Ninja-akadémia

12 / 12 oldal Previous  1, 2, 3 ... 10, 11, 12

Go down

Re: Ninja-akadémia

Témanyitás  Senshi Jakoutsu on Hétf. Ápr. 16 2018, 12:00

- Menjetek vissza a tanterembe. - Mondja a sensei és én is, a többieket követve, vissza mentem a tanterembe. ~ Vajon mindenki megoldotta a feladatot? ~ Teszem fel magamban a kérdést, miközben a bevonuló osztályseregletet nézem. Többek már előttünk is beérkeztek a tanteremben, és még utánunk is hömpölygött a tömeg, amíg mi helyett foglaltunk a helyünkön az első padsorba. Mi a "nagyok". Jó érzés az osztály menő részéhez tartozni. Amíg a többiekre vártunk, addig beszélgettünk az első padba. Azon filóztunk vajon mi jön ezután? Így az elején még nem várhatunk túlzott gyakorlati oktatást, bár nem értem miért nem tanulunk meg harcolni. Mindenki tudja, hogy odakint javában dúl a háború és apukám sokat mesélt a háború borzalmairól. Tekintetében mindig is láttam, hogy sajnálattal beszél róla, de elkezdtem megérteni hogy nagyon félt minket az öcsémmel. Az ő tekintetében is félelem volt, mikor erről beszélt. - Most jön a kiselőadás része. Egyes csapat ide! - Szólalt meg a Daikichi-sensei miután mindenki helyet foglalt a tanteremben. - Hajrá. - Mondom a mellettem elbattyogó egyes csapatnak. ~ De jó, hogy nem mi vagyunk az elsők. ~ Jegyzem meg magamban, majd ezután figyelmesen végig hallgatom őket. - Négyes. Mehettek a helyetekre. - Kapták meg a végső ítéletet. -Ügyesek voltatok. - Egy enyhe mosolyt intézek feléjük, miközben jönnek vissza és a pad alatt kirakom a kezem, hátha kapok egy pacsit. -Kettes csapat! - Szólalt meg Daikichi. ~ Na basszus ezek mi vagyunk. ~ Hát mit lehet tenni, mit nem fel kell állnom és ki kell mennem. ~ Csak ne rezeljek be. ~ Soha nem álltam kint közönség előtt, de most itt az ideje a nagy szerep eljátszásának. Suitachi már megindult a plakáttal és Daikimivel mi is ott lépkedünk mögötte, majd mind a hárman kint álltunk az osztályra nézve. ~ Na most ki kezdi? ~ Nézek a többiekre, mire Daikimi oldalba bök, hogy kezdjem én. ~ A fenébe. ~ Jegyzem meg magamban, de most nem állhatok le az orrlyuk tömögetővel vitatkozni és az amúgy se én lennénk. Ez a feladatom el kell végezzem. -Őőő...- Gondolkodom egy kicsit. ~Most mi a fenét mondjak? - Mi ezt a feladatot úgy fogtuk fel, mint ha egy felderítő küldetés volna. - Talán most sokak röhögnek ki, de folytatom. - Szét váltunk. Én a könyvtárban kutattam. - Hátul a kezem össze van kulcsolva, de már érzem, hogy folyik rajta a verejték, még is kihúzva állok mosollyal az arcomon. Igyekszem némi határozottságot sugározni, de ha valaki jól megfigyel akkor némi remegést is lát a lábamba. ~ Szedd össze magad. ~ Szólok rá magamra. ~ Mindenki le fog nézni. Szedd össze magad! ~ Ezzel az elhatározottsággal folytatom a szerepjátékot. - Mint látjátok egy gondolat térképet készítettünk. A közepén Kaguya áll a Rokudou sennin édes anyja, aki elfogyasztotta az Isten Fa gyümölcsét és így tett szert isteni erőre, azaz a chakrára. Később fia Ōtsutsuki Hagoromo már a chakrával született és ő volt az első aki elkezdte oktatni a Ninshu, azaz a ninjutsu művészetét. Khm...- Nézek a szemem sarkából. - Amit már mi is szeretnénk megtanulni. - Remélem ezzel kicsit oldom a hangulatot és a többieket egy kis nevetésre bírom, vagy némi bekiabálásra a sensei felé. - Itt át is adnám a szót a többieknek, akik bővebben elmondják a Hat út Bölcsének nagy tetteit és tanításait. - Nézek Daikimire és Sutachira, akik közül valamelyikük remélhetőleg veszik a lapot és valamelyikük folytatja az ő részével. Én némán állok és kicsit megkönnyebbülten, hogy végeztem és szerintem viszonylag jól is szerepeltem. 
avatar
Senshi Jakoutsu
Játékos

Taijutsu Pontok : 13


Adatlap
Szint: E
Rang: Akadémiai tanuló
Chakraszint: 98

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja-akadémia

Témanyitás  Hyuuga Hanabi on Kedd Ápr. 17 2018, 15:20

Mesteretek hümmögve hallgatja végig amit mondasz, majd a furcsa kijelentésedre kicsit összeráncolja a szemöldökét. Mikor azonban befejezed a mondandód a többiek folytatják. Daikimi vett egy mély levegőt, szuszogott egy kicsit, torkát köszörülte, majd enyhén remegő hangon kezdett beszélni. 
- A..chakra és annak irányítása a.. a.. ömm... a ninjutsu ugye. Ezen módszerek már nem automatizálhatók vagy ösztönösíthetők; használatukhoz tudatos irányítást kell végezni....ömm... Ezeket nem felejti el soha aki egyszer már ...izé.. megtanulta,  nincsenek begyökerezve az agyba és a testbe, így gyakorlat híján könnyedén fakulnak. - szusszant egyet, mikor befejezte a mondatot. Erre Sutiachi jött. Egy ideig gyömöszölte pólója alját, majd rátok nézett, s kínosan felnevetett. 
- Tehát.. a.. Az alapvető chakrairányítás módszerei... a.. izé.. chakra testen belüli irányítása, chakra testfelületi irányítása , chakra testen kívüli tárgyban való irányítása, chakra testen kívüli irányításával való mozgatás, chakra testen kívüli önálló irányítása és a chakra testen kívüli irányításával való átalakítás.. és.. izé.. ennyi. - jelentette ki, majd mind a két társad a senseire tekintett, aki egy pár másodpercig gondolkodott. - Négyötöd. - mondta, majd már kezdte is beírni a naplóba a jegyeket. - Szép volt, mehettek a helyetekre. Hármas csapat jöhet!
 S így lassan, lement az összes csapat. Mindenki megkapta a jegyét, mehetett a helyére. Már lassan négy óra volt, hamarosan mehettek haza. De még előtte, tanárotok felállt, s tekintetét rátok szegezte. Kihúzta magát, majd jóval hangosabban, mint amit eddig megszokhattatok, beszélni kezdett. Arca elkomolyodott, úgy mint eddig még soha. 
- Jól figyeljetek! Ti vagytok Konoha új reménye. Az új shinobik. Egy napon, mind nagy harcosok lesztek, akik majd szerény kis országunkat fogják védeni, s annak lakóiért harcolni. De előre szólok, ez nem lesz egy leányálom. A kiképzésetek sosem fog véget érni. De ne adjátok fel. Értitek? Soha! Mert nagy harcosok lesztek. Bármi is az álmotok, kövessétek. Sose térjetek rossz útra. Tudjátok a feladatotokat. Társaitokat ne hagyjátok hátra, semmiképp. A civileket védjétek, s segítsétek. Sose legyetek tiszteletlenek! De a legfontosabb... soha... mondom SOHA, ne térjetek le arról az útról amit választottatok! - mondta. - és most.. oszolj! - fejezte be a csepp kis lelkesítő szövegelést, majd kinyitotta az ajtót, s hagyta, hogy menjetek. 
Ez volt e legelső napod az Akadémián. Az érzések, mindenkiben vegyesek.. de te, hogy élted meg? 


