Misage

Go down

Misage

Témanyitás  Misage on Kedd Júl. 31 2018, 15:13

// Megtanulandó technika:
Gouken - Vasököl Stílus
A taijutsuban jártasabb shinobik leggyakrabban kitanult stílusa, mely a használó fizikai erejére építve "felületi", vagy másképp tényleges fizikai, szervi sérülések okozására hivatott. Az alap taijutsu ismeretek egy mesterfokra vitt összekomponálása, mely minden leendő taijutsumesternek ajánlott, ha nem alapkövetelmény.
Chakraszint: 150
Besorolás: C
Taijutsu Pont: +2
Szükséges Taijutsu pont: 15
 
Időbeli elhelyezés: Kaméleon küldetés után egy hónappal//
 
- Kelj már fel! - ismét ébresztővel indult a napom. Pedig én kifejezetten jobban szerettem magamtól felkelni. Természetesen nem hisztizhettem emiatt, elvégre barátnőm agyoncsapott volna, hanem inkább átfordultam a másik oldalamra és tüntetőleg a fejemre húztam a takarót.
- Hahó, nyisd ki végre a szemed! - kérlelt, miközben lerántotta a fejemet fedő szövetet.
- Ühm. - artikulált válaszomra elnevette magát, de nem tágított és ezúttal szavak helyett tettekkel próbált hatni rám - csiklandozni kezdett. Illetve megpróbálta, de legnagyobb sajnálatára nem vagyok csikis. Kellemetlen. Végül rövid próbálkozás után feladta és inkább leült - a matrac süllyedéséből következtetve a derekam magasságában - elém.
- Utol akarsz érni taijutsuban? - kérdezte végül. Ezzel egy picit ugyan felkeltette az érdeklődésemet, de még mindig nem annyira, hogy kinyissam a szemem.
- Ühüm. - válaszoltam inkább és reménykedtem, hogy végre hagy aludni. Nem jött be. Lassan fogadást is köthettem volna, hogy hagy-e valaki aludni, mert állandóan eltaláltam a választ: nem.
- Akkor van számodra egy ajándékom. De ha tíz perc múlva nem leszel indulásra kész állapotban, akkor nem kapod meg. - nyomott egy gyors puszit a homlokomra és kiment a szobámból. Mit volt mit tenni, pihentem még vagy öt percet, aztán összekapartam magam és kimasíroztam én is a nappaliba. Nemi már mosolyogva várt rám. Furcsa módon ezúttal nem harci ruháját viselte, hanem egy egyszerű yukatat, hosszú, kék haját pedig kontyba fogta.
- Mikor a taijutsut említetted, arra asszociáltam, hogy mutatni akarsz valamit. - mértem végig szemérmetlenül, miközben épp ninjatomat igazgattam a hátamon.
- Nyugodj meg, mutatni is fogok. Nem hiszed, hogy kevésbé jól harcolok ebben a ruhában, ugye? - hangja ugyan gúnyos volt, de szemében mosoly játszott.
- Még véletlenül sem. Csak rég láttalak ennyire informális öltözetben. - adtam meg magam egy még gúnyosabb mosollyal. Elvégre az az én szakterületem.
- Helyes! Akkor idd meg a tejadagodat és gyere! - passzolt felém nevetve egy tejes dobozt. Egy pillanatra még az én kőszívemet is marokra szorította a félelem, mikor megláttam, hogy a dobozra nem volt rendesen rácsavarva a kupak, de hála a ninja reflexeimnek elkerültem a katasztrófát; egy csepp sem folyt ki.
- Óvatosabban a tejjel! - sziszegtem, aztán ráhúztam a dobozra és egy húzásnyira kiittam a benne maradt jó fél doboznyi tejet. Nemi eközben nevetőrohamot kapott és várnom kellett egy kicsit, mire végre abbahagyta. Kifejezetten aranyos volt, miközben majd' megfulladt a röhögéstől.
- Na jó, most már elég lesz! - töröltem le a még mindig kuncogó lány friss könnyeit és átkaroltam - Mehetünk? - kérdésemre bólintott, mert láthatólag még mindig alig kapott levegőt, aztán kibontakozott az ölelésből és kézen fogva húzni kezdett maga után.
Képes volt a fél falun keresztülvonszolni, kérdésem elől pedig mindig kitért egy sejtelmes mosollyal. Említettem már, hogy a nőkkel csak a baj van? Ennek ellenére kifejezetten büszke voltam rá, mert nem csacsogta végig az utat. Még csak nem régiben értem el, hogy tisztelni kezdje a csend zenéjét, de valamit nagyon jól csinálhattam, mert úgy tűnt, megtanulta élvezni is. No nem mintha nem hallanám szívesen az ő hangját is, de sose voltam egy túlságosan társas lény, és ezek után se leszek az - épp ezért mindig szükségem lesz némi csendre.
Végül az egyik edzőterepnél kötöttünk ki, ahol egy idősebb, ötvenes éveiben járó, bekötözött fejű fickó várt minket. Chuunin mellényt és konohai fejpántot viselt, de más nem árulkodott arról, hogy shinobi lenne.
~ Sehol egy fegyver. Lehet önbizalma, ha nem hord magánál. - ám ahogy végigmértem, feltűnt még valami ~ A kiállása. Hátrahúzott és enyhén lefeszített vállak, feszes has és csípő - pont, mint egy taijutsu specialistáé.
Barátnőmre tekintettem, aki arcán ezúttal széles mosoly kapott helyet és egyenesen a fickóhoz vezetett.
- Kenichi-san, ő a barátom, Misage. Misage, ő a szomszédom, Kenichi-san. Mellesleg taijutsu használó chuunin. Beleegyezett, hogy megtanít téged a Gouken, azaz a Vasököl Stílus használatára. - magyarázta Nemi, miközben kezet fogtam a fickóval.
- Mindig öröm, ha fiatalokat vezethetek a taijutsu útjára. - magyarázta Kenichi-san széles mosollyal - Ráadásul már sokat hallottam rólad Nemi-chantól. Kíváncsi voltam, hogy milyen is vagy valójában. - pillantását le nem vette volna rólam, mint ahogy én se róla. Lehet, hogy baráti találkozás, de egy jó shinobi senkibe se bízik.
- Taijutsut tanulni pedig mindig öröm. - vigyorodtam el. Általában az emberek erre a vigyoromra az "eszelős" szót használták, de a chuuninon látszott, hogy jól ismeri már az ilyet.
- Kenichi-san még lógott egyel, mert a múltkor segítettem neki, az pedig nekem is előnyös, ha jobban bunyózol. - magyarázata közben Nemi belém karolt.
- Ez kifejezetten kedves tőled. - köszöntem meg egy csókkal, aztán a chuunin felé fordítottam a tekintetemet - Mikor kezdhetjük?
- Most azonnal. - nevette el magát, amihez mi ketten is csatlakoztunk.
 
