Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Go down

Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Uchiha Kagami on Szomb. Május 05 2018, 18:55

-- Sunagakure főterén --

Előző nap végre kialudhattátok magatokat, és bőségesen kaptatok enni-inni azok után, amin keresztül kellett mennetek. Bizony, a Chuunin Válogató Vizsga első szekciója, az írásbeli nem volt éppen sétagalopp; testben és lélekben is hatalmas tortúrán mentetek keresztül, de érezhettétek magatokban, hogy ami nem ölt meg, az megerősített. A kitartóan tűző, déli nap már meg sem kottyant nektek az előző napok kálváriáját követően, és újult erővel álltatok az alakzatban, amelybe betereltek titeket a vizsgáztatók. A tér közepén egy kisebb pódium emelkedett, vélhetően ott fog majd felbukkanni az eligazító jounin... de legalább két fertályórán keresztül semmi nem történt, csak vigyázzba kellett állnotok. Azonban most, hogy itt voltatok, a vizsga utáni másnap délben a rejtett falu még kissé romos állapotában is impozáns főterén, méltán lehettetek büszkék magatokra. Ahogy körülnéztetek, rájöhettetek, hogy összesen nyolcvan csapat maradt bent a vizsgán, több mint, amire számítani lehetett. De hát... hátra volt még két kör a vizsgából, és az, amit hallottatok az eddigiekről, nem éppen a bennmaradás reményével kecsegtetett benneteket.

Már éppen kezdtetek volna nagyon szomjasak lenni - hisz hiába volt nálatok víz, hiába tölthettétek fel a készleteiteket, inni nem engedtek benneteket az alakzatban - akkor jelent meg az, akire vártatok. Por kavargott a feltámadó szélben, csípte a szemeteket, de nem mozdulhattatok meg, hiszen az volt a parancs. S a szállingózó por elültével, egyszer csak ott termett egy sunagakurei jounin a pódiumon; magas volt, tagbaszakadt, és kopaszabb még Daiki-senpai-nál is, ha ez egyáltalán lehetséges volt. Szigorú tekintetét körbehordozta rajtatok, hidegkék szemei csak úgy pásztáztak benneteket, mintha nem akarta volna elhinni, hogy tényleg ennyien voltatok a téren. - Hitomi Jonouchi vagyok, a Chuunin Válogató Vizsga második szekciójának fő vizsgabiztosa - mutatkozott be nektek, és várta szavai hatását... tán a hangja miatt, amely olyan volt, mintha a síron túlról szólt volna. Egyáltalán nem kiabált, még csak meg sem emelte a hangját, mégis tisztán hallottátok azt. - Sokan vagytok, de nem baj. A vizsgán le lesztek feleződve - jelentette be egykedvűen, és azonnal pusmogás kezdődött a tömegben. Lefeleződve? De hisz az... negyven csapat azonnali kidobása?

Jonouchi-senpai nem kiáltott fel, csak felemelte a karját, mire hirtelen csend lett a tömegben. Karizmája oly' erős volt, hogy neki nem volt szüksége holmi ordibálásokra, mint Daiki-senpainak. - Az én dolgom, hogy megismertesselek benneteket a rátok váró feladattal. Nos, először is, nézzetek magatok mellé - mondta, és mikor istenigazából körülnéztetek, akkor a mellettetek álló, többnyire ismeretlen, de sokszor falubéli, vagy legalább régen még szövetséges (bár máshol pont, hogy ellenséges) nemzet shinobijait láthattátok. - Csináltunk némi... változtatást - vette fel újra a fonalat Jonouchi-senpai, és enyhe félmosolyra húzta a száját. - Ahhoz, hogy igazán kiérdemelhessétek a Chuunin rangot, bizonyítanotok kell, hogy ismeretlen személyekkel is együtt tudtok működni. Épp ezért, kicsit megkavartuk a csapatelosztást. Persze, nem mindenkit osztottunk be másokhoz, vannak akik együtt maradtak, ők teljesítettek legjobban az írásbelin... ennyi előnyt megérdemelnek. A fontos, hogy itt nincsenek többé egyének, csak csapatok vannak. Csapatként mentek át, és csapatként is buktok meg. Hacsak egy ember kiesik a csapatból, az a csapat rögtön megbukott!

Lássuk is... -
kezdett el matatni Jonouchi-senpai, majd két tekercset húzott elő shurikentartójából; az egyiken a Menny, a másikon a Föld felirat volt látható. A Mennytekercs teljesen fehér volt, míg a Föld fekete. - Lehet pár sokadszorra próbálónak ismerős lesz ez a bevált szokás. Minden csapat egy tekerccsel kezd, vagy mennyel, vagy földdel. Összesen negyven-negyven tekercs lesz kiosztva, negyven föld és negyven menny. A cél: három napon belül legyen a csapat birtokában mind a két tekercs és érjenek el az ellenőrzőpontra azokkal! Az a csapat, akinél nincs ott mind a két tekercs, megbukott! Aki nem ért el három napon belül az ellenőrzőpontra, megbukott! Szóval... mindenképp le fogtok feleződni, hacsak többen meg nem buktok, de ez már nem a mi bajunk. Annál könnyebb dolgunk lesz.