// A megbeszéltek szerint, ugrunk akkor az időben két évet, így az Akadémia harmadik osztályára. Erről a két évről kérnék egy szép, élményhosszúságú postot. Amelyben a történeteket rád bízom. Tehát írd le az akadémia első és második évét. Chakraelmélet tanulást, fizikum fejlesztést. Jutsukat még nem fogtok tanulni, azt majd harmadikban. Írhatsz akármilyen történeteket, vagy összefoglalókat. osztálytársaiddal szervezett szórakozásokat, kisebb feladatokat. Hogy hogyan élte meg a karakter ezt a két évet. Mi motiválja? írhatsz egy-két, még nem shinobinak való munkát is, melyet az Akadémián osztottak ki feladatnak (Pl. bevásárlás egy idős hölgynek). ezen történetek, s post megírására szabad kezet kapsz. Írd le azt a két évet. Ha kérdésed van megtalálsz. Ügyesen!//

_________________
Mesélések

~Aokaze Atsushi - Néma évezredek története
~Shiyaga Kayguro, Kira - Halhatatlan hősök 
~Shiro - Egy kicsi és egy nagy = másfél barát
~Datara - Néma legendák
~Hiroto Osumi - Álom és valóság 
~Kenshiro Youma - Monoton hangok némasága (fagyasztva)
~Aikawa Hanako - Legendák nyomán (inaktív) 
~Senshi Jakoutsu- Az első lépés mindig nehéz (inaktív)
avatar
Hyuuga Hanabi
Mesélő

