Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Go down

Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Uchiha Kagami on Szomb. Május 05 2018, 18:55

-- Sunagakure főterén --

Előző nap végre kialudhattátok magatokat, és bőségesen kaptatok enni-inni azok után, amin keresztül kellett mennetek. Bizony, a Chuunin Válogató Vizsga első szekciója, az írásbeli nem volt éppen sétagalopp; testben és lélekben is hatalmas tortúrán mentetek keresztül, de érezhettétek magatokban, hogy ami nem ölt meg, az megerősített. A kitartóan tűző, déli nap már meg sem kottyant nektek az előző napok kálváriáját követően, és újult erővel álltatok az alakzatban, amelybe betereltek titeket a vizsgáztatók. A tér közepén egy kisebb pódium emelkedett, vélhetően ott fog majd felbukkanni az eligazító jounin... de legalább két fertályórán keresztül semmi nem történt, csak vigyázzba kellett állnotok. Azonban most, hogy itt voltatok, a vizsga utáni másnap délben a rejtett falu még kissé romos állapotában is impozáns főterén, méltán lehettetek büszkék magatokra. Ahogy körülnéztetek, rájöhettetek, hogy összesen nyolcvan csapat maradt bent a vizsgán, több mint, amire számítani lehetett. De hát... hátra volt még két kör a vizsgából, és az, amit hallottatok az eddigiekről, nem éppen a bennmaradás reményével kecsegtetett benneteket.

Már éppen kezdtetek volna nagyon szomjasak lenni - hisz hiába volt nálatok víz, hiába tölthettétek fel a készleteiteket, inni nem engedtek benneteket az alakzatban - akkor jelent meg az, akire vártatok. Por kavargott a feltámadó szélben, csípte a szemeteket, de nem mozdulhattatok meg, hiszen az volt a parancs. S a szállingózó por elültével, egyszer csak ott termett egy sunagakurei jounin a pódiumon; magas volt, tagbaszakadt, és kopaszabb még Daiki-senpai-nál is, ha ez egyáltalán lehetséges volt. Szigorú tekintetét körbehordozta rajtatok, hidegkék szemei csak úgy pásztáztak benneteket, mintha nem akarta volna elhinni, hogy tényleg ennyien voltatok a téren. - Hitomi Jonouchi vagyok, a Chuunin Válogató Vizsga második szekciójának fő vizsgabiztosa - mutatkozott be nektek, és várta szavai hatását... tán a hangja miatt, amely olyan volt, mintha a síron túlról szólt volna. Egyáltalán nem kiabált, még csak meg sem emelte a hangját, mégis tisztán hallottátok azt. - Sokan vagytok, de nem baj. A vizsgán le lesztek feleződve - jelentette be egykedvűen, és azonnal pusmogás kezdődött a tömegben. Lefeleződve? De hisz az... negyven csapat azonnali kidobása?

Jonouchi-senpai nem kiáltott fel, csak felemelte a karját, mire hirtelen csend lett a tömegben. Karizmája oly' erős volt, hogy neki nem volt szüksége holmi ordibálásokra, mint Daiki-senpainak. - Az én dolgom, hogy megismertesselek benneteket a rátok váró feladattal. Nos, először is, nézzetek magatok mellé - mondta, és mikor istenigazából körülnéztetek, akkor a mellettetek álló, többnyire ismeretlen, de sokszor falubéli, vagy legalább régen még szövetséges (bár máshol pont, hogy ellenséges) nemzet shinobijait láthattátok. - Csináltunk némi... változtatást - vette fel újra a fonalat Jonouchi-senpai, és enyhe félmosolyra húzta a száját. - Ahhoz, hogy igazán kiérdemelhessétek a Chuunin rangot, bizonyítanotok kell, hogy ismeretlen személyekkel is együtt tudtok működni. Épp ezért, kicsit megkavartuk a csapatelosztást. Persze, nem mindenkit osztottunk be másokhoz, vannak akik együtt maradtak, ők teljesítettek legjobban az írásbelin... ennyi előnyt megérdemelnek. A fontos, hogy itt nincsenek többé egyének, csak csapatok vannak. Csapatként mentek át, és csapatként is buktok meg. Hacsak egy ember kiesik a csapatból, az a csapat rögtön megbukott!

Lássuk is... -
kezdett el matatni Jonouchi-senpai, majd két tekercset húzott elő shurikentartójából; az egyiken a Menny, a másikon a Föld felirat volt látható. A Mennytekercs teljesen fehér volt, míg a Föld fekete. - Lehet pár sokadszorra próbálónak ismerős lesz ez a bevált szokás. Minden csapat egy tekerccsel kezd, vagy mennyel, vagy földdel. Összesen negyven-negyven tekercs lesz kiosztva, negyven föld és negyven menny. A cél: három napon belül legyen a csapat birtokában mind a két tekercs és érjenek el az ellenőrzőpontra azokkal! Az a csapat, akinél nincs ott mind a két tekercs, megbukott! Aki nem ért el három napon belül az ellenőrzőpontra, megbukott! Szóval... mindenképp le fogtok feleződni, hacsak többen meg nem buktok, de ez már nem a mi bajunk. Annál könnyebb dolgunk lesz.

A fontos szabályok: a tekercseket tilos felnyitni, aki felnyitja, azonnali hatállyal diszkvalifikálódik. Felnyitni csakis a végső ponton lehet, akkor, amikor átléptétek a vonalat. Továbbá... az Üvöltő Szelek Sivataga veszélyes hely, és ezen kívül, halálos erő alkalmazása megengedett! Lesznek, akiknek ez lesz életük utolsó vizsgája... és ennek fényében, most mindenki alá fog írni egy beleegyező nyilatkozatot, amit azért kell megtennie, hogy ne engem vegyenek elő, ha megtalálják az összeaszott hulláját a sivatagban. Saját felelősségetekre vehettek részt csak a vizsga ezen szakaszán. Aki nem írja alá, az visszalépettnek minősül, és jelentkezhet jounin felügyelőjénél, hogy a csapatával együtt megbukott. Majd legközelebb megpróbálhatja... vagy nem. Nos, a felügyelők ki fogják osztani a papírokat, amelyeket ajánlott áttanulmányozni, majd aláírni és a paraván mögött a három papírt ki fogják cserélni valamelyik tekercsre. Tíz percetek van átolvasni a beleegyezési nyilatkozatot, utána látni akarom a sorokat! -
adta ki az instrukciókat Jonouchi-senpai, majd kiosztották számotokra a papírokat, és mindenki kapott egy-egy tollat. A papíron a következők álltak:


Beleegyezési nyilatkozat

Én ................... beleegyezem, hogy csakis saját, személyes felelősségemre veszek részt a sunagakurei Chuunin Válogató Vizsga második fordulóján, amelyet a Szél Országában, az Üvöltő Szelek Sivatagában tartanak meg. Kijelentem továbbá, hogy a várható veszélyeknek teljesen tudatában vagyok, a vizsgán való részvételemet pedig sem fizikai, sem pedig egészségügyi probléma nem hátráltatja.

Jelen nyilatkozat aláírásával elfogadom, hogy a második forduló alatt, esetlegesen bekövetkezésre kerülő halálom, vagy bármely végtagom, testrészem elvesztése, netán maradandó, vagy éppen gyógyítható megnyomorodásom esetén, a felelősség teljes mértékben engem terhel.

Jelen nyilatkozat aláírásával kijelentem, hogy a fő vizsgabiztos (Hitomi Jonouchi sun. joun.) minden tájékoztatást megadott a Chuunin Válogató Vizsga második fordulójával kapcsolatba, figyelmeztetéseit megértettem, és azokat magamra nézve kötelező érvényű szabályokként elfogadtam.

Jelen nyilatkozat aláírásával elfogadom, hogy Sunagakure no Sato rejtett falvát semmilyen felelősség nem terheli személyemmel kapcsolatban, halálom, bármely testrészem elvesztése, netán megnyomorodásom esetén a falu semmilyen szinten nem köteles testi épségem megtartásáról, avagy holttestem elszállításáról gondoskodni.

Jelen nyilatkozat aláírásával elfogadom, hogy az esetlegesen mégis felmerülő egészségügyi ellátást Sunagakure no Sato rejtett falva - amennyiben nem vagyok helybéli shinobi - csakis térítés ellenében ejtheti meg, amelynek összege teljes mértékben engem terhel, és amelynek összege az ellátást követően kerül meghatározásra, és kiszámlázásra. Elfogadom továbbá, hogy ezt az összeget három (3) napon belül meg kell térítenem Sunagakure no Sato rejtett falvának.

A fenti pontok mindegyikét megértettem, elfogadtam és magamra nézve kötelező érvényűként értelmeztem.

Kelt:............


