Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Go down

Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Uchiha Kagami on Szomb. Május 05 2018, 18:54

-- Sunagakure főterén --

Előző nap végre kialudhattátok magatokat, és bőségesen kaptatok enni-inni azok után, amin keresztül kellett mennetek. Bizony, a Chuunin Válogató Vizsga első szekciója, az írásbeli nem volt éppen sétagalopp; testben és lélekben is hatalmas tortúrán mentetek keresztül, de érezhettétek magatokban, hogy ami nem ölt meg, az megerősített. A kitartóan tűző, déli nap már meg sem kottyant nektek az előző napok kálváriáját követően, és újult erővel álltatok az alakzatban, amelybe betereltek titeket a vizsgáztatók. A tér közepén egy kisebb pódium emelkedett, vélhetően ott fog majd felbukkanni az eligazító jounin... de legalább két fertályórán keresztül semmi nem történt, csak vigyázzba kellett állnotok. Azonban most, hogy itt voltatok, a vizsga utáni másnap délben a rejtett falu még kissé romos állapotában is impozáns főterén, méltán lehettetek büszkék magatokra. Ahogy körülnéztetek, rájöhettetek, hogy összesen nyolcvan csapat maradt bent a vizsgán, több mint, amire számítani lehetett. De hát... hátra volt még két kör a vizsgából, és az, amit hallottatok az eddigiekről, nem éppen a bennmaradás reményével kecsegtetett benneteket.

Már éppen kezdtetek volna nagyon szomjasak lenni - hisz hiába volt nálatok víz, hiába tölthettétek fel a készleteiteket, inni nem engedtek benneteket az alakzatban - akkor jelent meg az, akire vártatok. Por kavargott a feltámadó szélben, csípte a szemeteket, de nem mozdulhattatok meg, hiszen az volt a parancs. S a szállingózó por elültével, egyszer csak ott termett egy sunagakurei jounin a pódiumon; magas volt, tagbaszakadt, és kopaszabb még Daiki-senpai-nál is, ha ez egyáltalán lehetséges volt. Szigorú tekintetét körbehordozta rajtatok, hidegkék szemei csak úgy pásztáztak benneteket, mintha nem akarta volna elhinni, hogy tényleg ennyien voltatok a téren. - Hitomi Jonouchi vagyok, a Chuunin Válogató Vizsga második szekciójának fő vizsgabiztosa - mutatkozott be nektek, és várta szavai hatását... tán a hangja miatt, amely olyan volt, mintha a síron túlról szólt volna. Egyáltalán nem kiabált, még csak meg sem emelte a hangját, mégis tisztán hallottátok azt. - Sokan vagytok, de nem baj. A vizsgán le lesztek feleződve - jelentette be egykedvűen, és azonnal pusmogás kezdődött a tömegben. Lefeleződve? De hisz az... negyven csapat azonnali kidobása?

Jonouchi-senpai nem kiáltott fel, csak felemelte a karját, mire hirtelen csend lett a tömegben. Karizmája oly' erős volt, hogy neki nem volt szüksége holmi ordibálásokra, mint Daiki-senpainak. - Az én dolgom, hogy megismertesselek benneteket a rátok váró feladattal. Nos, először is, nézzetek magatok mellé - mondta, és mikor istenigazából körülnéztetek, akkor a mellettetek álló, többnyire ismeretlen, de sokszor falubéli, vagy legalább régen még szövetséges (bár máshol pont, hogy ellenséges) nemzet shinobijait láthattátok. - Csináltunk némi... változtatást - vette fel újra a fonalat Jonouchi-senpai, és enyhe félmosolyra húzta a száját. - Ahhoz, hogy igazán kiérdemelhessétek a Chuunin rangot, bizonyítanotok kell, hogy ismeretlen személyekkel is együtt tudtok működni. Épp ezért, kicsit megkavartuk a csapatelosztást. Persze, nem mindenkit osztottunk be másokhoz, vannak akik együtt maradtak, ők teljesítettek legjobban az írásbelin... ennyi előnyt megérdemelnek. A fontos, hogy itt nincsenek többé egyének, csak csapatok vannak. Csapatként mentek át, és csapatként is buktok meg. Hacsak egy ember kiesik a csapatból, az a csapat rögtön megbukott!

Lássuk is... -
kezdett el matatni Jonouchi-senpai, majd két tekercset húzott elő shurikentartójából; az egyiken a Menny, a másikon a Föld felirat volt látható. A Mennytekercs teljesen fehér volt, míg a Föld fekete. - Lehet pár sokadszorra próbálónak ismerős lesz ez a bevált szokás. Minden csapat egy tekerccsel kezd, vagy mennyel, vagy földdel. Összesen negyven-negyven tekercs lesz kiosztva, negyven föld és negyven menny. A cél: három napon belül legyen a csapat birtokában mind a két tekercs és érjenek el az ellenőrzőpontra azokkal! Az a csapat, akinél nincs ott mind a két tekercs, megbukott! Aki nem ért el három napon belül az ellenőrzőpontra, megbukott! Szóval... mindenképp le fogtok feleződni, hacsak többen meg nem buktok, de ez már nem a mi bajunk. Annál könnyebb dolgunk lesz.

