Hamacho Yoshitaro

Go down

Hamacho Yoshitaro

Témanyitás  Hamacho Yoshitaro on Szer. 7 Júl. - 20:46

[Bővítmény]
(Ide majd egy kis leírás kerül)
avatar
Hamacho Yoshitaro
Játékos

Taijutsu Pontok : 52


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1113

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hamacho Yoshitaro

Témanyitás  Hamacho Yoshitaro on Szer. 7 Júl. - 20:52

Kedves Naplóm!

Ahogy mondani szokták, helyzetünk nem éppen rózsás. Konan egy Genjutsu alá vonta saját embereit, hogy semmitől se féljenek, így őrültek módjára rohannak felénk a Hangfalusi Shinobi-k, miközben 3 közülük leültek és egy rosszat sejtő technikába kezdtek bele, mely mindannyiunkkal végezni fog. Gyorsa kellett cselekedni, hogy ezt túléljük épp bőrrel.
Gyors kézjelekbe kezdtem, majd összecsaptam a kezeimet, így elkezdtem az Ikazuchi Hakkai // Villám Pusztítás nevű Raiton technikára Chakra-t gyűjteni. Még beletelt egy kis időbe, s izzadságcseppek jelentek meg rajtam, mikor megpillantottam a felé rohanó hat, félelmet nem ismerő Hang Shinobi-t. Emiatt megpróbáltam még gyorsabban összegyűjteni a Chakra-mat, de jött az újabb meglepetés. Hirtelen nagy Chakra-mennyiséget kezdtem érezni a talpam alatt és igazam lett. A talaj alattam kör alakba nedvesebb lett és úgy éreztem, itt az ideje elugrani onnan. Szerencsére Matten egy lenyűgöző technikával a harcmező közepére létrehozott egy dombot, s így egy kevéske Chakra-t irányítotam a lábamba és úgy ugrottam a domb tetejére, ahol ő is állt. Szinte a lendülettel csaptam a földre a kezemet, majd mondtam ki a technikám nevét. A hatás nem maradt el, a három koncentráló Ninja-ba egy erőteljes villám csapot és szó szerint megsültek az áramtól. Ezt látván Konan befejezte a Genjutsu-ját, hisz hiábavaló már az erőlködése. Csak egy pillanatra volt időnk megcsodálni az együttműködés hatalmas erejét, ugyanis a dombra rögtön hat ellenséges Ninja szaladt fel, akiket még nem tudtam elintézni. Ekkor jutott eszembe, hogy valaki az előbb megpróbált megtámadni, s mikor félszemmel végigpillantottam a csapaton döbbenten vettem észre, hogy az ezüst hajú lány próbált csapdába ejteni. Arcomra egy pillanatra bánat ült ki, hisz az ellenség már a saját embereink közé is beszivárgott. Gyorsan előkaptam az egyik zsebemből egy Robbanó Címkével felszerelt Kunai-t és azt dobtam a tömeg közé, akik reflexszerűen félreugrottak, ezzel megmentettem Matten-t is. Gyors kézjelekbe kezdtem és a nemrég megtanult Raiton: Sandā Saberu // Villám Stílus: Villám Szablya nevű Jutsu alkalmaztam a bal kezemen. Egy pillanat alatt állt össze a kezemben a Raiton Chakra és formált egy szikrázó pengét, majd a jobb kezemmel előrántottam a klánom kardját, s végül támadásba lendültem. A zöldes klán Chakra-mmal bevontam a lábamat így plusz gyorsaságra tettem szert és a következő módon végeztem egyenként az ellenfelekkel: először a villám pengével sebet ejtettem az ellenfélen, ami egy kicsit megrázza, majd utána a saját kardommal teszek még egy halálos döfést és így seperc alatt végeztem mindegyikükkel. Ezek után megszüntettem a Sandā Saberu Jutsu-t és a kardomat is elraktam, majd körbepillantottam a harcmezőn. Úgy láttam mindenki rendesen küzd és egy pillanatra melegség járta át a szívemet, hogy még