Aláírás


Amint mindenki aláírta, a paravánnál tényleg tömött sorok alakultak ki. A csapatok bementek, leadták a papírokat és tekerccsel a zsebükben távoztak. Természetesen ez a paravános megoldás azért volt, hogy nehogy meglássátok, milyen tekercset kapott a másik csapat, és, hogy azt a tekercset ki hordozza közülük. Miután mindannyian megvoltatok, Jonouchi-senpai újfent felvette a fonalat, de ezúttal nem kellett alakzatba állnotok. - Nagyszerű. Most az fog történni, hogy minden egyes csapat egy-egy kijelölt pontra megy a faluban, ahonnét elindulhat a sivatagba. Azon a ponton várni fog benneteket egy chuunin, akinek meg van hagyva, hogy nem kommunikálhat veletek, csak az ajtót nyitja ki számotokra. Eredményes vizsgát kívánok mindenkinek... és, ha adhatok egy tippet... - itt még jobban lehalkította a hangját - próbáljatok nem meghalni. Oszolj! - ezzel az ismertetés be is fejeződött. Mindenki megkapta a felügyelőktől az instrukciókat, hogy a falu melyik pontjára kell állnia.


-- Az indulási ponton --

Ott álltatok a kapunál, előttetek egy, a sok sunagakurei chuunin közül, arctalanok, névtelenek... legalábbis számotokra. Ahogy azt Jonouchi-senpai ígérte, nem szólt hozzátok egy szót sem, a kérdéseitekre, ha voltak olyanok, egyáltalán  nem válaszolt; csak az óráját nézte. Amint az elütötte a délután fél kettőt, kitárta a kaput, és jelzett nektek, hogy indulhattok. Odakint a végtelen sivatag várt rátok, a sivatag, amely annyi mindenért felelős volt már... a sivatag, amely nappal észveszejtő forróságával, este pedig rettentő hidegével tett próbára már akkor titeket, amikor idejöttetek... és az a hely, ahol most három hosszú napot kellett eltöltenetek.A Chuunin Válogató Vizsga II-es szekciója hivatalosan is elkezdődött. Képesek lesztek az akadályokat legyűrni? Vajon mi vár rátok a sivatagban? Vajon képesek lesztek mindent úgy teljesíteni, ahogy azt elvárják tőletek? Rajtatok állt...

//A poszt megírására 3 hetetek van, azaz 2018.06.04 23:59-ig be kell küldenetek mindenképpen, máskülönben a ti csapatotok azonnali hatállyal diszkvalifikáltnak számít. Nos, a továbbiakban a következő instrukciók szerint kell posztot írnotok:

Választhattok, hogy egy-egy élményhosszú posztban, szabadjáték-szerűen írjátok meg a dolgot. Ebben az esetben posztotoknak a következőket kell tartalmaznia:
- Az írásbeli és a gyakorlati közötti egy napos időintervallumot. (Bevezetés)
- A fenti poszt tényleges lereagálását (Tárgyalás)
- A Sivatagban eltöltött három (vagy kevesebb, de minimum egy) napot, amelyben harcba keveredhettek, és feltételes módban megszerezhetitek az ellenfél tekercsét ("amennyiben sikerült a küzdelmünk, és megszereztük a tekercset...") Ez a három, de legalább egy nap tartalmazzon szockodást, a kihívásokat - forróság, embertelen hideg, készletek fogyása stb. - és egy-két harcot. Akár el is veszthetitek a tekercseteket, amelyeket megpróbálhattok visszaszerezni, majd megszerezni a következőt (Tárgyalás)
- Az ellenőrzőpontra való feltételes megérkezést és a tekercsek kinyitását (Befejezés)

Ezt követően a mesélőtök ellenőrzi a posztjaitokat, és eldönti, hogy sikeresen vettétek-e az akadályokat. Amennyiben ezt választjátok, a következő támpontoknak kötelezően szerepelniük kell a hosszú posztokban:
- Egy sivatagi állat (óriás skorpió/kígyó) megtámad benneteket
- Konfrontálódtok egy másik csapattal, akiknek hozzátok hasonló tekercse van
- Konfrontálódtok egy másik csapattal, akiknek olyan tekercse van, amilyen kell nektek
- Eltévedtek a sivatagban
- Visszataláltok a helyes irányra
- Elkezd kifogyni az étel- és italkészletetek

Hogy a karaktereitek mennyi idő alatt teljesítik, rátok van bízva (tehát az előzőek ellenére nem kötelező mind a három napot kijátszani, végigmehetnek egy nap alatt is, de a tartalomnak változatlannak kell maradnia, és a támpontoknak is kötelezően benne kell lennie a posztokban), viszont irreális teljesítésektől tartózkodjunk. Minimum 24 óra alatt tudnak csak végigmenni a pályán a karakterek.


vagy

választhatjátok, hogy mesélői levezényléssel szeretnétek ezt a részt végigcsinálni. Ebben az esetben erre a posztra egy héten belül reagálnotok kell, majd érkezik a mesélői reag, amelyre szintén egy hét, és úgyszint egy új mesélői reag, amire szintén egy hét, majd a végleges összesítő. Ez esetben 1-1-1 hét áll rendelkezésre a rövidebb posztok megírására, amely átlagos kalandként működik. Ez esetben evidensen úgy megy, ahogy a játéktéri kalandok, nem kell többet mondani róla.

A topic mesélője: Senju Tobirama
A csapatotok tekercse: Föld Tekercs//

_________________
Tää jylhä kauneus ja ääretön yksinäisyys
Lapsuuteni metsän, taivaan
Kaikuu se haikeus halki tän matkan
Aamun tullen yö tarinansa kertoo



Állandó mesélések (7/7)
- Djuka Orimi
        - Jelenlegi kaland: ElektrOP vol 2.0
- Djuka Kodomo
        - Jelenlegi kaland: A Bölcsesség Ára

-Tsuuzoku Tomoe
        - Jelenlegi kaland: A Téboly Mezsgyéin
- Kowarii Zion

        - Jelenlegi kaland: Cirque du Freak
- Hasegawa Zauki
        - Jelenlegi kaland: Üdvözöllek és búcsúzok
- Hyuuga Shakaku

        - Jelenlegi kaland: Holdezüst

- Hyuuga Ayako

        - Jelenlegi kaland:


Chuunin Válogató Vizsga
avatar
Uchiha Kagami
Adminisztrátor

Specializálódás : Több éves posztok előkutatása

Tartózkodási hely : Elfeledett fóliánsok között


Adatlap
Szint: S
Rang: A Gundan Könyvtárosa
Chakraszint: Vodka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Nakahara Saki on Vas. Május 20 2018, 12:14

Saki aggódott, hogy vajon a második fordulóban mivel fognak szembenézni. Teljesen kipihente magát, frissen ébredt. Szüksége is volt rá, hogy feltöltse erejét, chakrakészletét. Hallott pletykákat a korábbi vizsgákról, az első forduló után fizikai megpróbáltatások elég állítják a genineket. Persze konkrétumot még nem tudtak, Sunagakure kitalálhatott teljesen más próbát, mint amik korábban szerepeltek. A gyülekező dátumát megadták, illetve mindenki teljesen feltöltött készletekkel vághatott neki a próbatételnek. Felszerelését még egyszer ellenőrizte, nehogy bármi probléma merüljön fel. Öltözékét is úgy válogatta ki, hogy kényelmes legyen, de védjen az ország kemény időjárása ellen. A 14-es csapat együtt indult el a főtérre, ahol a gyülekezőt tartották. Viszonylag gyorsan haladtak az utcákon, Saki is elég jól tudta tartani velük az iramot.
Amikor odaértek, minden csapatot alakzatba állítottak és két órán keresztül kellett vigyázzban állniuk a déli hőségben. Látszott a résztvevőkön, hogy az elmúlt napok megpróbáltatásai megedzették őket. Yukigakure geninjei elég éles váltást éltek meg a Szél országában. A havas tájak után kissé sokkoló volt a hőség. A kékesfekete hajú genin tudta, hogy Fuyu nehezen viseli a meleget. Yue egyelőre nem panaszkodott ilyesmiről, de teljesen érthető lett volna, ha ő is inkább a hideget preferálja. A kunoichi homlokán izzadtság kezdett gyöngyözni, szája pedig elég hamar kiszáradt. Mivel most nem tettek ki órát, fogalma sem volt, mennyi idő telhetett el, mióta megérkeztek. Bár talán jobb is volt így, nem idegeskedett feleslegesen a lassan múló percek miatt. Helyette egész más gondolatok kavarogtak a fejében.
*Csapatként megyünk. Vajon... képes leszek segíteni? Sokat tanultam, fejlődtem... de... de... ez most más.* Még szerencse, hogy nem moccanhattak, ezért Saki képes volt viszonylagos nyugalmat erőltetni az arcára. Teste meg se mozdult, bár belül minden porcikája remegett. Az írásbeli részét viszonylag könnyen vette, hiszen lexikális tudására mindig számíthatott, ám a harc sosem tartozott az erősségei közé.
*Bízok a társaimban. A medikus képességeimre fogok hagyatkozni. Ha nem is vagyok jó harcos, orvos még lehetek.* Döntötte el magában Yukigakure geninje.
Mire gondolatmenete végére ért, újabb porfelhő kerekedett, ezúttal sokkal nagyobb. A tér közepére állított pódiumon megjelent egy újabb jounin, aki sokkal tekintélyt parancsolóbb volt, mint Daiki-senpai. Jonouichi-senpai ismertette a második forduló részleteit. A sötétkék szemű kunoichi ledöbbent, amikor meghallotta, hogy a csapatok le fognak feleződni. Hamarosan az is kiderült, miért. Saki minden részletre figyelt, sokkal keményebbnek ígérkezett a második forduló, mint azt gondolta. A sivatag csak az egyik problémájuk jelentette, meg kellett szerezni egy másik színű tekercset, és közben megakadályozni, hogy ellopják tőlük a sajátjukat.
*Ha-halálos erő?* Rettent meg újra a kékesfekete hajú shinobi. Amúgy is fehér arca még sápadtabbá változott. *Harcoltam már ellenséges ninjákkal... de akkor sem az erőm miatt sikerült. Az a hegyekben történt... ismerősebb terepen.* Tekintete ekkor két csapattársára vándorolt. Mintha ettől kisit megnyugodott volna, hiszen csapatként mennek tovább, muszáj lesz egymásra támaszkodniuk. Aprót biccentett a fejével, jelezve, hogy benne van, nem fut el. Átvette a nyilatkozatot, amiket kiosztottak. Átolvasta, bár sejtette, hogy miről van benne szó. Kissé remegő kézzel, ám végül aláírta és elindult beadni az egyik paravánhoz.

