Hyuuga Oyoki

Go down

Hyuuga Oyoki

Témanyitás  Hyuuga Oyoki on Hétf. Május 31 2010, 17:56

Május

Mesélő: Minato

JK-k: Takada Hana

-Igen ezt kérném.- Mondta magabiztosan a Hyuuga, miközben kikereste a zsebéből a pénzt. Fekete napszemüveget vásárolt éppen. Úgy döntött, hogy ameddig lehet, titkolja családi vérvonalát, a nemsokára megismert csapattársak előtt. Ezenfelül rájött, hogy nagyon praktikus holmi lehet küldetés közben is. Elvégre így ellenfele kevesebb információval fog rendelkezni felőle. A vásárlást követően felvette napszemüvegét majd folytatta útját a kiképzőterepekre, ahova a találkozót beszélték meg. Az általában nyugodt fiún, most egy kis aggodalom lett úrrá. Már fúrta a kíváncsiság az oldalát, hogy vajon milyen lesz a mestere és a két csapattársa. Nem csoda, hogy kicsit izgult elvégre eddig vagy egyedül, vagy Hiien mester oldalán utazott csak. Ám egy csapat, az teljesen más. Több emberhez kell alkalmazkodnia, több embernek kell megfelelnie, és szegény hősünknek ez nem tartozik az előnyei közé. Csak pár perccel érkezett, hamarabb mint amennyit megbeszéltek. Révén, hogy elsőként jött meg úgy döntött, hasznosan üti el az időt és bemelegítette az izmait és az inat. A rövid bemelegítés után a terep közepére ült, hogyha érkezik valaki az rögtön észre vegye. Nem kellet sokáig várnia, nemsokára léptek zajaira lett figyelmes. A hangok egyre közelebbről érkeztek. ~Egy megjött.~ Gondolta miközben felállt, hogy köszöntse az idegent. Egy nagyjából vele egykorú lány érkezett, meg ki hamar bemutatkozott, majd megkérdezte, hogy ő e az új csapattársa.
-Hello Hana. Én Oyoki vagyok. Igen úgy sejtem, én vagyok az egyik új társad.- Majd a fiú idejét nem vesztegetve, neki látott az ismerkedésnek. Kérdéseivel szinte bombázta a lányt. Természetesen elsősorban a lány erőségei és gyengeségei érdekelték, hisz nem mindegy ki fedezi a hátukat. Lehet, kicsit túl drasztikusnak képzelte el Oyoki a küldetéseket, de hát ő nem tehetett róla, eddig szinte normális egyszerű küldetést nem is látott, volt mestere oldalán. A lány csak keveset árult el magáról. Erőségnek kitartását gyengeségnek, bőbeszédűségét jelölte meg. A kevés információ miatt a Hyuuga úgy döntött, kihívja újdonsült társát egy barátságos harcra, hol majd jobban felmérheti ellenfele erejét. //Pvp harc volt. Míg a sensei bele nem avatkozott.// A lány, bár kicsit félénket, de elfogadta a kihívást és szinte azonnal támadásba is lendült… az-az elkezdet napszemüveges hősünk felé futni. Oyoki úgy döntött, először ellenfele chakra kontrolját teszteli le, ezért elszaladt a lány elől reménykedve, hogy követi, majd felfutott, egy fára. Elképzelése szerint, ha tudj a lány akkor majd követi, ha nem akkor nem. Ám nem ment minden számításai szerint. Mivel byakuganja nem volt aktiválva ezért nem vette észre ravasz ellenfele trükkjét. Ez a trükk abból, ál, hogy egy klónt hozott létre , ami követte a fiút, s majd mikor az a fára mászott a klón egy hamis ugrótámadással elterelte a figyelmét, majd az eddig kerülő úton rohanó lány a semmiből feltűnt és egy ütést mért a fiú arcára. Az ütés nagy károkat nem okozott, kicsit sajgott főszereplőnk feje, és a fáról is leeset, de aztán felkelt és készen állt a harc folytatására. Annyit tudott, levenni a csapdáról mibe belesétált, hogy ellenfele eszes. Úgy döntött, jöhet most a tai jutsu teszt. Byakuganját észrevétlenül aktiválta. Szemüvege megvédte a leleplezéstől, csak a szemüvege elől enyhén kilátszódó erek árulhatták volna el, de Hana nem figyelt fel rájuk. Oyoki várta a támadást, de nem akarta a Hyuuga stílust bevetni, hisz az túl árulkodó jel lenne. Inkább utcai harcot választotta, de az előny a fél kilométeren belüli minden látással így is övé volt. A kunoichi ismét támadásba lendült. A fürge test jutsu-t használta és rögtön a kekeigenkai-os fiú fölött termet, hogy majd onnan mér támadást. Ám ő sem volt rest. A támadás idejébe kiszúrta, és nem hogy védekezett volna, de ellentámadásba kezdett. Ahogy Hana úgy ő is egy ütést akart mérni a lányra, ám egy kis chakrát is vezetett a kezébe, hogy a két ököl találkozásakor az övé legyen a névadó. Ám akkor még meglátott, egy új jelenlétet a következő pillanatban meg hatástalanították mindkét fél támadását. Mintha ez nem lenne elég, az idegen egy nemes mozdulatokkal úgy vezette el az ütést, hogy a két genin, szája összeérjen. Szegény fiú, hirtelen azt se tudta mi történik. Rengeteg gondolat cikázott át a fején. Gondolatai javarésze az újonnan érkezett illető körül keringtek. Azt megbírta állapítani, hogy harmadik geninek túl erős, majd arra jutott, hogy vagy a sensei, vagy Hana valamelyik rokona. Teste ösztönösen cselekedet, ezért önakaratán kívül megcsókolta a lányt. Az idegen mondott valamit a szerelemről, de ez most pont nem tudta foglalkoztatni az ifjút. A kunoichi is úgy tűnt lefagyott, mert nem tudott meg mozdulni sem egy ideig. A férfi ki nemrég jött bemutatkozott, majd elmondta, hogy ő lesz a mesterük.
-Én Oyoki vagyok. A harmadik tag felől tudsz valamit?- Kérdezte, mikor sikerült magát összeszednie. Bár még mindig rák vörös volt, legalább most már tudott beszélni. A byakuganját is deaktiválta. Hana is bemutatkozott, szintén vörös fejjel. A sensei arcáról eltűnt a mosoly, majd Oyoki magkapta azon ütés sorozat első ütését, amire nem is gondolt volna. Nos igen hosszú lesz még ez a nap csak ő éppen nem tudja. Természetesen a tockost a tiszteletlen stílusa miatt kapta. Majd Munsu mester, elmondta, hogy a harmadik tag nem fog még velük tartani. Majd elkezdte őket kérdezgetni, hogy miért lettek ninják. Azt ígérte, ha kielégítő válaszokat kap ő is válaszol egy kérdésükre. Hana elmesélte, hogy neki a klán elvárásai miatt kell ninjának lennie, de hogy ő ezt nem is bánja. Célja pedig, hogy sikeres shinobi legyen. Most a Hyuugán volt a sor. Ő önéletrajza előtt elmondta Munsu-nak, hogy elnézést kér a modortalansága miatt, de ez nem nagyon fog változni. Mert a tiszteletet csak azoknak adja meg, akik rászolgálnak. Azt is mondta, hogy biztos majd ő is ráfog szolgálni, de addig is nézzék el neki ezt a stílust, mert ez a személyiségének a része, amit már nem lehet kinevelni belőle. Majd neki kezdett az életének. Mesélt arról, hogy a Föld országának a szülötte. A szerzetes templomról, ahol a Sainizmus alappilléreit megtanulta, és a családjáról. Majd elmondta, hogy megtámadták őket és a szeretteit lemészárolták, és egy Hiien nevű vándor ninja tanítványa lett, ki egy ideje ott élt közösségükben. Elmesélte, hogy mestere segítségével bosszút állt szülei gyilkosain, majd Konohaban telepedtek le. Megemlítette azt, is hogy javarész veszélyes küldetéseken vett rész, majd azt is, hogy sensei-e meghalt az Akatsukival való ütközet során a barátjáért, de hogy Konan-t magával vitte. Majd csak mellékesen megemlítette, hogy új családot talált, és hogy jelenleg velük él, meg még pár egyéb dolgot. A Hyuugákról direkt nem szólt egy szót sem. Majd ő kérdezett. Hanatól azt, hogy nagyon haragszik e a véletlen csók miatt, mesterétől pedig:
-Nos íme az én kérdésem. Mi a gyengéd?- A kérdésre, jött egy újabb nevelő célzatú ütés, ugyanis ismételten tiszteletlen volt és amúgy is a hölgyeké az elsőbbség. Meg lett fenyegetve, hogy minden egyes modortalan mondatánál kap egy ütést, majd a kérdésére a válasz ismét komolytalan volt.
-A nők.- Ennyi volt a felelet. Majd Munsu ismét viccelődni kezdet, Hana-val, hogy nehogy már egy ilyen modortalan alak jöjjön be neki, de ha mégis akkor majd ő megneveli. Nem elég szegény fiúnak a sok ütlegelés, de még a lány is kijelentette, hogy egy ilyen alakkal sose fog összejönni, de azért a nevelés ráférne. Szegény Oyoki egoja a föld alá merült, de azért nem hagyta magát teljesen eltiporni. Egy kicsit zsörtölődött magában míg Hana is feltette a kérdését. Ő a sensei álmai felől érdeklődött. Munsu elmondása szerint ő már nem álmodik semmiről. Elvileg régen volt neki, d amilyen gyorsan megszerezte olyan gyorsan el is veszítette azt. A Hyuugát nem tudta meghatni, és kitörni készült. Túl sok harag gyűlt össze benne, de azért próbált a kiegyezésre hajtani. Először is közölte, hogy nem egy boxzsák, majd még egy kicsit papol minden féléről. Aztán jött a zsarolás, legvégül pedig, esélyt adott a mesterének, hogy elnyerje a tiszteletét. Egy szimpla logikai feladatott adott fel amit ha megtud oldani, akkor elismeri éles eszét és tisztelni fogja. OYoki kirohanása kiváltott a tanító kifakadását is, így egy kisebb ordibálás alakult ki, majd a mester újabb sallereket osztott ki. Ezt követően a köpenye mögül kibújt egy nagyjából 18 éves lány kit bemutatott nekik és közölte vele, hogy vele mindenre képes. A megoldása amit adott a feladatra természetesen rossz volt ami egy kisebb vitát váltott ki. Ennek a következménye az volt, hogy Munsu feltehetően szándékosan szólta el magát, hogy Oyoki a Hyuuga klán sarja. A fiúban olyan nagyra nőt a mérhetetlen düh, hogy már nem csakhogy a tiszteletet nem adta meg okítójának, de látszólag le is nézte őt. Hana rájuk nem figyelve inkább az új jelenlévő idejöttéről érdeklődött. Sikerült túlfeszítenie a húrt mestere idegen, és az kirohanások közepette az újabb testi fenyítést nem mellőzve jelentette ki, hogy pótvizsgára küldi őket, és ha nem tudják letenni, akkor mehetnek vissz az akadémiára. Úgy tűnik megfeledkezett arról, hogy a Hyuuga nem járt akadémiára így vissz nem mehetett. Mellesleg őt maga a hokage nevezte ki geniné és már jó ideje az volt így a pótvizsga is nevetségesnek tűnt, ám attól még belement a játékba. Tudta, hogy mestere maradandó károsodást nem okozhat nekik, de azért óvatos volt. Nyolc órája volt, hogy megszerezzen egy nyamvadt csengőt.

