, mikor még csak nem is látjuk a célszemélyt. A sivatagi menetelés közben elemésztette Arata egy szép mennyiségű chakráját a két klón. Nem azért mert a technika nehéz, hanem mert sokáig kellett fenntartani, s egy meglehetősen száraz környezetben. Noha veszélyesnek nem mondhattuk, s az energia tabletta is segített rajtatok, mostani tervetek mégis úgy tűnt, egy csapásra fókuszál, s egy szimpla meglepetéssel, oly gyorsan terveztek végezni ellenfeleitekkel, ahogy csak lehet. Ám haladjunk sorjában..

  Az éj leszállt, s a sivatag síri csönddel nehezítette lopakodásotok, mely tán valós probléma lett volna, ha nem shinobikról beszélünk. A hold által visszavert napsugarak nem szolgáltak segítségül, felhős estétek volt, felhős és ezáltal melegebb, mint kellett volna. Akárhogy is, megindítottátok műveletetek, Arata felrepült mindenkivel, s megbeszéltétek a tervet. Zion nem épp egyszerűen, s élete legkönnyebb feladataként megélve, ám beleolvadt kreált skorpiójába, mellyel kifigyelve az ellenfeleket, örömmel konstatálhatta, igaza volt. Egy kunoichi épp aludt, a másik kettő pedig ugyan fáradtsággal teli szemmel, de vigyázta a bejáratokat. Már amelyiket tudták. Egy szabad volt látszólagosan, s valószínűsíthetően tele volt csapdákkal, ahogy vártátok. Az akció megindult hát. Genjutsut követett genjutsu, S Arata belebegett a barlangba. Mikor az első hatás érvénybe lépett, s már másikótok készült volna fel a következő lépcsőfokra, áldozataitok kissé rémülve álltak fel. Értetlen arccal kezdték szemlélni a helyzetet, majd rövidesen utána zavartnak tűnt tekintetük. Valószínűleg a több nagyobb kaliberű hamis információ egyszerre árasztott hatása válthatott náluk ki egy enyhe fejfájást, ám tán még kiteljesedni se volt ideje ennek, mikor Arata már mozgásba hozta a következő lépcsőt. Ugyan vérükbe nem volt képes buborékot létrehozni, melynek több oka is lehet, mint például csapattársa chakrája, mely bezavarhatott, a folyamatos koncentrációt igénylő genjutsu szimultán fenntartása, vagy az ellenfelek saját chakrájának ellenállása, hisz még mindig külsőleg kellett bevinni a chakrát nagyobb távolból, sokkal könnyedebben lehetett volna kivitelezni, ha egy nyilt seb legalább van az illetőkön. Mindenesetre az "A" terv végfázisának "B" terve működött, s egy vízzel telt buborékot hozott létre mindhárom feje körül. Lassú keserves fuldoklás kíséretében hunyt ki szemükből a tűz, mellyel készek voltak harcolni.  S még talán valós fenyegetést is nyújtottak volna, amennyiben van alkalmuk szemtől szemben kiállni ellenetek.

Átkutatva testüket megtaláltátok tekercsük, mely pontosan az volt, melyet ti kerestetek. Így rendelkeztetek immáron egy föld tekercsel is. Jogosan gondolhattátok, hogy túl simán ment, s valahol jogos is volna... Ám ki tudja, mit tartogat még számotokra a vizsga?

// Két opciótok van igazándiból: Megpihentek és alszotok egy kicsit, visszanyerve az erőt amit most elvesztettetek s pótolva az alváshiányt, vagy tovább mentek, hogy minél hamarabb elérjétek a központot nem kockáztatva, hogy valakik rátok támadjanak, ahogy ti tettétek. A döntés most is a tiétek.
Amennyiben folytatjátok egyből:

Arata:
Chakratartalék: 70%
Állapot: 90%
-Testiépség 100%
-Fáradtság okozta teljesítmény csökkenés megfigyelhető.