A fontos szabályok: a tekercseket tilos felnyitni, aki felnyitja, azonnali hatállyal diszkvalifikálódik. Felnyitni csakis a végső ponton lehet, akkor, amikor átléptétek a vonalat. Továbbá... az Üvöltő Szelek Sivataga veszélyes hely, és ezen kívül, halálos erő alkalmazása megengedett! Lesznek, akiknek ez lesz életük utolsó vizsgája... és ennek fényében, most mindenki alá fog írni egy beleegyező nyilatkozatot, amit azért kell megtennie, hogy ne engem vegyenek elő, ha megtalálják az összeaszott hulláját a sivatagban. Saját felelősségetekre vehettek részt csak a vizsga ezen szakaszán. Aki nem írja alá, az visszalépettnek minősül, és jelentkezhet jounin felügyelőjénél, hogy a csapatával együtt megbukott. Majd legközelebb megpróbálhatja... vagy nem. Nos, a felügyelők ki fogják osztani a papírokat, amelyeket ajánlott áttanulmányozni, majd aláírni és a paraván mögött a három papírt ki fogják cserélni valamelyik tekercsre. Tíz percetek van átolvasni a beleegyezési nyilatkozatot, utána látni akarom a sorokat! -
adta ki az instrukciókat Jonouchi-senpai, majd kiosztották számotokra a papírokat, és mindenki kapott egy-egy tollat. A papíron a következők álltak:


Beleegyezési nyilatkozat

Én ................... beleegyezem, hogy csakis saját, személyes felelősségemre veszek részt a sunagakurei Chuunin Válogató Vizsga második fordulóján, amelyet a Szél Országában, az Üvöltő Szelek Sivatagában tartanak meg. Kijelentem továbbá, hogy a várható veszélyeknek teljesen tudatában vagyok, a vizsgán való részvételemet pedig sem fizikai, sem pedig egészségügyi probléma nem hátráltatja.

Jelen nyilatkozat aláírásával elfogadom, hogy a második forduló alatt, esetlegesen bekövetkezésre kerülő halálom, vagy bármely végtagom, testrészem elvesztése, netán maradandó, vagy éppen gyógyítható megnyomorodásom esetén, a felelősség teljes mértékben engem terhel.

Jelen nyilatkozat aláírásával kijelentem, hogy a fő vizsgabiztos (Hitomi Jonouchi sun. joun.) minden tájékoztatást megadott a Chuunin Válogató Vizsga második fordulójával kapcsolatba, figyelmeztetéseit megértettem, és azokat magamra nézve kötelező érvényű szabályokként elfogadtam.

Jelen nyilatkozat aláírásával elfogadom, hogy Sunagakure no Sato rejtett falvát semmilyen felelősség nem terheli személyemmel kapcsolatban, halálom, bármely testrészem elvesztése, netán megnyomorodásom esetén a falu semmilyen szinten nem köteles testi épségem megtartásáról, avagy holttestem elszállításáról gondoskodni.

Jelen nyilatkozat aláírásával elfogadom, hogy az esetlegesen mégis felmerülő egészségügyi ellátást Sunagakure no Sato rejtett falva - amennyiben nem vagyok helybéli shinobi - csakis térítés ellenében ejtheti meg, amelynek összege teljes mértékben engem terhel, és amelynek összege az ellátást követően kerül meghatározásra, és kiszámlázásra. Elfogadom továbbá, hogy ezt az összeget három (3) napon belül meg kell térítenem Sunagakure no Sato rejtett falvának.

A fenti pontok mindegyikét megértettem, elfogadtam és magamra nézve kötelező érvényűként értelmeztem.

Kelt:............


Aláírás


Amint mindenki aláírta, a paravánnál tényleg tömött sorok alakultak ki. A csapatok bementek, leadták a papírokat és tekerccsel a zsebükben távoztak. Természetesen ez a paravános megoldás azért volt, hogy nehogy meglássátok, milyen tekercset kapott a másik csapat, és, hogy azt a tekercset ki hordozza közülük. Miután mindannyian megvoltatok, Jonouchi-senpai újfent felvette a fonalat, de ezúttal nem kellett alakzatba állnotok. - Nagyszerű. Most az fog történni, hogy minden egyes csapat egy-egy kijelölt pontra megy a faluban, ahonnét elindulhat a sivatagba. Azon a ponton várni fog benneteket egy chuunin, akinek meg van hagyva, hogy nem kommunikálhat veletek, csak az ajtót nyitja ki számotokra. Eredményes vizsgát kívánok mindenkinek... és, ha adhatok egy tippet... - itt még jobban lehalkította a hangját - próbáljatok nem meghalni. Oszolj! - ezzel az ismertetés be is fejeződött. Mindenki megkapta a felügyelőktől az instrukciókat, hogy a falu melyik pontjára kell állnia.