A fontos szabályok: a tekercseket tilos felnyitni, aki felnyitja, azonnali hatállyal diszkvalifikálódik. Felnyitni csakis a végső ponton lehet, akkor, amikor átléptétek a vonalat. Továbbá... az Üvöltő Szelek Sivataga veszélyes hely, és ezen kívül, halálos erő alkalmazása megengedett! Lesznek, akiknek ez lesz életük utolsó vizsgája... és ennek fényében, most mindenki alá fog írni egy beleegyező nyilatkozatot, amit azért kell megtennie, hogy ne engem vegyenek elő, ha megtalálják az összeaszott hulláját a sivatagban. Saját felelősségetekre vehettek részt csak a vizsga ezen szakaszán. Aki nem írja alá, az visszalépettnek minősül, és jelentkezhet jounin felügyelőjénél, hogy a csapatával együtt megbukott. Majd legközelebb megpróbálhatja... vagy nem. Nos, a felügyelők ki fogják osztani a papírokat, amelyeket ajánlott áttanulmányozni, majd aláírni és a paraván mögött a három papírt ki fogják cserélni valamelyik tekercsre. Tíz percetek van átolvasni a beleegyezési nyilatkozatot, utána látni akarom a sorokat! -
adta ki az instrukciókat Jonouchi-senpai, majd kiosztották számotokra a papírokat, és mindenki kapott egy-egy tollat. A papíron a következők álltak:


Beleegyezési nyilatkozat

Én ................... beleegyezem, hogy csakis saját, személyes felelősségemre veszek részt a sunagakurei Chuunin Válogató Vizsga második fordulóján, amelyet a Szél Országában, az Üvöltő Szelek Sivatagában tartanak meg. Kijelentem továbbá, hogy a várható veszélyeknek teljesen tudatában vagyok, a vizsgán való részvételemet pedig sem fizikai, sem pedig egészségügyi probléma nem hátráltatja.

Jelen nyilatkozat aláírásával elfogadom, hogy a második forduló alatt, esetlegesen bekövetkezésre kerülő halálom, vagy bármely végtagom, testrészem elvesztése, netán maradandó, vagy éppen gyógyítható megnyomorodásom esetén, a felelősség teljes mértékben engem terhel.

Jelen nyilatkozat aláírásával kijelentem, hogy a fő vizsgabiztos (Hitomi Jonouchi sun. joun.) minden tájékoztatást megadott a Chuunin Válogató Vizsga második fordulójával kapcsolatba, figyelmeztetéseit megértettem, és azokat magamra nézve kötelező érvényű szabályokként elfogadtam.

Jelen nyilatkozat aláírásával elfogadom, hogy Sunagakure no Sato rejtett falvát semmilyen felelősség nem terheli személyemmel kapcsolatban, halálom, bármely testrészem elvesztése, netán megnyomorodásom esetén a falu semmilyen szinten nem köteles testi épségem megtartásáról, avagy holttestem elszállításáról gondoskodni.

Jelen nyilatkozat aláírásával elfogadom, hogy az esetlegesen mégis felmerülő egészségügyi ellátást Sunagakure no Sato rejtett falva - amennyiben nem vagyok helybéli shinobi - csakis térítés ellenében ejtheti meg, amelynek összege teljes mértékben engem terhel, és amelynek összege az ellátást követően kerül meghatározásra, és kiszámlázásra. Elfogadom továbbá, hogy ezt az összeget három (3) napon belül meg kell térítenem Sunagakure no Sato rejtett falvának.

A fenti pontok mindegyikét megértettem, elfogadtam és magamra nézve kötelező érvényűként értelmeztem.

Kelt:............


Aláírás


Amint mindenki aláírta, a paravánnál tényleg tömött sorok alakultak ki. A csapatok bementek, leadták a papírokat és tekerccsel a zsebükben távoztak. Természetesen ez a paravános megoldás azért volt, hogy nehogy meglássátok, milyen tekercset kapott a másik csapat, és, hogy azt a tekercset ki hordozza közülük. Miután mindannyian megvoltatok, Jonouchi-senpai újfent felvette a fonalat, de ezúttal nem kellett alakzatba állnotok. - Nagyszerű. Most az fog történni, hogy minden egyes csapat egy-egy kijelölt pontra megy a faluban, ahonnét elindulhat a sivatagba. Azon a ponton várni fog benneteket egy chuunin, akinek meg van hagyva, hogy nem kommunikálhat veletek, csak az ajtót nyitja ki számotokra. Eredményes vizsgát kívánok mindenkinek... és, ha adhatok egy tippet... - itt még jobban lehalkította a hangját - próbáljatok nem meghalni. Oszolj! - ezzel az ismertetés be is fejeződött. Mindenki megkapta a felügyelőktől az instrukciókat, hogy a falu melyik pontjára kell állnia.