Érintett területek: Konoha kiképzőterepek.
avatar
Hyuuga Oyoki
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 58

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 342

Felhasználó profiljának megtekintése https://www.facebook.com/pages/Ami-neked-kell/598728250245051

Vissza az elejére Go down

Re: Hyuuga Oyoki

Témanyitás  Shikaku on Csüt. Jún. 03 2010, 13:14

Ha jól emlékszem egy korábbi bőviben is javítottam, de most is szólok; Nejinek akkor volt kb 500 méteres byakugan-látótere, amikor éppen-hogy megverte Kidomarut, az pedig legalább olyan chakra, és fejlődési szintet kíván, mint a 128 csapás (kb 250 chakraszint, pre-B szint). A jelenlegi Byakuganod 60 méteres hatótávval rendelkezőnek mondanám, ami tapasztalással egyre gyorsabban fog nőni, javaslom ennek is az adatlapon való vezetését, bővítményes ellenőrzéssel.

+13 chakraszint

Összesen 133 chakraszint
75 m Byakugan látótáv

És még mindig kérjük a bővítmény végére az addigi chakraszintet és a kapott jutalomchakraszintet, ha van, mivel addig ugye nem írjátok be azt az adatlapra, amíg itt nem adjuk hozzátok bővítményellenőrzéskor!
avatar
Shikaku
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin Hancho
Chakraszint: nem lényeges

Felhasználó profiljának megtekintése http://animecomment.blog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Hyuuga Oyoki

Témanyitás  Hyuuga Oyoki on Kedd Ápr. 21 2015, 21:13

//Rikudou-val megbeszélve, hogy a vissza térés miatt kell írni, egy kis karakterbemutatást. Úgymond az eddig megtett úttat, és egy fél éves bővítményt. Ezt adnám most be.//


A múlt


- Egy üveg sakét legyen szívesen!- Adta le a rendelés Hyuuga Oyoki. Még csak épphogy lemenőben volt a nap, mikor hősünk már egy viszonylag kevésbé népszerű bárban telepedett le. Ma nem igazán szomjazta a nyüzsgést, de annál is inkább várta az alkohol bódító hatását. Már vagy fél éve, hogy Konohai ninjának nevezhette magát, de a vándor lét után oly nehéz volt megszokni a sok ember közelségét, és a társadalmi normák által kirótt szabályokat. Táskájából egy tollat és egy papírt vett elő. Szerencsére hamar megérkezett a kért ital, amiből két kisebb pohárral gyorsan meg is ivott. Maga sem tudta miért is szeret inni. Az alkohol izéért nem volt oda, sem azért, hogy valami égeti a torkát. Inkább csak a hatása, hogy a gondok távolibbnak tűnnek a szabályok meg rugalmasnak. Sebtiben ivott még egyet majd belekezdet az írásba.