-- Az indulási ponton --

Ott álltatok a kapunál, előttetek egy, a sok sunagakurei chuunin közül, arctalanok, névtelenek... legalábbis számotokra. Ahogy azt Jonouchi-senpai ígérte, nem szólt hozzátok egy szót sem, a kérdéseitekre, ha voltak olyanok, egyáltalán  nem válaszolt; csak az óráját nézte. Amint az elütötte a délután fél kettőt, kitárta a kaput, és jelzett nektek, hogy indulhattok. Odakint a végtelen sivatag várt rátok, a sivatag, amely annyi mindenért felelős volt már... a sivatag, amely nappal észveszejtő forróságával, este pedig rettentő hidegével tett próbára már akkor titeket, amikor idejöttetek... és az a hely, ahol most három hosszú napot kellett eltöltenetek.A Chuunin Válogató Vizsga II-es szekciója hivatalosan is elkezdődött. Képesek lesztek az akadályokat legyűrni? Vajon mi vár rátok a sivatagban? Vajon képesek lesztek mindent úgy teljesíteni, ahogy azt elvárják tőletek? Rajtatok állt...

//A poszt megírására 3 hetetek van, azaz 2018.06.04 23:59-ig be kell küldenetek mindenképpen, máskülönben a ti csapatotok azonnali hatállyal diszkvalifikáltnak számít. Nos, a továbbiakban a következő instrukciók szerint kell posztot írnotok:

Választhattok, hogy egy-egy élményhosszú posztban, szabadjáték-szerűen írjátok meg a dolgot. Ebben az esetben posztotoknak a következőket kell tartalmaznia:
- Az írásbeli és a gyakorlati közötti egy napos időintervallumot. (Bevezetés)
- A fenti poszt tényleges lereagálását (Tárgyalás)
- A Sivatagban eltöltött három (vagy kevesebb, de minimum egy) napot, amelyben harcba keveredhettek, és feltételes módban megszerezhetitek az ellenfél tekercsét ("amennyiben sikerült a küzdelmünk, és megszereztük a tekercset...") Ez a három, de legalább egy nap tartalmazzon szockodást, a kihívásokat - forróság, embertelen hideg, készletek fogyása stb. - és egy-két harcot. Akár el is veszthetitek a tekercseteket, amelyeket megpróbálhattok visszaszerezni, majd megszerezni a következőt (Tárgyalás)
- Az ellenőrzőpontra való feltételes megérkezést és a tekercsek kinyitását (Befejezés)

Ezt követően a mesélőtök ellenőrzi a posztjaitokat, és eldönti, hogy sikeresen vettétek-e az akadályokat. Amennyiben ezt választjátok, a következő támpontoknak kötelezően szerepelniük kell a hosszú posztokban:
- Egy sivatagi állat (óriás skorpió/kígyó) megtámad benneteket
- Konfrontálódtok egy másik csapattal, akiknek hozzátok hasonló tekercse van
- Konfrontálódtok egy másik csapattal, akiknek olyan tekercse van, amilyen kell nektek
- Eltévedtek a sivatagban
- Visszataláltok a helyes irányra
- Elkezd kifogyni az étel- és italkészletetek

Hogy a karaktereitek mennyi idő alatt teljesítik, rátok van bízva (tehát az előzőek ellenére nem kötelező mind a három napot kijátszani, végigmehetnek egy nap alatt is, de a tartalomnak változatlannak kell maradnia, és a támpontoknak is kötelezően benne kell lennie a posztokban), viszont irreális teljesítésektől tartózkodjunk. Minimum 24 óra alatt tudnak csak végigmenni a pályán a karakterek.


vagy

választhatjátok, hogy mesélői levezényléssel szeretnétek ezt a részt végigcsinálni. Ebben az esetben erre a posztra egy héten belül reagálnotok kell, majd érkezik a mesélői reag, amelyre szintén egy hét, és úgyszint egy új mesélői reag, amire szintén egy hét, majd a végleges összesítő. Ez esetben 1-1-1 hét áll rendelkezésre a rövidebb posztok megírására, amely átlagos kalandként működik. Ez esetben evidensen úgy megy, ahogy a játéktéri kalandok, nem kell többet mondani róla.

A topic mesélője: Senju Tobirama
A csapatotok tekercse: Menny Tekercs//

_________________
Tää jylhä kauneus ja ääretön yksinäisyys
Lapsuuteni metsän, taivaan
Kaikuu se haikeus halki tän matkan
Aamun tullen yö tarinansa kertoo



Állandó mesélések (5/5)
- Djuka Orimi
        - Jelenlegi kaland: ElektrOP vol 2.0
-Tsuuzoku Tomoe
        - Jelenlegi kaland: A Téboly Mezsgyéin
- Kowarii Zion

        - Jelenlegi kaland: Cirque du Freak
- Hasegawa Zauki
        - Jelenlegi kaland: Üdvözöllek és búcsúzok
- Isha Dansei
        - A nagy szívű nővérkék tárt karokkal várnak

Ideiglenes mesélések (1/1)
- Hyuuga Shakaku (Köss csomót a szájára!)