-- Az indulási ponton --

Ott álltatok a kapunál, előttetek egy, a sok sunagakurei chuunin közül, arctalanok, névtelenek... legalábbis számotokra. Ahogy azt Jonouchi-senpai ígérte, nem szólt hozzátok egy szót sem, a kérdéseitekre, ha voltak olyanok, egyáltalán  nem válaszolt; csak az óráját nézte. Amint az elütötte a délután fél kettőt, kitárta a kaput, és jelzett nektek, hogy indulhattok. Odakint a végtelen sivatag várt rátok, a sivatag, amely annyi mindenért felelős volt már... a sivatag, amely nappal észveszejtő forróságával, este pedig rettentő hidegével tett próbára már akkor titeket, amikor idejöttetek... és az a hely, ahol most három hosszú napot kellett eltöltenetek.A Chuunin Válogató Vizsga II-es szekciója hivatalosan is elkezdődött. Képesek lesztek az akadályokat legyűrni? Vajon mi vár rátok a sivatagban? Vajon képesek lesztek mindent úgy teljesíteni, ahogy azt elvárják tőletek? Rajtatok állt...

//A poszt megírására 3 hetetek van, azaz 2018.06.04 23:59-ig be kell küldenetek mindenképpen, máskülönben a ti csapatotok azonnali hatállyal diszkvalifikáltnak számít. Nos, a továbbiakban a következő instrukciók szerint kell posztot írnotok:

Választhattok, hogy egy-egy élményhosszú posztban, szabadjáték-szerűen írjátok meg a dolgot. Ebben az esetben posztotoknak a következőket kell tartalmaznia:
- Az írásbeli és a gyakorlati közötti egy napos időintervallumot. (Bevezetés)
- A fenti poszt tényleges lereagálását (Tárgyalás)
- A Sivatagban eltöltött három (vagy kevesebb, de minimum egy) napot, amelyben harcba keveredhettek, és feltételes módban megszerezhetitek az ellenfél tekercsét ("amennyiben sikerült a küzdelmünk, és megszereztük a tekercset...") Ez a három, de legalább egy nap tartalmazzon szockodást, a kihívásokat - forróság, embertelen hideg, készletek fogyása stb. - és egy-két harcot. Akár el is veszthetitek a tekercseteket, amelyeket megpróbálhattok visszaszerezni, majd megszerezni a következőt (Tárgyalás)
- Az ellenőrzőpontra való feltételes megérkezést és a tekercsek kinyitását (Befejezés)

Ezt követően a mesélőtök ellenőrzi a posztjaitokat, és eldönti, hogy sikeresen vettétek-e az akadályokat. Amennyiben ezt választjátok, a következő támpontoknak kötelezően szerepelniük kell a hosszú posztokban:
- Egy sivatagi állat (óriás skorpió/kígyó) megtámad benneteket
- Konfrontálódtok egy másik csapattal, akiknek hozzátok hasonló tekercse van
- Konfrontálódtok egy másik csapattal, akiknek olyan tekercse van, amilyen kell nektek
- Eltévedtek a sivatagban
- Visszataláltok a helyes irányra
- Elkezd kifogyni az étel- és italkészletetek

Hogy a karaktereitek mennyi idő alatt teljesítik, rátok van bízva (tehát az előzőek ellenére nem kötelező mind a három napot kijátszani, végigmehetnek egy nap alatt is, de a tartalomnak változatlannak kell maradnia, és a támpontoknak is kötelezően benne kell lennie a posztokban), viszont irreális teljesítésektől tartózkodjunk. Minimum 24 óra alatt tudnak csak végigmenni a pályán a karakterek.


vagy

választhatjátok, hogy mesélői levezényléssel szeretnétek ezt a részt végigcsinálni. Ebben az esetben erre a posztra egy héten belül reagálnotok kell, majd érkezik a mesélői reag, amelyre szintén egy hét, és úgyszint egy új mesélői reag, amire szintén egy hét, majd a végleges összesítő. Ez esetben 1-1-1 hét áll rendelkezésre a rövidebb posztok megírására, amely átlagos kalandként működik. Ez esetben evidensen úgy megy, ahogy a játéktéri kalandok, nem kell többet mondani róla.

A topic mesélője: Senju Tobirama
A csapatotok tekercse: Föld Tekercs//

_________________
Tää jylhä kauneus ja ääretön yksinäisyys
Lapsuuteni metsän, taivaan
Kaikuu se haikeus halki tän matkan
Aamun tullen yö tarinansa kertoo



Állandó mesélések (5/5)
- Djuka Orimi
        - Jelenlegi kaland: ElektrOP vol 2.0
-Tsuuzoku Tomoe
        - Jelenlegi kaland: A Téboly Mezsgyéin
- Kowarii Zion

        - Jelenlegi kaland: Cirque du Freak
- Hasegawa Zauki
        - Jelenlegi kaland: Üdvözöllek és búcsúzok
- Isha Dansei
        - A nagy szívű nővérkék tárt karokkal várnak

Ideiglenes mesélések (1/1)
- Hyuuga Shakaku (Köss csomót a szájára!)