Specializálódás : Kifogások


Adatlap
Szint: D
Rang: Epilepsziás viziló
Chakraszint: Tápiókapuding

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja-akadémia

Témanyitás  Senshi Jakoutsu on Csüt. Aug. 02 2018, 16:57

A Nagy Kérdés


 
Miután a seneitől megkaptuk a biztató szavakat mindenki néma csendben távozott, de arcukon és az én arcomon is látszott az elszántság. A sensei szavai nagyon bíztatóak voltak a számomra is. ~Ne térjünk le a választott utunkról…~ Elmélkedek el ezen a mondaton. ~ Vajon másoknak már megvan a választott útja. ~ A végső csengő után mindenki távozott az akadémiáról. -Sziasztok. – Köszönök el mindenkitől az akadémia udvarán, majd zsebre tett kézzel ballagok Konoha utcáin. ~ A választott út…~ Továbbra is ezen elmélkedem séta közben. ~ Vajon mire értette? ~ hiába keresem magamban a választ ~ Talán, hogy mik akarunk lenni ha felnőttek leszünk…~ Ezeket már sokszor hallottam másoktól, mint például, hogy „Hokage leszek” vagy „Akadémiai tanár leszek” cím mondatokat, de ezek annyira snasszok. ~Biztos nem erre értette…~ Vagy is benne lehet, de a szakma, a hivatás csak egy része, a végcélja lehet annak az útnak amit bejárunk. ~ Nekem mi a választott utam? ~ Mélázok tovább, de egyszer csak azon veszem magam, hogy haza értem. – Haza értem! – Kiabálok, amint beléptem az ajtón. – Miért kiabálsz nem vagyok süket. – Szólal meg anyám a konyhából, kicsit flegmán, de ez már megszokott tőlem. Az öcsém Dai már itthon volt. – Mi az öcskös várod már jövőre az akadémiát? – Kérdezem tőle, miközben felakasztom a táskámat és a sálamat a fogasra. Öcsém csak fintorog egyet aztán játszik tovább. – Mi volt az iskolában? – Kérdi tőlem apukám. – Hát rajzolnunk kellet, és tanulmányt írni a chakra születéséről. Aztán meg a sensei sok sikert kívánt az akadémiai évekre. Jah és azzal jött, hogy ne térjünk le soha a választott utunkról. – Apukám merengve néz ki az ablakon. – Apa neked mi a választott utad? – Kérdezem érdeklődve. – Az, hogy nektek mindenetek meglegyen, hogy megtudjalak védeni titeket? – Továbbra is kérdőn nézek rá, hisz nem jövök rá, honnan tudhatta ő 8 évesen, hogy minket fog megvédeni. – Téged azért engedtelek az akadémiára, mert te akartál menni. – Még mindig kérdőn nézek rá. – Ah fiam miért akartál menni az akadémiára? – Meglepődtem ezen a kérdésem mivel egyértelmű a válasz. – Mert a barátaim is oda járnak. – Apukám ezen kicsit meglepődött, még sohasem tette fel ezt a kérdést, és ő szerintem azt hitte, hogy sokkal nagyobb céljaim vannak vele. Úgy tűnik túlértékelt egy 8 éves gyereket. – Hát akkor beszélgess velük, nekik mi a céljaik, de első sorban keresd a sajátod. – Jegyzi meg apám. ~ Hát ezzel nem jutottam előrébb. ~  Jegyzem meg magamban, aztán feláltam a kanapéról. – Hová mész? – Kérdezi apukám. – Megyek edzeni. -  Mondom mosollyal az arcomon, majd kilépek az ajtón és a gyakorló tér felé veszem az irányt. Na ott aztán hemzsegnek a szintén gyakorlatozó akadémisták, barátok és geninek. – Hali. – Köszönök oda Jakurának és Otakének a két legjobb barátomnak, akik fölöttem járnak egy évvel. – Mit gyakoroltok? – Teszem fel a kérdést nekik. – Taijutsut. – Jegyzi meg Jakura. – Beszállhatok? – Kérdezem mosollyal az arcomon. – Persze. – Örültek meg mind a ketten. Sokkal jobb csoportosan edzeni, mint egyedül. – Bo3? – Teszi fel Otake a kedven kérdését. Jakurával egyértelműen benne vagyunk. Az edzés lényege az egy-egy elleni párharc. Mindenki megy mindenki ellen, és akinek megvan a két győzelme az nyert. Én kezdtem Otake ellen. Rögtön neki is megyek egy kunaival a kezemben. Többen figyelni kezdtek minket. Az egymásnak feszülő kunaik hangja csilingelő volt a számomra, imádom használni őket, de a lábaim sem gyengék ám. Egy kunaival mért csapás után, amit Otake hárított rögtön egy gáncsoló rúgás követett, de azt is hárította. Még egyszer egymásnak feszültek a kések, de olyan erővel, hogy mindketten elejtettük így a kéz a kéz elleni harc következett, illetve én inkább a rúgásokkal próbáltam távolságot tartani, de végül Otake egyszer elérte rúgás közben a támaszkodó lábam így hanyadt vágódtam, és ő egy másik kunai-t előrántva sakk mattot adott nekem. – Ahh pedig már közel voltam. – Mondtam mosollyal az arcomon és Otake felsegített.  -Otake… Te miért jöttél az akadémiára? – Eszembe jutottak hirtelen apám szavai, és hogy kérdezzem ki a barátaimat. – Hát ismered a szüleimet. Egyik sem shinobi és szeretném megvédeni őket, és ezt csak shinobiként tehetem meg. -  Magyarázza el Otake a céljait. – Ha én új technikákat fogok feltalálni és én leszek az aki a legtöbb jutsut ismerni fogja az egész világon. – Mondja Jakura felvágósan. – És te Senshi? – A kérdés hallatán kicsit elbizonytalanodtam. – Én…. Nem tudom. – Kicsit megdöbbentek a többiek, de Otake a vállamra rakta a kezét. – Semmi baj, van még időd megtalálni az utad. – Kicsit meglepődtem a kifejezésen. – Nekünk is elmondták elsőben és mi is sokat gondolkodtunk ezen. Csak adj időt megadnak. – Mondja Jakura, és ettől egy kicsit megnyugodtan. – Köszönöm srácok. – Majdnem kihulltak a könnyeim annyira boldog voltam, hogy ilyen jó barátaim vannak. – Viszont ha nem haragsztok én most megyek. – A többiek egyértelműen mondták, hogy semmi baj, így tovább is álltam az edzőtérről…  ~ Még mindig nem tudom mi az utam. ~ Merengtem az ágyban lefekvés előtt.
Másnap
Az órák nagyon kimerítőek voltak, így egyből hazafelé vettem az irányt, de most a piac felé mentem, mivel egy kis egyedüllétre volt szükségem, na meg az egésznapos ülés után egy kis kilométer hiányom is támadt. – Mindenkin látni, hogy tudja, hogy mit akar csak én nem. – Beszélek magamban, és mérgemben egy, az útközepén heverő, kavicsot is odébb rúgok. ~ A sensei is látja rajtam. ~ Jegyzem meg magamban, mire egy furcsa párbeszédre leszek figyelmes a piactér közepén. Sokan gyűltek oda tehát biztos valami érdekes. Közelebb furakodok a tömegben és két, ember méretű fa bábu harcol, az egyiken a Hokage köpenye van. – Nem pusztíthatod el Konohát! – Hallani lehet, ahogy a bábu beszél. Az egyik néző észre vette, ahogy csodálkozva bámulok. – Ez csak hasbeszélés kölyök. Mindenki ismeri Orashi-san az öreg bábkészítő trükkjeit. – Kérdőn nézek rá. – Orashi-san? – Az ipse kicsit furcsán néz rám, hogy nem ismerem ezt a nevet, de hirtelen a Hokage báb hasa szétnyílik és előbújik belőle egy alacsony már kopaszodó idő bácsi. – Köszönöm. Köszönöm. -  Hajolgat meg a nézők előtt, akik csak tapsolnak neki, majd a tömeg lassan oszlani kezd. Én csak egy helyben állok. – Ez az Orashi-san. Elég bugyután használja a Kugutsu no Jutsut. – Figyelek fel az egyik társaságra, akik valamilyen technikát emlegettek. – Ne nézd le az öreget, úgy tudom régen magas szintű bábhasználó volt, és mester bábkészítő. Még Sungakurében is használják a bábjait a mai napig. – Az, hogy ez után mi történt nem derült ki, mivel a társaság túl messzire került ahhoz, hogy ekkora tömegben hallani lehessen a további társalgást. Én oda szaladtam a közönség előtt hajlongó öreghez. – Ez csodálatos volt Ossan! – Gratulálok neki. -Ahh csakugyan kisgyermek. Örülök, hogy tetszett, és akkor most dobj egy kis Ryo-út oda a kalapba. – Nem értettem miért mondja ezt, de volt nálam pár így beledobtam. – Köszönöm fiam. Megnézhetsz minden kedden és csütörtökön szeretem a fiatal rajongókat. – Mondja mosolyogva, majd felkapta a pénzzel teli kalapját, és elsétált én utána szaladtam. - Ossan hogy csinál ilyen hiteles bábokat? – Az öreg megvetően néz rám. – Hát te még itt vagy? Menj haza fiacskám, mondtam majd csütörtökön megnézhetsz. – Mondja kicsit mogorva stílusra váltva, amitől kicsit mérges lettem. – Ossan tanítson meg rááá! – Bevettem minden gyermeki cukiságom, általában az idősnéniket megszokta hatni. – Hagyjál már békén kölyök! – Szolt rám mogorván, amire én meglepődve meg álltam és lehajtottam a fejem. Az öreg meg tovább ballagott. ~ Ezt még megemlegeted. ~ Azzal felugrottam az egyik ház tetejére és követni kezdtem, de szerintem a vén róka észrevett és elkezdett szaladni. Egy bolt felé szaladt. „ Orashi bábmester boltja.” Már épp szaladt volna be, de ott álltam a bolt ajtaja előtt. Az öreg csak sóhajtott egyet. – Miért nem hagysz békén kölyök? – Teszi fel a kérdést a zaklatás súlyának nehézségével. -Ömm… Tudja Ossan mindig is szerettem figurákkal játszani, és maga csinálja a legjobbak. Szeretnék egy sajátot. – Az öreg meglepődött. – Attól, hogy megveszed az csak a tiéd lesz, de nem a sajátod…- Jegyzi meg flegmán az öreg. – Akkor Ossan segít csinálni egyet? – Teszem fel a kérdést boci szemekkel nézve. Az öreg az arába temetkezik, aztán a markát nyújtja. – Szólj apádnak hozzon pénzt. 3000 Ryu lesz. Óránként.  – Szemeim könnybe lábadnak. – Nekünk nincs sok pénzünk. Ezért sem tudok játékot venni. Diákmunkát szoktam vállalni, hogy a kígyómat etessem. – Orashi meglepődött. – Neked van egy kígyód? – Húzza fel az egyik szemöldökét. – Igen. Egy fehér. Az erdőben találtam, akkor bújhatott ki a tojásból, de azóta már sokat nőtt. – Az öreg sóhajt még egyet. – Ha szeretné egyszer elhozom és megmutatom. – Mondtam mosollyal az arcomon.  Az öreg még egyet sóhajt. – Tudod fiam a bábok egy bábmesternek olyan, mint a legjobb barátja, vagy házi állata. Mindig gondozza, fejlesztegeti, „tanítgatja”…- Mutatja az idéző jelet. -…De látom neked ezt nem kell mondanom. Egy kígyót nehéz fogságban felnevelni, de ezek szerint neked meg és ez nagy gondoskodásról árulkodik.- Azzal kinyitja a bolt ajtaját. – Na gyere be. – Belépek a szeszélyes öregember után és elámultam a bolt látványától. Mindenhol ember szerű bábok voltak felakasztva falnak döntve és egyéb más módokon tárolva, de mindegyik olyan volt, mint ha valódi emberek lennének. – Ez elképesztő! – Csodálkozásomnak hangot is adok, és rögtön az első bábhoz lépek. – Ne nyúlj hozzá semmihez! – Kiabál rám Orashi, én meg megszeppenve hátra rakom a kezem. – Azt mondtad diákmunkát szoktál vállalni igaz? – Erre a kérdésre én csak bólintottam egyet. Az öreg meg ismételten sóhajtott. – Akkor rakd a helyükre a szerszámaimat, de vigyázz rájuk nagyon. – Arcomon hatalmas mosoly ült ki. – Minden nap iskola után egyből gyere ide. Dolgozhatsz nálam, és akkor talán még ragad is rád valami a bábkészítésből. – Az öreg ismét sóhajtott. A nap hátra lévő részét ott töltöttem és segítettem az öregnek. A munka után siettem hazafelé. Nagy boldogság volt az arcomon, és úgy éreztem ha csak egy kis részét, de megtaláltam az utam, megtaláltam azt ami igazán érdekel. Csodálatos volt ahogy az öreg a bábokat használta az előadás közben, és a gondolat, hogy egyszer én megtehetem majd ugyan ezt, ráadásul egy saját készítésű bábbal az egyszerűen csodálatos. Ezek után minden nap az Akadémia után sietve mentem Orashi boltjába és segédkeztem neki. Sok mindent mutatott, hogyan kell összeilleszteni az alkatrészeket, beépíteni fegyvereket. Elmondta, hogy mit milyen anyagból érdemes és, hogy mik egy-egy báb fő tulajdonságai, és minden nap végén még egy kisebb mennyiségű fizetséget is kaptam a munkámért.
 