vannak igaz bajtársak. Hirtelen megpillantottam az egyik lányt, aki egy különös árnyék technikával próbálja megtámadni Konan, ám nem ér odáig. Reflexszerűen kezdek bele néhány kézpecsétekbe, s befejeztével egy villámgömb jelent meg a kezemben. Ez a Raiton: Kyuuden no Jutsu // Villám Stílus: Villámgömb Jutsu, mely minden Kumogakure-i Ninja-nak az alaptechnikája, melyet még az Akadémián megtanítanak. Jól megragadtam a gömböt és ahogy bírtam, áthajítottam a maradék harcoló Ninja-k fölött, miközben egy kis, sárga csíkot húzott maga után. Célpontja az Akatsukis nőszemély, aki épp megpróbálja megtámadni azt a lányt és ezt Matten se hagyta tétlenül. Ő is elmutogatta a kézjeleket s alkalmazta a Villámgömb technikát, így a Kunoichi-nek kénytelen volt elugrani a gömbök elől, ezzel egy újabb lehetőséget adtunk annak a lánynak, miközben én és Matten újra támadásba lendültünk. Lehetséges, hogy mégis diadalmaskodunk? Ki tudja, de úgy éreztem, mintha megállíthatatlan lennék.
De ez az öröm nem tartott sokáig.
Miután az Akatsuki hölgy észrevette, hogy a harc kezd kedvezőtlen lenni számára, a magasba repült, majd Matten és köztem jelent meg. Kijelentette, hogy méltó ellenfelek vagyunk és küzdjünk meg vele egy a kettő ellen. Természetesen készen álltunk a harcra, de ki tudja, mi lesz a harc kimenetele? Már épp összecsaptunk volna, mire Hiien bukkant fel a semmiből és az áruló lányt egy pillanat alatt a földre küldte, majd a következő pillanatban Konan-t szorította magához. Csak ekkor pillantottam meg rajta a sebet és a testére rögzített Robbanó Címkéket. Fogalmam sincs mi üthetett belém, de egyszerűen rohanni kezdtem a barátom felé, hogy megállítsam, de késő. Még most is a fülembe cseng, ahogy barátomra ordítok.
-Hiieeeeeeeeeeeeeen!!!-
Mint egy villámcsapás, úgy sújtott a fájdalom a szívembe, miközben a robbanás hatására hátrarepültem. Percekre úgy éreztem, hogy minden zaj megszűnt körülöttem, csak a szívem zakatolását éreztem a torkomban. A füstből hamarosan egy égett papírcsomó kászálódott ki egy kézzel, bár az is már bomlani kezdett. Végül pedig valamilyen Pein-ről nyögdécselt, majd elájult. Ezt kihasználta Matten és az Akatsuki tagot rögvest lepecsételte, míg a maradék Hang Shinobi-k fogták az áruló nőt és eltűntek. Rég nem éreztem már ilyen nagy fájdalmat, talán utoljára akkor, mikor elvesztettem édesapámat vagy Naganori-t. Szó szerint egy világ tört össze bennem, hisz a Genin kori csapatból már csak én maradtam és a két sensei. Miután indulásra készen álltunk, úgy gondoltam kötelességem az egyik legjobb barátomnak egy megfelelő temetést megcsinálni, ha már életét áldozta értem és a békéért, ezért rögvest belepecsételtem a testét egy tekercsbe és siettem haza.
Nem messze a falutól, valahol a hegy lábánál egy szép tisztásnál el is kezdtem ásni a sírt, majd óvatosan belehelyeztem a testet a sírba, szépen elföldeltem, majd egy kőlapot szúrtam bele. Már csak valami ütős szöveget akartam ide írni, hisz Hiien barátomnak csak jár ennyi, ha úgy is mindig keménykedett és egoista volt. Ahogy körbenéztem vettem csak észre, hogy beesteledett és már a hold is felkelt, mely lélegzetelállítóan megvilágította a kis patakot. Mutatóujjamba Chakra-t vezettem, majd a következőt véstem bele a sziklatáblába:

Hiien Ranaku

Itt nyugszik egy Igaz
Shinobi,
Aki szörnynek születetett,
Mégis
Hősként halt meg.

Ezzel a kis mondattal búcsúztam el egykori barátomtól és csapattársamtól, majd hagytam, hogy a feltörő emlékek tengere lágyan ringasson a faluig. Attól fogva egy hétig nem voltam szinte sehol, csak a szobámba gubbasztottam és a régi holmik közt kotorásztam. Találtam egy kilyukadt Shuriken tartót, egy eltört Kunai és a Genin ruhám, ami már-már eléggé kopott és poros volt.
Egyik nap egy futár jelent meg a birtokon egy levéllel, amit egyik jó barátom, Sakohono Matten küldött. Némi izgalommal felbontottam a levelet, ám csak annyi állt benne, hogy másnap találkozzunk a Ramen bódénál, ahogy általában szoktuk. Így is tettem s egy kicsit hamarább is értem oda, mint kellett volna. Látszott rajtam, hogy alig aludtam a napokban, ezt a szép kis karikák jelezték a szememnél. Elfoglaltam az egyik négyszemélyes asztalt, majd magamba burkolóztam, ráfektettem a fejemet az asztalra és csak néha pillantottam fel karjaim takarásából. Hirtelen észrevettem egy pókhálót az egyik gerendánál, amiben egy szerencsétlen lepke kapálódzik és próbálja menteni az életét. De ahogy a háló megrezzen, máris megjelenik a vadász, a pók, aki rögvest indul is elkapni a prédáját. Ezt az áldozat is érzi és csak még jobban próbál elrepülni onnan, de csak még inkább beletekeredik a halóba. A vadász már csak néhány centire van, hogy végre jól lakjon, mikor egy fémdarab szeli át a levegőt és pont oda áll be a fába. A lepke szerencsére kiszabadult és ahogy tud, száll is tovább. Még sohasem éreztem ekkor dühöt a szívemben... Lehetséges, hogy… hogy megbuggyantam?
Hamarosan meg is érkezet, akire vártam, Matten toppant be mosolyogva, majd rögvest rendelt két adag Ramen-t és leült mellém. Próbált valahogy szóhoz bírni, de látta, hogy semmi kedvem ehhez, így hát maga elé fordult és a következő kis hegyi beszédet mondta el:

„A Halál az élet része. Mindenkinek meg van a joga eldönteni, hogy mikor érjen véget. Ha akar, harcol érte, ha akarja eldobhatja, ha akarja, hagyja hogy Magától érjen véget. Yoshitaro.. egyszer mindenki meghal. van aki előbb, van aki utóbb. Hiien azt választotta, hogy eldobja magától eme adományt... a Bolond.”

Láttam rajta, hogy még arra is felkészült, ha keresztbe lenyelném, de egyáltalán nem ez történt. Olyan hangosan és olyan élettel telin nevettem, hogy még a Ramen bódé vezetője is elmosolyodott rajta. Hiien tényleg egy bolond volt, de valójában azt bánt engem igazán, hogy azzal a tudatban adta fel életét, mert egy szörnyeteg és így akar törleszteni érte. Az én szememben egyáltalán nem volt szörny, ő inkább a 22-es csapat tagja, egy egoista, beképzelt srác és bátran kijelentem, hogy testvéremként gondoltam rá...
Kedves barátom szavai hatására újra belém szállt az élet és azon kezdtem töprengeni, hogy vajon apámmal együtt ő is engem néz oda föntről. Ha látsz engem, Hiien, figyeld meg, egyszer úgy is én leszek a Raikage! =D
Ezek utána Matten egy másik témára terelte a szót, méghozzá elég furcsa módon. Egyszerűen felrakott az asztalra egy áttetsző csomagot, amiben kék, vörös és fekete színek keveredtek össze. A csomagtól egy kellemetlen érzés fogott el, mire a barátom megkérdezte, hogy véleményem szerint mi lehet benne. Fogalmam sincs, hogy miért mondtam ezt, de Konan-ra, az Akatsuki-s hölgyre tippeltem, mire helyeslően bólintott. Tényleg a nő volt az, ám annak csak a megégett alsó fele és a beszélgetés további részéből kiderült, hogy egy Hold Országi titkos bázison tartja fogva a teste többi részét, jól elzárva és két klónja vigyázz rá, nehogy megszökjön. Búcsúzóul pedig elárulta, hogy ha akarom, akkor elvisz engem hozzá és sok minden kiderülhet a háborúról. Kezet fogtunk, majd útjaink ismét elválltak egymástól.
Néhány napot pihenhetem, de a kedves bátyám úgy döntött, nem hagy sokáig lustulni, rögvest a nyakamba vart egy fontos küldetést. A feladat eljuttatni a Felhő falu követét Takumi no Sato-ba, ahol egy új és nagy erejű fegyvert készítettek. A találkozón a követek ajánlatokat tesznek a falunak, miközben az őket kísérő Shinobi-k egyáltalán nem támadhatják meg egymást, különben annak a falunak Takumi no Sato nem készít több fegyvert, ami ugye nem jó dolog, hisz a háború még mindig a nyakunkon van. Döbbenetes, hogy a testvérem ennyire szeret szivatni, ugyanis berakott mellém két Genin-t, egy Chuunin-t és végezetül egy hisztis és erőszakos követet, Kurumu-sant.