Csapatmesélések (1/1)
- Csapat összemesélésre vár (Hasegawa Zauki, RandomNJK, Isha Dansei)

avatar
Uchiha Kagami
Moderátor

Specializálódás : Több éves posztok előkutatása

Tartózkodási hely : Elfeledett fóliánsok között


Adatlap
Szint: S
Rang: A Gundan Könyvtárosa
Chakraszint: Vodka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Yamanaka Inako on Csüt. Május 17 2018, 23:51

Inako úgy kelt fel, mint aki legalább egy hetet átaludt. Igazából, ha nem kellett volna a főtérre kimásznia, teljesen biztos, hogy az egész napot ágyban tölti. A kényelmes fekhely szinte visszahúzta, nem akarta elereszteni. Persze kénytelen volt összekészülni, bepakolni a felszerelését, vizet, élelmet. A legkevésbé sem vágyott arra, hogy a sivatagban lelje halálát, ezért a lehető legnagyobb elővigyázatossággal járt el. Hosszú szőke haját felkötötte, hogy ne zavarja a második körben. Kényelmes, ám kellő védelmet biztosító öltözéket vett fel, még a falun belül is képes volt összeszedni egy buckányi homokot, inkább nem akart belegondolni, milyen lesz a sivatagban. A szálláshelyüktől egyenesen a főtérre kellett menni, vagyis a városnézés ezúttal elmaradt. Az utcákat alig tudta megkülönböztetni egymástól, tuti eltévedt volna 5 perc alatt.
A téren aztán újabb órákat váratták a genineket, de úgy tűnt, az első kör szépen megerősített mindenkit. Az ifjú Yamanaka azért kezdte érezni, hogy szép lassan felforr a feje, ha nem kezdődik el hamarosan a második forduló. Shaka és Taka - merthogy mindkettejük teljes nevét hosszúnak találta - társaságában állt vigyázzban két teljes órán keresztül.
*Mire vége a vizsgának, újból kezdődhet a háború, mindent túl fogunk élni. Vajon ez Sunagakure specialitása, vagy minden rejtett falu ennyire szadista, ha rangemelkedésről van szó?* Kicsit könnyebben múlt az idő, amikor belső hangjának megeredt a nyelve. Sosem szeretett sokáig egy helyben ülni, vagy állni, így neki valószínűleg ez okozta a legnagyobb kihívást az egész vizsgán. Még csak azt sem engedték, hogy legalább egyik lábukról a másikra helyezzék a súlypontot. A Yamanaka körbepillantott, legalább ennyi engedményt kaptak.
*Annyira nem aggódom, hiszen egy Hyuugával és egy Genjutsukhoz is értő ninjával raktak egy csapatba, majdcsak átvészeljük ezt is valahogy.*
Eléggé meglepődött, hiszen hiába szórtak ki annyi csapatot már az első felében, jó sokan maradtak bent a további fordulókra.
Amikor már kezdett egyre elviselhetetlenebbé válni a szél és a por keveréke, végre megjelent az újabb vizsgabiztos. A szőke hajú lány kissé összerezzent, amikor megjelent a színen Jonouchi-senpai. Daiki-senpai sem tartotta valami kedélyes embernek, ez a másik jounin viszont simán túltett rajta. Megkezdődhetett az eligazítás, ez szintén elég hosszúra nyúlt, akárcsak a várakozás.
*Az is lehet, hogy untató beszédekkel próbálnak elijeszteni minket. Úgy érzem, kezd hatni.* Hiába erősödött fel belső hangja, figyelt mindenre, mert tudta, hogy hibának nincs helye. Először vett részt Chuunin Vizsgán, úgyhogy fogalma sem volt a tekercsekről, meg az egyéb dolgokról. Muszáj volt figyelnie, Taka nem tűnt annyira határozottnak, Shaka pedig többször kalandozott el, mint azt a kunoichi szerette volna. Azért bízott bennük, pedig alig ismerte csapattársait. Ami fontosnak tűnt ebben a körben, hiszen csapatként kellett együttműködniük és küzdeni a túlélésért.
*Aha, szóval így értette a lefeleződést. Ahhoz, hogy átmenjünk, meg kell szereznünk a másik tekercset, vagyis annak a csapatnak nem marad.* Közben elkezdték kiosztani a papírokat, amit mindenkinek ki kellett töltenie, ha tovább akart menni a következő fordulóba.

Beleegyezési nyilatkozat

Én Yamanaka Inako beleegyezem, hogy csakis saját, személyes felelősségemre veszek részt a sunagakurei Chuunin Válogató Vizsga második fordulóján, amelyet a Szél Országában, az Üvöltő Szelek Sivatagában tartanak meg. Kijelentem továbbá, hogy a várható veszélyeknek teljesen tudatában vagyok, a vizsgán való részvételemet pedig sem fizikai, sem pedig egészségügyi probléma nem hátráltatja.

Jelen nyilatkozat aláírásával elfogadom, hogy a második forduló alatt, esetlegesen bekövetkezésre kerülő halálom, vagy bármely végtagom, testrészem elvesztése, netán maradandó, vagy éppen gyógyítható megnyomorodásom esetén, a felelősség teljes mértékben engem terhel.

Jelen nyilatkozat aláírásával kijelentem, hogy a fő vizsgabiztos (Hitomi Jonouchi sun. joun.) minden tájékoztatást megadott a Chuunin Válogató Vizsga második fordulójával kapcsolatba, figyelmeztetéseit megértettem, és azokat magamra nézve kötelező érvényű szabályokként elfogadtam.

Jelen nyilatkozat aláírásával elfogadom, hogy Sunagakure no Sato rejtett falvát semmilyen felelősség nem terheli személyemmel kapcsolatban, halálom, bármely testrészem elvesztése, netán megnyomorodásom esetén a falu semmilyen szinten nem köteles testi épségem megtartásáról, avagy holttestem elszállításáról gondoskodni.