- Mennyit tudsz a goukenről? - Kenichi-san arcáról eltűnt a mosoly és mintegy munka üzemmódba kapcsolva intézte felém a kérdést, miközben a terep közepe felé sétáltunk. Nemi kis lemaradással követett minket.
- Egy gyakran használt stílus, felületi támadásra épít, de nagyobb sérülések okozására hivatott. - szedtem össze kis gondolkozás után az ismereteimet.        
- Ez elég felületes megfogalmazás, de nagyjából elmegy. Ahogy te is említetted, a nagyobb sérülések, mint például csonttörés okozására lett létrehozva. Ha jól van alkalmazva, akkor olyan mértékű erőt lehet kifejteni fizikai módszerekkel is, amik még a belső szerveket is rongálhatják.
- Tehát az egész stílus arra épít, hogy minél nagyobb erőt kifejtve az ellenfélre, annak hatását a belsőségeiben is megérezze?
- Pontosan. - bólogatott hevesen és megállt egy két méter magas fatörzs mellett, amit valószínűleg ütő és rúgó gyakorlatoknál használtak.
- Nos, mivel egy stílusról van szó, és nem egy technikáról, így előre felhívom a figyelmedet: nem egy nap, de még csak nem is egy hét kell hozzá, hogy elsajátítsd. Nemi-chan szerint van tehetséged a tajutsuhoz - és ilyen téren hajlandó vagyok adni a szavára -, de sok időbe és gyakorlásba telik, míg rögzülnek az új mozdulatok.
~ Persze, elvégre a taijutsu is arra épül, hogy az ismétlés által a chakra megtanulja, hogy hogyan erősítse az izmokat. Ennek pedig rengeteg ismétlés kell, ami egyértelműen sok időt vesz el az életünkből. - szinte be se fejeztem a gondolatmenetet, a chuunin felvett egy alapállást, amit párszor már láttam más shinobiktól is. Bal kéz derék mögött, jobb kéz hajlítva maga előtt nyújtott ujjakkal, enyhén rogyasztott térdek.
- Ez az alapállás. Jól nyisd ki a szemed, először megmutatom a stílus alapjait. Ha azok megvannak, utána az alapvető állásokat és a technikákat is megmutatom, amiket begyakorolhatsz, végül pedig összefűzve őket formagyakorlatozni fogsz. Ha ez is megvan, akkor utána letesztelheted ellenem, mennyit tanultál.
- Értve. - bólintottam, aztán leutánoztam én is. Logikusan felépített tervet mondott, csak egyetérteni tudtam vele. Ráadásul, ha tanít, akkor figyelek. Igen, ilyen ritka alkalmak is vannak.
- Rendben. Akkor kezdjük az alapelvekkel. Két egyszerű dolgot kell csak megjegyezned: ütésnél mindig süllyesztjük, vagy emeljük a súlypontot, rúgásnál pedig fordulásból támadunk. – mondatait megfelelő mozdulatokkal demonstrálta is.
- Értem. De ha fordulásból rúgunk, akkor hátat fordítunk az ellenségnek. Az pedig veszélyes. - mutattam rá a nyilvánvalóra, ami mosolyt csalt jelenlegi oktatóm arcára.
- Igazad lenne, amennyiben kezdőkről beszélnénk. Nem véletlenül nem tanítják a frissen végzett genineknek ezt a stílust: már tapasztalt taijutsu használónak kell lenned, hogy kiküszöböld a veszélyeit és az előnyök kiaknázására koncentrálhass. Egy tapasztaltabb egyén már könnyedén képes megfelelő sebességgel megtenni egy fordulatot, így mire elérne egy támadás, már a rúgásba csöppen bele a támadó.
- Értem. - ezúttal válaszom már kifejezetten lelkes volt, a chuunin pedig szépen egymás után megmutatta az alapvető technikákat: könyökütés, egyenes ütés, horog minden irányból, egyenes rúgás, térdrúgás, pörgőrúgás. Ezek közül egy párat már korábban is ismertem és használtam, de a horogütés, a térdrúgás, valamint a pörgőrúgás újak voltak. Ilyeneket egy átlagos ninja nem használ. Legalábbis általában.