Egy Új Tanév




Az előző évben túl sok esemény nem történt. Igazából két szót nagyon jól kifejezné az akadémia első évét, ami a „Munka” és a „Tanulás”. A munka terén nagyon sokat fejlődtem Orashi boltjában, sokszor hagyta rám a boltot, és minden Keddi és Csütörtöki előadásában segédkeztem. Előadás előtt előkészítettem a bábjait. Meghúztam a csavarjait, bekentem a csatlakozásokat, hogy minden gördülés mentes legyen és még a bábok jelmezeit is megvarrtam ha azt kellett. Az öregtől „ tanult” dolgokat sokszor csempésztem be az akadémiára. Viszont a nyári szünet után megkezdődött az új tanév. Mindenki türelmetlenül várta már Daikimichi-senseit. Mindenkit izgatott, hogy mi lesz az idei év tananyaga. Én a szokásos helyemen ültem az első padban Sutiachiék társaságában. Sokan nem kellett várni a senseire. – Sziasztok gyerekek! – Köszön a szöszi sensei, mire mindenki egyszerre hangosan üdvözli, bár van aki már az óra elején alszik. – Az idei évben tovább mélyedünk a chakra elmélet tanulásában, és tovább fejlesztjük az állóképességeteket. Ha ügyesek vagytok még egy-két nyakatekertebb mozdulatot is megtanítok nektek. – Kacsint a végén egyet, most megint  bugyuta énjével kezdett, mint tavaly is. – Viszont….- Vált komolyabb hangvételre a sensei. – Kíváncsi vagyok mi raggat rátok tavalyiról, ezért most mindannyian kimegyünk az udvarra. Indulás! – Egymás után hagytuk el a termet Daikimichi parancsára, és végül mindannyian a sensei köré gyűltünk az udvaron. – Ez egy év eleji felmérés lesz. A feladatotok az egy-egy elleni párharc lesz… - Itt tart egy kis hatásszünetet. – Tavaly sokszor gyakoroltuk már, de kíváncsi vagyok, hogy ki mennyit fejlődött a nyáron, továbbá, mint mondtam az idei évben sok hangsúlyt fejlesztünk a Taijutsura, mivel a jelenlegi szinteteket, és majd Geninkét is ez lesz a mérvadó harcstílus. – Izgatottan hallgatom a sensei szavait, szeretem a taijutsut, szeretem a fegyvereket, az eszközöket és az egy-egy elleni harcokat is. – Akkor kezdjük is. Suitachi, Hitame ti kezditek! – A két delikvens előre lép, és én izgatottan figyelem az eseményeket. Sutiachi és Hitame nincsenek túl jóba, szóval ez a harc komoly lesz. Egymásnak esnek a sensei indító szavára. Mindenki felugrott és elkezdett drukkolni ki az egyiknek, ki a másiknak. -Hajrá Sutachi!- Kiabálom én is drukkolva a barátomért. Sok sok percek telnek el mire a küzdelem eldől, és már pedig eldölt. Sutiachi került ki győztesen, de Hitame rendesen megizzasztotta. – Rendben van. Mind a ketten ügyesek voltatok. – Mosolyodik el a sensei, és enyhe büszkeség látszik az arcán, de lehet ez is a teszt része. ~ Ki tudja mikor jövök én… ~ Jegyzem meg magamban így nem ártana felkészülni. Most is hoztam magammal egy kis finomságot Orashi boltjából, egy pár darab füstbombát, ami az egyik báb kilövőjéhez szolgált töltényként, de a tár megtelt így egy pár darab megmaradt. ~ Ez eldöntheti a harcot. ~ Jegyzem meg magamban, miközben a sensei beszélt és jegyzetelt a papírjára. – Senshi, Kurono ti jöttök. – Kapom fel a fejem a nevemre, és elrejtem a pár darab füstbombát az övtáskámba, majd kiállok Kuronoval szemben. – Mehet! – Kurono védekező állásba állt, míg én rögtön közelebb léptem és a második lépés helyett már egy jól irányzott fejre irányúló rúgással kezdtem, de Kurono könnyedén hárította. ~ Jó a védelme…~ Mérem végig Kuronot. ~ Nem hagyhatom, hogy vissza kontrázzon. ~ Ezt a hibát elkövettem már párszor Otake barátom ellen, aki mindig a támaszkodó lábamat célozta. ~ Jövök…~ Ismét támadásba lendülök, még pedig egy kunaival, amit a lábamon lévő tartóból húzok elő. Kurono is elővett egyet. Az első vágásom könnyedén hárította a saját kunaiával, de testsúlyommal neki feszülve rászorítottam az én késem az övére, így Kurononak az vissza kell tartania. – Elverlek Senshi. – Mosolyog Kurono míg egymást próbálják eltolni a kunaikkal. – Azt kötve hiszem. – Azzal jobban ráhajolok Kuronora, és közelről egy térd rúgással bekapta a gyomrost. Hirtelen nem jut levegőhöz így hátra ugrik, de rögtön követem is. Vagy is követném, ha azt a kunait amit eddig szorongatott nem dobta volna el. Kénytelen voltam megtörni a lendületem, hogy kitudjak térni előle. Viszont most Kurono támad ütések sorozatával, amik elől nem győzők kitérni, illetve hárítani. Egy ellopott pillanatban tudok csak Kuronora egy meghátráltató rúgást mérni, de pont elég, hogy újból én támadjak. Jobb kezemben a kunaival egy egyenes vágás indítok míg a bal kezemmel a füstbombáért nyúlok. Amint a támadás hárításra került, a füstbombát a földre dobom és mindkettőnket beterít a füst. Kurono ez után már nem menekül. A pillanatnyi zavarban és nem megfelelő látási viszonyban, egy gyors bordára irányúló rúgás, majd egy pörgő rúgás keretében Kuronot a földre terítem. – Kiváló. -  Kurono egyből felpattan. – Ez csalás!Daikimichi sensei szúrós szemmel néz rá. – Azt mondtam egy-egy elleni harc és a cél a Taijutsu fejlesztése és felmérése, egy szóval nem említettem a szabályokat. Így nem is voltak.  – Fejezi be a sensei. – Gratulálok Senshi Ügyes volt. – Aztán vissza néz Kuronora. – Kurono a te védelmed is nagyon jó, fejleszd még egy kicsit, és fektess több hangsúlyt a visszatámadásra is. Csak védekezéssel nem lehet győzni. – Vissza ültünk, vagy is inkább álltunk a helyünkre, aztán folytatódtak a többi párharcok is, amíg mindenki el nem fogyott. – Gratulálok mindenkinek a…- Szakítja meg a sensei  a mondandóját, mivel egy ipse termett ott mellette. Ugyan az az ember, mint az előző féléves vizsgáról. – A jelentésért jöttem Danzou-samának. – Jelentette ki kimérten. Mindenki furcsán nézett rá. – Parancsoljon. – Adja át az eddig rólunk jegyzetelt papirosait a segítőnek aki aztán hirtelen, köszönés nélkül távozott is. Daikimichi a tarkóját vakargatja. – A Hokage-sama különös tekintettel van a fiatalokra, és nagy figyelmet fordít a fejlődésetekre. -  Jegyzi meg Daikimichi- sensei. – Minden estre gratulálok mindenkinek. A holnapi napon mindenki hozza el az új tankönyvét ugyan is belemerülünk részletesebben, persze elméleti szinten a chakra irányítás műveleteibe. – Itt sóhajt egyet. – Köszönöm a figyelmet. Oszolj!- Jelenti ki azzal el is hagyta az akadémia udvarát egy füst és pukkanás keretében.
 