Zion:
Chakratartalék: 75%
Állapot 90% (ugyanazok révén)

Motoi-chan:
Chakratartalék 100%
Állapot 90% (Ő is fárad)

A következő posztban írjátok le a pihenést és /vagy a menetelési taktikát amit alkottok és követtek, illetve a lereagálását természetesen a posztnak és sikereteknek. //  

_________________
Jaken, Ran, Nana, Arata, Aki, Misage, K.Takashi, Benji, Ryuusuke
avatar
Senju Tobirama
Főadminisztrátor


Adatlap
Szint: E
Rang: Hokage
Chakraszint: Halálütés

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Kowarii Zion on Szer. 25 Júl. - 1:46

A tikkasztó hőség a buborék belsejében sem volt jobb. Amíg a szikla külső kövezetén ültek le tanácskozni, Zion meg is égette a kezét véletlen egy jobban felhevült szikladarab felületén. Némán szorította el a kellemetlen érzést. Mély levegőt szívva a kegyetlen meleg és fülledt levegőből, szájával apró kört alkotva fújja ki azt, tartalékolva és egyenletesen. Ha gyakran káromkodna még egy - G*ci, de meleg van-t is eleresztene, de szerencsére nem káromkodik annyit. Szerencséjére a meleg jócskán alábbhagyott, ahogy az éjszaka beköszöntött, azonban Zion felhőket vélt felfedezni az égen, melyek úgy tűntek, jobban megtartották a meleget, mint az elmúlt hűvös éjszakák felhőtlen élményei. Zion elmosolyodik, mikor arca az ég felé emelkedik, s megpillantja azt, amire oly régóta várt. Felhőket.
- Hm. Már azt hittem, itt sohasem fog esni. Vajon abból a felhőből is eshet, vagy elpárolog, mire leér? - kérdése ugyan elég bugyutának tűnhetett, szemfüles létére kiszúrta a környezetbe nem éppen beleillő képet. De honnan is tudhatná egy olyan, aki a napot talán évente háromszor látja azt, hogy a sivatagban mennyi felhő van. Eddig nem igazán találkozott vele, nem mintha a Fekete Homok termének, Kopasz, Mr Szigor tantermében annyi ablak lett volna. Inkább az idefele vezető útjára emlékezne vissza, mennyi felhő volt a karavánút alatt. 
Nem volt ideje azonban túlságosan sok ideje a felhők bámulására, ugyanis ideje volt támadni. A terv készen állt, s működőképesnek tűnt.
A létrehozott skorpióban ugyan Zion kissé szűkösen, de valahogy elfért, hála suiton affinitásának fejlettebb tudásának, s a vörös hajú kölyök találékonyságának. A vízzel töltött tintaskorpió működött, ő pedig képes volt a homokba furakodva, beljebb jutni az egyik, szemmel tartott bejáraton. Egy tenyérnyi méretű, fekete skorpió nem keltett nagy feltűnést az éjszaka közepén. A sivatag telibevert közepén. Az apró festett állat könnyűszerrel osonhatott el az álmaival küszködő őrszem tekintete elől, s a barlang egy sötétebb zugát választva, sőt, be akarta biztosítani magának a sikert, így a mennyezet felé mászott. A sötét falon nem fog feltűnést kelteni. Ha Aratat nem szúrják ki egy láthatatlan buborékban, őt sem szabad. Talán vele kellett volna mennie? Talán. De Zion érezte magában a bizonyításvágyat. Végre, találkozott a fiúval, akit nem egy kalanddal ezelőtt neveztek meg társának. Mióta Zion megtudta, hogy egy Arata nevű shinobit választanak társául, nem gondolta még, hogy a chunnin vizsga lesz a tét. Azóta bolyongott csatornában, s vadászott alvilági manusokra, és egy áruló shinobira. Majd ott volt a Cirkusz és az igazgató. Zion azóta magánál tartja a zsebórát. Mellényének belső zsebében, a szíve felett. Hogy az öreg szerkezet még mindig működő kattogásával minden másodpercben emlékeztesse a fiút, hogy él. És a cirkusznak élnie kell. Kama senpai...Ó, ha Menő senpai itt lenne. Mennyivel könnyebb lenne a bejutás. Meg úgy...minden. Biztos lenne nála valami dugivíz, meg szaftos történet a hihetetlen feleségéről. Kama senpai, miatta is bizonyítania kell. Ahogyan a szülei, és a nővére szemében is fel akar emelkedni egyel magasabb szintre. Nővérének sikerült már, most a kisebbiken a sor. Zionnak bizonyítania kell.
A skorpió némán mászott fel a sziklafalon, Zion pedig a tökéletes sötétséget kihasználva, előbújt úgyszintén némán a rejtekéből, majd terjeszteni kezdte a chakraját. A falon megtapadt fiú a talpán keresztül állna a sziklafalon, s guggoló helyzetben támasztaná ki a hátát, fejét akaratlanul is a föld felé, s a tűz által keltett fényben helyezkedők felé fordította. Miután chakraját kellőképpen képes volt kiterjeszteni, idő közben társa, Arata is megkezdte a támadást. 