Beleegyezési nyilatkozat

Én Nakahara Saki beleegyezem, hogy csakis saját, személyes felelősségemre veszek részt a sunagakurei Chuunin Válogató Vizsga második fordulóján, amelyet a Szél Országában, az Üvöltő Szelek Sivatagában tartanak meg. Kijelentem továbbá, hogy a várható veszélyeknek teljesen tudatában vagyok, a vizsgán való részvételemet pedig sem fizikai, sem pedig egészségügyi probléma nem hátráltatja.

Jelen nyilatkozat aláírásával elfogadom, hogy a második forduló alatt, esetlegesen bekövetkezésre kerülő halálom, vagy bármely végtagom, testrészem elvesztése, netán maradandó, vagy éppen gyógyítható megnyomorodásom esetén, a felelősség teljes mértékben engem terhel.

Jelen nyilatkozat aláírásával kijelentem, hogy a fő vizsgabiztos (Hitomi Jonouchi sun. joun.) minden tájékoztatást megadott a Chuunin Válogató Vizsga második fordulójával kapcsolatba, figyelmeztetéseit megértettem, és azokat magamra nézve kötelező érvényű szabályokként elfogadtam.

Jelen nyilatkozat aláírásával elfogadom, hogy Sunagakure no Sato rejtett falvát semmilyen felelősség nem terheli személyemmel kapcsolatban, halálom, bármely testrészem elvesztése, netán megnyomorodásom esetén a falu semmilyen szinten nem köteles testi épségem megtartásáról, avagy holttestem elszállításáról gondoskodni.

Jelen nyilatkozat aláírásával elfogadom, hogy az esetlegesen mégis felmerülő egészségügyi ellátást Sunagakure no Sato rejtett falva - amennyiben nem vagyok helybéli shinobi - csakis térítés ellenében ejtheti meg, amelynek összege teljes mértékben engem terhel, és amelynek összege az ellátást követően kerül meghatározásra, és kiszámlázásra. Elfogadom továbbá, hogy ezt az összeget három (3) napon belül meg kell térítenem Sunagakure no Sato rejtett falvának.

A fenti pontok mindegyikét megértettem, elfogadtam és magamra nézve kötelező érvényűként értelmeztem.

Kelt: 2018.05.20.


Aláírás
Nakahara Saki

A 14-es csapat Föld tekercset kapott, csakhogy ezt rajtuk kívül senki nem tudta. Ezzel még jobban megnehezítették a második fordulót, hiszen akár többször egymás után belefuthattak olyan csapatba, akiknél szintén ilyen tekercs lapult. Jonouchi-senpai még ellátta őket információval és némi jó tanáccsal is, majd a felügyelők mindenkit a megadott pontra irányítottak.

Újabb séta következett, hogy eljussanak a megadott helyre. Valóban egy chuunin állt őrt az ajtónál, várta a megfelelő időt, hogy kinyissa azt és a geninek elinduljanak a sivatagba. Saki mindkét kezével felsőjének alját babrálta. Izgult a harc miatt, a sivatagi körülmények miatt viszont talán nem is annyira. Sosem beszélt sokat, ez most is így történt, csendben figyelte Fuyut és Yuét. Kezdett kicsit kételkedni magában, vajon tényleg megérdemli-e, hogy itt legyen, részt vegyen a vizsgán. Gyomra összeszorult a gondolatra.
*A látomásban megmentettem mindenkit. Most hárman vagyunk... sikerülni fog. Megteszek mindent, ami tőlem telik.* Határozta el magát a kunoichi, miközben kicsit lépett a kapuhoz.
Délután fél kettőt mutatott az óra, vagyis a chuunin kinyitotta az ajtót, ami egyenesen a sivatagba vezetett. Saki nyelt egy nagyot, a torkában lévő gombócot sikerült nagyjából eltüntetnie.
- Fuyu, Yue - szólította meg két csapattársát. - Menjünk!
Arcán halvány mosoly jelent meg, ami gyorsan eltűnt. Hangját alig lehetett hallani, mégis valami ismeretlen magabiztosság csengett benne. A két fehér hajú kunoichi erőt adott neki.
*Nui anyó, Ran-san, tényleg nem futok el többet.* Tette hozzá gondolatban, majd elindult a végtelen homoktenger felé.

//Felszerelés: Élelem, víz
1 db kunai, 9 db shuriken, 5 db füstbomba, 10 m dróthuzal, 15 db senbon, 4 db robbanó cetli, elsősegély készlet, 3 kisebb méretű tekercs//
avatar
Nakahara Saki
Játékos

Taijutsu Pontok : 66

Tartózkodási hely : Yukigakure


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 613

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Hamada Fuyu on Hétf. Május 21 2018, 00:22

Kipihentem keltem, bár kissé nyomottan. Csalódott voltam a tegnap miatt, de nem hagytam, hogy igazából erőt vegyen rajtam a szomorúság. Persze csalódtam, hogy ilyen alacsony pontszámom lett, de legalább nem ment kárba minden. A tudat, hogy részt vehetek a 2. fordulón jóval inkább kárpótolt. Persze az ébresztő utáni kis „testgyakorlat” azért eléggé felborzolta a kedélyeket, legalábbis az enyéimet. Teljességgel feleslegesnek tartottam ezeket a fölösleges körbefuttatásokat, melyek ezekkel a „türelemjátékokkal” megy el. Ezzel csak az időnket húzták és hátrányosabb helyzetbe keverték azokat, akik nincsenek ehhez a légkörnyezethez szokva, mint például én, vagy a csapat többi tagja. Hosszú óráknak tűnt a melegben való ácsorgás, és meg kell hagyni kis híján meg is szédültem a monoton semmittevés és a tűzforró nap miatt, de azért mikor megérkezett a vizsgabiztos, megpróbáltam csöppet rendbe kapni magam, mely so-so sikerült, így mikor el lett mondva a feladatsor kissé megnyugodtam. Bár annyira azért mégse. Leginkább a kevés pontszámom annak köszönhető, mert téves információk miatt úgy tudtam egyszerű, könnyű kérdések lesznek és a csapatmunka a lényeg. Ez részben igaz is, de akkor is… mindenesetre a második fázis egyelőre nem különbözik az elmúlt évek alapjaitól. Úgy tűnik a jól bevált módszereket hagyják lefolyni. A férfi, aki felügyelt ránk nem volt valami dús hajú személy, de valamennyire azért szorult belé kis karizma. Bár szerintem személy szerint nem a jelleme, vagy kisugárzása miatt volt ekkora hatással a mondandója, szimplán a feszült figyelem miatt, mivel egy kis zaj is elnyomhatná a hangját. A csapatok közti variálás szerencsére a mi triónkat nem érintette, de nem lehettünk biztosak, hogy a többiekre nézve vajon ez jó lesz-e vagy sem. A felvezetés átlagosan telt és rezzenéstelen arccal fogadtam a híreket. Természetesen bizton állíthatom, hogy mindenki tudta mi vár ránk itt. Mindenki felkészült az esetleges veszteségekre, hisz ezek a vizsgák gyakran megtizedelték a genin állományt. Így nem is meglepő szerintem hogy az állandó közönyöm ellenére is, elég hamar aláfirkantottam a papírost, hogy aztán egy utolsó „nagy szavakra” még visszatérjünk, majd mindenki a saját indulópontjaira sorakozhasson fel. Az induló végül szépen lassan elkövetkezett, és mindhárman beléptünk a vizsga területére. Saki vezetett, mely igencsak meglepett, hisz sosem volt az a domináns típus. Viszont szó nélkül követtem, hisz egyértelmű volt a dolog. Ahogy azonban olyan 5-10 perc után eltávolodtunk a starttól, jeleztem a többieknek, hogy álljanak meg.
- Gondolom mindannyiótok biztos benne, hogy ez nem a mi területünk. Itt mi vagyunk hátrányba a környezet és a hő miatt. Javaslom, éjszaka mozogjunk, hisz a mi testünk jóval ellenállóbb a hidegre. Ami ezeknek a nyápicoknak csontig fagyasztó hideg, nálunk csak enyhe pírt hozó hűvösség. – kuncogok fel – Ezenfell a hóviharok miatt a látásunk is jobban hozzászokott a csekély látási viszonyokhoz… szóval azt tanácsolom, éjszaka portyázzunk, mikor mindenki pihen, nappal pedig pihenjünk valami eldugott helyen, így a forróságot is elkerüljük és a vízkészleteinket is tartalékolhatjuk. Mit szóltok? Három napunk van, vagyis 2 éjszakán át tudunk portyázni…. ennek elégnek kell lennie. – fordulok a csapathoz, majd rábólintanak, máris indulhatunk, hogy valami fedezéket keressünk.
avatar
Hamada Fuyu
Játékos

