Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Go down

Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Uchiha Kagami on Szomb. Május 05 2018, 18:55

-- Sunagakure főterén --

Előző nap végre kialudhattátok magatokat, és bőségesen kaptatok enni-inni azok után, amin keresztül kellett mennetek. Bizony, a Chuunin Válogató Vizsga első szekciója, az írásbeli nem volt éppen sétagalopp; testben és lélekben is hatalmas tortúrán mentetek keresztül, de érezhettétek magatokban, hogy ami nem ölt meg, az megerősített. A kitartóan tűző, déli nap már meg sem kottyant nektek az előző napok kálváriáját követően, és újult erővel álltatok az alakzatban, amelybe betereltek titeket a vizsgáztatók. A tér közepén egy kisebb pódium emelkedett, vélhetően ott fog majd felbukkanni az eligazító jounin... de legalább két fertályórán keresztül semmi nem történt, csak vigyázzba kellett állnotok. Azonban most, hogy itt voltatok, a vizsga utáni másnap délben a rejtett falu még kissé romos állapotában is impozáns főterén, méltán lehettetek büszkék magatokra. Ahogy körülnéztetek, rájöhettetek, hogy összesen nyolcvan csapat maradt bent a vizsgán, több mint, amire számítani lehetett. De hát... hátra volt még két kör a vizsgából, és az, amit hallottatok az eddigiekről, nem éppen a bennmaradás reményével kecsegtetett benneteket.

Már éppen kezdtetek volna nagyon szomjasak lenni - hisz hiába volt nálatok víz, hiába tölthettétek fel a készleteiteket, inni nem engedtek benneteket az alakzatban - akkor jelent meg az, akire vártatok. Por kavargott a feltámadó szélben, csípte a szemeteket, de nem mozdulhattatok meg, hiszen az volt a parancs. S a szállingózó por elültével, egyszer csak ott termett egy sunagakurei jounin a pódiumon; magas volt, tagbaszakadt, és kopaszabb még Daiki-senpai-nál is, ha ez egyáltalán lehetséges volt. Szigorú tekintetét körbehordozta rajtatok, hidegkék szemei csak úgy pásztáztak benneteket, mintha nem akarta volna elhinni, hogy tényleg ennyien voltatok a téren. - Hitomi Jonouchi vagyok, a Chuunin Válogató Vizsga második szekciójának fő vizsgabiztosa - mutatkozott be nektek, és várta szavai hatását... tán a hangja miatt, amely olyan volt, mintha a síron túlról szólt volna. Egyáltalán nem kiabált, még csak meg sem emelte a hangját, mégis tisztán hallottátok azt. - Sokan vagytok, de nem baj. A vizsgán le lesztek feleződve - jelentette be egykedvűen, és azonnal pusmogás kezdődött a tömegben. Lefeleződve? De hisz az... negyven csapat azonnali kidobása?

Jonouchi-senpai nem kiáltott fel, csak felemelte a karját, mire hirtelen csend lett a tömegben. Karizmája oly' erős volt, hogy neki nem volt szüksége holmi ordibálásokra, mint Daiki-senpainak. - Az én dolgom, hogy megismertesselek benneteket a rátok váró feladattal. Nos, először is, nézzetek magatok mellé - mondta, és mikor istenigazából körülnéztetek, akkor a mellettetek álló, többnyire ismeretlen, de sokszor falubéli, vagy legalább régen még szövetséges (bár máshol pont, hogy ellenséges) nemzet shinobijait láthattátok. - Csináltunk némi... változtatást - vette fel újra a fonalat Jonouchi-senpai, és enyhe félmosolyra húzta a száját. - Ahhoz, hogy igazán kiérdemelhessétek a Chuunin rangot, bizonyítanotok kell, hogy ismeretlen személyekkel is együtt tudtok működni. Épp ezért, kicsit megkavartuk a csapatelosztást. Persze, nem mindenkit osztottunk be másokhoz, vannak akik együtt maradtak, ők teljesítettek legjobban az írásbelin... ennyi előnyt megérdemelnek. A fontos, hogy itt nincsenek többé egyének, csak csapatok vannak. Csapatként mentek át, és csapatként is buktok meg. Hacsak egy ember kiesik a csapatból, az a csapat rögtön megbukott!

Lássuk is... -
kezdett el matatni Jonouchi-senpai, majd két tekercset húzott elő shurikentartójából; az egyiken a Menny, a másikon a Föld felirat volt látható. A Mennytekercs teljesen fehér volt, míg a Föld fekete. - Lehet pár sokadszorra próbálónak ismerős lesz ez a bevált szokás. Minden csapat egy tekerccsel kezd, vagy mennyel, vagy földdel. Összesen negyven-negyven tekercs lesz kiosztva, negyven föld és negyven menny. A cél: három napon belül legyen a csapat birtokában mind a két tekercs és érjenek el az ellenőrzőpontra azokkal! Az a csapat, akinél nincs ott mind a két tekercs, megbukott! Aki nem ért el három napon belül az ellenőrzőpontra, megbukott! Szóval... mindenképp le fogtok feleződni, hacsak többen meg nem buktok, de ez már nem a mi bajunk. Annál könnyebb dolgunk lesz.

A fontos szabályok: a tekercseket tilos felnyitni, aki felnyitja, azonnali hatállyal diszkvalifikálódik. Felnyitni csakis a végső ponton lehet, akkor, amikor átléptétek a vonalat. Továbbá... az Üvöltő Szelek Sivataga veszélyes hely, és ezen kívül, halálos erő alkalmazása megengedett! Lesznek, akiknek ez lesz életük utolsó vizsgája... és ennek fényében, most mindenki alá fog írni egy beleegyező nyilatkozatot, amit azért kell megtennie, hogy ne engem vegyenek elő, ha megtalálják az összeaszott hulláját a sivatagban. Saját felelősségetekre vehettek részt csak a vizsga ezen szakaszán. Aki nem írja alá, az visszalépettnek minősül, és jelentkezhet jounin felügyelőjénél, hogy a csapatával együtt megbukott. Majd legközelebb megpróbálhatja... vagy nem. Nos, a felügyelők ki fogják osztani a papírokat, amelyeket ajánlott áttanulmányozni, majd aláírni és a paraván mögött a három papírt ki fogják cserélni valamelyik tekercsre. Tíz percetek van átolvasni a beleegyezési nyilatkozatot, utána látni akarom a sorokat! -
adta ki az instrukciókat Jonouchi-senpai, majd kiosztották számotokra a papírokat, és mindenki kapott egy-egy tollat. A papíron a következők álltak:


Beleegyezési nyilatkozat

Én ................... beleegyezem, hogy csakis saját, személyes felelősségemre veszek részt a sunagakurei Chuunin Válogató Vizsga második fordulóján, amelyet a Szél Országában, az Üvöltő Szelek Sivatagában tartanak meg. Kijelentem továbbá, hogy a várható veszélyeknek teljesen tudatában vagyok, a vizsgán való részvételemet pedig sem fizikai, sem pedig egészségügyi probléma nem hátráltatja.

Jelen nyilatkozat aláírásával elfogadom, hogy a második forduló alatt, esetlegesen bekövetkezésre kerülő halálom, vagy bármely végtagom, testrészem elvesztése, netán maradandó, vagy éppen gyógyítható megnyomorodásom esetén, a felelősség teljes mértékben engem terhel.

Jelen nyilatkozat aláírásával kijelentem, hogy a fő vizsgabiztos (Hitomi Jonouchi sun. joun.) minden tájékoztatást megadott a Chuunin Válogató Vizsga második fordulójával kapcsolatba, figyelmeztetéseit megértettem, és azokat magamra nézve kötelező érvényű szabályokként elfogadtam.

Jelen nyilatkozat aláírásával elfogadom, hogy Sunagakure no Sato rejtett falvát semmilyen felelősség nem terheli személyemmel kapcsolatban, halálom, bármely testrészem elvesztése, netán megnyomorodásom esetén a falu semmilyen szinten nem köteles testi épségem megtartásáról, avagy holttestem elszállításáról gondoskodni.

Jelen nyilatkozat aláírásával elfogadom, hogy az esetlegesen mégis felmerülő egészségügyi ellátást Sunagakure no Sato rejtett falva - amennyiben nem vagyok helybéli shinobi - csakis térítés ellenében ejtheti meg, amelynek összege teljes mértékben engem terhel, és amelynek összege az ellátást követően kerül meghatározásra, és kiszámlázásra. Elfogadom továbbá, hogy ezt az összeget három (3) napon belül meg kell térítenem Sunagakure no Sato rejtett falvának.

A fenti pontok mindegyikét megértettem, elfogadtam és magamra nézve kötelező érvényűként értelmeztem.

Kelt:............


Aláírás


Amint mindenki aláírta, a paravánnál tényleg tömött sorok alakultak ki. A csapatok bementek, leadták a papírokat és tekerccsel a zsebükben távoztak. Természetesen ez a paravános megoldás azért volt, hogy nehogy meglássátok, milyen tekercset kapott a másik csapat, és, hogy azt a tekercset ki hordozza közülük. Miután mindannyian megvoltatok, Jonouchi-senpai újfent felvette a fonalat, de ezúttal nem kellett alakzatba állnotok. - Nagyszerű. Most az fog történni, hogy minden egyes csapat egy-egy kijelölt pontra megy a faluban, ahonnét elindulhat a sivatagba. Azon a ponton várni fog benneteket egy chuunin, akinek meg van hagyva, hogy nem kommunikálhat veletek, csak az ajtót nyitja ki számotokra. Eredményes vizsgát kívánok mindenkinek... és, ha adhatok egy tippet... - itt még jobban lehalkította a hangját - próbáljatok nem meghalni. Oszolj! - ezzel az ismertetés be is fejeződött. Mindenki megkapta a felügyelőktől az instrukciókat, hogy a falu melyik pontjára kell állnia.


-- Az indulási ponton --

Ott álltatok a kapunál, előttetek egy, a sok sunagakurei chuunin közül, arctalanok, névtelenek... legalábbis számotokra. Ahogy azt Jonouchi-senpai ígérte, nem szólt hozzátok egy szót sem, a kérdéseitekre, ha voltak olyanok, egyáltalán  nem válaszolt; csak az óráját nézte. Amint az elütötte a délután fél kettőt, kitárta a kaput, és jelzett nektek, hogy indulhattok. Odakint a végtelen sivatag várt rátok, a sivatag, amely annyi mindenért felelős volt már... a sivatag, amely nappal észveszejtő forróságával, este pedig rettentő hidegével tett próbára már akkor titeket, amikor idejöttetek... és az a hely, ahol most három hosszú napot kellett eltöltenetek.A Chuunin Válogató Vizsga II-es szekciója hivatalosan is elkezdődött. Képesek lesztek az akadályokat legyűrni? Vajon mi vár rátok a sivatagban? Vajon képesek lesztek mindent úgy teljesíteni, ahogy azt elvárják tőletek? Rajtatok állt...

//A poszt megírására 3 hetetek van, azaz 2018.06.04 23:59-ig be kell küldenetek mindenképpen, máskülönben a ti csapatotok azonnali hatállyal diszkvalifikáltnak számít. Nos, a továbbiakban a következő instrukciók szerint kell posztot írnotok:

Választhattok, hogy egy-egy élményhosszú posztban, szabadjáték-szerűen írjátok meg a dolgot. Ebben az esetben posztotoknak a következőket kell tartalmaznia:
- Az írásbeli és a gyakorlati közötti egy napos időintervallumot. (Bevezetés)
- A fenti poszt tényleges lereagálását (Tárgyalás)
- A Sivatagban eltöltött három (vagy kevesebb, de minimum egy) napot, amelyben harcba keveredhettek, és feltételes módban megszerezhetitek az ellenfél tekercsét ("amennyiben sikerült a küzdelmünk, és megszereztük a tekercset...") Ez a három, de legalább egy nap tartalmazzon szockodást, a kihívásokat - forróság, embertelen hideg, készletek fogyása stb. - és egy-két harcot. Akár el is veszthetitek a tekercseteket, amelyeket megpróbálhattok visszaszerezni, majd megszerezni a következőt (Tárgyalás)
- Az ellenőrzőpontra való feltételes megérkezést és a tekercsek kinyitását (Befejezés)

Ezt követően a mesélőtök ellenőrzi a posztjaitokat, és eldönti, hogy sikeresen vettétek-e az akadályokat. Amennyiben ezt választjátok, a következő támpontoknak kötelezően szerepelniük kell a hosszú posztokban:
- Egy sivatagi állat (óriás skorpió/kígyó) megtámad benneteket
- Konfrontálódtok egy másik csapattal, akiknek hozzátok hasonló tekercse van
- Konfrontálódtok egy másik csapattal, akiknek olyan tekercse van, amilyen kell nektek
- Eltévedtek a sivatagban
- Visszataláltok a helyes irányra
- Elkezd kifogyni az étel- és italkészletetek

Hogy a karaktereitek mennyi idő alatt teljesítik, rátok van bízva (tehát az előzőek ellenére nem kötelező mind a három napot kijátszani, végigmehetnek egy nap alatt is, de a tartalomnak változatlannak kell maradnia, és a támpontoknak is kötelezően benne kell lennie a posztokban), viszont irreális teljesítésektől tartózkodjunk. Minimum 24 óra alatt tudnak csak végigmenni a pályán a karakterek.


vagy

választhatjátok, hogy mesélői levezényléssel szeretnétek ezt a részt végigcsinálni. Ebben az esetben erre a posztra egy héten belül reagálnotok kell, majd érkezik a mesélői reag, amelyre szintén egy hét, és úgyszint egy új mesélői reag, amire szintén egy hét, majd a végleges összesítő. Ez esetben 1-1-1 hét áll rendelkezésre a rövidebb posztok megírására, amely átlagos kalandként működik. Ez esetben evidensen úgy megy, ahogy a játéktéri kalandok, nem kell többet mondani róla.

A topic mesélője: Senju Tobirama
A csapatotok tekercse: Föld Tekercs//

_________________
Tää jylhä kauneus ja ääretön yksinäisyys
Lapsuuteni metsän, taivaan
Kaikuu se haikeus halki tän matkan
Aamun tullen yö tarinansa kertoo



Állandó mesélések (7/7)
- Djuka Orimi
        - Jelenlegi kaland: ElektrOP vol 2.0
- Djuka Kodomo
        - Jelenlegi kaland: A Bölcsesség Ára

-Tsuuzoku Tomoe
        - Jelenlegi kaland: A Téboly Mezsgyéin
- Kowarii Zion

        - Jelenlegi kaland: Cirque du Freak
- Hasegawa Zauki
        - Jelenlegi kaland: Üdvözöllek és búcsúzok
- Hyuuga Shakaku

        - Jelenlegi kaland: Holdezüst

- Hyuuga Ayako

        - Jelenlegi kaland:


Chuunin Válogató Vizsga
avatar
Uchiha Kagami
Adminisztrátor

Specializálódás : Több éves posztok előkutatása

Tartózkodási hely : Elfeledett fóliánsok között


Adatlap
Szint: S
Rang: A Gundan Könyvtárosa
Chakraszint: Vodka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Yamanaka Inako on Csüt. Május 17 2018, 23:51

Inako úgy kelt fel, mint aki legalább egy hetet átaludt. Igazából, ha nem kellett volna a főtérre kimásznia, teljesen biztos, hogy az egész napot ágyban tölti. A kényelmes fekhely szinte visszahúzta, nem akarta elereszteni. Persze kénytelen volt összekészülni, bepakolni a felszerelését, vizet, élelmet. A legkevésbé sem vágyott arra, hogy a sivatagban lelje halálát, ezért a lehető legnagyobb elővigyázatossággal járt el. Hosszú szőke haját felkötötte, hogy ne zavarja a második körben. Kényelmes, ám kellő védelmet biztosító öltözéket vett fel, még a falun belül is képes volt összeszedni egy buckányi homokot, inkább nem akart belegondolni, milyen lesz a sivatagban. A szálláshelyüktől egyenesen a főtérre kellett menni, vagyis a városnézés ezúttal elmaradt. Az utcákat alig tudta megkülönböztetni egymástól, tuti eltévedt volna 5 perc alatt.
A téren aztán újabb órákat váratták a genineket, de úgy tűnt, az első kör szépen megerősített mindenkit. Az ifjú Yamanaka azért kezdte érezni, hogy szép lassan felforr a feje, ha nem kezdődik el hamarosan a második forduló. Shaka és Taka - merthogy mindkettejük teljes nevét hosszúnak találta - társaságában állt vigyázzban két teljes órán keresztül.
*Mire vége a vizsgának, újból kezdődhet a háború, mindent túl fogunk élni. Vajon ez Sunagakure specialitása, vagy minden rejtett falu ennyire szadista, ha rangemelkedésről van szó?* Kicsit könnyebben múlt az idő, amikor belső hangjának megeredt a nyelve. Sosem szeretett sokáig egy helyben ülni, vagy állni, így neki valószínűleg ez okozta a legnagyobb kihívást az egész vizsgán. Még csak azt sem engedték, hogy legalább egyik lábukról a másikra helyezzék a súlypontot. A Yamanaka körbepillantott, legalább ennyi engedményt kaptak.
*Annyira nem aggódom, hiszen egy Hyuugával és egy Genjutsukhoz is értő ninjával raktak egy csapatba, majdcsak átvészeljük ezt is valahogy.*
Eléggé meglepődött, hiszen hiába szórtak ki annyi csapatot már az első felében, jó sokan maradtak bent a további fordulókra.
Amikor már kezdett egyre elviselhetetlenebbé válni a szél és a por keveréke, végre megjelent az újabb vizsgabiztos. A szőke hajú lány kissé összerezzent, amikor megjelent a színen Jonouchi-senpai. Daiki-senpai sem tartotta valami kedélyes embernek, ez a másik jounin viszont simán túltett rajta. Megkezdődhetett az eligazítás, ez szintén elég hosszúra nyúlt, akárcsak a várakozás.
*Az is lehet, hogy untató beszédekkel próbálnak elijeszteni minket. Úgy érzem, kezd hatni.* Hiába erősödött fel belső hangja, figyelt mindenre, mert tudta, hogy hibának nincs helye. Először vett részt Chuunin Vizsgán, úgyhogy fogalma sem volt a tekercsekről, meg az egyéb dolgokról. Muszáj volt figyelnie, Taka nem tűnt annyira határozottnak, Shaka pedig többször kalandozott el, mint azt a kunoichi szerette volna. Azért bízott bennük, pedig alig ismerte csapattársait. Ami fontosnak tűnt ebben a körben, hiszen csapatként kellett együttműködniük és küzdeni a túlélésért.
*Aha, szóval így értette a lefeleződést. Ahhoz, hogy átmenjünk, meg kell szereznünk a másik tekercset, vagyis annak a csapatnak nem marad.* Közben elkezdték kiosztani a papírokat, amit mindenkinek ki kellett töltenie, ha tovább akart menni a következő fordulóba.

Beleegyezési nyilatkozat

Én Yamanaka Inako beleegyezem, hogy csakis saját, személyes felelősségemre veszek részt a sunagakurei Chuunin Válogató Vizsga második fordulóján, amelyet a Szél Országában, az Üvöltő Szelek Sivatagában tartanak meg. Kijelentem továbbá, hogy a várható veszélyeknek teljesen tudatában vagyok, a vizsgán való részvételemet pedig sem fizikai, sem pedig egészségügyi probléma nem hátráltatja.

Jelen nyilatkozat aláírásával elfogadom, hogy a második forduló alatt, esetlegesen bekövetkezésre kerülő halálom, vagy bármely végtagom, testrészem elvesztése, netán maradandó, vagy éppen gyógyítható megnyomorodásom esetén, a felelősség teljes mértékben engem terhel.