Egyazon technika, kettős hatását előhozva alaposan megzavarták a félig álomba szenderült gennineket. A Hamis terület, duplázott felhasználásával valószínűleg az áldozatai által figyelt járatokat jócskán megkavarhatta, ennyi idő pedig elegendő volt Aratanak ahhoz, hogy egy-egy vízzel telt buborékot húzott a genninek fejére, s nemes egyszerűséggel hagyta őket megfulladni. A három gennin holtan hullottak a földre.
Zion csupán némán figyelte az események, gyors és kíméletlen folytatását. Nem is vette észre, hogy ujjaival szinte belekarmolt a sziklafalba. Emlékek zavarták meg őt. Fájó emlékek. Egy csatorna. Nedves, büdös, embertelen csatorna. Ugyanott volt, ahol most is. Ellenségeinek feje felett, némán készítette elő az elfogó, s csapdába ejtő technikáját. majd megjelent ismét. A vörös szemű démon. Egy sötét alak, aki egyesével kaszabolta le az embereket, egynek sem hagyva meg az életét. Mindegy szálig, kivégezte őket. Mert Zion elfogta őket. Ugyan most fel volt rá készülve, hogy ölnie kell ahhoz, hogy sikerrel járjanak, mégis, az ismerős érzés, amit alig pár hónapja élt meg Kama senpai személyében, lidérces álomként követi őt. A helyzet ugyanaz volt. Csak a környezet más. Zion felelevenítette Kama senpai szavait.
"Egy burokban élted az életedet, egy óvó, jóságos burokban. Aztán lejöttél velem a csatornákba, és láthattad, hogy a burok hamis volt, ki is durrant. Megöltél egy embert ott; és megöltél egy embert a cirkuszban is. De hogy gonosz lennél? A világ nem osztható fel jóra és gonoszokra. Nem osztható fel fényre és sötétségre. A világ nem fekete és fehér, a világ egyszerre szürke és színes. Szürke, mint az acél, színes, mint a szivárvány. A kérdés inkább az, hogy melyiket akarjuk választani. De! Mi shinobik nem választhatunk. Mi csakis az acél szürkeségét láthatjuk, a mi világunk erről szól. "
Zion mélyet nyel
"Ebben a világban pedig senki sem ártatlan, senki sem jó és gonosz. Ha az a parancs, akkor ugyanúgy képesnek kell lennünk egy ártatlannak tűnő kisgyermek torkát is átvágni, mint egy erős ellenségét. Mi nem vagyunk többek puszta eszközöknél. Ez a mi sorsunk, ez a mi életünk... mert shinobik vagyunk. Gyilkolunk? Igen. Lopunk? Igen. Eszközök vagyunk más kezében? Igen. El kell ezt fogadnunk? Természetesen igen. Ha nem fogadnánk el, méltatlanok lennénk a shinobi megnevezésre."
Kama senpia remek mester volt. Zion ugyan nem tudta feleleveníteni a teljes beszédét, a lényegre emlékezett, szinte szó szerint. 
Egy újabb nyeléssel megfékezte testének rángását, s miután úgy érezte, tekintete sem tükröző a félelem és a reszketés érzetét, nemes egyszerűséggel ugrott le a földre. A három halott gennin fölé hajolva mozgatta orrát jobbra és balra, miközben nézte a halott shinobit.
- Mi nem választhatunk...A parancs az parancs. - szavai halkak voltak, mégis tiszták. Suttogó hangjából ki lehetett venni minden szavát. Azt mem lehetett tudni, hogy a halotthoz beszélt vagy éppenséggel magához. Kissé rémisztő lehetett külsős szemmel.
A vörös hajú shinobi a legközelebb állóhoz lépne, majd egy kunait pörgetve meg jobb mutatóujján, megragadná az eszközt, s mellbe szúrná a testét. Szemeit lehunyná, mielőtt a hideg penge belefúródna a mellkasába. Mozdulata ugyan erőteljes volt, mikor megállt, látszott rajta, hogy nem volt önbizalmának csúcsán. Zavart volt inkább. Szemeit kinyitva, Arata felé nézne.
- A fulladás még nem biztos halál. Én is fulladtam már majdnem meg, de szerencsére csak elájultam. Ez így...biztosabb. - elmosolyodna.
Miután a fiú, tőrén a földön fekvő, vélhetőleg hullába szúrná, kezeivel annak zsebeit kezdenék el kutatni. Egyrészt a tekercs, mely idevonzotta őket, másrészt néhány tartalékot is kutatna. Leginkább kunaiok és senbonok. Egy-egy robbanójegyzet...néhány tabletta...drót...az minek, a drótot visszatenné, ha találna. Életében először lop el shinobitól eszközöket. Habár nem lop, hisz már halott. Öhm...jobb a lopás kifejezés. Zion minden kisebb eszközt magához venne, amennyiben találnak a zsebekben, s dűlőre tudnak jutni társaival a zsákmány szétosztását illetően. Miután achievolta a Loot skillt is, felkelne, majd egy újabb tablettát venne elő. 
- Ez biztos visszatölti majd az elvesztett energiám. Inkább menjünk, nem akarom én is így végezni ebben a barlangban este. Megvan a két tekercs, szerintem...pucoljunk innen, s érjük el minél hamarabb a tornyot. Esetleg valaki szeretne madárháton utazni? - mosolyodik el a vérrel festett kezű és öltözetű fiú. 
avatar
Kowarii Zion
Játékos