Daikimichi Project Two
 


A második év első fél éve eseménytelenül telt tovább. Ugyan az a metódus követte a minden napjaimat, mint eddig a munka és a tanulás. A munka terén talán annyi említésre méltó történt, hogy egyszer bejött egy nagyobb megrendelés Orashi-samának. Sungakuréből kapott megrendelés nagyobb mennyiségű gyakorló bábra, és szerencsére már tanultam annyit, hogy én is összetudom rakni őket, amire nagyon büszke voltam. Több héten keresztül segítettem a gyakorló bábuk összerakásában, sőt közben még a vevőket is ki kellett szolgálnom, mivel az öreg ki se látott a munkából. Viszont most elérkezett a fél év, és tavaly ilyenkor nagy esemény volt. Most is valami hasonlóra számítunk. Az óra előtt mindenki izgatottan várta Daikimchi senseit, aki hamarosan meg is érkezett. – Sziasztok. – A szokásos bájolgós arc, és kifejezés jellemezte a senseit. – Ha emlékeztek tavaly nagy esemény volt az első projectemet illetően, ami nagyon jól sikerült, és ennek ti is részesei voltatok…- Mosolyog a sensei. –…Hát igen az én osztályom. – Büszkélkedett magának. – Na lényeg a lényeg. Danzou-sama úgy döntött idén is megtartjuk a féléves felmérést. – Mindenki éljenzett nagyon élveztük azt a szimulációs csatát, és tavaly az én véletlen ötletem volt a győztes. – Viszont most ti vagytok a másodévesek, így most csapatvezetőként fogtok reszt venni ezen a felmérésen. - Mindenki néma csendben ült, szóhoz sem jutottunk annyira vártuk a fejleményeket. – Mivel az első évfolyamosok létszáma kicsit megcsappant ezért az idei létszám kevesebb lesz, de ti pont 20-an vagytok az osztályban szóval ebből nem lesz gond, viszont most 3 fős csapatokat fogtok alkotni. – Mondja végig határozottan és kimérten a sensei. ~ Ebben a játékban nem a létszám számít, hanem a vezetők mennyisége ~ Jegyzem meg magamban, levonva a tavalyi mérkőzés tapasztalatait. – Most pedig fáradjunk át az első évesekhez. Már türelmetlenül várnak titeket. – Daikimichi sensei zord mosolya kiült, szerintem abban bízik, hogy most ők lesznek a mi áldozati bárányaink. Az osztály szépen libasorba verődik össze és átfáradunk a nem messze lévő, első évfolyamosok, termébe. A terembe felsorakozva megpillantom öcsémet Dai-t, aki itt is kis király módjára viselkedik. ~ Istenem ez a gyerek. ~ Suitachi megböki az oldalam. – Az nem az öcséd? – Én csak biccentek és oda szólok, hogy „De”. Daikimichi rosszaló pillantást vet ránk. – Mi van dagi nem hallod, hogy fogd be. – Szurkálódik az öcsém, mire mindenki elkezd nevetni.  – Fogd már be te giliszta! – Mire egyet lépek előre, hogy mindenki előtt behúzhassak neki egyet, de Dai tanára közénk lép. – Elég legyen! Mindenki csendet! – Inti rendre a tanár a gyerek seregletet. – Veletek még számolunk. – Böki oda nekünk, de én is vissza állok a helyemre. – Na ha végre mindenki befogta, akkor kezdeném is. – Dai tanára sokkal idősebb, és határozottabb is, mint Daikimichi sensei bár nem hiszem, hogy lenne olyan szadista. – Az idén egy féléves felmérésen fogtok részt venni…- Konferálja fel az ismeretlen tanár a projectet. – A másodévesek vezetői képességét mérjük fel egy harci gyakorlatban, ahol nekik kell meghozni minden egyes döntést, felállítani a frontvonalat, kiosztani egymásközt a feladatokat és az utasításokat nektek, mivel ti fogjátok alkotni az ő haderejüket... – Itt ismét tart egy kis hatásszünetet. – A vezetők és ezáltal ti is két csapatra lesztek felosztva, minden vezetőhöz 2 elsőéves alárendeltként tartozik. – Itt sóhajt egyet és kicsit nyugodtabbra veszi a figurát. – Most akkor kiosztunk titeket a vezetőitekhez, bár ebben a kiosztásban már észrevettem egy potenciális hibát. – Nézz a sensei öcsémre, és nem sokkal rá is jöttünk, hogy miért. Hát természetesen az a hülye gyerek velem került egy csapatba, illetve egy másik hülye haverja név szerint Keito. ~ Megvagyok áldva. ~ Bár öröm az ürömben, hogy tisztában vagyok az öcskös képességeivel. – Találkozó este 8 kor. Addig is Oszolj! – Azzal a senseiek eltűntek, de minden másod éves oda ment az alárendeltjeihez, hogy kicsit megismerkedjen velük, tavaly a másodévesek ezt a hibát elkövették, mi megbeszéltük, hogy nem szeretnénk, így én is intettem az öcsémnek meg a haverjának, hogy menjünk. – Most te fogsz nekem parancsolgatni? -  Kérdezi flegmán Dai. -Igen én. – Jegyzem meg kimértem, ahogy Daikimichi sensei szokta. – Keito. Biztos hallottál már rólam, Dai bátyja vagyok Senshi. – Mutatkozom be neki. – Légyszi meséljetek miben vagytok jók, mert így tudok majd feladatokat rátok bízni. -  Öcsém és Keito is egyaránt taijutsuban jeleskedik, ami kissé nem nyugtat meg, de ez van. – Köszönöm az információt este találkozunk. Dai te pedig húzzál haza. – Mután öcsémmel haza értünk beszámoltunk otthon erről a kellemetlen tényről, hogy egy csapatban leszünk a felmérés alatt. Anyánk aggódva kérte, hogy vigyázzunk egymásra. – Én még beugrom a Orashi-samához. Dai időben legyél ott. – Mondtam kaja után öcsémnek, aztán el is mentem a boltba, hogy feltankoljak a nagy mérkőzésre, bár Orashi-sama nem vette jó néven, hogy elhurcolászom a dolgait. – Le fogod dolgozni kölyök! – Kiabált a maga szokásos, házsáros hangnemében, de monopóliuma van velem szemben így csak így hozhattam el. Néha eltöprengem, hogy vajon mit is gondol igazán rólam a tiszteletre méltó öreg. Pár füstbombát raktam, be hisz év elején is nagy hasznomra volt, illetve még volt annyi időm, hogy az egyik senbon kilövőt kicsit átalakítsam. Alap esetben bábtechnikával lehetne aktiválni, de közvetlen érintkezve és némi chakrát bele vezetve már is működő képes, csak fel kellett csavaroznom egy alkar védőre, hogy praktikus legyen. Bár Orashi samának két percébe telt volna és annyira elbíbelődtem vele, hogy majdnem lekéstem az eseményt. A csapatom már a helyszínen várt. ~ Na mindent bele. ~ - Dai gyere velem. – Szóltam oda határozottan öcsémnek, aki kicsit flegmán kezelte a dolgot, de velem jött a vezetői sátorba, míg Keito kint várt. Mint tavaly is egy első éves tanácsadót magunkkal vihetünk a megbeszélésre. -Áhh Senshi. – Szólt oda Sutachi, akivel