Jelen nyilatkozat aláírásával kijelentem, hogy a fő vizsgabiztos (Hitomi Jonouchi sun. joun.) minden tájékoztatást megadott a Chuunin Válogató Vizsga második fordulójával kapcsolatba, figyelmeztetéseit megértettem, és azokat magamra nézve kötelező érvényű szabályokként elfogadtam.

Jelen nyilatkozat aláírásával elfogadom, hogy Sunagakure no Sato rejtett falvát semmilyen felelősség nem terheli személyemmel kapcsolatban, halálom, bármely testrészem elvesztése, netán megnyomorodásom esetén a falu semmilyen szinten nem köteles testi épségem megtartásáról, avagy holttestem elszállításáról gondoskodni.

Jelen nyilatkozat aláírásával elfogadom, hogy az esetlegesen mégis felmerülő egészségügyi ellátást Sunagakure no Sato rejtett falva - amennyiben nem vagyok helybéli shinobi - csakis térítés ellenében ejtheti meg, amelynek összege teljes mértékben engem terhel, és amelynek összege az ellátást követően kerül meghatározásra, és kiszámlázásra. Elfogadom továbbá, hogy ezt az összeget három (3) napon belül meg kell térítenem Sunagakure no Sato rejtett falvának.

A fenti pontok mindegyikét megértettem, elfogadtam és magamra nézve kötelező érvényűként értelmeztem.

Kelt: 2018.05.17.

Aláírás
Yamanaka Inako

 
A nyilatkozat kitöltése miatt kétségei támadtak, de ezeket hamar elhessegette. Átolvasta a sorokat, nehogy bármi fontosan kihagyjon. Tömött sorokban várakoztak a geninek, hogy leadják a papírt. A paravánok mögött senki sem látta, hogy milyen tekercset kapott a másik, sem azt, ki vette kézbe. A csapatok a falu különböző indulási pontjai felé vették az irányt, ténylegesen megkezdődött az újabb forduló.

A chuunin nem szólt semmit, csak meredt előre. A Szél országában megszokott taktikai mellényt viselte és várt a megfelelő alkalomra, hogy kinyissa az ajtót.
- Figyelj Shaka, szerintem el kéne lazítani a ninját! - szólt oda ezüsthajú társához. Még oda is bökött a chuunin felé, hátha mégis sikerül megtörnie a jeget. - Amúgy van valami tervetek, vagy csak szerezzünk tekercset, éljünk túl, aztán minden jó
Végül is, nem kéne annyira túlbonyolítani a második kört, agyaltak eleget az elsőn. Inako kicsit toporgott, a sivatagtól ugyan félt, viszont indulásra készen állt.
- Remélem bogarakkal és hüllőkkel nem fogunk találkozni, azokat utálom - jelentette ki a Yamanaka. A sivatagban számos egyéb módja volt az elhalálozásnak, ő mégis ezektől félt legjobban. Még össze is rezzent, amikor kimondta. A vízhiánytól annyira nem tartott, bízott Taka Suiton ninjutsuiban.
Elérkezett a délután fél kettő, az ajtónálló chuunin kitárta a kaput és a három genin nekivághatott a végtelen sivatagnak.
- Igen, azt hiszem maradjunk az egyszerű tervnél, szerezzünk tekercset és éljük túl!

//Felszerelés: 10 kunai, 10 shuriken, 15 robbanó jegyzet, 10 m drót, 5 füstbomba
Élelem és víz//
avatar
Yamanaka Inako
Játékos

Taijutsu Pontok : 70

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 331

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Hyuuga Shakaku on Hétf. Május 21 2018, 01:04

A fiatal lány némán és mozdulatlanul ül a négy fal között. Tekintetével rendületlenül a szemközti ajtóra mered, de valójában nem is látja azt, sem pedig a közvetlen környezetét. A halántékán és a nyakán már rég megszáradt a hosszú órák alatt felgyülemlett izzadtság, de most még csak a viszkető érzést nem veszi észre, ahogyan a lámpafényre zizegő légy zümmögő dühöngését sem. Légzése kimért, néma, egyenesen észrevehetetlen, így aztán nem is lenne teljesen elképzelhetetlen, ha már rég nem élne. Csupán pár jel árulkodik arról, hogy ő igenis életben van: egyfelől a szemeiben csillanó fény, ami számtalan és egyben azonosíthatatlan érzés keveredésének, illetve kavalkádjának végterméke, másrészről a fal tövében ülő alakjának izmai első pillantásra elernyedtnek tűnnek, alaposabb inspekció alapján viszont mégis észlelhető és megállapítható, hogy az űzött vad feszültségével bírnak – avagy az, aki ilyen állapotban megzavarná, mindenesetre rövid határidőn belül fejjel előre lenne áttessékelve a legközelebbi falon.

Áldozathozatal és felelősség.

A lány jobb szeme alatt izom rándul, ezzel egyidejűleg a kimért, statikus lélegzete megugrik. A tökéletes márványmaszk csorbát szenved, mikor szemöldökei közé egy apró ránc lopja ki magát, és a légyzörej monotonitását fogcsikorgása zavarja meg. Ha a vizsgabiztos – akinek már a nevére sem emlékszik, hiszen mindösszesen egy idegen arc az ismeretlenek tengerében – úgy gondolta, hangzatos szavaival megfogalmazatlan kérdésekre ad választ, és útmutatást ad a következő nemzedéknek, akkor az ő esetében igencsak elvétette a célpontot. Nemhogy válaszokkal nem áldotta őt meg, de valójában csak kérdések vétkes súlyával átkozta el őt, márpedig már a kérdések puszta csírája véteknek, sőt, bűnnek tűnik a kiforratlan tudatának éjfekete mocsárjában. A férfi olyan kifejezéseket dobált a levegőben, mint más a politikusnak szánt tojást és paradicsomot – óvatlanul, felelőtlenül, nem törődve tetteinek - vagy legalábbis jelen esetben a szavainak – következményeivel.

~ Vagy már önmagában ez volt a lecke?~ Elvégre hallani valamit, és meg is hallgatni azt, egészen másnak tűnik: a szavaknak csak akkor van értelme, ha nem csak halljuk őket, de meg is hallgatjuk azokat, még ha nem is tudjuk őket saját tapasztalatainkhoz, élményeinkhez, ismereteinkhez társítani, akkor is hordoznak, vagy legalábbis hordozhatnak olyan tartalmat, amiből mi magunk is profitálhatunk. A kérdés persze ott lebeg baljós árnyként, lesújtani vágyó hóhérként: van-e értelme szavainknak, hallják-e az üzenetünket? Vagy teljesen feleslegesen hallatjuk hangunkat?

A lány testének mozdulatlansága váratlanul megtörik, mikor fejét a hátánál lévő falnak dönti; koponyája fájdalom okozására elegendő erővel landol, fogsorai összekoccannak. Mély levegőt vesz, melybe orrcimpái is beleremegnek – a négy fal közötti magányban azonban nem bánja gyengeségét, nem végez önostorozást, elvégre minek is tenné? Mindösszesen a légy az, aki tanúja lehet emberi mivoltának, elméje gyengeségének – elvégre ott van a mögöttes tartalom. Mi van akkor, ha a férfi által tartott beszéd olyan személy füleire talál, akinek a személyisége olyan szinten kifejletlen, hogy önmagában már az is csoda, ha valamilyen szinten képes funkcionálni.

A tüdejébe szorult levegőt lassan fújja ki ajkai szűk résén, majd pedig szemeit lehunyva borítja a világot sötétségbe. Ez a sötétség, az általa átélt világtalan vakság azonban egészen más, mint a többi; nem csupán egy nyugalmi állapot, sem pedig az álomvilágba vezető lépcsősor első foka. A tudatának sötétsége megegyezik a totális ismeretlenséggel; itt már azt sem lehet megállapítani, hogy a vég és a kezdet, sem pedig azt, hogy lefelé ugrasz, vagy felfelé zuhansz. Mindösszesen az egykoron dicső emberi méltóság elrohadt bűze az, ami belengi a leáldozott kor termeit; ahol régen dicső történetek hőstettei, ismert és szeretett arcok emlékei, rég elfeledett poénok csattanói kerültek megörökítésre, ott már csak szurokmocsár, áthatolhatatlan sötétség és kavargó füst, valamint az obszidián tükörpadlózat maradt. Tudatcsarnokának dicső oszlopai mára leharcolt maradványok, amelyekről mintha láncok, és a bilincsek markolatában csontok lógnának húscafatostul, férgesen.

Azonban ahhoz, hogy az áthatolhatatlan sötétségben mégis megláthassuk ezeket a részleteket, mégis szükségünk van egy fényforrásra – és mikor ez a gondolatfoszlány tudatosul, abban a pillanatban felsejlik a romos csarnok kopár oszlopainak takarásában megbúvó magányos fényforrás; a terebélyes fa belső fénnyel égő leveleivel, az obszidián tükörpadlót makacsul áttörő gyökereivel.

A fához közeledve léptei némák, mozgásának hangtalansága különös és nem is e világi; az egyedüli hanghatás szívének zöreje, mely most harci dobként dörömböl és szólít cselekvésre. A sötét oszlopok árnyékából kilépve tapasztalja csupán, hogy egyre inkább homokon lépdel, ami talán önmagában nem is egy kivetnivaló dolog – inkább homokon trappol, mintsem hogy lássa, amint a tükör mögötti árnyak bolondját járatják vele. A fa lombkoronája alá beérve viszont a sötét terem beláthatatlan sarkait felváltják az eddig megismert utcák, helyiségek, folyosók, erdőrészletek és homokdűnék. Az általa ismert helyek még igencsak limitáltak számszerűség tekintetében, azonban ideiglenesen a puszta ismeret ténye elég ahhoz, hogy a fojtogató sötétséget elűzzék legközelebbi gondolatai határára – mert a sötétség mindig ott van.

Azt viszont némi megnyugvással konstatálja, hogy magán a fán nem látszanak az azt körüllengő fertőző sötétség átkos nyomai; a fa még életvidáman, makacs fényé árasztva, büszkén ágaskodik a felülírhatatlan sötétség közepette. Sem gyökerét, sem törzsét, sem pedig leveleit nem áztatja a sötét szurok, ami egyébként mindent átjár. A veszély azonban komoly és valós, elvégre ez a fa önmagában is egy szimbólum. És ha már szimbólumoknál tartunk...

A lány a levelek tömkelegére emelve a tekintetét ismét keres valamit, vagy talán valakit, ám maga sem tudja, mit, avagy kit, de az biztos, hogy nem a számításait találja meg. Az egyik levélen, ami az apróbb ágak egyik csokrában ágaskodik, leng a bűnös szellőben, nem mást talál, mint a szőke hajú fiatal lányt. Homlokát ráncolva és hunyorogva lép közelebb a fához, hogy megbizonyosodjon a látvány valódiságáról. Tekintetét elkapva kezdi el fürkészni a többi levelet; a sok üresen túl megtalálva a következőt, majd az azutánit, amiken – a többséggel ellentétben – arcforma villan fel. Ezeket az arcokat, vonásokat csupán annak köszönhetően ismerheti fel, hogy pár órával korábban szemügyre vehette, megjegyezhette. Ezek az arcok az előző körben jelenlévő konoha geninek arcai.

A lány szemhéjai felcsapódnak, meditációja megtörik. Szemöldöke feletti újonnan gyöngyözött izzadtságot letörölvén regulázza lélegzetét. Shakaku űzött vadhoz hasonlatosan ugrik fel a padlóról; szemei körül az erek kidagadnak, a tekintete elmélyül, s szinte végtelenné válik, tudata pedig máris száguld a határok nélküli világban, ahol nincsenek sem falak, sem pedig zárt ajtók. A korábbival ellentétben jelenlegi keresése, kutatása nem céltalan bolyongás csupán a színvak világban, hanem azokat az arcokat keresi.

A férfi ugyanis olyan koncepciókról beszélt, amiket ő maga a jelenlegi helyzete alapján értelmezni nem tud, de vannak azok a szavak, amiket egyenesen a lelkére festettek múltjának vérével és könnyeivel: „hűségem a faluhoz és hozzád, Hokage-sama, töretlen”.

Az arcára kiülő szelíd mosoly egyszerre gyöngédsége és gyengesége is.



««»»



A lány nagyot ásítva nyújtózkodik a napra érve. Bizonytalansága ideiglenesen háta mögött hagyva, most könnyeben lélegzik, tekint a távolba. Jóllakottan és kipihenten jobban is érzi magát a saját bőrében – a tudat persze, hogy ami maradékot csak tudott, legyen az étel vagy ital, elpecsételt vagy így, vagy úgy; (elvégre a legutóbbi oktatása, amiben részesült, nem igazán ment efféle részletekbe) további könnyelműségre ad okot. Aztán persze az, ha megromlik az étel, avagy sem, nemigazán az ő problémája, maximum elkapnak és megsütnek egy arra tévedő kollégát.

Az orrnyergén magasabbra tolja a napszemüveget, és fején megigazítja a fátylat – nem kér ő se napszúrást, se homokot a pofájába, köszöni szépen -, majd ő is áll, mint a fasz a lakodalomban. Valaki biztosan arra élvezkedik, hogy főképp kiskorúak itt állnak karóként, elvégre a pedofíliának sok alfaja van.

~Na ééés meg is jött a következő főjampi. Komolyan mondom, ezeknek fájna, ha szimplán lábon kellene közlekedniük. Bezzeg, ha nem lenne lábuk, akkor meg sírnának miatta. Csak mondom, totál féjkek vagytok, erre próbáltok menőzni, mert nincs mivel. ~

A szokásosnak mondható blablán kívül – igen, a szemüveg lencséi mögött az üregükből is kiforgatja szemeit – letudva magához ragadja a lapot, és egy szánakozó kis félmosollyal az arcán olvassa annak szövegezését. Mivel látja, hogy csapattársai is kitöltik, így ő is ekként tesz, persze némi módosítással a szövegezésen.

„Beleegyezési nyilatkozat

Én anyabaszó Hyuuga dibeszt Shakaku beleegyezem, hogy csakis saját, személyes felelősségemre veszek részt a sunagakurei Chuunin Válogató Vizsga második fordulóján, amelyet a Szél Országában, az Üvöltő Szelek Sivatagában tartanak meg. Kijelentem továbbá, hogy a várható veszélyeknek teljesen tudatában vagyok, a vizsgán való részvételemet pedig sem fizikai, sem pedig egészségügyi probléma nem hátráltatja.

Jelen nyilatkozat aláírásával elfogadom, hogy a második forduló alatt, esetlegesen bekövetkezésre kerülő halálom, vagy bármely végtagom, testrészem elvesztése, netán maradandó, vagy éppen gyógyítható megnyomorodásom esetén, a felelősség teljes mértékben engem terhel.

Jelen nyilatkozat aláírásával kijelentem, hogy a fő vizsgabiztos (Hitomi Jonouchi sun. joun.) minden tájékoztatást megadott a Chuunin Válogató Vizsga második fordulójával kapcsolatba, figyelmeztetéseit megértettem, és azokat magamra nézve kötelező érvényű szabályokként elfogadtam.

Jelen nyilatkozat aláírásával elfogadom, hogy Sunagakure no Sato rejtett falvát semmilyen felelősség nem terheli személyemmel kapcsolatban, halálom, bármely testrészem elvesztése, netán megnyomorodásom esetén a falu semmilyen szinten nem köteles testi épségem megtartásáról, avagy holttestem elszállításáról gondoskodni.

Jelen nyilatkozat aláírásával elfogadom, hogy az esetlegesen mégis felmerülő egészségügyi ellátást Sunagakure no Sato rejtett falva - amennyiben nem vagyok helybéli shinobi - csakis térítés ellenében ejtheti meg, amelynek összege teljes mértékben engem terhel, és amelynek összege az ellátást követően kerül meghatározásra, és kiszámlázásra. Elfogadom továbbá, hogy ezt az összeget három (3) napon belül meg kell térítenem Sunagakure no Sato rejtett falvának.

A fenti pontok mindegyikét megértettem, elfogadtam és magamra nézve kötelező érvényűként értelmeztem.


Sunagakure no Sato rejtett falva a jelen nyilatkozat átvételével egyidejűleg elismeri, hogy alulírott Hyuuga Shakaku, az általa a chuunin vizsga alatt, illetve azzal összefüggésben okozott valamennyi kárért mindennemű kötelezettség, valamint felelősség alól mentesül Felek egybehangzó nyilatkozata alapján.
Nyilatkozatot átvevő Sunagakure no Sato, képv.: …...................................... Fő-Puncinátor/Főimpregnátor (rész aláhúzandó) jelen nyilatkozat átvételével egyidejűleg elismeri, hogy a Chuunin Vizsgával kapcsolatban felmerülő kártérítésre, valamint kártalanításra sem most, sem a jövőben nem tart igényt, igényével nem él, illetve kártérítési, valamint kártalanítási igényét Hyuuga Shakaku vizsgázóval szemben egyéb eljárás keretében nem érvényesíti.



Kelt: Punciország, faszomtudjaholvagyok, Danzou-sama Őfelségességének uralmának első évében

                                   Ájemdibossz dr Hyuuga Shakaku

              P.H.
                Punciország
képv.: Puncinátor/Főimpregnátor



Ugyan nincs tudomása arról, hogy társai milyen személyiséggel, képességekkel bírnak, illetve problémákkal küzdenek – elvégre mindenkinek van valami stikkje, főleg ebben a szakmában -, de már most sajnálja őket, ha arra gondol, hogy nekik most igenis túl kell élni nem csak a vizsgát és annak nehézségeit, de még az ő végtelen trollkodását is. ~Na jó, azért nem csak visszatartom őket, azt tegyük már hozzá!~

Mert hát őt igenis érdekli, hogy a többiek milyen tekercset kapnak. Terve ugyanis igencsak egyszerű: ha már konohai kis levélkék, cukorborsó pofikákkal, akkor megvédeni és valamilyen szinten (értsd: csalások sorozatán keresztül) segíteni őket, csapattól függetlenül. A dolog emberi oldala bizonyosul kihívásnak, elvégre mindezt úgy kellene, hogy senkinek ne tűnjön fel a dolog, még a konhaiaknak se, mert egyáltalán nem tartozik rájuk. ~Tráböl iz in dö eeer tunájt.~
Mindenesetre a fátyol, valamint a lencsék takarásában villanó képessége elvileg képes az efféle jelek megjövendölésére, valamint ezen túlmenően arra is, hogy a legközelebbi mennyeit nyomon tudja követni, kipécézve, próbálva nem ördögien kacagni, miközben rajthoz állnak.

(Arról meg persze nem is beszélve, hogy megfordult a fejében az alábbi ördögi terv: a paraván takarásában szépen leszóköti a jelenlévő staffot, hogy adja át nekik az összes tekercset, miközben a többi csapatnak valójában hengével elfedett kis kacatokat osszanak ki. Aztán persze mintha hatott volna rá a másik énje, aki talán, hangsúlyozom talán magas, szőke és kék szemű. Nos...)

Apropó rajt; a szőke kunoichi szavai hallatán kénytelen elvigyorogni. – Áj fíl jú szisztör. – Szavai ellenére azonban mégsem cselekszik azon nyomban, hanem kivárja azt a pillanatot, amikor a jelzést követően megindulván a sivatag szíve felé elhaladnak a névtelen, karót nyelt alak mellet. Ekkor ruházatnak fodraiba rejtett ujjával rajzolna jeleket a levegőben, és küldené az egy képpé összeálló parancsot az idegen vizsgabiztos irányába. A szókötés technikával kívánja létrehozni azt a parancsot, hogy „lazulj el”, mely mögé szándéka szerint a füvesen bepiált életérzést és tudatmódosult hatást táplálná, amely alapján az idegen vizsgabiztos részegesen, betépve flesselne el a világon maga körül, s ha minden a legjobbak szerint megy, még ilyen állapotban is jelentene feletteseinek Girlz ken drím.