Csapatmesélések (1/1)
- Csapat összemesélésre vár (Hasegawa Zauki, RandomNJK, Isha Dansei)

avatar
Uchiha Kagami
Moderátor

Specializálódás : Több éves posztok előkutatása

Tartózkodási hely : Elfeledett fóliánsok között


Adatlap
Szint: S
Rang: A Gundan Könyvtárosa
Chakraszint: Vodka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Hattori Arata on Csüt. Május 17 2018, 01:27

/Chuunin Válogató Vizsga II-es szekció
Senju Tobirama vezénylésével/


//A megbeszéltek alapján a heti körváltást választottuk Zionnal//

**A Főtéren**


Azt mondják, hogy az, ami nem öl meg, az megerősít... vagy, valami ilyesmi. Nos, a délben tűző nap a kellő hidratáltság, és az agyvíz felforrósodása ellen, az egyik sunagakurei boltban vett fejfedő viselésével az embert biztosan nem ölte meg, de, hogy meg sem erősítette, az is biztos. Pedig milyen jó is volt, amikor előző nap, miután végigélték azt a tortúrát, amit a Chuunin válogató Vizsga Írásbeli részének neveztek, végre-valahára kaptak bőségesen enni és inni, ráadásul egy kényelmesebb matrac is osztályrészül juthatott nekik. Arata méltán volt büszke önmagára, hogy végigvitte az írásbelit, ráadásul az amúgy egyáltalán semmit sem számító dolgozata is maximum pontos lett, hiba nélkül. Csak azért rakta el, hogy majd megmutathassa a dédapjának, hogy a helyes döntésen kívül, kellően fel is volt készülve mindenre... és hát... sikerült azt a döntést meghoznia, ami tényleg a megfelelő volt. Persze, a válaszon nem múlott semmi, csakis azon, hogy a csapat gondolja-e azt, ámbátor Arata úgy érezte, hogy valamilyen szinten tényleg a válasz is fontos volt, különben Daiki-senpai nem hiába osztotta volna meg velük nézeteit; aminek a férfiú csak örülni tudott.

Addig is viszonylag jó véleménnyel volt a vizsgáztatóról, hiszen olyan embernek látszott, aki bizony sokat, és még annál is többet megjárt, de azok után, hogy előadta monológját tegnap az írásbelit követően, nagyot nőtt Arata szemében; s ez, egy sunagakurei korc... szóval, egy itteni shinobi esetében nagy dolog, mivel az amegakurei semmibe nem nézte őket, csakis utolsó, a féregnél is alantasabb agresszoroknak, akik megérdemelték, amit kaptak... és kaphattak volna jóval többet is. De Daiki-senpai szavai igazak voltak, miszerint nincs béke, csak háború és hidegháború. Most, hogy egy számára ellenséges nemzet fiától is megerősítést kapott ebbél gondolkodásában, Arata egyenesben érezte magát ahhoz, hogy az árnyak végre-valahára elkezdhessék beölelni őt. Most elért egy hatalmas akadályhoz, amelynek az első felét leküzdötte előző nap, de hátra volt még... nos, valószínűleg kettő, hogyha azok alapján indult ki, amit a Chuunin Vizsgákról hallott. Akkor most fog következni egy embert próbáló gyakorlati részleg, amin, ha lehet, még inkább tesztelni fogják őket mind testileg, mind pedig lelkileg. De nem lesz gond. Arata kellően felkészült, legalábbis úgy érezte. Szerencsére volt elég esze, és gyorsan, három üres közepes chakratekercsbe lepecsételt pont annyi vizet, amennyi elfért bennük, így létrehozván három víztekercset... mert volt egy érzése, hogy ki fogják őket ereszteni a dűnék közé...

Most, hogy itt állt a főtéren, és jobban izzadt, mint egy ló, az agya ezerrel pörgött. Vajon mi lesz a következő feladat? Tényleg be lesznek eresztve a sivatagba? Netán itt, Sunagakurében kell valamilyen próbát kiállniuk? Szerencsére a kérdés nem sokat, csak fél órát váratott magára. Hamarosan megérkezett a következő fővizsgáztató, aki úgy nézett ki, mintha csak a súlyzóit otthon hagyta volna. Arata alig láthatóan megrázta a fejét; Sunagakure no Sato előkaparta az életben maradt, kidolgozott felsőtestű és kopasz jouninjait, hogy azokkal próbáljon rájuk ijeszteni? Mert, ha igen, akkor nagyon, nagyon nem sikerült, de hát... biztos volt valaki a tömegben, akit megérintett a szigorú szemmel pásztázó férfi megjelenése. Ha másokat nem, hát a nőket; Arata, ha lehet, akkor még szúrósabb szemmel nézett Motoi-chanra, harmadik csapattársukra, hogy még véletlenül se kezdjen el ömlengeni. A lány sajnos hajlamos volt ilyenre... pedig a férfiú már azt hitte, hogy régi társa évekkel ezelőtt elhagyta kislányos énét, de hát... oda se neki. Majd lesz valahogy. Egyelőre örült neki, hogy végre-valahára el tudott szívni egy fél doboz cigit, mielőtt beterelték őket az alakzatba. Sőt, az írásbeliről kiérve is az volt az első dolga, hogy rágyújtott... most végre, nikotinhiány nélkül tudott odafigyelni a magát Jonouchi-nak nevező férfire.