Taijutsu Pontok : 30


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 319

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Senju Tobirama on Szer. Május 23 2018, 21:35


  Száraz levegő, izzasztó meleg... senkinek sem jó kombináció, ám mint Yukigakureiek érezhettétek, hogy nem ez a ti terepetek. Persze mint shinobiképzést végzettek, kik nem kevés tapasztal álltok már a vizsga területén, jóval könnyebb alkalmazkodni, mint egy képzetlen zöldfülűnek. Ugyan a hó országa távol áll a sivatagtól, s éreztétek a meleget, szervezetetek elég ellenálló volt, hogy kibírjátok azt, ha nem is feltétlen érezhettétek magatokénak annyira a helyet, mint a Sunagakureiek. Miután elhatároztátok, hogy megindultok valamiféle menedéket keresni, s éjszaka folytatjátok a tervet, viszonylag rövid, egy órás túra után rábukkantatok egy barlangszerű képződményre. A lyuk lefelé lejtett, egészen a föld alá vezetett, felülről mégis védett volt, s oldalról se hagyott támadási felületet. Ahogy közelebb értetek nem láttátok jelét, hogy bármi odabent lett volna az elmúlt napokban. Se állati ürülék, se maradványok, amit más ragadozók hagytak volna. Ilyen terepen pedig téliálmot alvó medvétől se kell félni. Szája oly szűk volt viszont, hogy csupán gugolva fértetek be, ám mikor beljebb mentetek, láttátok, hogy kitágul a tér, s akár még egy csapatot is elszállásolhattatok volna a föld alatt. Sokkal inkább széltében volt mérete, mint hosszában, mégse lehetett panasz, a célra tökéletes volt. 
//
  Kép belülről.
  Kép kívülről.  //

Amennyiben megvártátok az estét, úgy zavartalanul tölthettétek időtöket, s mi több egy érdekes nyúlványt is felfedeztetek, mely barlangotokból indul. Látszólag egyenesen a sivatag központja felé vezetett. Később, sötétedés után, tervetek szerint megindultatok portyázni. Hamar meg is akadt tekintetetek a távolban egy bőszen lobogó tábortűzön, melynél két ember ült. Feltehetőleg társuk valaminek köszönhetően odavan? Vagy ilyen hamar elesett? Ki tudja? Azonban kétségkívül jó lehetőségnek tűnhetett. Csupán alakjukat láttátok, háttal voltak nektek, így konkrétan létszámukon kívül semmilyen információt nem voltatok képesek felmutatni róluk. Nekik mentek, vagy tovább álltok? Az idő fogy, s tekercsetek csak egy van, bölcsen döntsetek. 

// A következő körben, amennyiben elindultatok portyátokra szeretném kérni hogy egy közös tervezettel álljatok elő, melyben leírjátok a nyitólépést a támadásról feltételesmódban, vagy párbeszédesen. A barlangot volt bőven időtök feltárni, amennyiben bemerészkedtetek a járatba, mely abból nyúlik kérlek utaljatok rá és leírom a következőkben, hogy mit láthattatok odalent. A kör megírására mától számított egy hetetek van. Jó munkát! //

_________________
Jaken, Nana, Ryusuke, Misage, Arata, Aki, K.Takashi, Benji, Mirubi, Ran
avatar
Senju Tobirama
Főadminisztrátor


Adatlap
Szint: E
Rang: Hokage
Chakraszint: Halálütés

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Nakahara Saki on Kedd Május 29 2018, 23:36

A vezető szerepe nagyjából 10 perc után szűnt meg. Saki saját magán lepődött meg, sosem gondolta volna, hogy egyszer őt fogják követni. Pláne nem egy ismeretlen helyre, olyan körülmények közé, melyek igencsak távol álltak hazájuk időjárásától. Hálás volt, amikor Fuyu jelzett, hogy álljanak meg. Azonnal így tett, ezzel mintegy újból visszaadva Fuyunak a vezetői szerepet. Körbenézett a sivatagban, ám semmi mást nem látott, csak végeláthatatlan homoktengert. A fehér hajú kunoichi rögtön tervvel állt elő, amin a kékesfekete hajú lány meg se lepődött. Fuyunak mindig gyorsan forgott az agya és vele ellentétben szavakba tudta önteni, amit kigondolt. Yue szintén figyelt, hátha hozzá tudott volna rakni még valamit a tervhez.
*Jó ötlet, mert a melegben lehet hamarabb kimerülnénk. Az éjszakai hidegben jobban fogjuk bírni.* Ahogy a legtöbbször, most is inkább belső hangja kommentálta az eseményeket, ahelyett, hogy hangosan kimondta volna. Bólintott, ezzel jelezve, hogy megértette Fuyu tervét és elfogadta. A csapat harmadik kunoichije sem ellenkezett, hamar belátták, a sivatagi környezet ellenük dolgozott.
A sötétkék szemű ninja újból körbenézett és észrevette a három sor lábnyomot, amit maguk mögött hagytak. Azonnal rájött, hogy így könnyű lesz őket követni, akár egészen a rejtekhelyükig. Aggódó tekintettel nézett a másik két kunoichire. Először nem tudta, hogyan közelítse meg a problémát, amit észrevett. A pihenésük alatt könnyű célponttá válhattak, ez pedig a vizsga idő előtti végét jelentette volna számukra. Tovább indultak, céljuk egyértelműen valami menedék keresése volt, ahol nem tűzött úgy rájuk a Nap. Mindhárman képzett shinobik voltak, ám neki mindig is nehezebb dolga volt, főleg ha az erőnlét került előtérbe. Néha hátra-hátrapillantott, a lábnyomok makacsul jelezték útvonalukat. Tartalékoltak a vízzel, bár kettőjüknek is rendelkezésre állt a Suiton elem, vészhelyzet esetére. Mégis, a lány inkább spórolt minden csepp chakrájával.
*Talán hagynom kéne, hogy Fuyu vagy Yue tegyen javaslatot. Bizonyára ők is észrevették, hogy a lábnyomok a homokban elárulhatnak minket. Ha jól tudom, Fuyu rendelkezik néhány Fuuton elemű jutsuval. Azzal talán kezdhetnénk valamit. Megígértem Nui anyónak és Ran-sannak, hogy bele adok mindent. Bizonytalan vagyok, de ha megint csöndben maradok, nem leszek hasznára a csapatnak.*
Kissé össze kellett még szednie a bátorságát, ám végül sikerült szólásra nyitnia ajkait.
- Szóval... esetleg el kéne fednünk a nyomainkat - a szavak szinte suttogásként hagyták el száját. Hátra felé mutatott, így nyomatékosítva mondandóját. A csapat legidősebb tagja felé fordult. - Fuyu... azt mondtad már ismersz Fuuton technikákat. Van valami jutsud... amivel ez kivitelezhető?
Bízott a társában, neki is helyén volt az esze, biztosan kitalált valamit. Utána folytathatták tovább útjukat, menedéket keresve. A Nap állásából tekintve nagyjából egy órája menetelhettek a sivatagban, amikor rábukkantak egy barlangra. Semmi jelét nem látták, hogy bármilyen állat, esetleg másik csapat tanyázna itt. Minden tekintetben jó rejtekhelynek tűnt. Mivel a föld alá vezetett, valószínűleg a hőmérséklet sokkal alacsonyabb lehetett, mint a felszínen.
A bejárat viszonylag szűkös volt, de azért guggolva be tudtak menni. Távozás esetén kissé lelassítaná őket, ám egyelőre ezzel nem foglalkoztak. Belül kiszélesedett a barlang, kényelmesen elfértek, sőt még további embereket is be tudott volna fogadni. Itt zavartalanul kivárhatták az estét, pihenhettek, feltöltődhettek a forróságban lemenetelt út után. Saki először bizonytalanul botorkált a nyúlvány felé, ami beljebb vezetett a sivatagba. Mégis kíváncsisága felülmúlta félelmét, na meg aztán még kapóra jöhetett a tudás, amit megszerzett.
- Megnézem - szólt oda halkan a két fehér hajú kunoichinek. Azért titokban reménykedett benne, hogy nem egyedül megy és néz szembe az ismeretlennel. Lehet, hogy semmit nem találnak a járatban, viszont a kunoichi mindig is óvatos volt.