szerencsére egy csapatba kerültem. – Idén mit találsz ki? – A többiek meglepődtek, mikor egyből a tervező asztal fölé álltam, de nem akartam alacsonynak tűnni az öcsém előtt, és ezzel további támadási felületet hagyva neki a piszkálódásra. – Szerintem idén kavarjuk meg kissé a dolgokat. – Mosolyodom el a többiek előtt, mire mindenki furcsán néz. – Tavaly csak a felállással foglalkoztak a vezetőink és semmilyen egyéb taktikát nem vittek bele. Idén nem így lesz. Sokat gondolkodtam rajta. – A saját osztályom előtt sokkal határozottabb tudok lenni, mint a tavalyi másodévesek előtt. – legyen 4/4/1/1. a felállás. – Mindenki furcsállva nézett rám. -Ennek mi értelme? – Kérdeztek vissza páran. – Suitachi a te csapatod a fő frontális támadó, a legelső egy…- Megvárom amíg mindenki rám figyel. -…Mögöttetek pedig Hitame. Tudom, hogy nem jöttök ki jól, de ti ketten vagytok azok akik leginkább alkalmasak a támadó szerepre. A középső négyes csapat támad frontálisan előszőr, remélhetőleg ott kialakul egy frontvonal valahol a pálya közepén, aztán Suitachi, majd Hitame csapata átront közöttük így mögéjük kerülve és a védők vonalával találkozva. Ott Suitachi nekik ront, viszont Hitame kicsit később lemaradva erősítésként meglepi a védőket, úgy hogy a középről a két szélen lévő csapat egyszerre indul meg Hitaméval erősítésként….- Itt tartok egy kis hatás szünetet amíg a térképen lévő bábukat a megfelelő helyre nem tolom.-  A lényeg, hogy ha megindultatok előre a négy védő csapat két középső csapata felmegy a frontvonalra és feltartja őket…- Itt több bekiabálás is hallatszott. – Ez hulyeség! Nem marad védő!- Arcomra mosoly húzódik, és folytatom – Tehát ha jól nézem így részünkről kialakul egy 2/4/4 es felállás. A zászlót elvisszük máshová. Pontosan ide. – Mutatok a pálya felénk eső alsó sarkába egy erdősebb részre. – A hátul lévő két védő a csata elején elviszi a zászlót és drótcsapdákat állít az erdőbe. Ha valaki még is megtalálja, vagy csapdák áldozata, vagy a rajtaütéseteké. – Az utolsó ötletemre többen nagyon hülyén néztek. – Ez nem szabály ellenes? – Jött egy kérdés valahonnan. – Nem. Az utasításokban csak az volt, hogy meg kell védenünk a zászlót, arról nem esett szó, hogy nem érhetünk hozzá, vagy nem vihetjük el. Miért tartanál ott valakit, vagy valamit amit megakarsz védeni, ahol mindenki tudja, hogy ott van. – Miután a többiek elfogadták az érvelésem felvonultunk a pályára és kezdetét vette a „csata”. Én a frontvonalat választottam magamnak, lévén ha már fővezérnek léptem elő onnan tudom időben elindítani a támadást, ha lehetőség nyílik rá. Dai-al és Keitoval már is megkezdtük a küzdelmet a frontvonalon. Ismételten Kuronoval kerültem szembe és az ö csapatával. – Most vissz kapod Senshi.- Jegyzi meg Kurono miután a kunaik ismételten találkoztak. ~ Próbáljuk meg ugyan azt. ~ Ismét eldobtam a füstbombát, de Kurono most számított rá, sőt ő lepett meg a saját füstfelhőmben és egy mély vágást mért a bal vállamra. ~ A fenébe. Tényleg vissza akarja adni kamatostól. ~ Kiugorva a füstfelhőből láttam, hogy öcsémnek is nagyon rosszul áll a szénája. ~ A fenébe is nem hagyhatom magára. ~ Kurono időt nem hagyj gondolkodni, már is nekem ront. Úgy tűnik hallgat a senseire és most többet támad. A levegőben elütöm a kunaiát és a nyílt oldalán sikerül álcsúcson térdelnem Kuronot, majd földre érkezve Dai és ellenfele közé hajítom a kunaim, ezzel meglepve Dai ellenfelét, aki ép talán végső támadását vitte volna be. Ahogy körbe néztem sokan vívtak egy-egy elleni harcot, de Dai-nak sikerült legyűrnie az ellenfelét és Keitonak is. ~ Itt a lehetőség. Középen megnyílt az út.~ -Suitachi most! -  Azzal felugrom a levegőben és az alkaromon lévő senbon kilövőbe vezetek egy kis chakrát a bal kezemen keresztül, mivel a pontos célzáshoz rá kell, hogy fogjak. A senbon kilövő pedig eldördül és több szász apró tű repül a frontvonal közelébe, több ellenfelet is eltalálva, de voltak páran akiknek sikerült elugrania, de pont ezt akartam. Szabad utat csinálni Sutachinak. Ekkor veszem észre, hogy Kurono felém száguld és egy jól irányzott ütéssel a földre terít. ~ A fenébe. ~ Mérgelődők magamba, majd feltápászkodom, de muszáj elugranom eddigi helyemről, mert Kurono nem tágít. ~ Akkor most én jövök. ~ Most már tudok figyelni Kuronora, így hogy a támadás első szakasza megindult. Érkezéskor előre rugaszkodom és kihasználom, hogy Kurono nehezen fogja tudni megállítani a lendületét, ezért egy nyakatekert pörgőrúgással sikerül a földre terítenem.  – Hitame és a szélsők mehetnek! – Kiabálom el magam, és Hitame pontosan a hátam mögülről érkezik és szalad el mellettem egyenesen Sutachiék után. Szemem sarkából veszem észre, hogy két támadó csapat akik eddig a szélsőkkel voltak elfoglalva nem védekezni mentek vissza, hanem előre a zászló helyének irányába. ~ Tehát innentől gyorsaságra megy. ~ Hajrá srácok szinten drukkolok a védőknek, de nekem a fronton a helyem. Meg kell akadályoznom, hogy még több csapat átjusson és a zászló keresésére induljanak. Alig fél óra telt el, mióta megindítottuk a támadást és már hallatszott is a duda szó. Az egyik csapat nyert, de vajon melyik. Én nagyon kimerültem, így egyből le is ülök és aktuális ellenfelem is a földre veti magát velem szemben. – Jó meccs volt. – Jegyzem meg neki mosollyal az arcomon, de ő csak liheg. Egy kis pihenő után mindenki összegyűlt és örömmel látom, hogy a mi csapatunk nyert. Sutachi és Hitame csapata elegendő volt a zászló megszerzéséhez, de valami történhetett a „csata” közben mivel eléggé jóba lettek. Mondjuk én ennek csak örülök.
Az idei év hátralévő részre személyes ügyileg eseménytelenül telt, bár a világban több fontos dolog is történt, ami minket is érint. Első sorban, hogy véget ért a Negyedik Nagy Ninja Világháború, és a nemzeteket a tartós béke érdekében megszervezték a chunin vizsgát, melyet Sungakurében tartanak. Én magam tovább edzettem, leginkább taijutsu, és fegyverhasználat terén, de próbálgattam Jakura és Otake tanítása alatt a chakra áramoltatását is.
avatar
Senshi Jakoutsu
Játékos