Taijutsu Pontok : 51


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 480

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Hattori Arata on Szomb. 4 Aug. - 23:10

/Chuunin Válogató Vizsga II-es szekció
Tobirama/


Azt mondják, az élet nem habostorta, viszont jelenleg csak a cseresznye hiányzott a tetejéről. Bármennyire is viszontagságos volt a sivatag számukra, Arata sokkalta derűlátóbb lett azt követően, hogy sikerült a tervük... és azt követően, amit látott odakint. Felhők... felhők a sivatagban. Tetszett is neki, meg nem is, sőt, rögvest meg is próbálkozott volna egy Genjutsu Kai-al, hiszen sosem lehetett tudni... gyanús volt neki. Amennyiben nem történt erre semmi, úgy Arata elméjének egy szegelete elmerengett, de persze más része figyelt a környezetére. ~ Vajon mi lehet ez? Nem tetszenek az ilyen anomáliák. Az Isten figyelne bennünket, netán az Angyal küldte a fellegeket, hogy vigyázza léptünket? Hogy emlékezzünk arra, bármilyen távol is vagyunk az otthonunktól, mi mindig is oda tartozunk? Hogy onnan sosem szabadulhatunk, hogy a sorsunk minket az Eső Országához köt? Netalántán csak egyszerű, időjárási anomália lenne, vagy éppen a szervezők között lenne egy erősebb, suiton elemű shinobi? ~ gondolta Arata, és a végén arra jutott, hogyha bebizonyosodott, miszerint nem genjutsu a felhők jelenléte, akkor vélhetően mindegy is. Bár tényleg kicsit az otthonát jutatták eszébe az égen található fellegek, most koncentrálnia kellett az előtte álló feladatra, mégpedig az ellenség kiiktatására.