Elérkezett az éjszaka, vagyis elindulhattak portyázni. Fuyu terve jól hangzott, az éjszaka teljesen más időjárással fogadta őket, mint a nappal. Sakit emlékeztette a Hó országára, persze a fehér hótakaró helyett ismét végeláthatatlan sivatag tárult a szeme elé. A szerencse ismét melléjük szegődött, hiszen hamarosan lobogó tűz fénye vonta magára a csapat figyelmét. Azt rögtön észrevették, hogy csak ketten ülnek a tűz mellett, a harmadik ember valahol máshol járt. A kékesfekete hajú kunoichi aggódva tekintett két csapattársára. Ettől a pillanattól rettegett, hogy végül szembe kell néznie a többi résztvevővel. Vagy legalább is hárommal mindenképpen.
*Nem tudjuk milyen tekercsük van. Az is lehet, hogy ugyan úgy Föld, mint a mienk. Talán felesleges harcba keverednünk velük.* Yukigakure békés politikája nála hatványozottan előjött. Azt viszont jól tudta, hogy Fuyu és Yue sokkal céltudatosabbak nála. Ezen kívül, ha már eljutott idáig, legalább a második körből is győztesen szeretett volna kikerülni. Karjait mintegy védelmezőn maga elé tette, a másik két lány észrevehette bizonytalanságát.
A tekercset eredetileg Yue kapta meg, eddig egész végig nála volt. Most azonban változik a helyzet, Saki veszi át a védő szerepet. Yue ugyanis pont a közelharcban jeleskedik, vagyis ha támadnak, neki több esélye van csapást bevinni. A kunoichi elteszi hátsó övtáskájába a Föld tekercset, majd várja az utasításokat.
*Sokkal nagyobb eséllyel tudnak támadni. Nekem inkább kiegészítő technikáim vannak, plusz az orvosi tudásom.* A harmadik ninja hollétét még mindig nem tudják, vagyis akár csapda is lehet. Saki legszívesebben hátra maradna, bár akkor tudná a másik csapat, hogy nála van a tekercs. Mindenki ötletel, mert három tervből sokkal jobban lehet egy tervet összerakni. Még mindig Fuyut tekintik vezetőnek, neki megvan a karizmája ehhez.
- Nos... esetleg a Kirigakure no Jutsu segítségével rosszabbá tehetnénk a látási viszonyokat. Bár alacsony a páratartalom... sok chakrát emésztene fel. A Suiton és Raiton technikák jól kombinálhatók... ezen elindulhatnánk. Vagy Fuyu Fuuton jutsui jól jöhetnek... de nem kéne mindent rád terhelni - pillant kissé idegesen a jeges külsejű shinobi felé. - Talán... nem kéne... szóval, esetleg lesből is támadhatnánk. Ki kéne deríteni, milyen tekercs van náluk.
*Nem tudom, jók-e az ötleteim. Megteszek, amit tudok, nem futok el, vagy legalább is megpróbálom. Lehet nem vagyok elég jó Chuuninnak.* Ezeket persze hangosan sose mondaná ki, inkább belső hangja segítségével emészti magát.
- Az Oboro Nunshin no Jutsuval össze tudom őket zavarni, ha rájönnek, hogy nálam van a tekercs - teszi még hozzá a végén. Ezek után vár, hogy mi lesz a terv. Követi az utasításokat, azoknak megfelelően cselekszik. Ha kell, hátul marad, vagy Fuyuval és Yuéval tart a harcba.

//Yue jutsu listája:
- alap technikák
- Ceremónia (Gitou)
- Első Osztály (Shodou)
- Napfény (Hikage)
- Raiton: Kyuuden no Jutsu
- Raiton: Raiken
- Raiton: Jibashi
- Raiso: Gekishin
- Raiton: Sandaaboruto//
avatar
Nakahara Saki
Játékos

Taijutsu Pontok : 66

Tartózkodási hely : Yukigakure


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 613

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Hamada Fuyu on Pént. Jún. 01 2018, 12:32

A terep sohasem volt a barátom. Valamiért bármennyiszer országon kívül voltam küldetésen, vagy egyéb célból, mindig valamilyen meleg éghajlatú területen végeztem a dolgaim. És ez elég bosszantó tud lenni egy olyan személynek, aki nem viseli túl jól a forróságot. Érzem, ahogy a drága erőm szépen kezd fokozatosan elhagyni és egy csöpp szédülés is úrrá lesz rajtam. Leginkább ezért is állítottam meg a csapatot, bár nem mutattam ki feléjük a gyengeségem, így ezt szerencsére nem vehették észre. Viszont az érvelésem és az indokom elég meggyőző volt mindkettejüknek, hogy rábólintsanak. Szerencsére. Nem örültem volna, ha mindketten elkövetnék azt a hibát, hogy alábecsülik Sunagakure időjárását, főleg a déli időkben. Mi havasi shinobik vagyunk, nem pedig sivatagiak. Ahogy minekünk is hátrányunk van ebben a környezetben, úgy a Sunaiak is szenvednének Yuki területén. Most mit meg nem adtam volna azért, hogyha a fagyos otthonom szele simogatná a bőrömet. Máris honvágyam van enje… Kicsit jobban bebugyoláltam magam a kimonómba, mert féltem, hogy a rikító nap megperzseli pihepuha bőröm. Hát igen… van egy elég nagy hátránya annak, ha valakinek olyan jó a színe, mint egy hullának, de hát most, na. Már kis híján indultam volna is, ám Saki közbeszólt. Igazából már egy ideje gondolkodtam a problémán, amit felhozott, de eddig úgy gondoltam nem számít, hisz ilyen közel a kiinduló pontokhoz egyelőre nem számít, ám most, hogy fedezéket keresünk, valóban eljött az ideje, hogy kicsit elfedjük magunkat. Elmosolyodtam a lány felé (bár mosolyomba semmi öröm nem volt, de gúny és egyéb más érzés se, bár Saki ezt már megszokhatta), miközben lágyan legyezem magamat „fegyveremmel”.
- Saki-chan. Ugye tudod, hogy nem lehetünk biztosak abban, hogy a közelben van-e fedezék vagy sem. Lehetséges, hogy fél óra múlva is csak fel-alá futkoznánk. Ennyi felület elsimításához sajnos még túl kevés chakrám van. – itt hagyok egy kis szünetet, majd folytatom – Viszont, van B tervem. Saki-nyan add át kérlek a dróthuzalod, ha lennél oly kedves. Yue-chan ideadnál légy szíves a kardhüvelyed?
Hogy mikor váltam vezetővé? Sosem tudtam… Annak ellenére, hogy mind Yue, mind Saki jóval erősebbek nálam, valamiért mindig rám támaszkodtak ilyen helyzetekbe, vagy legalábbis én úgy érzem. Mondjuk nem mintha ellenem lenne, vagy szokatlan lenne a helyzet, hogy „főnökösködni” kell, de hát no. Mindenesetre, miután megkaptam a kért dolgokat a drót egyik végét a markolat végéhez rögzítettem, míg a másik végét a kard pengéjének végéhez. A lehető legstabilabban próbáltam ezt, hogy véletlenül se lazuljon le, bár Yue kardja esetén azért ráraktam egy biztonsági hurkot, így ha vész van, gyorsan el lesz távolítható ez a csöppség. Röpke utasítások nyomán végül elindítottam Yuet és Sakit. Yue ment a baloldalt, én jobb oldalt, Saki meg középen. Mi a szélen kitártuk a kezünket oldalra, hogy a drót a lehető legnagyobb felületen oszoljon el mögöttük, a csöppet lazára hagyott drót pedig belevágott a puha, laza homokszerkezetbe és ahogy haladtunk, átpörgette a homokot, ott is, ahol eddig a lábnyomaink voltak. Mivel ezzel a módszerrel nem nehezedtünk rá és nem valami nagy dologgal próbálkoztunk a homok sem hagyott hátra egyéb követhető nyomokat. Persze ennek a manővernek megvolt az ára. Nem haladhattunk se túl gyorsan, se túl lassan, mert úgy vagy túl mélyen vagy túl felszínesen vájta volna ki a homokot. Így leginkább a csapatmunkára és a figyelmességünkre számíthattunk csak. Mindenesetre hosszúnak tűnő órák után végül találtunk egy pihenésre alkalmas barlangot, ami mint kiderült biztonságos és nyugodt volt. Már csak egy dolog maradt hátra. A pihenés. 2:1 arányú pihenés szavaztattam meg, melyet, ha elfogadtak akkor 2 éber, 1 pihenő felállásban lazítanánk. Egy nézi a külvilágot elfedve magát, egy a barlangban áll készen, egy pihen, és ezeket körkörösen váltogatva mindannyian tudtunk valamicskét lazítani, mígnem be nem köszöntött az este.
 