Kedves Nara Akane!


Lehet már a megszólításodban hibáztam, hisz az önkritikád, biztos rádöbbentett, hogy a kedves jelzőt, csak az illem követeli meg, hisz rólad ilyen csak nehezen mondható. Mindegy is ez most talán. Múltkorában, mikor a fürdőben voltunk majd később a kiképzőterepen megkérdezted tőlem, hogy mit is keresek itt? Ki vagyok? Mi vagyok? Hogyan jutottam oda ahol vagyok és milyen terveim vannak. Bár akkor is igyekeztem kielégítő választ adni neked, úgy érzem a gondolataim nem voltak elég rendezettek hozzá, ezért írok most neked és törekszem majd a lehető legpontosabban bemutatni eddigi élet utamat.
Anno vagy tizenkilenc éve születtem, hogy pontosan mikor azt nem tudom, nálunk ezt nem tartottuk olyan fontosnak. Ez a nálunk pedig egy a Hold országához közeli kis szerzetes szigeten volt. Ott éltünk nagyjából ötvenen, kellemesen zömében gondtalanul. Ekkor még a nevem sem az volt mint ami ma. Akkor még mindenki csak Oyoko Oyokinak szólított. Rajtam kívül még volt jó pár gyerek ott, és csak az volt a közös bennünk, hogy papíron mind árvák voltunk. A sziget szerzetesei mindenkit szívesen befogadtak maguk közé, így voltak családok kik rájuk bízták szerelmük gyümölcsét. Nem igazán volt semmiben hiányunk. Férfiak, nők és gyermekek közös harmóniában éltek itt. Voltak állataink és takarmányunk is. A munka itt nem pénzért ment hanem a közösség hasznáért. A szerzetesek nem csak az általuk helyesnek vélt vallásra tanítottak meg minket, de írni olvasni számolni stb. Amúgy a vallásuk is igen érdekes volt. Ők voltak az úgynevezett: Shiawasena-k. Alap filozófiájuk az egyetemes boldogságot és szeretettet vallotta, amit úgy gondoltak, hogy csak a bölcsességen keresztül lehet elérni. Sok érdekes gondolatuk volt, és sok számomra őrültnek tűnő is. Arra vártak, hogy egy nap majd egy hatalmas bagoly fog leszállni hozzájuk, ki megadja majd nekik azt a tudást, hogy elhozzák a földre a béke és szeretett szelét. Mindenesetre nagyon jó és kedves emberek voltak, kiknek a mai napig hálával tartozom. Külön szimpatikus volt bennük, hogy habár gyermekként a hit tanulása és megismerése kötelező volt, de magát a hittet sosem erőltették és nem is várták el. Itt tengettem minden napjaimat tíz esztendős koromig. Ám kis szigetünk életét rendesen felpezsgett egy idegen kit a víz sodort a partunkra. Egy középkorú vándor ninja volt. Nem viselt a homlokán semmilyen fejdíszt, de a felszereléséből egyértelmű volt a foglalkozása. Az egyik barátom akadt rá a parton, majd rögtön segítségért rohant, és az eszméletlen ninját bevitték a beteg ellátóba. Se gyógyszereink, sem orvosi ninjánk nem volt. A nők ugyan konyítottak a gyógynövényekhez, így az ellátása elég szegényes volt. Egy hét kellet míg magához tért, ám a testét borító sebek miatt, az ébrenlétnél többre nem igazán volt még képes egy hónapig. Őszintén szólva mikor behozták és én láttam, kicsit féltem tőle. Nem a foglalkozása miatt, csak valahogy rossz érzés fogott el amikor ránéztem. A gyógyulása hosszú és lassú volt, de minél régebb óta volt itt annál inkább eltűnt a nyughatatlanságom. Barátságos embernek ismertük meg, és minket fiatalokat gyakran szórakoztatott kalandos történeteinek elmesélésével. Miután felgyógyult, úgy döntött itt marad velünk, és elsajátította a szerzetesek hitét is. Mondhatni egy lett közülünk. Én és pár barátom nagyon nagy lázban égtünk a sok kalandos történettől, és eldöntöttük, hogy mi is ilyenek akarunk lenni. Ezért felkértük, hogy tanítson meg minket. Az elején kicsit vonakodott, de csak beadta a derekát. Teljesen más milyen volt az edzésünk, mint azt hittem volna. Azt hittem, majd tűzcsóvákat lövünk ki a kezünkből, vagy az akaratunkra villámok csapnak majd a földbe, de ehelyett suli után bent maradtunk ő bejött, és a chakráról, a technikák felépítéséről, stratégiákról, a nemzetek különlegességeikről, és a ninja világ áthatóbb ismereteiről tanított minket. Nem csak tanított, de ő maga is tanult míg itt volt. Ő a különböző gyógyító és mérgező növényekről tanult. Azt mondta ezek nagyobb tudást adnak mint bármilyen technika a világon. A tanulás mellett rendszeresen volt fizikai edzésünk is, és heti egy alkalommal a fegyverekkel is foglalkoztunk. Hiien Ranaku mester hatalmas ninja volt, és a mai napig nemigazán találkoztam olyannal, aki felérhet hozzá. Két elem mestere volt, ám nemigazán szerette ezeket a technikákat alkalmazni. Jó maga elmondása szerint, inkább kardal szerette megívni a harcait és ezeket a technikákat mint egy aduász inkább elrejteni. Konyított a genjutsukhoz is és a kenjutsuban is jeleskedett. Mindig a hátán hordta két iker sarlóját, amik x-et formálva helyezkedtek el a hátán. Az egy éves oktatása mellet megtanultunk kéz nélkül fára mászni majd utána a víz felszínén is megállni és sétálni. Egyre jobb lett a fizikumunk is, de egy technikát sem sajátítottunk még el. Mikor ezzel nyaggattuk, mindig ugyanaz a válasz érkezett, majd a maga idejében megtanuljátok azt is. Az edzések alatt sokkal közelebb is kerültünk egymáshoz, és elárulta nekünk egy nap az ő keresztjét is. Állítása szerint ő egy jutsetsu volt. Még sosem hallottam ilyenről azelőtt. Elmondása szerint valami régi nagy és gonosz harcos tébolyodott lelke is a testében van. Ami fontos volt, hogy ez számára nem előny, hisz hiába erős ez a lélek, ha átveszi az irányítást, akkor megzabolázni lehetetlen, és nem kímél senkit.


- Még egy üveggel hoz aranyom és valami rágcsálni valót is ha lehet! - Kiáltott oda Oyoki a pultos lánynak. Írás közben bele, kortyolgatott a sakéba, és csak most tűnt fel neki, hogy a nemrég kihozott üveg immáron üresen. Lassacskán kezdte érezni a bódultság előszelét, de azért még bőven tudta magát kontrollálni. Pár perc pihenőt tartott a nagy írásban, ezalatt kihoztak neki az újabb kört és valami sült hús szerűséget. Az ételt gyorsan elfogyasztotta, majd folytatta a körmölést.