Jól sejtette, hogy néhány embert szétosztottak, amikor az elején látta a megdöbbent tekinteteket, és azt is jól érezte, hogy a következő fordulót a sivatagban fogják majd megejteni. Várható volt... ahogy az is, hogy az írásbeli végén történtekhez hasonlóan, most is csapatonként, és nem egyénenként kell majd teljesíteniük. A harmónia megvolt köztük, és Arata érezte, hogy egybe fogja tudni tartani majd magukat, ha törik, ha szakad... meg kell csinálnia. Elvileg, egy chuunin legfőbb erényei közé tartozik a vezetői képesség, és bár nem volt kimondva, az amegakurei férfiú egyfajta vezető volt a hármason belül, legalábbis az előzőek alapján úgy tűnt. Bár... egyik csapattársát sem ejtették a fejére, az a Zion bizony ravasz és okos fiúnak tűnt az alapján, ahogy csalt az írásbelin, míg Motoi-channak is megvolt a magához való esze. Ami egyedül aggasztatta egy kicsit, az az, hogy a férfi bejelentette, le lesznek feleződve a vizsgán... ami azt jelentette, hogy negyven csapatnak nem fog sikerülni, és Arata nagyon nem akart benne lenni abban a negyvenben, akik ki fognak majd esni; nem akart egy szánalmas, bukott selejt lenni, mint oly' sokan mások, akik még az első fordulót sem tudták teljesíteni. Nem, nem. Ezt bizony meg kellett csinálniuk, ha törik, ha szakad, végig fognak menni a sivatagon, és teljesíteni fogják a feladatot...

És végre a feladat mibenléte is elhangzott. Meg kellett hagyni, ötletes kis metódus volt, hogy egymástól kellett megszerezni a tekercseket; tényleg felmérte, hogy ki az, aki alkalmas egy információ megszerzésére és megtartására, továbbá vállalni a szerepet, hogy ő csak szállító, nem pedig egy olyan személy, akinek joga is van tudnia az információ tartalmáról. Végre átélhették gyakorlatban, hogy milyen chuuninnak lenni, hogy milyen chuuninként egy küldetésen részt venni. Most már csak bizonyítaniuk kellett. Igen, Aratában ott volt a bizonyítási kényszer, hogy is ne lett volna ott, mikor dédapja egyenesen megmondta neki, hogy igenis, csak akkor támogatja az ANBU iránti terveit, hogyha Arata letesz valamit az asztalra a Chuunin Válogató Vizsgán. Persze... a szokásos, sztoikus nyugalommal vágott neki a dolognak, de azért legbelül izgult; hogyne izgult volna, hiszen, valahol odabent ő is egy volt azok közül, akik életükben először vettek részt a shinobi világ egyik legnagyobb megmérettetésén, azon, amelyen minden genin részt akart venni egyszer az életben. És lehetőleg nem többször, és át is menni rajta.

A beleegyezési nyilatkozatot gyorsan átolvasta, és természetesen elsőre fel is fogta azt. A lényeg, hogy mindenért ő a felelős... ez amúgy valakinek új volt itt? Csak Amegakure no Sato volt képes felelősségre nevelni a shinobikat? Hogy azért, amit tesznek, felelősséget kell vállalniuk? Náluk, ha valaki hősi halált halt küldetés közben, azért nem tették felelőssé a rokonait, vagy a küldetés kiadóját, hanem igenis az volt a felelős, aki az életét adta a faluért... na jó, néha indítottak vizsgálatot a küldetés vezetőjével szemben, de ettől függetlenül... ez egy őrültség volt. Ennek alapvetőnek kellett volna lennie Arata szerint; olyan dolognak, amellyel mindenkinek, aki shinobinak nevezte magát, tisztában kellett volna lennie. És még volt pár kölyök, aki ijedt arccal nézte azt a papírfecnit. ~ Komolyan, ezek milyen alapon merik shinobinak nevezni magukat? ~ tette fel a kérdést magában Arata, de inkább nem is pörgött rajta az agya. A tíz perc pont elég volt két cigire az aláfirkantást követően, és remélte, hogy társai sem fognak morfondírozni majd túlzottan sokáig... bár, hogy is morfondíroznának, hiszen ők is Amegakure no Sato shinobijai voltak, az Isten teremtményei, az Angyal szolgálói. Őket nem olyan fából faragták... nem, őket acélból öntötték, olyan szürke acélból, amilyen szürke az Isten gyönyörű városát körülvevő folyó és az afölött függő esőfüggöny volt.

A tíz perc leteltével, Arata remélhetőleg a két társával együtt sétált be a paraván mögé, ahol végül megkapták a Menny tekercset a papírért cserébe. - Ha nem probléma, majd én elteszem - mondta Arata Zionnak és Motoi-channak, ha azok pedig engedték neki, akkor eltette a tekercset az övtáskájába, oda, ahol a cigarettát szokta tárolni. Megfelelő hely volt, hiszen a cigarettájára mindig figyelt, és így minden rágyújtásnál ellenőrizni is tudta a tekercset. Persze, volt már jó pár terve... amelyeket majd csak akkor fog bevetni, hogyha valaki elszedné tőlük a tekercset, vagy legalábbis megpróbálná. De most ők voltak az információ őrei, és egyben a futárok is. Itt volt az ideje, hogy bizonyítsanak. Itt volt az ideje megmutatni, hogy nem vehetik semmibe őket a Nagy Nemzetek. Ha szerencséjük lesz, akkor tán végleg ki is iktathatják majd azt a csapatot, akik ellenük törnek, hiszen a halálos erő alkalmazása nem volt tilos... de azt majd akkor, ha úgy jön ki a lépés. Arata még meghallgatta Jonouchi-senpai utolsó tanácsát, majd remélhetőleg a többiekkel együtt elindult a kijelölt indulási pontra.