Újult erővel, már jóval otthonosabb levegőhőmérséklettel indultunk útnak, ahogy azonban kiderült nem is kellett olyan messzire mennünk, hogy új ellenségekkel találkozhassunk. Ejj-ejj. Ez így gond. Ha nem teszünk, valamint holnap nagy valószínűséggel elérnek minket. Saki ekkor, mint egy izgatott gyermek elkezdett sürögni és máris le akarta őket rohanni. Természetesen utasítottam mindenkit hogy húzódjunk fedezékbe és elég messzire, hogy azok véletlenül se hallhassanak meg minket. Végül rosszallóan megrázom a fejem.
- Enje Saki-nyan nem tudtam, hogy ilyen agresszív vagy. – kuncogok fel, de elkomolyodok – Ez itt a chuunin-választó vizsga Saki. Értékelem a sietséged, de ráérünk. Ez még csak az első nap, ne kapkodj és gondold végig a helyzetet. Nem tűnik gyanúsnak neked a helyzet? A semmi közepén vagyunk, ahol kilométerekről kiszúrhatod a tüzeket, ők mégis begyújtottak egy tábortüzet. Miért? És miért mutatkoznak ilyen nyilvánvalóan? Kettő a három ellen felállás, számukra kedvezőtlen felállásban. Ez nem gyanúsan nagy véletlen? – kuncogok fel halkan, majd megpöckölöm Saki homlokát – Lehet, hogy erősebb vagy nálam Saki-nyan, de tapasztalatlan vagy még. Sose legyél optimista egy harc előtt. Egy jó shinobi a legrosszabb lehetőségre készül, és mindig van B terve.
Egy hosszabb csend következett és hagytam, hogy Saki megemészthesse a hallottakat, bár szemmel végig a tábortűz és a környékét tartottam figyelemmel. Annak ellenére, hogy a lánynak szólt, Yue is érezhette, hogy neki is célozgatott a kioktatás, mert tisztán érezhető volt, hogy kész volt már a harcra és már bármelyik pillanatban kiugrott volna. Végül sóhajtottam és elmagyaráztam nekik a tervem.
 
Némán és a lehető legkevesebb fölösleges mozdulattal indultam meg egyedül a tűz felé, mellettem a szintén némán közeledő vízklónjaimmal, amiket a tartalékvizünkből készítettem. Bajban leszünk, ha elbukunk, de van tapasztalatom túlélési dolgokban, így akkor sem leszünk problémában, ha esetleg elbuknánk és elveszítenénk ezt a vízet. Yue és Saki az egyik közelebbi dűne mögé küldtem és jeleztem, hogy várjanak a jelemre. A klónjaim természetesen felvették a két lány alakját, így senki nem mondhatta meg, hogy hamisítványok, viszont sietnem kellett, mert nem kis chakra ezeket fen tartani ugyebár. A tervem két részletből állt. Az első, amelyet most is végzek. Gyors és kíméletlen munka. Két két senbonnal eltalálni az ellenfél nyaki ütőerét vagy légcsövét. A lehető legközelebb terveztem közeledni hozzájuk, ahol nem láthatnak még a tűz okozta vakítástól (az éjszaka koromsötétje miatt nem láthatnak a tűz körül tisztán), de a dobótávom minimumját nem akartam lejjebb csípni, így ha biztos voltam már a dolgomban halálos pontossággal próbáltam célba juttatni a tűket. Természetesen végig éber voltam és a klónjaim is végig a tájat fürkészték. Azonban a figyelmem leginkább a hallásomra fókuszált és kész voltam, hogy mozgósítsam a B tervet. Ha klónpukkanás vagy bábra, fára jellemző tompa puffanást hallok, azon nyomban a Renkuysen-hez folyamodok, hisz ebben az esetben az ellenfél csapdájába eshetek és a rajtaütést ezzel a körkörös örvénylő technikával a legkönnyebb hárítani. A klónoknak az a feladatuk, hogy minél tovább elhúzzák azt, hogy megsértsék őket, nekik még csak támadniuk sem kell, de nem szabad lebukniuk, hogy klónok. A lányok azt az utasítást kapták tőlem (amivel ha ellenkezni is próbáltam azon nyomban elhallgattattam őket ellenvetést nem tűrő hangon), hogy csak akkor támadjanak, hogy rajtam üt az ellenfél csapata, ezenfelül csak Saki kövesse végig a csatát és ő jelezzen Yue-nek, akinek az a feladata, hogy a saját állásuk körüli területet felügyelje, hogy ne üssenek rajta a rajtaütő csapaton mindaddig, míg harcba nem lépnek. Rendkívül bonyolult és igen kimerítő tervvel álltam elő… de szerintem senki nem mondhatja azt, hogy nem készültem fel az ütközetre. Természetesen ez mindez akkor is áll, ha esetben nem történi rajtaütésem folyamán semmi és a célpontjaim összeesnek. Ez esetben óvatosan megközelíteném őket, majd egy-egy ideget célzó dobással meggyőződnék róla, hogy biztosan halottak, majd ha igen, akkor a klónjaimat előreküldve átkutattatom őket, num 1: mi van náluk, num:2 a haláluk okát valóban az én tűim és nem egyéb dolog okozta. Amennyiben sikerült eltalálnom az ellenfelet, valós személyek, ám nem haltak bele, akkor ez esetben a B terv szerint folytatjuk a dolgokat az ellenfél csapatának tekercsétől függetlenül.
avatar
Hamada Fuyu
Játékos

Taijutsu Pontok : 30


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 319

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Uchiha Kagami on Pént. Júl. 13 2018, 19:18

/Chuunin Válogató Vizsga - II-es szekció/

//A mesélést átvettem, a csapatot innentől én viszem tovább//


Mit is lehetne mondani? A Chuunin Válogató Vizsga második szakasza bizonyosan rosszabb volt, mint az első, ámbátor... talán mégsem. Sikeres írásbeli - vagy inkább sikeres csalás? - és már jöhettetek is a sivatagba. Mint yukigakureiek, számotokra a sivatag nem éppen a legmegfelelőbb környezet volt, de hát... shinobik voltatok, és egy shinobinak mindig, minden körülmények között, száztíz százalékosan helyt kellett állnia... itt volt hát az ideje annak, hogy bizonyítsátok, tényleg így is volt, hogy méltóak voltatok a shinobi megnevezésre. Kis csapatotok viszonylag elég hamar rátalált a barlangra, amely menedéknek kiváló volt, hovatovább, még egy érdekes járatot is felfedeztetek benne; vajon az lesz majd, ami elvezet benneteket a célhoz? Nos... azt ki kellett tapasztalnotok, de a megfelelő tekercs még nem volt nálatok, szóval, először azt kellett megszereznetek. A prédát megtaláltátok, méghozzá estefele, és szerencsére igen elővigyázatosak voltatok ahhoz, hogy ne támadjatok rögtön. Okos shinobik módjára, rögtön inkább tervezni kezdtetek, hiszen az általános, hármas csapatlétszámból csak kettőt láttatok a tábortűznél... vajon merre lehetett a harmadik?

A tervetek jó volt, az nem vitás. Bármilyen más helyzetben simán bejött volna, azonban a balszerencse utolért benneteket; amint mozdulni akartatok, hirtelen lefagytatok, és úgy éreztétek, mintha végig zsibbadnátok; lábujjhegytől a fejetek búbjáig. Csak a szemeteket tudtátok mozgatni, így még láthattátok, amint délibábként eltűnt az alant elterülő kép; se tábortűz, se alakok... minden eltűnt. Mozdulni még mindig nem tudtatok, s Saki, nemsokára motoszkálást éreztél a testedet, érezted, amint minden porcikádat átkutatták. - Föld, Eiji - szólalt meg egy hang a hátatok mögött, amit helyeslő hümmögés követett. Hirtelen előttetek termett egy konohai fejpántos, fiatal srác, akinek szemei furcsán fehérek voltak, s azok körül minden ér ki volt dagadva; letaglózott benneteket a látványa, hiszen olybá tűnhetett számotokra, hogy ezekkel a szemekkel a lelketek legsötétebb titkait is látta. - Megöljük őket, Eiji? - kérdezte az előttetek álló fiú, mire hátulról újra egy hangot hallottatok; azét, aki előbb csak hümmögött. - Ne, Hidekazu. Felesleges lenne. Így is, hátrányban lesznek... de tudod mit? Tedd őket közepesen harcképtelenné. Daigo, rakd el a tekercset. Kedves Yukigakureiek, köszönjük. Remélem, nem találkozunk...