Jelen nyilatkozat aláírásával elfogadom, hogy az esetlegesen mégis felmerülő egészségügyi ellátást Sunagakure no Sato rejtett falva - amennyiben nem vagyok helybéli shinobi - csakis térítés ellenében ejtheti meg, amelynek összege teljes mértékben engem terhel, és amelynek összege az ellátást követően kerül meghatározásra, és kiszámlázásra. Elfogadom továbbá, hogy ezt az összeget három (3) napon belül meg kell térítenem Sunagakure no Sato rejtett falvának.

A fenti pontok mindegyikét megértettem, elfogadtam és magamra nézve kötelező érvényűként értelmeztem.

Kelt: 2018.05.17.

Aláírás
Yamanaka Inako

 
A nyilatkozat kitöltése miatt kétségei támadtak, de ezeket hamar elhessegette. Átolvasta a sorokat, nehogy bármi fontosan kihagyjon. Tömött sorokban várakoztak a geninek, hogy leadják a papírt. A paravánok mögött senki sem látta, hogy milyen tekercset kapott a másik, sem azt, ki vette kézbe. A csapatok a falu különböző indulási pontjai felé vették az irányt, ténylegesen megkezdődött az újabb forduló.

A chuunin nem szólt semmit, csak meredt előre. A Szél országában megszokott taktikai mellényt viselte és várt a megfelelő alkalomra, hogy kinyissa az ajtót.
- Figyelj Shaka, szerintem el kéne lazítani a ninját! - szólt oda ezüsthajú társához. Még oda is bökött a chuunin felé, hátha mégis sikerül megtörnie a jeget. - Amúgy van valami tervetek, vagy csak szerezzünk tekercset, éljünk túl, aztán minden jó
Végül is, nem kéne annyira túlbonyolítani a második kört, agyaltak eleget az elsőn. Inako kicsit toporgott, a sivatagtól ugyan félt, viszont indulásra készen állt.
- Remélem bogarakkal és hüllőkkel nem fogunk találkozni, azokat utálom - jelentette ki a Yamanaka. A sivatagban számos egyéb módja volt az elhalálozásnak, ő mégis ezektől félt legjobban. Még össze is rezzent, amikor kimondta. A vízhiánytól annyira nem tartott, bízott Taka Suiton ninjutsuiban.
Elérkezett a délután fél kettő, az ajtónálló chuunin kitárta a kaput és a három genin nekivághatott a végtelen sivatagnak.
- Igen, azt hiszem maradjunk az egyszerű tervnél, szerezzünk tekercset és éljük túl!

//Felszerelés: 10 kunai, 10 shuriken, 15 robbanó jegyzet, 10 m drót, 5 füstbomba
Élelem és víz//
avatar
Yamanaka Inako
Játékos

Taijutsu Pontok : 60

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 301

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Hyuuga Shakaku on Hétf. Május 21 2018, 01:04

A fiatal lány némán és mozdulatlanul ül a négy fal között. Tekintetével rendületlenül a szemközti ajtóra mered, de valójában nem is látja azt, sem pedig a közvetlen környezetét. A halántékán és a nyakán már rég megszáradt a hosszú órák alatt felgyülemlett izzadtság, de most még csak a viszkető érzést nem veszi észre, ahogyan a lámpafényre zizegő légy zümmögő dühöngését sem. Légzése kimért, néma, egyenesen észrevehetetlen, így aztán nem is lenne teljesen elképzelhetetlen, ha már rég nem élne. Csupán pár jel árulkodik arról, hogy ő igenis életben van: egyfelől a szemeiben csillanó fény, ami számtalan és egyben azonosíthatatlan érzés keveredésének, illetve kavalkádjának végterméke, másrészről a fal tövében ülő alakjának izmai első pillantásra elernyedtnek tűnnek, alaposabb inspekció alapján viszont mégis észlelhető és megállapítható, hogy az űzött vad feszültségével bírnak – avagy az, aki ilyen állapotban megzavarná, mindenesetre rövid határidőn belül fejjel előre lenne áttessékelve a legközelebbi falon.

Áldozathozatal és felelősség.

A lány jobb szeme alatt izom rándul, ezzel egyidejűleg a kimért, statikus lélegzete megugrik. A tökéletes márványmaszk csorbát szenved, mikor szemöldökei közé egy apró ránc lopja ki magát, és a légyzörej monotonitását fogcsikorgása zavarja meg. Ha a vizsgabiztos – akinek már a nevére sem emlékszik, hiszen mindösszesen egy idegen arc az ismeretlenek tengerében – úgy gondolta, hangzatos szavaival megfogalmazatlan kérdésekre ad választ, és útmutatást ad a következő nemzedéknek, akkor az ő esetében igencsak elvétette a célpontot. Nemhogy válaszokkal nem áldotta őt meg, de valójában csak kérdések vétkes súlyával átkozta el őt, márpedig már a kérdések puszta csírája véteknek, sőt, bűnnek tűnik a kiforratlan tudatának éjfekete mocsárjában. A férfi olyan kifejezéseket dobált a levegőben, mint más a politikusnak szánt tojást és paradicsomot – óvatlanul, felelőtlenül, nem törődve tetteinek - vagy legalábbis jelen esetben a szavainak – következményeivel.