Ahogy azt gondolta, jól őrzött volt a hely, de sikerült kikerülniük a csapdákat, és bejött a tervük. Bár a vérben felszabadítandó buborékokhoz nem voltak meg a megfelelő körülmények, hiszen túl sok volt a zavaró tényező, Arata így is sikeresen meg tudta fojtani őket a fejük körül létrehozott vízbuborékkal. Nem mutatott könyörületet, nem mutatott kegyelmet. Az előttük lévő három shinobi nem az ellenfelük volt, hanem az ellenségük; három ellenség egy halálos környezetben, három ellenség, akiket nem szabadott a hátukba engedni a sikeres missziót követően, hiszen akkor esélyt adott volna nekik a revansvételre. Hogy megérdemelték-e a halált? Nem. A halált senki nem érdemelte meg, de a shinobik tudták, hogy mire vállalkoztak, amikor beléptek az Akadémia kapuján. Arra is ki voltak kiképezve, hogy bármikor meghalhatnak egy istenek háta mögötti helyen, tehát nem szabadott volna meglepetésként érnie őket, hogy éppen fuldokoltak és semmit nem tudtak tudtak tenni ellene. "Jó nap ez a halálra". Bizony, egy shinobinak minden nap így kellett felkelnie, hiszen attól volt shinobi, hogy tudta, bármikor véget érhet az élete egy ellenség keze által.

Hogy élvezte volna Arata, amit épp tett? Nem, egyáltalán nem élvezte, de nem is gondolta szükséges rossznak. Ez, amit éppen tett, nem volt se jó, se rossz, de szükséges volt annak érdekében, hogy az ő esélyeik megnőjenek. No meg... erre képezték ki őket. A shinobik nem jófiúk voltak, hanem katonák... vagy inkább fegyverek. Egy olyan árnyékvilág fegyverei, amelyet addig-addig csiszoltak, amíg kellően éles nem lett, de még utána is kalapáltak rajta... egészen addig, amíg el nem tört. Ezeket még itt csiszolni kellett volna, talán akkor életben maradtak volna... mindenesetre Arata örült, hogy rövidre zárták a harcot. Sok shinobiról(?) hallott, akik állandóan kihívásokat kerestek, akik direkt rivalizáltak egymással, akik mindig erősebbnél erősebb ellenfelet kerestek maguknak, és végül ebbe tört bele a fejszéjük; de ezek nem voltak shinobik, mert a shinobi lét nem abból állt, hogy nekimenjenek a minél nagyobb dögnek, azt remélve, hogy majd le fogják győzni, és nem is abból, hogy emberek egész házakat dobáljanak egymásra, hanem a kiadott munka gyors, precíz, észrevétlen és könyörtelen elvégzéséből.

Könyörtelen lett volna? Nem vitás. De a való élet sem volt könyörületes, és a könyörület csak a gyengék eszköze volt, azoké, akik lélekben is gyengék voltak, azoké, akik képtelenek voltak a maguk életét mások fölé helyezni. Egy olyan világban, ahol a gyermekeket már nyolc éves koruktól életvitelszerű túlélésre és gyilkolásra képezték, az individuális túlélési ösztön többet nyomott a latba, mint a hamis erkölcsök. Nem. Egy shinobinak erkölcstelennek kellett lennie, és az erénynek is távol kellett állnia tőle; mert az erény nem volt más, mint készség a jóra. És, ha valakinek, akkor nekik nem szabadott készséggel lenniük a jóra. Emlékezett, amikor kivezényelték őket az Eső Országának különböző régióiba ételosztásra; persze, ezt jó cselekedetnek lehetett volna nevezni, de Arata akkor is csak küldetést teljesített. Az, hogy a jóra való készség nem volt meg benne, még nem azt jelentette azonban, hogy nem segített néha a rászorulókon, de egy szempillantás alatt képes lett volna akár egy kisgyermek torkát is elvágni, hogyha azt kapja parancsba.