A két Genin


A Chuunin


A követ, Kurumu-san

Folyamatosan idegesítet, csak azért, mert elmondtam, hogy sohasem próbálkoznék nála. Természetesen nem várta meg a mondatom végét, mert elmondta volna, hogy az én szívemet már ellopta valaki. Így először elindultunk a Kikötőkhöz, ahol rámparancsolta, keresem meg a Dokk mestert, aki majd megmondja, mikor megy a hajó a Karom Országába, de minek hajó, hisz szomszédos ország. Mikor végre megtaláltam, elárulta, hogy nem is megy hajó, ugyan ezért az okból. Egyáltalán nem volt már nyugodt, hogy rászedett engem erre, ám mire visszaértem, az egész csapatnak nyoma veszett. Csakis a Chakra-m kiterjesztésével tudtam megtalálni a csapatot és ki gondolná...elmentek Ramenez-ni...NÉLKÜLEM!!! Az még csak fokozta a hangulatát, hogy nekem kellett mindent kifizetnem. Egyáltalán tudja mennyit keres egy Jounin-t?! Hát nem valami sokat...
Ezek után végre elindultunk és a felállás a következő. Én elől, jobb oldalt a Chuunin, bal oldalt az egyik Genin és a harmadik középen, aki a követet viszi a hátán. Ahogy kiléptünk a falu látótávolságából egy idegen Chakra-t kezdtem érzékelni, ráadásul követ minket. Az elején csak azt hittem, hogy egy egyszerű falubeli Ninja, akinek ugyan erre van dolga, de a hosszú út alatt folyamatosan követett minket, szóval biztos akarhat tőlünk valamit. Ám egy pillanat alatt eltűnt a Chakra forrás, mire egy csuklyás nő állta utunkat. Csak úgy száguldottak a gondolatok a fejemben: Vajon ez egy bérgyilkos Ninja? Vagy lehet, hogy az egyik felügyelő?!
Még mielőtt bármit is tehettem volna a Chuunin fogta magát és elkezdett keménykedni. Pontosabban elégé udvariatlan stílusban megkérdezte, mit akar és én megpróbáltam kimenteni a menthetőt, így ugyan ezt elmondta, de persze sokkal finomabban. A nőről kiderült, hogy Kurumu-san egyik nagyon jó barátnője, aki megmentette az életét. Érdekes nőszemély, hisz úgy tűnik vak és miután elindultunk elárulta, hogy igen jó a hallása.
Közeledtünk Takumi no Sato mellett fekvő Fürdő és Kereskedelmi faluhoz, ahol megpihenünk és várhatóan a többi nemzet Ninja-i is ott fognak pihenni. Vajon ebből mi fog kisülni???
avatar
Hamacho Yoshitaro
Játékos

Taijutsu Pontok : 52


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1113

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hamacho Yoshitaro

Témanyitás  Karin on Vas. 11 Júl. - 17:16

Sok mindent történt veled azóta, hogy elváltunk az erdőben és az Akatsuki foglyul ejtett Very Happy Na de éppen ezért meg is kapod a jutalmat:

Volt ch színt: 905
Ajándék ch színt: + 25
Jelenlegi ch színt: 930
avatar
Karin
Inaktív


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hamacho Yoshitaro

Témanyitás  Hamacho Yoshitaro on Vas. 25 Szept. - 23:29


Az előző napló lapjai már eléggé kisárgultak, a csomó tinta, sár és vérfoltokról már nem is beszélve.

Kezdjünk hát mindent újra egy tiszta lappal, nem de?
avatar
Hamacho Yoshitaro
Játékos