Egy év tanulással, és munkával telt idő hamar lepergett a szigeten. Hiien mester úgy döntött tovább áll, és én elhatároztam, hogy vele tartok. Nehéz volt búcsút inteni a barátoknak és szeretteimnek, de úgy vonzott a kaland gondolata, hogy nem bírtam tovább maradni a béke szigetén. Hát össze pakoltunk és hajóra szálltunk. Már nem is tudom, hogy hat vagy hét évig… talán mindegy is a lényeg, hogy tekintélyes ideig voltunk egymásnak társai. Sok érdekes és veszélyes kalandban vettünk részt, és mindemellett folytatódott a kiképzésem is. Megtanultam az akadémia követelményeiben lévő technikákat, majd a mester inkább védekezni tanított meg. Azt mondta, hogy az erőt a védelemre kell fordítani, nem pedig a támadásra. Elsajátítottam, hogy hogyan kell feloldani a genjutsukat, kiszabadulni megkötözésekből, és elrejteni a fegyveremet egy másik árnyékában. Ezt követően elkezdtem a senbonok felé specializálódni és a végén képes lettem a számból tűket lövellni. Hiába fejlődtem a távolság köztem és okítom közt bőven megmaradt. Nagyon ritkán láttam őt jutsut használni. Azt mondta, ha elfogy a chakrája akkor a benne élő szörny könnyen a felszínre tud majd törni, ezért hagyatkozik inkább a harctudására.
Sok év telt el azóta, hogy elhagytuk a szigetet, és már lassan a kamaszkorom vége felé jártam, mikor mesterem oda jött hozzám, hogy élete utolsó küldetéséről beszéljen. Bár ekkor ő még erről nem tudott.
- Oyoki! Gyere csak!- Kiáltott oda nekem. - Holnap el kell utaznom, egy veszélyes feladatra. Pár nemzett össze fogott, hogy lecsapjanak az Akatsukira. Normális esetben távol maradnék ettől, de egy régi cimborám is részt vesz rajta akinek sokat köszönhetek, így egy ilyen feladatban nem hagyhatom magára. Míg távol leszek, te utaz vissza a szerzetesekhez, biztos érdekli őket, hogy mi van veled.-
- De mester ez nem várhatod tőlem. Veled akarok menni, ha biztonságban vagy akkor én is, s ha bajban akkor én is abban akarok lenni.- Próbálkoztam. Nagyon nem akartam elhagyni őt, tudtam ahova ő megy ott van az én helyem is.
- Kedves tőled, de ez most nem vita kérdése. Mint tanítód én döntöm el mire állsz készen és mire nem.-
- Mint tanítóm, te mondtad azt nekem, hogy mások szabályai helyeit inkább az értékrendem vezessen, mert a legnagyobb törvények nem papírra hanem a szívünkre vannak írva.- Ez a vita még így ment hosszú ideig, míg végül beadta nekem a derekát, ám csak azzal a feltétellel, hogy mint egy megfigyelő leszek csak ott. A harcokba nem avatkozhatok bele, és támadás esetén elbújva figyelek csak.
A gyülekező hely Konoha közelében volt, ám nem csak a Tűz országa képviselte magát ezen a küldetésen. Mondjuk ezt olyan részletesen talán el sem kell neked mesélnem, drága jegyesem, hisz ezen a küldetésen találkoztunk először, habár egymásnak szinte semmi figyelmet nem szenteltünk. Na mindegy már belekezdtem. Szóval mint tudod elég sokan voltunk és elég sok félék. Volt ott egy szöszi srác is aki a Yoshi névre hallgatott, és a Villám országából jött. Ő volt Hiien mester régi barátja, akinek a jelenléte is elé volt ahhoz, hogy mi is megjelenjünk. Őszintén szólva a többiekre nem igazán figyeltem, még rád sem. Miután megérkezett mindenki, hamar útra keltünk és… és tudod mit az utazás unalmaival nem is fárasztalak, hisz ott voltál át élted, ne keljen újra.
Na akkor… szóval utazás letudva, jöjjön a lényeg. Mint tudod megtaláltuk az Akatsuki egyik rejtekhelyét, ám nem volt telt ház csak egy tagjuk volt ott. A papír használatáról híres Konnan. Ti a tapasztaltak össze ültetek és stratégiai megbeszélést tartottatok. Ezeken én ugye nem vettem részt, míg ti megvitattátok a dolgaitokat, én elkészítettem az ételt, és leellenőriztem a csapdákat, nehogy forduljon a kocka és ők üssenek rajtunk. Másnap a megbeszéltek szerint megkezdtétek a támadást én meg a távolból figyeltem bár túl sokat nem láttam, hisz a csata nagy része a barlangon belül zajlott. A mai napig kiráz a hideg amikor azok a sikolyok és villogó fények, robbanások döreje eszembe jut amiket a csata hevében létrehoztattok. Nem volt túl hosszú a harc, de rövidnek sem mondanám. Ha időérzékem nem csal meg akkor nagyjából fél órán keresztül küzdtetek, és sajnos nagyon úgy tűnt alul maradtok. Hiába voltatok képzettek, az ellenfél technikája oly ritka volt, hogy nem tudtatok vele mit kezdeni. A csata utolsó felvonása már a barlangon kívül esett. Én annyit láttam, hogy csapatunk szinte minden tagja a földön volt, kisebb nagyobb sérülések voltak rajtatok, viszont a célszemély, még elég tűrhető állapotban sétált felétek. Ne érts félre rajta is látszott, hogy egy bekapott jó pár pofont, de ő ellenben veletek nem úgy nézett ki mint aki felélte ereje javát. Láttam ahogy lassan elindul Yoshi felé és… és utána igazából még mindig nehéz értelmeznem magamban, hogy mi történt. Hiien mester telerakta a testét robbanócetlikkel, és nagy nehezen lábra kelt. Mintha egy pillanatra felém nézet volna, szemeivel azt üzenve ne aggódj, semmi baj. Majd az egész lénye megváltozott. Hirtelen valami zöldes aura vette körül, és olyan gyors volt, hogy a szememmel követni sem bírtam. Egy pillanat alatt fent volt az égben Konannal. Meglehetett vagy ötven méteres is az ugrás, majd BUM… és csak füst. Nem láttam semmit, csak bámultam a füst felé, de már mélyen belül tudtam, hogy nem élhette túl. Egyszer csak megfordult velem a világ. Hirtelen mindent láttam. Ezt kicsit nehéz leírni, de olyan volt mintha periférikusan mindent látnék, és mindenen átlátnék. Nos ami viszont nem volt periférikus az Hiien és az Akatsukis teste. Láttam, ahogy még a levegőben égnek a megmaradt cafatjaik és, hogy az oktatómból, egy zöld csóva távozik magasan az ég felé törve. Végül elájultam. Nem tudom miért. Talán a sok, hogy láttam a mentorom és egyben legjobb barátom halálát, vagy az, hogy a kekkei genaki feléledt benne és ez hirtelen túl sok volt a szervezetemnek. Nem tudom.