*Az indulási ponton*

A sunagakurei tényleg nem szólt egy szót sem, ahogy azt a fő vizsgabiztosuk megígérte nekik. Nem volt baj, Arata amúgy sem volt beszélgetős kedvében. Az indulásig gyakorlatilag terveket szőtt az agyában, próbálta felmérni, hogy a többi csapat honnan indulhatott éppenséggel, és kinél lehetett Föld Tekercs. Biztos volt valami rendszer a tekercsek átadásában... ha nem, akkor nem jó. Sajnos, annyi lehetőség volt, hogy abból kiválasztani azt az egyet, ami alapján meg lehetett volna határozni, hogy ki-milyen tekercset kapott rajtuk kívül, majdhogynem lehetetlennek minősült. Túl nagy szám, túl sok variáció. Túl jó rendszer. Arata biztos volt benne, hogy több mint a fele ki fog hullani, és nem csak a rendszer miatt, hanem mert az Üvöltő Szelek Sivatagáról a sunagakureiek sok mindent suttogtak, és egyik sem volt szívderítő. De oda se neki. Minél több kieső, annál több esély nekik, és ez volt a fontos.

Az indulási jel megadását követően Arata jelzett volna a többieknek, hogy kövessék. Felállított terve volt, már csak be kellett vetni. - Jól figyeljetek - kezdett volna bele futás közben. - Jobb felé megyünk, és megkeressük az egyik konohai csapatot, akik arra indultak. Ha jók voltak a számításaim, akkor Föld Tekercs kell, hogy nálunk legyen, ha rossz, akkor folytatjuk tovább a keresést. Felesleges harcba nem keveredünk, amint megvan mind a két tekercs. Ha megszereztük a másikat, akkor az Zionnál lesz, hogy ne egy ember felügyelje az információkat. Ha tehetjük, elkerüljük a harcokat, ahogy előbb is mondtam, spórolnunk kell a chakrával. Ha harcba keveredünk, akkor az alap taktikát használjuk, de a páratartalom gyenge, szóval a Kirigakure no Jutsut kilőhetjük... Zion, Pokollátó. Motoi-chan, háttértámogatás, eszközhasználat, ne keveredj bajba. Én majd fentről figyelek, és dezinformálom az ellenséget. A legfontosabb, hogy ne áruljuk el a hollétünket, és az, hogy tényleges fizikai kontaktusba ne kerüljünk velük a legvégsőkig; csak akkor, amikor már száz százalékos a nyerési arányunk.

A tekercs elvételét követően kiiktatjuk az ellenséget, véglegesen, nem hagyjuk, hogy a hátunkba kerüljenek. Amint megvan, irány az ellenőrzőpont, nincs harc, akkor sem, ha kiprovokálják. Sivatagban vagyunk... hát legyünk mi a délibábok, a szellemek, akik lecsapnak, rettegést keltenek és eltűnnek, mintha sosem lettek volna. Gyerünk! -
Ha sikeresen el tudta mondani a fentebbieket, akkor Arata jelzett volna a többieknek, hogy térjenek le jobbra. A végtelen sivatag... a homokdűnék... jó lesz ez.

//Igen, az indítás után feltételes módba váltottam természetesen. Az NJK társ a következő lenne, ha a mesélőnk elfogadja:
NJK társ:

Név: Funakoshi Motoi
Kor: 18 év
Szint: B
Chakraszint: 420
Származás: Amegakure no Sato
Rang: Genin
Nem: Nő
Elsődleges elem: Víz

Specializáció: Irio Ninjutsu

Kinézet: Hosszú, fekete haj, mélybarna szemek, 162 cm-es magasság, karcsú, de kecses testalkat, porcelánarc. Fejpántját a homlokán viseli, standard mód szerint. Ruhaként az átlag kunoichi viseletet hordja, szürke színű, szoknyás végű egyberuha. Shurikentartó a jobb combon.

Jellem: Kedves, tán túlzottan is kedves. Enyhe gyengéd érzelmeket táplál Arata irányába. Szereti a virágokat és az esőillatot. Kissé introvertált, de amegakurei léte miatt parancskövető; az utasításokat kérdés nélkül teljesíti. Főként háttérbe húzódik, inkább gyógyít, mintsem harcol, de meg tudja védeni magát, ha úgy hozza a szükség. Ilyenkor főleg shinobi eszközökkel harcol, miközben kihasználja a természet által nyújtott előnyöket, vagy a Kirigakure no Jutsu által nyújtott rejtőködést. Esernyőjét a hátán hordja, amelyet a Jouro Senbon technikához használ, ha már minden kötél szakad, vagy az a parancs.