Igen, Arata erkölcstelen volt, de csakis azért, mert kellően kiölték belőle az erkölcs legkisebb szikráját is, ahogy az erényt is; többet nem volt készséges a jóra, de nem is akart az lenni, hiszen ő shinobi volt, nem pedig valami ugrabugráló, szájkaratéző, megmentési kényszeres, fejpántos kisgyerek. Nem. Ő egy volt azok közül, akiket arra képeztek ki, hogy kövesse a parancsokat, de használja is ki a saját képességeit... hogy aztán ő adhasson majd parancsokat. És épp ezért volt most itt, hogy ő adhasson majd parancsokat, hogy végre rendesen is kamatoztatni tudja majd a képességeit, hiszen parancskövetésből kiváló volt, a küldetéseket rendre jól teljesítette... viszont előre kellett lépnie. Ereje már rég felülmúlta egy átlag geninét, ahogy arra dédapja és alkalmi tanítói is rávilágítottak, itt volt hát az ideje, hogy ezt be is bizonyítsa. Hogy megmutassa, tényleg belőle válhat majd Amegakure no Sato taktikai zsenije, az, aki az árnyak közt szövi majd a tervek hálóját. Emlékezett még rá, amikor gyermeteg lélekkel ki akart menni a frontra harcolni... ma már nem tenné, csak akkor, hogyha kivezényelnék. Nem volt frontharcos, sőt, a nagy összecsapásokat sem igazán gondolta shinobihoz méltó dolognak.

Mindenesetre most itt volt, és bejött a terve; bár, hogy is lett volna másként? Nem akart elszállni magától, de, ha valamihez értett, akkor az a stratégiafelállítás volt, a tervezés és a kivitelezés. Minden hibát bekalkulált, még az előre nem láthatóakat is, és aszerint állította fel a tervet, amelybe így hiba nem igazán csúszhatott... de természetesen, bele volt az is kalkulálva, hogy hiba történhet, és arra is volt terve... - Pontosan - válaszolt Zionnak, amikor a fiú kijelentette, hogy a parancs az parancs és ők nem választhatnak. Úgy nézett ki, jó társat kapott maga mellé, szívesen megismerte volna a tanítóját. A biztosra menésbe Arata is besegített, ő is elővett egy kunai-t és a maradék kettőnek beleszúrta a nyakába hátulról a kunai-t, pont a C1-es és a C2-es csigolya között. - Ne a mellükbe, elölről a szív túlságosan is védett - magyarázta Zionnak, miközben véres munkáját végezte. - Ha szívbe szúrsz, akkor oldalról, de, ha biztosra akarsz menni, akkor a nyakukba - mondta tovább, és még meg is forgatta a kést mindkettőben a biztonság kedvéért. Mikor ezzel végzett, akkor Zionnak besegített a zsákmány kipakolásába is, igyekezett minden rejtett zugot megtalálni. - Ha azon gondolkodsz, hogy ez lopás... nos, nem az - mondta újfent, miközben a holttesteket kutatta át. - Nekik nincs rá szükségük, és láthatólag soha nem is volt azok után, hogy ennyire alkalmatlanok voltak a harcra. A shinobi eszközök csak eszközök, semmi mások; arra valóak, hogy elfogyjanak, de, ha igazán jól csinálod, akkor nem kell felhasználnod őket. Viszont, jobb, hogyha minél több van nálad... egy pár plusz shurikenből, senbonból és kunai-ból remek csapdát lehet éppenséggel készíteni.

Gyorsan dolgozott, nem akart sokáig időzni. Mikor észrevette, hogy Zion a drótot ott akarta hagyni, rögvest rászólt. - Ne! A drótot is rakd el. Átlagban tízméteres tekercsekben hordják maguknál a shinobik, és sosem jön rosszul a plusz drót. Ráfűzhetsz kunai-t, vagy shurikent, csapdát is tudsz vele csinálni, de végső esetben akár érszorítónak is tudod használni. Minden használható valamire, ezt jegyezd meg - okította az ifjút, és remélhetőleg az oda is figyelt rá. Arata nem volt az a tipikus tanító típus, de az ilyen egyszerű tippeket és trükköket értelemszerűen megosztotta társával, hogy hatékonyabban működhessenek együtt. Amennyiben sikeresen ki tudták pakolni a többieket, és elosztották a zsákmányt - remélhetőleg pénzt is találtak náluk - akkor Arata még egy utolsó ellenőrzést végzett volna, mégpedig a tekerccsel a kezében, elnyomott volna egy Genjutsu: Kai technikát, hogy megbizonyosodhasson, nem lettek átverve sehogy, hiszen... kicsit mintha túl könnyen ment volna a dolog. Hogyha nem történt semmi, akkor kiadta volna a parancsot a továbbmenésre, ahogy arra Zion is rávilágított. Tényleg vágott az esze a társának, Arata örült, hogy nem valami inkompetens, más falubélit kapott maga mellé.