Na szóval, lecc get dáun tu biznisz. – Shakaku chakrát koncentrálva hívná elő a Byakugant, hogy körbe tudjon tekinteni. Felmérné a terepet, a környéken lévő személyeket, élőlényeket, területi markereket, és elsődlegesen természetesen azt, hogy merre kóborol a legközelebbi – nem konohai birtokban tartott – mennyei tekercs. Apropó, egy tavaszi tekercs is beférne.
Amúúúgy... nálunk ki tette el a tekercset? Bocsi, kicsit elkalandoztam azon, hogy Tánosz homoktrükkjét hogyan alkossam meg itt, ebben az univerzumban. Szóval? Vagy én dugtam fel magamnak? Nahát, lenyűgöző, nem is éreztem!

Mindeközben természetesen amint találna valamit, valakit, rögtön jelezne társai irányába.

_________________



avatar
Hyuuga Shakaku
Kalandmester

Taijutsu Pontok : 238

Specializálódás : GeninJobbágy


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 2175

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Senju Tobirama on Szer. Május 23 2018, 22:50

// Naka, a felszerelés vásárlásod a falu állta. Az Inako által létrehozott NJK Chakraszintjét 400-ra rakom. //

  Kevés csapat mondhatja el magáról, hogy konkrét terv nélkül indul el, s csupán célt lebegtetnek maguk előtt, miközben nekivágnak a végtelen sivatagnak, mely sokak szerint még shinobiknak sem való hely. Mindenesetre ahogy megindultatok nem, hogy állatot nem láttatok, de konkrétan semmit. Már homokon kívül persze... Egy-két dombszerű homokbucka, távolabb egy hegy, ezen kívül viszont semmi. A száraz levegő, az enyhe szellő mely pillanatok alatt szárazra fújta ajkaitok, a homok, mely lépéseitek nyomán besüppedt, minden ellenetek dolgozott. S a víz hiánya már csak pszichológiailag is folyamatosan éreztette hatását, s már akkor is szomjaztatok, mikor tele voltatok vízzel. Tovább menetelve, előrébb haladva egy másik csapat képe kezdett kibontakozni a távolban. Amennyiben Shakaku használta szemeit, könnyen rájöhettetek, hogy bizony nem délibábról van szó. Három fiatal Kumogakurei genin bóklászott, látszólag teljesen tanácstalanul, kiknél (szintén szemét használva) megállapítható volt, hogy bizony pont a nektek megfelelő tekercset birtokolják. Titeket nem vettek észre, s ahogy rajtuk látszott, nagyon mást sem. Tökéletes célpontnak tűntek, ám készek vagytok harcolni a célotokért? 


// A következő posztban írjátok le, miként támadnátok meg a csoportot. Természetesen feltételes módban történjenek a cselekvések, s csak akkor, ha megtámadjátok őket. Semmi sem kötelező természetesen. A mai naptól számított egy hetetek van posztolni. Jó munkát! // 

_________________
Jaken, Nana, Ryusuke, Misage, Arata, Aki, K.Takashi, Benji, Mirubi, Ran
avatar
Senju Tobirama
Főadminisztrátor


Adatlap
Szint: E
Rang: Hokage
Chakraszint: Halálütés

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Yamanaka Inako on Hétf. Május 28 2018, 23:29

Inakonak már nem jutott ideje, hogy jobban megfigyelje Shakaku ügyködését. Azért persze megjegyezte magának, mert úgy volt vele, később is megkérdezheti, mi volt az a kis közjáték a chuunin felügyelővel. Inkább nekivágott egyenesen a sivatagnak. Úgy érezte, mintha a hőség egy hatalmas buzogánnyal fejbe verte volna. Nem elég, hogy a Nap is tűzött, még a homok is visszatükrözte a magába szívott meleget. Egyelőre mondhatni céltalanul indultak meg, vagy legalább is alaposan kidolgozott terv nélkül. Noritaka alig szólt valamit az út elején, aztán később sem javult a helyzet vele kapcsolatban.
*Hogy mi van?* Tette fel magában a kérdést, miközben kék szempárja a Hyuuga csapattársára meredt.
- Milyen trükköt és micsodát? - kérdezett vissza az ifjú Yamanaka, de közben már újfent a látóhatárt kémlelte, látszott rajta mennyire érdekli a válasz. - Egyébként Taka tette el a tekercset és azt mondom, maradjon is nála.
Hangjában a kelleténél több erő gyűlt fel, így az egy szem fiú a csapatban nem igen tiltakozhatott. Néha megállt, hogy kirázza a ninja szandáljában összegyűlt homokot, ám egy idő után feladta a harcot. A nyitott elejű lábbeli úgy szedte fel a finom szemcséket, mint egy csapda. Az menetelés elég egyhangúnak bizonyult, főleg mert a táj sem kecsegtetett sok látnivalóval.
*Az lett volna a csoda, ha nem iratnak alá semmilyen papírt, ettől az unalmas látványtól is mindjárt seppukut fogok elkövetni. Még segítőtársat is választhatok magam mellé.* Igyekezett a gondolataiba merülni, az általában segített. Az idő lassan telt, a Nap alig változtatta helyét az égbolton. A kunoichi jól tudta, muszáj lesz spórolni a vízzel, mert ha eltévednek, könnyen bajba kerülhetnek. Ettől függetlenül nagyjából percenként rátört az iszonyú szomjúság, a sivatag már az első napon elkezdte kikészíteni.
*Feldobhatnánk valamivel az utat.* Kezdte meg újabb gondolatmenetét a genin. *Bár azt hiszem, ezt nem kéne hangosan felvetnem, a végén még Shaka előállna valami borzasztó ötlettel. Esetleg mehetnénk egymás mögött, egymás lábnyomába lépkedve, hátha azt hiszik, valahogy beszabadult ide egy egyszemélyes csapat. Na jó, azért ennyire nem kéne lebecsülnöm az ellenfeleket!* Néha hátratekintett és jól látta, milyen szép nyomokat hagytak a homokban. Emiatt elkezdett aggódni, talán mégse volt olyan jó ötlet elindulni a vakvilágba - jobban mondva sivatagba.
Egyszer csak megállt és visszalépett a saját lábnyomába, aztán elismételgette egy párszor.
- Nyugi, nem őrültem meg, de ennyi izgalom kellett mára! - szólt oda két társának. - Shaka, látsz valamit a közelben? Gondolom a Byakuganoddal fel tudod térképezni a környéket. Meddig terjed ki a kör sugara? - faggatta kicsit az ezüst hajú kunoichit.
Sokat hallott már a Hyuugák különleges Dojutsujáról, illetve a Taijutsu stílusukról. Amikor megtudta, kivel fogják egy csapatba rakni, a túlélési esélyeit sokkal jobbra tippelte, mint előtte. Miután így jobban átgondolta a helyzetet, megnyugodott.
*Shaka Byakuganja miatt azért is vagyunk előnyben, mert az esetleges támadóinkat kiszúrhatjuk már több kilométerről. Azok a lábnyomok teljesen nyugodtan maradhatnak a homokban.* Kevésbé stresszelt a helyzeten, pedig még mindig a sivatag közepén bóklásztak valamerre, miközben próbálkozniuk kellett volna a tekercsszerzéssel. Egyszerre csak egy feladat, Inako sosem szeretett több mindenbe belekapni, hanem újabb és újabb célokat tűzött ki maga elé.
- Taka, jól emlékszem, te ugye főleg Genjutsuban vagy jártas és Suiton technikákban? - fordult oda a fekete hajú sráchoz. Úgy érezte, egy-két dolgot nem árt ha megtud a társairól. Legszívesebben vitte volna tovább a fonalat, ám annyi ideig visszafogta magát, hogy Noritaka érvényesülhessen. Persze miatta kevésbé aggódott, a másik csaj még az ő hasába is lyukat tudott volna beszélni.
- Remélem mindketten ismeritek a Yamanaka jutsuk különlegességét. Ha mégsem, majd harc közben meglátjátok - széles vigyor ült ki az arcára.
Amikor majdnem az egyhangúságtól haltak meg, a távolban egy csapat sziluettje rajzolódott ki előttük.
*Tiszta szerencse, még csak nem is próbáltunk meg senkit követni, erre pont keresztezzük az utunkat egy másik csapattal.* Miközben ezen agyalt, fejét kissé sejtelmesen a Hyuuga lány felé fordította, miközben egyre nagyobb mosolyra húzódott a szája.
- Látod milyen tekercs van náluk? - utólag belegondolva kissé ostoba kérdést tett fel, hiszen a Byakugan sok titkot fel tudott fedni.
Shaka pár pillanat alatt megmondta, hogy a csapat a Menny tekercset birtokolja, vagyis pont azt, amire nekik szükségük lenne. Inako még kissé vonakodik harcba indulni, mert nem tudják, mibe sétálnak bele.
*Túlságosan összejött minden. Egyszer csak megpillantottunk egy csapatot, akinél a másik színű tekercs van és ők még tudatában sincsenek, hogy figyeljük őket. Vagy talán mégis?* Néha túlságosan túlagyalja a dolgokat. Shakaku persze rögtön azt javasolja, hogy rontsanak rájuk, egyenesen a közepébe. Lenne esélyük a győzelemre, hiszen elég sok ninja művészeti ágat lefednek. A szőke hajú genin egyelőre tanácstalan a következő lépéssel kapcsolatban.
- Azt most mondom, hogy nem fogjuk csak úgy lerohanni őket. Lehet csapda is - motyogja kissé halkabban, mintha meghallanák őket ilyen távolságból. Szúrós tekintettel néz Shakakura, még szikrákat is szór kék szempárja. - A felrobbantás sem jó megoldás, a tekercset előbb meg kell szereznünk.
Konkrét tervvel ugyan nem állnak elő, de a támadás mellett döntenek. Egy ilyen lehetőséget nem fognak elszalasztani, még akkor sem, ha túl nyilvánvalóan hullott az orruk elé. Noritaka jártas a Genjutsukban, ezért nála hagyják a tekercset, könnyebben el tud rejtőzni, mintha csak egy sima Kakuremino no Jutsut használna. Közel sincs egyetértés a két kunoichi között, Shaka belevetné magát a közepébe, ám Inako másra is figyel. Mivel Shakaku a Byakugan segítségével meg tudja állapítani, konkrétan kinél van a tekercs, főként vele kell foglalkozniuk. Vagyis pontosabban azzal, hogy ne tudják megsemmisíteni. Igyekeznek a lehető legfeltűnésmentesebben közeledni a másik csapathoz - legalább is Inako -, hogy kihasználják a meglepetés erejét.
Az első és legfontosabb terve, hogy alkalmazza az egyik Yamanaka jutsut, a Shinranshin no Jutsut. Megpróbál azokhoz a geninekhez közel kerülni, akiknél nincs ott a tekercs. Ha elég közel kerül, rá tudja őket venni a technika segítségével, hogy egymást támadják. Ezzel elég időt nyerhetnek, amíg megszerzik a tekercset. Persze ellentámadásra is számítani kell, ezért fegyvereit készenlétbe helyezi. Reméli, annyira nem elkeseredettek, hogy rögtön arra vetemednek, megsemmisítik a Menny tekercset. Sajnos azzal lebuktatják magukat, ha a másik két ninját veszik célba. Innentől kezdve Noritaka is célponttá válik, mert sejthetik, a 23-as csapat Föld tekercset kapott.
Amennyiben a Shinranshin no Jutsu nem válik be, mert nem tud elég közel jutni, átvált elemi Ninjutsura. Ugyan nem ismer sok Katon technikát, de a Housenka no Jutsu jól jöhet, főleg ilyen helyzetben. Ismételten azt a két Kumogakurei shinobit célozza, akiknél nincs ott a tekercs. Ha minden kötél szakad, összezavarásnak az Oboro Bunshin no Jutsut be tudja vetni. Bízik Shakaku képességeiben, jobban otthon van a közelharcban, mint ő.
*Remélem nem öli meg. Simán kinézném belőle, és még utalásokat is tett rá.* Azért van ideje némi belső monológot mondani. A védekezésről sem feledkezik meg, bár reménykedik benne, hogy sikerül jól meglepniük a csapatot és kevés idejük marad ellentámadásra.

Az NJK, Noritaka jutsu listája:
- alap jutsuk
- Magen: Narakumi no Jutsu
- Genjutsu Shibari
- Kokoni Arazu no Jutsu
- Kasumi Jusha no Jutsu
- Kirigakure no Jutsu
- Suiton: Mizuame Nabara
- Suiton: Taihoudan
avatar
Yamanaka Inako
Játékos

Taijutsu Pontok : 70

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 331

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Hyuuga Shakaku on Vas. Jún. 03 2018, 20:10

A lány ugyan kevés tapasztalattal rendelkezik szociális interakciók terén, mégis azonnal meg tudja állapítani, hogy mérgezett tüskére lépett. Az érzés különös, és egyben rendszeridegen is a számára; ugyan a közvetlen felettese körül is olyan, mintha tojáshéjakon balettozna, most mégis érzi, ahogyan a homokba rejtett kaktusztüske átszúrja vastagnak hitt bőrét, egyenesen elzsibbasztva testének egy részét. Egy pillanatra tekintete megmerevedik, mintha legyőzhetetlen ellent kémlelne a távolban. Jobb szeme alatti izomkötegei sporadikusan megrándulnak, ajkai papírlap élévé préselődnek.

Önmagától ugyan jelenlegi érzéseit kategorizálni nem tudná – noha nem volna nehéz feladat -, mégis van egy sejtése a kiváltó okkal kapcsolatban. Csipás szeme sarkából a szőke lányra pillant, s bár a  mozdulat akaratlan, a tudatalattija mégis legelteti a tekintetét, egyenesen átpásztázza a lányt a lábujjaitól a feje búbjáig. Fogalma sincs arról, sőt, nem is sejtheti, hogy az, amit éppen tesz, már önmagában is sértő lehet(ne), de az aktív állapotában eresedő Byakugan okán kifejezetten agresszív, még úgy is, ha a napszemüveg lencséi mögül nézi csapattársát. A szőke lány szavai  és tettei azonban mindenképpen figyelemfelkeltőek a számára.

Az arcára kiülő feszült komolyság azonban nem marad meg alapbeállításként, elvégre saját reakciójának késleltetett tudatosulását követően mentálisan meg- és kirázza magát értetlenkedő stuporából, és tekintetét fizikailag is átemeli csapatuk harmadik tagjára.

Ha a lányt nem tudja hova tenni, akkor ezt a fiút aztán végképp nem. Egy dolgot érez egyedül; Inako nézeteivel még a sajátjai ütközni fognak, és könnyen meglehet, hogy a fiú a konfliktusuk kereszttüzébe fog botlani.  ~ Kinek volt az a csodás ötlete, hogy tök ismeretlenekkel küldjenek minket ebbe az aranyló pokolba? ~

Nos, valóban. A környezetük nem éppen egy kellemes kocsmatúra. A homok forró, felháborítóan egyszínű, és roppantmód csalóka; a homokdűne magassága, illetve annak mélysége arról a pontról, ahol éppen állsz, egyszerűen megállapíthatatlan. Csak akkor érezteti a valóság önmagát, mikor már fölfelé botladozol, vagy lefelé próbálod nem az arcoddal szánthatóvá tenni a természeti képződményt. Mintha maga a sivatag nevetne a hatalmát alábecsülő lányon.

Mikor már épp rájönne  a biztonságos léptek titkára, vagy éppen rálelne a megfelelő haladási tempóra, akkor süpped el a lába váratlanul, vagy csusszan meg lefelé menet, s mindeközben az égen ragyogó Nap szinte bemutat neki, hogy „amatőr”. ~ És nem is téved.... ~

A Nap kegyetlen sugarainál is élesebben érzi az apró igazságok élét: a környezet új – ennyi homokot, ilyen erejű napsugárzást, ilyen hőfokot még nem tapasztalt, sem az ég végtelen kékjét, sem a horizont reszkető aranylását, sem annyi embert, ismeretlen arcot, végtelen történettel. Talán mindez jobban szorítja a torkát, mint a száraz forróság, mégis fogait csikorgatva kényszeríti távozásra a karmolászó, kaparászó sötétséget. ~ Nem itt. Nem most. ~ A torkát erőltetve igyekszik lenyelni azt a száraz gombócot, ami szinte még a légzését is megnehezíti.

Figyelmét ismét a jelenbe irányítva próbál a legközelebbi problémára fókuszálni: amennyiben a fiúnál van a tekercs, úgy őt kvázi folyamatosan szemmel és figyelemmel kell kísérnie. Ugyan a terve eddig is az volt, hogy csapattársait, valamint rajtuk kívül a többi konohait is megvédi és segíti – a helyzet körülményeitől függően, sőt, ha kell, a helyzet körülményeit felül, illetve átírva – de a jelenlegi felállás fokozott óvatosságra inti. Abban talán nem kell kételkednie, hogy önmagát képes lehet a vizsga folyamán megvédeni valamilyen szinten, azonban mások oltalmazásában még nem igazán szerzett tapasztalatot, arra nem volt sem példa, sem pedig okot adó körülmény. ~ Mintha nem lenne elég új környezeti elem, még ez is rádobja magát a rakásra... ~

– Hát, ami ezt illeti – bök szemei felé – elég messze ellátok. – Valószínűleg nem kellene a lány tollai borzolni, de egyszerűen nem tudja megállni a helyzetet. Ő maga is érzi, mi az, ami szavaiban zavarhatja a csapattársát, így kénytelen még rákontrázni saját válaszára: – Olyannyira, hogy konohában azt is meg tudom mondani, ki-kit kúrogat. – Vigyora egyenesen ördögivé válik. – Viszont legyen elég annyi, hogy a kívülről érkező támadásokat jóval előre kiszúrom, inkább amiatt kell aggódnod, ami már a körön belül van. – Nem taglalja tovább a helyzetet, miért is tenné.

A helyzetük ugyanis roppantmód különös: teljesen idegen egyének alkotnak egy olyan csapatot, ami valószínűleg sose áll össze újra. Csupán feltételezhetik egymásról azt, hogy egy céljuk van, ugyanis csak ez, valamint a vésett fejpánt az, ami őket csapattá minősíti egy darabig. Igen, minősíti, nem pedig kovácsolja; ilyen különböző fémekből talán semmit sem lehetne kovácsolni. – Úgyhogy a lábnyomaink miatt nem aggódnék túl sokat a helyedben; ha valaki ránk lelne azokat követve, akkor kiszúrom előbb, de ha mindenképpen ragaszkodsz ahhoz, hogy tűnjenek el, akkor szólj, és elintézem. – Shakaku tiszteli azt az őszinteséget, amivel a csapattársai feltárják egymás előtt a kis titkaikat, elvégre azok a mozdulatok, amiket ismernek, az életük megóvására szolgálnak, másoknak megmutatni a lapjaikat pedig igencsak bátor, ámbár, vagy talán pont emiatt, meglehetősen balga megmozdulás is.