Újabb szünet áll be az írásban. Már nem fogyott a mellette lévő ital olyan gyorsan. Fájdalmas volt vissza gondolni szeretett mesterére kinek oly sokat köszönhetett.
- Fizetnék, és ezt az üveget vinném magammal!- Szolt ismét oda a pincérnőnek. A számla lerendezése után, üvege társaságában neki indult az éjszakának. A papír és a tolla gondosan elrakva a táskájába. Még maga sem tudta merre tart. Negyed óra sétálás után egy kisebb erdőnél találta magát. Felsétált egy fára majd egy masszívabb ágon megtelepedve, szemlélte a csillagokat és nagy kortyokat ivott az italából. Olykor egy két cseppet lehullatott a földre, mintha csak barátjának ajánlaná őket. ~A mai napig nem tudom miért tetted amit tettél. Ennyire kilátástalan volt vajon a helyzet vagy csak te akartad abba hagyni a küzdelmet a benned élő lénnyel… azzal a megszelídíthetetlennel. Tényleg az lett volna? Ha igen miért pont az ellenséget támadta meg. Azt hittem az a lény bárkinek neki menni. Vagy lehet megzaboláztad a megzabolázhatatlant? ~ Ezek és még hasonlók fordultak meg a fejében. A magány csak ritkán találja ennyire meg a szívét, de ki tudja miért most telibe találta. Egyszerre elkezdte zavarni minden. A szüleiről nem tud semmit, csak hogy a felmenői között jó eséllyel volt Hyuuga hisz valahonnan erednie kell a vérvonal képességének. Barátai éppen nincsenek, a klánnál nem érzi otthon magát, és a lányok őrültnek nézik. Itt van ez a Nara is… ő is előbb küldi halálos útra, mintsem hogy emberszámba vegye. Leugrik a fáról és úgy dönt haza megy a klán területébe, s majd a szobájában fejezi be a történetét. Kevesebb mint fél óra múlva már a szobájában volt, és rá kellett ébrednie, hogy a két üveg szesz túlteljesítette magát, mert már értelmes írásra nehezen lenne képes. Így ruhástul eldőlt az ágyon. Egy ideig még nézte a pörgő plafont, majd elaludt
Dél körül sikerült is felkelnie enyhén kótyagos fejjel. Egy kis tisztálkodás és reggeli ebéd után, leült az asztalához és folytatta az írást.


Már visszafele haladt az enyhén szakadt és hiányos csapatunk mikor magamhoz tértem. Némán vonultunk, és az életem teljes fordulatot vett. A régi szép zöld szemem helyére ez a fakó szembogár került, de ez volt a kisebb problémám. Hirtelen elvesztettem mindent, és nem igazán tudtam, hogy mit is kezdjek most magammal. Yoshival tartottam végül a Villám országában, és állítottunk egy emlékművet mesteremnek. Időközben elég sokat tudtam meg az új szemeimről és a Hyuugákról, ezért úgy döntöttem el megyek Konohaba. Előtte viszont, a szerzeteseket látogattam meg, és elmeséltem nekik az egész történetet. Egy hónapig időztem náluk és csak pihentem és gyászoltam. Ezt követően újra útra keltem és a Tűz országának szívéig mentem. Konoha befogadott és a Hyuuga klán is elismerte odatartozásom, így kaptam egy mentort magam mellé és egy kis házat ahol elélhetek. A falú vezetősége felmérte a képességeimet és a genin rangot adták meg nekem, ám sokáig nem küldtek még küldetésre. Úgy hiszem meg akartak figyelni, hogy lássák van e mögöttes szándékom. A klánom tagjai mindig barátságosak voltak velem, és új mesteremre sem lehetett panaszom. Őt úgy hívják, hogy Hyuuga Ukiruma. A vele való edzés némileg nehezebb volt mint amikhez hozzá voltam szokva. Hiába tűnt el a régi szép zöld szemem, a mostani csak akkor ér valamit, ha képes is vagyok őket használni. Itt volt a baj. Nagyon úgy nézett ki az elején, hogy csak bizonyos stressz helyzetekben tudom előhívni, és akkor sem tudom elviselni. Sok óra gyakorlásba került míg elsajátítottam a használatát, ám a távolság míg elláttam vele a száz métert sem érte el csupáncsak a hetvenötöt. Mikor már képes voltam előhívni a szemeim erejét utána meg kellett tanulnom a chakrapontokat, melyik mivel van összekötésben stb. Csakis ezek után jöhetett a speciális technikák elsajátítása. Elsőként az enyhe ököl stílust tanultam meg, majd utána a 32 két csapást ami nem volt bonyolult. A nehézség inkább abban rejlett, hogy gyors tempó mellet is teljesen pontos tudjak maradni.
Jó pár hónap eltelt, mire beosztottak egy átmeneti csapatban és elkezdtük az első küldetéseinket. Nem volt bennük semmi érdekesség, zömében a fal körül járőröztünk, meg piti feladatokban segédkeztem.


//Itt ér véget a vissza emlékezés. A továbbiakban a féléves időugrás lesz, remélem nem elfogadhatatlan dolgokat írok bele. Very Happy//