- Jól mondod. Nem alszunk itt meg. A vérszagra összegyűlhetnek a keselyűk, vagy más állatok, az pedig elárulja a helyzetünket mások számára. Folyamatos mozgásban kell lennünk, lepihenni csak olyan helyen tudnánk majd, ahol nem tettünk semmit, és nem vezet oda nyomunk. Ide könnyen elvezethetjük az ellenséget, és rajtunk üthetnek, ahhoz pedig nincs kedvem. Ha tényleg tudsz egy madarat alkotni, akkor rendben. Motoi-chan, ha tudsz, csinálj három Mizu Bunshint, nem kell túl sokat beléjük ölnöd, a lényeg, hogy minél messzebb menjenek innen, ezzel is elterelve az esetleg kutakodókat, vagy erre tévedőket - mondta Arata, viszont, ha Motoi-channak nem sikerült volna, akkor ő csinálta volna meg a három Mizu Bunshint, amelyhez az egyik víztekercset használná fel a háromból, hogy ne kelljen túlzottan sok chakrát felemésztenie. Nem igazán rakott volna beléjük sok chakrát, sőt, majdhogynem épp csak annyit, hogy össze legyenek tartva; a lényeg csak annyi volt, hogy jussanak el minél messzebb -a technika korlátnainak megfelelően persze - és ezzel nyomokat hagyjanak a homokban, majd pedig, ahogy elérték azt a távolságot, ahonnét már a kapocs megszűnik, oszoljanak szét. Ezzel tévútra lehetne csalni azokat, akik meglátják a harcot, és keresik a támadók nyomait. Bár a hamis nyomok nem vezetnének messzire, pont elég időt nyernének azzal, hogyha azt követnék először. Természetesen az indulás előtt ő is bevenne még egy energiatablettát.

Amennyiben Zionnak sikerült volna megcsinálnia a tintából készült madarat, úgy Arata rögvest felszállna rá és átadná a tekercset Zionnak; vagy, ha már élből a fiúnál lenne, akkor csak elmondaná a következő szöveget. - Az információt megosztva őrizzük, ezzel kiküszöböljük, hogyha egyikünk harcképtelenné válik, akkor elveszítsük a teljes információt. Biztos helyre rakd. Nos... akkor induljunk. Felesleges harcba nem keveredünk, irány az ellenőrzőpont. Provokációnak nem ülünk fel. Viszont előtte... - Arata még, hogy biztosra menjen, két robbanójegyzetet rakna le a barlang tetejére, és csak akkor aktiválná azokat, amikor már felszálltak és a hatósugáron kívül vannak. Remélhetőleg a felszálló por elég lesz ahhoz, hogy elrejtse a repülési irányukat, hogyha valaki épp figyelné őket. Hogyha minden rendben ment, akkor most épp az ellenőrzőpont felé szálltak egy tintamadáron. - Tarts némileg alacsonyabb repülési magasságot és kerüld a dűnéket; a lényeg, hogyha lezuhannánk, akkor ne essünk nagyot, szóval ne repülj túl magasra. Én figyelem a terepet. Ha valahol füstöt látunk, élesen kikerüljük - mondta, és tényleg így is tenne, figyelné a területet. Amennyiben gyalog kéne menniük, akkor viszont az egész barlangot berobbantaná robbanócetlikkel, de csak az után, hogy kellő távolságba jutottak tőle, és el tudtak rejtőzni megfelelően. Ebben az esetben a már idefele is használatos, nyomeltüntetési módot használná.
avatar
Hattori Arata
Játékos

Taijutsu Pontok : 110

Specializálódás : Awaton

Tartózkodási hely : Amegakure no Sato


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 697

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Senju Tobirama on Csüt. 16 Aug. - 19:25