~Meg különben is, én hogy a f@szba' mondjam el, mire vagyok képes?! Tudok egyszerre fingani és büfögni, horkantva röhögni, messzire köpni emeletről... és ez a lista végtelen. ~

A lány azonban  még önmagában sem tudja felsorolni pontosan, mire is képes valójában, ugyanis a távolban olyan fénypontokat lát meg, amik felvillanyozzák színtelen világát. Kilométeres faszdetektora egyenesen pittyegve jelzi számára a komplikáció színre lépését. Szándéka szerint fullos MRI-t tolna le a páciensek hozzájárulása nélkül, így teljesen áthajtva az egészségügyi önrendelkezés alapelvén. Figyelmét az ellen tartózkodási helyére, valamint környezetére fordítaná: nem feltétlenül lenne módi besétálni a dol gulduri csapdába, elvégre nem füves mágus ő, köszöni szépen. Különös figyelmet fordítana továbbá az ellenfeleik chakrahálózatára, annak kifejlettségére, feltételezhető erejére. Amit szintén megfigyelne, az természetesen a célpontok fizikai állapota – különös tekintettel a shinobik izomzatára, a kifejlett izomzatból milyen fegyvernemre következtethet leginkább, a csontozat sérüléseiből esetlegesen milyen kezességre következtethet, öklök, térdkalácsok sérülési, ízületi kopottság, amik viszont gyenge pontokként kihasználhatóak lehetnének a közeljövőben. Ezt követően a felszerelésüket is megvizsgálná, illetve felmérné, hogy a testeken esetlegesen milyen pecséteket helyeztek el, valamint milyen ruházatot viselnek ellenfeleik, milyen álzsebekkel, illetve rejtett fegyverekkel. Amit természetesen szintén szemügyre vesz, hogy milyen tekercs van náluk, majd pedig minden információ, amit a szemeivel fel tudott mérni, verbálisan kommunikálásra kerülne drágalátos csapattársai irányába.

Hát, igazából ellophatjuk a lelküket is, és csak utána fosztanánk ki az élettelen testüket, ha a robbantások elől ennyire elzárkózol, Szöszi-chan. Pedig hidd el, erre a vidékre aztán ráférne egy Eu-támos vidékfejlesztés. – Veti oda foghegyről Inakonak, fejtse meg ő, ha akarja. – Egyébként sem értem, mi a bajod – fordul fintorogva szőke csapattársához –, igencsak sértőnek tartom, hogy azt hiszed, nem tudom a másik kettőt úgy felrobbantani, hogy a tekercses alakot meg se pörköljem. Sőt, a tekercses fajankót is fel tudom robbantani egy kimért és lokalizált robbanással, amit mondjuk kifejezetten a fejére célzok. Háborog egyre jobban forgó szemekkel. Már csak a habzó száj hiányzik.

~ Szóval ez a lány egy „azt mondom” -féle csaj. Hát ez esetben viszont vár rá egy hidegzuhany. ~

Szája sarka vigyorra húzódna, de kivételesen - hatalmas önkontrollt gyakorolva önmagán – megálljt parancsolj gondolatai manifesztációjának. – És még hogy én vagyok vérszomjas. Kikérem magamnak. Te vagy az, aki durrbele letámadná őket, ahelyett, hogy kihasználnák azon helyzeti előnyünket, mely szerint mi tudjuk, mi van náluk, hol vannak, nagyjából mire képesek. Tulajdonképpen várhatnák estig, mikor csak az egyikük őrködik csupán, így könnyű préda lenne mind. Vaaagy előadhatnánk, hogy mi csak átutazóban érkezünk megtekinteni a vizsgát, mindösszesen csak nézőként leszünk jelen, és miután lyukat beszéltünk a gyomrukba BAMM, megy a heredara. De nem. Sétáljunk be az arcukba; basszus, ettől az én tervem csupán annyiban különbözik, hogy nálam nincs lehetőségük különösebben ellentmondani. Mármint, nem azért, de ember legyen a talpán, aki geninként kitér a démonkapu elől, mert attól még én is bekakkantok ám. – Monologizál élénk arckifejezéseivel meghintve.

A helyzetük talán nem is tűnhet annyira kilátástalannak; a cél egyértelmű, a környezeti elemek adottak, akarva-akaratlanul, ismerten vagy sem, de valamilyen szinten az erő mérlege feléjük billenne. Ideális esetben.

Na ez nem az.

Shakakunak még sosem volt dolga geninekkel, de főleg genin csapattársakkal, így sem a feltehető képességeiket, sem a tűréshatárukat nem ismeri, sőt, konkrétan semmit nem tud, illetve nem tud feltételezni róluk. A szemei ugyan tudtára hoznak bizonyos információfoszlányokat, de ezekből stratégiát építeni jelenleg balgaságnak tűnik. A helyzeten természetesen nem segít ellentétes jellemük sem. ~ Ahogyan az sem, hogy a srác kajakra úgy viselkedik, mint egy kibaszott NPC egy elpixelezett játékban. Vajon ha odamegyek hozzá, és ikszet nyomok, kezdeményezhetek valami interakciót? ~

Orrát ráncolva, ajkát csúfos fintorra elhúzva rázza meg fejét a jelenlegi szituáción; nagyjából látja maga előtt azt a képet, ami alkotniuk kellene, de az tuti, hogy ők nem a megfelelő puzzle-darabkák ehhez a képhez. Főleg talán azért, mert az egy gyönyörű tájkép, ők meg izzadt testű, hormonzavaros tinik. És különben is, csak azért, mert a céljuk valamilyen szinten közös, és felső hatalom által egy csapatba  basszák őket, még nem jelenti azt, hogy törvényszerűen együtt is fognak dolgozni. Ebben az életkorban hogyan?

Ezt tutira beszopjuk. – Ejti el az utolsó kommentet, mikor megközelítik felállási pontjukat. Az ötlet neki egyáltalán nem tetszik; nincs is ötlet. Mert az, hogy szisztematikusan becserkészik őket éjszaka, az terv. Az, hogy megfelelő távolságot teremtenek a célpontok között és felrobbantják őket, az már talán jobban hajaz a pszichopátiára, de még az is terv. Az viszont, hogy csak beügetnek és egy olyan technikára építenek, amiről ő még életében nem is hallott, és „majd harc közben” meglátja? ~ Na ez kész porosz rulett. ~

Mindezek ellenére nem hátrál meg, a továbbiakban nem is járatja méretes száját; látja Inakon, hogy előre tör, és ő nem fog kihátrálni mögüle csak azért, mert nem egyeznek nézeteik. Nem tudja, mire készül a lány – neki a Yamanaka-handabanda-halandzsa kifejezés értelmetlen és értelmezhetetlen -, és csak a vizsgán lelesett válaszokból következtethet a fiú esetleges képességeire.

Mindez édeskevés.

A tervük pedig homokvár.

Inako pedig még mindig elsőként tapossa a homokdűnéket az általa jelzett irányban. ~ Hát ez a lány sem könnyíti meg a dolgomat, az biztos. ~ A gondolat pont azzal egy időben fogalmazódik meg benne, mikor a szíve harci ütemre kezd. A torkát kaparó szárazság elillanni tűnik, orrcimpái megremegnek a kendő árnyékában. Napszemüvegének lencséjét ledönti, hogy a napfény véletlenül se csillanhasson meg olyan szögben rajta, ami  jelezhetné közeledtüket. Na nem mintha a három közeledő alakot olyan nehéz lenne kiszúrni.

Mivel a szőke lány nem áll meg, így ő sem teszi, azonban valamelyest lassít; később, a helyzetet elemezvén Inako azt gondolhatja majd, hogy a nézeteltérésük miatt marad le tőlük, vagy talán azért, mert szavai ellenére mégsem olyan nagy a mellénye, azonban erről szó sincs. Látja, hogy Inako elkötelezte magát a terve mellett, ami főleg a saját, önmaga által ismert képességeire épít. Ezen a fronton a terve megalapozottnak tűnik, de Shakaku tudja, hogy pont a szőke lány központi szerepe miatt kell neki a háttérben kivárnia egy darabig. Amíg ugyanis a szőke lány első sorból osztogatja a sallerokat és a feleseket, addig ő maga nem tud úgy érvényesülni, hogy a csapattársát ne sodorja felesleges veszélybe. Mivel azonban nem tudja, hogy a lány mire készül, így ő maga sem tud olyan szinten előre tervezni, ami jelen helyzetben ildomos volna.

A konkrét támadás megkezdése előtt Inakoról a fiúra téved a tekintete, és mély levegőt vesz. Az arcára már korábban kiült fintor szinte állandósulni látszik; elvégre az által, hogy a fiúnál került elhelyezésre a tekercs, azonnal kiemelt célponttá avanzsálódott. Ha másnak van olyan képessége, amivel fel tudja fedni akár idő előtt is, hogy kinél van a tekercsük, akkor szinte alá lett írva a fiú halálos ítélete – elvégre az egy dolog, hogy Inako elzárkózna a robbantásos haláltól, de ez még korántsem garancia arra, hogy az ellenfelük is hasonló humanitárius elvek mentén működik.

Így hát távolabb foglalja el helyét a formációjukban, ami talán inkább egy laza, kusza háromszög, mint igazi harci felállás. Napszemüvege mögül Byakuganjával folyamatosan figyelné a vakfolton kívül részeket, különösen figyelve a meglepetésszerűnek szánt támadásokra. Eleinte csak ezt a pozíciót venné fel a csapatukban, némileg összehúzva magát, ezáltal is törékenyebbnek és kiszolgáltatottabbnak mutatva magát, hátha ezáltal magára tudná vonni az ellenség figyelmét: ha valaki leghátul foglal helyet egy formációban, akkor valójában azt a személyt védik, nem igaz?

A lány mindeközben ruhája ujjából shurikeneket venne elő, és szél elemű chakrával ötvözné azokat. A tizenöt előkészített shurikent magánál tartaná, ugyanakkor teljes mértékben felkészülne arra – mind célzással, mind izomfeszültséggel –, hogy elhajítsa az éles tárgyakat az ellenfelei irányába.

Az egész mozdulatsora valójában attól függ, hogy Inako mire készül, illetve sikerrel jár-e tervét illetően. Amennyiben igén, ő maga is mindösszesen úgy követné a szőke lány tetteit, hogy ne okozzon saját cselekményével végzetes sérülést. Feltételezése alapján tudomást tud szerezni a szemei révén arról, hogy a szőke lány által tervezettek megfelelően sülnek-e el; egyfelől látja mind a csapattársának, mind pedig Inako célpontjának chakrahálózatát, másfelől izomzatát. Ha a chakrabehatás sikerrel jár, bármilyen formában is, akkor sejtése szerint látni fogja a következményét az ellenfél chakrahálózatán, amennyiben viszont nem, akkor nemcsak azzal lehet számolni, hogy a chakrakiterjesztés visszavonul, illetve a célzott chakrahálózatban nem következik be változás, de Inako még talán fizikailag is megrendül, izomzata összerezzen, még ha akaratlanul is.

Ha Inako mozdulata sikerrel betalál, akkor ő maga csak arról gondoskodna jól irányzott, tarkót irányzó ütéseivel, melyeket a shunshin segítségével, illetve azzal ötvözve valósítana meg, hogy az ellenfeleik ájultan essenek össze a homokban.

Amennyiben Inako mozdulatai nem érik el a lány által kívánt hatást, illetve amennyiben fiú csapattársuk ellen mozdulna bármelyik ellenfelük, vagy pedig Inako terve nem a megfelelő hatásfokban érvényesül, és emiatt támadják meg őt, akkor már egészen más helyzet állna elő.

Tisztában van azzal, hogy a csapattársainak fizikai helyzetére, elhelyezkedésére való tekintettel nem robbanthatja fel a bulit, sem gyújthat be alá. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a shurikeneket nem indíthatná útjuknak – ugyanis ez esetben pont ez a terve. A szél elem: örvénylő shuriken ugyanis tökéletesen alkalmasnak tűnik arra, hogy egy ilyen helyzetből a legjobban és legtöbbet hozhassa ki – a pengéket meghosszabbítaná, magának az egységnek a gyorsaságát növelné, és a levegőben manőverezve mozgatná, hogy az elviekben így jóval gyorsabbá tett halálosztók a megfelelő gyorsasággal és hatékonysággal szabaduljanak meg ellenfeleiktől. Véglegesen.

Amennyiben azonban valamelyik csapattársához vészesen közel kerülnének ellenfeleik, úgy ő azon nyomban felgyorsítaná az eseményeket egy kimért, egyszerű, de annál hatásosabb shunshinnal, amivel olyan közel tudna kerülni az ellenséghez, hogy az egyebekben megállíthatatlan ellenséges támadás esetén kaitennel védekezne és hárítana, egyéb esetben 64 csapással örvendeztetné meg az illetőt. Ez utóbbi esetben a shurikenek a csapatuk általa nem védett, illetve támogatott tagjának támadójára hullanának vérszomjas jelenlétükkel.

~ Amíg Inako terve oké, addig élnek, ha nem, akkor meghalnak. Ez ilyen egyszerű. ~

Az persze már kevésbé, hogy az utóbbi esetben kit fog terhelni a felelősség.

_________________



avatar
Hyuuga Shakaku
Kalandmester

Taijutsu Pontok : 238

Specializálódás : GeninJobbágy


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 2175

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Uchiha Kagami on Csüt. Jún. 21 2018, 00:27

/Chuunin Válogató Vizsga - II-es szekció/


//A csapatot átvettem, a mesélést innentől én folytatom tovább//

Azon kevesek egyike voltatok a csapatok közül, akiket nem szedtek szét annyira, hogy más nemzet fiait és leányait rakták volna be hozzátok, ámbátor ez jottányit sem segített nektek az összecsiszolódásban. Voltak gondok... de azok mindig is voltak; hiszen, még akkor is, hogyha konohaiak voltatok, hármótok közül kettőtök egy-egy nagy klánból érkezett, egy-egy nemes és nagy múltú klánból, amelyek hét lakat alatt őrizték legféltettebb titkaikat. Persze, hallhattatok ezt-azt egymás klánjának képességeiről, de azt, hogy pontosan mit is tudott a másik... arról nem volt tudomásotok. Hisz, hogy is lett volna? A klánok féltve őrizték titkos tudásaikat, sőt, egyikőtök klánja még a klán másik felétől is elzárta az ominózus tudás jó részét. Vajon ez mennyire lesz hátrányotokra? Mennyiben fogja akadályozni a sikeres teljesítését a vizsga második szekciójának? A kölcsönös bizalmatlanság a shinobi lét alapja volt, még a saját társában sem bízhatott igazán az ember, hogyha egyszer a shinobi életmódot választotta magának. Ráadásul a különbözőségek kiütköztek nálatok, és ez bizony rányomhatta a bélyegét az együttműködésetekre...

A harc elkezdődött, hamarabb, mint azt vártátok volna. Shakaku szemeinek hála, könnyen kideríthettétek, hogy milyen tekercs volt a csapatnál, és érdekes módon, igen közel tudtatok hozzájuk kerülni észrevétlenül. Inako megfelelően alkalmaztad a Shinranshin no Jutsu technikát a kumogakurei genineken, akik teljesen összezavarodva, nekiálltak egymást megtámadni, míg a harmadik, tekercstelen felet végül sikeresen tudtad ártalmatlanítani, Shakaku, méghozzá a gyors tarkónütéssel. Azonban, elkéstél; mikor odaértél volna az egymással zavarodottan harcoló geninekhez, az egyikőjük már leszúrta társát, pont egy pillanattal az előtt, mielőtt még ártalmatlanítani tudtad volna. Gyors harc, tán túl gyors... mindenesetre az eredmény két kiütött és egy halott kumogakurei genin volt, akiktől végül szépen el tudtátok szedni a tekercset, és igen, tényleg a nektek kellő tekercs volt náluk. Valóban csak ennyi lett volna? Gyors volt a harc, tényleg alig volt küzdelem, olyan gyorsan cselekedtetek, hogy harmadik társatoknak semmit sem kellett tennie. A kérdés már csak az volt, hogy mit fogtok tenni? Hiszen egy genin halott volt, és kettő eszméletlen... vajon megszabadítjátok őket a szenvedéseiktől, és a másvilágra külditek a másik kettőt is? A döntés a tiétek volt... bármit is tettetek azonban, ideje volt elindulnotok a cél felé.

Sokat sétáltatok, mígnem egyszer csak rátok esteledett. Valószínűleg sokszor magatok mögé - fölé, alá, elé, oldalra - pillantottatok, de nem láttatok senkit, legalábbis Shakaku szemeinek határán belül biztosan nem volt senki. Itt volt az ideje tábort vernetek; mindannyian éhesek, szomjasak, és legfőképpen fáradtak voltatok. A sivatag kezdte kimutatni a foga fehérjét, nappal a tűző napsütés szívott le benneteket, most pedig a csontig hatoló hideg kezdett ki titeket. A homok pedig érdes volt, s behatolt mindenhova, olyan helyekre is, amely bizony igen kellemetlenül érintett benneteket, nőket... de hát, ilyen volt a sivatag, viszontagságokkal teli, ti pedig shinobik voltatok, és ezt ki kellett bírnotok. Amennyiben letáboroztatok, erőt vett rajtatok az éhség és a fáradtság; bár mindkettőt el lehetett űzni egy energiatablettával, éreztétek, hogy itt lenne az ideje tényleg, reguláris módon enni, inni és aludni. Amennyiben megtettétek, úgy harmadik társatok vállalta a tűzgyújtást, ugyanis előrelátó módon, lepecsételt néhány gyújtóst és pár hasábnyi fát az egyik tekercsébe, majd pedig nekiállt ragut főzni, ott a sivatag kellős közepén. Egyikőtök sem ismerte Noritaka ezen oldalát, de hamar rittyentett nektek egy jó kis vacsorát, amely kellően eltelíthette a gyomrotokat, a tűz melege pedig egyáltalán nem emlékeztetett a sivatag forróságára, kellemesen simogatta bőrötöket a már-már fagypont közeli hideg éjszakában. - Szerintem sorrendben őrködjünk. Vállalom az elsőt, én ma nem harcoltam - mondta nektek Noritaka és egy kunai-al a kezében keresett egy jó megfigyelőpontot, ahol ráláthatott a táborotokra, hiszen igen feltűnő lett volna, hogyha középen üldögélt volna.

Amennyiben eltettétek magatokat másnapra, alig négy fertályórát követően kipattant a szemetek. Szélvihar támadt, a homoktól prüszkölnötök kellett, a tűz pedig elaludt természetesen. Noritaka már ott volt mellettetek, két kunai-t tartott a kezében, és remélhetőleg nektek sem kellett sok ahhoz, hogy harckészültségbe helyezzétek magatokat. A homokvihar hamar tetőfokára hágott, levegőt alig kaptatok, szemeitek kiszáradtak, szátok kicserepesedett, a hidegtől pedig reszkettetek. Shakaku, amennyiben aktiváltad a Byakuganodat, meglepetten tapasztaltad, hogy a homokba tekintve csak elterülő kékséget láttál; persze, ebből rögvest leszűrhetted, hogy a homok chakrával volt telítve, és ez akadályozta dojutsud látását. Nem biztos, hogy éltél már meg ilyen helyzetet, amikor látásod ennyire le volt korlátozva, de a java még hátra volt; mindannyiótok éles, mély vágást érzett magán, amelyet a szél okozott; Inako, neked a hátadat tépte fel, és érezted, amint meleg vér csurog le rajta, s derekadtól egészen a nyakadig tart a seb, míg neked Shakaku, a bal alkarodat vágta fel olyan mélyen, hogy még a csontodon is érezted a fájdalmat; a vér természetesen esetedben is erősen elkezdett folyni a sebből. Harmadik társatok az arcához kapott, de ezt ti nem láttátok, csak hallottátok, amint azt ordította, hogy "a szemem, a szemem!" Vajon mi történhetett?