Technikák:

Sima technikák
Alap E szintű technikák
Ninpo: Jouro Senbon (Shinobi művészet: Záporozó tűk C-125)

Víz elemű technikák
Kirigakure no Jutsu (Ködben rejtőző technika D-100)
Suiton: Sui Nohara (Víz elem: Vízfelület B-190)

Orvosi technikák
Kiyomaru (Tisztítás, E-90)
Shindan (Diagnózis, D-50)
Gantai no Jutsu (Kötszer technika, D-120)
Tekishutsu (Eltávolítás, C-120)
Shousen Jutsu // Misztikus Kéz Technika (Gyorsgyógyítás, B-300)

Felszerelések
Dróthuzal, 10m
Alap szerszámok
Elsősegély készlet
1 doboz energiatabletta
10db robbanócetli
10db kunai
15db shuriken
3 kis chakratekercs
2 közepes chakratekercs
Öt üveg chakratinta
Hátizsák
Shurikentartó
Övtáska

Esernyő, benne 200 senbon lepecsételve
Ninja kesztyű
Ninja szandál
Ninja öltözet

avatar
Hattori Arata
Játékos

Taijutsu Pontok : 110

Specializálódás : Awaton

Tartózkodási hely : Amegakure no Sato


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 682

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Kowarii Zion on Hétf. Május 21 2018, 02:40