Habár a csapat amibe belekerültem, csak átmenetinek számított, a háború miatt mégis sokáig dolgoztunk együtt. A jounint aki vezetett minket Hiramotonak hívták két társam pedig egy iker páros volt Kumi és Kami. Kicsit necces volt a dolog mivel vagy öt évvel idősebb voltam a két társamnál. A sensei-re egy rossz szavam nem lehetett, folyton a fejlődésünket helyezte előtérbe. Nagyon figyelmes, és sokat tudónak ismertem meg. Míg a könnyebb feladatokat végeztük el sok történetet meséltünk egymásnak. A két ifjabb talán kevesebbet, de szerintem nem is bánták, élvezettel hallgattak minket. Mikor meghallotta, hogy vándor ként a senbonokra próbáltam inkább ráfókuszálni rögvest felcsillant a szeme.
- Akkor azt hiszem tudok neked egy hasznos technikát tanítani.- Mondta, és már az aznapi járőrözésünk után elvitt mindhármunkat a kiképzőterepre. A két ifjabb feladatnak és gyakorlásnak a kéz nélküli fára mászást kapta, jómagam pedig egy újabb technikát sajátíthattam el. Ez az úgynevezett emelkedő penge manipulálása. Mint megtudtam ez a homok ninják egyik kezdő jutsuja, és nagyjából a bábtechnikák alapjait szükséges hozzá elsajátítani. Ezzel egy vagy több olyan tárgyat amihez előtte hozzá értem képes vagyok mozgatni. Persze itt nem kell nagy cuccokra gondolni, de például egy shurikent ezzel pontosabban tudom majd a célba juttatni. Nem mondom, hogy hamar megtanultam, ám olyan sok időre sem kell gondolnod. A szemeim meglepően fel tudják gyorsítani a tanulás folyamatát. Először Hiramoto sensei bemutatta, amit én végig figyeltem a byakuganommal. Láttam, hogy egy chakra fonala bocsát ki a shurikenre, mielőtt eldobta volna, majd annak a formálásával és manipulálásával tudta azt mozgatni. A bemutató után rajtam volt a sor. A vérvonal képességem még mindig aktív volt, hogy lássam a saját chakra áramlásom, így egyszerűbb volt a kezembe vezetni és rögzíteni a fonalat. Ez a része már elsőre ment, a kihívást inkább az okozta, hogy miután eldobom a fegyvert kellő sebességgel tudjam manipulálni és irányítani. Bár a Hyuuga technikák zöméhez kell formálnunk a chakránkat, hisz ez eredményezi azt, hogy az ütésünkkel nem csak fájdalmat okozunk, de akár le is bénítjuk a másik chakra áramlását, ez mégis más volt. Más amikor csak a testemtől pár centiméterig kell megformálni, és más mikor tőlem méterekre kell ezt megtenni. Nagyjából huszadik próbálkozásra sikerült, ám még akkor sem annyira tökéletesen. Itt sikerült végre eljutnom addig, hogy pár méterrel arrébb érjen célba mint amerre dobtam. Meg kellett emelnem a képzeltbeli kalapomat a bábmesterek előtt, nem kis teljesítmény, hogy egyszerre több bábot is képesek profi szinten mozgatni. A fárasztó edzés itt félbe is szakadt, és szépen haza lettünk küldve, mondván majd másnap folytatjuk. Itt tévedtünk egy hatalmasat. A holnap eljött és mi a napi rutinossággal kezdtünk bele a járőrözésbe, mikor is parancs érkezett. Azt a feladatott rótta ránk ki a falú vezetősége, hogy a központól két kilométerre lévő kisebb egységünk már egy napja késik a jelentéssel. Az ő feladatuk volt az, hogy az esetleges támadást elsőként tudják meg, és jelezzék a központ felé. Lehetett azzal számolni, hogy rajtuk ütöttek, így jöttem képbe én. Abban reménykedtek, hogy a szemeimmel elég távolról ki tudom majd kémlelni, hogy mi a helyzet és természetesen ezt lejelenteni. Itt misem egyszerűbb mint csak elég közel kerülni a táborhoz, hogy bekerüljenek a sugaramban. Amivel viszont nem számoltunk, hogy volt közöttük egy érzékelő ninja is aki már fél kilométerről tudott a közeledésünkről. Az én hetvenöt méteres látásom így fabatkát sem ért. Egyenesen belesétáltunk a csapdájukba. Engem és a két társamat, egy acél ketrecbe zártak, míg a sensei egy ideig még tudott védekezni, de valamiféle méreggel megbénították. A szemeim aktiváltam, hátha meglelem az itt állomásozó egységet, de csak az eléget maradványaikat láttam meg. Úgy tűnt a támadok viszont nem egy ellenséges nemzet harcosa, csak szimpla portyázók, kik a háború zűrzavarát meglovagolva próbálnak plusz anyagi és egyéb javakhoz jutni. Nem voltak a legképzettebbek sem a legokosabbak, arra mégis elegek voltak, hogy egyszer legyőzzenek egy öt fős chuunin csapatott, meg rá egy napra az én három fős csapatomat. A szemeimmel pásztáztam még a környéket és feltűnt még hét holtast, viszont ezek nem elégetve voltak hanem eltemetve. Rájöttem, hogy ezek a társaik voltak, és úgy tűnt, hogy csak a túlerő miatt és gondolom a meglepetés ereje miatt nyertek. Ez sajnos rajtam nem segített, hisz a három aki életben maradt gondtalanul elkapott minket. Balszerencsémre a nagyokosok észrevették a szemeimet, és úgy döntöttek szép summát kaphatnak értem valamelyik ellenséges falútól. Hallottam ahogy azt beszélik, hogy a társaimat megölik engem pedig elvisznek, mielőtt még több Konohai jön. Gyorsan kellet cselekednem. Halkan odaszóltam két társamnak, hogy készüljenek fel. Amikor támadásba lendülök el kell majd a segítségük. Még magam sem tudtam, mikor és hogyan fogom megtámadni őket. A ketrecből esélyem sem volt rá, így várnom kellett míg ki nem nyitják az ajtaját, hogy kiszedjenek engem. Úgy tervezték az éjszaka leple alatt távoznak, így mikor ránk sötétedet eljött a tettek ideje.
- Hozd a Hyuugát, Kim majd megöli a másik kettőt, addig én végzek a mesterükkel.- Adta ki a parancsot az egyik. Az ajtót kinyitották, majd kirángattak a ketrecből. A Kim nevezetű meg elindult az ikrek felé.
- Meg ne öljétek őket, az ő fejük az enyémnél is többet ér!- Kiáltottam nekik, mire egy percre megtorpantak.
- Miről beszél?- Szólt vissza a vezetőjük.
- Gyere ide és a füledbe súgom. Nem biztos, hogy örülnél neki, ha ezt mindenki hallaná.- Feleltem de meg sem moccant. Látszót rajta, hogy a kíváncsiság hajtja, de érzi, hogy készülök valamire.
- Meg vagyok kötözve, a társad fog, és csak egy genin vagyok. Mégis mit tehetnék ellenetek? Én csak próbálok jó benyomást tenni nektek, hátha megkíméltek és beállhatok hozzátok.- Úgy tűnt szavaim elérték a céljukat, mert megindult felém. Mikor elég közel ért jeleztem neki, hogy hajoljon közelebb mert súgni akarok. Mihelyt elég közel került kezdettét vette a vérfürdő. A torkomban lévő száz apró tű rögvest a fejébe és fülébe a szálló tű köd technikának köszönhetően. Na jó lehet kicsit túlzok, mondjuk, hogy csak nyolcvan találta el. Ezt követően páros lábbal felugrottam, és az engem fogó döbbent fickót dobbantónak használva arrébb ugrottam. Ügyesen fejjel tompítottam az érkezést. A földre esés után a szabaduló technikának köszönhetően a kezem is kiszabadultak a kötelek szorításából, és míg feltápászkodtam láttam, hogy társaim együttes erővel támadják meg a Kim nevezetű személyt. Ideiglenes dobbantom is kapcsolt, és hamar megiramodott felém. Aktiváltam a byakuganom és bevártam a támadását. Mihelyt elég közel került a nyolc látnoki jel harminckét csapásával kezdtem ellentámadásba. Az utolsó csapásnál, pedig egy robbanócetlit is felhelyeztem ellenfelemre. Egy gyors hátraszökkenés, majd a cetli aktiválása. Nem halt meg a fickó, de súlyosan megsérül és a chakráját sem igazán tudta már használni. Hátrafordultam, hogy segítsek a két ifjúnak, ám a csata felettébb kellemetlen fordulatot vett. Az egyik gyermek eszméletlenül feküdt, a másik meg szorosan a Kim nevezetű elé volt szorítva mint egy élő pajzs.
- Be kell látni ha az ember veszít ha? Na de a lehetőségekkel is élni kell. Ha közelebb jössz a kölyöknek annyi. Ha hagysz elmenni, akkor majd pár nap múlva elengedem.- Kiáltott oda nekem. Ösztönösen cselekedtem, megfogtam egy shurikent és egyenesen a nő szíve felé dobtam. A nő és a társam felé, hogy pontosabb legyek. A fosztogató tényleg élőpajzsként akarta használni a gyereket, ám az utolsó pillanatban a fegyverhez rögzített chakra fonalamat megrántottam, egyenesen az ellenség fejére célozva, és szerencsémre, valószínűleg az adrenalinnak köszönthetően pontos találatot értem el. A Kim nevű eldőlt, és mi megmenekültünk. Az eszméleténél lévő iker vissza futott a faluban jelenteni, míg én vártam a két sérült társam mellet a gyógyítókat.
Jogos lehet a kérdésed, hogy ezt miért volt fontos elmesélnem neked. Az itt történt események ráébresztettek arra, hogy a szemeim milyen nagy érdeklődést kelthetnek, és ezért hordok folyamatosan szemüveget. A maradék pár hónapom eseménytelenül telt, egészen addig míg találkoztam veled.
S már csak reménykedni tudok „kedves” Akane, hogy a további történetet már közösen írjuk.