~ Vagy már önmagában ez volt a lecke?~ Elvégre hallani valamit, és meg is hallgatni azt, egészen másnak tűnik: a szavaknak csak akkor van értelme, ha nem csak halljuk őket, de meg is hallgatjuk azokat, még ha nem is tudjuk őket saját tapasztalatainkhoz, élményeinkhez, ismereteinkhez társítani, akkor is hordoznak, vagy legalábbis hordozhatnak olyan tartalmat, amiből mi magunk is profitálhatunk. A kérdés persze ott lebeg baljós árnyként, lesújtani vágyó hóhérként: van-e értelme szavainknak, hallják-e az üzenetünket? Vagy teljesen feleslegesen hallatjuk hangunkat?

A lány testének mozdulatlansága váratlanul megtörik, mikor fejét a hátánál lévő falnak dönti; koponyája fájdalom okozására elegendő erővel landol, fogsorai összekoccannak. Mély levegőt vesz, melybe orrcimpái is beleremegnek – a négy fal közötti magányban azonban nem bánja gyengeségét, nem végez önostorozást, elvégre minek is tenné? Mindösszesen a légy az, aki tanúja lehet emberi mivoltának, elméje gyengeségének – elvégre ott van a mögöttes tartalom. Mi van akkor, ha a férfi által tartott beszéd olyan személy füleire talál, akinek a személyisége olyan szinten kifejletlen, hogy önmagában már az is csoda, ha valamilyen szinten képes funkcionálni.

A tüdejébe szorult levegőt lassan fújja ki ajkai szűk résén, majd pedig szemeit lehunyva borítja a világot sötétségbe. Ez a sötétség, az általa átélt világtalan vakság azonban egészen más, mint a többi; nem csupán egy nyugalmi állapot, sem pedig az álomvilágba vezető lépcsősor első foka. A tudatának sötétsége megegyezik a totális ismeretlenséggel; itt már azt sem lehet megállapítani, hogy a vég és a kezdet, sem pedig azt, hogy lefelé ugrasz, vagy felfelé zuhansz. Mindösszesen az egykoron dicső emberi méltóság elrohadt bűze az, ami belengi a leáldozott kor termeit; ahol régen dicső történetek hőstettei, ismert és szeretett arcok emlékei, rég elfeledett poénok csattanói kerültek megörökítésre, ott már csak szurokmocsár, áthatolhatatlan sötétség és kavargó füst, valamint az obszidián tükörpadlózat maradt. Tudatcsarnokának dicső oszlopai mára leharcolt maradványok, amelyekről mintha láncok, és a bilincsek markolatában csontok lógnának húscafatostul, férgesen.

Azonban ahhoz, hogy az áthatolhatatlan sötétségben mégis megláthassuk ezeket a részleteket, mégis szükségünk van egy fényforrásra – és mikor ez a gondolatfoszlány tudatosul, abban a pillanatban felsejlik a romos csarnok kopár oszlopainak takarásában megbúvó magányos fényforrás; a terebélyes fa belső fénnyel égő leveleivel, az obszidián tükörpadlót makacsul áttörő gyökereivel.

A fához közeledve léptei némák, mozgásának hangtalansága különös és nem is e világi; az egyedüli hanghatás szívének zöreje, mely most harci dobként dörömböl és szólít cselekvésre. A sötét oszlopok árnyékából kilépve tapasztalja csupán, hogy egyre inkább homokon lépdel, ami talán önmagában nem is egy kivetnivaló dolog – inkább homokon trappol, mintsem hogy lássa, amint a tükör mögötti árnyak bolondját járatják vele. A fa lombkoronája alá beérve viszont a sötét terem beláthatatlan sarkait felváltják az eddig megismert utcák, helyiségek, folyosók, erdőrészletek és homokdűnék. Az általa ismert helyek még igencsak limitáltak számszerűség tekintetében, azonban ideiglenesen a puszta ismeret ténye elég ahhoz, hogy a fojtogató sötétséget elűzzék legközelebbi gondolatai határára – mert a sötétség mindig ott van.

Azt viszont némi megnyugvással konstatálja, hogy magán a fán nem látszanak az azt körüllengő fertőző sötétség átkos nyomai; a fa még életvidáman, makacs fényé árasztva, büszkén ágaskodik a felülírhatatlan sötétség közepette. Sem gyökerét, sem törzsét, sem pedig leveleit nem áztatja a sötét szurok, ami egyébként mindent átjár. A veszély azonban komoly és valós, elvégre ez a fa önmagában is egy szimbólum. És ha már szimbólumoknál tartunk...

A lány a levelek tömkelegére emelve a tekintetét ismét keres valamit, vagy talán valakit, ám maga sem tudja, mit, avagy kit, de az biztos, hogy nem a számításait találja meg. Az egyik levélen, ami az apróbb ágak egyik csokrában ágaskodik, leng a bűnös szellőben, nem mást talál, mint a szőke hajú fiatal lányt. Homlokát ráncolva és hunyorogva lép közelebb a fához, hogy megbizonyosodjon a látvány valódiságáról. Tekintetét elkapva kezdi el fürkészni a többi levelet; a sok üresen túl megtalálva a következőt, majd az azutánit, amiken – a többséggel ellentétben – arcforma villan fel. Ezeket az arcokat, vonásokat csupán annak köszönhetően ismerheti fel, hogy pár órával korábban szemügyre vehette, megjegyezhette. Ezek az arcok az előző körben jelenlévő konoha geninek arcai.