Ez után az állások következtek. Mint megtudtam, a gouken stílus két alap és két átmeneti állással operál. Az előbb leírtat amolyan fogadó állásnak használják, főként a tényleges harc kezdete előtt - ebben a támadást várják, vagy épp indítják.
~ Értem! Tehát azért van a bal kéz a derék mögött, hogy így nagyobb lendületet tudjon adni a fordulathoz egy pörgőrúgásnál. Ez zseniális! Még akkor is, ha általában teljesen logikátlannak tartanám. - ezen alapállás nem volt nehéz, viszonylag hamar leutánoztam, az elöl lévő karom hibás hajlásszögét pedig Kenichi-san kijavította. A következő a harci alapállás volt. Ezt tényleges harc közben használjuk amolyan mindenes alapállásként: egyaránt indítható belőle ütés és rúgás minden irányba, valamint menekülésre és védekezésre is tökéletes. Ez az alapállás kifejezetten hasonlított a korábbihoz, csupán ezúttal a bal kezem nem a derekam mögé került, hanem ökölbe szorítva magam mellé húztam le hikite pozícióba, valamint lábaimat kényelmesen behajlítottam. Ezt is gyorsan sikerült megjegyezni, mert viszonylag ésszerű és kényelmes volt. De nem is az állásoknak kellett jelenteniük a problémát.
- A lovaglóállás és az elülső támadóállás megy, ugye?
- Igen. - mutattam be neki egymás után őket. Erre bólintott és megjegyezte, hogy ezt a négy állást kell majd használnom a stílushoz. Ez után senpaiom a fatörzs felé fordított, és intett, hogy kezdjem el gyakorolni a technikákat. Az egyenes ütéssel kezdtem, mert azt a technikát már ez előtt is ismertem és most csak az alapelvben foglalt magasságváltoztatással kellett összeegyeztetnem. Ez viszont már kissé problémásabb volt. Ugyan korábban az ésszerűtlenségnél ezt már nem említettem, de a mozdulat közbeni magasságváltás első osztályú módszer az egyensúly elvesztésére. Ami, mint tudjuk, harc közben nem épp egy fenomenális ötlet.
~ Nem csoda, hogy a stílus elsajátításához már szükséges némi gyakorlat; ha az akadémián próbálták volna belénk verni, valószínűleg olyanokat estünk volna, amit még a tanáraink se néztek volna jó szemmel.
Miután egy ideig ily' módon gyakorolgattam az egyenes ütést, Kenichi-san intett, hogy jöhet a könyökütés. Lentről felfelé, majd fentről lefelé és míg előbbinél emelkedtem is, mintha felálltam volna egy székről, addig az utóbbinál lesüllyesztettem, mintha csak leguggoltam volna. Volt ráció a dologban, elvégre így a súlypont mozgásának energiáját is a támadásba lehetett adni, de sokkal stabilabb állást követelt, mint amihez szokva voltam.
Egy darabig ezt is gyakorolgattam, de mint a korábbinál, itt sem voltam elégedett a teljesítményemmel; támadó végtagom túl lassú volt a magasságváltásomhoz képest, így jobb esetben nem fejtettem ki elég erőt, rosszabban teljesen elveszítettem az egyensúlyomat. Szégyenszemre egyszer még a fatörzsben is kénytelen voltam megkapaszkodni. És ezzel el is ment az első nap. Kerek szemmel meredtem a horizontra, ami mögött a nap vörös korongja elbújni kényszerült.
- Mára végeztünk. Holnap ugyanekkor várlak ugyanitt! - villantott rám egy mosolyt a chuunin és elindult a falu felé.