Taijutsu Pontok : 52


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1113

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hamacho Yoshitaro

Témanyitás  Hamacho Yoshitaro on Vas. 25 Szept. - 23:37

XX1. bejegyzés
 
Az előző bejegyzésemben megemlítettem egy nagyon fontos küldetést Takumi no Sato-ban...
Nem igazán úgy alakult, ahogy terveztem. De ahogy mondani szokták, az élet tele van meglepetésekkel.
Miután megérkeztünk a Fürdő és Kereskedelem falujához, az első és egyetlen pihenőpontunkhoz, úgy láttuk bölcsnek, ha mindenki kipiheni magát a sok gyaloglás után. Erre a döntésre jutottunk egy rövidke tanácskozás után Kurumu-sannal. Egy tárgyalásról beszélünk, ahol a Shinobi Világ egyik legerősebb fegyveréről beszélünk mely egy háború kimenetelét is eldöntheti. Egyértelmű, hogy lesznek...problémák. De magam sem hittem volna, hogy ennyire megváltozik minden.
Ám ne szaladjunk ennyire előre, mindent sorjában. Az estét nyugodt körülmények között folyt le, a Gennin-jeimet egy egyszerű kis gőzfürdőbe vittem el, hadd lazítsanak a holnapi nap előtt. Vicces volt nézni a sok kölyök reakcióját, ahogy egymást majdnem félmeztelenül látják. Eszembe jutatta, milyen is voltam régen. Hát igen, a jól megszokott nosztalgiázás... Vajon miért gondolkozok ennyit a múlton? Mondjuk egyszerű a válasz: mert szépek, érintetlenek, tiszták. Egy emléket nem lehet csak úgy bemocskolni, mert mindig úgy marad az elmédben. Néha-néha előveszed, elmerülsz az érzésekben amit keltett ez a kép és hirtelen azt veszed észre, hogy nem csinálod amit kellene. Az emlékek akarva-akaratlanul, de megváltoztatnak minket itt-ott. Lassan, de határozottan.
Visszatérve az estére nem sokáig maradtam a csapatommal, rosszullétre hagyatkozva elhagytam azt a fürdőrészleget és egy privát ügyben egy másikba mentem...
Igen...Megint ő.
Fujishima Hana.

*Az író lassan leteszi a tollát, megtörli a szemeit és rátekint az órára. Éjjel fél tizenkettőt mutat. Eléggé sokáig várt már ezzel az új naplóval és kételkedett egyáltalán belekezdeni is, de hát szokták mondani: hogy jobb későn, mint soha. Egy pillanatra kitekint az ablakon és a szülőfaluja esti fényeit csodálja. Vesz egy nagy levegőt és folytatja az írást.*

 Egy pár apró elhintett megjegyzés, néhány célozgatás és igazából meg is lett beszélve a tökéletes titkos találkozó a délelőtti váratlan beszélgetésünkből. Nem is tartottam meglepőnek, hogy Hana-t is elküldik a tárgyalásra, hisz nagy ütőkártya a benne élő démon a Víz országának. Az viszont annál jobban aggasztott, hogy mire is akarják már megint őt felhasználni.
Újra találkoztunk. Ez a lényeg. A pára nagyrészt eltakart minket, de így is remekül lehetett látni fenséges formáját ennek a virágszálnak. „Istenem, de jó nő!” Ez volt akkor a fejembe, de többről volt szó. Azt akartam, hogy egy család legyünk, legyen gyerekünk, még akkor is ha valamelyikbe a démon továbbszállna. Még akkor is, ha szörnyen nehéz lett volna és mindenkinek hazudnom kellett volna. Még akkor is, ha ott kellett volna hagynom a falumat. Mindent feláldoztam volna azért a jövőbeli képért, amit én láttam lelki szemeim előtt. Egy apró családi ház, a gyerekek kint játszanak az udvarban és ő bent vár engem azzal az angyali mosolyával. Átölel és a melegsége teljesen ellep. Szinte már mámorító.

*Egy apró könnycsepp gurul le az alsó szemhéjáról és lágyan a papírra csobban. Az író észre sem vette, döbbenetében pedig gyorsan megtörli a szemeit. Kicsit el is maszatolta a fenti részeket a sós nedvesség.
-Tessék...még az új naplóm sem ússza meg, hogy összekoszoljam...- enged ki magából egy keserédes nevetést, majd újra tollat ragad.
Ezúttal viszont hezitál folytatni. Látszik, hogy sok emlék ugrik fel egyszerre és nehézkessé válik egyáltalán megmozdulni is. Lehunyja szemeit egy pillanatra és újra nekikezd.*