- Adjátok át a tekercseket, és nem esik több bántódásotok! - közölte veletek egy mély tónusú hang, s szavainak nyomatékosítására újfent vágott benneteket a szél, újabb sebeket szereztetek, de ezúttal nem olyan mélyeket. Noritaka ordítását ezúttal mintha távolabbról hallottátok volna... - Adjátok át a tekercseket most! Helyezzétek le magatok elé! - hallottátok újfent a felszólítást, és egyszer csak, hideg vasat éreztetek a torkotoknál; egy-egy kunai-t szorítottak ahhoz. Annyit láttatok, hogyha lenéztetek a tőrt tartó kézre, hogy mindkettőtök esetében be volt bandázsolva az. Vajon kik lehettek? A céljuk egyértelmű volt, ráadásul tekercsekről beszéltek, tehát többes számban, ami azt jelenthette, hogy figyeltek benneteket. A kérdés adott volt; mit tesztek?



//A következőkben kérem kidolgozni, hogy melyikőtök rakja el a győztes harc után a tekercset, továbbá azt is, hogy mit tesztek a kumogakurei geninekkel. Mindezen kívül, feltételes módban írjátok meg, hogy miként oldanátok meg a szorult helyzetet, amelybe belekerültetek. Jó munkát! ^^

Állapotok:

Inako:
Chakraállapot: 93% (Shinranshin no Jutsu)
Fizikális állapot: 75% (Mély vágás az egész háton végigfutva, folyamatosan vérzik)

Shakaku:
Chakraállapot: 98% (Shunshin no Jutsu + többszöri Byakuganhasználat, leginkább ez utóbbi vette ki a chakrakészletből a hiányzó részt)
Fizikális állapot: 75% (Mély vágás a bal alkaron, kézfej nem mozdul, vélhetően ideget ért, folyamatosan vérzik)

A posztok megírására mától kezdve egy hetetek van, tehát 2018.06.28 23:59 a határidő!
//

_________________
Tää jylhä kauneus ja ääretön yksinäisyys
Lapsuuteni metsän, taivaan
Kaikuu se haikeus halki tän matkan
Aamun tullen yö tarinansa kertoo



Állandó mesélések (7/7)
- Djuka Orimi
        - Jelenlegi kaland: ElektrOP vol 2.0
- Djuka Kodomo
        - Jelenlegi kaland: A Bölcsesség Ára

-Tsuuzoku Tomoe
        - Jelenlegi kaland: A Téboly Mezsgyéin
- Kowarii Zion

        - Jelenlegi kaland: Cirque du Freak
- Hasegawa Zauki
        - Jelenlegi kaland: Üdvözöllek és búcsúzok
- Hyuuga Shakaku

        - Jelenlegi kaland: Holdezüst

- Hyuuga Ayako

        - Jelenlegi kaland:


Chuunin Válogató Vizsga
avatar
Uchiha Kagami
Adminisztrátor

Specializálódás : Több éves posztok előkutatása

Tartózkodási hely : Elfeledett fóliánsok között


Adatlap
Szint: S
Rang: A Gundan Könyvtárosa
Chakraszint: Vodka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Yamanaka Inako on Szomb. Jún. 30 2018, 23:34

Inako maga lepődött meg a legjobban, hogy a Shinranshin no Jutsu ilyen hatást váltott ki. Olyanokon tudta alkalmazni, akik egyáltalán nem álltak ellen, hiszen gyakorlásnak pont ez kellett. Viszont a Chuunin Vizsgán bele dobták a mély vízbe és csak arra tudott támaszkodni, amit eddig megtanult - ami pedig nem volt túl sok, ahogy azt többször is beismerte magának. Elérkezett az igazság pillanata és sikerült megzavarnia a két genint, akik egymást támadták meg. Arra nem is gondolt, hogy milyen kimenetele lehet a harcnak. Rájuk nézve sem volt túl kockázatmentes, azonban talán kissé elvette a sulykot. Tekintete ösztönösen Shakaku irányába meredt, hátha segítségre szorulna. Hyuuga klánból származó csapattársa szintén nagyon hatékonynak bizonyult, mert a szőke hajú kunoichi már csak annyit látott, hogy a harmadik Kumogakurei elterült a homokban. Már-már elkezdte volna magukat gondolatban dicsérni, amikor némi késéssel felfogta mi történt tulajdonképpen. Vállaira szép lassan rátelepedett a jutsu következményének súlya. Zavarodottságában az egyik ninja leszúrta a másikat és ez ellen egyikőjük sem tudott semmit tenni.
A tekercset megszerezték és valóban Mennyei volt, ami nekik kellett. Az ifjú Yamanaka hátrébb lépett egy kicsit, majdnem el is esett a homokban. Egyszerűen nem akart a Kumogakureiek közelében lenni.
*Most mi lesz?* Tette fel a kérdést magának. Először hátrafordult, Noritaka felé, meg akart róla bizonyosodni, hogy a fiú jól van. Ezúttal semmi feladatot nem kapott, hátra maradt védeni a tekercset. Habár Inako legszívesebben a lehető legmesszebb került volna a helyszíntől, mégis egy helyben maradt. Lábai mintha földbe gyökereztek volna, nem akartak engedelmeskedni.
*Az én hibám az egész, azt hittem ha azt a technikát használom, csak kisebb sérüléseket okoznak egymásnak és lesz időnk ártalmatlanítani mindhármat. A klánból eddig senki nem mondta, hogy ilyen következményekkel járhat. Talán okkal, azt hitték így megvédhetnek.* Amíg így saját gondolatai közé menekült, egyik csapattársát sem ellenőrizte, bár nem is nagyon akarta.
- Elteszem a Menny tekercset.
Saját magát is meglepte ezzel a kijelentéssel. Hangja élettelennek tűnt, szinte alig hallhatták a többiek. A tekercs elszedésének folyamatát Shakakura bízta, ahogyan a többit is. Úgy érezte, nem tiszte dönteni a másik két genin sorsáról. Ekkor döbbent csak rá, hogy a képmutatás igazi mintapéldánya lehetne. Miután ő javasolta ezt a lerohanást, ami a ninja életének kioltásához vezetett, utólag már mosta volna kezeit.
Ám a tetteit nem felejthette el olyan könnyen, mint azt remélte. A Hyuuga ugyanis gondoskodott erről. Miután visszatért a szőke hajú lány mellé, véres kezét egyszerűen Inako vállára helyezte. A vörös testnedv szinte azonnal beitta magát a ruhájába, fémes szaga körbelengte a kunoichit. Még ha jobb körülmények között lettek volna, akkor sem olyan könnyű a ruhából eltávolítani a vért. A Yamanaka elvette a Menny tekercset és néhány pillanatig meredten nézte. Ezért történt a harc, a vérontás. Csupán egyetlen fehér tárgyért, amire feliratot tettek. Olyan valószerűtlennek tűnt az egész.
 - Shakaku! - szólította meg ezúttal teljes nevén az ezüstös hajú shinobit. - Van kölcsön egy tekercsed, amibe lepecsételhetem ezt itt? - emelte fel a Menny tekercset. - Azt hiszem jobb, ha külön-külön tároljuk, talán kevesebb az esélye, hogy később mindkettőt elveszítsük.
Ennyi előrelátás még maradt benne, mert még koránt sem ért véget a megpróbáltatásuk. A Tobidogu segítségével pecsételte le zsákmányukat, majd a táskájába tette el.

Nemsokára maguk mögött hagyták a harc helyszínét, aminek Inako nagyon örült. Habár az ember legkönnyebben a szagokhoz szokik hozzá, a vér összetéveszthetetlen fémes illata még mindig a levegőben terjengett. Vagy csak a szőke hajú genin kezdett becsavarodni a történtek után. Embert ölt, amit nem tudott csak úgy kiverni a fejéből. Ugyan nem ez volt a terve, mégis megtörtént. A halálos szúrást az egyik Kumogakurei vitte be a másiknak, mégis, a Shinranshin no Jutsu nélkül ez nem következett volna be.
A sivatagban némán menetelt, ha esetleg valaki szólni akart hozzá, ennyivel elintézte.
- Majd később.
Ajkai kicserepesedtek a vízhiánytól és a szűnni nem akaró napsütéstől. A vízzel spórolni akart, amennyire csak tudott. A homok egyre több olyan helyre jutott be, ahol kellemetlenségeket okozott. A shinobiknak bírnia kellett a megpróbáltatásokat, ám Inakonak egyre nehezebben ment. Ruhájába szinte beleégett Shakaku véres kézlenyomata, immáron megsemmisíthetetlen bizonyítékot szolgáltatva a tettére. Néha össze-összerezzent, amikor valami furcsát észlelt.
*Ezt jelentené Chuuninnak lenni? Vagy shinobinak? Az Akadémián arra is felkészíthetnének minket, milyen kioltani egy ember életét. Amikor a küldetések sikeréről és a nagy hőstettekről mesélnek, erről valahogy elfelejtenek említést tenni.* Nagyot sóhajtott a gondolatmenete végén, már az sem érdekelte, a két csapattársa mennyire tartotta szánalmasnak vagy gyengének emiatt.
Geninként járt már több küldetésen, de ezek általában könnyebbek voltak. Néha kapott nehezebbeket, amikor harcba bocsátkozott, csakhogy ott is csupán átadta a személyeket az illetékeseknek. Miután túltette magát az első idegeskedési fázison, nagyon izgatott lett a vizsga miatt. Ez néhány perc alatt darabokra tört.

A letáborozást jó ötletnek tartotta, rájuk fért a pihenés, még ha bölcsebb is lett volna tovább haladni.
*Taka újabb arcát mutatja meg, nem hittem volna, hogy ekkora főzőtudománnyal rendelkezik.* Állapította meg magában a lány. Az éjszaka hűvösében kifejezetten jól esett a tábortűz melege. Inako sosem értette, hogyan lehet a sivatag ennyire kegyetlen. Azt meg pláne nem, emberek miért választották ezt a helyet letelepedésre és falu alapítására. Jelenleg viszont sokkal jobb dolgokra tudott koncentrálni, az ételre és a pihenésre. A menetelés kivette belőle az erőt, gyorsaságra edzett korábban, nem pedig kitartásra. Úgy volt vele, ha túléli, Hichiyo-senseit megkéri, kicsit eddzenek többet, mert szeretné növelni az állóképességét. Az étel, amit fiú csapattársa elkészített ízletesre és laktatóra sikerült.
- Finom - jegyezte meg két falat között, mert már neki kezdett kicsit kínos lenni a hallgatása. - Utána következem én az őrködésben, ha megfelel - ajánlotta fel a Yamanaka.
Tisztában volt vele, hogy nem lesz sok ideje aludni, ezért minél hamarabb igyekezett lefeküdni. A sivatagban nem akadt túl sok kényelmes fekvőhely, ezért majdnem mindegy volt hol hajtja nyugovóra fejét.

Úgy érezte, alig aludt 10 percet, amikor felébredt. A sivatag újfent meglepte a három genint, ezúttal homokvihar képében. Noritaka már ott állt mellettük, elhagyta a megfigyelési pontját. Inako is igyekezett gyorsan felpattanni, a fiú kezében lévő kunai újabb aggodalomra adott okot. A kunoichi azt hitte, sima természeti csapással van dolguk, ám hamar kiderült, koránt sem az a helyzet. Shakaku beszámolt róla, hogy kék chakrát lát a homokba vegyülni.
- Azt hiszem, ennyi volt a pihenőidőnk - mondta ki a nyilvánvalót a szőke hajú genin.
Még mielőtt újabb megjegyzést ejthetett volna, éles fájdalom hasított a hátába. Érezte, ahogy a homokvihar feltépi a bőrét és húsig hatol. Valami meleget érzett lecsurogni és nem tartott túl sokáig, hogy összerakja mi történt. Újból a vér szaga csapta meg az orrát. Ajkait összeszorította, csupán emiatt nem hagyta el hang a száját. Noritaka felkiáltása semmi jóval nem kecsegtetett, bár Shakaku és Inako helyzete sem volt éppen könnyűnek mondható. Aztán, ha ennyi még nem lett volna elé, a genin hideg pengét érzett a nyakánál és végül meghallotta a követelést.
*Tekercsekről beszél, ezt nem teljesen értem. Elvileg a Byakugan jelezte volna, ha a közelünkbe jönnek, amikor megszereztük a másik tekercset. Másképp nem szerezhettek róla tudomást, csak ha korábban elkezdtek minket megfigyelni. De akkor sem értem, miért egyből többes számot emlegetett.*
Inako rögtön reagálna a felszólításra, mert nem akar újabb vérontást. Úgy van vele, inkább vigyék a tekercset, csak ne kelljen újabb harcba keveredni. Kezét valamennyire feljebb emelné, mintegy megadásképpen.
- A táskámban van, ha engeded, előveszem - hangja halk, a homokvihar miatt teljesen kicserepesedett ajkai alig akarnak működni. - Átadjuk a tekercset, nincs szükség további ellenlépésekre - teszi még hozzá.
Nem tenne semmi olyat, ami kétkedésre adhat okot a támadó részéről. Meg se mozdulna, amíg nem ereszti le a kunait a nyakától. Komolyan gondolja, hogy átadja a Menny tekercset, amit eltett. Kívülről ugyan nem látszik, de belül egész testében remeg. A levegőt is nehezebben veszi, ami nem csak a sérülés miatt van. A táskáját a közelben rakta le, a bekötött kezű shinobi szintén láthatja.
*A társaim reakciójával majd később foglalkozom. Már ha nem ölnek meg, miután megszerezték a tekercset.* Valószínűleg nem fogják olyan könnyen elengedni a táskájáért, de azért próbálkozik.
Amennyiben odaengedik, előveszi a tekercset, amibe a Mennyeit pecsételte le még korábban. Lassan húzná elő, hogy ne legyen okuk támadni. Azért nem bízza teljesen a véletlenre, mert ha mégis valamivel próbálkoznának, pont mellette van a drótja, amit az Ayatsuito no Jutsu segítségével irányítása alá vonná.

//Köszönöm a határidő kitolását! Smile Amiket írtam, Shakakuval leegyeztettem, ezért bátorkodtam ennyire irányítani a karakterét. A nem támadás is direkt történt.//
avatar
Yamanaka Inako
Játékos

Taijutsu Pontok : 70

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 331

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Hyuuga Shakaku on Vas. Júl. 01 2018, 23:24

[Kagami és Inako]



//Köszönjük szépen a határidő meghosszabbítását!//




A lány szíve szinte dalol; a ritmusos dob kimért mozdulatainak halálos aláfestése és izomzata könnyeden követi az ütemet. Tudata érdekes módon elcsendesül, megnyugszik – egy pillanatra sem a sötét falak, sem pedig a bizonytalanság nem létezik, csakis kizárólag a szívének dobbanása, izmainak feszülése, ízületeinek mozgása. Az ezüstös világ pont egy másodpercre remeg meg, mikor a természetesné gyorsabban mozdul – lépteinek nyomán fellebben a homokdűne legfelső arany fátyla, mintha a homokszemcsék értetlenkedve és felháborodva bőszülnének fel váratlan kitörésén.



Kezei elháríthatatlan gyorsasággal csapnak le ellenfeleire, akarata ellentmondást nem tűrően érvényesül, egészen addig, mígnem maga a sors – vagy legalábbis annak szőke, alacsony testbe zárt változata – szemközt nem köpi őt. Elvégre gyors ő, és precíz, de nem eléggé, legalábbis nem úgy, hogy más tényezők is tevékenykednek, közrejátszanak. Jelenleg a fiú nem tesz hozzá az egyenlethez, de nem is von el abból, a szőke lány viszont úgy tűnik, előszeretettel dobálja be abba az ismeretlen tényezőket.


Shakaku a homokdűne oldalában egy pillanatra tehetetlenül torpan meg; a lábai egyenesen legyökereznek a hamis aranytengerbe, a szemüveg körül látható arcvonásai márvánnyá keményednek. Egy pillanat erejéig még levegőt sem vesz – csak akkor, és akkor is akaratán kívül, mikor a fiatal ellenfelük az utolsó levegőt szippantja tüdejébe. Ekkor a lány orrcimpái megremegnek, és azon nyomban az elesett fiatalhoz lép, mellé guggolva a homokban. Balját először a fiatal szájához emeli, ezáltal ellenőrizve, hogy tényleg leállt-e a légzése, majd pedig a pulzusát keresvén a nyakára – feleslegesen. Szabad kezével egyenesen lerántja arcáról a napszemüveget, és képességét automatikusan deaktiválva pillant Inakora. Ezüstös tekintete pont olyan vészjóslóan villan a szikrázó napsütésben, mint a fiú mellkasából kiálló, életet kioltó fémpengén.


Nos, mondanám, hogy szép ölés volt, de tudtommal ezzel ellentétesen terveztél. Tán csak nem rossz hatással vagyok rád, Inako-chan? – A szarkazmusa kövér cseppekben csöpög mézesmázos hangjából. A hangja viszont teljes mértékben ellentétben áll arckifejezésével; szemöldökei között korához nem illő ránc mélyül, ajkainak sarkai lefelé tendálnak, állkapcsa megfeszül, kiemelve járomcsontját. A tekintete mögött rejtőző érzelem azonban árnyalatában haloványan változik, ahogy szemléli szőke hajú társát: – Fogalmad sem volt róla, hogy valójában mire vagy, illetve lehetsz képes, jól sejtem? – A költői kérdés élesen csattan a forró levegőben, melyben egyre jobban érezhető a vér egyedi szaga. – Öltél már egyáltalán embert? – Ha a hangja eddig a szokásosnál komolyabban csengett, most egyszerűen halálon túli disszonancia: egyszerre mélyebb, akár az idősebbeké, egyszerre gyermeteg, ahogyan a külseje is sejteti. Egészen olyan, mintha a hangját, állkapcsát és arcvonásait valaki más használná.


~ És ez a lány akarta eldönteni a stratégiánkat? Ez a lány döntött úgy, hogy ő határozza meg a cselekedeteinket? ~


Shakaku arcvonásai a következő pillanatban teljesen kisimulnak. A heves érzelmeit mintha elfújná a szél, s mikor lepillant a halott shinobira, csak azt látja, hogy milyen fiatal, milyen gyermeki vonásai vannak ebben az állapotban, amikor már semmi miatt nem kell aggódnia. ~ Szabadnak tűnik. ~ Szabadnak és gondtalannak, ami a saját jelenlegi helyzetével teljes mértékben ellentétes, és mi tagadás, valamilyen szinten még irigyli is ezért talán. Ez a gondolatfoszlány végtelenül mulandó, valójában nem is veti meg gyökereit a tudatában, ugyanis önmaga azonnal szembesül a ténnyel, hogy ez bizony egy elfecsérelt élet volt, és mennyi lehetőséget rejthetett magában.


Sajnálat és szánalom.


A két fogalom akaratán kívül kúszik gondolatai között, akár a sikamlós kígyó a fűben, ami csak arra vár, hogy arra tévedjen egy tudatlan alak, és bokán tudja marni, ha másért nem is, csak azért, mert megteheti. Az érzések keserédesek nyelve hegyén; egyfelől ott van a remény, hogy egyéb koncepciókra is rá tud ekként, vagy ehhez hason módon találni, másfelől viszont valamelyik a kettő közül – vagy talán máris mind a kettő – jeges közeggé varázsolja a gyomrát, vagy legalábbis annak környékét. Annak ellenére, hogy érzi, miként égeti a bőrét az égbolton kacsingató gömb, valahol mélyen mégis jégkockák összekoccanását érzi. És a jéghideg sem volt még ennyire forró talán soha.