A lány szemhéjai felcsapódnak, meditációja megtörik. Szemöldöke feletti újonnan gyöngyözött izzadtságot letörölvén regulázza lélegzetét. Shakaku űzött vadhoz hasonlatosan ugrik fel a padlóról; szemei körül az erek kidagadnak, a tekintete elmélyül, s szinte végtelenné válik, tudata pedig máris száguld a határok nélküli világban, ahol nincsenek sem falak, sem pedig zárt ajtók. A korábbival ellentétben jelenlegi keresése, kutatása nem céltalan bolyongás csupán a színvak világban, hanem azokat az arcokat keresi.

A férfi ugyanis olyan koncepciókról beszélt, amiket ő maga a jelenlegi helyzete alapján értelmezni nem tud, de vannak azok a szavak, amiket egyenesen a lelkére festettek múltjának vérével és könnyeivel: „hűségem a faluhoz és hozzád, Hokage-sama, töretlen”.

Az arcára kiülő szelíd mosoly egyszerre gyöngédsége és gyengesége is.



««»»



A lány nagyot ásítva nyújtózkodik a napra érve. Bizonytalansága ideiglenesen háta mögött hagyva, most könnyeben lélegzik, tekint a távolba. Jóllakottan és kipihenten jobban is érzi magát a saját bőrében – a tudat persze, hogy ami maradékot csak tudott, legyen az étel vagy ital, elpecsételt vagy így, vagy úgy; (elvégre a legutóbbi oktatása, amiben részesült, nem igazán ment efféle részletekbe) további könnyelműségre ad okot. Aztán persze az, ha megromlik az étel, avagy sem, nemigazán az ő problémája, maximum elkapnak és megsütnek egy arra tévedő kollégát.

Az orrnyergén magasabbra tolja a napszemüveget, és fején megigazítja a fátylat – nem kér ő se napszúrást, se homokot a pofájába, köszöni szépen -, majd ő is áll, mint a fasz a lakodalomban. Valaki biztosan arra élvezkedik, hogy főképp kiskorúak itt állnak karóként, elvégre a pedofíliának sok alfaja van.

~Na ééés meg is jött a következő főjampi. Komolyan mondom, ezeknek fájna, ha szimplán lábon kellene közlekedniük. Bezzeg, ha nem lenne lábuk, akkor meg sírnának miatta. Csak mondom, totál féjkek vagytok, erre próbáltok menőzni, mert nincs mivel. ~

A szokásosnak mondható blablán kívül – igen, a szemüveg lencséi mögött az üregükből is kiforgatja szemeit – letudva magához ragadja a lapot, és egy szánakozó kis félmosollyal az arcán olvassa annak szövegezését. Mivel látja, hogy csapattársai is kitöltik, így ő is ekként tesz, persze némi módosítással a szövegezésen.

„Beleegyezési nyilatkozat

Én anyabaszó Hyuuga dibeszt Shakaku beleegyezem, hogy csakis saját, személyes felelősségemre veszek részt a sunagakurei Chuunin Válogató Vizsga második fordulóján, amelyet a Szél Országában, az Üvöltő Szelek Sivatagában tartanak meg. Kijelentem továbbá, hogy a várható veszélyeknek teljesen tudatában vagyok, a vizsgán való részvételemet pedig sem fizikai, sem pedig egészségügyi probléma nem hátráltatja.

Jelen nyilatkozat aláírásával elfogadom, hogy a második forduló alatt, esetlegesen bekövetkezésre kerülő halálom, vagy bármely végtagom, testrészem elvesztése, netán maradandó, vagy éppen gyógyítható megnyomorodásom esetén, a felelősség teljes mértékben engem terhel.

Jelen nyilatkozat aláírásával kijelentem, hogy a fő vizsgabiztos (Hitomi Jonouchi sun. joun.) minden tájékoztatást megadott a Chuunin Válogató Vizsga második fordulójával kapcsolatba, figyelmeztetéseit megértettem, és azokat magamra nézve kötelező érvényű szabályokként elfogadtam.

Jelen nyilatkozat aláírásával elfogadom, hogy Sunagakure no Sato rejtett falvát semmilyen felelősség nem terheli személyemmel kapcsolatban, halálom, bármely testrészem elvesztése, netán megnyomorodásom esetén a falu semmilyen szinten nem köteles testi épségem megtartásáról, avagy holttestem elszállításáról gondoskodni.

Jelen nyilatkozat aláírásával elfogadom, hogy az esetlegesen mégis felmerülő egészségügyi ellátást Sunagakure no Sato rejtett falva - amennyiben nem vagyok helybéli shinobi - csakis térítés ellenében ejtheti meg, amelynek összege teljes mértékben engem terhel, és amelynek összege az ellátást követően kerül meghatározásra, és kiszámlázásra. Elfogadom továbbá, hogy ezt az összeget három (3) napon belül meg kell térítenem Sunagakure no Sato rejtett falvának.