Lényeg a lényeg, találkoztunk, beszélgettünk...valamicskét és... meg kéne ezt fogalmaznom cifrábban. Én és Hana igazából olyan páros vagyunk, akik ösztönösen cselekednek. Igen, ez a jó szó! Ösztönösen. Tehát előbb cselekszünk és hát... az estére akadt is bőven cselekvés egymással. Nem is kell ide többet írnom, mindenki érti. Nem is szántam ezt valami erotikus irománynak, aki olyat akar olvasni...Van az a vén remete Konoha-ból, aki az Icha-Icha Paradise-t írta. Akkor inkább azt olvassák, kérem, köszönöm!
Nagyon elsodródtunk, vissza az elejére: miután a privát találkozónknak véget lett, visszatértem a csapatomhoz, de nem tudtam igazán koncentrálni. Folyton az a mondat forgolódott a fejembe, amit Hana rakott belé: „…ha újra találkozunk, akkor valószínűleg meg foglak ölni.” Ez a gondolat nem igazán sejtett túl sok jót. Ráadásul az adrenalin is pumpált bennem rendesen, erre még rátett a forró gőz. Szóval jól elrendeztem magamnak az estét, hamar ágyba feküdtem. Talán a Genin-nek még fennmaradtak beszélgetni a holnapról, de ezt már nem hallottam, addigra már rég mély álomba szenderültem.
Ezzel ellentétben reggel korán keltem, nem igazán találtam helyén valónak, hogy pont a csapat vezetője aludjon a legtovább. Helyette a felkelő napot bámultam, ahogy az első fények szépen lassan beterítenek mindent és újra elűzik az éji sötétségét. Akkor valamiért ez a látvány reményt adott nekem és egy ígéretet is egyben. Reményt egy szebb holnap eljövetelében és hogy ez el is fog jönni, csak küzdenem kell érte. Mindent beleadni, ami a csövön kifér...
A Genin-ek, Tenshi és Natsu lassan kezdtek felkelni. Hirtelen ötlettől vezényelve gyorsan elkezdtem matatni a táskámba és elővettem két rizsgolyót és a fiúknak dobta reggeli gyanánt. A reggeli a nap egyik legfontosabb pontja, édesanyám ezt tanította nekem. Gyorsan el is majszolták pár falat alatt, közben én is befaltam egy-kettőt és már indultunk is a megbeszélt találkozóhelyre...
A probléma már az ajtó bejáratánál várt minket: egy semmiből megjelent farkas keresett minket, hogy információkat biztosítson az elkövetkezendő eseményekről. Az elmondása alapján meg fogják támadni a tárgyalásokat és rengetegen meg fognak halni az incidens alatt. Mielőtt bármit kérdezhettünk volna, a farkas köd formájában el is tűnt. Jól tudtam, hogy semmi jót nem jelenthet ez az üzenet és hogy csapda is lehet. Pillanatnyi hezitálás után mozgásra intettem a csapatomat és indultunk is Takumi no Sato felé.
Az ott fogadó látvány leírhatatlan volt: a falu közepéből, ahol elviekben a tárgyalás lett volna, hatalmas fekete füstfelhő emelkedett ki, civilek rohantak kifele a központból és ahogy egyre beljebb haladtunk, úgy lett egyre több a hulla és sérült.
Innentől elég gyorsan folytak az események, szóval próbál a lényeget leírni: ismeretlen tettesek megtámadták a helyet és Hana-ra próbálták kenni, miközben harcot provokáltak vele, ezért fajult el ennyire minden. Aztán csak arra emlékszem, hogy a kedvesemmel álltam szemben. Tudtam, hogy lüktetett benne a démon és valószínűleg ezt a parancsot kapta, hogy minden szemtanút öljön meg. Ez aztán a pech...
Annyira...dühös voltam rá, hogy nem képes a saját lábán megállni, végre a saját döntéseit meghozni és felhagyni azzal, hogy mindenki bábnak használja. A romok között heverő lándzsát is teljes erőmből neki hajítottam...Ha csak egy kicsit is mellé lőttem volna, az egész fejét leszedtem volna helyből. Egyszerűen megrémültem, hogy újra elveszítem. Inkább eltöröm minden végtagját, de ne tegyen semmi rosszat...Ne tegyen...semmit. Csak maradjon mellettem végre.