- Na, mit gondolsz? - lépett mellém Nemi, aki nap közben eltűnt valahova, de nem volt túl sok időm rá figyelni. Ugyan jó shinobihoz méltón folyamatosan próbáltam szemmel tartani a környezetemet, de nem olyan könnyű az, miközben próbálod rávenni a testedet, hogy azt csinálja, amit akarsz.
- Valamit tud. Kifejezetten jó tanár. - feleltem, aztán a lányba karoltam és elindultunk hazafelé.
Másnap kivételesen képes voltam magamtól felkelni - vagyis pontosabban ez a teljesítmény egy ébresztőórának köszönhető -, és már rohantam is. Kenichi-san már kint várt rám és intett, hogy menjek megint a fatörzshöz. Első feladatként a tegnapiakat kellett átismételnem, aztán tovább léptem a horogütésekre. Itt már komolyabb problémákkal küszködtem, ugyanis soha nem ütöttem horgot. Szerencsémre senpaiom a segítségemre sietett és lassítva megmutatta a helyes kivitelezést, valamint segített kijavítani a hibákat is. Ezúttal az új technikához még nehezebb volt hozzáadni a "liftezést". Egyszerűen nem tudtam egyszerre koncentrálni a magasságváltoztatásra és a frissen tanult technikára. A délután közepéig szórakoztam vele, aztán váltottunk az egyenes rúgásra. Kivételesen ez a technika már majdnem tökéletesen ment, ugyanis eddig is rengeteget gyakoroltam, csupán a magasságát kellett megváltoztatnom; mivel a gouken főként állra támadott ezen rúgással. Mivel ilyen jól ment, tovább is léptem a térdelő rúgásra. Itt már kezdtem belerázódni a lesüllyesztett súlypont támadás közbeni felemelésébe, de azért még bőven volt mit gyakorolni. Estig el is szórakoztam vele.
A harmadik napot ismét egy kis ismétléssel kezdtem, aztán dél környékén váltottam a pörgőrúgásra. Előre elárulhatom, ennél a technikánál szenvedtem a legtöbbet. Az elmélet megvolt, de egyszerűen nem tudtam elég gyorsan pördülni, hogy jelentősen megnöveljem a rúgás erejét - ellenben legalább tökéletes rést nyitottam vele a védelmemen, amit bármelyik ellenfél könnyedén kihasználhatott. Egészen estig próbálkoztam vele, de természetesen nem tudtam felmutatni túl sok eredményt. Ennek ellenére Kenichi-san elégedettnek tűnt.
Az elkövetkező pár napom mind így nézett ki: reggel felkeltem, kimentem az edzőterepre, gyakoroltam estig, aztán hulla fáradtan hazaballagtam és se szó, se beszéd bedőltem az ágyba. Közben persze útba ejtve egy kényelmes kis fürdést is. Nemi néha napján jött megnézni a haladásomat, de sose jött elég közel ahhoz, hogy beszélgethessünk. Jó két hét is ráment, mire én is elkezdtem észrevenni a változásokat; az ütéseim sokkal erősebbnek érződtek, a pörgőrúgásom sebessége jelentősen megnőtt, az erejéről pedig ne is beszéljünk.
~ Két stílus határán állok. Az egyiktől már túl messze merészkedtem, hogy visszaforduljak, a másiktól viszont még túlságosan is távol állok, hogy eredményesen használhassam. - ezen kellemetlen gondolatok edzés közben törtek rám rögtön az után, hogy rájöttem, kezdem átnevelni magamban a beidegződéseket. Szerencsémre a testem is érzékelte, hogy bizony fejlődnie kell, vagy rövid távon elpatkol, szóval a chakra szépen megtette a dolgát. Edzés közben persze néha tartottunk pihenőnapot, egyszer-kétszer pedig még könnyebb küldetésekre is mentem, de jó három hétig csak a taijutsu tette ki az életemet. Végül eljutottunk odáig, hogy már nem inogtam meg magasságváltásnál, pörgőrúgásom pedig kifejezetten gyorssá vált.