Mi legyen a többiek sorsa? Halott ember nem beszél, de még van két élő csapattárs, akik fölött döntenünk kell. – A hangja az eddigieknél halkabb, merengésének adva tanúságot. Hosszú pillanatokig az előtte heverő holttestet szemléli, azonban mikor nem jön válasz, illetve javaslat a csapattársaitól, lassan, és egyenesen gépi módon emeli fel tekintetét először a lányra, majd a fiúra. – Nyilván, ha életben hagyjuk őket, akkor elbukva térnek haza, de legalább élnek. A másik oldalon viszont egy olyan tudás birtokában távoznak innen, miszerint egy gyermeteg, genin Yamanaka akaratlanul is efféle dolgokra képes. – Elmélkedik hangosan, de az arcáról szinte lesüt, hogy ellenvetésre számít, még akkor is, ha csak egyszerűen hipotetikus módon fogalmazza meg tézisét.


Szavait azonban néma csönd, és ártatlanok tudatlan lélegzetvételei kísérik – a mögötte heverő két fiatal shinobi elvégre nem is tudhatja, hogy az életük felett döntenek most. Shakaku ajkai néma sóhajra nyílnak, mintha mondani akarna valamit, de végül csak a rózsaszín nyelve bukkan elő, megnedvesítve frusztrált tehetetlenségében alsó ajkát. Tanácstalanul pillant vissza Inakora, és egyszerűen megdermed – eddig a szőke lány volt az angyal szerepében, míg ő maga tetszelgett az ellenkező szerepben, de mikor az angyal elhagyja szerepét, akkor vajon ki tartja, fogja vissza a démoni megfelelőjét?


Csupán ekkor tudatosul benne, hogy mennyire számított csapattársainak jóságában és józanságában, gondolva, hogy amennyiben a két genin megtestesíti az emberi mivoltuknak pozitív aspektusait, akkor már neki azokkal nem kell törődnie, amikor viszont a szerepeik közötti határvonalak - amiket amúgy is homokba rajzoltak – semmivé lesznek, elfújja őket a kósza szél, akkor ő ugyanolyan bizonytalanság tengerében fuldokolhat, mint Inako, aki valójában csak most szembesülhet tetteivel. A kettejük helyzete nem is annyira különböző, ha valaki alaposabban megvizsgálja helyzetüket. Shakaku pedig nem vak, sem pedig ostoba – a felismerés lángoló ostorcsattanásként éri, és egy rusnya fintorra csavarodik ajkainak sarka. És pont ebben a helyzetben, a magasan ragyogó, szinte rajtuk kacagó Nap kíméletlen sugarai alatt, a végtelennek tűnő, hullámzó aranytenger közepette fordul a kocka, ami a szerepeket illeti.


Nem kerülhet ki ilyen információ Konoha egyik klánjáról, főleg nem most, nem így. – Fejezi be végül monológját, amit még gondolatban folytatni kényszerül: ~ A vizsga még túlságosan hosszú, túl sok lehetőséget adva arra, hogy eltüntessék Inakot. A képessége ugyanis a tudatlan kezei között is halálos fegyver, hát még olyanoknak, akik tudnák is használni ahogyan azt használni kell. ~ A lány az elesett shinobi mellkasából kihúzza a kunait, és először mindössze csak feltartja, felajánlva a lehetőséget csapattársainak, mindazok ellenére, amiket eddig hallott tőlük, illetve amit sejthet róluk az eddigiek alapján. Mélyen legbelül tudja, hogy egyikük sem fogja magára vállalni a feladatot, illetve a felelősséget, így hát nem is lepődik meg, mikor egyikük sem lép elő. Az viszont igencsak meglepi, mikor egyikük sem próbálja őt jobb belátásra bírni, lebeszélni őt, mondván, hogy téved. Jelenleg még annak is örülne, ha valamelyikük kegyetlennek nevezné, még az is jobb lenne ennél a teljes apátiánál. Állkapcsai megfeszülnek, majd a kinyújtott pengét magához vonja, és felemelkedik első áldozatuk holtteste mellől ~ És még mennyi fogja követni. ~


Némán fordul a két ájult alak irányába, baljós árnyként föléjük magasodva apró termetével. Léptei határozottak, tekintete elszánt, a sorsfordító, vagy legalábbis az azokat lezáró mozdulatai gyorsak, kimértek, precízek – egyértelműen arra irányulnak, hogy minél gyorsabban és kíméletesebben véget vessen az eléje tárt életeknek. Mikor a két fiatal alak körül a kiontott vérük már különleges mintát formál – elvégre a nyaki ütőér igencsak tud vérezni, ezt már kénytelen volt megtanulni -, ő az első fiatalhoz lép, ismét mellé guggolva a homokban. Szabad kezével lehajtja a fiatal alak szemhéjait, örök sötétségbe borítva szemeit, majd ugyanezzel a kezével nyomást gyakorol a sebére, amiből korábban felbugyogott a vér. Mikor elemeli tenyerét, ujjainak hegyéről alácsöppennek a felesleges vércseppek, és mikor megindul Inako felé, a vérvörös foltok az arayló homokra hullva jelzik az általa megtett utat.


Inako elé érve ellentmondást nem tűrően helyezi véres tenyerét a lány vállára, nem törődve azzal, ha esetleg véglegesen bepiszkítja a lány ruházatát. Kezével megszorítja a fiatal szőke lány vállát pont annyira, hogy stuporából, sokkjából kizökkentse, ugyanakkor viszont fájdalmat nem akar neki okozni – fizikailag legalábbis. Mikor érzi, hogy a saját tenyerének forrósága és a lány vállának hőmérséklete a kettejük közötti vérfátylat is felmelegítette, csupán akkor emeli el a kezét a lányról. Tenyerének nyoma éles kontrasztban áll a lány fehér bőrével és szőke hajával, maga a vérfolt pedig lomhán ivódik be a szövetbe, terjedve és elveszítve az eredeti kontúrokat.


Egy pillanatra saját kéznyomát veszi szemügyre Shakaku, a következőben viszont élesen pillant Inako kék lélektükreibe, hangja egyenesen síron túli, mikor megjegyzi: – A vérük a Te lelkeden is szárad, sorsuk nyomja hát a Te válladat is. – Ő maga sem tudja, honnan jönnek a szavak, amik egy pillanatra egyáltalán nem is vallanak rá; lelkének sötétjéből azonban már sok minden kúszott elő váratlanul és hívatlanul, nem is lenne csoda, ha ez is azok közé tartozna.


A lány nem is pillant a fiú irányába; részére nincsenek szavai, bár valószínűleg azért, mert eddig tökéletesen felesleges volt a jelenléte, így a puszta létezését sem tudja mire vélni. A keserű gondolat, hogy ez a két gyermek kikényszerítette a kényelmes komfortzónájából, ahol tökéletesen megfelelt a világ – és egyben saját – elvárásainak azáltal, hogy minden második pillanatban valami baromsággal állt elő, vagy éppen robbantgatásokról fantáziált, most érdesen hasít bőrébe. Mit tehet ő, mikor már nem csak a saját sorsa forog kockán, mikor már nem csak a saját sorsa fölött dönt, már nem csak a saját életét kockáztatja az extrém magatartásával?


Hogyan lesz egy felelőtlen személyből másokért felelős?


Shakaku ajkait egy monumentális sóhaj hagyja el, mikor már pár lépést tett a szedett-vetett csapatától; a horizont ugyanúgy nem rejti a válaszokat, mint ahogyan a saját tudata sem, ugyanakkor viszont lelke mélyén érzi, hogy a jelenlegi helyzetet nem hagyhatja meg ebben a formájában. Tökéletesen alkalmatlannak tartja magát arra vonatkozóan, hogy az összetört darabokat felszedje és ismét egésszé állítsa azokat össze – önmagának darabjait nem találja, nemhogy össze tudná őket pakolászni, másokkal kapcsolatban meg aztán ténylegesen meg van lőve. Szerencséjükre azonban van minta, amit követni tud: mikor minden sötétségbe borult, mikor a gondolatainak se eleje, se vége nem volt, akkor kapta azt az egyetlen egy célt, ami alapján azóta is él, és öl – Konoháért.


Ismét hatalmasat sóhajt, majd a két csapattársa felé visszafordul, de valójában főleg Inako felé pillant. Shakaku nem Ookami, hogy a tapasztalat adta bizonyossággal szólhasson csapattársához, támogatva őt, ahogyan nem is a Hokage, aki határozottsággal követeli meg tőle, hogy adja akár az életét is egy másik nemzet fiának életének megóvásáért, de még csak nem is kórházi nővér, aki a lélek és a test fájdalmait űzi el gyógyító érintésével, megnyugtató szavaival – ő egyik sem, de még csak hasonlítani sem hasonlít egyikre sem, sőt, valójában ő maga sem tudja, mi is a szerepe pontosan. Valójában nem is lehetne más, mint önmaga, de mikor ez utóbbi is definiálatlan, körvonalazhatatlan koncepció, akkor mégis mi marad számára? Csak a jelen. Vér és homok. A lány és a fiú, egy csapat, amit nem kért, nem akart, mégis szüksége van rájuk, emberként. Már csak azt kell elfogadnia, hogy ő maga is csak egy ember, nem pedig egy kopogó szellem, ami következmények nélkül kísértheti a halandók világát.


Ami megtörtént, azon már nem tudunk változtatni. – Szavai épp annyira bizonytalanok, mint az arckifejezése, hangjának indokolatlan megtorpanásai szintúgy ennek tudható be. – Tudták, hogy az életük forog kockán, tisztában voltak azzal, hogy a halál egy igenis valós veszély. Aláírták azt kurva papírt, arról meg nem is beszélve, hogy ezt a hivatást választották. Ismerték a kockázatot. Ahogyan mi is. – Egy szélben táncoló kósza tincset a füle mögé erőszakolva veszi elő ismét a szemüvegét, lepillantva a lencsén megcsillanó és visszatükröződő Napra. – Nincs vigaszt nyújtó szavam hozzád, Inako, mert kurvára biztos, hogy ölni fogsz még; ez most ugyan véletlen volt, de a valódi kérdés nem az, hogy megbántad-e, sem pedig az, tudtad-e, hogy mire vagy valójában képes. A kérdés az, hogy miért teszed majd meg ismét, és hidd el a válasz valójában csakis Neked fog számítani, ami már önmagában elég is. És most pedig szedd össze magad, ne kelljen kipofoznom belőled a sokkhatást, bár szívesen megteszem, ha gondolod. – Féloldalas vigyora egyértelműen erőltetett, szavai pedig élesek és kifejezetten modortalanok. Az őszinteség viszont mégis lesüt róluk, ahogyan az is, hogy Shakaku nem tudja, mi mást mondhatna, lévén, nem a szavak kovácsa. Ő nem tud szónokolni, ahhoz nem elég olvasott, nem látott eleget a világból, nem tapasztalt eleget, és valójában a saját érzelmeit sem tudja kategorizálni, megnevezni.


Ő csupán egy nyelvet ért jelenleg, és az az agresszió különleges dialektusa, és mégis érzi, hogy éles nyelvének vágását hárítania, vagy legalábbis tompítania kell. Mikor azonban meghallja nevét Inako ajkain, ahogyan azt is, hogy a lány hangja nem remeg úgy, mint ahogy ő attól tartott, valójában a szívéről egy méretes kő esik le. Csak ebben a szent minutumban szembesül azzal, mit is jelent valójában a megkönnyebbülés érzése, és hogy miként tölti el fénnyel mind a szívét, mind pedig a tudatát. Még a tüdejébe is könnyebben veszi a levegőt, ugyanis nem szorongatja a mellkasát a láthatatlan kéz.


Valójában mind a ketten tanulnak – egymástól, a helyzetből, a döntéseikből és az elmulasztott lehetőségekből. Mind a ketten csak az ösvény elején botorkálnak. Térkép, és útmutatás nélkül. Mindkét lánynak rá kell találnia a bátorságára, arra a belső erőre, ami az előrehaladásra készteti őket – bárcsak ismeretes volna előttük, hogy sorsuk párhuzamos vágányokon halad.


Tekintete némi bizonytalansággal szegeződik a lány végtelen kékjének – már önmagában irónia, hogy Inako hagyja magát egyszerű konvenciók közé kényszeríteni, miközben szemeinek kékje pont annyira végtelen, mint maga az ég –, de végül szótlan meglepettségében nyújtja át Inakonak azt a tekercset, amit tőle kért. Tudatának eldugott zugaiban mintha valami felbugyogna, vészjóslóan fortyogna, szinte arra késztetve őt, hogy álljon ellen, mondván, nála lennének a legnagyobb biztonságban a tekercsek. Minden bizonnyal ez így is van, már ha a puszta tényeket nézi, lecsupaszítva az emberi tényezőt, azonban nem azért van itt, hogy lélektelen bábokká kényszerítse csapattársait annak érdekében, hogy támogatást nyerjen vélt igazának.


A tekercs köré font ujjai egy pillanat erejéig karmokká torzulnak, mikor Inako átvenné tőle a tárgyat, s ő nem ereszti – találkozásukkor csúfos fejét felszegte ellentétük, s most mintha ismét ezt tenné, mígnem Shakaku, mintha semmi sem történt volna, elereszti ujjainak szorítását, átengedve birtokából a tekercset.


Nos hát akkor... – Kezdi karjait a feje fölé emelve kinyújtva, mikor Inako már elpecsételte a tekercsüket. – Folytassuk csodás kalandunkat ebben a végtelen és aranyló temetőben, eh?


Az aranyló dűnéken keresztül vezető útjuk mindezek ellenére hullámzó kommunikáció keretei között telik, mígnem megelégeli a feszült helyzetet. – Tudod... – Kezdi, és hangja egyértelműen jelzi, hogy ki akarja mozdítani a lányt a némaságából. – ennél volt már rosszabban is részem, ahogyan Neked is lesz még. Nem is olyan régen egy legendás szörny elé voltam vetve, mint holmi húscafat. A szörny egy kibebaszottul nagy teknős volt, ami még a picsájából is olyan vízsugarat lőtt, ami egy egész kontinenst ketté tudott volna szelni, arról meg aztán ne is beszéljünk, hogy veled és velem ellentétben az a valami színtiszta chakrából állt, magyarán sose fogyott volna ki a szuflából. – A hangja könnyed, az emlékei mégis ólomsúlyúak. – Úgyhogy hidd el, az a fiú szerencsés volt; gyorsan halt meg, olyanok között, akiket valószínűleg szeretett. Szinte semmi fájdalmat nem érzett. Ez már olyan áldás, ami keveseknek adott.


Valahol sejti, hogy szavai üres vigaszként csengnek a száraz világban, a semmi kellős közepén. Mégis a helyzetük beszédre készteti: elvégre a semmi kellős közepén vannak, ahol tényleg csakis kizárólag önmagukra és egymásra számíthatnak. A gondolat még mindig éles, de legalább már nem vágja meg őt pusztán azzal, hogy reflektál rá. Egyfajta megnyugvást hoz számára tudatának végtelen viharában, hogy van rajta kívül, aki ugyanabban a cipőben toporog, mint amiben ő maga is, hogy nincs egyedül. A tudat viszont, hogy az, aki miatt nincs egyedül, ilyesfajta belső fájdalom áldozata, mégis...


~ Elpuhultam volna...? Tudtam, hogy fel kellett volna pofoznom Missz Szöszit... ~


Mégsem találja magában az indíttatást, hogy a lány arcába tolja a keserű igazságot: nem akkor beszél Inako, amikor ő szeretné, hanem amikor a helyzet úgy adja, és nincs most lehetősége összeomlani, annak most várnia kell. Legalább addig, míg biztonságba nem értek, és az még egy jó darabig nem így lesz, addig legalábbis biztosan nem, míg Konoha fala közé nem értek.


Nem csoda hát, hogy míg a két csapattársa megáll, ő még a lendülete következtében tesz pár lépést – a csapattársaival ellentéten ő teljes mértékben rossz ötletnek tartja a táborozást, elvégre ők shinobik, nem turisták, akiknek ki kell pihenni az aznapi túrát. Nekik pont bírni kellene a többnapos menetet, ha nem is önmaguktól, akkor valamilyen kisegítő körülmény végett. Igen, a helyszín természeti adottságai egymás végletei, ezt ő is tapasztalja, és ő is érzi, miféle nehézségeket helyez már maga a helyszín az emberi testre, de koránt sincsenek apadóban készleteik. Bár a főtt étel kecsegtető gondolat, a tudat, hogy egy ilyen nyílt terepen egy ennyire látható fényforrással csalogassák a veszélyt, egyáltalán nem üdítő gondolat. Mikor azonban ezen aggodalmainak hangot ad, a fiú, akinek a nevét még mindig nem tudta megjegyezni, csak joviálisan int. ~ Mintha el tudná hessegetni aggodalmaimat. Ostoba balfék. ~


Viszont ismételten csak megálljt parancsol éles nyelvének, elvégre a helyzet egyáltalán nem különbözik attól, ami pár órája merült fel: mikor átadta Inakonak azt a tekercset, amiben a lány végül eltárolta a szerzeményüket. Elvégre mikor Inako eltette a lopott tekercset, akkor ő ugyanarra kényszerült, mint amire most is: bizalomra. Megbízni másban, olyasvalakiben, akit nem ismer mint személyt, és akinek a képességeiről sem tud semmit. Ha viszont Inakoban megbízott arra vonatkozóan, hogy eltegye a tekercset - mindazok ellenére, amik történtek -, most meg kell bíznia a fiúban az őrködés tekintetében.


Elvégre mi más marad számára? Szinte az istenek is összeesküdtek ellene; megállni sem akart volna, ahogyan az őrködést sem akarta volna másra bízni – miféle ostoba ember tenné ezt, miközben az övéhez hasonló képességgel rendelkezik? Azonban a sors útjai kifürkészhetetlenek, ő pedig balga vándora azoknak. Nem is csoda hát, hogy az egyébként ízletes étel végzetes hibák hamujaként hat ízlelőbimbóin. S mikor fejét aggodalmakkal teli álomra hajtja, csakis kizárólag egy gondolat kíséri a sötét útján: ~ Bizalom, Shakaku, bizalom... ~


Mígnem a bizalom kifejezéssel felfújt léggömb hangosan kipukkan. Szinte egyértelmű volt, hogy az istenek szemen fogják őket köpni, őt legalábbis biztosan: miiiivanByakugan? A szél, a homok, és maga a chakraközeg lehetővé teszi ellenfelei számára, hogy ideiglenesen elrejtőzzenek szemei elől. Már önmagában ez a tény, továbbá az udvariatlan keltés az, ami megadja paprikás hangulatának alapjait. Mikor azonban karját, és a mellette álló Inakot vágás éri, hangulata tovább fokozódik. Amikor torkukhoz fémet szorítanak, csapatuk harmadik tagját pedig elvonszolják, a lelkében érzett düh tetőfokára hág. ~ Shit múv, esszholz, dáj.


Őszintén szólva nem is tudja mire vélni az egész helyzetet; mint derült égből villámcsapás. Sem felhő, sem szellő nem jelezte előre a vihar érkeztét, azonban tudhatta, vagy legalábbis sejthette volna előre, hogy minden túlságosan könnyű lett volna – nem zökkenőmentes, de kihívásoktól minden bizonnyal. Aztán persze minden rosszra fordult – egy pillanatra átfut a fején, hogy mindez csakis a karma lehet, hogy erre azért került sor, mert elvette a magatehetetlen geninek életét. Aztán persze ennek a puszta gondolata is baromságnak tűnik. Ezzel szemben a torkához helyezett fém kifejezetten valós. A karjából sugárzó fájdalom egyenesen józanító, kifejezetten örül jelenlétének, a maga morbid módján. A fájdalom ugyanis annak a jele, hogy még életben van. Még.


A saját vérének látványa viszont valami egészen más hatással van rá, mint a fájdalom; látta már korábban efféle módon a saját vérét, és egyszer volt csak az, mikor nem értette, miként és hogyan, miért buggyant az ki, és most ismét abban a sötét kőveremben van, ugyanúgy lefogva. Akkor kötél által volt korlátozva mozgása, és orvosi szike metszette őt fel, most a háta mögött kőasztal helyett hús és vér ember található, jelenleg a torkánál van a penge, nem a hasfalánál.