*Az író lassan kezeibe temeti arcát. Egész teste beleremeg, mikor újraéli ezeket az emlékeket. Aztán lassan megsimogatja a mellkasát, ahol kedvese két vágást ejtett. A nyoma még látható, de nem okoz már fájdalmat, inkább lelki sérülésről van itt szó. Hatalmas sóhaj hagyja el a száját és újfent nekikezd az írásnak. Már nincs sok hátra...*

Csattogtak a fegyverek, repültek a Ninjutsu technikák és a harc sűrűjében egyre inkább azt kérdeztem, miért? Miért kell azzal küzdenem életre-halálra, aki a mindent jelenti nekem?
Megtehettem volna. Ott volt egy pillanat, ahol megölhettem volna, véget vethettem volna ennek az őrületnek, de az az idilli jövőkép beugrott. A lágy szellő. A gyerekek nevetés. A meleg mosolya és lágy ölelése.
Nem tudtam megtenni...
Nem vagyok rá képes...
Tudtam jól, hogy ezt a gyengeségemet ki fogja használni és ő fogja befejezni a dolgot. Akkor úgy gondoltam, hogy talán így van helyén. Megérdemeltem volna a halált, nem volt elég erős hogy megmentsem. Vége lehetett volna, de nem. A pengék egy pillanatra megakadta, ahogy felnéztem rá és tekintetünk találkozott. A semmiből egy idős férfi jelent meg, aki egy különös Jutsuval elaltatta Hana-t, majd a vállára vette.
Tőle tudtam meg, hogy minden meg volt rendezve: az, hogy mi találkoztunk, az hogy itt meg kellett volna ölnünk egymást és elkezdeni a láncreakciót, ami totális háborúhoz vezetett volna. Nem tudom ki volt ez a férfi, de egy közeli hozzátartozója lehetett a beszédéből következtetve. Mielőtt végleg eltűnt volna, egy különös fekete tekercset nyomott a kezembe. Állítása szerint ezzel a tekercsel újra találkozhatok Hana-val, viszont nem lesz ugyan az. Egy olyan harcra kell felkészülnöm, amit el sem tudok képzelni.
S aztán eltűnt...

*Az író szeme sarkából észreveszi a kis fadobozkát íróasztala szélén és magához veszi. Trükkös kis zárja van és csak a megfelelő gombok lenyomásával lehet oldalra csúsztatni a dobozka kis falát, amiben ott van a kulcs hozzá. Kinyitva apró kékes fény világítja meg az arcát. A Chakra Madár egy tolla volt az, amit még nagyon régen szerzett meg egy küldetés során.
-Lehet erről is kellene majd írnom valamit...- gondolkozott el egy pillanatra.
Aztán a mellette lévő éjfekete tekercsre nézett. Ott volt egy karnyújtásnyira a kedves, csak ki kellett volna nyitni de ha megteszi, mindennek vége. Egy halk csattanással visszazárja Pandora szelencéjét és tollat ragad, be kell fejeznie amit elkezdett.*

A küldetés teljes kudarc volt, a fegyver eltűnt, Hana eltűnt és ez csak olaj volt a tűzre. Minden nemzet harckészültségbe állt és valószínűleg frontokon fogunk harcolni egymás ellen. A bánat nagyon erősen rátelepedett lelkemre, de egy régi bajtársam, Chii a gepárd egy javaslattal állt elő: egy olyan technikát akart mutatni nekem, amivel minden Shinobi-t felül tudok múlni. Talán ez az utolsó reménysugaram, hogy újra láthassam Hana-t. Meg kell ragadnom ezt a kötelet, még ha a poklok poklát is át kell élnem hozzá.
Holnap indulok a Gepárdak Rejtett Falujába...
avatar
Hamacho Yoshitaro
Játékos

Taijutsu Pontok : 52


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1113

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hamacho Yoshitaro

Témanyitás  Inuzuka Tsume on Hétf. 31 Okt. - 22:56

Szép munka, bár meglehetősen velős kivonata az eseményeknek, mégis elég nehéz ez a karaktered érzéseinek. A te szinteden már épp az ilyen játékok képesek igazán emelni a karakter értékét, így tovább, a nehéz úton!


Ch: + 12 
TJP: +2

_________________
Tsume a Matatabinátor - A Nibi állandó mesélője

Mesélések:
Út a fellegekben  - Nakahara Saki
Körbe érKensiro Karu
Surrogó kimonók hercege - Lanmao kalandja
Néma lombok - Yamato
Neveletlen Hercegnő - Djuka Haruka
Sivatagi szél - Doshiri Asuka kalandja
Az Ourio-völgy titka - Hamada Fuyu

Tanulások:
Kaszinó:
avatar
Inuzuka Tsume
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint:
Rang: Tokubetsu Jōnin
Chakraszint: Mint bundának a szála +15 kiskutya -1 kutyus

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hamacho Yoshitaro

Témanyitás  Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.