- Nagyszerű! Úgy látom, hogy a technikákat megtanultad, így tovább is léphetünk a formagyakorlatokra! - nézett rám derűsen a chuunin, aztán felvette a fogadó alapállást tőlem jó két méterre jobbra úgy, hogy kicsit előttem legyen - Először csak lassan mutatom, utánozz! - ezzel neki is látott a formagyakorlatnak. Egy toló irányú pörgőrúgással kezdett, amit egy jobb horog, majd egy bal könyökütés és egy rendes pörgőrúgás követett. Ez után egy bal egyenes, egy felfelé irányuló horog, egy fejre irányuló egyenes rúgás egy térdrúgás és még egy pörgőrúgás jött. Tegye fel a kezét, aki ezt így elsőre meg tudta jegyezni, mert bizony nekem se sikerült. Kenichi-san kifejezetten jól mutatta  a formagyakorlatot - egy gyorsan, teljes erővel végrehajtott technika után mindig megállt egy pillanatra, hogy utolérhessem -, de azt természetesen elsőre nem lehet megtanulni. Így hát egész délután ezt gyakorolgattuk. Az egymást követő mozdulatok megfelelő összefűzése nem jelentett akkora problémát, mint amekkorát hittem, hogy jelenteni fog, de azért kifejezetten könnyűnek se tituláltam volna a gyakorlatot. És ugyan már nagyjából húsz perc alatt rögzült teljesen biztosra bennem a mozdulatsor, de mint kiderült, előjöttek olyan hibáim, amiket a technikák külön-külön használatánál nem tapasztaltam. Már pedig nem véletlenül szükséges a formagyakorlatok készségszintre fejlesztése: mikor harcba kerülsz, gondolkodás nélkül, ösztönből tudsz technikák egész sorozatával támadni, ezáltal előnyre teszel szert a gyorsaságod miatt; a másik még nagyban gondolkodik, hogy mit csináljon, te viszont már rég kiütötted.
- Jobban támaszd meg a lábad, miután egy pörgőrúgás után indítasz ütést, mert így nagyon instabil! - szólt egyszer közbe senpaiom. Máskor a térdemet kellett kicsit behajlítanom, mert valahogy nyújtva felejtettem, ami ugye első számú út az ízület ripityára töréséhez.
Szóval formagyakorlatoztam. Nem egy, nem két napig, hanem három teljes hétig. Mit ne mondjak, nem ez volt életem tanulása, de mind barátnőm, mint a chuunin szerint kifejezetten gyorsan haladtam.
~ De ha ilyen a gyors, akkor milyen a lassú? - őszintén megdöbbentem ezen csekélyke információmorzsától, de csak még hevesebben vetettem bele magam a gyakorlásba. Sajnos a testnek megvannak a maga korlátai, amiket nem lehet átlépni. Nem lehet a nap 24 órájában edzeni, szüksége van a pihenőre is, hogy ilyenkor erőt gyűjtsön és végrehajtsa a megfelelő intézkedéseket a következő edzés könnyebbé tételéhez; mint például az izomépítés, vagy a chakra megfelelő helyre irányítása. Ezen kívül az idegrendszer sem edződik olyan könnyen, mint azt én szeretném. Temérdek munka kell hozzá, hogy berögzüljenek a mozdulatok.
Végül eljutottunk odáig, hogy az összes mozdulatsort ismertem, bár azért nem állítottam volna, hogy tökéletes a tudásom. Még volt mit gyakorolni bőven.
- Misage-chan, ezúttal a formagyakorlatok egyszeres ismétlése után harcolni fogunk! - köszöntött egy reggelen a chuunin, amire természetesen széles mosoly ült ki az arcomra és kicsit több lelkesedéssel töltött el a dolog, mint amennyivel egészséges lett volna. Említettem már, hogy imádok harcolni?