A fenti pontok mindegyikét megértettem, elfogadtam és magamra nézve kötelező érvényűként értelmeztem.


Sunagakure no Sato rejtett falva a jelen nyilatkozat átvételével egyidejűleg elismeri, hogy alulírott Hyuuga Shakaku, az általa a chuunin vizsga alatt, illetve azzal összefüggésben okozott valamennyi kárért mindennemű kötelezettség, valamint felelősség alól mentesül Felek egybehangzó nyilatkozata alapján.
Nyilatkozatot átvevő Sunagakure no Sato, képv.: …...................................... Fő-Puncinátor/Főimpregnátor (rész aláhúzandó) jelen nyilatkozat átvételével egyidejűleg elismeri, hogy a Chuunin Vizsgával kapcsolatban felmerülő kártérítésre, valamint kártalanításra sem most, sem a jövőben nem tart igényt, igényével nem él, illetve kártérítési, valamint kártalanítási igényét Hyuuga Shakaku vizsgázóval szemben egyéb eljárás keretében nem érvényesíti.



Kelt: Punciország, faszomtudjaholvagyok, Danzou-sama Őfelségességének uralmának első évében

                                   Ájemdibossz dr Hyuuga Shakaku

              P.H.
                Punciország
képv.: Puncinátor/Főimpregnátor



Ugyan nincs tudomása arról, hogy társai milyen személyiséggel, képességekkel bírnak, illetve problémákkal küzdenek – elvégre mindenkinek van valami stikkje, főleg ebben a szakmában -, de már most sajnálja őket, ha arra gondol, hogy nekik most igenis túl kell élni nem csak a vizsgát és annak nehézségeit, de még az ő végtelen trollkodását is. ~Na jó, azért nem csak visszatartom őket, azt tegyük már hozzá!~

Mert hát őt igenis érdekli, hogy a többiek milyen tekercset kapnak. Terve ugyanis igencsak egyszerű: ha már konohai kis levélkék, cukorborsó pofikákkal, akkor megvédeni és valamilyen szinten (értsd: csalások sorozatán keresztül) segíteni őket, csapattól függetlenül. A dolog emberi oldala bizonyosul kihívásnak, elvégre mindezt úgy kellene, hogy senkinek ne tűnjön fel a dolog, még a konhaiaknak se, mert egyáltalán nem tartozik rájuk. ~Tráböl iz in dö eeer tunájt.~
Mindenesetre a fátyol, valamint a lencsék takarásában villanó képessége elvileg képes az efféle jelek megjövendölésére, valamint ezen túlmenően arra is, hogy a legközelebbi mennyeit nyomon tudja követni, kipécézve, próbálva nem ördögien kacagni, miközben rajthoz állnak.

(Arról meg persze nem is beszélve, hogy megfordult a fejében az alábbi ördögi terv: a paraván takarásában szépen leszóköti a jelenlévő staffot, hogy adja át nekik az összes tekercset, miközben a többi csapatnak valójában hengével elfedett kis kacatokat osszanak ki. Aztán persze mintha hatott volna rá a másik énje, aki talán, hangsúlyozom talán magas, szőke és kék szemű. Nos...)

Apropó rajt; a szőke kunoichi szavai hallatán kénytelen elvigyorogni. – Áj fíl jú szisztör. – Szavai ellenére azonban mégsem cselekszik azon nyomban, hanem kivárja azt a pillanatot, amikor a jelzést követően megindulván a sivatag szíve felé elhaladnak a névtelen, karót nyelt alak mellet. Ekkor ruházatnak fodraiba rejtett ujjával rajzolna jeleket a levegőben, és küldené az egy képpé összeálló parancsot az idegen vizsgabiztos irányába. A szókötés technikával kívánja létrehozni azt a parancsot, hogy „lazulj el”, mely mögé szándéka szerint a füvesen bepiált életérzést és tudatmódosult hatást táplálná, amely alapján az idegen vizsgabiztos részegesen, betépve flesselne el a világon maga körül, s ha minden a legjobbak szerint megy, még ilyen állapotban is jelentene feletteseinek Girlz ken drím.

Na szóval, lecc get dáun tu biznisz. – Shakaku chakrát koncentrálva hívná elő a Byakugant, hogy körbe tudjon tekinteni. Felmérné a terepet, a környéken lévő személyeket, élőlényeket, területi markereket, és elsődlegesen természetesen azt, hogy merre kóborol a legközelebbi – nem konohai birtokban tartott – mennyei tekercs. Apropó, egy tavaszi tekercs is beférne.
Amúúúgy... nálunk ki tette el a tekercset? Bocsi, kicsit elkalandoztam azon, hogy Tánosz homoktrükkjét hogyan alkossam meg itt, ebben az univerzumban. Szóval? Vagy én dugtam fel magamnak? Nahát, lenyűgöző, nem is éreztem!

Mindeközben természetesen amint találna valamit, valakit, rögtön jelezne társai irányába.

_________________



avatar
Hyuuga Shakaku
Játékos

Taijutsu Pontok : 228

Specializálódás : GeninJobbágy


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 2130

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Témanyitás  Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.