Taijutsu Pontok : 13


Adatlap
Szint: E
Rang: Akadémiai tanuló
Chakraszint: 98

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja-akadémia

Témanyitás  Hyuuga Hanabi on Csüt. Aug. 16 2018, 15:54

//Szép post volt, átírhatod a karakter korát, s ezennel ugrunk is az időben, a 3. év tanévnyitójára. a postért +6ch-t írok jóvá//


Eddig minden szépen ment. Az első két év sima liba volt, a fiatal shinobi számára. Most itt, ősszel azonban új kihívások várnak rá. olyanok, melyre még ő sem számított. A szél gyengéden fújt. Még lehetett érezni a nyár utolsó meleg szellőit. A fák lassan átszínezték leveleiket, s így vették körbe konoha ninja akadémiáját. 
A csengő megszólalt, s ezennel kezdetét vette egy új tanév. A régi arcok, az ismerősök, mind elfoglalták helyüket a teremben. Halk duruzsolás, s megannyi gyermek önfeledt kacaja. Beszélgetések, nevetgélések. Még él bennük a nyár forró emléke, s nincsenek felkészülve a kellemetlen valóságra, melyet az újabb kötelességek nyújtanak.
Pár perc múlva megérkezett a már mindenki számára ismerős osztályfőnökötök. Kedves arccal, mosolyogva lépett be. Majd egy mozdulattal csitított el mindenkit. Megállt a tábla előtt, s fennhangon kezdett bele szokásos monológjába.
- Szép jó reggelt osztály! Ezennel kezdetét veszi az új tanév. Remélem mind felkészültetek a fájdalomra a kellemes nyár alatt. Ebben az évben elkezdjük megtanulni a chakraáramoltatást és a jutsuk alapjait. Mélyebben belemegyünk a shinobi történelembe, gyakorolunk harcokat, mozgást, fegyverekkel való küzdést. Részt vesztek majd gyakorló alapú küldetéseken is, melyekben a falu lakóinak kell majd segíteni. De mielőtt elkezdenénk ezeket, rázódjunk vissza az akadémiához. - tartott egy kis szünetet - ki mit csinált.. merre járt a nyáron? Meséljetek. S mese közben, az asztalotokon lévő kunaiokkal dobjatok meg. Mindenki egyszer próbálkozhat. a kunaik vége le van kerekítve, s egy festékgömb van hozzáerősítve. az nyer, aki el tudja terelni a figyelmem, s mese közben a legváratlanabbul megdobni. Akinek sikerül, egy ötössel indítja az évet. Gyerünk! - nézett végig a gyerekeken - Daikimi!
- Igen! - kezdett bele az ifjú, majd a történet közepén eldobta a fegyverét. A sensei kitért. Így mentek végig az osztály felén, mígnem rád került a sor
- Jakoutsu! - szólított fel a tanár.
Az év első kihívása...ezennel kezdetét vette! 

_________________
Mesélések

~Aokaze Atsushi - Néma évezredek története
~Shiyaga Kayguro, Kira - Halhatatlan hősök 
~Shiro - Egy kicsi és egy nagy = másfél barát
~Datara - Néma legendák
~Hiroto Osumi - Álom és valóság 
~Kenshiro Youma - Monoton hangok némasága (fagyasztva)
~Aikawa Hanako - Legendák nyomán (inaktív) 
~Senshi Jakoutsu- Az első lépés mindig nehéz (inaktív)
avatar
Hyuuga Hanabi
Mesélő