Gyorsan átfutotta, egyszer a levelet, egy két helyen belejavított, majd elküldte a Nara lánynak élete részletesebb történetét.


//Aktuális chakra szint 168, aktuális byakugan távolság 75 méter. Köszönöm a rám fordított időt.//
avatar
Hyuuga Oyoki
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 58

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 342

Felhasználó profiljának megtekintése https://www.facebook.com/pages/Ami-neked-kell/598728250245051

Vissza az elejére Go down

Re: Hyuuga Oyoki

Témanyitás  Jiraiya on Kedd Május 12 2015, 14:30

Az Akatsukis harcot már olvastam az oldalon valahol... Smile Elfogadva, +14 Chakra!
A Jutsut akkor ahogy megbeszéltük felírhatod és akkor jó munkát, remélem továbbra is aktív leszel!

_________________
° Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
° Kenshiro Hanae --> Újra elveszve...
° Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
° Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
° Akira --> "Tartozni valahová..."
° Saigo --> Egy "B" szintű küldetés
° Abuso --> Homokszív
° Kawachi --> ???
° Datara --> Nawabare no Jutsu
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hyuuga Oyoki

Témanyitás  Hyuuga Oyoki on Vas. Május 31 2015, 12:22

//Április és Május hónap összefoglalva.//

Jk: Hyuuga Oyoki és Nara Akane

Mesélő: Rikudou Sennin

Helyszínek: Tűz országa-Konohagakure no Sato 
- Konohai gyógyfürdő
- Kiképzőterepek
- A Hokage rezidenciája
- ANBU gyakorló központ

Játéktér:

Esteledett már Konohában mikor hősünket épp randevúra készülve találjuk a gyógyfürdőknél. A medence mellett némi ételt és szake-t lehetett felfedezni, ám a fiú egyelőre még magányosan várakozott. Ma esti vacsora és fürdőpartnere nemigazán a pontosságáról volt híres. A szőke bombázó Narát nem is családjára oly jellemző eszéről tartották számon. A férfiak fejébe elsősorban inkább a küllemével tudott beosonni, egészen addig míg sziporkázó jelleme ezt is aláásta volna. Unalmában a Hyuuga fejben fiktív állatokat hasonlított össze. Épp azon töprengett, hogy vajon egy olyan kecske nyerne akit megharapott egy vámpír, vagy pedig egy szintén vámpír harapta kecskebéka jönne ki győztesen a csatából. Habár felettébb szórakoztató program volt ez számára, azért mégis nagy örömmel konstatálta mikor a kiszemelt hölgy végre megérkezett. A lány nem is teketóriázott sokáig, hamar ledobta fürdőköpenyét, így láthatóvá vált szarvasos „szexi” fürdőruhája. Gyorsan beugrott a vízbe és mint aki életében nem evett kezdet neki a lakomának. Oyoki sem volt rest, nem kell őt invitálni az evéshez, hát ő is bele kezdett. Lassan mikor már a falatok és az italok is fogytak azért csak elérkezett a találkozó a beszélgetős részéhez. Hamar eljutottak a sablonokig. Kiről mit kell tudni? Célok álmok és a szokásos hülyeségek. A kötelező körök letudása után kezdődött csak az igazi móka. A napszemüveges fakó szemű, ügyesen elejtette bemutatkozásában, hogy különböző trükköket szokott alkalmazni a lányok zavarba hozására. Nagyon úgy tűnt, hogy ez be is talált, ugyanis partnere rögtön rá is kérdezett ezekre. Ilyen szép lánynak meg hát csak nem lehet nemet mondani, így külön neki egy kis show műsort rögtönzött az ifjú Hyuuga. Mindketten kicsit távolabb álltak egymástól és egymásnak háttal. Majd Oyoki aktiválta a byakuganját észrevétlenül, és míg azzal leskelődött mindenféle hülyeségeket kiabált.
- Megidézlek téged ó hatalmas Koumi. Gyere és testesülj meg tisztánlátás halálistene. Szálld meg halandó porhüvelyem és oszd meg velem felfoghatatlan hatalmad. Enged, hogy szolgád a te szemeddel láthasson és a te erőddel élhessen.- Ilyen és ehhez hasonló marhaságokat hordott össze miközben alaposan megkukkolta randipartnerét. A műsor után már csak annyit kellett tennie, hogy elmondta miket látott, amiket nem láthatott volna amúgy (például: a lány csak festeti a haját és az eredeti színe fekete, hogy a mellén a fürdőruha alatt van egy shuriken alakú anyajegy, és hogy a legnemesebb szerve olyan mint Tsunade csigája… csupasz). A trükk, valószínűleg mindenki szerint humoros lett volna, de úgy tűnt Akane nem igazán kapható az e -féle mókára. Egy szempillantás alatt kigáncsolta Móka Mikit és a fejét a víz alá nyomta.
- Ki a forrásod? Kémkedsz utánam? Vagy valamelyik exem beszélt?- Úgy vallatott mint egy profi. Eltöprenghetne azon nem akar e ilyen irányba szakosodni. A kérdések feltételéig engedte csak fel a a genin fejét, majd újabb merítést kapott. Mikor a szőke titán már kicsit lecsillapodott kisétált a partra és nagyokat ivott a szakés üvegből, míg a válaszokat várta.
- De cuki vagy amikor mérgelődsz- Érkezett is a válasz, miután újra sikerült levegőhöz jutnia hősünknek. Nemrég még a víz alatt volt, és az sem volt kérdéses, hogy a lány ereje bőven meghaladja az övét, mégsem érezte magát veszélyben. Sőt mi több előbujt belőle a kisördög és egyre jobban beleélte magát a játékba. Megnyugtatta partnerét, hogy nem kémkedik és az exeit sem ismeri, ám a trükköt nem hajlandó elmondani. Viszont felajánlotta, hogyha képes kitalálni Akane akkor nem tagadja le előtte. Ám a kunoichi sajnos erre sem volt kapó. Sértődötten, még pár kifogásolható megjegyzést tesz a srácnak majd sarkon fordul és távozik. Ha Oyoki tudta volna már azt amit e szöveg írója tudd minden bizonnyal okosabb lett volna, és hagyta volna a lányt a csudába. Ám mivel nem tudta így utána ment és ezzel olyan dolgokat indított be amik idővel könnyen az életébe kerülhetnek. Gyorsan kiszállt a vízből, áttörölte magát és vérvonal képességét használva kellő távolságból követte a sértődött macát. Kiss idő elteltével leesett neki, hova igyekszik a Nara és a fürge test jutsuval hamarabb befutott a kiképzőterepekre mint bájos társa. Ismervén a Nara család erősségét, szabad perceiben kiiktatta a fényforrásokat, így csak a csillagok és a hold fénye maradt meg nekik. Mikor végre a kiszemeltje is megérkezett folytatta, azt a furcsa folyamatot amit ő flörtnek vélt. Valamit igazán elcseszhetett, ugyanis nagyon úgy tűnt, mintha a lány egyenesen megijedt volna tőle. Szavai még mindig merészek voltak, de a folyamatos hátrálás, és harcra kész póz felvevése, már inkább az aggodalomról árulkodtak. A kunoichi sértése leperegtek Oyokiról. Aki ilyen pofátlan és perverz az megszokta a megtorlást. Az viszont mérhetetlenül zavarta, hogy félelmet vélt felfedezni. Ehhez nem volt hozzá szokva, hisz ő csak hülye, de nem veszélyes. Elég ramaty érzés lehetett, hogy valaki akihez ő pozitívan akart volna közeledni az megijedt tőle. Tett pár lépést a lány felé majd hanyatt feküdt a földön és a csillagokat kezdte el nézni. Míg nézelődött beszélt is. Elmondta, hogy nem akarja bánta és ha akarná sem tudná hisz ő csak egy genin. Majd, hogy lássa a jó szándékot adott egy kis rávezető segítséget a fürdőben produkált trükkjének a megfejtésére. Látszólag kezdett rendeződni a helyzet. Akane mintha megnyugodott volna, leült a fiú mellé és belement a játékba. Bár első tippje (ami remélünk csak vicc volt) az lett, hogy újdonsült barátja vak mentalista… majd kis hatásszünet után bebizonyította, hogy nem annyira szőke mint első ránézésre és bemondta a helyes választ. Nehezen, de sikerült eljutniuk addig, hogy újra beszélgetésbe kezdjenek, és az első kérdés most a genin túlkorosságára vonatkozott, hisz ebben a korban már előrébb szoktak járni a ninják. Így hát rövidebb élet összefoglalás történt, majd arról beszélgetek milyen felelősséggel jár egy vérvonalképesség, vagy egy speciális klán technika. Esett szó a vándor ninják remek életéről, és Oyoki szemeinek megszerzéséről. Itt vett csak igazán érdekes fordulatot a beszélgetés, ugyanis hősünk szemei egy Akatsuki tag vadászatakor aktiválódott évekkel ezelőtt. Aznap amikor mestere is meghalt. Ám az nem egy kétszemélyes küldetés volt. Vagy egy tucat ninja jelent meg rajta és mint most kiderült Akane is köztük volt. Össze-vissza csapongtak a beszélgetésekben. A Nara is előadta életét, és beszéltek olyan fiktív világ szociológiai változásairól ahol mindenkinek van byakuganja. A beszélgetés egyre barátságosabb lett így szinte már számítani lehetett rá, hogy valami szokatlan fog történni. Ki tudja mi lehetett az esete, hogy mindenki így meghülyült, de a beszélgetés közepében történt egy leány kérés is. Ha ez nem is lenne meglepő a szándék komolysága már az. Igazán kellemetlen mikor kiröhögnek ilyen helyzetben, de hát a kellemtelenség lehetne akár ennek az irománynak a címe is. Természetesen visszautasították a hős szerelmes kézkérését, kisebb kacajok után. Ám a genin elszántsága töretlen, és némi beszéd után kért három feladatott, amivel bizonyíthatja szándéka komolyságát. Úgy tűnt az ilyesfajta kihívások már a kunoichi érdeklődését is felkeltették ezért bele ment, és csak annyival módosította az egészet, hogy négy kérése lehessen és cserébe ő is vállal kettőt.
- Íme a négy feladat. Szeretnék egy a testemre szabott chakra páncélt, egy Akatsuki gyűrűt, a híres Shamehada kardot és egy ellenséges nemzett ninja nyilvántartását.- Hát ezek lettek az áhított nő kezének a feltételei. Ezek inkább tűntek olyannak, amivel meg akarna öletni valakit semmint, ha komoly szándékáról árulkodna, de mit lehet tenni hősünket már kötötte a szava. Az ő két kérése kicsivel enyhébb volt. Az egyik az, hogy ezeken a küldetéseken vegyen részt a jövendőbelije is, csak hogy lássa, hogy tartja az adott szavát és nem mással végezteti el a piszkos munkát. A másik kérése meg az volt, hogyha túléli akkor legyen hű és odaadó a kedvese hozzá. A lány őszinte döbbenettel konstatálta, hogy a Hyuuga komolyan veszi a szavait és megpróbált kihátrálni az alkuból, de mit lehet ilyenkor már mondani. A kocka el volt vetve. Így hát közölte, hogy holnap az első dolga lesz a hokagéhoz mennie, és engedélyt kérnie az első küldetésre, ami úgy döntött az ellenséges ország ninja nyilvántartásának megszerzése lesz. Majd faképnél hagyta partnerét és haza ment.
Nehezen tudott aludni és keveset is sikerült. Másnap korán kelt gyorsan megfürdött, reggelizett és elindult. A hokage palaotája előtt még pár percet várakozott és nem kis meglepetésére Akane is megjelent így rövid szóváltás után együtt mentek be a falu vezetőjéhez. Oyoki mindenfélét összehordott, csakhogy engedélyt kapjon, míg társa inkább az ellenkezőjéről akarta meggyőzni Danzot. Ki tudja, hogy is jutottak el addig, de a beszélgetések végeredménye az lett, hogyha Oyoki vállalja a Hyuugák mellékágának sorsát és kap egy igencsak kellemetlen pecsétet a homlokára, akkor próbára teszik kettejük képességét és ha megfelelnek elmehetnek a küldetésre. Alkunak továbbá nem volt helye. Két napot kaptak felkészülni, és hamar el lettek küldve. Nemigazán festettek úgy mint egy szerelmes pár, Oyoki hamar magára hagyta társát és inkább hasznosan töltötte a rendelkezésre álló idejét. A két nap alatt egy új technikát sajátított el, és betekintett a mérgek világába is. A határidő lejártával az ANBU gyakorlóközponthoz ment a megbeszéltek szerint ahol hamarosan csatlakozott hozzá megújult külsővel Akane is.

Folytatás következik!

//Aktuális ch: 182. Kérlek ne felejtsétek el a byakuganom fejlődését is értékelni. Jelenlegi szintjén 75 méterig képes ellátni.//
avatar
Hyuuga Oyoki
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 58

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 342

Felhasználó profiljának megtekintése https://www.facebook.com/pages/Ami-neked-kell/598728250245051

Vissza az elejére Go down

Re: Hyuuga Oyoki

Témanyitás  Jiraiya on Hétf. Jún. 01 2015, 21:08

Elfogadva, nem volt sok minden, így +8 chakra és +10 méter Byakugan látótáv. Nagyobb Byakugan edzésekkel jobban nő majd a távolság. Arra kérek, hogy majd a Byakugan látótáv "igényt" írd fel a következő néhány hónapba, mert a mesélők elfogják felejteni. Smile 

_________________
° Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
° Kenshiro Hanae --> Újra elveszve...
° Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
° Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
° Akira --> "Tartozni valahová..."
° Saigo --> Egy "B" szintű küldetés
° Abuso --> Homokszív
° Kawachi --> ???
° Datara --> Nawabare no Jutsu
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hyuuga Oyoki

Témanyitás  Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.