Mikor ezt kimondta, az előttetek álló fiú hirtelen mindhármótokba belevgáta az ujját, méghozzá követhetetlen sebességgel. A fájdalom, ami utána következett, mindannyiótokat kis híján kiütött, ráadásul ezt még párszor megismételte... majd eltűntek. A zsibbadás hamarosan alábbhagyott, s végre szemrevételezhettétek magatokat: fizikai sérülésetek nem volt viszont ott, ahol a konohai fiekivágta az ujját a bőrötöknek, furcsa, pontszerű seb látszódott; mintha csak narkósok lettetek volna, akik tűvel szurkálták magukat a legfeltűnőbb helyeken. Összesen hat-hat-hat ilyen sebetek volt, egy-egy a két karotokon, egy-egy a nyak körül, egy-egy pedig a lábatoknál. Saki, mivel volt orvosi tudásod, így egy kis gondolkodást követően rájöhettél, hogy mik voltak ezek a pontok... Tenketsuk. Összesen hat tenketsut ért a csapás mindhármótoknál, és remélhetőleg ezt közölted is a többiekkel. Létezhetett ilyen, hogy valaki lássa a tenketsukat? Hallottatok mítoszokat a konohai Hyuuga klán képességeiről, a híres Byakuganról, de nem tudtátok, hogy ilyen erős... most megtapasztalhattátok. Hirtelen szédülni kezdtetek, Yue pedig térdre borult és elhányta magát; a paralízis utóhatásai nem mindenkinél ugyanúgy játszódtak le.

Ott voltatok hát a sivatagban, tekercs nélkül, jelentősen legyengülve. Vajon mit fogtok tenni? Választ a természet adott; mikor már egy ideje morfondíroztatok, a távolból hirtelen füstöt láttatok, sőt, még a szagát odáig sodorta a feltámadó szél. Amennyiben elindultatok arra, egy nagyobb homokbuckáról remek kilátás nyúlt lentre, ahol éppen három, iwagakurei shinobi evett-ivott és mulatott a tábortűznél. Az egyik kis genin nagy hangon nevetett - ezt már kiszúrhattátok hamarabb is - és pont emiatt, ezek végre, határozottan élőnek tűntek. - Hallottátok, hogy visított az a kis sunagakurei kunoichi amikor elintéztem? - nevetett fel az egyik, a többi pedig vele kacagott. - Kérlek ne, nem akarom, ne, kérlek, kéérlek, inkább ölj meeeeeg - utánozta a fiú igen tehetségtelenül egy szenvedő lány hangját, miközben kidomborította az ágyékát. Hirtelen megpillanthattátok, hogy mire fel volt ez a jókedv; a háromból ketten egy-egy üveg sakét szorongattak, ami már első látásra is igen megfogyatkozottnak tűnhetett. - Csak takarítsd le a tekercseket, még csöpögnek! - röhögött a tűz mellett ülő, és nagyot húzott a sakés üvegből.

Itt volt hát az alkalom, hogy megoldjátok felmerült gondjaitokat; vajon képesek lesztek rá? Képesek lesztek arra, hogy kijavítsátok a hibát, amit előzőleg vétettetek? Ez a három iwagakurei tényleg olyan egyszerű célpont lenne, mint azt mutatják? Nos... csakis rajtatok állt... de ne feleddjétek, jelentősen le voltatok gyengülve. Minden lépést meg kellett fontolnotok, legalább kétszer, ha nem háromszor; még körültekintőbbnek kellett lennetek, mint egy chuuninnak, még óvatosabbnak, mint egy settenkedő ANBU ügynöknek.



//A következő posztotokban ennek a lereagálását kérem, továbbá azt, hogy miként oldjátok meg az új helyzetet, amibe belekerültetek.

Állapotok:
Saki-Fuyu-Yue: Fizikai 100%, Chakraállapot: 70% (a tenketsuelzáródás miatt; ez kihat továbbá a technikáitokra is, jelenleg egyik technikátok sem fut 100%-on, mindegyik csak 70%-os teljesítményt tud nyújtani, továbbá 10%-al többe kerül megalkotni és fenntartani)

Határidő
2018.07.20 23:59//


_________________
Tää jylhä kauneus ja ääretön yksinäisyys
Lapsuuteni metsän, taivaan
Kaikuu se haikeus halki tän matkan
Aamun tullen yö tarinansa kertoo



Állandó mesélések (7/7)
- Djuka Orimi
        - Jelenlegi kaland: ElektrOP vol 2.0
- Djuka Kodomo
        - Jelenlegi kaland: A Bölcsesség Ára

-Tsuuzoku Tomoe
        - Jelenlegi kaland: A Téboly Mezsgyéin
- Kowarii Zion

        - Jelenlegi kaland: Cirque du Freak
- Hasegawa Zauki
        - Jelenlegi kaland: Üdvözöllek és búcsúzok
- Hyuuga Shakaku

        - Jelenlegi kaland: Holdezüst

- Hyuuga Ayako

        - Jelenlegi kaland:


Chuunin Válogató Vizsga
avatar
Uchiha Kagami
Adminisztrátor

Specializálódás : Több éves posztok előkutatása

Tartózkodási hely : Elfeledett fóliánsok között


Adatlap
Szint: S
Rang: A Gundan Könyvtárosa
Chakraszint: Vodka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Nakahara Saki on Csüt. Júl. 19 2018, 22:32

Saki próbált mozdulni, valahogy kitörni a bénultságból, ám nem tudott. Ezek szerint a csapat harmadik tagja direkt vonult félre, a két másik pedig könnyű csalinak használta magát. Egyenesen belesétáltak a csapdába és ez ellen nem tehettek semmit. Az ifjú kunoichi egyszer csak motoszkálást érzett a testén, valamit kerestek - egész pontosan a tekercset.
*Ne, állj! Kérlek!* Belső hangja a szokásosnál hangosabban üvöltött, csakhogy ezzel nem ért el semmit. Ahogy a ninja szép lassan közeledett a tekercs rejtekhelyéhez, a genin szemébe könnyek szöktek. Azonnal megpróbálta volna letörölni, nehogy bárki észrevegye, jelenlegi állapotában azonban erre esélye sem volt. Arcára két csíkot rajzoltak a lecsurgó könnyek, megtisztítva a sivatag porától. A másik csapat láthatóan nem foglalkozott ezzel, vagyis említésre sem méltatták szánalmas reakcióját. Jobban mondva Saki fejében zajlott le ennyire drasztikusan a jelenet. Kizárólag a tekercs érdekelte a másik csapatot, nem a geninek. Bár az életüket megkímélték, mégsem hagyták annyiban.
A kunoichi erős fájdalmat érzett a testén, amikor a fiú követhetetlen gyorsasággal csapta beléjük ujjait. Aztán következett a nagy semmi. A kékesfekete hajú shinobi lerogyott a homokba - mert megszűnt a bénultság -, és gyorsan eltüntette a sírása nyomait. Ekkor vette észre, hogy Yue némileg hevesebben reagált a történtekre. Amilyen gyorsan tudott, feltápászkodott a homokból és csapattársához sietett.
- Yue, jól vagy? - kérdezte tőle, miközben elővette a kulacsát. Oda nyújtotta a lánynak, hogy igyon pár kortyot. A nagyobb folyadékveszteség sokkal komolyabb probléma volt a sivatagban, mint más környezetben.
Ha már problémák, újabbal kellett szembenézniük, mégpedig azzal, hogy tekercs nélkül maradtak. Ők kezdeményezték a tervet, mégis vesztesen kerültek ki belőle.
*Egy feladatot bíztak rám, a tekercs megóvását. Elbuktam ezt az egyszerű feladatot. Talán... ha jobban figyeltem volna. Még Fuyu is azt mondta... túl agresszív vagyok. Olyan egyértelmű volt... csak nem vettem észre.* Miközben fejben ostorozta magát, jobban megvizsgálta a sebhelyeket, amiket az ütések okoztak. Gyengébbnek érezte magát, pedig nem használt technikát. A pontszerű szúrások nem tartoztak a gyakori sérülések közé. Az elhelyezkedésük pedig még furcsábbnak tűnt, egészen olyannak, mint a...
- Tenketsu pontok - hagyták el ajkait a szavak. Halkan, ám mégis érthetően beszélt. - Csak egyszer hallottam szóbeszédet... - tartott egy kis szünetet, majd társaira nézett és folytatta. - Konoha egyik híres klánja a Hyuuga... szóval... nekik van olyan képességük, hogy elzárják a Tenketsu pontokat. A szemük... szinte mindent lát... ezért ütöttek így rajtunk.
A kérdést, miszerint hogyan és merre tovább, nem akarta ő feltenni.