Akkor a Hokage eljött érte, hogy kiszabadítsa és megmentse. Most nem jön érte senki, hogy megmentse, hogy segítsen rajta. A gondolat összerándítja izomzatát, megfeszíti szemkörnyéki izmait. ~ Ezúttal ezt nekem kell megtennem? ~


Csupán a kékes árnyalatú kavargó semmit látja maga körül, mégis ennek ellenére...


Csepp.


Chakrát koncentrálna szemei köré, szeme mögé, szemei belsejébe; át akar látni a közegen, látni akarja Inakot teljes egészében, ahogyan harmadik csapattársát is, egyben támadóikat és környezetüket is. ~ Mégis honnan tudják, hogy tekercsek vannak a birtokunkban, nem pedig csupán egy, amivel indultunk? ~


Az ereiben, az erei mellett, a bőre alatt mindeközben ott szalad-sodródik-pezsegfortyogperzsel az energia, ami akár a sebzett vad, felkapja fejét és vicsorogva fordul ellenfele irányába. Vérét vették, mely már önmagában is vért követel.


Csepp-csöpp...


A szíve heves zakatolásba kezd, tudata kitágul; élesen érzi a fém hidegét, éles mivoltát tűzforró torkánál, érzi az idegen alakot a hátánál, érzi a homokot, amint talpa elsüpped benne, még szinte az éjszaka sötétjét is érzi, amint annak fénytelen mivolta a sejtjeibe hatol, kúszik bőre alatt, kuporodik be szívének zugaiba.


Csepp-csepp-csepp-csepp.


Mígnem rádöbben, hogy a sötétség valójában nem kívülről érkezik, az már rég a lelkében és a tudatában lakozik. Az elméjének kies, kopár sötétjében egyedüli fényforrásként a fa és annak ragyogó levelei szolgálnak, de a terebélyes alak egy pillanatra megremegni látszik a füstölgő sötétségben. Megfogadta, hogy a fa leveleit védelmezni fogja, márpedig a csapattársai a fa egy-egy levelét képezik.


Tudatának sötét kastélyában állva felfelé pillantva pillantja meg a csöpögő hang forrását; a végtelen semmiből hullik alá a feketének tűnő csepp, és egyenesen az orra előtt haladva el landol a talpa alatti szuroktócsában. Csepp. Az apró csepp hullámokat hoz létre az éjfekete anyagban, és a hullámok árnyékában mintha meg is csillanna valami a mélyben. Hunyorogva, homlokát ráncolva hajol közelebb, mígnem a sötét szurokban térdel, minden mozdulata nyomán újabb és újabb hullámokat hozva létre, újabb és újabb lehetőséget teremtve magának arra vonatkozóan, hogy azt a valamit megtekinthesse a mélyben.


Szinte már az orrhegyével karcolja a sötét masszát, mikor egy szurokfekete, szuroktól csöpögő, karmos kéz kitör a közegből és torkán ragadja gondolati avatárjának hófehér alakját. A karmos kéz erősen szorítja őt, még csak levegőt sem kap, és ijedtében mozdulni sem mer, arra teljes mértékben képtelen. Aztán – mintha csak elrángatná azt a valamit a túloldalon – ismét kap levegőt, ismét önmaga van csupán tudatának magányában.


Elméjének tréfája azonban tökéletesen alkalmas arra, hogy előre mozdítsa pillanatnyi értetlenkedésében; nem csak átlátni akar az őt körülvevő közegen, de uralni is a helyzetet. Dühe szinte fizikailag manifesztálódik, mikor a bőre alatt cikázó energiát megragadja: érintetlenül hagyott kezét apró mozdulatokra kényszerítené, méghozzá az általa viselt ruha hosszú ujjának takarását kihasználva, hogy az átlagnál jóval gyorsabb kézjeleket formáljon használható kezével. A mindent asszimiláló technikát használná arra, hogy az offenzívát jelentő fém anyagát vegye fel egészen a torkától kiindulva, elvégre köszöni szépen, ő aztán kifejezetten szereti a vérét az ereiben tartani. A torkától indított kiterjesztést akként oldaná meg, hogy először csak a fém által ténylegesen veszélyeztetett részeket alakítaná át, majd pedig a testének többi részét, s végül a transzformációját egy lendületes hátra fejeléssel koronázná meg, mely mozdulattal az ellenfele orrát szeretné szilánkosra törni, s egyben feltolni ezen szilánkokat az ellenfél agyába.


Még mielőtt azonban teljes mértékben kivitelezhetné a fejelést, azt megelőzően az eddigiekben is aktív állapotban tartott Byakugan feltöltése a szándéka; a szemeibe irányított chakrával át kíván látni azon, ami eddig megakadályozta a helyzet felmérésben. Úgy véli, hogy a megfelelő chakrafelhasználással erre képes lehet. Szemeire ugyanis szüksége van, ha a lehető leggyorsabban akarja megoldani jelenlegi helyzetüket – nem csak a saját sorsával kell törődnie, most nem.


Amennyiben sikerül a mozdulatsora, úgy a saját feje is tenne annyi elmozdulást, hogy az eddigi vakfoltját lefedhesse, továbbá a fejelés közben már mozdulna is – tekintettel arra, hogy a fémmé alakult torkát fémpengével nem tudná az ellenfele átvágni –, hogy a bőre alatt cikázó energiát láncokká formálhassa. Szándéka szerint a hátából törnének azok elő, egyenesen felnyársalva a háta mögött lévő alakot, de nem állnának meg kegyetlen pusztításukban. Terve szerint az egyik lánc egyenesen Inakot venné célba, ellökve, eltaszítva őt a közvetlen veszélyhelyzetből, míg ezen lánc két társa Inako ellenfelét venné célba, egyértelműen azzal a szándékkal, hogy felnyársalják a névtelen idegent. A maradék két chakralánc ezzel szemben harmadik csapattársuk irányába száguldana remélhetőleg kimagasló sebességgel, akár a homokban rejtőzve is, ha ez az adott helyzetben szükséges. A fiú ellenfelét azonban inkább elfogni, lefogni szeretné, hogy kikérdezhesse, kivallathassa a későbbiekben.


Amennyiben azonban idejekorán tapasztalná, hogy chakratöltéssel sem képes a Byakugan segítségével átlátni az idegen közegen, a chakráját akként terjesztené ki, hogy az idegen közeget letapogatja, elterítve azon saját chakráját, hogy a Jutsu Shou jóvoltából meg tudja szüntetni a homokvihart, melynek következtében a láncai szabad utat kaphatnának célpontjaik irányába.

avatar
Hyuuga Shakaku
Kalandmester

Taijutsu Pontok : 238

Specializálódás : GeninJobbágy


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 2175

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Uchiha Kagami on Hétf. Aug. 20 2018, 18:20

/Chuunin Válogató Vizsga II-es szekció/

Nem volt vitás, hogy szorult helyzetbe kerültetek, azonban nem hiába voltatok shinobik; az ilyen helyzeteket is meg kellett oldanotok. Harmadik társatokról nem tudtatok semmit azon kívül, amit előbb ordított, s ez bizony nem eshetett jól nektek. Jól tudtátok, hogyha társatok netalántál el talál halálozni, a vizsga véget fog érni számotokra, és akkor hiába volt minden erőfeszítés, hiába volt minden, amit eddig elértetek; hiába volt még az a több órás kálvária is az írásbeli vizsgán, amelyet végigvittetek. - Gyerünk kislány, rakd le a tekercset - mondta neked, Inako, az a shinobi, aki a kést tartotta a torkodhoz, s a mozdulataidra azért még nyomatékosításként kicsit meghúzta azon a pengét; no nem annyira, hogy elvágja a torkodat, de pont annyira, hogy még több vér lecsorogjon a nyakadon. Érezhetted, hogy komolyan gondolta a szándékát, és kész lett volna megölni téged, abban a szent minutumban, ahogy hirtelen mozdulatot teszel... de erre végül nem volt szükség. A tekercset leraktad, viszont a penge még akkor sem mozdult a torkodról, ellenben hirtelen egy placcsanást hallhattál, máshonnan pedig egy kiáltást. Nagyon úgy tűnt, hogy társad terve bejött.  Pár pillanat múlva egy test borult a nyakadba, és meleg vér csorgott le a hátadon, amely határozottan nem a tiéd volt, a kunai pedig eléd esett.

Shakaku, tervednek megfelelően sikerült feltöltened a Byakugant annyira, hogy képes legyél átlátni a homokviharon, így semmi sem akadályozta a chakraláncokat. Az mögötted lévő ellenfél védekezni sem tudott, gyakorlatilag azonnal belehalt a belőled kijövő láncokba, amelyek áthatoltak a testén, az pedig, amelyik Inakot tartotta fogva, egyenesen a nyakába kapott egyet; ebben a szent minutumban a homokvihar is megszűnt, és sikerült lefognotok azt, aki a harmadik társatokat tartotta fogva. Gyors megoldás volt, de sikerült, az egész alig tartott tovább néhány pillanatnál. Az igazi csaták ugyanis nem voltak epikusak, hanem gyorsak, tömörek és véresek; így küzdöttek az igazi shinobik. Most, hogy a homokviharnak vége lett, jól megnézhettétek a rátok törőket; tényleg sunagakurei shinobik voltak. Az egyetlen, amelyik életben maradt, véres kunai-t szorongatott a kezében, Noritaka pedig a földön feküdt. Még lélegzett, s eszméleténél is volt, azonban az egyik szeme határozottan hiányzott, legalábbis annak tükrében, hogy mindkét kezével bal szemét szorongatta, s onnan folyamatosan ömlött a vér. Gyorsan el kellett látni, ez látszott rajta... Ha ez megtörtént, akkor Noritaka nem siránkozott, szemének elvesztését egy vállrándítással nyugtázta; nem örült neki, viszont benne volt a pakliban.

Az életben maradt sunagakurei kiköpött felétek, viszont a megfelelő vallatás hatására valószínűleg mindent hajlandó lesz majd elmondani nektek; már csak azt kellett eldöntenetek, hogy mit tegyetek vele, s mehettetek is tovább. Amennyiben azt kérdeztétek tőle, hogy honnan tudtak arról, hogy két tekercs volt nálatok, csak a képetekbe röhögött, és felemlegette a harcot a kumogakureiek ellen, a követéssel kapcsolatban azonban nem volt hajlandó elmondani, hogy miként tudtak észrevétlenül a nyomotokban maradni. Mindazonáltal megoldottátok hát a problémát, azonban újfent több halottal lett gazdag a sivatagi ökoszisztéma... bár, ezzel a ti esélyeitek is növekedtek, és ők sem lettek volna restek megölni benneteket, sőt, valószínűleg azt is tervezték a tekercsek megszerzését követően; ezt az életben hagyott srác is megerősítette. Viszont, itt volt az ideje tovább állni, hiszen a harc nyomai nem kívánt személyeket vonzhattak a területre...

Amennyiben ezzel megvoltatok és el is láttátok magatokat, úgy már nem kellett túlzottan sokat kutyagolnotok; alig néhány órán belül megpillantottátok az ellenőrzőpont néven emlegetett piramist, s egy kaput, amelyen a Menny és a Föld jele volt látható. Az ideúton jó pár tetemet láthattatok, amelyekből már dögkeselyűk lakmároztak, vagy épp bogarak lepték el őket... szerencsére ti nem voltatok közöttük, bár nem sokon múlott az éjszakai szituációból kiindulva. Viszont, a kaput bárhogy is próbáltátok kinyitni, nem sikerült; mit fogtok hát tenni? Itt álltatok a célállomás előtt, mögöttetek pedig két harc is volt, továbbá meg is sérültetek... itt volt már az ideje véget vetni az egésznek...



//A határidő 2018.08.27. Kérlek, következő posztotokban reagáljátok lez ezt, tovább, hogy mit tesztek a kapu előtt.

Állapotok:
Inako: változatlan
Shakaku: fizikálisan változatlan, a chakraállapot pedig 89%-on van//


_________________
Tää jylhä kauneus ja ääretön yksinäisyys
Lapsuuteni metsän, taivaan
Kaikuu se haikeus halki tän matkan
Aamun tullen yö tarinansa kertoo



Állandó mesélések (7/7)
- Djuka Orimi
        - Jelenlegi kaland: ElektrOP vol 2.0
- Djuka Kodomo
        - Jelenlegi kaland: A Bölcsesség Ára

-Tsuuzoku Tomoe
        - Jelenlegi kaland: A Téboly Mezsgyéin
- Kowarii Zion

        - Jelenlegi kaland: Cirque du Freak
- Hasegawa Zauki
        - Jelenlegi kaland: Üdvözöllek és búcsúzok
- Hyuuga Shakaku

        - Jelenlegi kaland: Holdezüst

- Hyuuga Ayako

        - Jelenlegi kaland:


Chuunin Válogató Vizsga
avatar
Uchiha Kagami
Adminisztrátor

Specializálódás : Több éves posztok előkutatása

Tartózkodási hely : Elfeledett fóliánsok között


Adatlap
Szint: S
Rang: A Gundan Könyvtárosa
Chakraszint: Vodka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Yamanaka Inako on Pént. Aug. 24 2018, 23:27

Inako bár próbált a lehető legóvatosabb lenni és elkerülni a harcot, mégsem úszta meg olyan könnyen, ahogy elképzelte. Az ellenséges csapat biztosra akart menni, ráadásul a fölényüket sem rejtették véka alá. Az ifjú Yamanaka ismét fájdalmat érzett a nyakán, hideg fém szántotta végig bőrét. Sebéből egyre jobban szivárgott a vér, de még nem érte el a halálos mértéket. A ninja biztos értett hozzá, talán némi orvosi ismerettel rendelkezett, ezért vágott ilyen alaposan.
*Ha most elvesztjük a tekercseket, mindennek vége. Talán lehet esélyünk újakat szerezni, de jóval nagyobb hátrányban leszünk. Azt se tudjuk, Noritaka vajon életben van-e. Ha meghalt, számunka is véget ér a vizsga. Amúgy mióta lettem ennyire túlérzékeny és érzéketlen ennyire? Elkerülném a harcot, pont most adom át a tekercset, de nem is társam miatt aggódom, hanem a hülye próbatétel miatt!* Miközben a táskából szedte elő a tekercset, ezek a gondolatok cikáztak a fejében.
Óvatosan tett meg minden mozdulatot, nehogy okot adjon az újabb támadásra. Esélye sem volt kideríteni, két csapattársa milyen állapotban van és egyáltalán próbálnak-e visszatámadni. A homokvihar miatt a látási viszonyok rosszak voltak, ráadásul Shakaku chakrát látott mindenfelé, vagyis valaki irányította.
*Talán mégis harcolnom kéne.* Villant be agyába a gondolat, amikor keze végigsimította a dróthuzalját. Nem telt volna sokba némi chakrát irányítani bele és kivárni a megfelelő alkalmat. Az emlékek azonban még túl frissen éltek benne, a mindent átjáró vérszag pedig nem sokat segített az elfelejtésében.
*Biztos ezt akarom?* A kérdés több mindenre vonatkozott. Többek között a tekercs átadására. Amilyen gyorsan belement az átadásába, úgy kezdett egyre jobban kételkedni saját döntésében. A másik pedig maga a vizsga - vagy legalább is a Chuunin rész -, hiszen olyan dolgokkal került szembe, amikkel idáig még soha. Családja mindig óvta, talán túlságosan is. A háborúból szinte teljesen kimaradt, ez rányomta a bélyegét genin éveinek nagy részére.

Addig-addig tétovázott és menekült el gondolataiba, míg végül a segítség teljesen más helyről érkezett. Egyszer csak nagy súlyt érzett a hátán, aztán megint nagyobb mennyiségű vér folyt le a hátán. Ezúttal viszont nem a sajátját érezte, hanem a másik shinobiét. A kunai tompa puffanással hullott a homokba, szinte alig adott ki hangot. A kiáltást igazából fel se fogta, annyira el volt foglalva azzal, hogy zökkenőmentesen adja át a tekercset. Az ösztönei ekkor maguktól működésbe léptek, a szőke hajú lány felkapta a kunait, gyors mozdulattal kifordult a test alól és készen állt bevetni a fegyvert.
Ekkor nézett körbe igazán - közben pedig rájött, hogy elmúlt a homokvihar -, mert minden olyan hirtelen történt. Shakaku viszont nem adta olyan könnyen magát és neki köszönhette Inako az életét. Ha nincsenek azok a láncok, talán már ő heverne a földön, elvágott torokkal. Aprót biccentett ezüst hajú társa felé, majd tekintetével Noritakát kereste. Ketten biztonságban voltak, ám a harmadik társáról nem tudott semmit. Tett pár lépést és ekkor látta meg a földön fekvő fiút. Szeméből, vagy az egykori helyéről csúnyán folyt a vér.
A harmadik Sunagakurei ninja életben maradt, őt szinte teketóriázás nélkül fogták le. Muszáj lesz kikérdezniük, hiszen túl gyanús volt, hogy mindkét tekercsről tudtak.
- Shakaku, Noritaka, jól vagytok? - kérdezte a Yamanaka. Kicsit lesütötte szemét, amikor belegondolt a kérdésébe. - Taka, csak a szemed sérült meg, vagy más is történt? - tette hozzá szinte azonnal.
A főzőtudományán kívül más is kiderült a csapat fiú tagjáról. Sokkal könnyebben viselte szemének elvesztését, mint azt Inako gondolta. A kék szemű kunoichi valószínűleg jobban kiborult volna egy ilyen eseménytől. A tekercset felvette a földről és visszarakta a táskájába.

Shakaku azonban még jobban meglepte a lányt, mint a srác. Hallott pletykákat a Hyuuga klán zsenialitásáról, csakhogy a csapattársa sokkal több mindenhez értett, mint aminek elvileg egy genin tárházában lennie kéne.
*Néha olyan érzésem van, mintha Hichiyo-senseit is le tudná győzni egy-egy elleni harcban. Azok a láncok valami nagyon erős jutsuhoz tartoztak. Arról nem beszélve, amit a Chuuninnal tett még az induláskor.*
Hagyta, hogy az ezüstös hajú shinobi ellássa őt is. Sebei ugyan nem voltak életveszélyesek, könnyen elfertőződhettek a sivatagi körülmények között, ezen kívül a vérveszteség is lassította volna. A zöld chakrától megnyugodott és valószínű erre lett részben kitalálva.
- Köszönöm! - mondta ki végül, amit már egy jó ideje tervezett. - Azt is, hogy megmentettél a lánccal, amit egyenesen a ninja nyakába küldtél.
Úgy érezte a mondanivalóját itt le kell zárni. Gondolta, hogy szabadkozna még egy kicsit, amiért nem harcolt, vagy azért, mert simán átadta volna a tekercset, ám inkább csendben maradt. Egy témához azonban elfejetett hozzászólni, így tehát megtette.
- Bármilyen jutsut tervezel bevetni a kihallgatáshoz, nem akadályozlak meg. Muszáj lesz kideríteni, honnan tudtak mindkét tekercsről. Valami itt nagyon gyanús.
Shaka ugyan dióhéjban elmondta, mit készül tenni az életben maradt geninnel, a Yamanaka nem koncentrált kellően arra, hogy mindent felfogjon. Miután végzett az információ kiszedésével, úgy döntöttek ideje lenne tovább állni.