Chunnin válogató vizsga II. szekció
Tobirama


A vizsgabiztos hosszabb taglalásba kezdett, mit is jelent maga a chunninság. Miért is vannak most itt. Nem csupán arról szól, hogy fitogtattathassák erejüket a többi nemzet előtt, nem...ennél sokkal többről volt szó. Taktikusság, odaadás, az információszerzés lehetőségeinek meglátása és meglépése. Akik nem járnak hamis utakon, azok nem érhetik el a céljukat. Zionnak valahogy így hangozhatott az alábbi okfejtés. Mélyen a tudatába vájta ezt a mondatot, elgondolkodik rajta a későbbiekben. 
Ezután a vizsgabiztos a háborúkba kezdett bele. Más szemszögből vizsgálta, mint ahogyan azt Tomashi bá ecsetelte magának. Sunagakureiként tudja, mi az a szenvedés? Mert az országuk másfél-két évig más kezek alatt volt? Ugyan...Tomashi bá elmondta, Amegakure mit is szenvedett a korábbi háborúk során. Nem csupán a nagynemzetek állandó harcszíntereként szolgált, de Hanzou rémuralma is igen csak megtörte a nemzet erejét. Megtörni ugyan még mindig nem tudott, amegakureiként sokkalta nagyobb sérelmeket hordoz Zion a szívén, annak ellenére, hogy ő maga még nem élt át hasonlót. 
- Mit tudhat ez a félelmekről... - mormogta magában. Különös érzése volt. Szánakozás helyett megvető szemekkel kezdett a kopasz férfi elé tekinteni. Korántsem tűnt oly kemény és mégis szerethetőnek, mint Menő senpai. Ezt a fickót még Menő senpai asszonya is elverné, ha arról lenne szó.
Nincs béke, ez biztos. S nem is lesz még egy jó ideig. Ameddig a nemzetek nem heverték ki a sérelmeiket, addig nem lesz béke. Még hogy nem neheztel a Vízre...az elmúlt három nap nem erről árulkodott. Másként is megoldhatták volna... . Zion fejében sötét gondolatok kezdtek kavarogni. A sötét gondolatok pedig még sötétebb árnyakként szálltak lelkének oly ártatlan világába, hogy majd éjszaka, mikor minden csendes és nyugodalmas, előtörhessenek, s újabb rémálmokat sodorva magukkal, megkeserítsék őt. 
Szerencsére Zion és társai aznap nyugodtan aludhattak. Miután egy kiadós lakomát tartottak, Zion némi élelmet zárna el titokban egy tekercsbe. Ki tudja, mire készülnek ezek a sunaiak holnap. Vagy épp az éjjel? Mi van, ha az éjszaka közepén fogják őket kidobni a sivatag közepére? Zionnak fel kell készülnie a legrosszabbra. Ám szerencséjére, nem ez történt. Aznap éjjel mindenki csendben aludt. Jóllakottan, elfáradtan pihentek. Még Zion is mélyen aludt, nem kísértették őt a rémálmok aznap éjjel. Vagy ha igen, annyira fáradt volt már, hogy nem emlékszik rá. 
Másnap társaival együtt terelték őket egy nagyobb térre, ahol a további eligazításra állították őket be sorakozóba. Zion és társai talán órákat ott álltak mozdulatlanul, várva, hogy valami történjen. Meleg volt, a Nap ereje rendesen kikészítette őket. A homokot magával sodró széllöketek pedig teljesen idegen volt az Eső falusi számára. Zionnak nem tett jót ez az éghajlat. Mikor úgy érezte, nem bírja tovább, a csukott száján belül felszabadítana némi suiton chakrat, hogy aztán lenyelve azt pótolhassa a szükséges vizet. Még hogy nem éreznek semmit...ennek mégis mi közre van a chunninsághoz? Hogy órákat kell dekkolni vigyázzállásban a melegben? Otthon lennének, ezek a napon neveltek megfagynának. Szokott itt egyáltalán esni az eső?
Zion számos gondolattal le fog foglalva, így valamivel képes volt elütni az időt, amíg a vizsgabizottság nagy nehezen betolta azt a kényelmes hátsóját. A biztos ismételten kedves volt, korántsem nyers, de legfőképp kecsegtető esélyekkel köszöntötte a népet. Más szóval egy újabb szájkaratés jounin. Úgy tűnik, Sunagakure már csak ilyen emberekből áll. Olyan hősökkel, akik gyerekek között próbálnak meg érvényesülni. Hitomi...megjegyzem a nevet. 
- Tekercsszerzős feladat. A fele társaság ilyen, a másik fele pedig olyan tekerccsel rendelkezik. Mr Nagyszáj jól mondta akkor, ugyanis csak akkor lehet bejutni, ha mind a két fajta tekercs nálad van. Három nap...három napot kinn kell tölteni a sivatagban? Normálisak ezek? - gondolja magában a vörös hajú fiú. Hát tudják ezek, hogy ők honnan jöttek? Zion még életében nem látott homokot, s az elmúlt tizenhat évéből talán egy volt eddig összesen, amikor nem esett az eső. Amióta itt van, még csak felhőt sem látott. Bajban lehetnek kinn, ha semmi víz nem lesz a közelükben. Három nap...kemény lesz. 
Mielőtt elkezdődhetett volna a chunnin válogatóvizsga második fordulója, egy papírost toltak a fiú elé, melyet alá kellett írnia. valami hivatalos okmány vagy mi volt, amiben beleegyezik, hogy ha leszakad valamije akkor csak pénzért fognak segíteni. Illetve, hogy halálos kimenetelű vizsgára jelentkeztem. Nagyon meg akarnak rémiszteni mindenkit, adják inkább még most fel, mintsem gyerekhalállal legyen vége. Zion aláírta a nyilatkozatot, majd társaihoz ment. 
- Amúgy a nevem Zion, szia - integetne a csapat harmadik, női tagja felé. Zion nem ismerte a lányt, ahogyan Aratat sem, való igaz, a fiúval volt ideje elbeszélgetni az írásbeli alatt. Úgy tűnt, ők ketten már ismerték viszont egymást. A lány szép volt, porcelánarca valamiért megragadta a fiú tekintetét. Ugyan Zion nem igazán foglalkozott a nőkkel, újdonsült társának törékeny külsejével magára terelte a fiú figyelmét. - Leginkább a suiton és az illúziókat szoktam használni, mostanság azonban... - venne elő egy kis tekercset, majd egy tollat perdítene meg ujjai között. Zion jó néhány vonást húzna a papírosra, mintha rajzolna valamit. Egy apró rágcsálószerűség, talán egy mókus vagy egy nagyobb hörcsög mászna le a tekercsről, s ugrana a lány felé. Hatalmas bociszemekkel tekintene felé, majd egy szívecskét formázna két mancsával a feje fölött, s megszűnne. A tinta a lány karjáról lecsurogva, visszakúszna a fiúhoz, egészen a tekercséig. 
- Rendben. - válaszolna röviden Arata tervére. Miután a néma shinobi kiengedte őket a megfelő kapun, s Zionékat a végtelen sivatagba küldték a vizsga következő fordulójaként, Arata gyors tervét közölte velük. Energiatakarékos, de mindneképp működőképes, mégis egyszerűnek tűnt.
- Azonban mit szólnátok, ha...kihagynánk az éjjeli pihenőt, és éjjel támadnánk le az egyik csapatot? van nálam néhány tabletta, meg elvégre is...shinobik vagyunk, most aludtunk egy nagyot, kibírjuk szerintem egy nap pihenő nélkül. Nappal kifigyeljük, hogy kinél van a számunkra megfelelő tekercs, az éjszaka pedig lecsapunk, és mire a Nap ismét felkel, már jóval előrébb járunk, közel a célhoz. Ha elértük az épületet két napon belül, lesz egy teljes napunk pihenni. A rajzaimmal én képes vagyok felkutatni olyan helyeket, ahova mi magunk nem jutnánk be, a genjutsum segítségével pedig arra kényszeríthetjük őket, hogy az éjszakai csapdákat és az őröket már tévesen helyezzék ki. Van a tarsolyomban egy olyan technika, mellyel egy egész területet képes vagyok átvariálni, s egy újabb másított térségbe helyezni, ha az elsőt feloldják. Ha már eleve olyan helyre helyezik el a csapdákat, amelyek nem védhetik teljes egészében őket, akkor nem számítanak majd onnan támadásra. Bár nem vagyok nagy tervező, de mit szóltok ehhez? Az éjszaka legalább hűvösebb is lesz, s ha mozgásban maradunk, nem fognak letámadni minket sem
avatar
Kowarii Zion
Játékos

Taijutsu Pontok : 51


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 450

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.