- Rendben, senpai. - álltam neki ezzel letudni a kötelezőket a bunyó előtt. Viszonylag hamar végeztem annak ellenére, hogy erőteljesen koncentráltam a helyes technikára, így hamarosan kezdetét vehette a küzdelem. Idő közben barátnőm is megjelent az edzőterep szélénél és a fűben ülve várta a műsort; gondolom kíváncsi volt, hogy mennyit tanultam. Vagy inkább csak azt akarta látni, ahogy földbe döngölnek.
- Egyelőre kissé visszafogom magam, de ahogy fejlődsz, úgy fogok egyre többet nyújtani. Kezdhetjük? - határozottan bólintottam és felvettem a fogadó alapállást; egyenes állás enyhén hajlított térdekkel, bal kéz a derék mögött, jobb kéz hajlítva, de nyújtott ujjakkal magam elé emelve. Vártam, hogy támadjon, de nem tette, így én próbáltam ugyanezt. Felugrottam a levegőbe és egy szaltó után megindítottam egy fentről lefelé induló pörgőrúgást. Ezt két kezét X alakban tartva könnyűszerrel levédte, aztán egyik kezét visszahúzva támadást indított, míg a másikkal félrelökte a lábamat oldalra. Még épp időben sikerült egy gyors csípőmozdulattal felrántanom az idő közben hibából hátrahagyott kezemet és kivédtem a támadást, de gyorsan visszakoztam. Nehéz volt így harcolni az új rendszer szerint. Épp ezért volt kifejezetten élvezetes. Éreztem, hogy szám mosolyra húzódik, miközben ezúttal egyenes ütéssel támadtam, majd a pörgőrúgása elől lebukva azt rögtön követte egy alsó horogütés, amit a lengőbordáira próbáltam mérni. Elvégre az ütés és a felállás erejét egybevetve képesnek kellett volna letörni a szegycsonthoz nem rögzített lengőbordákat, amik így átszúrták volna a tüdejét. Természetesen egy gyors hátralépéssel megakadályozta, de elismerő pillantást vetett rám.
- Látom nem szórakozol. Azért próbálj meg nem megölni! - nevette el magát, én pedig vállat vontam.
- A mellénynek el kell oszlatnia annyira az ütés energiáját, hogy ne tudjak túl kicsi területre koncentrálni, így elvileg túlélted volna azt is, ha bemegy.
- Elvileg. De ahhoz korábban kell felkelned kölyök! - ezúttal ő támadott, mégpedig egy szélsebes egyenes ütéssel. Ezt ugyan még sikerült kivédenem, de az azt követő könyökütés telibe talált és szépen kiterültem. Ennek ellenére felkeltem és folytattuk a harcot. Ez volt a legnehezebb rész az egészben. Egy dolog megtanulni a dolgokat, egy másik pedig ténylegesen felhasználni harcban. Kifejezetten sokáig tartott. A sokáig alatt pedig azt értem, hogy majdnem két hónapom elment rá az életemből. Igen, több, mint az első két fázisra együttvéve. A legnagyobb problémát az jelentette, hogy amint kifejezetten nagy pácban éreztem magam, ösztönszerűen visszaváltottam korábbi harci stílusomra. Ilyenkor büntetésképp a nap hátralévő részére visszamentem a fatörzshöz és először a technikákat gyakoroltam, aztán formagyakorlatoztam. Végül kisebb-nagyobb kihagyásokkal tarkított két hónapnyi edzés után elkönyvelhettem, hogy teljesen átszoktam az új stílusra. Már egyszer sem váltottam vissza a régire és harci hatékonyságom is kifejezetten növekedett. Egyszer-kétszer Nemi is becsatlakozott a harcokba, de főként Kenichi-san ellen bunyóztam. Legutolsó meccsünk alatt már mindkettőnknek sikerült bevinni egy rakás ütést az ellenfélnek, de így is én veszítettem. Ám ez nem törte le a lelkesedésemet; tudtam, hogy aznap estére nem csak én leszek tele lila foltokkal. Végre használhatóvá sikerült tennem ezt a stílust is.
 