Viszont a válasz elég furcsa helyről jött, újfent füstöt látott a csapat, a szél ráadásul még a szagát is odasodorta hozzájuk.
*Érdemes lenne megnézni. Eddig nem alakultak jól a dolgok... de talán most.* Futott át agyán a gondolat. *Bár a hátrányunkkal nem biztos... viszont csak... csak meg kéne próbálni.* Miközben saját magával hadakozott, elindultak abba az irányba, ahonnét a füst szállt.
Hamarosan megpillantották a tűz körül ülő három genint. A fejpántjuk jeléből azonnal kiderült, hogy Iwagakuréből érkeztek. Saki csak hallgatta a beszélgetésüket és elborzadva tapasztalta, mégis mire képesek egyes emberek. Kezét szája elé tartotta, nehogy úgy járjon, mint korábban Yue. Érezte a gyomrában egyre növő követ, és bizony majdnem viszontlátta a nappal elfogyasztott ételét. Sokszor kerste a biztonságot csapattársai tekintetében, ám most inkább az aranyszínű homokot bámulta. Az állapotukból ítélve könnyű célpontot jelentettek, csakhogy korábban is megjárták, ezúttal még óvatosabbnak kellett lenniük.
- Fuyu, ezúttal veled megyek - tőle kissé szokatlanul határozottan. - Eddig... a tekercs miatt hátramaradtam... de most... segítek.
Saki tudta nagyon jól, ha eddig csapatként jöttek el, továbbra is úgy kell működniük. Nem sok támadó technikát mondhatott magáénak, így viszonylag limitált volt a jutsu készlete, amit felhasználhatott. Megpróbált annyi részletet megosztani jelenlegi állapotukról, amennyit csak tudott.
- A Tenketsu pontjaink egy részét elzárták... ez... ez azt jelenti a jutsuk nehezebben jönnek létre és nem olyan hatékonysággal. Nekem amúgy is kevés chakrám van. A senbonokkal jól bánok, ezt felhasználhatjuk.
Kezével a Föld országából érkezett ninják felé mutatott. Tekintetét továbbra is Fuyun és Yuén tartotta, valahogy nem akaródzott arra felé nézni, pedig akkor jobban látta volna a terepet. Ezúttal is főként csak tanácsokkal látta el másik két társát, illetve nagyjából összegezte, ő miként tudna hozzájárulni a sikerhez.
- Ilyen állapotban rosszabb a mozgáskoordinációjuk, lassabb a reakcióidejük. Az alkohol eltompítja az érzékeket... de nem tudhatjuk, mennyire felkészültek - kicsit megint elbizonytalanodott, mindkét kezét ökölbe szorította, hogy kevésbé látszódjon a remegés. Csakhogy Saki nem az alkoholtól remegett, hanem a helyzet miatt.
- Elterelésnek jó lehet az Oboro Bunshin no Jutsu, vagy a Heiki Bunshin no Jutsu - így a többiek is tudták, milyen technikákat tud bevetni. - Szerintem spóroljunk a technikákkal, amennyire tudunk.

Sötétkék szempárja ismét Fuyut figyeli, aki idősebb és bölcsebb is nála. Az előzőekben is jobban bevált volna a terve, ha nincs ott a Hyuuga. Éppen ezért csendben marad, megvárja a fehér hajú kunoichi milyen tervvel áll elő. Nyomatékosításnak elővesz két darab senbont, amit mutató, középső és gyűrűs ujja közé tesz. Teljesen komolyan gondolja, hogy ezúttal ő is úgymond a frontvonalra megy. Orvosi ismereteinek hála pontosan tudja, milyen létfontosságú pontokat érdemes célozni a hatékonysághoz. Persze a korlátaival is tisztában van, egyedül csupán az egyik genint lenne képes leteríteni. Főleg úgy, hogy bármilyen kicsi chakrahasználat sokkal többet vesz ki belőle, mint korábban. Viszont nem adhatják fel, túl sokáig jutottak már ahhoz, hogy csak úgy visszaforduljanak. A fiúk szavai miatt egyre nagyobb erővel nyomja ki valami a mellkasát. Mintha ki akarna törni onnan valami - talán az említett shinobik megbosszulása. Saki nem érti a helyzetét, hiszen nem is ismeri, akikről szó van. Ösztönei mégis egyre jobban átveszik az uralmat. Újfent félelem járja át, ám ezúttal teljesen más az oka. Saját magától retten így meg - komolyan gondolja, hogy minden áron megszerezzék a tekercset, vagy adott esetben tekercseket.
Vár Fuyu jelzésére, illetve Yue támogatására, mert biztos benne, hogy a Kenjutsu specialistájuk is ugyan úgy harcra kész.
avatar
Nakahara Saki
Játékos

Taijutsu Pontok : 66

Tartózkodási hely : Yukigakure


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 613

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Hamada Fuyu on Szer. Aug. 29 2018, 20:28

Tervem tökéletes lehetett volna… jól átgondolt, megfontolt húzás, mely megfordíthatta volna a szerencsénket. Képesek lehettünk volna egy tekercset megszerezni… de végül… úgy tűnt csak a sajátunkat vesztettük el. Nem érzékeltem, mikor kerültünk genjutsuba, de mire felucsódtunk, már véget is ért az egész és az ellenfelek markaiban voltunk. Egy Hyuuga és egy Genjutsus… a harmadikat nem tudom, de nem tetszik nekem az ellenfelek felállása… túlságosan hatékony. Rajtunk ütöttek és legyőztek minket, s mire nekiállhattunk volna visszavágni, már messze jártak. Fáradtan rogyok földre, felhúzott térdekkel. Össze kellett szednem magamat, hisz a már sokat hallott Byakuganra még én sem voltam felkészülve. Sejtettem, hogy részt vesz majd a klán a vizsgán, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar összeakadok velük. Elég… kiábrándító. Viszont nem omolhatok össze. Még nincs veszve semmi és ha összerogyok a súly alatt csapattársaim szenvednék ezt meg. Így hát muszáj kicsit rendbe szednem magam. Sóhajtok és felállok. Hagytam, hogy kardforgató társnőnket Saki ellássa, hisz én amúgy sem vagyok tapasztalt az ilyenekben. Végül Saki felemlítette a klánt.
- Igen. Sokat hallottam, már a Hyuuga Jukenről… de eddig sosem láttam, vagy tapasztaltam… igazán... kellemetlen. Viszont van egy Genjutsu használójuk is, azt ne feledd. Minden információt raktározz el, hátha szembekerülhetünk velük újra. Nem hiszem, hogy a Hyuuga használna bármilyen más ninjutsut a Jukenen kívül, így számolnunk kell, hogy egy másik tagjuk képes használni a genjutsut, illetve valamelyikük a Paralizációt is. Tekintve, hogy mindhármunkat képes volt sok ideig mozgásképtelenné tenni olyan A+, vagy S- szintű lehet az illető, tekintve, hogy Aki  is nagy chakrakészlettel rendelkezik. Ha esetleg továbbjutunk, figyeljetek oda rá… talán ez a képesség sokkalta rosszabb lehet, mint a Hyuuga Jukenje… meg az utóhatásai. Jegyezzétek meg mind és próbáljátok majd hasznosítani.
Végül kissé megmozgattam magam, ahogy befejeztem és készültem a továbbindulásra. Érzem magamban a gyengeséget, ami nem igazán tetszik. Bármi is legyen az utunkba legközelebb, nem fogja figyelembe venni, gyengeségünk, így pedig… hát igen….
Ezzel zártam a beszédem, bár nem tudom kiből milyen hatást kelt ki, ezt el kellett mondanom nekik, viszont úgy tűnt hamarosan van lehetőségünk visszaszerezni a helyünket. Egy újabb csapat tűnt fel és már sajnos abban a szituációban vagyunk, hogy muszáj kockáztatnunk. Türelmesen hallgatom Saki magyarázását és tanácsait, majd végül bólintok.
- Továbbra is maradok elterelés. Ti hátulról támadtok a különválást követő 10. másodperc múlva. Nem kérek engedetlenséget, csak csináljátok. – mondom, majd nekiállok megszabadítani a ruháimtól, sőt még a fehérneműmtől is megváltam, nagy eséllyel a kettő legnagyobb megrökönyödésére – Az alkohol tompítja a tudatukat, és mit hallottátok eléggé felhevült hangulatukba vannak. Talán egy meztelen női test elég ideig elvonja a figyelmüket, míg rájuk támadtok hátulról… ha nem így, akkor majd egyéb módon fárasztom, majd le őket. – kuncogok fel sokat sejtetően – Ja igen. Próbáljátok először sima távolsági dobással leteríteni őket.
Nagy eséllyel Saki jelenleg a falra mászik tőlem, hisz az ilyen pillanataimban nem vagyok épp vezetőnek tűnő személyiség, pedig az elgondolás roppant egyserű, szimplán sokan túlságosan szemérmesek, hogy testi bájaikat felhasználják a harcok során... egy képzetlen shinobi ellen pedig elég jól szokott jönni. Mindesetre, ha végül elfogadják a döntésem jeleztem nekik, majd számoltam a másodperceket, majd úgy az 5.-nél cselekedtem. Első sorban három senbonnal jeleztem nekik… persze ha nem veszik észre akkor mindegyikük fejébe beleáll a tű, de ez már csak bónusz. Ám ha észreveszik, akkor nagy eséllyel felém fordulnak, így csábos mozdulatokkal indulok a tábortűz fényébe.
- Sziasztok fiúk… hallottam jól szórakoztatok… beszállhatok egy körre, majd én is? – kuncogok fel halkan, de fejemben tovább számolok némán – Kilenc….tíz!
avatar
Hamada Fuyu
Játékos

Taijutsu Pontok : 30


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 319

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.