Specializálódás : Kifogások


Adatlap
Szint: D
Rang: Epilepsziás viziló
Chakraszint: Tápiókapuding

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja-akadémia

Témanyitás  Senshi Jakoutsu on Pént. Aug. 24 2018, 13:00

Ez a nyár is elszaladt és újabb tanév kezdődik Konohagure no Sato akadémiáján, melynek én is részese vagyok, és ahhoz, hogy elérjük a célunkat nem szabad kibújni ezen kötelesség alól. A teremben már mindenki beszélget és innen-onnan el lehet kapni egy-egy kósza mondatot, melyek mind a megannyi nyári élményeket taglalják. Én is mesélek Sutiachiéknak, ahogy ők is belekezdenek nyári élménybeszámolójukba. Épp Daikimin lett volna a sor, amikor a sensei belépett. – Na kezdődik. – Jegyzem meg gúnyosan a többieknek mosollyal az arcomon, és előre fordulva minden figyelmemet a senseinek szentelem. Néha kénytelen vagyok néhány nagyképű beszólást megejteni, már csak azért is, hogy ne lógjak ki az osztály legnépszerűbb csoportjából, amibe már annyira mélyen belekeveredtem. Bár nem tagadom, néha jól esik otthon egyedül lenni és edzeni, a figuráimmal játszani, és a kígyómat bámulni, melyet első osztály óta nevelgetek. Daikimichi most elég kevdesnek tűnt és mosollyal az arcán kezdte meg első, éveleji beszédét. – Szép jó reggelt osztály. Ezennel kezdetét veszi az új tanév…- ~ És egy újabb kihívás. ~ jegyzem meg magamban, majd tovább hallgatva a mondandót. – Remélem mind felkészültetek a fájdalomra a kellemes nyár alatt. Ebben az évben elkezdjük megtanulni a chakraáramoltatását és a jutsuk alapjait…- ~ Végre valami izgalmas! ~ Szememben felcsillan a fény, hogy végre tényleg valami érdemlegeset tanulunk, és nem csak a fizikai edzések és elméleti oktatsok lesznek. -…Mélyebben belemegyünk a shinobi történelembe, gyakorolunk harcokat, mozgást, fegyverekkel való küzdést. Részt vesztek majd gyakorló alapú küldetéseken is, melyekbe a falú lakóinak kell majd segíteni. De mielőtt elkezdenénk ezeket, rázódjunk vissza az akadémiához. – A lélegzet vételnyi hatás szünet alatt gyorsan körbe tekintek, és ugyan azokat az arcokat és véleményeket látom, mint ami az én fejembe jár. Vajon mi jön most? Daikimichi-sensei általában mindig valami frappáns feladatot talál ki. – ki mit csinált.. merre járt a nyáron? Meséljetek. És mese közben, az asztalotokon lévő kunaiokkal dobjatok meg. Mindenki egyszer próbálkozhat. A kunaik vége le van kerekítve, s egy festékgömb van hozzáerősítve. Az nyer, aki eltudja terelni a figyelmem, és mese közben a legávratlanabbul megdobni. Akinek sikerl, egy ötössel indítja az évet. Gyerünk!  Daikimi! – Úgy is Daikimi jött volna közülünk is a történet mesélésben, de közben nekem a sensei beszédén járt a fejem. ~ Nem lenne rossz ötössel kezdeni a tanévet. ~ Fejemben az járt, hogy mit találjak ki, vajon mi terelhetné el a sensei figyelmét. ~ Hmm… Apa mindig csak anyára tud figyelni, ha alig van rajta ruha… ~ Agytekervényeim furcsa szülevényei alkotásra ösztökélnek és a kunai mellett előveszek egy darab tekercset és tollat, és elkezdek rá rajzolni. Kicsit kellemetlen, hogy nem figyelek a többiekre, de ez biztos megfogja érni. ~  Már látom előre az arcát. ~Mosolygok magamban miközben készül az alkotás, és látom, hogy Suitachi tekintetét is egyre inkább vonzza a dolog. Amíg az osztály felén végig megyünk el is készül a művem. – Jakoutsu! – Hallom a felszólítást, és keresztbe rakom a kezem a tekercsen, mint ha valami rosszat csináltam volna, de hogy eltereljem a figyelmem egyből el is kezdem a beszámolóm. – Igen! Na én sokat edzettem a nyáron két felsőbb éves barátommal, illetve nagyon sokat dolgoztam Orasi-san boltjában, mivel nagyon sok báb megrendelés volt. Aztán… Hmm… A legnagyobb élményem… - Itt elgondolkodom, hogy hogy is adhatnék köretet a művemnek, hogy Daikimichi-sensei kellőképpen arra figyeljen. ~ Nem mondta, hogy igazat kell mondani. ~ Jegyzem meg magamban, majd a sok „ő” meg „aztán”-t követve folytatom. -  A legnagyobb élményem azt volt, mikor sétáltam Konoha utcáin és egyszer hallottam egy nénit nagyon szépen énekelni. Olyan gyönörű hangja volt, hogy meg kellett néznem ki az. Ezért oda osontam az ablak alá, és épp észre vettem a nénit… Hát.. Így… - Azzal bal kezemmel felemeltem a tekercsem, hogy a művem teljes mértékben látható legyen a sensei számára, és ekkor hajítom el jobb kezemmel a kunait, a lábára célozva, mivel a rajztól talán lefelé nem figyel, és ha a padlót találom el, akkor is van esélyem rá, hogy a kunai végén a festék kicsit szétfröccsen és olyan lesz a lába, aztán az ötöst meg már csak ki kunyerálom magamnak.  
avatar
Senshi Jakoutsu
Játékos

Taijutsu Pontok : 13


Adatlap
Szint: E
Rang: Akadémiai tanuló
Chakraszint: 98

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja-akadémia

Témanyitás  Hyuuga Hanabi on Vas. Szept. 09 2018, 14:01

/ Elnézést a késésért... +3ch// 


Sensei csak figyel, miközben beszélsz. Arcán a fáradtság jelei tükröződtek. Látványosan már most unta az iskolát. Ilyenkor elgondolkozhat az ember, vajon kinek a rosszabb... a diáknak, akinek csak 4 évet kell itt töltenie, vagy a tanárnak...akinek a fél életét. 
Majd mikor felmutattad az arcod, a sensei szeme hatalmasra kerekedett. Pupillái kitágultak, s orrából egy pár csepp vér kezdett el folyni. Észre se vette, amint a kunai éle a bokáját éri, s festi azt meg zöldre egy csíkban. Mikor magához tért, s nadrágjára pillantott, kissé durcássá vált tekintete. Letörölte a vérét orra alól, s úgy nézett vissza rád. 
- Szép volt kölyök.. - dörmögte, majd láttad amint beír valamit a naplóba. 
Utánad, összesen még két diáknak sikerült eltalálnia a senseit.. így hárman indítjátok ötössel az évet. 
- Most pedig srácok... elméleti óra következik! Majd egy kis erőlét és az elmélet gyakorlatba ültetése. Ma, megtanuljuk, vagy legalábbis elkezdjük megtanulni a shunshin no jutsu lesz. Az a ninja lét egyik legalapvetőbb technikája. Gondolom már mind láttátok használatban. Eme technikával a használó emberfeletti gyorsaságra tesz szert. A chakra testen belüli irányításának egy alapvető művelete. Ehhez a hatáshoz folyamatos és nagymértékű chakrafelhasználásra van szükség, illetve a technika használata az érzékszervektől (főleg a szemtől) és a reakcióképességtől függ. Lényegében egy robbanásszerű, láthatatlan, villámgyors mozgásra lesz képes a ninja "A" pontból "B" pontba. Ám ez a mozgás nem folyamatos, így csak néhány másodpercig lehet alkalmazni. Ha a használó nincs hozzászokva ehhez a mozgáshoz, illetve be nem látott területen mozog, könnyen katasztrofális sérüléseket szenvedhet. Az említett hátrányok miatt a shushin sok helyzetben lekövethető, illetve megakasztható, főleg tapasztalt ninják által. Képesnek kell lennünk felgyorsítani magunkban a chakra áramlását, leginkább a lábunkban és érzékszerveinkben. Melynek hatására képessé lesz az ember a gyors mozgásra. Bár, ezt elmagyarázni nehéz. Ezt a technikát érezni kell. Átélni. Szóóóval, nem is húzom az időt... srácok... az udvarra! - mondta, majd ő maga elindult és várta, hogy kövessétek. Az udvarban tornasorba állított mindenkit, majd egy 10 méterre tőletek, rajzolt egy vonalat a földbe - eddig érjetek be, a technika segítségével. A leggyorsabb nyer! Több kört megyünk. Mindaddig, amíg legalább egyszer sikerül mindenkinek! - mondta, majd elkezdett visszaszámolni. -Három, kettő, egy, rajt! 


// Vezesd le magadban a technika elméletét. 2 próbálkozásra sikerül elérned majd gyorsuló hatást, de csupán 2 métert tudsz előrehaladni. Aztán már 3-at, majd 5-öt. A hatodik körben sikerül végigcsinálnod a távot, ekkor 3. leszel. A hetedik-nyolcadik körben pedig első. Összesen 12 kört mentek majd// 

_________________
Mesélések

~Aokaze Atsushi - Néma évezredek története
~Shiyaga Kayguro, Kira - Halhatatlan hősök 
~Shiro - Egy kicsi és egy nagy = másfél barát
~Datara - Néma legendák
~Hiroto Osumi - Álom és valóság 
~Kenshiro Youma - Monoton hangok némasága (fagyasztva)
~Aikawa Hanako - Legendák nyomán (inaktív) 
~Senshi Jakoutsu- Az első lépés mindig nehéz (inaktív)
avatar
Hyuuga Hanabi
Mesélő

Specializálódás : Kifogások


Adatlap
Szint: D
Rang: Epilepsziás viziló
Chakraszint: Tápiókapuding

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja-akadémia

Témanyitás  Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

12 / 12 oldal Previous  1, 2, 3 ... 10, 11, 12

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.