- Ezzel az én munkám véget is ért Misage-chan. Az elsajátítás nehézségéhez képest egész gyorsan sikerült megtanulnod. - nyújtott felém egy palack vizet a chuunin - A tökéletestől ugyan messze van még, de ahhoz évek kellenek, annyi időt meg nem vennék el az életedből. - kezdett el nevetni. Sajnálatos módon kénytelen voltam hinni neki. Ugyan megtanultam viszonylag effektíven alkalmazni a stílust, de még rengeteg időre, és még több gyakorlásra volt szükségem, hogy tökéletesítsem a dolgot.
- Köszönöm a tanítást! - köszöntem meg illedelmesen, mint ahogy elvárták, aztán rávigyorogtam Nemire, aki idő közben mellém került - Úgy néz ki, hogy sokat fejlődtem. Legközelebb majd bunyózhatunk egy jót.
- Már alig várom! - nevetett a lány is, senpaiom viszont csak a fejét rázta.
- Aztán csínján az asszonyveréssel!
- Inkább ő fog megverni engem. - vetettem egy óvatos pillantást a lányra.
- Ha te mondod. Azért az esküvőtökre majd hívjatok meg engem is! - fűzte végül hozzá Kenichi, amitől én majdnem félrenyeltem a vizet, amit idő közben inni kezdtem, Nemi arca pedig felvette egy érett paradicsom színét.
- Nem hinném, hogy az mostanában lesz! - köhögtem, a lány pedig bólogatott. Még nem voltunk együtt elég ideje ahhoz, hogy házasságot tervezgessünk.
Végül elbúcsúztunk az öregtől és elindultunk a falu belseje felé. Ugyan kellemesen sötét volt már, de semmi kedvem nem volt még hazamenni.
- És összességében minek köszönhetem, hogy találtál nekem egy mestert? - tettem fel végül a kérdést, ami már hónapok óta gyötört, de csak egy kedves mosolyt kaptam válaszul.
- Jobb taijutsus vagyok, mint te. Mivel tudom, hogy úgyis ezt az ágazatot fogod használni a jövőben, gondoltam megpróbálom bebiztosítani, hogy nem öleted meg magad.
- Hogy te milyen kedves vagy! - csókoltam meg. Belemosolygott a csókba.
 