Az út innentől már eseménytelenül zajlott, már amennyire egy hullákkal tarkított sivatagot annak lehet nevezni.
*Végül eljutottunk idáig. Nálunk van mindkét tekercs, egyelőre nyugodtan haladunk tovább és teljes a csapat létszáma.* Összehezte magában Inako, mert szüksége volt némi pozitív gondolkodásra.
Ettől függetlenül rágta belülről a kérdés, amit egy idő után nem tudott tovább magában tartani. A Hyuuga felé fordult, tekintete tükrözte a zavartságát.
- Figyelj csak Shaka... szóval... izé... amit akarok kérdezni... Tényleg genin vagy? Láttam milyen jutsukat használtál és bár a tudásom elég gyér, ilyeneket főleg jouninoktól szoktam látni.
Tessék, csak kinyögte végre! Megkönnyebbülten sóhajtott egyet, miután a szavak elhagyták ajkait.

Néhány órát gyalogoltak még a sivatagban, aztán feltűnt előttük a ellenőrzőpont. Ide kellett eljutni a csapatoknak, vagyis közel jártak a célhoz. Már csak néhány lépés és ott álltak a cél kapujában - szó szerint. A bejárat áthatolhatatlannal tűnt, sehol sem látszott kilincs, vagy egyéb bejutást segítő eszköz.
- Na jó, innen hogyan tovább? Nálunk van a két tekercs, a kapura mindkettőt felfestették. Nyilván oka van ennek - agyalt hangosan a szőke kunoichi. - Eddig nem nyithattuk ki a tekercseket, ezt szigorúan az orrunkra kötötték. Viszont itt vagyunk, elhoztuk mindkettőt, vagyis talán most már szabad. Ötleteket és ellenvetéseket szívesen fogadok.
Közben előhalászta táskájából a kölcsön kapott tekercset, majd abból kiszedte a Mennyeit, amit abban raktározott. Szinte szuggerálta, hátha az adja meg a választ a kérdéseikre.
avatar
Yamanaka Inako
Játékos

Taijutsu Pontok : 70

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 331

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Hyuuga Shakaku on Kedd Szept. 25 2018, 21:17

//Bocsi a késésért, meló és magánélet...//



Szinte örömóda dallamának tűnik az ellenfél vérének kiloccsanása, kifröccsenése; az intenzív szag szinte a legkellemesebb parfüm, a halálban mozdulatlanná dermedt test pedig tökéletes disszonancia képét festi az örökmozgó aranyrengetegben. Amilyen gyorsan támadt az aktivitás, olyan gyorsan szűnt is meg. Már ez önmagában alkalmas egy kiadós fejfájás előidézésére, hát még a rájuk váró adminisztratív feladatok.

Egy pillanatra mintha megdermedne körülötte a levegő és az idő, akár az ellenfél ereiben a vér. Fejét enyhén oldalra biccenti, és arcára mintha némi értetlenkedés ülne ki, miközben ezüstösen villanó tekintetével felméri a helyzetüket. Mintha túl gyorsan lett volna az egésznek – nem is csoda, hogy épen megmaradt izomzata a veszély látszólagos múlása ellenére is pattanásig feszül. Eres tekintetét a távolba kapja, kémlelve a horizont vonalát, az eget, a dűnéket, a dűnék mögötti tereket, a lábuk alatti véges végtelenséget, kutatva ellenfeleik után. Valóban ilyen gyorsan lett volna vége a keringőjüknek?

Ő maga is viszonozza szőke csapattársának biccentését, elvégre nem is tudna ennél többet tenni, ugyanis már a következő pillanatban tovább is áll korábbi helyzetéből. A lefogott shinobihoz lépve egy semmitmondó pillantást vet rá – nem, nem megveti, nem is lenézi, mindössze hirtelen nem is tudja, mit kellene vele kezdenie. Így hát, tekintettel a pillanatnyi lányos zavarára, inkább azt tenné, ami valahogy ilyenkor egyértelműen következni látszik: leütné a g.cibe. Azért persze megvárja, míg biztos a dolog, majd pedig int Inako irányába: - A biztonság kedvéért kérlek, figyelj rá.

Saját chakráját ismét a felszínre pezsdítve koncentrálna a sérülés, illetve sérülések helyére, hogy meggyógyíthassa elgyötört testét az Inyu Shometsu technikával. Talán önzőnek tűnhet, hogy először saját magára figyel, azonban túl sok hasznát nem venné a két társa egy félkarú rablónak, de legalábbis egy fizikailag korlátozott gyógyítónak aztán tényleg nincs helye a jelen helyzetben.

Amennyiben a kísérlete sikeres kivitelezést nyer, úgy ő azon nyomban harmadik, egyben egyetlen hímnemű – vagy legalábbis önmagát annak valló – egyede felé fordulva nyújtaná ki immáron mindkét kezét. Különösnek hathat, hogy a két kéz, amelyek közül valójában mindkettő véres – egyben saját és idegen vér is áztatja, körmei alatt pedig mintha egyéb, jóval szilárdabb maradványok is megtelepedtek volna.

Kezével határozott, mégis kifejezetten gyöngédnek mondható mozdulattal emelné el a fiú karját az arcától, hogy közelebbről is megvizsgálhassa a sérülést – ugyan maga a mozdulat a felmérés vonatkozásában majdhogynem felesleges, tekintettel arra, hogy a kezének takarásán is átlát. A gyógyítás vonatkozásában ugyanakkor feltétlenül szükséges, hogy hozzá tudjon férni a sérült területhez, így talán érdemesebb elébe menni a dolognak. Jelenleg kifejezetten érzi alulképzettségét, elvégre gyógyítani, főleg mást meggyógyítani igencsak különbözik attól, amihez valójában ért, így talán nem is meglepő, hogy tervfoszlányként megfogalmazódik benne hiányosságainak pótlása, illetve orvosi látókörének kitágítása és megtöltése olyan releváns információval, amit ténylegesen használni is tud a különböző helyzetekben. Jelen helyzetben azonban talán, illetve remélhetőleg, elégnek minősül az is, ha úgy és azzal próbálja meggyógyítani társait, ahogyan és amivel tudja. A fiú és Inako sérülései lényegesen különböznek, de mégis egy olyan generális megoldással kénytelen előállni, amiről lesüt, hogy ötven-ötven százalékkal jön be sikeresen. – Egy medikussal mindenféleképpen nézessétek majd meg magatokat… és a franc tudja, talán méreg is volt a pengéken, bár amiatt már minek parázni, elvégre már a véráramban van. Meh. – Azt ugyan már nem mondja, hogy az eltérő anyagot minden bizonnyal látná a szervezeten belül, még ha nem is tudná azonosítani azt. Tekercsből kulacsot hív elő, és a ruházatából letépett anyagot átnedvesítve törölné körbe mind Inako, mind pedig a fiú sebeit, igyekezve ekként megszabadulni a felesleges vértől. – Ha gondolod, lopunk neked valahonnan egy másik szemet. Mondjuk egy olyat, aminek van valami speckó képességes is, eh?

A lány csak ekkor lépne oda az ellenséges csapat harmadik, egyben utolsó, illetve egyetlen életben hagyott tagjához. Egy pillanatra mintha megfogalmazódna benne a gondolat, hogy a láncait ismét előhívja a semmiből és felkoncolja a névtelen alakot – ezt azonban mégsem teszi. Ugyan ujjai beleremegnek a bőre alatti energia szirén csábításába, viszont azok a kezek, amik gyors egymásutánban öltek, gyógyítottak és tisztítottak, most egészen másra nyúlnak. A névtelen idegent felpofozná a rákényszerített félkómából: - A helyzet roppantmód egyszerű, így nem is fogok sokat kertelni. A társaid halottak. Te a foglyunk vagy. Áruld el nekem szépen, hogy miből tudtátok, hogy tekercsek vannak nálunk. Honnan tudtátok, hogy kettő van nálunk, nem egy, illetve nem fosztottak meg már korábban az induláskor részünkre átadott tekercstől? Mit használtatok, milyen képességet? Fogalmazhatnám a kérdést sokszínűen, úgy, hogy minden eshetőséget lefedjek, de egyszerűen nincs rá kedvem, a választ ugyanis vagy így, vagy úgy, de elárulod nekem. A kérdés persze csak az, hogy milyen végkimenetelt szeretnél: hogy a néped azt gondolja, hősiesen estél el harcban, hazádat szolgálva, vagy pedig egész egyszerűen egy nyáladzó, bepisilő, gügyögő páfrány sorsára szeretnél jutni? Ha elárulod mindazt, amit tudni akarok, akkor fájdalommentes lesz a végjáték, amennyiben viszont ellenállsz, úgy olyan fájdalmat hozok reád, amit a legádázabb ellenségemnek sem kívánnék.

Arról persze nem szól már semmit, hogy bár nem kívánná, mégis kivitelezi ő azt gond nélkül, elvégre nem kívánságműsor ez. Épp emiatt a jelen helyzet idegennek tűnik számára egy rövid pillanatra, mintha egy teljesen ismeretlen színdarabba csöppent volna – és ez azért mégsem teljesen igaz. Egyetlen egy dolgot tud biztosra: el kell juttatnia magukat, lehetőleg épségben, vagy legalábbis ennél nem nagyobb sérülésekkel, a célba. Maga ez a gondolatfoszlány egyszerűséget és egyben nehézségek szövevényét is rejti, talán pont emiatt a kettősség miatt ilyen gyönyörű: eljutni a helyre, miközben minden akadályt félreállítani a tábláról. És hát a jelenlegi ismeretlen alak pont ilyen akadály még jelenleg is, elvégre még nem állították félre véglegesen. Amennyiben az ellenfelük együttműködik, valójában a chakráját szívná el olyannyira, hogy egészen a fiú halálát okozza azzal, amennyiben nem, úgy a chakraelszívást követően a lélek eltávolítóval tenne pontot a helyzetük végére. Valahol mélyen mégis azt kívánja, hogy az ellenfelük ne akadékoskodjon, ne most támadjon fel a férfiúi büszkesége – részéről pedig talán könnyebb ölni, mint ilyen szinten kisemmizni valakit.

- Ami  a tovább haladásunkat illeti: amennyiben úgy érzitek, képesek vagytok a terepen tovább indulni, úgy azt javaslom, maradjunk együtt zárt háromszögletű formációban. Vagy valami ahhoz hasonlóban, tudjátok, olyan háromszöges valamiben... Az pedig, hogy ki halad elől, majdhogynem irreleváns, mivel végig aktív állapotban tartom a Byakugant, így nem igazán tudnak meglepni minket, viszont sietségre most nincs indokunk. Főleg ilyen fasza kis vérveszteség mellett. Amennyiben viszont úgy érzitek, álljunk meg pihenni, szívjunk el egy spanglit, úgy az lesz – kivéve a spanglis esetet, mert attól a konohai kunoichitől még nem tudtam lenyúlni a készletét... majd ennek is eljön az ideje... Ha viszont inkább a levegőben akartok utazni, akkor az is megoldható, csak ott talán könnyebb kiszúrni minket, mint a dűnék takarásában, így azt nem javaslom. Tagadhatatlanul poénos lenne mondjuk kidobóst játszani az égő grillcsirkéről, csak valahogy manapság nem annyira szeret a csapatomban lenni... nem is értem, miért... – És természetesen azt is elhallgatja, hogy amennyiben ismét éjszakázásra kerülne a sor, úgy bizony ő marad ébren végig, hogy az előzőhöz hasonlatos incidenseket elkerüljék. 
Hangja száradt és rekedtes a sivatagi időjárásnak köszönhetően, arca rezzenéstelen, tekintete éles (ez utóbbi főleg annak köszönhető, hogy volt ideje kijózanodni) – mindez szinte szöges ellentétben áll korábbi viselkedésével, és könnyen érezhető rajta, hogy már nagyon szeretne lelazulni. A jelenlegi szerepe azonban mégsem hat teljesen rendszeridegenként részére. Bár, ha már az ellentétekből indulunk ki, valójában a sakktábla is eltérő árnyalatokkal van beosztva, mindig csak az a kérdés, hogy a bábu melyikre lép éppen. ~ De azért egy spangli pont jól jönne. ~
- Igen. Tényleg genin vagyok. Azt viszont kérlek ne kérdezd, honnan ismerek ilyen technikákat, mert fingom sincs. – Von vállat, miközben beérnek a céljukat jelképező képződményhez, tehát némi időcsúszással. - Na akkor jelet jelhez nyissunk, mert már mennék innen a francba. De azért széééépen óvatosan, semmi hirtelen mozdulat. – Hajrá, Byakugan, hajrá.
avatar
Hyuuga Shakaku
Kalandmester

Taijutsu Pontok : 238

Specializálódás : GeninJobbágy


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 2175

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Uchiha Kagami on Kedd Okt. 02 2018, 20:48

/Chuunin Válogató Vizsga II-es szekció - Konoha +/

Tervetek végül kimondottan jól sikerült, és az egyetlen életben maradt sunagakurei fogoly kikérdezése kimondottan jól ment, miután gyors ellátásban lett részesítve minden sérült. A férfiben minden volt, csak büszkeség nem; látta, hogy miként halt meg két társa, így igen erős együttműködési készségről tett tanúbizonyságot; gyakorlatilag összevizelte magát, így büszkeségének utolsó csepjjei éppen most estek rá a homokra az átáztatott nadrág száráról. A nyelve megeredt; tán tudta, hogy felesleges küzdeni, tudta, hogy mindegy, mit fog tenni, a vég eléri őt nemsokára. - Ha... ha elmondom... tényleg gyorsan teszed?  - kérdezte remegő hangon. Egy shinobi számára nem volt jobb a gyors halálnál, ha már el kellett jönnie a végnek. Amennyiben megerősítetted ebben Shakaku, akkor egy szuszra darált el mindent neked, konkrétan levegőt alig vett közben. Le akarta már tudni ezt az egészet, követni akarta társait a túlvilágra, és békét akart. Bár sunagakurei volt, a sivatag kikezdte őt is, ha jobban megfigyelted, akkor láthattad rajta, hogy nagyon nem volt rendben. Vágások éktelenkedtek az arcán és a szabadon lévő testfelületein, bebandázsolt kezéről pedig a lehulló kötés égési sérüléseket tárt fel. Így látva... evidens, hogy nem szemtől-szembe támadtak meg benneteket.

- Láttuk messziről, hogy... harcoltatok. Végig távcsővel... figyeltünk titeket messziről. Láttuk... hogy nyertek. Láttuk a furcsa szemet. Goro azt mondta, ne jöjjünk közel, mert... mert akkor megláttok. Goro járt már Konohában, és tudott... ezt-azt. Úgy tettünk, mintha másfele... mennénk. Jobbra, ti balra. De végig néztünk titeket a távcsőn. Amikor a fura szemű elaludt, akkor... léptünk akcióba. Goro azt mondta, hogy sűrítsük a homokot... Goro a barátom volt... - darálta el az egészet, mielőtt azonban megöltétek volna, még rátok nézett. - Vörös és fehér. Átok ez a sivatag - mondta, bár jelentését nem igazán tudtátok a dolognak, tán már megháborodott; viszont, mikor a chakra elszívást kezdted alkalmazni, imádkozni kezdett. Szinte soha nem hallottatok még shinobit imádkozni, de ő valamilyen sivatagi istenséghez intézte fohászát, kinek nevét sem hallottátok sosem. Mire a végére ért, már elszállt minden életereje, s holtan rogyott össze a sivatagban.

A továbbiakat átbeszéltétek, s el is indultatok kisvártatva. A piramis előtt állva kezdődhetett a rejtvény megfejtése, azonban Shakaku, a Byakugan ebben is segített számodra; körülnézve, láthattál a piramis előtt néhány méterrel - tehát már mögöttetek - egy vonalat, amely vélhetően valamilyen határt jelzett, bent a piramisban pedig embereket, akik vagy beszélgettek, vagy pedig pihentek... vélhetően ők voltak azok, akik sikeresen teljesítették is a vizsgát. - Nyissuk ki a tekercseket - javasolta Noritaka, aki nem volt hajlandó válaszolni semmilyen feltett kérdésre a szemével kapcsolatban... már, hogyha éppen feltettetek neki bármilyen kérdést. Amennyiben megtettétek, tehát felnyitottátok mind a két, birtokotokban lévő tekercset, a Mennyet és a Földet, hamarost füst szállt fel. Egy ismeretlen sunagakurei jounin jelent meg előttetek a füst eloszlását követően, és mogorván végignézett rajtatok, majd beszélni kezdett.

- Gratulálok, a Chuunin Válogató Vizsga második próbáján átmentetek. Időben teljesítettétek a kiadott feladatot, s bár sérülten, de mind a hárman itt vagytok. Az információt megszereztétek, megőriztétek és leszállítottátok a megfelelő helyre, méghozzá annak rendje és módja szerint, az időkeretben megmaradva. Nem is szaporítanám tovább a szót, mindössze gratulálnék újfent. Beléphettek a Vörös Piramisba - mondta, majd néhány kézpecsétet követően, ráhelyezte a Menny és a Föld jelére a kezét, s a kapu nagy robajlással, s még több homok felverésével, de kinyílt. Odabentről kellemesen hűvös levegő áramlott kifelé, mintegy hívogatott benneteket... amennyiben beléptetek, a férfi eltűnt, a kapu pedig bezárult mögöttetek.

A kis helyiségben kellemes, vagy épp kellemetlen félhomály uralkodott, a fényt egyedül a homokkő oszlopokon helyet foglaló fáklyák ontották magukból. Veletek szemben egy újabb ajtó állt, azonban előtte két sunagakurei chuunin strázsált, akik azonnal elhajtottak annak közeléből, hogyha megpróbáltatok odamenni, és közölték veletek, hogy a belépésen kívül még a harci cselekmény is tilos másokkal. Most, hogy jobban körülnéztetek, láthattátok, hogy már mások is lézengtek a csak előtérnek nevezett helyen, ahol kényelmesnek tűnő padok foglaltak helyet, továbbá némi étel és ital is ki volt helyezve az asztalokra. Persze, ezt már Shakaku tudta, és a tudtotokra is adhatta. Megpihenhettetek... de vajon meddig?

//Szeretnék gratulálni a Chuunin Válogató Vizsga II-es szekciójának teljesítéséhez, jól vettétek az akadályokat, és jól játszottátok ki karaktereiteket. Kérlek, következő posztotokat IDE, a Vörös Piramishoz írjátok, melynek határideje

2018.10.10



Jutalmatok természetesen nem marad el. A teljesítésért mindannyiótoknak jár, amely

+30 chakra és +10TJP!


Shakaku további jutalma a folyamatos Byakuganhasználat miatt +100 méter Byakugan látótáv.

Gratulálok újfent a teljesítéshez!//

_________________
Tää jylhä kauneus ja ääretön yksinäisyys
Lapsuuteni metsän, taivaan
Kaikuu se haikeus halki tän matkan
Aamun tullen yö tarinansa kertoo



Állandó mesélések (7/7)
- Djuka Orimi
        - Jelenlegi kaland: ElektrOP vol 2.0
- Djuka Kodomo
        - Jelenlegi kaland: A Bölcsesség Ára

-Tsuuzoku Tomoe
        - Jelenlegi kaland: A Téboly Mezsgyéin
- Kowarii Zion

        - Jelenlegi kaland: Cirque du Freak
- Hasegawa Zauki
        - Jelenlegi kaland: Üdvözöllek és búcsúzok
- Hyuuga Shakaku

        - Jelenlegi kaland: Holdezüst

- Hyuuga Ayako

        - Jelenlegi kaland:


Chuunin Válogató Vizsga
avatar
Uchiha Kagami
Adminisztrátor

Specializálódás : Több éves posztok előkutatása

Tartózkodási hely : Elfeledett fóliánsok között


Adatlap
Szint: S
Rang: A Gundan Könyvtárosa
Chakraszint: Vodka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.