Jól kidolgozott tervvel, rajtaütésszerűen csaptatok le áldozataitokra, ám mikor vége lett a harcnak, s átkutattátok őket, észrevettetek pár dolgot. Többek közt, hogy valamiféle vágás volt rajtuk, mely erősen fertőződött állapotban lehetett már. S mivel halottak még csak kis ideje voltak, érezni lehetett testhőjükön is, hogy az egészségestől távol álltak. Ez talán magyarázatot ad számotokra arra, hogy miért nem fedték el nyomaikat, miért volt ilyen gyenge figyelmük. Szerencsétek volt, nincs mit ragozni ezen. Valószínűleg már mikor követtétek őket észrevehettek volna, ha nincs állapotuk, s kicsit képzettebbek az átlagnál. Ez hatalmas hátrány lehet rátok nézve, hisz a második forduló tökéletes alkalom lett volna az esetleges átlag erőszint felmérésére, ám így ettől elestetek. Bár kell-e ilyesmi egy olyan csapatnak, amely tűzön-vízen átkelve bárki ellen megállná a helyét? Feltehetőleg nem.. a kérdés csupán, hogy ti ilyenek vagytok-e, vagy mikor eljön egy kritikus pont, véget ér sikerszériátok, s csupán annyi marad hátra belőletek, amit akadémián ellenpéldaként oktatnak. Két opció van a shinobi életében. Hőssé válik és/vagy meghal. Nincs kivétel. Aki megannyi küldetést sikerrel teljesít, hős lesz. Aki meghal a faluért, az szintén. Ám aki csak egyszer is elbukik egyet... valószínűleg meghal. Ellenséges shinobik serege van kik szembekerülhetnek veletek, mikor küldetésre mentek, s ők se lesznek kevésbé kegyelmesek, mint ti. Mégis jogos lehet a kérdés.. egy vizsga, egy tananyagból való számonkérés. Akármilyen körülmények között is zajlik, ér-e annyit hogy elvegyük az illető életét? Ha legyőzitek megbukik, s nem teljesíti a vizsgát, nem lesz belőle chuunin. Magyarán ismét próbálkoznia kell, s mikor legközelebb nekivág egy képzettebb személyként teszi ugyanezt. És itt kapcsolódik be a pont, ami a gyilkolás mellett szól. Ha legközelebb a csatatéren találkoztok velük, meglehetősen kényelmetlenné válna, ha fenyegetésként kellene rájuk tekinteni, hisz addigra fejlődnek ők is. És ugyan sok-sok shinobi van még rajtuk kívül mégis, a kis erő is erő lehet.. 

Akárhogy is.. Megindítottátok tervetek utolsó szakaszát.. a tekercset megszereztétek, s indultok a központ felé. A levegőben szállva a tinta állat hátáról megannyi alakot láttatok a távolban. Néhányuk szintén a központba igyekezett, mások pedig már sehova.. Nem egy test feküdt a homokban félig ellepve a sárgás színű porral, a tisztelet és becsület szemernyi szikráját sem kölcsönző rögtönzött sírhelyükben, mely haláluk helyén volt található. Két hét? másfél? Talán ennyi se kell, hogy ellepje őket a homok, s soha többé ne találjanak rájuk. Ám ti túléltétek, s közeledtetek a végéhez...

Rövidesen egy piramis állta utatok, melyet megközelítve, megláttátok a bejáratot. A probléma ott kezdődött, mikor be akartatok menni. Az ajtó magától nem nyílt, s jól láthatóan valamiféle pecsét technika védte. A kétajtós bejárat egyik felén a menny, másik felén a föld írásjele volt látható.

Most, hogy végeztetek, vagy legalábbis majdnem. Még egy utolsó feladvány állta utatok. A kérdés természetesen mint mindig..., hogy most mihez fogtok kezdeni? 

_________________
Jaken, Ran, Nana, Arata, Aki, Misage, K.Takashi, Benji, Ryuusuke
avatar
Senju Tobirama
Főadminisztrátor


Adatlap
Szint: E
Rang: Hokage
Chakraszint: Halálütés

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.