//Azért hagytam ennyi időt a tanulásra, mert nem csak egy egyszerű technika megtanulásáról volt szó, hanem egy egész stíluséról.
Felhasznált források:
Naruto:
-          Rock Lee vs Sasuke
-          Rock Lee vs Garaa
-          Rock Lee vs Kimimaro (legalábbis ameddig józan)
-          Maito Guy vs hang ninják (chuunin vizsga vége)
Naruto shippuuden:
-          Rock Lee vs Shira
-          Rock Lee vs Gitai
-          445. rész anbu vs Naruto csapata
Naruto Shippuuden Ultimate Ninja Storm 2, 4: Rock Lee és Maito Guy moveset kielemzése
A hézagok kitöltéséhez, valamint az értelmetlen technikák magyarázatához és értelmessé tételéhez az oldal taijutsu magyarázatát, valamint 3 évnyi shotokan karate és 2 évnyi krav-maga edzések alatt gyűjtött ismereteimet használtam.//
avatar
Misage
Játékos

Taijutsu Pontok : 60


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 336

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Misage

Témanyitás  Hyuuga Hanabi on Kedd Aug. 21 2018, 21:28

Szia!
A tanulást természetesen elfogadom. Szépen kifejtetted a részeket, látszott, hogy jól utánajártál és tudtad is mit akarsz és hogy megtanulni a a karakterrel.
+3ch és+6tjp üti a markod, ezen kívül a technikáért járó +2tjp

_________________
Mesélések

~Aokaze Atsushi - Néma évezredek története
~Shiyaga Kayguro - Halhatatlan hősök 
~Shiro - Egy kicsi és egy nagy = másfél barát
~Datara - Néma legendák
~Naito Kenji- A shinobi 50 próbája
~Hiroto Osumi - Álom és valóság 
~Senshi Jakoutsu- Az első lépés mindig nehéz 
~Aikawa Hanako - Legendák nyomán (inaktív) 
avatar
Hyuuga Hanabi
Mesélő

Specializálódás : Kifogások


Adatlap
Szint: D
Rang: Epilepsziás viziló
Chakraszint: Tápiókapuding

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.